Pesti Napló, 1904. december (55. évfolyam, 332-361. szám)
1904-12-20 / 351. szám
12 Budapest, kedd r» r~ c. T T fo r A p T ,p 1904. december 20. 251. szám. — A—szibériai pestis Pétervárról jelentik, hogy a vjatkai kormányzó jelentése szerint, a vjatkai és szlovoszki kerítetek gyármunkásai közt, akik prémkikészítéssel foglalkoznak, kiütött a szibériai pestis. Október 14-dikétől e hónap 14-dikéig 46 gyárra 247 megbetegedés jutott. Mivelhogy a feldolgozott juhbőrök hurcolják a betegséget, elendelték a bőrök előzetes fertőtlenítését. Állatorvosokat és bakteriológusokat küldtek a helyszínére. A prémek szállítását beszüntették. Egy tolvaj merénylete. Nagyváradról jelentik : Karácsony Lajos siteri szőlőtulajdonos már régebben tapasztalta, hogy szőlőoltványait valaki lopkodja. Tegnapelőtt éjszaka aztán kiment a szőlőjébe s lesbe állott. Éjjel tizenkét órakor aztán zajt hallott s kiment a kunyhóból. — Állj, ki vagy, — kiáltott az ismereten alakra. Ebben a pillanatban lövés dördült el s Karácsony eszméletlenü összerogyott. Ismeretlen támadója egy kétcsövű fegyverből lőtt rá. . A sörétek Karácsony fejét, vállát és karját találták. A tolvajleső szőlőtulajdonost súlyos sebekkel szállították be a bisoarmvamegyei közkórházba. — Gyilkosság egy lakodalmon. Szegedről jelentik, hogy Aracson a minap gyilkosság történt egy lakodalomban. Egy Lalics Rada nevű legény boros fejjel kötekedni kezdett, mire a vendégek rövid uton kidobták. Lalics buszút lihegve hazafutott s élesre lent kaszával rontott vissza a lakodalmas nép közé, hogy mindenkinek lekaszálja a fejét. A vendégek erre vasvillát ragadtak, nekiestek Sztlicsnak és agyonverték. A hatóság nyomban megindította a vizsgámat. — A nagykikindai postarablás. Megírtuk, hogy Nagykikinda közelében a Kisösz felé menő postakocsit feltörve és kirabolva, a kocsiját pedig eszméletlenül, vérbefagyva az országúton találták. Az esetről most a következőket jelentik: A postarablás tetteseit a csendőrség napok óta nyomozza. Nákófalván, Nagykikindán és Nagykomlóson néhány gyanús embernél házkutást tartottak, de eredrénytelenül. Dogariu Vince, a megsebesített postakocsis azt vallotta a csendőrség előtt, hogy három ismeretlen ember támadt rá az országúton s egyik házából fejbeütötte, erre ő a lovak közé esett s a kocsi kerestülment rajta. A kocsis előadását azonban valószínűtlenné teszi az, hogy sem a bundáján, sem a ruháján nincsenek vérnyomok s így az a gyanú iránytja a vizsgálatot, hogy maga a kocsis szövetkezett néhány emberrel, hogy a postakocsit kiraboják s az ő megsebesitése csak a vizsgálat félrevezetése céljából történt. A nyomozó hatóság beszállította a kocsist Nagykikindára a rabkórházba. Az elrabolt postaküldemények értéke nyolcezer korona. — Ttj posta- és telefonhivatalok. A kereskedelmi miniszter Orahovica községben és a Budapest 84. sz. postahivatalnál (VIII., üllői út 16.) táviró-hivatalt nyittatott. Bihari megyében: Váncsód, Gyanta, Hajdubagos; Hajdu megyében: Mártonfalva; Torontó megyében: Aurésháza, Fogda, Csatád, Técsa, Kistécsa, Klári, Nagytécsa, Pepau, és Tamásfalva. Jász-Nagykun-Szólnok megyében Adszentgyörn, Felsőszentgyörgy, Jákóhama, Jánoshida, Jásmózsa, Jásztelek, Pusztamonostor és TSzapuspöl községekben táveszélő-központokat, Szekszárdon, Székelyudvarhelyen és Zeaege-szeren pelt városi távbesséő-hálózat rendeltetett be. A dombóvári, baróthi, parsai, nagylétai, nagylózsi, Nyitra 2. szeteksi, mezőiörményesi,édi, gyertyámosi, újvári, jászárokszállási, és tiszasülvi posta- és táviróhivatalokat távbeszélővel bővitete ki, a combovái, dánai és szekszárdi távbeszélőközpontokat a belföldi helyközi, Losoncot az Alsó-Aisztriával való helyközi, Jász-Nagy-Kun-Szolnok megye fentebb említett, és a már eddig is működésben volt összes központjait a Budapesttel való helyközi távbeszélő-forgalomba vonatta be. _ Karácsonyfa-ünnep. A szegényház-téri Protestáns Országos Árvaházban december 24-én, délután négy óa''-or karácsonyfa-ünnepet tartanak. Vendégeket szívesen látnak. — Folyóvizeinkről. A földmivelésügyi minisztérium vízrajzi osztályához érkezett jelentések szerint a Duna alacsony vízállással Passautól Mohácsig apad, lejebb emelkedik. — Budapesten a vizálás ma 218 cm., tegnap ó a 11 cm.-t apadt. — A Tisza alacsony vízállása, Máramarossigetől Szolnosig apad, lejebb emelkedő. — A Dráva alacsony vizálása, egész hosszban apai.— A száva Jaszenovácrál magas, másutt közepes vízállással Jurkfeldtől Samácig apad, lejebb emelkedik. A többi folyó alacsony vízállású. — Eltüntek. Tegnap és ma tizenhárom ember eltűnését jelentették be a rendőrségen és pedig a következőké : Fritsch László liptóújvári születésű, 43 éves községi jegyző (Újpest), Bertiné Mária 20 éves francia neveiért (Nagy János utca 1.), Maluszer Emánuel 20 éves joghallgató (Váci utca 80.), Vass Emil aradi születésű, 20 éves joghallgató (Kőfaragóutca 12.), Szilárd Hugó budapesti születésű 23 éves bankhivatalnok (a Csepregy.utca 51.). Raiter Károly 11 éves magán 6 (Alsóerdősor utca 5.) A többi eltűnt napszámos és cseléd. — Rendőrségi hírek. Hirtelen halál. Egy ismeretlen munkásember ma reggel érkezett meg a keleti pályaudvaron Amerikából. Amint kiszállott,a vasúti kocsiból, szívszélhüdés érte, összeesett és meghalt. Holttestét elvitték a törvényszéki orvostani intézetbe. — Verekedés. A Visegrádi-utca 12. számu házában Szomor János huszonhároméves napszámos összevérzett egy társával és összeszurkálták egymást. — A Tompa-utcában Kis János napszámos és Soyka Gottieb hentei verekedtek össze és veszedelmesen megsebesítették egymást.• Ellopott ezüst-evőeszközök. Kovács Emil Mátyás vendéglős a minap arra a felfedezésre jutott, hogy Kurk utca 2. száma alatti vendéglőjéből naprólnapra lopte az ezüst-evőeszközöket. Megállapította hogy 218 ezüst villát és kanalat loptak el. A tolvajt, aki csak a viszonyokkal ismerős ember lehetett, nyomozza a rendőrség. _ — Konti József tolvaja. Még a nyáron történt, hogy Konti Józsefnek, a Király-színház karmesterének ellopták 400 koronát érő aranyóráját. A rendőrség most megállapította, hogy a tolvaj Hermel József trieszti születérni, 22 éves pincér, aki azonban megszökött. A rovott múltú tolvajt nyomozza, a rendőrség. — Hartleben-sziamit a Tarka Színpadon. A Tarka Számád drámai személyzete Hartleben Erich Ottónak «Angele» című kétfelvonásos realisztikus színművénk előadására készül. A Tarka Színpad e kísérlete nagy befolyással lesz a kis azintársulat jövőjére nézve. Karácsony napon «A nyaralók» címen bohózat-premiere lesz, addig «Helyettesek» megy mindennap. — Legalkalmasabb karácsonyi ajándék egy postacsomag: 4 kiló kuba-kávé és 11 kiló király keverék-tea, melyet 14 koronáért bérmentve küld Fratelli Deisinger, Fiume, Trieszt vagy Budapestről (királyi bérpalota és Andrássy út 9.) Schein S. bécsi szőnyegháza (I., Bauenwarkt 12.1 rendkívül díszes kiállítású, nagy albumot adott ki be jó lakás tiszítésekről, melyet mindenkinek, aki levelezőlapon kér, ingyen ,és bérmentve, megküld. — Az influenza feltűnésekor — körülbelül 10 év előtt — divatbetegségnek látszott és nevettek rajta. Idővel azonban ezt a kéretlen vendéget alattomos és veszélyesnek kellett megismernünk. Veszélyes különösen ama utóbajok végett, melyekkel jár. Ezen utóbajok legroszszabbika a légutak és légzőszervek tartós huruta, mely gyakran súlyos tüdő alá fejlődik. A bánatos tehát miden hurutnál, mely az influenzából fejlődik, oly szert használn, mely minden hátrányos következményeknek elejét veszi. Ilynemű kiváló szer a «Sirolin», kellemes izű, jól emészthető és jótékony hatású syrup, melynek alapelemei Thiocol és narani’shéj-syrup. Ezen kitűnő gyógypreparátum minden hurutnál fényesen beválik, mert a legrövidebb idő alatt megszünteti. Erdélyi császári és királyi udvari fényképész műterme IV., Újvilág-utca 2. szám (a Kossuth Lajos utca sarkán). Platinképek, akvarell- és olajfestmények bármily kis fénykép után. Felvételek minden időben. Lift. Telefon. . . tarka krónika. (A minusz — Az életmottó. — Milyen a jó asszony.) *** Hegedűs Gyula mesélte el ezt az itt következő színész-anekdotát: Jágó szerepét játszotta egyszer a vidéken. Reggel értesíti a direktor, hogy délelőtt próbát tartanak Otellóból, mert Otelló szerepét egy pesti vendégművész fogja játszani.Valóban, délelőtt nagy hencegve megjelenik a pesti vendégművész és nagyon lenézi a szegény vidékieket. Hegedűst meg pláne kitanítja a szerepére. — Kérem, Hegedűs úr, — mondja — itt ebben a jelenetben van nekem egy saját külön nüánszom. Én ugyanis berohanok a színpadra és önt, tudniillik Jágót a földre teperem és szemen köpöm. Ezt én egy nagy olasz színésztől láttam... — Igen? — feleli Hegedűs. — Hát akkor nekem is van egy nüánszom. Én ugyanis erre fölkelek a földről, önt, tudniillik Otellót kétszer pofonvágom és kirúgom a kulisszák közé. Én ezt egy másik olasz színésztől láttam... Azzal a faképnél hagyta a vendégművészt, akinek elment a kedve a nüánszoktól. * GD Két kereskedőnek pisztolypárbaja volt, a minap a promontori kutyavilla mellett. A segédek már felállították a feleket, kimérvén a távolságot és mindeniknek a markába nyomtak egy pisztolyt. Mikor már igy nekikészültek a halálnak mind a ketten, az egyik feszengeni kezdett és mozdulatokkal jelezte, hogy mondani akar valamit. — Mi az? — kiált rá a segédje. — Mondani akarok neki valamit — rebegi a kereskedő. — Mit? — Az életmottómat. Az én életmottóm: Leben und leben lassen! A másik fél bólintott egyet a fejével, hogy érti. Aztán mind a kettő a levegőbe lőtt... *c*j Közéletünk egy ismert alakját, aki kávéházi asztalánál bölcs számba megy, meginterjúvolta valaki, hogy milyen asszonyt tart ő tökéletesnek. — A jó asszony — mondta a bölcs — legyen olyan, mint a csiga, legyen olyan, mint a visszhang és legyen olyan, mint ,a toronyóra. — Nem értem, — szólt a kérdező. Nem érted? Hát akkor a jó asszony ne legyen olyan, mint a csiga, ne legyen olyan, mint a visszhang és tie legyen olyan, mint a toronyóra. — Most meg éppenséggel nem értem! — mondta a másik. — Hát majd megmagyarázom — volt a felelet. — Legyen olyan, mint a csiga: mindig legyen a házában — és ne legyen olyan, mint a csiga: ne fordítsa fel a házat. Legyen olyan, mint a visszhang: visszhangozza a férje véleményét — és ne legyen olyan, mint a visszhang: ne legyen az övé az utolsó szó. Legyen olyan, mint a toronyóra: pontos — és ne legyen olyan, mint a toronyóra: ne üssön. És ha már ütt, ne hallja az egész falu. Il tarka Paris, Paris, december 17. Az aszfaltra kirakott boltok, kávéházak, a nizzai stílusú házak az ő zsalugásceres ablakaikkal hiába affektálják a délszakot, bizony hideg van itt is. A hőmérő ugyan pluszt mutált a víz sem potyog hó alakjában a földre, dehát mindez vajmi kevés vigasztalás, amikor az ember fogvacogva kapkodja a lábát a lucskos aszfalton és a nyakába szüntelenül csurog a hideg istenáldás. De ez csak nekünk oly kellemetlen, idegeneknek. A párisi — a világ legmámorosabb népe—ezt sem veszi tudomásul. Aminthogy ez a nép mindenen csak mulatni tud. Összeütődnek ketten véletlenül az utcán, összenevetnek. A földalattin, aholmegvetve minden bölcs «rendszabályt», nyomkodják egy pillanat alatt a kocsikba az emberek százait; — itt is nevetnek, amikor egymást könyökkel, térddel lábbal döfik rúgják, tapossák. És hiába van hideg, hiába csurog az eső, a párisiak tovább élnek hazug illúzióikban és könnyedén, kurta kabátban járnak az utcán és isznak hüsítőitalokat a kávéházak előtt. Sőt a gyönyörű szép parkok az 5 tömérdek meztelen márványszobraikkal sem maradnak árván. Ma véletlenül a Luxembourg-kerten vezetett át az utam zuhogó esőben. A park egyik széles útján fehérszakállú bácsik nyitott esernyővel a kezükben krikettet játszottak és szaporán tipegtek a golyók után, amelyeket fakalapácscsal ütögettek. Nyomban megismertem e bácsikat. Ezek nálunk, Budapesten sötét kávéházak füstös levegőjében szoktak napestig dominózni egy-egy pohár víz mellett és rozzzant tüdőjük zihálva szívja magába a kávéházi bűzt. Lám, a párisi bácsiknak itt van a kávéházuk, a szabad ég alatt, a zöld fényük között és amíg vidoran játszadoznak, még a kibicek sem hiányoznak mellőlük: szép márvány istenasszonyok nézik őket az örökifjúság bűbájos mosolygásával. * Március tizenötödikén lendül nálunk oly magasra a nemzeti lelkesedés, mint amilyennel itt az automobil-kiállítás megnyitását fogadták. Ez már nem a szenzáció hevülése volt, hanem igazi nemzeti büszkeség, amely ódás szárnyalású vezércikkekben virágzott ki. A büszkeség érthető is. A híres francia Gloire szárnyait nagyon megtépázta a szörnyű degeneráció. A francia nem vezet többé sem tudományban, sérti művészetben, sem iparban, sőt vannak sötétlátású emberek, akik a végkatasztrófától borzadozva prédikálják az erkölcsi megtisztulást a nemzetnek. Nos, e szomorú időkben édes vigaszuk a franciáknak az a hatalmas kiállítás, amely most nyílt meg a Grand-Palaisban. Itt a világot leigázó francia dicsőség megvillan még egyszer; hiába, mindenkinek el kell ismernie, hogy az automobil-iparban ők vannak a legelői. És aki végignézi ezt a kiállítást, azaz, úgy, ahogy végigkóborol e rettentő csarnokban, nyomban látja, hogy itt egy gazdaságilag is fontos, hatalmas iparágról van szó. A megnyitás olyan is volt, mint valami nagyszerű nemzeti ünnep. A Champs-Elisées fasorai között díszes oszlopok villámfényű koronákat, sziporkázó napokat hordoztak és a Grand Palais oszlopcsarnokában lámpagirlandok, színes csillárok ragyogtak a márvány oszlopok és szobrok között. És a palota merész ivó üvegteteje, üvegkupolája