Pesti Napló, 1904. július (55. évfolyam, 181-211. szám)
1904-07-01 / 181. szám
IIII. szám Budapest, pernek PESTI NAPLÓ. 1904. julius 1. 3 ORSZÁGGYŰLÉS. Budapest, június 16. Nincs az a miniszter, akinek szemében a legunalmasabb szavazás is föl ne érne akármelyik gyönyörű beszéddel, így eléggé érthető, hogy Tisza ma már jónak látta árkot vetni a sok szó elé, amelyik a költségvetési vita folyamán már a kormánypártról is hömpölyög a piros bársonyszékek felé. Mivel pedig parlamentáris szokás szerint a vitát beszéddel kell befejezni, hát átesett ezen a kellemetlen histórián is. Nem volt túlságosan nehéz a dolga: üres kézzel jött és így üres kézzel bocsátotta el azokat is, akik holmi kívánságokkal kopogtattak nála. Az azonban bizonyos, hogy ügyesen intézte el a nemfizetés kellemetlen álláspontját. A költségvetési vitának mind a három kormánypárti szónokát valósággal elbűvölte az a bánásmód, amelylyel leereszkedett hozzájuk. Horánszky Lajosnak például az atyja emlékéről szólt olyan meleg pietással, hogy szimpatikus lett volna, ha az ember nem keresi a szándékot s nem gyanakszik akkor, amikor a farkas Chopin-keringőt énekel. Hogy a harmónia teljes legyen, a fiatal veszprémi képviselőről is koncedálta, hogy az apja fia. Egyebekben a kívánsága, a kisbirtokosok helyzetének a javítása: ez gyönyörű dolog, csak sok nehézséggel jár. Tisza igazi élvezettel faragcsálta le a kérdésről a zöld háncsot; elmondta, hogy nem kell hozzá egyéb, csak a társadalom közreműködésén kívül egész sereg törvényhozási intézkedés, a jelzáloghitel reformja, hitelszövetkezetek racionális újjászervezése, végül telepítési és birtokvásárlási kölcsönalap. Amíg aztán ez mind meglesz, addig a sok takarékpénztár bátran megeheti az utolsó kisbirtokos utolsó kajlaszarvú, fehér, szelidszemü tehénkéjét is. Vetor isz Miklós : oh, ez is kitűnő politikus és a nemzetiségi kérdés, az is nagy dolog, — sóhajtott fel Tisza. Azonban ezt sem lehet csak úgy suba alatt elintézni. Az orvossága az, hogy — minden pap teljesítse a hazafias kötelességét, akkor mindjárt nem lesz baj. Majd a bőven emlegetett természeti processzusnak is szánt szerepet. A hazai szerbek és románok be fogják látni, hogy a balkáni államok létét csak az biztosíthatja, ha a Duna völgyében van egy nagyhatalom . . . — Amely magyar ! Amely erős, mert fügne boszants föl annyira, hogy nyíltan is szemedbe mondjam az igazságot... Nagyon jól tudom én, hogy miért nem kell nekem az a te Udvarnokid, s nagyon jól tudja, — vagy legalább érzi — Nataska is, hogy miért nem akar ehhez a te türelmesen piketirozó, csinos kis Ottódhoz férjhez menni. — Nem akar?— Nem bizony. — Ohó! — Csak ohókálj, fiam, csak’ ohókálj, ameddig jól esik, ez így van és pont, — hiába ugrálsz föl a székből és borzolgatod össze gyér hajadat. A dolog úgy áll, hogy Nataska csinos fiúnak tartja ugyan Udvarnoki urat, de ha arról van szó, hogy férjhez menjen, akkor nem őt választja, hanem a bagamást. úgy bizony, Nagy Jánost, az én jelöltemet — és nem a tiedet. Erős emberre van szüksége, nem csinos fiúra. Magától értetődik, hogy ezt az okos tanácsot én adtam neki. Hallgass kérlek... ez a dolog be van fejezve, pont! Hiába beszélsz. Egyébiránt, ha sokat beszélsz, akkor részletesen is föl fogom sorolni, miért nem akarom, hogy Nataska leányom az én sorsomra jusson. Itt van, — most kimondtam. Tetszik? Elkezdjem a részletezést? — Nem vagyok rá kiváncsi... — Dörmögj, dörmögj, Nácikám, nem bánom, veled elvégre okosan is lehet beszélni, nem vagy annyira makacs. Hagyjuk abba! Én sem beszélek többet. Eredj a szobádba és húzz valami fekete kabátot. Nagy János nemsokára itt lesz és meg fogja kérni Natuska kezét. Apai áldásodat fogod adni és meg fogod csókolni kétszer. Hallod, Náci —■ kétszer! Én is itt leszek, — jól vigyázz magadra — amikor apai áldásodat fogod adni és meg fogod csókolni kétszer. .u- ■_ ■ t getlen ! — kiáltották közbe balról egyszerre tizen is. Tisza korrigált: — Amely szövetségben van egy hatalmas, más állammal . . . Külömben kijelentette, hogy a nemzetiségeket csak szeretettel lehet hozzánk kapcsolni. Megmondta mindjárt a módját is: revideáljuk a büntetőtörvénykönyvet, hogy kellőképpen megtoroljuk az izgatásokat... Akkor próbálják meg a nemzetiségek, hogy ne szeressenek minket, ha §§-kal kényszerítjük erre őket! A kormánypárti beszédek közül az utolsó Kovácsevicsé volt. Ezzel nem sokat bajlódott a miniszterelnök. Kijelentette röviden, hogy az igazságnak Horvátországban győznie kell. És csakugyan, már miért is ne győzne az igazság ? Ezt kérdezte Tisza Apponyitól is, mert az ellenzéki beszédek közül elsőbben az övével foglalkozott. Arra a vádra, hogy a kormánynak antiszociális az iránya, mert törölte a gyermeknevelés százezer koronáját a budgetből, vidám önérzettel verte a mellét a kormányelnök: — Micsoda? Antiszociális? Igenis, már ismét ott van az a százezer korona a költségvetésben ! . . . Mindjárt ezután a hadseregnek jutó négyszáz és még néhány millióról beszélt. Elmondta, hogy az ország minden szükségletét ismeri, egy-egy részletet valamennyiből beillesztettek a tavalyi költségvetésbe is, hát nem érti, hogy miért húzódoznak az egésztől. így is kell, úgy is kell, hát nem mindegy, ha a négyszáz milliót egyszerre fizetik s nem harminc év alatt? A kormánypártnak tényleg mindegy volt, annál is inkább, mert Tisza pokoli élvezettel a volt gazdáját, Széll Kálmánt kezdte birizgálni. Az pedig emberi természet, hogy az ilyesmi jólesik azoknak, akik valamikor ugyancsak ünnepelték azt a miniszterelnököt, akiről Tisza ma kijelentette, hogy ami rossz van az ő javaslataiban, az mind örökség, legfölebbrészletkérdésekben tért el a mai kormány a Széll-kormány eljárásától... Apponyi tehát intézze a kifogásait a rátóti bölcs címére. Beszéde végén a miniszterelnök szólt az 1899. évi XXX. törvénycikk garanciáiról. Természetesen : nem kötteti meg a kezét holmi garanciális ceremóniákkal. Hogy pedig az ellenzék zúgolódó tiltakozásán minél hamarább túlessék, mindjárt idebigygyesztette a 14. §-al való kiegyezés kérdését is. És most sem tett határozott nyilatkozatot, hanem ismét a kezére hivatkozott, amit — ismeretes módon — ezúttal sem hagy megkötni. Annál is inkább, mert az ország — a közös vámterület mellett van... Politikai axiómákban eszerint nem volt hiány. Csattanóul pedig a választások kérdésében nyilatkozott. Megígérte, hogy 1906. őszén az új törvény alapján választanak. — Hát most, októberben nem lesz választás?-- kérdezte viharos derültség közben, naiv meglepetéssel Gabányi Miklós. Tisza kapott az alkalmon: — Ha nem muszáj, nem lesz; ha muszáj, lesz. Ez a politikai helyzettől függ. Az ellenzéken persze elértették a célzást és szaporán biztatgatták egymást a képviselők : — Csak legyetek jók, akkor eltart a mandátumotok még két esztendeig. Ezzel vége is volt a mulatságnak. A kormánypárt most hallgathat a legközelebbi budgetvitáig, amikor csinos szónoklatokat a miniszterelnök ismét hajlandó lesz cukorédes elismeréssel honorálni. . . . Tisza előtt Pintér Sándor, a nemzeti párt tagja beszélt. Volt egy kis csetepaté a kvóta dolgában érkezett királyi leirat miatt is, az ülés végén pedig Poónyi Géza interpellált két kérdésben. Ugron Gábor azt indítványozza, hogy tűzzék azt az átiratot napirendre s annak rendje és módja szerint tárgyalják. Az elnök: Annak idején napirendre fogják tűzni s tárgyalni fogják. Egyben tudomásul vétetik. (Felkiáltások a baloldalon: Nem veszszük tudomásul.) Olay Lajos : Nem vettük tudomásul, mert hiszen tárgyalásra tűztük ki. Az elnök: Magát a bejelentést vették tudomásul csak, de a miniszterelnök átiratát azért tárgyalni fogják. Ugron Gábor: Ha valamit tudomásul veszünk, akkor már fölösleges a tárgyalás. Az elnöki enunciáció ezért helytelen, vonja azt vissza. Gróf Tisza István : E fölött már egyszer vitatkoztak s akkor megállapították, hogy a kvótamegállapitás a felség joga s azt a képviselőház meg nem változtathatja. (Zaj a baloldalon.) Mindamellett most tárgyalni lehet az átiratot. Polónyi Géza : A parlamentnek igenis jogában van megvizsgálni, hogy a kvóta megállapításának megvoltak-e a törvényes feltételei. Különben most nem erről van szó, hanem arról, hogy az elnök «tudomásul vétetett» olyasmit, amit csak később fognak tárgyalni. Ez volt a hiba. Gróf Tisza István: Miután felfogásunk között nincs eltérés, az elnöki enunciációnak nem lehet különböző értelmet kölcsönözni. Szóló is azt vallja, hogy a képviselőháznak joga van megvizsgálni, vájjon a kvóta megállapításának megvoltak-e a törvényes előfeltételei. (Helyeslés.) Az elnök a határozatot ebben az értelemben mondja ki. A költségvetés. Pintér Sándor: Korona és nemzeti képviselet egyenrangú tényezők az állam életében. Ha ennek a két egyenrangú tényezőnek működése egyöntetű, volna, az ország fejlődnék, de ha szemben állanak egymással, a stagnáció beáll minden téren. Míg a parlamenti többség a nemzet gondolkozásának hű kifejezője nem lesz, addig egészséges állami és nemzeti élet el nem képzelhető. (Úgy van balfelől.) Foglalkozik a hadsereg szellemével és nemzetietlen berendezésével. Az, aki el akarja hitetni a királyijai, hogy joga van alattvalóiból álló hadseregében a nyelvet megállapítani olyan módon, hogy a nyelv idegen legyen, megsérti a király felséges személyét. A kilences bizottság programmját bírálja. Azt vitatják, hogy vívmány az, hogy a hadsereg iskoláiban néhány tantárgyat magyarul tanítanak. Még abban az esetben is, ha minden tárgy magyarul taníttatnék, vívmányról nem lehetne szó, mert a nyelv jogát csak érvényesítenék, nem pedig kegyképpen kapnék azt. A magyar anyanyelvű katonákat németül tanítani nem célszerű és nem mutat fel eredményeket, mert a magyar anyanyelvű katonák, vagy katonaiskolai növendékek a német nyelv szertelen tanításával elbntittatnak s a fogalmakat összezavarják. A jelvénykérdésről szól. A magyar zászlónak színei, a piros-fehér-zöld, úgy összeforrtak a nép lelkével, hogy azokat onnan kiirtani, azoknak tiszteletét csökkenteni semmiféle hatalom sem képes. Ezeknek a színeknek sértése a magyar nép megsértése, melyért elégtételt szerezni mindig kész a magyar. Áttér a költségvetés bírálatára. Helytelen pénzügyi szempontok vezetik a kormányt a költségvetés megállapításánál. A többséget kell felelősségre vonni azért, ha megadja a kormánynak a kormányzás eszközeit nemzetellenes politikájának végrehajtásához. A kormány nincs figyelemmel a népéletire és a nemzet gazdasági helyzetére. Mert vannak az országban olyan pénzintézetek, melyek már betéteket el sem fogadnak, mert nem tudják elhelyezni tőkéiket Ha a pénzügyminiszter egy kis fáradságot vett volna magának s szétnézett volna az országban, nem kellett volna külföldi konzorciumokhoz fordulnia a kölcsön megkötéséért Az egyes tárcák budgetjeivel foglalkozik, melyek a hadügyi tárca költségvetéséhez mérten ugyancsak kis összegekkel rendelkeznek. Nemzeti nevelési célokra kellene nagyobb összeget befektetni. Sürgeti a katonás nevelést hogy lövésben, vívásban és testgyakorlásban gyakoroltassék az ifjúság. Majd kijelenti, hogy azt a bizonyos nemzeti törekvést, amit sokszor hangsúlyozott a miniszterelnök, nem találja meg politikájában s ezért a költségvetést nem fogadja el, hanem csatlakozik gróf Apponyi Alberti határozati javaslatához. (Helyeslés balfelől.) (Tisza István beszéde.) Gróf Tisza István: Röviden kíván nyilatkozni, mert már igy is késő nyárig fognak húzódni az országgyűlés tárgyalásai. A költségvetési vitát oázisnak tartja a sok elméleti és közjogi vita után,s örül annak, hogy a nemzet figyelmét nem abszorbeálják ugyanazok a kérdések, hanem jut figyelme a gyakorlati élet nagy problémáinak a megoldására is. Elismeréssel szól Horánszky Lajos beszédéről. És nem hiszem — folytatta — hogy lett volna e Háznak — kivált közöttünk, akik régebb idő óta vagyunk e Háznak tagjai — egyetlen egy olyan tagja is, akinek gondolatait és érzelmeit e beszéd vissza ne vezette volán egy olyan férfiú, felé, akit. A képviselőház ülése. — Kezdete délelőtt tiz órakor.• Elnök: béró Feilitzsch Artur. Az irományok bemutatása után az elnök előterjesztette a miniszterelnök átiratát a kvótának királyi döntés útján egy évre való megállapítására vonatkozóan.