Pesti Napló, 1906. november (57. évfolyam, 300-329. szám)
1906-11-01 / 300. szám
1906. november 1. 300. szám Budapest, csütörtök PESTI NAPLÓ. Azután meg külön-külön mindenkinek megmagyarázta: „Fiuk, ne bolondozzatok ! A létszámemelést meg kell szavazni !“ De miért akarja Wekerle azt a valótlanságot meggyökereztetni, hogy a létszmemelés szüksége általánosan elismert tétel? Ezt is megtudjuk nyilatkozatának későbbi folyamán. Ugye az volna a nyílt, egyenes és férfias beszéd. Az átmeneti korszak alatt a létszámemelés szóba sem jöhet, mert erre nem vállalkoztunk ? De Wekerle nem így beszél, ő azt mondja: ,,Nyíltan kijelentem, hogy arra nézve, hogy a felemelt újonclétszámból mikor, mennyi és milyen feltételek mellett szavaztassék meg, a kormány kötelezettséget nem vállalt.“ És ezt „nyíltan“ jelenti ki és ezt felnőtt emberek nyugodtan lenyelik. Nos, „sarki hordátok“,, ugye ti is megértettétek? Bizonytalan a mikor, a mennyi és a feltételek, de a létszámemelés az bizonyos. Hogyne? Hiszen az „általánosan elismert tétel“. A „nyílt“ kijelentés alatt ott lappang tehát annak beismerése, hogy van egy általános kötelezettség a létszámemelésre, csak ideje, mennyisége és feltételei nincsenek még megállapítva. Idő ? Amikor már a jól gyártott közvélemény elaltatta a nemzetet és a puhitás munkája sikerült. Mennyiség és feltételek? Amennyit Bécs kivon és amennyit koncedál. És már kezdődik a játék, a rábeszélés, dolgoznak az őrszemek-.rettenetes hadi kiáltással vezetik ide a nagyszerű leszerelést. Csak nemzeti követelések árán szavazzuk meg a felemelt létszámot! Ez a hadi jelszó. He ki szabja meg a követelések kielégítő mértékét és ki adott jogot az uraknak erre az alkum ! A politikai becsület álláspontjáról nincs lesikamlás, nincs százalékos alku. Kis idő múlva azonban a vadásza bukkant elébe a bokrok közül, aki már tűvé tette a rengeteget gazdája után. — Nagyságos uram! Egy fiatal aszszony akar nagyságoddal beszélni. — Miféle fiatal asszony? — Nem ismerem. Soha nem is láttam. Nem is akarja megmondani a nevét. — Mi dolga lehet velem? — Csak annyit mondott, hogy sürgős beszélni valója van a nagyságos úrral. Dimis Tamás fanyar kedvvel emelkedett föl a kerti padról. De nem kellett a házba bemennie: a látogató feléje sietett a kerti után. Ruganyos járású, karcsú fiatal hölgyalak; kalapja fehér fátyola hosszan lebegett utána a szélben; gömbölyű arcát pirosra csípte a csípős őszi jég. Mikor az öreg ember közelébe ért — egyszerre zavarodottan megállót, kezét nyújtotta volna feléje, de meg visszavonta s ajkairól zavarodottan libbent el a megszólítás: ■— Uram ... A férfi merőn ránézett a fiatal, csaknem gyerekasszonyra. És egyszerre ráismert. Ő az — nem is lehet más! Annak az asszonynak a leánya. Hiszen szakasztott mása az édesanyjának. — Ilonka! Hogy jön ön ide? Mért keresett föl engem? Zúgást hallott a halántékai közül. Elszédült. A fiatal asszony egyszerre odaugrott hozzá, gyöngéden megtámogatta és odavezette a lugas padjához. S egyszerre megtalálta a kérdésre is a feleletet. •..Azért jöttem, hogy öregségében támasza legyek önnek . - - - "■ Duas Jamas összeszedte magát. Megparancsolta magának, hogy legyen nyugodt és erős. — Támaszom legyen az öreg napjaimban — ön? Az asszony lesütötte a szemét. Arca még jobban kipirult, mint a hidegtől. — Uram. higgje el, sokáig, nagyon sokáig gondolkoztam én azon, hogy idejöjjek-e? Szabad-e nekem ezt a merész lépést megkockáztatnom? Hiszen nekem voltaképpen semmi közöm önhöz — önhöz, aki tízesztendős koromig a térdén ringatott, szeretetének minden jelével elhalmozott, mint édes kicsi leányát . . S akkor egyszerre megtudta, hogy .... Nem bírta folytatni tovább. Elfordította szép szőke fejét s szempilláin néhány csillogó könycsepp jelent meg. Szél támadt, s lábaik előtt csöndesen kezdte kavarni az avart. ■— Tudom, hogy az édesanyám nagyot vétett ön ellen. S tudom, hogy ön kegyetlenül szenvedett, amikor azt a szörnyű fölfedezést tette, amely engem is leszakított az ön szivéről. S azt hiszi, nem szenvedtem én is? Hiszen én úgy szerettem önt, — úgy szerettem az én édes öreg apuskámat.S egyszerre meg kellett tudnom, hogy az én édes apusként — nem az én édesapám. Mikor ön párbajra ment azzal az emberrel — milyen irtózatos aggodalmakat állottam ki, úgy reszkettem, nem azért az emberért, aki vérszerinti apám volt, hanem Önért, önért, aki voltaképpen idegen volt hozzám. Mennyit beszélnek a tudósok a vér hatalmáról! Hát mért nem szólalt meg én bennem a vér, amikor évek során át az Ön nyakán csüggöttem, mert néztem mindig gyűlölettel arra a fira, mikor csak találkoztam vele, s mért adtam ujjongva hálát az Istennek, amikor az ön golyója találta őt, nem pedig önt az övé?... A fiatal asszony egész testében reszketett. S ráemelte szemét az aggastyánra. Kényein át most is csupa gyöngédség, aggodalom, szeretet ragyogott reá ... S azután tovább beszélt: — Az az ember, aki boldogságunkat feldúlta, nagysokára fölépült sebéből, de édes anyámmal nem találkozott többé. Elutazott, eltűnt — soha nem láttam a kis faluban, a nagynéném házánál, ahová anyámmal költöztünk. Én nem is törődtem vele; anyám se akart tudni róla, szerette volna megnyerni az ön bocsánatát, de kérni se merte. Ön nem is bocsátot volna meg neki, tudom. Sokkal jobban meg volt bántva becsületében, sokkal jobban szerette azt az asszonyt, semhogy meg tudott volna bocsátani neki . . . Ugyebár, igazam van? Most már a férfi némasága is megtört. Hogy a szivébe látott ez a gyerekasszony! Megragadta a kezét s felkiáltott fájdalmasan: — Ilonka! A fiatal asszony megijedt. — Nem, nem akarom az élt szomorú emlékeit felidézni, a múltak sebeit föltépni. Hiszen éppen azért jöttem, hogy önt megkérjem: temessük el a múltat s kezdjünk együtt egy szebb jövőt . . . Duós Tamás álmélkodva nézett vendégére. S gépiesen ismételte: — Együtt... egy szebb jövőt... — Igen, igen! lángolt föl reménykedve a fiatal asszony szeme. Bocsásson meg nekem, hogy ily merész vagyok, de azt aka- Ennek aparlamentnek nincs erkölcsi jogosultsága a létszámemelésre, sem nemzeti követelésekkel, sem azok nélkül. Ez a parlament annak jegyzében született, hogy nem lesz létszámemelés, mert ez a kérdés az új, az általános választói jog alapján választott parlament dolga. A létszámemelés nem volt a választók előtt, mert e koldus országban százezernyi választónak nem kell az nemzeti görögtűz mellett sem. Az új választás előtt létszámemelést csinálni politikai csalás, a választók félrevezetése. Aki létszámemelést akar csinálni, az menjen ezzel a programmal az ország elé, válaszszon ezzel a jelszóval! Ezt igazán tudja minden „sarki hordár“, miniszterelnök úr ! Budapest, október 31. A képviselőház szerma délelőtt tíz órakor tartja legközelebbi ülését. A Hát ekkor elsősorban a mentelmi ügyeket, azután a kérvényeket tárgyalja. Valószínű, hogy interpellációkat is terjesztenek elő. Wekerle és Aehrenthal, Félhivatalosan jelentik: A miniszterelnökségen tegnap este az ebéd után báró Aehrenthal külügyminiszter és Wekerle Sándor miniszterelnök még másfél óra hosszat folytatták a déli órákban megkezdett beszélgetést, amely a két albán férfiunak valamennyi kérdésben való teljes egyetértését eredményezte. A honvédség mérnöki kara. Katonai kézből kapjuk a következő sorokat: Ezelőtt néhány évvel elhatározták, hogy a közös hadseregnél fennálló hasonló szervezet mintájára a m. kir. honvédségnél is szerveznek egy építészmérnöki kart. A tervezet szerint a 25 —30 mérnöktiszt közül néhány a minisztériustsn Alkalmaztatnék,s a többiek,az egyes kerületi parancsnokságokhoz beosztva az illető kerületek műszaki teendőit (kaszárnyaépítés, stb.) végeznék. Azok a honvédtisztek, akiknek a műszaki pályára hajlamuk van, a felvételi vizsgálat alapján Bécsben a cs. és kir. építészmérnöki tanfolyamot hallgatják, s ennek befejeztével mérnöki vizsgálatot tesznek. Eddig is vannak néhányan, akik ily módon megszerezték a mérnöki képesítést. Kétségtelen, hogy az illető honvédtisztek leginkább azért szánják magukat erre a hosszas és fáradságos tanulmányra, mert joggal azt remélték, hogy előlépési viszonyaik, amelyek a csapatszolgálatnál a közös tisztek gyakori áthelyezése miatt éppen nem kecsegtetők, ebben az uj szervezetben kedvezőbben fognak alakulni. Úgy látszik azonban, hogy csöbörből-vederbe jutottak. Az új intézmény még létre sem jött, s máris közös hadseregbeli mérnöki tisztviselőkkel töltik be az első állásokat. Eddig már több közös hadseregbeli mérnök van a honvédelmi minisztériumba vezényelve, nyilván azért, hogy a felállítandó mérnöki tisztikarba fölvétessenek. Nagy a valószínűség ezek után, hogy még többet, is át fognak helyezni, s hogy ily módon akarják a keretet egyszerre betölteni. — Ez eljárás igazságtalanságát nem szükséges bővebben magyarázni, annyira szembeszökő. Ha a honvédség kebeléből kellő számú pályázó akad, akkor ezek ambícióját már eleve megsemmisíteni, az egész szervezetet már csírájában így megnyomorítani, valóságos bűn. Van akárhány honvédtiszt, aki kedvet és tehetséget érez magában a műszaki pályára. De vájjon lesz-e kedve mérnöki oklevelet szerezni, ha azt tapasztalja, hogy minden szorgalma és tehetsége mellett sincs kilátása, hogy érvényesüljön, mert a közös hadseregben áthelyezett idős tisztek miatt ebben az amúgy is szűkre szabott keretben előbbre nem haladhat. A közös hadseregben van elég intézmény, például utászat, vasúti és táviró-ezred, tüzérség, mérnökkar, ahol a műszaki képesítéssel bíró tisztek felhasználhatók. A honvédségnél ez lenne az első és egyetlen műszaki szervezet s innen is kiszorítják a honvédtiszteket? Igazán hihetetlen! Vannak dolgok, amelyeken már nem lehet segíteni. Itt azonban egy új szervezet létesítéséről van szó, s a nemzet joggal elvárhatja a nemzeti kormány honvédelmi miniszterétől, hogy védje meg honvédségünk érdekeit. Még nem késő. Arra az építészmérnöki karra nincs oly égető szükség, hogy ne lehetne még egy-két évig várni, amíg az a tanfolyamot végzett honvédtisztekkelkiegészíthető lesz. Ha már annyi dolgot kénytelenségből rosszul csináltunk, csináljuk meg legalább ezt okosan. Vagy tán ezt, sem szabad? .... Wekerle és a Zeit. Ságh Manó országgyűlési képviselő nyilatkozatot küldött hozzánk, melyben