Pesti Napló, 1907. április (58. évfolyam, 79-103. szám)

1907-04-02 / 79. szám

­ - ■ - - - -■ ■■ - ------------­ | A szocialisták kongresszusa.­ ­— Saját tudósítónktól. — Budapest, április 1. A magyarországi szociáldemokrata párt kongresszusa nagy meglepetést hozott ma azok számára, akik a párt belső életét alaposan nem ismerik. A vezetőség megválasztásánál kibuk­tak a párt legmarkánsabb vezéralakjai, akiknek a neve elválaszthatatlanul összeforrt a magyar­országi szocializmus történetével. Kibukott a többi közt Groszmann Miksa, Weltner Jakab, dr. Goldner Adolf, Kardos Jakab és Garami Ernő. A kongresszusról ez a részletes tudósítás számol be. A szociáldemokrata párt XIV-ik évi országos kongresszusa, amely három napig tart,, vasárnap délelőtt kilenc órakor kezdte meg tanácskozásait az iVáci­ utcai Újvárosháza közgyűlési termében. A polgármesteri emelvényt most a kongresszus tiszti­kara foglalta el. A karzatot zsúfolásig megtöltötte az érdeklődő munkásság. Az első nap. A daloskor elénekelte a 3 Marseillaset, majd Buchinger Manó üdvözölte a megjelenteket s fel­szólította Teszáris Károlyt, hogy foglalja el a korelnöki széket. Majd Martos Manó jelenti az igazoló bizottság nevében, hogy 192 küldött van igazolva. Aztán megalakították az elnökséget, az első napra Garbai Sándort, a másodikra Bokányi Dezsőt, a harma­dikra Grossmann Miksát választották meg. A megalakulás után a jelentésekre került a sor. Buchinger Manó előterjeszti a pártvezetőség­i jelentését, amely mindenekelőtt a múlt év politi­kai eseményeit, fejtegeti s igazolja a párt eljárá­sát a koalíció ellen. A politikai küzdelmen kívül a párt erős mozgalmat indított a lakásuzsora ellen. Imerteti ezután a jelentés a vidéki agitációt, tit­kárságok felállítását, kerületi kongresszusok ren­dezését, a tanfolyamok létesítését. Ismerteti ezután a vidéki párttitkárságok jelentését. Valamennyien a mozgalom nagy fellendüléséről tesznek jelentést. Ezután a nemzetiségi mozgalom terjedését is­merteti a jelentés. A tót ajkú munkások között ez évben indult meg erősebben a mozgalom. A ro­mán mozgalom is erősödött, a szerbek között pedig éppenséggel megkétszereződött a párt híveinek a száma. Majd a pártsajtót tárgyalja a jelentés. A pártnak most 13 lapja van, de nagy gondot fordí­tott a röpiratok kiadására is. A kis röpiratok és gyűlési felhívásokon kívül nem kevesebb, mint másfél millió röpiratot adtak k­i. A röpiratokon kívül könyvek kiadása által is terjesztették az eszmét s 80,000 példányban adtak ki könyveket. Nagy teret szentel a jelentés a földmivelő munká­sok mozgalmának. A földmivelő munkások izgalmát üldözte a legerősebben a hatóság. A Földművelők Országos Szövetsége 1905. december havában alakult meg s az üldözések dacára soha nem sejtett­ arányban roha­mosan növekedett. Ma már nem kevesebb mint 532 csoportja van. Ugyanily rohamosan fejlődött a ta­gok létszáma is. Már az első évben 50.000-re emel­kedett a tagok száma, de háromszor annyi is lenne, ha a csoportokat megalakíthatták volna. 500 köz­ségben van csak­ megalakítva a szövetség, de több mint 2500 községben van már meg az összeköttetés. A szövetség hárommillió röpiratot adott ki. Minden üldözés dacára tömeges bérmozgalom volt a múlt évben. A mozgalom óriási áldozatokat is igényelt. Több­ mint 5000 ember ült a börtönben. Az ipari munkások mozgalma is óriási lendü­letet vett. Az emelkedés 50—60 százalék. A szakla­pok példányszáma 80.000-ről 145.000-re emelkedett. A munkások mozgalma a múlt évben nem mutatott nagyobb haladást. Végül a büntetéseket és üldözéseket sorolja fel a jelentés. Kardos Jakab a pénztári jelentést terjesztette elő. A párt nagyarányú fejlődése kifejezést nyer a pénztári kimutatásokban is. A forgalom minden té­ren emelkedett. A párt összes bevételei a múlt év­ben 445.000 koronát tettek ki, a kiadások pedig 432.000 koronát. Szántó Béla (Budapest) azt hibáztatja, hogy szerinte a párt nem fektetett elegendő súlyt az ifjú munkások és a nők szervezésére. Óhajtja, hogy a pártvezetőség jobban informálja a munkásságot né­zetei felől, így például a pártvezetőség nem tájé­koztatta a munkásságot, helyesnek és célravezető­nek tartja-e a politikai küzdelemben a­­ direkt akciót. Általános sztrájkok. ■ Deák Miksa (Budapest) óhajtja tudni, mennyi a Népszava példányszáma. Ezt a pártveze­tőségnek állandóan közzé kellene tennie. A gazdasági moz­galommal meg van elégedve, de ez nem elegendő. Szükséges lett volna a munkásságot politikailag is jobban nevelni. Hogy a párt lapja, a Népszava a munkásság között az eddiginél is jobban elterjedjen, s a szegényebb munkás is megvehesse, szükséges volna annak árát 4 fillérre leszállítani. Dr. László Jenő úgy találja, hogy a párt elha­nyagolta a röpiratok kiadását, ami pedig igen nagy fontossággal bír. Nem tartja elegendőnek azt a munkát sem, amit a főváros munkásnépeinek szer­vezésére fordítottak, pedig a legfontosabb az, hogy a főváros munkássága legyen jól szervezve. A pártvezetőség nevében Weltner Jakab vála­szol s a panaszokat alaptalanoknak mondja. Igaz, hogy nem tehettek mindent, amit kívántak tőlük, de megtettek annyit, amennyit lehetett. A párt a múlt évben majdnem másfélmillió röpiratot adott ki s a félmilliós bevételt egészen az agitációra for­dította. A titkári jelentés számai megcáfolnak min­den kifogást, Wittich Pál (Pozsony) úgy találja, hogy a vidéki lapokat nem támogatta a párt eléggé. Az is hiba, hogy a kormány támadásait nem verték elég erélyesen vissza, mert ha a párt teljes erővel lépett volna síkra, valószínűleg megakadályozhatta volna az alamizsna-törvény életbeléptetését. Olyan reakciós kormánynyal szemben, mint a jelenlegi, sokkal ra­dikálisabban kell eljárni. A pártvezetőségbe oly embereket kell választani, akik radikálisan gondol­koznak. Várd­os Károly (Nagyvárad) úgy találja, hogy az általános választói jogért való küzdelem hát­térbe szorult s egyáltalán nem tartja elegendőnek azt, amit a párt az általános választói jog kivívása érdekében tett. Mikor Ausztria megkapta az álta­lános választói jogot, akkor egész Magyarországon ugyanegy időben mindenütt nagy tüntetést kellett volna rendezni. (Zajos helyeslés és taps.) Ladányi Rezső a földmivelő mozgalom fontos­ságát fejtegeti s azt kívánja, hogy a pártvezetőség az eddiginél nagyobb figyelmet fordítson a föld­művesekre. (Zajos helyeslés.) Számos jelentéktelen fölszólalás után a párt­vezetőség nevében Garami Ernő adta meg a fel­szólalásokra a választ, majd felolvasták a beérke­zett üdvözlő táviratokat, azután a tanácskozás első napját berekesztették. A második nap, Vágó Béla (Debrecen) azt hibáztatja, hogy a kőművesek szakegyeletének felfüggesztése alkalmá­val, a párt nem nyúlt, erősebb eszközökhöz. Ugyan­csak erősebb mozgalmat­ óhajtott volna az önálló vámterület érdekében is." A nemzetiségi munk­á­sok mozgalmait se támogatta eléggé a párt. Weltner Jakab az eddig felmerült kifogá­sokkal foglalkozva azt mondja, hogy a­ politikai helyzet az oka, hogy a pártvezetőség ezúttal nem nyúlhatott még­ erősebb eszközökhöz. Hogy a pártvezetőség működése nem volt meddő, hanem nagyon is eredményes, bizonyítja az, hogy a szer­vezett munkások száma 60.000-rel szaporodott. Ha ez nem is csupán a pártvezetőség érdeme, két­ségtelen, hogy nagy része van benne. Kittel Ferenc azt mondja, hogy a politikai tömegsztrájk eszméje rendkívül népszerű a mun­kások között s meg kellett volna ezt csinálni, mikor a kőművesek szakegyletét felfüggesztették. .Számos jelentéktelen fölszólalás után Buchin­ger Manó foglalkozik a felszólalásokkal s igazolja, miért nem nyúlt a pártvezetőség mindjárt a végső fegyverhez. A tanácskozást ezután felfüggesztették. Délután az elnöki széket Garbai Sándor és Bokányi Dezső foglalták­­ el. A pártvezetőség je­lentését három szó ellenében elfogadták. A pártagitáció és sajtó kérdésénél Buchin­ger Manó kifejti, hogy az agitáció első célja most az általános választói jog kell, hogy legyen. A sajtó terén pedig mindenekelőtt a párt központi lapját kell megerősíteni. Szükséges a megyei és kerületi szervezetek kiépítése is. Agitátor iskolát is kell létesíteni, hogy jó szónokokat neveljenek s rendkívül fontos, dolog a házi agitáció. Malasits Géza azt hangoztatja, hogy erőseb­ben kell küzdeni ezután Mezőfiék s a keresztény szociálisok ellen. A tárgyalást ezután megszakították s meg­ejtették a szavazást a pártvezetésig tagjaira. Az idén csupán egy lista volt, az, amelyet a jelölő bizottság adott ki, tehát nem volt kortes­kedés sem­ oly mértékben, mint más években. Leadtak összesen 193 szavazatot s a bizott­ság jelöltjeit 160—ISO szóval választották meg. Hat órakor hirdette ki a jelölő bizottság elnöke az eredményt. Megválaszttattak a pártvezetőségbe: Bokányi Dezső, Garbai Sándor, Csizmadia Sándor, Knittel­­hofer Ferenc, Klárik Ferenc, Lerner Dezső,­­Le­szársz Károly, Jászai Samu, Saly Endre, Cser­­venka Miklós és Vanczák János. Az ellenőrző bizottság tagjai lettek: Horovitz Gábor, Matich Jenő, Péter Ferenc, Knittel Ferenc és Wittich Pál (Pozsony). Csizmadia Sándor szólásra jelentkezve azt mondja, hogy már a­ múlt évben is csak kény­szerhelyzetből kifolyólag fogadta el a megválasz­tást, most azonban semmi körülmények között sem hajlandó többé elfogadni s a pártvezetőségi tagságról lemond. Bokányi Dezső elnök megkérdezte ezután, hogy van-e valakinek a választás lefolyása ellen kifogása? A kongresszus azt egyhangúlag tudo­másul vette s a tárgyalást berekesztették. A román parasztlázadás, Budapest, április 1. A román zendü­leről érkezett mai távira­tok mind arról adnak hírt, hogy a katonaság lassan úrrá lett a helyzeten. Moldvában any­­nyira helyreállt a rend, hogy a katonaság nagy részét visszavonták a kerületekből és­­ Oláhor­szágba küldték, ahol fehirdetté­­ az ostromálla­potot. Nyolc katonai kerületre osztották fel Dél-Romániát , a parancsnokok azt az utasítást kapták, hogy minden bármily osztálytámadást fegyverrel verjenek vissza. Ennek az energikus intézkedésnek az lett a következménye, hogy a zendülök néhány je­­­lentéktelenebb összecsapás után kezdtek min­denütt visszavonulni falvaikba s a nyugalom kezd már helyreállni Dél-Romániában is. Távirataink itt következnek: Csernovic, április 1. Dél-Romániában kihirdették az ostromál­lapotot. Az országnak ezt a részét nyolc kato­nai kerületre osztották föl, amelyek mind-*­egyike egy tábornok parancsnoksága alatt áll. A hadügyminiszter elrendelte, hogy a legcse­kélyebb támadást fegyverrel verjék vissza.­ Morvaországból majdnem az összes csapatokat visszavonták. Vlaskában a tüzérség fellépésének oly nagy hatása volt, hogy a parasztok a pre­fektushoz siettek és térden csúszva könyörög­­­tek kíméletért és megígérték, hogy nyugodtan fognak viselkedni. Bukarest, április 1. (Román távirati ügynökség.) Moldovában a helyzet állandóan javul. A Trotus-völgyben, ahol a lázadás március 15-én kezdődött, helyreállott a nyugalom. Az agitáció régebbi fészkeiben is nyu­galom uralkodik, a csapatok mindazonáltal készen­létben állanak. Oláhországban, ahol főleg a Tele­­orman, Alaska és Olt kerületekben dühöngő gyúj­togató bandák üzelmei következtében igen komoly volt a helyzet, lényeges javulás állott be. A legna­gyobb bandákat szétszórták és ma a felkelők min­denfelé kiszolgáltatják a katonaságnak a lázadás vezéreit, pardont kérnek és visszaadják a rablótt tárgyakat. A kerületi parancsnok jelentése szerint a bailestti tüzelés nagyban megijesztette a lázon­­gók­at. Remélik, hogy a mozgalom csakhamar véget ér. Egyes helységekben a parasztok egyesültek, hogy ellentálljanak a bandáknak, amelyek más kerületekből jönnek. Március 26-ika sokkal nyu­galmasabban telt el. Romanali prefektusa jelenti, hogy ott attól tartottak, hogy a lázadás általá­nossá válik. A katonaságnak azonban sikerült úrrá válni a helyzet felett. A lázongóknak az elmúlt éjjel tett Barkroveni bevételére irányuló kísérlete meghiúsult. Mehedinszben a lázongók teljesen izo­lálva állatnak. Csak Baiul­nében történt összetű­zés katonaság és zendülök között, mely az utóbbiak szétszórásával végződött. A katonaság mindenütt teljes erélylyel teljesíti kötelességét. Egyes vidé­keken a tartalékosok, kik korábban a bandákhoz csatlakoztak, bevonultak ezredük­höz. Braila, Mus­­cel, Vilcea, Gorji, Jalomíta és Ilfov kerületekben nyugalom uralkodik. A lázadást mindenütt­ el­nyomták, a bandákat szétszórták és az izgatókat letartóztatták. A nyugalom helyreállításában nagy érdemet szerzett a prefektus, valamint a lakosság békésebb része. Bukarestben semminő rendellenes­ség nem fordult elő. Bukarest, április 1. (Román távirati ügynökség.) Több helység pa­rasztjai között teljesen helyreállt a nyugalom. A parasztok megfélemlítve a katonaság által, vissza­adják a lopott tárgyakat. Putnából újabb zavargá­ Budapest, kedd PESTI NAPLÓ, 1907. április 2., 79. szám 3 néppárt részéről Huszár jelölt érdekében Hen­cz néppárti képviselő és a kerület papsága kortes­kedik.

Next