Pesti Napló, 1905. május (56. évfolyam, 120-149. szám)
1905-05-02 / 120. szám
Budapest, kedd PESTI NAPLÓ, 1905. május 2. 120. szám ; a munkások nem dolgoztak. Tomimban a munkások az üzlettulajdonosokat a boltok bezárására akarták kényszeríteni, miközben több tüntetőt letartóztattak. Paks, május 2. A munkástőzsdén tartott gyűlés viharos lefolyású volt. Határozatot fogadtak el, melyben a nyolc órai munkaidőt és hetenkint egy pihenőnapot követelnek. A gyűlés után a tömeg és a rendőrség közt kisebb összeütközések voltak, miközben 12 embert elfogtak. Saint-Etienne, május 1. A városban tüntetések voltak, miközben a rendőrség és a tüntetők közt összeütközésre került a dolog és lövéseket is váltottak. Két rendőr és három tüntető megsebesült, több embert letartóztattak. Róma, május 1. A munkások májusi ünnepe itt és egész Olaszországban nyugodtan folyt le. Bécs, május 1. A mai munkásséta a Práterben teljes rendben folyt le. Csak az keltett egy kis izgalmat, hogy két zászlót ezzel a fölirattal: «Síjon a 8 órai munkaidő!» elkoboztak; eközben egy munkás, aki egy rendőrt bottal megütött, elfogtak. A Práter-séta résztvevőinek számát 40—50.000-re teszik. Trieszt, május 1. A főtéren munkásgyűlés volt, amelyen Tittoni munkásvezér és az «Avanti» szerkesztője, továbbá Guido Padro beszéltek. Délelőtt csak a pékboltok és élelmiszerkereskedések voltak nyitva. Délután az összes üzleteket bezárták. A munka az összes üzemekben szünetel. Egy anarkistát, aki a munkásgyűlés közben anarkista kiáltványokat akart felragasztani és három fiatalembert, kik a diákokat az iskolából való távolmaradásra akartak bírni, letartóztatták. Troppau, május 1. Sziléziában a májusi ünnep zavartalanul folyt le. A Mährisch Ostrauban tartott népgyűlésen 10 ezer munkás vett részt. Orlauban, ahol 15—20.000 munkás vett részt a gyűlésen, Cinger és Rieger képviselők beszéltek. A bányamunkásoknak csak egyötödrésze állt ma munkába. A gyárakban és a szénvidéken részlegesen, Vitkovicban azonban teljes erővel dolgoztak. Budapest, május 1. Két mandátum. Zsolnáról írják, hogy holnap valószínűleg egyhangúlag fogják a függetlenségi párti Smialovszky Valért képviselőnek megválasztani. Tegnap Zajecen nagy népgyűlés volt, melyen Hammersberg László és Szatmári Mór képviselők is résztvettek. Újvidékről jelentik. Itt azt beszélik, hogy Szalai Lajos szabadelvűpárti képviselő egészségi okokból lemond képviselői mandátumáról, •tartással dolgoztak. Lajos olyan szenvedélyesen bámulta a feleségét, hogy nem látta, hogy öregszik, azaz nem is öregedett, épp úgy, mint a férje nem: a hajuk nem lett ősz, arcukba nem vésődött ránc. Modeste megőrizte termete karcsúságát is. Lajos is elkerülte a megbízást, talán mert abban a szűk lakásban, amelyben egy bútort sem lehetett elmozdítani a helyéről, naponkint legalább tíz mértföldet gyalogolt. 1849-ben leányuk született, akit Edméenek neveztek el. 1866-ig, amikorra a bolt árát egészen kifizették, a leányuk számára is megtakarítottak húszezer frank hozományt. Férjhez adták egy Pigette nevű téglagyároshoz, aki Saint-Etienneben lakott. Nemsokára csakugyan egészen elveszett a szülei számára. Anne és a felesége ezen mélyen szomorkodtak, de nem volt-e vigasztalásukra szenvedélyes, véghetetlen hűségük s örökké ifjú szerelmük, amely mindig újabb örömmel töltötte el őket? Igen, ez a szerelem örökké ifjú volt! Amikor Lajos a pénztárt számolta össze, vagy a könyveit hozta rendbe, néha összeadás közben kelt fel a helyéről, letérdelt Modeste elé s szenvedélyesen csókolta meg hosszú, finom kezét. Összeölelkezve járkáltak a kis lakásban, kölcsönösen a legalázatosabb szolgálatokat tették egymásnak, hosszan csókolództak az ajtók mögött s olyan mézesheteket éltek, amelyek örökké tartottak, mert szivükben folyton sugárzó eget hordtak. — Ha hatvanéves leszel, akkor visszavonulunk az üzlettől, — mondta Modeste a férjének. Szinte észrevétlen gyorsasággal jött ezez a kör is. Ekkor feloszlatták az üzletük## kezdték élvezni az életet. Egyszer kirándultak a clamarti erdőbe s onnan uj szenzációkkal, uj víziókkal, uj ideákkal tértek haza, de mivel minden pillanatban és minden órában mindig ugyanazt gondolták, nem titkolhatták el egymás előtt egy érzést, amely egy időben jelentkezett mindkettőjüknél. Ez a clamarti erdő üdeségével és szép árnyékával, a széles szemtatárral körülvett falu, nagyon is nagyszerűnek és szörnyűségesnek tűnt fel előttük, nyomta itt őket a korlátolt gondolkozásuk előtt nagyon is óriásinak feltűnő természet. Úgy érezték, mintha valami pompás száműzöttségben volnának, amelyből nincs visszatérés. Egyébként nem találhatták volna-e meg ugyanezt a Luxemburgban, a Place Royalon, a Jardin des Plantesben is, amely nem esik ilyen távol s ahol, mint hallották, szintén sok fa és sok virág van? Csakugyan, később ezeket a helyeket kezdték fölkeresni s mindenütt azt érezték, hogy ismeretlen kalandorok veszik körül őket, mintha Afrikába mentek volna felfedező útra. Még ezek a kertek is nagyok voltak a számukra; nagyon is erősen vettek itt lélegzetet s az «arany kerék»-hez szokott tüdejük úgy kitágult, hogy azt hitték, megfuladnak. Elhatározták tehát, hogy Parisban maradnak; tőkéjükkel, amelyből leányuk hálátlansága ellenére sem helyeztek semmit életjáradékra , amely évi négyezer frankot hozott, gazdagok voltak. Amikor eladták a boltot, először a Rue Saint-Martinben béreltek csinos, kétszobás lakást. Az egyikben diófa asztal állott, négy szék és kályha, amelyen főzni lehetett; a másikban a nagy ágy, a mosdó, régi, sárga bársonyával bevont körevet és egy, kéz alatt vásárolt alabástrom óra. Az ablakokon virágos mintájú függönyök lógtak, ami határtalan fényűzésnek tűnt fel előttük. Elhatározták, hogy mostantól fogva mulatni fognak, mulatni — olyan varázsos szó ez, amely egyként hat minden párisira, a hercegtől a rongyszedőig. Elkezdték az olyan szerelmes pár életét, akik semmit sem tesznek, csak sétálnak. Lehetett látni őket a Rue Saint-Martintől egész a Bastilleig, amint elsétáltak a vendéglőjük előtt, nézték a kirakatokat, leültek egyegy padira, fiatal pár módjára egymáshoz simulva, vagy pedig céltalanul járkáltak. A városnegyed lakói gyorsan hozzájuk szoktak, nem csúfolódtak magánosságukon és szerelmességükön, amely inkább meghatónak, mint nevetségesnek tűnt fel előttük, gyengéd részvéttel nézték öreg szerelmüket. Annéék megtartották azt a szokásukat, hogy jót tegyenek! és soha haza nem tértek anélkül, hogy meg ne látogatták volna néhány szegényebb szomszédjukat, akiknek bort, húslevest, gyümölcsöt, orvosságot, sőt pénzt is vittek. Azután mentek megint mulatni. Milyen nagyot bámultak, hogy elcsodálkoztak, amikor az egyik csendes téren kötéltáncost vettek észre, aki bársonyruhában s hasszina trikóban mutogatta tudományát a kötélen. Modeste születésnapján Bonnetnál ebédeltek, megettek egy csirkét, ami egészen új étel volt a számukra, megittak hozzá egy félüveg bort. Este elmentek a színházba és megnézték a «Vérmennyegző»-t. De ez a tragédia, amely első volt az életükben, egyúttal az utolsó is lett, mert pár nappal utána Amne Lajos megbetegedett, kevéssel utána a felesége is és ágyba kellett feküdniük. | ■ Életükben először volt olyan titkuk- jegyű A válság. v Vv- Saját tudósítónktóL — Budapest, május 1. Eddig minden előjel arra mutat, hogy a képviselőház holnapután csakugyan változatlan politikai helyzet mellett kezdi meg újból az üléseit. A korona — úgy látszik — megmaradt eddigi álláspontján s a koalíció is ragaszkodik a feliratban kifejtett programjához. Az ellenzék vezérei ma már mind a fővárosban vannak, báró Bánffy Dezsőt kivéve, aki szombaton Bécsbe utazott. Várjon ez az utazás kapcsolatban van-e a politikai helyzettel, arról eddig bizonyosat senki sem tud. Az ellenzék vezérlő bizottsága szerdán délután négy órakor Kossuth Ferenc elnöklete alatt ülést tart. Szerdán délután hat órakor ülése lesz a függetlenségi pártnak és az új pártnak, fél hét órakor pedig a disszidensek tartanak értekezletet. Az ellenzéken a hangulat nyugodt s a vezérek minden erővel azon vannak, hogy az itt-ott hangossá váló elkeseredés hangját lecsitítsák. Kizártnak tartják, hogy a válság tovább húzódhassék, és hivatkoznak arra is, hogy például az államháztartás céljai naponta három és negyedmillió koronát nyelnek el, de ezekre egyenes adóban körülbelül hatvanezer korona folyik be naponta. A körülmények kényszerítik a koronát az engedékenységre. A szabadelvű pártban és az osztrák körökben még mindig abban bíznak, hogy a koalícióban állnak be repedések. Némely oldalon arra is magyarázzák, hogy a szabadelvű pártban várt szecesszió eddig nem következett be, hogy a kiválni akaró szabadelvű képviselők attól félnek, hogy zsákutcába kerülnek, miért a koalíció is szétbomlik. A szabadelvű párton tehát be akarják várni, mit hoz a felirati vita. A pártkörökben ma már többen voltak, de csak kombinációk forogtak. Holnapra várják Budapestre gróf Tisza Istvánt, aki valószínűleg egyenesen Bécsbe utazik. Heves vármegye ismeretes feliratával ma is három törvényhatóság foglalkozott és tette azt a magáévá. Az egyik Fejér vármegye, melynek közgyűlésén az átirat vitát is provokált. Végre gróf Zichy Jenő országgyűlési képviselő indítványára egyhangúlag elhatározták, hogy hasonló szellemű feliratot küldenek az országgyűléshez és ennek megszerkesztésére bizottságot választottak. Somogy, és Győr vármegye is ma tárgyalta az átiratot és azt egyhangúlag elfogadta. A vidék hangulatát jellemzi, hogy egyik szabadelvű párt a másik után bomlik fel. Kolozsvárrrott is a szabadelvű párt vezető férfiai sorban kijelentik, hogy kilépnek a pártból. Legutóbb Dobál Antal, a kolozsvári ügyvédi kamara elnöke, a szabadelvű párt alelnöke jelentette ki, hogy ő nem tekinti magát többet a szabadelvű, párt tagjának. A válság krónikájába tartozik az is, hogy a december 13-ika eseményei miatt megindult üldözés végképp megszűnt. Tudvalevő, hogy a képviselőházban történt rombolás miatt negyven képviselő ellen indult meg büntető eljárás, rendőrség sok képviselőt ki is hallgatott , az iratokat áttette az ügyészséghez. Dr. Geguss Gusztáv főügyészhelyettes azonban a nyomozat folytatását nem tartotta szükségesnek s a további kihallgatásokat beszüntette. Ezzel a december 13-ikának aktái a bíróságon is lezáródtak. A velencei találkozás: Budapest, május 1. Gróf Golucovszki külügyminiszter tegnap, vasárnap délután két óra után elutazott Velencéből Bécsbe. Ezzel véget ért a nevezetes külügyminiszter-találkozás, amelynek a külsőségei a legmézédesebb barátkozás jelei között folytak le. Az olasz lapok kivétel nélkül a 29-én elhangzott pohárköszöntőkkel foglalkoznak s túlnyomó részben a béke és barátság hangjait hallják ki belőlük. Arról azonban, hogy az ellenzéki és főképpen az irredentista lapok mit írnak, a félhivatalos, táv-*lró mélységesen hallgat. . . I Mai távirataink itt következnek: || A pohárköszöntök hatása, Velence, április 30. Este 10 órakor Papadopuli szenátornál a külügyminiszter tiszteletére nagy fogadás volt, amelyen Tittoni külügyminiszter, gróf Lützow nagykövet, A varna herceg, nagykövet, a hatóságok fejei, az arisztokrácia tagjai, a tudomány, művészet és irodalom képviselői voltak jelen. A politikai világ a teg