Pesti Napló, 1904. december (55. évfolyam, 332-361. szám)
1904-12-20 / 351. szám
351 szám Budapest, kedd PEST 1. NAP 1.0. 1904. december 20. 13 mintha tűzből lett volna az esti égboltra odafestve. És e szemkápráztató fényben egy világkiállítás közönsége nyüzsgött. Amerre a szem ellátott, mindenütt tömött sorban várakoztak a gyönyörű fogatok, automobilok, hogy följuthassanak a följáróhoz. A kocsik acetilén-lámpáinak ezrei a földet hímezték tele fénynyel, úgy hogy tűzbe borult az egész világ itt künn, a Sándor-híd aranyszobrai tájékán. Maga, a kiállítás a laikust csak mérhetetlen, nagyságával kapja meg. Akkora üvegcsarnokban, mint a Szabadság-tér, sűrűn állnak egymás mellett az automobilok legkülönfélébb fajtái. És ha az ember mindezt bejárta ép egészségben, akkor a kalauz fölviszi az emeletre, leviszi a pincébe, ahol ugyanennyi még a látnivaló. És mikor ezen is túl van a jámbor laikus, akkor megmagyarázzák neki, hogy sétáljon néhány száz lépést a szabad levegőn és a Szajnaparton fog találni egy másik ilyen üvegcsarnokot, amelyben újból kezdheti az egészet. A kocsik immár a legbujább kényelemszeretetre készültek. Vannak köztük egészszáguldó lakások, puha bőrüléssel, pompás fűtéssel, metszett üvegfalakkal. De a legjobban két szélsőség szimbóluma kapott meg. Az egyik az az automobil volt, amelyet a perzsa sah számára készített egy gyáros. Ez a kocsi minden részecskéjében a lomha kényelemnek készült. Vörös selyem ülései, nagy, aranyozott rugói, nehéz arany rojtjai inkább vallanak valami tizennyolcadik századbeli hintóra, mint a modern automobilra. A másik szélsőség az a kocsi, amely a Gordon- Bennet-dat vitte el száz kilométeres sebességgel. Hosszú, keskeny vasalkotmány, széles tengelyekkel, szűk, rézveretű üléssel, hegyes orral, amely hasítja a levegőt. Az egészen nincs egy mákszemnyi fölösleges sem. Sötét kékre festve olyan, mint valami koporsó. Vagy annak a koporsója, aki benne ül, vagy azé, akit útjában talál... A kocsik között ki vannak állítva a léghajózás kudarcot vallott hősei is: a különféle «kormányozható» léggömbök. Itt van kiállítva, az a madár is, amelyet egy ambiciózus föltaláló vászonból és alumíniumból konstruált meg. Az embar Lenn áll a madár testében, a szárnyakat pedig kis benzinmotor mozgatja. Az egész gép kitűnően sikerült, egészen olyan, mint a madár, csak éppen repülni nem tud..: * Kedden és szombaton délutáni a Sorbonne-egyetem komor épülete valami vigadóhoz hasonlít. A főkapu elé egymásután robognak az elegáns hintók, automobilok és elegáns hölgyek, urak sietnek föl a lépcsőkön, mintha bálba készülnének. Ilyenkor tartja itt előadásait a nagy amfiteátrumban Barret Wendell amerikai egyetemi tanár és regényíró Amerika politikai és társadalmi történelméről. Nem valami könnyed, tetszetős téma és őt hallgatni mégis valóságos divattá vált. No mert a kitűnő tudós egyúttal elsőrendű színész is, aki mindig beleilleszt egy-két szavalást az előadásába. Szavalása lendületes, patetikus, sőt olykor éppen színfalhasogató, ami határozottan érdekes dolog egy alapos, nagytudományú értekezés keretében. Nekünk, moderneknek, aligha tetszik ez a szavalás, de a komédie Brancaise és a Nemzeti Színház közönségében könnyen találhat méltánylókra. • " * Ma ádáz keserűséggel olvastam a francia lapok tudósításait a magyar parlamenti eseményekről. Mind azt írják, hogy ilyen dolog csak olyan országban eshetett meg, mint Magyarország és hogy egyetlen hazafias szándékú ember van ott, az Tisza István. Az ellenzék pedig, amely akár a testi épségét is föláldozza a maga igazáért, az csak aféle barbár csorda... -Hát annyi bizonyos, hogy ezek az információk egy helyről jöttek. Az is bizonyos, hogy a francia lapok, amelyek mindent megfizettetnek maguknak, ezt a kis szívességet sem tették ingyen Tisza Istvánnak. Most hát végére kellene járni, hogy ki és kinek a pénzén merészeli a külföld előtt hazugsággal szennyezni be hazánk hírnevét. Akárki az, bizonyos, hogy abból a fajtából való, amelyik kész letagadni akár egy ezeresztendős igazságot, csak a maga baja uralmát megoltalmazza! BT. E. Koholmányok. Operai intervjúk. Az egész városban szétfutott a hite, hogy Szamosi Elza és Krammer Teréz operai énekesnők összevesztek. Krammer nem akarta tűrni, hogy Szamosi jelen legyen, mikor ő próbál és Szamosi nem akarta tűrni, hogy Krammer ne tűrje, hogy Szamosi jelen legyen, mikor Krammer próbál. Egyébként kölcsönösen becsülik és tisztelik egymást. A nagy hercehurca folytán munkatársunk azonnal kocsiba ült és fölkereste mind a két művésznőt. Mind a kettőt meginterjúvolta, s küldetése eredményéről a következőkben számol be: Szamosinál. Beléptem. Parfümillat. Trillák. A művésznő, édes mosolylyal siet elém. " — Mit tart, Nagyságos Asszonyom, Krammer Terézről? — kérdezem én. A művésznő a következőket felelte: — Krammer Teréz a világ összes operaénekesnői kolub a legkülömb — háziasszony. Patti hozzá képest Kiss Mihály, vagy hogy népiesen fejezzem ki magamat: kismiska. Bármelyik, szerepét játszsza, egyaránt méltó a világ bámulatára, mint gondos gazdasszony, akinél jobban senki sem vigyáz a ház rendjére. A felsőbb regiszterekben éppúgy, mint az alsóbbakban dúdol, miközben a ház körül teendőit végzi és példát vehetne róla Lembrich Marcella, Lindh Jenny, vagy Lindh Marcella, mely kitűnően főz. Társalgási szerepekben zsurokon pompás. Nincs nála kedvesebb társalgó sem a párisi, sem a berlini operaházban. Azt hiszem, jobban már meg se dicsérhetem, mert még azt hinné, hogy elfogult vagyok iránta ... — Köszönöm — mondom, kezet csókoltam és távoztam. Krammernél. Beléptem. Parfümillat. Trillák. A művésznő édes mosolylyal siet elém. •r-r Mit tart, Nagyságos Asszonyom, Szamosi Elzáról? — kérdezem én. A művésznő a következőket felelte: — Szamosi Elzát láttam «Garmen»-ben és mondhatom önnek — pedig már sok külföldi színpadon végignéztem Carment — hogy oly enyhe telünk már rég nem volt, mint az idén. Megnéztem Szamosit «Sámson és Delilá»-ban és én, aki Calvétől hallottam Párisban Delilát, én mondhatom önnek, anélkül hogy elfogultsággal vádolhatna, hogy a politikai helyzet mostanában nagyon érdekes. Szamosi egyébként most igen egészséges, amit Calvéról nem lehet elmondani. Hallottam, hogy Szamosit a bécsi operához hívták és én kívánom neki, hogy szerződtessék is. Azt hiszem, jobban már meg sem dicsérhetem, mert még azt hinné, hogy elfogult vagyok iránta ... —Köszönöm — mondom, kezet csókoltam és távoztam. Ez az egész. —..— színház és művészet. (*) Filharmóniai hangverseny. Joachim, Grünfeld, Kemény Beethoven-estéje, az Operaház ünnepi Fidelio-előadása, végül a mai dicsőséges filharmonikus hangverseny, amelynek műsorán Beethoven monumentális alkotása szerepelt, teszi ememlékezetessé az idei Beethoven-hetet. A műsor első száma a harmadik Leonora-nyitány volt. Erkel Sándor nagy tradícióját híven megőrizték a filharmonikusok: a hatalmas koncepciójú mű gondolatmenetének nagyarányú, filiszterkedő kicsinyeskedéstől ment, szinte ideális tökéletességű interpretálása, a tartalomnak a plasztikus forma megsértése nélkül való kiaknázása, a markáns ritmusok erőteljes, ellenállhatatlan hatású visszaadása, arra vall, hogy immár teljesen megértik egymást a filharmonikusok és derék, nagytudású vezérük: Kerner István. Az ötödik szimfóniát, az emberi küzdelmek, remények, csalódások ez utolérhetetlen rajzát már régen hallottuk a maihoz hasonló erővel, határozottsággal előadni. Közönségünk lelkesedéssel méltányolta a filharmonikus zenekar nagyértékű produkcióit, valamint Mihalovich Ödön egyik régebbi munkáját, aRonde du Rabbate-t. Ez a nagy tudással koncipiált munka is igazolja, hogy Miha Jovich egyik leghivatottabb harcosa a Liszt Ferenc szimfonikus stílusának és egyik legimponálóbb készültségű komponistája hazájának. A hangversenyen Gay Mária spanyol származású énekesnő működött közre; Gluck, Buoncini, Giordani, Fauré dalait és néhány kedves spanyol népdalt adott elő. Szép, pasztózus alt-hangja van. Orgánuma nemcsak a mély regiszterben hangzik kellemesen, hanem középhangjai is igen lágy színezetűek. Énekbeli tudása előkelő, nagy stilérzéke, meleg, kifejezésteljes deklamációja, erős muzikális érzéke azt mutatja, hogy nem közönséges kaliberű művésznő. (*) Sarah Bernhardt Konstantinápolyban, Konstantinápolyból Írják: A török főváros közönségének érdeklődését a múlt héten szinte kizáróan Sarah Bernhardt foglalta le. Még a pontika is háttérbe szorult azóta, amióta az utcákon megjelentek a lepedő nagyságú falragaszok, melyek a nagy francia tragika fellépéseit adák hírül. Az itt megjelenő francia újságok szorgalmasan asszisztáltak Sarah impresszáriójának a hírverésben, az egyik lap naponkint három hasábot írt Sarah Bernhardtról és művészetéről. A nagy reklámra re éppen nem is volt szükség. Sarah Bernhardt e nélkül is nagy sikerre számíthatott Konstantinápolyban, ahol igen nagy a franciák száma. Meg is telt minden este a színház, noha egy földszinti helynek harminc frank volt az ára. A nagy siker dacára Sarah Bernhardt láthatóan rosszkedvűen játszott a török közönségnek. A cenzúra sok boszúságot okozott neki. Műsoráról az összes modern darabokat törölték, úgy hogy sem az «Aiglon»-t, sem a «Tosca»-t, sem a «Pheniá»-t nem játszhatta. «A kamérás hölgy»-nek, a «Froutrou»-nak és a «Sappho«-nak megkegyelmezett a szigorú cenzor. A török cenzúra ugyanis nem engedi meg az olyan darabok előadását, mehekben koronás fők, királyi hercegek, vagy udvari emberek fordulnak elő. A művésznő megvigasztalására Pierre Loti, aki most a «Vautour» nevű hadihajón a Boszporuson tartózkodik, ünnepséget rendezett, ahol honfitársai körében igen jól érezte magát. Ezenkívül megengedték neki, hogy a szelamlik-ünnepet végignézhesse, társulatával együtt. (*) «Színészek». A Vígszínház furcsa kísérletet tesz. Karácsony első napjának estéjén ad bemutatót. Az újdonság Vajda László «Színészek» mtm darabja, melynek premierjét eredetileg csütörtökre tervezték. A bemutató-előadást most elhalasztották vasárnapra, december 25-ére. Csütörtökön a «Boldogság», pénteken a «Fanyar gyümölcs» kerül színre. A csütörtöki előadásra előreváltott jegyek a vasárnapi premierre nem érvényesek. Azok árát a pénztár visszatéríti. Szerdán búcsúzik a Vígszínház közönségétől Harmat Hedvig a «Diákélet» Katica szerepében. (*) A Népszínház karácsonyi kiállítása. Holnap, kedden és másnap, szerdán 10 órától 5 óráig babavásár lesz a Népszínház előcsarnokában, Vidor Pálné rendezése mellett a népszínházi nyugdíjintézet javára. Az elárusításra kerülő művészi kosztümökbe öltöztetett babákat a színház művésznői fogják árusítani. (*) A szabadkai színház jubileuma. Szabad káról jelentik. Háromnapos jubileumot ült az átalakított, megszépített színház. Fennállásának ötvenedik ésioldeóját összekötötte az újjáépítés ünnepségével. Pesti Ihász Lajos színigazgató Ábrányi Emilt kérte föl a prolog megírására. Ezt a költeményt Falussy István, a szabadkai színház rendetője nagy hatással szavalta el. A prolog után a Himnuszt énekelték, azután a zenekar Rózsavölgyi Márk egy régi szerzeményét adta elő, majd Vörösmarty drámai költeményét, az «Árpád ébredésé»-t, a «Cigánybáró» és a «Szigetvári vértanúk» egy-egy felvonását mutatta be a színtársulat. Ugyanezt adták elő a jubileum második estéjén is. A harmadik jubiláris estén Molnár Gyula pályadíjnyertes darabját, a «Névtelen hősök»-et játszották először, melyet Korniss Aranka szép prológusa vezetett be. Előadás után ünnepi lakoma volt. (*) A montekarlói színház újdonságai. A momekarlói színházban az idén két nagy érdekességű újdonságot fog bemutatni Gunsbourg igazgató. Az első Massenet «Cherubin» című új operája, melynek szövegét Francis de Croisset és Henry Cain írták. A másik újdonság Mascagni sokat emlegetett új dalműve: «Amica», melynek librettóját «Berel» álnév alatt Paul de Choudens párisi zeneműkiadó írta. Mascagni maga dirigálja az eladást, a női főszerepet Carvé Emma énekli. Érdekes terve ezeken kívü Gunsbourtnak az, hogy három komponista «Faust»-ját akarja előadni. Gounod «Faust»-ját, Berlioz «Faust elkárhozásá»-t és Arrigo Boito «Mefistofeles»-ét