Pesti Napló, 1905. február (56. évfolyam, 32-59. szám)
1905-02-01 / 32. szám
62. szám Budapest, szerda PESTI NAPLÓ, 1905. február 1.3 . fékentartani a jogait követelő magyar nemzetet. Csakhogy tévednek azok a bizonyos körök, akik megint horvát lazítással vélnek a veszedelembe jutott kiegyezésen segíthetni. A magyar-horvát kiegyezés az 1868. XXX. törvénycikken alapul, amely regnikoláris tárgyalás és a magyar és a horvát országgyűlés hozzájárulásával jött létre és ő felsége szentesítése alapján lépett életbe. Ez ellen a törvény ellen nem lehet fellázadni, mert ezt védi a magyar szent korona és annak minden hatalmi attribútuma. Ha a bérvitáknak kifogásuk van a törvény ellen, ezt a kifogást országgyűlési képviseletük bármikor előterjesztheti és ha kapnak hozzá többséget és királyi hozzájárulást, akkor kifogásuknak érvényt fognak adni. Más törvényes út nincs. A törvénytelen út és eszköz megtorlására a magyar király és a magyar birodalom minden hatalmi eszköze rendelkezésre áll. Ami pedig azt illeti, hogy a magyar-horvát kiegyezés az osztrák-magyar kiegyezésen alapul, hát ezzel a közjogi csodabogárral még komolyan foglalkozni sem kell. Az osztrák-magyar kiegyezést a magyar országgyűlés és az osztrák reichsrath kötötte. A magyar országgyűlésben van képviselve Horvátország is, amelynek képviselői révén mindenesetre megvan a negyven szavazatnyi befolyása az osztrákmagyar kiegyezés megkötésére. De ez az akarat is csak a magyar országgyűlés akaratának egy része. Horvátországnak sem vétója, sem külön joga nincs a magyar országgyűlés határozatai és a magyar törvényhozás törvényeivel szemben. Egyszerűen tudatlanság, vagy rosszhiszemű áskálódás az olyan bolond közjogi elméletek hirdetése, hogy az osztrákmagyar kiegyezéssel megdől az 1868. XXX. magyar törvénycikkbe foglalt magyar-horvát kiegyezés. Ha semmi egyéb, de a magyar király esküje is visszatarthatná az osztrák köröket az efajta aknamunkától. A horvát országgyűlés Zágrábból jelentik. Az országgyűlés mai ülését Gyurgyevics elnök tizenegy órakor nyitotta meg. Rövid ellenzéki vita után befejezték a költségvetési javaslat tárgyalását, melynél Egersdorfer előadó szólalt fel és kifejtette, hogy mihelyt elfogadják a kiegyezést, az törvénynyé válik és Magyarország nem kényszerítheti Horvátországot más törvényalkotásra. Ebben függetlenek vagyunk Magyarországtól. Frankkal vitatkozva, védi a pesti horvát küldötteket, kik gyakran a törvény ellen szavaztak és Bánffyt is megbuktatták. Hangsúlyozza a kiegyezés előnyeit és ajánlja a költségvetést, amelyet a többség a részletes vita alapján el is fogad. Néhány interpelláció után az ülést berekesztik. A jövő ülés holnap lesz. Cantacuzene programmja, Bukarestből táviratoztak. Tegnap Jászvásáron gyűlés volt, amelyen részt vett a legtöbb miniszter és a konzervatív párt legkiválóbb személyiségei. Cancacuzene miiszterelnök tetszéssel fogadott beszédet mondott, amelyben kifejtette a konzervatív párt programmját. A miniszterelnök mindenekelőtt kijelentette, hogy a konzervatív párt külső politikája változatan marad. Ami a belső politikát illeti, a konzervatív párt a fősulyt a vidéki lakosság jólétére fordítja. Szükséges a közlekedési eszközök szaporítása, mely célból az álamkormány államvasutak építését tervezi. A miniszterelnök beszéde végén felszólította párthíveit, valamint a szabadelvű párthoz tartozókat, hogy úgy ők, mint minden egyéb állampolgár, segítsék munkájában, hogy Romániát a haladás út pályájára vezessék. A szerb kölcsön. A szerb kölcsön ügye még most is függőben van, bár botrány már volt elég, így legújabban, mint Belgráditól táviratozzák, a belgrádi «Stampa» föltűnést keltő cikket közöl az Új kölcsönről, kimutatja, hotgy Szerbia BT millió frank készpénzért a tervezett SO mió frank névértékű kölcsön fejében 50 év alatt 220 milliós frankot fog fizetni a külföldiek, holott az ezért szükséges 44 millió frank annuitásért 15 év alatt évi 2 millió részletben kifizethetők az új ágyak, 30 millió frank összegben s a szükséges 400 kilométernyi vasutat 10 év alatt, a fenmaradó 254 millióval meg lehet építeni a nélkül, hogy Szerbia államadósságait szaporítani kellene. 156 millió frankot akarnak úgymond a «Stampa» — a német és francia bankok torkába dobni. Tisza ellenzékbe megy. — A válság. — Budapest, január 31. A kombinációk tömkelegébe némi világosság vetődött. Az újj alakulás két, pártja közül egyiknek a terve ma határozott alakban ismeretessé vált: gróf Tisza István a szabadelvű pártban kifejezést adott szándékainak. A volt miniszterelnök a legnagyobb nyugalommal kijelentette, hogy a kibontakozáson nem töri a fejét, hanem az Andrássynak a gondja, aki a zavart okozta, úgy vélekedik, hogy csak hatvanhetes alapra helyezkedő koalíciós pártra támaszkodhatik az Andrássy-kormány. 1) pedig ellenzékbe megy, az ortodox hatvanhetes alap védelmére. Ez Tisza István. Alább közölt, hiteles nyilatkozatai a cinikus káröröm és a perfid tendenciák szinte vég nélkül való perspektíváját mutatják. Szemmel látható, hogy vissza akarja fizetni a kölcsönt Andrássynak: — Belevittél a bukásba! Most nézd, hogyan boldogulsz! Egy okkal több, hogy a nemzeti jogokat védelmező pártok erélyben, férfias bátorságban és komoly elhatározásban semmi melléktekintet által ne vezéreltessék magukat. A helyzet magától adódott: az ellenzék többségre került s igy az ellenzéknek a nemzeti politika megvalósulását célzó programmpontjainak kell az életbe kerülniük. Minden áldozat, amelyet ezek rovására látszólag a közérdek kedvéért hoznak, az ország jövendője ellen intézett súlyos támadás. A függetlenségi pártban és az újpártban erős és tántoríthatatlan az elhatározás, hogy az évtizedek óta most először kínálkozó alkalommal élni kell. Erre vonatkozólag alább módunkban van Kossuth Ferenc álláspontját reprodukálni. A mai nap eseménye a miskolci választás is, ahol Tisza újabb vereséget szenvedett: megbukott Bizony Ákossal szemben. A volt miskolci polgármester és szabadelvű képviselő, Soltész- Nagy Kálmán is kisebbségben maradt a demokrata Leitner Adolffal szemben. Mai híreink itt következnek: Tisza a szabadelvű körben. ,A szabadelvű párt ma este szokatlan módon megtelt. Volt a nagyteremben képviselő is elég, de a társaság legtöbb tagja a letűnt nagyságok közül való volt- Tisza Istvánt várták, aki már reggel megérkezett a fővárosba és este hét órakor föl is jött a pártkörbe, ahol néhány elszánt ember éljenzéssel fogadta. A miniszterelnök az alig remélt ovációt mosolyogva fogadta, s szíves kézszorításokkal menten honorálta is. A miniszterek közöl Lukács László és Berzeviczy Albert volt a pártkörben. Először néhány főispánnal, Perényi Zsigmonddal és Török Józseffel, akiknek megyéiben pótválasztások lesznek, váltott néhány szót, de csakhamar nagy csoport fogta közre, amelyben a párt további magatartása került szóba. Tisza kifejtette, hogy az ő meggyőződése szerint a kibontakozás munkáját azoknak kell elvégezni, akik — ezek az ő szavai —a rombolás művét végezték és a mai helyzetet okozták.» A maga részéről tehát gróf An-drássy Gyulát fogja ajánlani és hiszi, hogy az a kötelességérzet, mely Andrássyt az ellenzék élére vitte, nem fogja őt elhagyni. Arra a kérdésre, hogyan képzeli el An- n drássy kormány- és többségalakítását, vidám" mosolygás futott át az arcán: — Ezen hadd törje Andrássy a fejét. A legtermészetesebb dolog, hogy akik együtt idézték elő a mostani helyzetet és akik győztek, dolgozzanak is együtt. Andrássynak az lesz a feladata, hogy a koalíciót alkotó pártokat közös munkaprogrammban, hatvanhetes alapon egyesítse. Nézetem szerint az országra nézve üdvösebb, ha így alakul a többség, mintha a szabadelvű pártot is belevonnák a kombinációba. Föltéve, hogy az utóbbira gondolna Andrássy, akkor sem érne el vele sokat, mert a függetlenségi párt már irántunk való gyűlöletből is teljes gőzerővel támadna nekünk, így azonban már csak azért is, mert nem Tisza, hanem Andrássy a miniszterelnök, elnézéssel, jóakarattal és rokonszenvvel viseltetnek iránta. Ezáltalekötttetik a közjogi ellenzék, mi pedig ellenzéki padokról fogjuk a kritika és ellenőrzés jogát gyakorolni. Arra a kérdésre, hogy micsoda ellenzékiségre gondol, így nyilatkozott: — Olvastam valahol, hogy nem volna utolsó dolog,ha az én vezetésem alatt csinálódnék az utolsó teknikai obstrukció — a teknikai obstrukció ellen. Hát ez tréfának nagyon jó és elmésségnek nagyon elmés. De ebből nem kérek. Maradok, aki voltam, és leszek, aki vagyok. Fakciózus ellenzék nem akarok lenni, a kormánybuktatást csak azért, hogy a kormány bukjék, frivolitásnak tartom és kerülni fogom. Célom az, hogy ellenzéki padokról — természetesen, én ellenzékiség alatt nem magyar közfelfogás szerint való ellenzékieskedést értek — védjem a közjogi alapot és sürgessem az ország égető szükségleteit, a Ház munkaképességének intézményes biztosítását. Én nem persoaeálok senkit, én nem csinálok propagandát, követem meggyőződésemet, de abból nem engedek. Aki velem jön, azt biztosíthatom arról, hogy el nem hagyom. Az ország súlyos helyzetben van, mindenkinek teljesítenie kell a kötelességét. Valaki fölvetette a kérdést, hogy a király hozzájárul-e függetlenségi kormányalakításhoz? A szabadelvű párt tagjai gúnyosan nevettek ezen, Tisza is tüntetően kacagott, aztán olyan arccal, amelylyel el akarta árulni,hogy mulat a dolgon, komoly hangon kijelentette: — Uram, semmi sem lehetetlen! A pártra, melyben még egy órával ezelőtt sorra helyeselték azt a tervet, hogy bármilyen frakcióból is alakul a hatvanhetes alapon álló kormány, azt támogatni kell, megint hatott Tisza jelenléte. És akadtak, — igaz, hogy kevesen — akik mulattak az ellenzékről érkező híreken. így volt, aki derültség közben elmondta, hogy Ugrón Gábor komolyan számít arra, hogy a király meghívja, hogy kikérje a tanácsát, s voltak olyanok, akik szerint Kossuth a miniszterség kedvéért még a miskolci beszédében hangoztatott engedékenység határán is kész túlmenni. Tisza nyilatkozatai természetesen élénk megbeszélés tárgyát képezték. A párt tagjai közül többen — de kivált a kibukottak — azt hangoztatták, hogy becsületbeli kötelesség Tiszát követni. Hogy csakugyan megy-e vele valaki az ellenzékbe, az éppen annyira nyílt kérdés még, mint hogy Tisza nem beszél-s holnap, a kihallgatás