Pesti Napló, 1905. február (56. évfolyam, 32-59. szám)

1905-02-01 / 32. szám

2 Budapest, szerda PESTI NAPLÓ, 1905. február 1. 32. szám kodma. Egyénileg valóban megérdemelte volna a sorstól, hogy a legjobb szándékok, amiket a történet talajában elvetett, gazdagon gyümölcsözzenek s a jól betöltött hivatás nyugalmát biztosítsák neki utolsó éveire. Neki eddig legtöbb a csalódásokból jutott, míg végigjárta a hosszú pályát, mely a cézári abszolutizmustól az alkotmányos törekvések állomásain át vezetett. S nyugalmat egyik kísérleténél sem talált. De ez nem az ő szándékain, nem is hűt népeinek jóakaratán múlt. Az élet és fejlődés törvénye hozta igy magával, mely nem tűr megállást. A népek s velük igényeik, szükségeik növekednek folyvást; egy uralkodó, ki túlél Isten jóvoltából nemzedékeket, nemcsak tanúja, hanem exponált tényezője a haladó idő sürgetéseinek. A Habsburgok monarkiájában a gyökeres közjogi reformok ideje elkövetkezett s a népek óhajtásai megértek. Mely irányban sürgetik a döntést, megtudható tudatos, vagy ösztönös megnyilvánulásaikból : túl a Lajtán a nyolc év óta dúló parlamenti válságból, Magyarországon az utolsó választásokból. Bízunk benne, hogy ő felsége nem zárkózik el a népek lelkiismeretének ez ujjmutatásai elől. Beavatott oldalról jelentik, hogy trónjának majdani örököse a két állam közjogi viszonya dolgában az új eszmékkel rokonszenvez; elesik tehát az aggodalom is, mintha a reform ügyének a trónutódra való tekintet vetne gátat. Más források arról is tudnak, hogy a felsége korszakos elhatározásokba a trónörököst bevonni s véleményét kiváló figyelembe venni szándékozik. Magyarország bizva néz ama napok elé, melyek Ferenc József király oldalán estei Ferenc Ferdinánd főherceget körünkbe hozzák. Örömmel fogjuk látni, hogy ő ügyeink iránt melegen érdeklődik ; meg vagyunk győződve, hogy közéletünkről személyes tapasztalatai alapján a legjobb benyomást fogja kapni s reméljük, hogy befolyása királyi nagybátyjára lényegesen megkönnyitendő a döntő, Magyarország jövőjére korszakos elhatározást. A nemzet hálája pedig rá fog emlékezni történeti előzményekre, melyek őseinknek lehetővé tették, hogy a trón várományosa még a király életében megkoronáztassék, bár felségjogok nélkül, Magyarország ifjabb királyává. A nemzet többi alkotmányos tényezőitől e nehéz időkben persze elvárja az egész ország, hogy maguk tartásával minden lehetőt elkövetnek, ammit el nem mulasztanak, amivel a nemzeti választásokban kifejezett eszmék javára a válság üdvösséges megoldását előmozdíthatják. Despearet cserbenhagyja és Moretto zászlója alá szegődik. A «Közönyt közönynyel» című spanyol vígjáték mintájára, de sokkal kevesebb szellemességgel, el akarja hitetni velünk, hogy amely leányt nem hódítunk meg tüzes udvarlással, az nyomban nyakunkba borul, ha azt mondjuk neki: «Nagysád, én ráuntam kegyedre, és mehet, ahová jónak látja.» Amint kinyílnak az ősi vár kapui, lady Henrietta magába száll és kijelenti: — Most, hogy szabadon elmehetnék, örökre itt maradok magánál. Még kevesebb leleményességgel dolgozik ugyancsak eme recipő szerint Pitt Wellby úr. Az ő szerelmes enyelgésének már csakugyan sörszaga van és kell hozzá gyomor is, hogy bevegyük «szellemeskedését», amikor makrancos hölgyét azzal biztatja: — Mielőtt megesküszünk, megyek négy hétre egy üdülőhelyre. — Minek? — kérdi az erőteljes özvegy. — Hogy magához valamivel méltóbb legyek. Pedig erre igazán nincs szükség. Nagyon is méltók egymáshoz... S hogy az újdonságnak mégis megvolt az a sikere, amit nemzetközi udvariassággal «tiszteletbelinek» szokás nevezni, azt a szereplőknek köszönhette. Mondják, hogy Londonban, a Criterion-színházban egészen önálló és sajátságos stílusa van a Marshall darabjának, amely megmagyarázza ottani sikerét, de tekintetbe kell venni azt is, hogy a Nemzeti Színház mégsem engedhet meg magának hasonló fényűzést, mint a Westendnek az a színpadja, ahol felvonáskörökben olyan úr produkálja magát, aki negyvenkét oroszlánt csoportosít ,egyszerre maga körül. Ezzel és hasonló Budapest, január 31. A német kereskedelmi szerződés nemcsak gazdasági szempontból kifogásolható, hanem főleg politikai és közjogi szempontból hívja ki maga ellen a legélesebb bírálatot. Maga a szerződés egy életben levő törvényünk határozott tilalma ellenére jött létre, tehát már megindítási stádiumában törvénytelen alapon nyugodott. És egy olyan állapotot vesz alapul, amely állapotot eddig még semmiféle magyar törvény nem statuált. A szerződést tehát törvénysértéssel és törvényes alap híján kötötték meg. / y. Megkötöttek? Erről iskell beszélni. Magyarországon sem rendeletek, sem szükségparagrafusok nincsenek. Nemzetközi szerződéseket országgyűlésileg becikkelyeztetni kell, különben nem léphetnek életbe. Senki sem mondhatja tehát, hogy van már szerződésünk Németországgal, mert szerződésünk csak akkor lesz, ha a magyar országgyűlés is hozzáattrakcióval nem tudnak versenyezni a mi művészeink, de ami egyébként kitelik tőlük, azt megtették. Nevezetesen Csillag Teréz, aki ellenállhatatlan viszombával ruházta fel az enyvgyáros özvegyét. Szinte egészen új volt előttünk ebben a drasztikus formában, ő, akit eddig a finom tónus mesterének ismertünk! De hát a tehetségnek éppen az a jellemzője, hogy vannak kisugárzásai, amelyek váratlanul megjelennek és meglepnek. Ilyen meglepetés volt ő ma ebben a vaskosabb humorú szerepben. Kedves és bájos volt Ligeti Juliska, mint Henrietta. A leányos varázs nagy mértékben van megadva neki és ahol «liliomszerűséget» ír elő a szerző, ott kész a sikere. Dezs ő a sajátképpen ellenszenves Putt Wellbyt odáig mérsékelte és annyi jóízűséget vegyített bele, hogy szívből nevettek rajta. Ez pedig nem kicsinylendő érdem a kellemetlen vonásokkal tarkított akadályversenyben. Császár az ellenállhatatlan herceget megfelelő jóhiszeműséggel játszotta, és Rózsahegyi igazán bohém nembánomsággal adta a riporter szerepét, aki levélhordó maszkjában lopózik a várba, hogy lapjának «megbízható» tudósítást küldhessen, sőt a záró jelenetben le is fotografálja a színpadon levőket! Tapsoltak az első felvonás után kétszer, a másodikban nyílt szín mellett szintén kétszer és a függöny legördülése után négyszer. Mondanunk sem kell, hogy ez a nyolc kihívás csakis a színészeknek szólott. Végül még egy kérdés, amelyre azonban nem várunk feleletet: Mi szükség volt arra, hogy ezt a darabot Londonból elhozzák? ■ % Tábori Róbert: - A német szerződés törvénytelensége járult a megállapodásokhoz. Mindeddig csak az történt, hogy a mi megbízottaink megállapodtak a magyar országgyűlés által becikkelyezendő kereskedelmi szerződés részleteiben. Ez ugyan ábécéje a mi közjogunknak, de olyan kormányzati szellemhez szoktattak minket, hogy még a kétszerkettőt is külön kell bebizonyítani. Hogy a megbízottak megállapodásai az 1899. XXX. törvénycikk nyílt megszegésével jöttek létre, már nem is kell újból bizonyítani. Ezt a sérelmet letárgyalta az országgyűlés is, a publicisztika is. A Tisza-kormány nyíltan megsértette a törvényt és ezértviseli a felelősséget. Most azonban, hogy a megállapodások hivatalos publikálásával az is nyilvánvaló lett, hogy a kötendő szerződés időtartama egészen 1917-ig terjedhet, hivatalosan is be van ismerve, hogy a magyar kormány olyan időtartamra vállalt Ausztriával egyetértő közösséget, amely időtartamra az egyedül illetékes törvényhozás még semmit, tehát közösséget sem határozott. Sőt inkább az mondható, hogy 1907-től kezdődőleg a különállóságot mondta ki, mert hisz az 1899. XXX. törvénycikket például a függetlenségi párt így értelmezi. A magyar kormány tehát szerződéses megállapodásokat létesített olyan időponton túl is, amelyen túl úgy intézkedni, ahogyan intézkedett, törvényes joga nincs, sőt ellenkezőleg: inkább törvényes kötelessége van, hogy 1907-en túl semmiféle megállapodást se létesíthessen. Világos tehát, hogy a törvény világos rendelkezéseinek megsértésével létrejött megállapodásokat a törvények uralmát védő új országgyűlés becikkelyezni nem engedheti. Nem is szükséges, hogy a megállapodások anyagi tartalmát vizsgálat tárgyává tegyék. Ez a tartalom is teljesen elegendő ugyan, hogy a megállapodásból soha törvény ne legyen, mert hisz még a kormány illetékes miniszterének beismerése szerint se kötöttünk soha ennél rosszabb szerződést. De a silány tartalomtól eltekintve, a megállapodás olyan nyílt törvénysérelem, és annyira törvényes alap nélkül való, hogy abból minálunk, a jogfolytonosság szerencsés helyreállítása után,a törvény nem lehet. Gyakorlatilag külön nagy akadálya is van ennek. Nyilvánvalóan az önálló vámterület lesz az a pont, amely körül a megszületendőúj kormányprogram is kijegecesedik. Az önálló vámterület és ez a szerződés pedig egymás mellett meg nem állhat. Még akkor sem, ha az önálló vámterület életbeléptetéséhez bizonyos átmenetet fognak a pártok elfogadni. Mert ez a megállapodás akkor is újra csinálandó, ha azt akarjuk, hogy törvénysérelem nélkül és törvényes alapon létrejött legyen. A törvénysérelemnek egy porcikája sem maradhat meg. Különösen ennek az országogyűlésnek a tartama alatt, amely épp a jogfolytonosság és a törvények állandó és változatlan uralmának jegyében született. Budapest, január 31-Osztrák aknamunka. Egy osztrák újság fölháborító s rendőrködésre vetemedett. A «Reichspost», mint mai számunkban közöltük, azt írta tegnapi cikkében, hogy ha a kiegyezés a beállott politikai fordulat folytán megdől, akkor meg kell dőlni a magyar-horváti kiegyezésnek is, mert ez közjogilag és pénzügyileg az osztrák-magyar kiegyezésre van felépítve. Ennek az óriási közjogi hazugságnak a célja nyilvánvaló: mozduljanak meg a horvátok és lázadjanak fel a magyar-horvát kiegyezést tartalmazó törvények ellen. Ráismerünk a régi osztrák politikára, amely, 1848-ban is a horvátok fellazításával akarta.