Pesti Napló, 1905. május (56. évfolyam, 120-149. szám)

1905-05-02 / 120. szám

Budapest, kedd PESTI NAPLÓ, 1905. május 2. 120. szám ; a munkások nem dolgoztak. Tomimban a munká­sok az üzlettulajdonosokat a b­oltok bezárására akar­ták kényszeríteni, miközben több tüntetőt letar­tóztattak. Pak­s, május 2. A munkástőzsdén tartott gyűlés viharos lefolyású volt. Határozatot fogadtak el, mely­ben a nyolc órai munkaidőt és hetenkint egy pihenőnapot követelnek. A gyűlés után a tö­meg és a rendőrség közt kisebb összeütkö­zések voltak, miközben 12 embert elfogtak.­­ Saint-Etienne, május 1. A­ városban tüntetések voltak, miközben a rendőrség é­s a tüntetők közt összeütközésre került a dolog és lövéseket is váltot­tak. Két rendőr és három tüntető megsebe­sült, több embert letartóztattak. Róma, május 1. A munkások májusi ünnepe itt és egész Olasz­­­­országban nyugodtan folyt le. Bécs, május 1. A m­ai munkásséta a Práterben teljes rendben folyt le. Csak az keltett egy kis izgalmat, hogy két zászlót ezzel a fölirattal: «Síjon a 8 órai munka­idő!» elkoboztak; e­közben egy munkás, aki egy rendőrt bottal megütött, elfogtak. A Práter-séta­ résztvevőinek számát 40—50.000-re teszik. Trieszt, május 1. A főtéren munkásgyűlés volt, amelyen Tit­­toni munkásvezér és az «Avanti» szerkesztője, to­vábbá Guido Padro beszéltek. Délelőtt csak­ a pékboltok és élelm­iszerk­e­res­kedés­ek voltak nyitva. Délután az összes üzleteket bezárták. A munka az összes üzemekben szünetel. Egy anarkistát, aki a munkásgyűlés közben anarkista kiáltvány­okat akart felragasztani és három fiatalembert, kik a diáko­kat az iskolából való távolmaradásra akartak bírni, letartóztatták. Troppau, május 1. Sziléziában a májusi ünnep zavartalanul folyt le. A Mährisch Ostrauban tartott népgyűlésen 10 ezer munkás vett részt. Orlauban, ahol 15—20.000 munkás vett részt a gyűlésen, Cinger és Rieger képviselők beszéltek. A bányamunkásoknak csak egy­ötödrésze állt ma munkába. A gyárakban és a szénvidéken részlegesen, Vitkovicban azonban tel­jes erővel dolgoztak. Budapest, május 1. Két mandátum. Zsolnáról írják, hogy hol­nap valószínűleg egyhangúlag fogják a függetlenségi párti Smialovszky Valért képviselőnek megvá­lasztani. Tegnap Zajecen nagy népgyűlés volt, me­lyen Hammersberg László és Szatmári Mór képviselők is résztvettek. Újvidékről jelentik. Itt azt beszélik, hogy S­z­a­l­a­i Lajos szabadelvűpárti képviselő egészségi okokból lemond képviselői man­dátumáról, •tartással dolgoztak. Lajos olyan szenvedélye­sen bámulta a feleségét, hogy nem látta, hogy öregszik, azaz nem is öregedett, épp úgy, mint a férje nem: a hajuk nem lett ősz, ar­cukba nem vésődött ránc. Modeste megőrizte termete karcsúságát is. Lajos is elkerülte a megbízást, talán mert abban a szűk lakás­ban, amelyben egy bútort sem lehetett elmoz­dítani a helyéről, naponkint legalább tíz mért­földet gyalogolt. 1849-ben leányuk született, akit Edmée­­nek neveztek el. 1866-ig, amikorra a bolt árát egészen kifizették, a leányuk számára is megtakarítottak húszezer frank hozományt. Férjhez adták egy Pigette nevű téglagyáros­hoz, aki Saint-Etienneben lakott. Nemsokára csakugyan egészen elveszett a szülei számára. Anne és a felesége ezen mélyen szomorkod­­tak, de nem volt-e vigasztalásukra szenvedé­lyes, véghetetlen hűségük s örökké ifjú sze­relmük, amely mindig újabb örömmel töl­tötte el őket? Igen, ez a szerelem örökké ifjú volt! Ami­kor Lajos a pénztárt számolta össze, vagy a könyveit hozta rendbe, néha összeadás köz­ben kelt fel a helyéről, letérdelt Modeste elé s szenvedélyesen csókolta meg hosszú, finom kezét. Összeölelkezve járkáltak a kis lakás­ban, kölcsönösen a legalázatosabb szolgálato­kat tették egymásnak, hosszan csókolództak az ajtók mögött s olyan mézesheteket éltek, amelyek örökké tartottak, mert szivükben folyton sugárzó eget hordtak. — Ha hatvanéves leszel, akkor visszavonu­lunk az üzlettől, — mondta Modeste a fér­jének. Szinte észrevétlen gyorsasággal jött­ ez­­ez a kör is. Ekkor feloszlatták az üzletük#­# kezdték élvezni az életet. Egyszer kirándultak a clamarti erdőbe s onnan uj szenzációkkal, uj víziókkal, uj ideákkal tértek haza, de mi­vel minden pillanatban és minden órában min­dig ugyanazt gondolták, nem titkolhatták el egymás előtt egy érzést, amely egy időben jelentkezett mindkettőjüknél. Ez a clamarti erdő üdeségével és szép árnyékával, a szé­les szemtatárral körülvett falu, nagyon is nagyszerűnek és szörnyűségesnek tűnt fel előttük, nyomta itt őket a korlátolt gondol­kozásuk előtt nagyon is óriásinak feltűnő ter­mészet. Úgy érezték, mintha valami pompás számű­zöttségben volnának, amelyből nincs visszatérés. Egyébként nem találhatták volna-e meg ugyanezt a Luxemburgban, a Place Ro­­yalon, a Jardin des Plantesben is, amely nem­ esik ilyen távol s ahol, mint hallották, szintén sok fa és sok virág van? Csakugyan, később ezeket a helyeket kezd­ték fölkeresni s mindenütt azt érezték, hogy ismeretlen kalandorok veszik­ körül őket, mintha Afrikába mentek volna felfedező útra. Még ezek a kertek is nagyok­ voltak a szá­mukra; nagyon is erősen vettek itt lélegze­tet s az «arany kerék»-hez szokott tüdejük úgy kitágult, hogy azt hitték, megfuladnak. El­határozták tehát, hogy Parisban maradnak; tőkéjükkel, amelyből leányuk hálátlansága el­lenére sem helyeztek semmit életjáradékra , amely évi négyezer frankot hozott, gazdagok voltak. Amikor eladták a boltot, először a Rue Saint-Martinben béreltek csinos, kétszobás la­kást. Az egyikben diófa asztal állott, négy szék és kályha, amelyen főzni lehetett; a má­sikban a nagy ágy, a mosdó, régi, sárga bár­sonyával bevont körevet és egy, kéz alatt vá­sárolt alabástrom óra. Az ablakokon virágos mintájú függönyök lógtak, ami határtalan fény­űzésnek tűnt fel előttük. Elhatározták, hogy mostantól fogva mulatni fognak, mulatni — olyan varázsos szó ez, amely egyként hat minden párisira, a hercegtől a rongyszedőig. Elkezdték az olyan szerelmes pár életét, akik semmit sem tesznek, csak sétálnak. Lehetett látni őket a Rue Saint-Martintől egész a­ Bastilleig, amint elsétáltak a vendég­lőjük előtt, nézték a kirakatokat, leültek egy­­egy padira, fiatal pár módjára egymáshoz si­mulva, vagy pedig céltalanul járkáltak. A városnegyed lakói gyorsan hozzájuk szoktak, nem csúfolódtak magánosságukon és szerel­­mességükön, amely inkább meghatónak, mint nevetségesnek tűnt fel előttük,­­ gyengéd­ részvéttel nézték öreg szerelmüket. Annéék megtartották azt a szokásukat, hogy jót tegyenek! és soha haza nem tértek anélkül, hogy meg ne látogatták volna né­hány szegényebb szomszédjukat, akiknek bort, húslevest, gyümölcsöt, orvosságot, sőt pénzt is vittek. Azután mentek megint mulatni. Mi­lyen nagyot bámultak, hogy elcsodálkoztak, amikor az egyik csendes téren kötéltáncost­ vettek észre, aki bársonyruhában s hasszina trikóban mutogatta tudományát a kötélen. Modeste születésnapján Bonnetnál ebé­deltek, megettek egy csirkét, ami egészen új étel volt a számukra, megittak hozzá egy fél­üveg bort. Este elmentek a színházba és meg­nézték a «Vérmennyegző»-t. De ez a tragé­dia, amely első volt az életükben, egyúttal az utolsó is lett, mert pár nappal utána Amne Lajos megbetegedett, kevéssel utána a fele­sége is és ágyba kellett feküdniük. | ■ Életükben először volt olyan titkuk- jegyű A válság. v V­v- Saját tudósítónktóL — Budapest, május 1. Eddig minden előjel arra mutat, hogy a képviselőház holnapután csakugyan változat­lan politikai helyzet mellett kezdi meg újból az üléseit. A korona — úgy látszik — meg­maradt eddigi álláspontján s a koalíció is ra­gaszkodik a feliratban kifejtett program­já­hoz. Az ellenzék vezérei ma már mind a fő­városban vannak, báró Bánffy Dezsőt kivéve, aki szombaton Bécsbe utazott. Várjon ez az utazás kapcsolatban van-e a politikai helyzet­tel, arról eddig bizonyosat senki sem­ tud. Az ellenzék vezérlő bizottsága szerdán délután négy órakor Kossuth Ferenc elnök­lete alatt ülést tart. Szerdán délután hat óra­kor ülése lesz a függetlenségi pártnak és az új pártnak, fél hét órakor pedig a disszidensek tartanak értekezletet. Az ellenzéken a hangu­lat nyugodt s a vezérek minden erővel azon vannak, hogy az itt-ott hangossá váló elkese­redés hangját lecsitítsák. Kizártnak tartják, hogy a válság tovább húzódhassék, és hivat­koznak arra is, hogy például az államháztar­tás céljai naponta három és negyedmillió ko­ronát nyelnek el, de ezekre egyenes adóban körülbelül hatvanezer korona folyik be na­ponta. A körülmények kényszerítik a koronát az engedékenységre. A szabadelvű pártban és az osztrák­ kö­rökben még mindig abban bíznak, hogy a koa­lícióban állnak be repedések. Némely oldalon arra is magyarázzák, hogy a szabadelvű párt­ban várt szecesszió eddig­ nem­ következett be, hogy a kiválni akaró szabadelvű képviselők attól félnek, hogy zsákutcába kerülnek, miért a koalíció is szétbomlik. A szabadelvű párton tehát be akarják várni, mit hoz a felirati vita. A pártkörökb­en ma már többen voltak,­ de csak kombinációk forogtak. Holnapra vár­ják Budapestre gróf Tisza Istvánt, aki való­színűleg egyenesen Bécsbe utazik. Heves vármegye ismeretes feliratával ma is három törvényhatóság foglalkozott és tette azt a magáévá. Az egyik Fejér vármegye, melynek közgyűlésén az átirat vitát is pro­vokált. Végre gróf Zichy Jenő országgyű­lési képviselő indítványára egyhangúlag elha­tározták, hogy hasonló szellemű feliratot kül­denek az országgyűléshez és ennek megszer­kesztésére bizottságot választottak. Somogy, és Győr vármegye is ma tárgyalta az átira­tot és azt egyhangúlag elfogadta. A vidék hangulatát jellemzi, hogy egyik szabadelvű párt a másik után bomlik fel. Kolozsvár­r­rott is a szabadelvű párt vezető férfiai sor­ban kijelentik, hogy kilépnek a pártból. Leg­utóbb Dobál Antal, a kolozsvári ügyvédi ka­mara elnöke, a szabadelvű párt alelnöke je­lentette ki, hogy ő nem tekinti magát többet a szabadelvű, párt tagjának. A válság krónikájába tartozik az is, hogy a december 13-ika eseményei miatt megindult üldözés végképp megszűnt. Tudvalevő, hogy a képviselőházban történt rombolás miatt negy­ven képviselő ellen indult meg büntető eljárás, rendőrség sok képviselőt ki is hallgatott , az iratokat áttette az ügyészséghez. Dr. Ge­­guss Gusztáv főügyészhelyettes azonban a nyomozat folytatását nem tartotta szükséges­nek s a további kihallgatásokat beszüntette. Ezzel a december 13-ikának aktái a bírósá­gon is lezáródtak.­­ A velencei találkozás: Budapest, május 1. Gróf Goluc­ovszki külügyminiszter tegnap, vasárnap délután két óra után eluta­zott Velencéből Bécsbe. Ezzel véget ért a ne­vezetes külügyminiszter-találkozás, amelynek a külsőségei a legmézédesebb barátkozás jelei között folytak le. Az olasz lapok kivétel nél­kül a 29-én elhangzott pohárköszöntőkkel fog­lalkoznak s túlnyomó részben a béke és ba­rátság hangjait hallják ki belőlük. Arról azon­ban, hogy az ellenzéki és főképpen az irre­­dentista lapok mit írnak, a félhivatalos, táv-*­lró mélységesen hallgat. . . I Mai távirataink itt következnek: || A pohárköszöntök hatása, Velence, április 30. Este 10 órakor Pap­a­do­puli szenátor­nál a külügyminiszter tiszteletére nagy foga­dás volt, amelyen Tittoni külügyminiszter, gróf Lützow nagykövet, A var­na herceg, nagykövet, a hatóságok fejei, az arisztokrácia tagjai, a tudomány, művészet és irodalom kép­viselői voltak jelen. A politikai világ a teg­

Next