Pesti Napló, 1906. november (57. évfolyam, 300-329. szám)

1906-11-01 / 300. szám

Budapest, csütörtök PESTI NAPLÓ, 1906. november 1. 300. szám 3 elmondja, hogy a „Zeit“ hétfői­­ számában közölt ,Wekerle- és Kossuth-nyilatkozatok az ő közbenjá­rása révén kerültek a bécsi lapba. Ő kérdezte meg a minisztereket s csak azt mulasztotta el, hogy el­mondja, hogy nem mint képviselő, hanem mint újsá­gtudósító fordul hozzájuk. Ez a cáfolatok ma­gyarázata: Pitreich és Apponyi. Félhivatalosan jelentik, hogy Pitreich lovag táborszernagy ma még itt ma­radt, hogy gróf Apponyi Albert vallás- és közokta­tásügyi minisztertől, aki tegnap Budapesttől távol volt, személyesen elbúcsúzzék. — Itt írjuk meg, hogy bécsi hírek szerint Pitreichnek a vezérkar főnökévé való kinevezése még nem befejezett do­log. Katonai körök ehez a verzióhoz hozzá­teszik, hogy ha a kinevezés nem történik meg, az egyedül Pitreich elhatározásán múlik. Ha vonakodik, ennek csak az lehet az oka, hogy a­ vezérkar főnökének aligha lesz meg az a pozíciója, ami gróf Bécs­nek volt. Új vatikáni nagykövet. Bécsből jelentik, hogy diplomáciai körök szerint Széch­en Antal vatikáni nagykövetet visszahívják és helyébe Mórei Káj­­­tánt, a külügyminisztérium első osztályfőnökét fogják vatikáni nagykövetté kinevezni. Az orsovai szerb-affér, Belgrádból írják, hogy bár az Orsováról hazatért szerbek nyomott hangulat­ban beszélnek tapasztalataikról, de a kínos epizódok dacára Belgrádiján magyarbarát tüntetést rendeztek s a színház előtt a független Magyarországot él­tették. A .Jvarod“ és a „Mali Journal“ is erről az incidensről ír cikket. Mindegyik lap sajnála­tát fejezi ki afölött, hogy a szerb küldöttséget hi­degen fogadták Orsován, de azért mégis egyhangú­lag hangoztatják a szerb-magyar barátság szüksé­gességét. Általános a vélemény, hogy az orsovai hideg fogadtatás bécsi rendeletre történt. A választójog reformja, Concha Győző egye­temi tanár nagyobb értekezést közöl a „Jogállam"­ legutóbbi számában, amely érdekes és a maga szempontjából bátor okfejtésre van felépítv­e, de úgy hisszük, a mai hangulat és az uralkodó esz­mék diadalmas előrehaladásában éles ellenmon­dásra, de heves visszautasításra fog találni. Concha nem híve az általános választói jognak, mert a magyar hegemóniát félti tőle. A nemzeti és a sza­badelvű politika szerinte össze nem egyeztethető, azonban Magyarország egyelőre még nemzeti po­litikára van utalva. Ez pedig nem tűri meg az ál­talános választói jogot. Ennélfogva vagyonhoz, a rom. Én el akarom önt innen vinni, ahol csupa kínos emlék veszi körül, ahol köny­­nyelmű, rossz emberek a vagyonát, az egész­ségét pusztítják. Érzem, hogy ön maga is ezt akarja, — én pedig meg akarom ettől men­teni. Ha szerencsétlen édesanyám nem tudta jóvá tenni, amit ön ellen vétett, hátha jóvá tehetném én, a leányai Hátha vigasztaló­­dást, hátha egy pár derűs órát lelhetne ön a mi kis házunkban ! Igaz, hogy mi igen sze­gény emberek vagyunk. Az uram postames­ter, én is segítek neki a dolgában, amikor rá­­érek. Persze, nem igen érek rá— a két apró­ságom ad nekem is dolgot eleget. Ó, hogy nem mondhatják önnek, hogy nagypapa — ó, hogy én se szólíthatom önt többé édes jó apámnak, mint valaha régen! . . . Duós Tamás homloka csupa sötét felhő volt. Szemében mélységes, véghetetlen, vi­­gasztalhatalan szomorúság. Lassan elkezdte simogatni a mellette ülő asszony lehajtott fe­jét, lassan, lágyan, — mint azelőtt. . . És megfelelt neki: — Ilonkám. Kicsi Ilonkám. A maga szive csupa angyal,jóság. De nem tehetem meg azt, amire kér — mert az én szá­momra nem vigasztalás, nem enyhülés vol­na, hanem a kínszenvedések kínszenvedése. Éppen azért, arait maga mondott, hogy kegyed nem szólíthat engem már édes­apjának, s azoknak a kicsikéknek se vagyok a nagypapájuk. S folyton magam előtt lássam magukat — a poklok pokla volna az számomra! Nem, nem! Nekem itt kell ma­radnom az én vadonomban, a roskadozó há­zamban, az elvaduló kertemben, a mámor vak ködében ... Fölállott. Födetlen, tar homlokán ezüs­tös hajszálait megzilálta a mindig erősebben föltámadó szél. A fiatal asszony sápadtan nézett rá, de meg nem kísér­te, hogy elha­tározásában megingassa. Tudta, hogy az hiábavaló volna , érezte, hogy az öreg urnak igaza van. Vannak bűnök, amelyek jóváte­hetetlenek. Az anyának azért a bűnéért nem nyújthat kiengesztelődést a leánya sem. Duós Tamás búcsúzóra nyújtotta szá­mára a kezét. A fiatal nő elfogadta. És so­káig állottak egymással szemben, egymásra nézve, hallgatagon. Azután az asszony egy­szerre kitörő zokogással vetette magát az ag­gastyán keblére, és sirt, sirt, keservesen sirt. S a kemény Duós Tamásnak is megeredtek a könyei s aláperegtek arra az aranyhajra, mely éppen olyan volt, mint az övé . . . Ezt az aranyhajat nem szabad neki látni. A szél süvöltve bontotta ki szárnyait. Megingatta a fákat, lekopasztotta a meg­­vörösödött lombot, örvényt kavart az avar zörgő, sárga leveleiből; még a lába nyomát is befutotta a távozónak, aki úgy jelent meg itt, mint egy álom, mint egy tünemény. De a tavaszt, ami itt hajdan virult, ő se tudta visszahozni többé. Duós Tamás szeme hosszan odatapadt abba az irányba, ahol a lengő, fehér fátyol eltűnt. — A cimborákat mindenesetre szétker­getem, mondotta. A vagyonpusztításnak le­gyen vége. Én magam majd elpusztulok ma­gára is. Hanem arra két kis apróságra hadd maradjon valami — ha nem is mondhatják nekem azt, hogy nagypapa . . . kisvagyonúaknál vagy vagyontalanoknál az irni­­olvasni tudáson kívül a hadkötelezettség­ teljesí­téséhez és állásbeli állandóságához (legalább két évi illetőség) lenne kötendő a választójog. Ez e reform megfelelne társadalmi haladásunknak és a választók számát megkétszerezné. Wekerle a pénzügyi bizott­ságban. Budapest, október 31. A pénzügyi bizottság mai ülésén Bátk­ay László felszólalása a miniszterelnöknek több fontos kijelentés megtételére adott alkalmat. Wekerle konstatálta az újonclétszámemelés szükségességét, de hangsúlyozta, hogy ez irány­ban a kormány nem vállalt kötelezettséget. A külügyminiszter kinevezésének külsőségeiben nem lát sérelmet. A honvédelmi miniszternek a Rákóczi-ünnep dolgában kiadott rendelete apokrif. Körülbelül ez a közjogi kérdésekben adott feleleteinek a magva. Felszólalásának erről a részéről vezércikkünkben írunk, itt még csak azt jegyezzük meg, hogy a pénzügyi bizottság mai ülésén részletesen is belement a­­pénzügyi tárca tételeinek megvitatásába. Az ülésről ez a részletes tudósításunk szá­mol be. A képviselőház pénzügyi bizottsága ma Széll Kálmán elnöklete alatt ülést tartott, melyen a kor­mányt dr. Wekerle Sándor pénzügyminiszter és dr. Popovics Sándor államtitkár képviselték. A pénz­ügyminisztérium részéről Teleszky János miniszteri tanácsos is ott volt az ülésen. A pénzügyi tárca került sorra, amelynek egyes­­tételeit Hoitsy Pál referálta. (A bányászat ügye.) Ugron Gábor: Indítványozza, hogy­­­ bányá­szatot vegyék ki a pénzügyminisztérium hatásköré­ből. Magyarország ipari fejlődéséhez a bányászat intenzívebb kultiválása okvetlenül kell. Most a bá­nyászat nem nyugszik egészséges alapon s az ország bányáinak megnyitása sem rendszeres eljárás alap­­, jár­ történik. Csak a Székelyföld bányáinak elhanya­golására gondoljunk, hogy ezt kétségtelenül lássuk. A szóló helyesnek­­találná, hogy ha a bányászatra vonatkozó ügyeket a kereskedelmi miniszter hatás­köre alá soroznák. Hoitsy Pál: Nem hiszi, hogy a bányászat érde­két előmozdítaná, ha a pénzügyminiszter hatásköre alól a kereskedelmi miniszter­­ konjunktúrája alá terelnék. Vannak bizonyos ágai a bányászatnak, így például a sóművek, melyeknek minden körülmé­nyek között a­ pénzügyminisztérium hatásköre alatt kell maradniok. Sághy Gyula: Pártolja Ugrón indítványát: Az iparfejlesztési akciónak a bányászatra is ki kell terjednie és ez inkább a kereskedelmi miniszter dolga, a reformnak nem kell rázkódtatásokkal járnia*.­ ­Kérdének a kormányhoz.) Rátkay László: Kéri, engedjék meg, hogy itt néhány közjogi kérdést hozzon szóba, melyekben a kormány tájékoztató viszonyaira feltétlenül szük­ség van- Kérdi, igaz-e,­ hogy a kormány az újonc­­létszám emelése dolgában ígéretet tett?. Második kérdése odairányul, hogy a kormány az új külügy­miniszter kinevezése körülményeiben nem lát-e sé­relmet? Keltűnő, hogy a külügyminisztert a közös minisztertanács elnökévé nevezték ki, bár a közjog nem ismer közös minisztertanácsot. Wekerle Sándor: Ez mindig így volt. Holló, Lajos: Sajnos, hogy mindig így volt. Rátkay László: Talán mindig így volt, de ez nem ok arra, hogy a közjognak meg nem felelő, hely­telen elnevezést fentartsuk. Harmadszor felvilágo­sítást kér abban az ügyben, igaz-e, hogy a honvéd­­miniszter a Rákóczi-ünnep alkalmából rendeletet bocsátott ki, amely alkalmas arra, hogy diszharmó-­ niát keltsen. Negyedik és ötödik kérdése oda irányul: mik a kormány szándékai az adóreform és az adó adminisztrációjának reformja dolgában s mi az álláspontja az Osztrák-Magyar Bank kamatlábpoli­­kájával szemben? Holló Lajos: Pénzügyi szempontból tesz áltam,­láno­s megjegyzéseket. Az 1905/6. évekre megszava­zott adók hovafordít­ását teszi szóvá. A pénztári készletek mai elhelyezését nem tartja szerencsés­nek, mert ebben csak a fővárosi nagy bankok ré­­­­szesülnek. Kérdi, nem volna-e helyesebb itt a decen­tralizáció? Nem volna-e jobb, ha a vidéki városok is részesülnének ilyen készletek elhelyezésében? Ez frissítené az egészséges verbringest. Az adóössze­geknek túlzott mértékben­ való beállítását a budget be nem helyesli, mert ezek könnyen csalódást okozhat­nak. A boritaladót is nagyobb összegben állította be a kormány, ami gazdasági szempontból káros. A kerse­ti adók kíméletlenül emeltettek. Nálunk a ke­reset nem nyugszik szilárd alapokon és így a kere­seti adót nagyon emelni igazságtalanság. Nagy Ferenc Rátkay kérdésére megjenzüli, hogy azok nem a bizottság elé valók. Helyesebbnek tartaná, ha ezekre a pénzügyminiszter nem vála­szolna. Szóvá teszi azután a nagy pénzintézetek visszaéléseit, óhajtaná a nagy takarékpénztárak­nak törvényhozás útján leendő szabályozását. A kereseti adóknál tényleg sok méltánytalanság tör­tént, de az bizonyos, hogy sokan még mindig nem fizetnek annyit, mint amennyit fizetniük kellene. Figyelembe kell venni a IV. osztályú kereseti adót is. Széll Kálmán kijelenti, hogy a költségvetés tárgyalásakor jogos minden politikai kérdés fel­tevése. Rátkay jogában volt, amikor megtette a kérdéseit. A felelet a miniszterelnök dolga, aki úgy válaszol, ahogy jónak és célszerűnek véli. Ugron Gábor: Sürgeti a bányatörvény megvál­toztatását és az államhivatalnoko­knak vidéken na­gyobb lakbérrel való ellátását. Földes Béla: A költségvetést mennél reálisabb alapra kell helyezni. A takarékpénztárak reform­ját ő is szükségesnek tartja.­­ Wekerle válaszai.) Wekerle Sándor: Először azokra a kérdésekre válaszol, melyek a pénzügyi tárcával nincsenek egyenes kapcsolatban. Ezek közt az első Rátkay László felszólalása az újonclétszám felemelése dol­gában. Siet kijelenteni, hogy általánosan elismert tétel, hogy a létszám felemelése szükséges. Csak az a kérdés, milyen mértékben, mikor és milyen körülmények közt következzék be ez az emelés? Ennél a pontnál nyíltan kijelenti, hogy a kormány semminemű kötelezettséget abban az irányban, hogy a fölemelt újonclétszámból mikor, mennyi és milyen feltételek közt szavaztassák meg, nem vál­lalt. A kormány elmondta általános programmját Az utolsó időben sokat emlegették a „paktumot“. Ez semmiesetre sem szerencsés kifejezés. Természe­tes, hogy a korona, mielőtt kinevez egy kormányt, tisztában akar lenni azzal, mi ennek a programmja, s milyen feltételek közt akarja átvenni az ügyeket. Ez megtörtént a mostani kormány kinevezése előtt is. Itt azonban csak a korona és a kormány közt belső ügyekről volt szó , az ezekben való megálla­podások kifelé a kormány programmjában jutnak kifejezésre. Ebben a programaiban minden henna van, amire szükség van és sajnálatos, hogy egyes lapok, részben egész tisztán látható tendenciával, ezt a kérdést arra akarják felhasználni, hogy folytonos irritációban tartsák a közéletet. Ami azt a kívánságot illeti, hogy a paktumot, illetőleg a korona és a kormány közt való megállapodások, pontozatait nyilvánosságra hozzuk, ezzel fölléphet

Next