Pesti Napló, 1907. június (58. évfolyam, 130-155. szám)
1907-06-01 / 130. szám
2 Budapest, szombat _______ PESTI NAPLÓ.______ 1907. junius 1. 130. szám van informálva, s egyelőre ő is beéri a kedvetlenséggel. A kombinálgatók túloznak, amikor válságot emlegetnek. Válság még nincs, de a kormány kedvetlen, amiért a nemzet várakozásának nemfelelhet meg. Kedvetlen, amiért a korona a trónbeszédet dezavuálni látszik, s amiért neki ezt a különös dolgot a maga felelősségével fedezni kell. Rendes körülmények között az ilyen kedvetlenség a válságnak ecetágya volna, de a mai bonyodalmas helyzetben, amely „a közelmúlt sajnálatos eseményeitől“ való szabadulásait ára, az a kedvetlenség talán mátmarad puszta hangulatnak. Ez a hangulat nem csak a kormányé, nem csak az elégedetlen függetlenségi frakcióé, nem csak az alkotmánypárté, hanem az egész országé. S ebben a hangulatában kell most az országnak ünnepelni. Mégpedig éppen az alkotmányt, s vele való viszonylatában a királyt.. Várjon az alkotmány ünnepén nem érzi-e meg az ünneplés konvenciós voltát, merő formalizmusát a nemzet és a király ? Hiszen, hír szerint, az ünnepelt alkotmánytól éppen a királyvonja meg a szükséges biztosítékokat, Hir szerint . . .. Az országnak joga van azt követelni, hogy e hit valótlansága dolgában megnyugtassák. Ha pedig e megnyugtatás lehetetlen, joga van megtudni, hogy mi változtatta meg a királyi akaratot a tavalyi nevezetestrónbeszéd óta? Mert e trónbeszéd az alkotmánybiztosítékokat ,,az alkotmányos jogrend megóvása“ érdekében szükségesnek mondta,, s a tervezett garanciális törvényeket egyenként el is sorolta. E törvények megalkotását is azok közé a feladatok közé sorozta a trónbeszédét mondó király. ,,amelyek megoldása más kérdések fölvetése által sem meg nem hiusitható, sem el nem Unom s üde mint egy márkinő hőre. — japán selyem az Indiákon át: a maharadzsák kötik a turbánt az ilyenből. No látja. — Igen. De mi hasznom van nekem abból, hogy ön japán selymekbe burkolódzik az Indiákon át.Vagy hogy is mondjam? Mi hasznom van nekem abból? — ismételtem elriasztó józansággal. — A szép látása, — felelte könnyedén. — Mert azt csak nem tagadhatja, hogy én egy jamában megdöbbentően hasonlítok a riehhmondi hercegre ? — Ön arra hasonlít, akire akar. Legkevésbbé egy komoly emberre. Még kevésbbé arra az előkelő újségíróra és ideális férfiúra, akit az ajánlólevelem révén elképzeltem magamnak. — Ki tudja? Talán mégis! Nézzük csak, ön tehát, amint az ajánlásból kivettem, egy kontinensbeli terebélyes hírlapkiadó fia. Mint ilyen a londoni nagy papírok organizációját óhajtja tanulmányozni. E célból kétségkívül igen üdvösnek vélné, ha benyomnám például a „Morning Advertiser“ valamelyik hivatalába. — Igen. — Mi sem könnyebb ennél. Magam is dolgozom a „Morning Advertiser“-ba. Bakham a legjobb barátom. Bakham, a direktor. Röviden Bak, a híres Bak. Lady Bakhamról nem is beszélve... Gondolom, már említettem e nőt,— ez isteni barátnőt. Ő látta ezt a f pyramát. De a diszkréció kötelez fiatalember. — Lady Bakhamnak is be fog mutatni ? .** kérdeztem a gonosz vágyaknak engedve. — Oh ezt nem. — felelte tétován — ezt már nem. Ez veszélyes, ön csinos fiú, ön nagyon elegáns fiú. Ön egy elsőrendű fiú. ön egy olyan fiú, amilyenre szükség van Lonfodázható." E törvények megalkotását a trónbeszéd még az általános választói jog megalkotásánál is sürgősebbnek tartotta, márpedig a választói reformot ugyancsak „az el nem odázható és meg nepartusíthatófeladatok“ közé sorozta. Hiszen a trónbeszéd kijelenti, hogy a korona ,,az új választási reform törvényre emelkedése után“ ezt az országgyűlést fel fogja oszlatni, s mégis elsorolta a garanciális törvényeket, mint olyanokat, amelyeket még ennek az országgyűlésnek kell megalkotnia. Az alkotmányt biztosító intézkedések közt megemlíti, mint utolsót, a kúriai bíráskodásról szóló törvény hatályának meghosszabbítását, márpedig e törvény hatályának meg kell szűnnie, mihelyt az általános választói jog törvénynyé lesz. Ez is annak bizonysága, hogy a korona az alkotmánybiztosítékok sürgős megalkotását szükségesnek tartotta. Hogyan lehetséges, hogy a koronának ez a véleménye megváltozott? Ez a véleményváltozás egyelőre kedvetlenséget kelt a kormányban,, izgalmat a pártokban, nyugtalanságot az országban. S az ország tudni szeretné, tudni akarja, hogy az alkotmánybiztosítékok sajátságos sorsának mi a mozgatója, ki a megrontója? Vájjon nem a kormány ügyetlen taktikázása-e, amelylyel a választói reformot, a parlament reakciós hangulatának hódolva, el-elodázza? Bizonyos, hogy a trónbeszéd szerint az alkotmánybiztosítékoknak a választói reformot meg kell elölnie, de vájjon nem látszik-e ugyancsak bizonyosnak, hogy az alkotmány biztosítását nem követné a választói reform ? Kérdés, hogy a parlament hangulata nem keltette-e odafent azt az aggodalmat, hogy a törvényhozás az alkotmánynak biztosítását, amely csak a választói reform honban. Lady Baltham... no mindegy! Csak azért is be fogom mutatni. A kopasz emberre immár hálásan pillantottam. Valami sajátságos báj lebegte körül kékselymekben lebegő alakiját. Némi öntudatlan vonzalom fűzött hozzá, mint egy szokatlan s meglepő jelenséghez. Már csak azt az elbűvölő férfiút láttam benne, aki önző céljaimat a legnagyobb készséggel szolgálja s a legjobb reményeket ébreszti a szivemben. — Most gyorsan felöltözködöm, — mondotta fürgén, — s aztán együtt repülünk. Addig ön lemehetne Eveline kisasszonyhoz, aki e szállót dirigálja, bemutatkozik neki s tudatja vele, hogy ön az én kedvemért ideköltözködik. Egyben előre kifizet mondjuk egy havi penziót. Ezzel az én hitelem is megszilárdul. Néhány perc sem vagyok. Még néhány perc s a „Morning Advertiser“-nél vagyunk. — Inkább lady Bakhamhoz menjünk előbb, — feleltem áhitozón. — Mert hiszen ha megnyerem kegyét, amúgy is bekerülök a kiadóba. — Kitűnő gondolat! Az ügyek egyszerűsítése! — csattant ki lelkesen. — Ön úgy látom, ért az élet művészetéhez. Igaz, a homályos folyosón, a ravatalszerű lépcsőkön s még amaz odvas küszöbön is, mely Eveline kisasszony officiumába vezetett, hevesen haboztam s ingadoztam. Mért költözködtem ide s mért fizessek előre? Az ajtóra meredve tűnődtem. Lady Bakham! Mégis, némi bizalmatlanság gyötört. Lady Bakham, az ismeretlen nő! Az omlatagos vonzó angol asszony, aki szeretne! S benyitottam Eveimhez. Az aranyaim csengésénél, mig búsan lefizetgettem őket, Hughes Reves már mögöttem állott mosolygón s diadalmaáltal válna tökéletessé, amúgy sem kívánja — tökéletesnek? Ezt az aggodalmat, szét kell oszlatni. Ne érje be a kormány s a parlament azzal, hogy az alkotmánybiztosítékok elmaradása miatt kedvetlen, hanem igyekezzék e garanciák elől elgördíteni minden akadályt. Oszlassa el azt az aggodalmat is. Mutassa ki a választói reform megalkotása dolgában komoly, becsületes akaratát. Tegye meg ezt már taktikából is. Ne illethessék a kormányt s a parlamentet azzal a feltevéssel, hogy nem akarnak megfelelni becsületbeli kötelezettségüknek. Parlament és kormány, ha a gyanútól mentesek, önérzetesebben követelhetik a trónbeszéd ígéreteinek likvidálását, önérzetesebben és sikeresebben. Budapest, május 31. A képviselőház holnap, szombaton délelőtt tíz órakor ülést tart, melyen a harminckettedik szakasznál folytatja a cselédtörvény részletes tárgyalását. A cselédtörvény letárgyalása után, ami a jövő hét vége előtt alig fog bekövetkezni, azok az apróbb javaslatok kerülnek sorra, melyeket a pénzügyi bizottság ma terjesztett be a Háznak és csak ezek letárgyalását követi a vasutas-javaslatok vitája.. A "koalíció és a vasutas-javaslatok. A szövetkezeti pártok holnap, szombaton délután öt órakor közös értekezletet tartanak a vasutasok fizetéséről és a vasúti szolgálati rendtartásról szóló törvényjavaslatok tárgyában. Zichy Aladár és a szövetkezetek. Félhivatalosan jelentik: Egyes lapoknak az a Ikre, mintha gróf Zichy Aladár a király személye körüli miniszter egyes szövetkezeteknél érdekelve volna és ezeknek állami segélyezési dolgában közbenjárt, nem felel meg a valóságnak. A fiumei választások. Gróf Nákó Sándor fiumei kormányzó ma reggel Budapestre érkezett s a délelőtt folyamán felkereste gróf Andrássy Gyula belügyminisztert, kinek a lefolyt fiumei választásokról tett jelentést. san. Gyöngéden átfonta a karomat s könnyed lépdegeléssel kisiklottunk a szomorú házból. Oly világos volt odakünn! A szomszédos kertekben bodzafák illatoztak. S a vadgesztenyék fehér virágsüvegén apró piros vércseppek fénylettek a napban. — Lady Baltham a legszebb nő Londonban, — mondotta a kopasz ember.—A legszebb nő a szárazföldön s a tengereken. Szebb annál, amit Gainsborough festött, szebb Burne John-nál, a rózsaszínű Watteau minden álmainál. Szép ő, szent Isten, szép, mint egy japán cseresznyefa, amikor kivirágzott, szép mint egy gyöngyházcsiga a smaragdfüvekben, egy aranyalma a hajnalban vagy a vér a narancsban. De én szívesen ebédelnék, — tette hozzá átmenet nélkül. És rögtön bevont valami színes üvegtető alá, ahol egy vendéglő volt. — Engem ismernek itten, — magyarázgatta. —• Kitűnő hely, impozáns adagok. Ha ön megvacsorál, én is megebédelhetek. — Elkéssük lady Babhamt, — szabadkoztam. — Aztán meg nem is vagyok éhes.— Oh én olyan éhes vagyok! — felelt epekedőn s dallamosan. — Lady Bakhamsnál viszont teázni fogunk. Törhetetlen étvágygyal már falatozott is, mélyen, nemesen, érzéssel. Rokonszenvező testvériséggel vette át tőlem a telitányérokat, az italomat is felhajtotta. Közben beszélt tovább: — Oh, azok a tea-partyk a lady Bakham diófa-szalonjában! Az apró sévresi csészék a fehér női kezekben. De csak egyetlenegy tekintet zeng itten, egyetlenegy szőke fej világít. Ön tudja, kié. S az ajkáról valami heves illat lebeg. Az ember nem is, beszélni vágyna