Pesti Napló, 1907. augusztus (58. évfolyam, 182-207. szám)
1907-08-01 / 182. szám
Ili Gróf Károlyi István meghalt. (1845—1907.) Budapest, julius 31. A magyar közélet érdekes emberrel lett szegényebb, gróf Károlyi István országgyűlési képviselő ma délután nagykárolyi kastélyában meghalt. Néhány héttel ezelőtt szélhüdés érte s a külömben délceg öreg ur nem birt kilábolni a betegségéből. Az egyre szürkülő társadalomból az ő különös, eredeti, sok vonalaiban nemes ésbecses egyénisége évtizedek óta kivált. Nem volt ritka talentum, de mindig tiszta magyar, puri módon gondolkodott és minden cselekedete korrekt, egyenes és őszinte volt. A magyar arisztokráciának vagyonban is első tagjai közé tartozott, de fajsúlyra és kézbecsülésre az ország föltétlenül az elsők közé sorozta. A Nemzeti Kaszinóban döntő volt a szava és ez a nagy tekintélye a politikai életbe is átszármazott. Az ő híres szállóigéje volt az, ami elkerült 's a vidéki zsentrik szájába is : — Az utolsó hordárnak is adok elégtételt, hia megsértettem ! Ez a kissé pózolásnak tetsző magatartás karakterizálta minden cselekedetében. Tisztára az egyéni súlya vitte be a nemzeti küzdelem idején szintén a függetlenségi pártba belépett főurat a koalíció vezérbizottságába , az udvarnál nagyobb jelentőséget adott ennek a komissziónak az a tudat, hogy Károlyi István is odatartozik, mint az, hogy Kossuth Ferenc. A királynak régi kedves embere, Rudolf trónörökösnek intim barátja, az angol király dédelgetett vadászpajtása: ez a társaság ebben az arisztokratákért sóvárgó demokrata világban nagy jelentőséget adott minden mozdulatának. Polónyi Géza bukása is erősen összefügg gróf Károlyi István szokatlanul agilis akciójával. A gróf abban az időben napos vendég volt a Házban s a folyosón minden alkalmat megragadott arra, hogy kifejezze antipátiáját a megvádolt igazságügyminiszter ellen. A függetlenségi párt emlékezetes nagy értekezletén is az ő szavára mondták ki, hogy az igazságügyminiszternek bíróság elé kell mennie s ezzel megpecsételték a sorsát. Azóta sem volt Károlyi István a Házban. Néhol, az előkelő társaság találkozóhelyén megjelent, szürke, kockás ruhájában, melynek mindig fel volt gyűrve a nadrágja s monoklié szemén át jókedvű maliciával nézte a világot. "Sokat nem törődött az emberekkel , mulatott azon, ha az apró nyomorúságok küzdelmeit látta. Nem kemény szív volt ez nála, hanem a nagyúr sajátos filozófiája. Egyék meg egymást az emberek! Hogy aztán nagyon közel ne ereszszen senkit magához, igen megválogatta a társaságát s a képviselőházban sok fiatal nagyságnak okozott azzal fájdalmat, hogy lemagázta. — Én azzal tegeződöm — szokta mondani *— akivel én akarok s nem akit kétezer paraszt a nyakamra küld. Külömben jó szive volt s ha nemes célra kértek tőle segítséget, mindig nyitva volt a tárcája. Érdekes és jellemző egyéniség veszett ki vele a magyar társaság'hós. ' Halála. Gróf Károlyi István Nagykárolyban Halt meg ma délután fél két órakor. Hosszas szenvedéstől váltotta meg a halál. Idejével a múlt hét keddjén ment Budapestről Nagykárolyba. Azelőtt már olyan súlyos beteg volt, hogy egy ízben halálának hire is elterjedt. Állapota az utóbbi napokban annyira sárvult, hogy rászánta magát a fáradságos utazásra. Ez azonban kissé kimerítette, de néhány nap múlva ismét javulni kezdett az állapota. Amikor a múlt hét végén Edward angol király táviratilag tudakozódott felőle, megnyugtató választ kapott. De amilyen örömmel látta neje és betegágya köré sereglett családja a gyógyulást, épen olyan fájdalommal kellett tapasztalnia, hogy a beteg állapota váratlanul válságosra fordult s hogy nem lehet őt többé megmenteni az életnek. Ma fél két órakor örök álomra hunyta szemét. A gyászeset hire hamarosan elterjedt Budapesten s mindenütt nagy részvétet keltett. Nyomban kitűzték a gyászlobogót a Károlyi palotára, továbbá a nemzeti Kaszinó, Országos Kaszinó, aTudományos Akadémia és a Park Klub palotájára. A temetésről maga az özvegy grófné intézkedik. A holttestet a nagykárolyi palota hatalmas előcsarnokában teszik ravatalra. A gyönyörű bizánci stilű szarkofágot, amelynek belső koporsója is van, már elszállították Budapestről Nagykárolyba. A ravatal rendkívül díszes lesz. A beszentelés pénteken lesz és Bornemissza Tibor szatmári megyéspüspök végzi. A halottat a Károlyi család ősi sírboltjában, Kaplonyban pénteken délután négy órakor teszik örök nyugalomra. A gróf elhunyta Nagykárolyban, ahol mindenki tisztelte és szerette, általános részvétet keltett. Az összes középületekre gyászlobogót tűztek ki s a közönség nagy tömegekben tódul a palota elé, hogy ilyen módon nyilvánítsa részvétét. A ravatalra már ma délután tömérdek sok koszorút küldöttek a városból. A család a gyászesetről azonnal táviratilag értesítette az elhunytnak Lidon időző leányát, gróf Károlyi Gyulánét, valamint Londonban tartózkodó fiát, gróf Károlyi Györgyöt. Életrajza: Családi tradíció, ifjúkori impressziók és a vérmérséklet mind összejátszottak abban, hogy érdekessé és eredetivé tegyék gróf Károlyi István egyéniségét. Legifjabb fia volt gróf Károlyi Györgynek s 1845-ben született Budapesten. Idősebb testvérei a már előbb elhunyt gróf Károlyi György és gróf Károlyi Tibor voltak, akiknek szintén jelentős szerepük volt a magyar közéletben. Gróf Károlyi István ifjúsága abba az időbe esett, amidőn a szabadságharc után apátiába merült nemzetéledezmi kezdet és megalakult az uj Magyarország. A szülei háznál puritán módon nevelkedett s az iskolai tanulmányait is otthon végezte. Szüleinek háza találkozó helye volt akkoriban a magyar közélet vezető embereinek. A Károlyi-családnak mindig jelentékeny szerepe volt a közéletben. Kézai Simon mesternél ezt olvassuk róla: „Az ötödik sereg kapitányának Kund (Könd) a neve és a Nyír körül lakott, a fiait pedig Kusidnek és Kupiánnak (Kücsüdnek és Kopjánnak) hívták.“ A hagyomány ezt a Kundot teszi meg a család ősévé, de elvitázhatatlan az első ős, akitől a leszármazás, hézagtalan és szakdatlan a ma élő Károlyiakig. Ördög Simon volt, aki IV. Béla, V. István és Kun László királyaink idején élt, 1264 és 1288 között. A Karol, Karul név, amelyet ma Károlyinak ejtünk, Róbert Károly idejében, 1335-ben jelenik meg először oklevélben. A családot a dinasztiák sorába Károlyi Sándor (1669—1743) emelte, aki a Rákóczi-szabadságharc után grófságot és roppant vagyont szerzett. Gróf Károlyi István szülei a családi tradíciónak megfelelően élénk részt vettek a nemzeti mozgalmakban. Anyja, Zichy Karolina grófnő a szabadságharci idők híres honleánya volt. Nővérével, gróf Batthyány Lajosaiéval együtt tevékeny részt vett a Védőegyesület megalapításában s a mágnáshölgyek közül ő öltötte fel először a honi ruhát. Március 16-án, amikor a hazafias lelkesedéstől hevülő sokaság begyült a Nemzeti Színházba, az egyik páholyból kiszólt gróf Károlyi Györgyné: — Aki már nem kapott helyet, csak jöjjön be bátran ide. Ma mind egyenlőkké lettünk. Gróf Károlyi István az anyjától örökölte azt a demokratikus hajlamot és hazafias érzést, amely ere annyira jellemezték az egyéniségét. 1865-ben Firenzébe ment, ahol anyjának szalonjában megismerkedett az emigráció kiválóbb tagjaival. 1866-ban belépett az olaszországi magyar légióba s Klapka tábornok segédtisztje volt testvérével, Tibor gróffal együtt. A fegyverszünet megkötése után, amikor a légió feloszlott, őt és bátyját, Tibort bízták meg azzal, hogy a légió hazakivánkozó tagjait a határra szállítsák. A határon mind a kettőjüket elfogták s a Hotel Daunba internálták és csak Bismarck közbelépése mentette meg őket attól, hogy haditörvényszék elé kerüljenek. Parisba költözött ezután gróf Károlyi István s csak 1867-ben tért haza onnan. Átvette a nagykárolyi uradalmat s tevékenyen kezdett szerepelni a fővárosi társasélet mozgalmaiban is. A múlt század hetvenes éveinek végén nagy feltűnést keltett gróf Zichy-Ferraris Viktorral vívott tragikus végű párbajával. Gróf Zichy-Ferraris Viktor a főváros egyik legszebb férfia s legveszedelmesebb nőcsábítója volt. Száz meg száz pikáns kalandjáról sokat meséltek a társaságokban. A többi közt nyomban az esküvő után megszöktette egy egyetemi tanár nejét. De a tulságig fényűző életmód és a kártyázás csakhamar tönkrejuttatta s anyagi zavarában kétes pénzügyi manipulációkkal akart pénzt szerezni. Vállalkozott arra, hogy az Andrássy-út építésétől visszalépni szándékozó Erlanger-cégnek visszaadatja a milliós kaucióját 100,000 forint provízióért. A terv nem sikerült , a cég 1.800.000 forint veszteséggel léphetett csak vissza a vállalkozástól, amelyen mintegy tízmillió forintot veszített volna hibás üzleti számításának következtében. Gróf Zichy-Ferraris Viktor követelte a 100.000 forint jutalékot, de eleinte nem akarták neki kifizetni, majd mégis megkapta sok erőszakoskodás után. Később mint belügyi államtitkár is felhasználta befolyását hasonló módon való pénzszerzésre s azzal is megvádolták, hogy, rendjeleket és címeket eszközölt ki pénzért. 1879-ben, Sonnenburgnak, a híres rendjelszédelgőnek bécsi perében az államügyész azt mondotta, hogy van Magyarországon egy olyan mágnás, aki szintén űz hasonló szédelgést, de állása és rangja miatt nem lehet üldözni. Mindenki megdöbbenve kérdezte ekkor Magyarországon: „Kit érthetett az államügyész e magas állású ár alatt !“ A feleletet megadta a kérdésre Asbóth János, aki kemény hangú hírlapi cikkben leplezte le gróf Zichy-Ferrais Viktor kétes pénzügyi manipulációit. A megtámadott Zichy-Ferraris kétségbeesetten védekezett, nyilatkozatokat, cikkeket, sőt röpiratokat is írt a maga védelmére, de hiába. Az Edanger-cég a megmentésére szánt nyilatkozatában maga is elismerte, hogy csakugyan adott „magánvagyonából“ 100,000 forintot gróf Zichy-Ferraris Viktornak. Ezzel végleg eldőlt a gróf sorsa. A Nemzeti Kaszinóból kigolyózták s a mozgalomnak góf Károlyi István volt a megindítója. Gróf Károlyi István és vele tartó társai kijelentették, hogy sorshúzás utján valamelyikük kész megvivni gróf Zichy-Ferraris Viktorral, de „e kedvezmény ellenére sem tekintik őt rehabilitáltnak“. Az ügy hosszabb ideig húzódott; a gróf hiába kért elégtételt bárkitől, egyedül Asbóth János mutatkozott erre hajlandónak. A történtek ellenére is kész volt párbajozni vele. A pisztolypárbaj meg is történt, de egyik fél sem sebesült meg. 1880 május 5-ikén sértő nyilatkozatot tett közzé a kétségbeesett gróf s rágalmazónak és gyávának jelentette ki benne gróf Károlyi Istvánt. A Nemzeti Kaszinó azzal felelt e nyilatkozatra, hogy gróf Károlyi István nem tartozik elégtételt szerezni a diszkvalifikált gróf Zichy-Ferraris Viktortól, aki már „nem sérthet senkit“. Zichy-Ferraris ekkor Bécsbe utazott és kieszközölte ott a barátai körében, hogy gróf Károlyi Istvánt kigolyózzák a Jockey-klubból, mert nem szerzett elégtételt a gyávaság vádjáért. Gróf Károlyi István ekkor elküldötte megbízottait, gróf Károlyi Sándort és gróf Széchenyi Bélát Zichy-Ferrarishoz, aki a maga részéről gróf Zichy Sándort és gróf Chorinszky Henriket nevezte meg megbizottaiul. Megállapodtak a párbajban, mely május 24-én reggel történt meg a káposztásmegyeri kiserdőben. Az ellenfelek tizenöt lépésnyi távolságban álltak egymással szemben. Az első lövések nem találtak. Ezután tíz lépésnyi távolságból lőttek egymásra. Gróf Károlyi István golyóra talált, gróf Zichy-Ferraris Viktor azonnal elsápadt, a lábai ingadozni kezdtek, majd kiejtette a kezéből a pisztolyt és összerogyott. Az orvosok bevitték Damjanich utcai lakására, ahol négynapi szenvedés után meghalt. Gróf Károlyi Istvánt a pestvidéki törvényszék kéthavi fogházra ítélte a párbajért, e büntetést azonban kegyelemből elengedte a királyt magának az áldozat atyjának kérésére. A párbaj után gróf Károlyi István egy időre visszavonult nagykárolyi birtokára s a vármegyei közéletben is tevékenyen kezdett működni. Mindvégig vezető szerepe voltezután a vármegye társadalmi és politikai életében; a közgyűléseken számos indítványt tett a nemzeti ügy érdekében. Szatmár vámegyében nagy volt a népszerűsége. Általában csak Károlyi Pistásnak nevezték Szatmárban és országszerte nagy volt a tekintélye mint a „legelső magyar gavallérénak. Jellemző eset történt vele egy alkalommal, amikor Jászberénybe ment gróf Apponyi beszámolójára. Eleinte nem ismerték meg s alig akarták odaereszteni az emelvényhez, amelyen Apponyi szónokolt. Csak úgy csurgott róla az izzadság, amikor végre a szószékig juthatott. Ezt igen restelte az intelligencia s hogy megkorrigálják a bajt, hát a banketen előre figyelmeztették a pincéreket: — Amikor majd Károlyi Pista jön, hát csináljanak utat és vezessék oda a helyéhez. Budapest, csütörtök PESTI NAPLÓ.___________ 1907. augusztus I. 182. szám’ 3 1 " ..... esős ára], aki annyit mondott, hogy az őszre meglesz a kibontakozás az unianista elemek egyesülésével. Zágrábból táviratozzék lapunknak. Dr. Stenuster- Schitz reichsráz-képviselő a horvát kérdésről ekként nyilatkozott az „Agramer Zeitung“ tudósítója előtt: — A fiumei rezolució, amelyet a szlovének teljes mellőzésével kötöttek, annak idején mély szakadást idézett elő a horvátok és szlovének közt; mivel a szlovének soha sem gravitálhatnak Budapest felé, a fiumei rezolució végzetes hibájuk volt a horvátoknak és életképtelensége e napokban kitűnt Most a fiumei rezolució végképp el van temetve és mi szlovének — úgymond — örülünk rajta, mert most ismét csatlakozhatunk a horvátokhoz. A parlamenti akcióban mi szlovének a horvátokkal karöltve fogunk eljárni, de a vezetést a horvát kérdésben feltétlenül a horvátoknak engedjük át