Pesti Napló, 1905. augusztus (56. évfolyam, 210-240. szám)
1905-08-01 / 210. szám
f Budapest, kedd PESTI NAPLÓ, 1905, augusztus 1. SIO. Sxmni A szociális lelkiismeret vezérli politikánkat, nekünk tehát semmi okunk sincs védekezni a szocialisták újságjának káromkodása ellen. De sajnáljuk, hogy az olyan komoly számbavételre joggal aspiráló pártnak, a magyar közvélemény e széles és erős rétegének vezetősége ■ olyan utakon tévelyeg, amelyekről irtózva térne le, ha egyszer úgy látná magát, amilyennek a szociáldemokrácia legkomolyabb köreiben már jó ideje látják. Sikerült tehát a magyarországi szociáldemokrata pártnak új bálványt szerezni Kristóffy «magánember» tr személyében. Mert csakis a bálványozó tisztelet alkalmas rá, hogy a szociáldemokrácia a magánember kijelentéseiben az igéretföldjének kecsegtetését lássa, de a parlamenti ellenzék hivatalos kijelentéseit semmibe vegye. Az ellenzék ünnepies programmokban nyilatkozott, Kristóffy pedig ünnepiesen kijelentette, hogy az ő nyilatkozata nem egyéb magánábrándozásnál. A bécsi «Arbeiterzeitung» ezt a magánábrándozást parasztfogásnak mondta, a magyar közvélemény pedig a megfogott paraszton fölháborodott s a fogdosó szélhámosságon mosolygott. De mondott Kristóffy magánember Úr olyasvalamit is, amit egyelőre a közvélemény is számonkérhet tőle. Azt mondotta, hogy mint miniszter betekintett a választói jog dolgában gyűjtött hivatalos adatokba s azt látta belőlük, hogy az általános választói jog a magyar nemzeti államot meg fogja erősíteni. Ez volt a szavai értelme. A miniszter tehát fölhasználja a kormány adatait, hogy aztán a magánemberi inkognitóba burkolózván, bujtogassa a szocialistákat a koalíció ellen. S ez a miniszter vagy ez a magánember egyre azt hangoztatja, hogy neki nincs más missziója csak az, hogy a többség kormányzatát előkészítse, s hogy nem dolga a kezdeményezés és törvényalkotás. Nem rekriminálunk a magánember visszaélése ellen, de követeljük, hogy a miniszter jóvátegye azt a visszaélést. Azokat az adatokat a kormányok nem Kristóffy magánember úr magánhasználatára gyűjtötték, azokat az adatokat a nyilvánosság rendelkezésére kell bocsátani. Szépséges monopolista szövetségi alakult azon a híres audiencián. Kristóffy úr monopolizálja a választói jog adatgyűjteményét, Bokányi úrék monopolizálják az általános választási jogért való küzdelmet. Az utóbbi monopólium a nemzeti politikát a választói jogért való síkraszállásban nem zavarja, de Kristóffy úr monopóliuma ellen a közvéleménynek tiltakoznia kell. Kristóffy a saját vallomása szerint a választói reform dolgában csak hangosan gondolkozó magánzó, a koalíció pedig még Kristóffyék kijelentése szerint is a kormányzat hivatalos várományosa. Még a zugkormány is azt vallja, hogy a szövetkezett ellenzéknek a belügyi reformok terén a nagy alkotás lesz a kötelessége és mégis Kristóffy úr magánhasználatra visszatartja a legnagyobb reform adatgyűjteményét, s ez adatmatéria alapján az ellen a koalíció ellen lázít, amely csakis meggyőződés, nem pedig pozitív adatok alapján foglal állást a választói reform dolgában. Ez álnok politikai játék. Ha igaz az, amit Kristóffy úr mondott, hogy ugyanis a gyűjtött adatok az általános választói jog veszélytelen voltát bizonyítják, akkor ez adatok az egész közvélemény és a kormányzat várományosának fölvilágosítására valók, nem pedig a közvélemény megosztására, a választói jogért való küzdelem meghamisítására, a zugkormány magánagitációjára. Látni akarjuk azokat az adatokat, látni akarja őket a közvélemény. Hadd múljon el azoknak is az aggodalma, akik nemzeti szempontból talán félnek még az általános választójogtól. Hadd lássa mindenki, hogy az általános választójog életbeléptetése egy minden veszedelem nélkül megvalósítható követelménye a nemzet parlamentáris életének, nem pedig csak taktikai jelszó, amit most innen is, onnan is előrángattak csak azért, hogy vele agyonüssék, vagy legalább elodázzák, a nemzeti követelményeket, szívbe osonó, alázatos, csengő lenni, mint annakelőtte. Valahányszor kimondotta az alamizsnakérő szózatot, az mindig úgy hangzott, mintha azt mondta volna: — A közbeszóló urat másodszor rendreutasítom! És ennek meg voltak a súlyos következményei, mert ha hazamenet megszámlálta a keresetét, mindig kevesebb volt az. Régi kliensei egyre több tisztelettel «elnök ur»-azták és egyre kevesebb pénzt adtak neki. De hát Vak Tóbiás bőséges kárpótlást talált mindezért a közügyekben, amelyeknek lángoló szivű bajnoka volt. Minden választmányi és közgyűlésen buzgón elnökölt és személyesen intézett el minden hivatalos aktát. Talán így ment volna ez időtlen időkig, ha a véletlen csúfus kettőbe nem szegi a dolgok csöndes menetét. Az történt, hogy a közgyűlés egy küldöttséget menesztett a rendőrfőkapitányságra, a kéregető-ügyosztály vezetésével megbízott segédfogalmazó gyakornokhoz. És e küldöttséget Vak Tóbiásnak kellett vezetnie. A derék öregnek megdobbant a szíve erre a nagy tisztességre, hogy egy valóságos rendőrségi segédfogalmazó gyakornokkal fog szemtől-szembe állani, szónokolni fog hozzá, sőt... sőt talán kezet is fognak a végén. De aztán egyszerre elszomorodott, amint végignézett magán. Hát bizony, a ruházata egy csöppet sem volt méltó ahoz az előkelő álláshoz, amelyet ő képviselt. Okvetlenül kellett volna egy fekete kabát és egy kürtőkalap. Volt egy ószeres ismerőse, akinél mindezt jutányosan megkaphatta volna, ha lett volna pénze. De nem volt. * Azaz dehogy nem volt! Hiszen ő kezelte az egyleti pénztárt, amelybe máris tizenkét forint harminchat krajcár gyűlt be tagsági dijakból. Rövid lelkitusa után meggyőzte önmagát, hogy az egyesület érdekében van szükség erre a kiadásra. Megvette hát a kabátot, kalapot és a pénztárkönyvbe beírta: — «Az elnök urnak beruházási kölcsön... 4 forint 22 krajcár.» Így aztán a tisztelgés a legünnepélyesebb formában folyt le. A segédfogalmazó gyakornok úr ugyan nem fogott kezet az elnökkel, de megkínálta egy cigarettával, amit az élete legszebb emlékei közé tett el. Ám a legközelebbi közgyűlésen Fellábú János, aki a legszélsőbb ellenzék padsoraiban foglalt helyet, szenvedélyesen megtámadta a beruházási kölcsön ügyét. Sziláján mondta: — Míg mi hűségesen rakjuk össze filléreinket, amelyekhez a munkás emberiség verejtéke tapadt, addig az elnök úr gőgös hatalmi polcán dorbézolja el pénzünket! Féllábú János leleplezése fölkavarta a szenvedélyeket. A közgyűlés bizalmatlanságot szavazott az elnöknek és Kezetlen Miklós, az ellenzék egyik tagja, sajátkezüleg cibálta őt le az emelvényről. Vak Tóbiás sírva, sápadtan hagyta ott a közgyűlést és elindult a «Léda»-kávéház felé. Útközben beragasztotta a szemét enyvvel és megtörten rebegte: — A közügyek!... Koldusbotra juttattak a közügyek! Aztán odaállott a kávéház elé és alázatosan dörmögte: — A szegény világtalannak!... És a vidám lumpok nyájasan mviták neki: — Jó estét ellök úr! És nem adtak neki semmit. A válság. — Saját tudósítónktól. — Budapest, julius S1. Még a deési beszéd hatása alatt állva, az ország már báró Bánffy Dezső holnapi szereplése elé néz érdeklődéssel. Az új párt vezére résztvesz (3-Budán az ottani párt megalakulását előkészítő értekezleten s ez alkalommal, hallomás szerint, részletesen megvilágítja, terveit és azokat az okokat, amelyek most kettőzött energiával küzdelembe vitték. A kormány oldaláról rémüldözve harangoznak az akciója elé. A hatvanhetes pártok tömörülése, amelyről ma gróf Apponyi Albert is várakozásteljesen és megnyugvással teljes bizalommal beszélt, a szabadelvű párt szétzüllését vonja maga után s félhivatalos tollak máris lázasan percegnek Bánffy és Andrássy terveinek megvalósulása ellen. A félhivatalos «M. Nemzet» ma igy nyilatkozik az uj alakulásról: Lehető-e, hogy a szabadelvű párt, amely mind e mai napig azt hirdeti, hogy a kommandónyelv magyarosítását helyesli ugyan, de korona és nemzetközi konfliktus felidézésére elég fontosnak nem tartja, most azokhoz álljon, akik e kérdés körül a kérlelhetetlen harcot hirdetik? A mi nézetünk ez. Amíg a kibontakozást attól teszik függővé, hogy azon egyetlen részletkérdés, a vezényleti nyelv megmagyarosítása keresztülvitessék, addig a kibonyolítás semmivel sem halad előre, akárminő új alakulások jönnek is létre. Ha akad egy majoritás, melynek lesz bátorsága nyíltan hirdetni, hogy az országot egy ilyen aránylag csekély jelentőségű kérdés miatt pusztulni hagyni neki szabad, akkor a kibontakozási műve biztosítva lesz, álljon bár ez a többség a koalíció alapján. Vagy létesüljön a 67-es pártok koalíciója következtében. Addig azonban képtelenek vagyunk belátni bárminő Új alakulás praktikus hasznát és értékét. . . j : A kormány lapjának ez a kelletlen pesszimizmusa mindenesetre fokozza a bizalmat Bánffy vállalkozásának sikere iránt. Mert az elképzelhetetlen, hogy az egységes magyar nemzet kívánsága is megtörjék egy idegen udvar intrikusainak a mesterkedésén. A nemzetközi szociáldemokraták egész erővel nekiláttak az általános választói jog és Kristóffy erre vonatkozó nyilatkozata kapcsán tervbe vett agitációnak. Ma elhatározták, hogy az általános választói jog érdekében és a politikai helyzet kellő megvilágítására kétszázezer röpiratot bocsátanak ki és a jövő hónapban kétszázötven népgyűlést tartanak, külön országos népgyűlést is Budapesten. Az új rezsim tehát nekik nagyon beütött. Hogy pedig agitációs jelszóban, melyet a koalíció ellen fordíthassanak, sehogyse legyen hiány, a belügyminiszter hirdetteti, hogy szeptemberben törvényjavaslatot akar beterjeszteni a Ház elé az általános titkos választói jogról. Ilyen kilátások között kezdte meg báró Fejérváry Géza fürdőzését Karlsbadban, ahol augusztus közepétől kezdve Kossuth Ferenccel alkalma lesz találkozni. Mai híreink itt következnek: A miniszterelnök Karlsbadban, Karlsbadból jelentik. Báró Fejérváry tegnap délelőtt tizedfél órakor a busziehrádivasúton ideérkezett. M állam.