Pesti Napló, 1906. november (57. évfolyam, 300-329. szám)

1906-11-01 / 300. szám

1906. november 1. 300. szám Budapest, csütörtök PESTI NAPLÓ. Azután meg k­ülön-külön mindenkinek megmagyarázta: „Fiuk, ne bolondoz­zatok ! A létszámemelést meg kell sza­vazni !“ De miért akarja Wekerle azt a va­lótlanságot meggyökereztetni, hogy a létszmemelés szüksége általánosan elis­mert tétel? Ezt is megtudjuk nyilatko­zatának későbbi folyamán. Ugy­e az volna a nyílt, egyenes és férfias beszéd. Az átmeneti korszak alatt a létszámemelés szóba sem jöhet, mert erre nem vállalkoztunk ? De We­kerle nem így beszél, ő azt mondja: ,,Nyíltan kijelentem, hogy arra nézve, hogy a felemelt újonclétszámból mikor, mennyi és milyen feltételek mellett sza­­vaztass­ék meg, a kormány kötelezett­séget nem vállalt.“ És ezt „nyíltan“ je­lenti ki és ezt felnőtt emberek nyugod­tan lenyelik. Nos, „sarki hordátok“,, ugy­e ti is megértettétek? Bizonytalan a mikor, a mennyi és a feltételek, de a létszám­­emelés az bizonyos. Hogyne? Hiszen az „általánosan elismert tétel“. A „nyílt“ kijelentés alatt ott lappang tehát­ annak beismerése, hogy van egy általános kö­telezettség a létszámemelésre, csak ide­je, mennyisége és feltételei nincsenek még megállapítva. Idő ? Amikor már a jól gyártott közvélemény elaltatta a nemzetet és a puhitás munkája sikerült. Mennyiség és feltételek? Amennyit Bécs kivon és amennyit koncedál. És már kezdődik a játék, a rábe­szélés, dolgoznak az őrszemek-.rettene­tes hadi kiáltással vezetik ide a nagy­­szerű leszerelést. Csak nemzeti követe­lések árán szavazzuk meg a felemelt létszámot! Ez a hadi jelszó. He ki szab­ja meg a követelések kielégítő mérté­két és ki adott jogot az uraknak erre az alkum ! A politikai becsület álláspontjáról nincs lesikamlás, nincs százalékos alku. Kis idő múlva azonban a vadásza bukkant elébe a bokrok közül, aki már tűvé tette a rengeteget gazdája után. — Nagyságos uram! Egy fiatal asz­­szony akar nagyságoddal beszélni. — Miféle fiatal asszony? — Nem ismerem. Soha nem is láttam. Nem is akarja megmondani a nevét. —­ Mi dolga lehet velem? — Csak annyit mondott, hogy sürgős be­szélni valója van a nagyságos úrral. Dimis Tamás fanyar kedvvel emelkedett föl a kerti padról. De nem kellett a házba bemennie: a látogató feléje sietett a kerti után. Ruganyos járású, karcsú fiatal h­ölgy­­alak; kalapja fehér fátyola hosszan lebegett utána a szélben; gömbölyű arcát pirosra csípte a csípős őszi jég. Mikor az öreg ember közelébe ért — egyszerre zavarodottan meg­állót­, kezét nyújtotta volna feléje, de meg visszavonta s ajkairól zavarodottan libbent el a megszólítás: ■— Uram ... A férfi merőn ránézett a fiatal, csak­nem gyerekasszonyra. És egyszerre ráis­mert. Ő az — nem is lehet más! Annak az asszonynak a leánya. Hiszen szakasztott mása az édesanyjának. — Ilonka! Hogy jön ön ide? Mért kere­sett föl engem? Zúgást hallott a halántékai közül. El­szédült. A fiatal asszony egyszerre odaugrott hozzá, gyöngéden megtámogatta és odave­zette a lugas padjához. S egyszerre megta­lálta a kérdésre is a feleletet. •..Azért jöttem, hogy öregségében tá­masza legyek önnek . - - - "■ Duas Jamas összeszedte magát. Meg­parancsolta magának, hogy legyen nyugodt és erős. — Támaszom legyen az öreg napjaim­ban — ön? Az asszony lesütötte a szemét. Arca még jobban kipirult, mint a hidegtől. — Uram. higgje el, sokáig, nagyon sokáig gondolkoztam én azon, hogy idejöj­jek-e? Szabad-e­ nekem ezt a merész lépést megkockáztatnom? Hiszen nekem voltakép­pen semmi közöm önhöz — önhöz, aki tíz­esztendős koromig a térdén ringatott, szerete­­tének minden jelével elhalmozott, mint édes kicsi leányát . . S akkor egyszerre megtudta, hogy .... Nem bírta folytatni tovább. Elfordí­totta szép szőke fejét s szempilláin néhány csillogó könycsepp jelent meg. Szél támadt, s lábaik előtt csöndesen kezdte kavarni az avart. ■— Tudom, hogy az édesanyám nagyot vétett ön ellen. S tudom, hogy ön kegyetle­nül szenvedett, amikor azt a szörnyű fölfede­zést tette, amely engem is leszakított az ön szivéről. S azt hiszi, nem szenvedtem én is? Hiszen én úgy szerettem önt, — úgy szeret­tem az én édes öreg apuskámat.S egyszerre meg kellett tudnom, hogy az én édes apus­ként — nem az én édesapám. Mikor ön pár­bajra ment azzal az emberrel — milyen ir­tózatos aggodalmakat állottam ki, úgy resz­kettem,­­ nem azért az emberért, aki vér­szerinti apám volt, hanem Önért, önért, aki voltaképpen idegen volt hozzám. Mennyit beszélnek a tudósok a vér hatalmáról! Hát mért nem szólalt meg én bennem a vér, ami­kor évek során át­ az Ön nyakán csüggöttem, mert néztem mindig gyűlölettel arra a fira, mikor csak találkoztam vele, s mért adtam ujjongva hálát az Istennek, amikor az ön golyója találta őt, nem pedig önt az övé?... A fiatal asszony egész testében reszke­tett. S rá­emelte szemét az aggastyánra. Kényein át most is csupa gyöngédség, aggo­dalom, szeretet ragyogott reá ... S azután tovább beszélt: — Az az ember, aki boldogságunkat fel­­dúlta, nagysokára fölépült sebéből, de édes anyámmal nem találkozott többé. Elutazott, eltűnt — soha nem láttam a kis faluban, a nagynéném házánál, ahová anyámmal köl­töztünk. Én nem is törődtem vele; anyám se akart tudni róla, szerette volna megnyerni az ön bocsánatát, de kérni se merte. Ön nem is bocsátot volna meg neki, tudom. Sokkal jobban meg volt bántva becsületében, sok­kal jobban szerette azt az asszonyt, semhogy meg tudott volna bocsátani neki . . . Ugye­bár, igazam­ van? Most már a férfi némasága is megtört. Hogy a szivébe látott ez a gyerekasszony! Megragadta a kezét s felkiáltott fájdalmasan: — Ilonka! A fiatal asszony megijedt. — Nem, nem akarom az élt szomorú em­lékeit felidézni, a múltak sebeit föltépni. Hiszen éppen azért jöttem, hogy önt megkér­jem: temessük el a múltat s kezdjünk együtt egy szebb jövőt . . . Duós Tamás álmélkodva nézett vendé­gére. S gépiesen ismételte: — Együtt... egy szebb jövőt... — Igen, igen! lángolt föl reménykedve a fiatal asszony szeme. Bocsásson meg ne­kem, hogy ily merész vagyok, de azt aka- Ennek a­­parlamentnek nincs erkölcsi jogosultsága a létszámemelésre, sem nemzeti követelésekkel, sem azok nél­kül. Ez a parlament annak jegyzében született, hogy nem lesz létszámemelés, mert ez a kérdés az új, az általános vá­lasztói jog alapján választott parlament dolga. A létszámemelés nem volt a vá­lasztók előtt, mert e koldus országban százezernyi választónak nem kell az nemzeti görögtűz mellett sem. Az új választás előtt létszámemelést csinálni politikai csalás, a választók félreveze­tése. Aki létszámemelést akar csinálni, az menjen ezzel a programmal az or­szág elé, válaszszon ezzel a jelszóval! Ezt igazán tudja minden „sarki hordár“, miniszterelnök úr ! Budapest, október 31. A képviselőház szerma délelőtt tíz órakor tartja legközelebbi ülését. A Hát ek­kor első­sorban a mentelmi ügyeket, azután a kérvényeket tárgyalja. Valószínű, hogy in­terpellációkat is terjesztenek elő. Wekerle és Aehrenthal, Félhivatalosan jelen­tik: A miniszterelnökségen tegnap este az ebéd után báró Aehrenthal külügyminiszter és Wekerle Sándor miniszterelnök még másfél óra hosszat foly­tatták a déli órákban megkezdett beszélgetést, amely a két alb­án férfiuna­k valamennyi kérdésben való teljes egyetértését eredményezte. A honvédség mérnöki kara. Katonai kéz­ből kapjuk a következő sorokat: Ezelőtt né­hány évvel elhatározták, hogy a közös had­seregnél fennálló hasonló szervezet mintájá­ra a m­. kir. honvédségnél is szerveznek egy építészmérnöki kart. A tervezet szerint a­ 25 —30 mérnöktiszt közül­­ néhány a miniszté­­riu­stsn Alkalmaztatnék,s a többiek,az egyes kerületi parancsnokságokhoz beosztva az il­lető kerületek műszaki teendőit (kaszárnya­­építés, stb.) végeznék. Azok a honvédtisztek, akiknek a műszaki pályára hajlamuk van, a felvételi vizsgálat alapján Bécsben a cs. és kir. építészmérnöki tanfolyamot hallgatják, s ennek befejeztével mérnöki vizsgálatot tesz­nek. Eddig is vannak néhányan, akik ily mó­don megszerezték a mérnöki képesítést. Két­ségtelen, hogy az illető honvédtisztek legin­kább azért szánják magukat erre a hosszas és fáradságos tanulmányra, mert joggal azt remélték, hogy előlépési viszonyaik, amelyek a csapatszolgálatnál a közös tisztek gyakori áthelyezése miatt éppen nem kecsegtetők, eb­ben az u­j szervezetben kedvezőbben fognak alakulni. Úgy látszik azonban, hogy csöbörből-ve­­derbe jutottak. Az új intézmény még létre sem jött, s már­is közös hadseregbeli mérnöki tisztviselőkkel töltik be az első állásokat. Ed­dig már több közös hadseregbeli mérnök van a honvédelmi minisztériumba vezényelve, nyilván azért, hogy a felállítandó mérnöki tisztikarba fölvétessenek. Nagy a valószínű­ség ezek után, hogy még többet, is át fognak helyezni, s hogy ily módon akarják a keretet egyszerre betölteni. — Ez eljárás igazságta­lanságát nem szükséges bővebben magyaráz­ni, annyira szembeszökő. Ha a honvédség ke­beléből kellő számú pályázó akad, akkor ezek ambícióját már eleve megsemmisíteni, az egész szervezetet már csírájában így megnyo­morítani, valóságos bűn. Van akárhány hon­­védtiszt, aki kedvet és tehetséget érez magá­ban a műszaki pályára. De vájjon lesz-e ked­ve mérnöki oklevelet szerezni, ha azt tapasz­talja, hogy minden szorgalma és tehetsége mellett sincs kilátása, hogy érvényesüljön, mert a közös hadseregben áthelyezett idős­ tisztek miatt ebben az amúgy is szűkre sza­bott keretben előbbre nem haladhat. A közös­ hadseregben van elég intézmény, például utászat, vasúti és táviró-ezred, tüzérség, mér­nökkar,­­ ahol a műszaki képesítéssel bíró tisztek felhasználhatók. A honvédségnél ez lenne az első és egyetlen műszaki szervezet s innen is kiszorítják a honvédtiszteket? Iga­zán hihetetlen! Vannak dolgok, amelyeken már nem lehet segíteni. Itt azonban egy új szervezet létesítéséről van szó, s a nemzet joggal elvárhatja a nemzeti kormány honvé­delmi miniszterétől, hogy védje meg honvéd­ségünk érdekeit. Még nem késő. Arra az épí­tészmérnöki karra nincs oly égető szükség, hogy ne lehetne még egy-két évig várni, amíg az a tanfolyamot végzett honvédtisztekkel­­ki­egészíthető lesz. Ha már annyi dolgot kény­­telenségből rosszul csináltunk, csináljuk meg legalább ezt okosan. Vagy tán ezt, sem szabad? .... Wekerle és a Zeit. Ságh Manó országgyűlési képviselő nyilatkozatot küldött hozzánk, melyben

Next