Pesti Napló, 1908. február (59. évfolyam, 28–53. szám)

1908-02-01 / 28. szám

Budapest, szombat PESTI NAPLÓ, 1908. február 1. 28. szám­ ­ jogból szedett és kiadni nem köteles? A bizottság február 5-én folytatja tanácskozásait. natnyi helyzet kívánalmainak. A sok széthúzó partikuláris érdeket folyton le­­gyezgetté­k, csakhogy egy-egy ellenség­gel kevesebb legyen és a korrupciót, amely nélkül mamelukság nem tenyész­het, oly mélyre ültették azon a földön, hogy a mérges gombák, miként a most készülő törvén­yjavaslat bizonyítja, im­már egész vidékeket fenyegetnek elpusz­tulással. Erdély egy ellenséges nemzetiség­nek és egy vakmerő külhatalom aspirá­cióinak szünetlen élő vágya. Rá van sze­gezve ezer ellenséges szem és földjén ellenséges indulat nagy gonddal és sok tőkével készíti elő a jövő álmainak vilá­gát. A román irredentizmus nagy öntu­datossággal fészkeli be magát pénzével, értelmiségével és faji gyűlöletével és az etnografikus térképen egyre sűrűbben jelentkeznek az ő hatalmának terjedését jelző színfoltocskák azokon a területe­ken, amelyek még nem is régen teljesen mentek voltak minden nemzetiségi elem­től. Lehetetlen észre nem venni, hogy ez a gyanús célzatú terjeszkedés a mi legnagyobb veszedelmünk lehet és lehe­tetlen el nem ismerni, hogy azoknak volt és van igazuk, akik bennünket örökösen Erdélyre és az ő nagy és megoldhatat­lannak látszó problémáira figyelmez­tetnek. Budapest, január 11.­­A képviselőház holnap, szombaton dél­előtt tíz órakor ülést, tart, melyen a bírói és ügyészi szervezett módosításáról szóló javas­latot tárgyalják. A javaslathoz elsőnek Szísz József fog beszélni. Az uj titkos tanácsosok. Egy estilap híre sze­rint a király a jövő héten nevezi ki az uj titkos tanácsosokat, Szicrényi József, Popovics Sándor, gróf Hadik János és Mezőssy Béla államtitkárokat és gróf Bánffy Miklós kolozsvári főispánt. A nyitramegyei főispánság. A képviselőház­­ban elterjedt hírek szerint Nyitravármegye főis­pánjává Mérey Lajos függetlenségi képviselőt ne­vezik ki. Az ügyészek kérelme. A budapesti ügyészek kérvényt nyújtottak be a képviselőházhoz, mely­ben azt kívánják, hogy a bírói és ügyészi szervezet módosításáról szóló javaslat második pontját a kö­vetkezőképpen módosítsák: ,Az 1891: XVTL tc. 28. §-ának második be­kezdése és 38. §-ának második bekezdése, az 1893: IV. te. 18. §-ának első és harmadik bekezdése, végül az 1907: I. te. 6. §-a és 7. §-ának második bekezdése hatályát veszti.“ Az ügyészek kérvénye szerint az új javaslat törvényerőre emelkedése esetére az lesz a helyzet, hogy csak a vezető ügyészek és az elenyésző ke­vésszámú alügyészek fognak ügyészi pótlékot kapni, ellenben az ügyészi kar túlnyomó része a VII. és Vili. fizetési ügyosztályokba tartozó ügyészek nem. A fizetésrendezéssel a bírói és ügyészi kar túl­nyomó része tetemes anyagi előnyökben részesül, de azok az alügyészek, kik a IX. fizetési osztály 3-ik fokozatában vannak, egyenesen a ráfizetésben nyilvánuló anyagi veszteséget fognak a rendezés által szenvedni. Lukács László mandátuma. Lukács László belényesi országgyűlési képviselő megválasztása el­len beadott panasznak érdemleges tárgyalására a IV. számú bíráló­ bizottság elnöke, Haviár Dániel a határnapot 1908. február 7. napjának délután négy órájára tűzte ki, amikor is a tárgyalást a képviselőház IV. számú tárgyalótermében fogják megtartani. A tárgyalásra az összes érdekelt fele­ket meghívták. A polgári jog előkészítése. A magyar általá­nos polgári törvénykönyv tervezetét előkészítő ál­landó bizottság Imling Koprád államtitkár elnök­lete mellett e hónap 22., 23., 29. és 30. napján érte­kezletet tartott, amelyen a a következők vettek részt: Ádám András, Gottl Ágost kúriai tanácselnökök, Nöigy Ferenc, Sághy Gyula, Schwarcz Gusztáv egye­temi tanárok, Thirring kúriai bíró, Sipőcz László árvaszéki elnök, Baracs Marcel, Menyhárt Gáspár, Mohos Dani, Schreier Jakab ügyvédek, Illés József, Bartha Rik­ár­d törvényszéki bírák és dr. Benárd Emil miniszteri segédtitkár. A bizottság, ezúttal a következő kérdéseket tár­gyalta: 1. A tulajdonszerzés kellékei: ingóknál az átadás megkivántassék-e? 2. Jogi Személy az­ ingó beleg tulajdonát a­­nem tulajdonos részéről történt átruházás esetén akkor is megszerezhesse-e, ha a) a szerzés ingyenes, valamint akkor is, ha b).lopott, elrabolt vagy elveszett dolog képezné az átruházás tárgyát? 3. Miképp állapíttassák meg az elbirtoklás által való tulajdonszerzés előfeltétele ingóknál. 4­ . Mennyiben követelhessen a birtokos megtérítést a dologra fordított költségekért a tulajdonostól és nem k­ellene-e a tulajdonos felelősségét a megtérí­tendő, költségekért a kiadás tárgyát képező dologra korlátolni és felszám­íthatja-e ő a költségek ellené­ben azokat a hasznokat, melyeket a birtokos a­dó­ Csernoch mandátuma. Csernoch János Csa­nádi püspök ma Esztergomból a következő távira­tot küldte Budapestre: A képviselőségről való lemondásom híre nem igaz. Itt írjuk meg, hogy egy bécsi telegramra szerint az új Csanádi püspök február 3-án teszi le esküjét a király kezébe, Sztolipin állása megrendült. Pétervárról je­lentik, hogy Sztolipin állása megrendült és hogy helyébe Trepovot, az államtanács tagját fogják kine­vezni. Minthogy Trepov eddig keveset szerepelt a nyilvánosság előtt, ennélfogva ez a hír valószínűt­lennek látszik. Trepov jelölését következőképpen magyarázzák meg: A cár feleségét olaszországi út­jára el akarja kisérni és távollétének idejére Niko­­lajevics Miklós nagyherceget kívánja az államügyek intézésével megbízni, ez a nagyherceg pedig azt akarja, hogy a cár Trepovot nevezze ki miniszter­­elnökké. Más hírek szerint Akimov, a birodalmi tanács elnöke, lesz az új miniszterelnök. Sztolipin állásának megrendülését a kormány flottatervével hozzák kapcsolatba s azt mondják, hogy Sztolipin ellene van új hajók építésének. — Egy másik péter­­vári távirat jelenti: Az a hír, hogy Trepov állam­tanácsos, az elhunyt palotaparancsnok testvére van. Sztolipin utódjául kiszemelve, figyelmet érdemelt Az udvari párt már régóta folytat aknamunkát Szto­lipin ellen, akinek liberalizmusával nem tud meg­barátkozni. Az utóbbi hetekben Akimov és Durnovo nevét is emlegették, mint jövendő miniszterelnökét. Akimov a birodalmi tanácsnak elnöke s ezért való­színűtlen, hogy a miniszterelnöki állást elvállalja. Darnovóról is azt hiszik, hogy nem lesz hajlandó erre a nehéz állásra vállalkozni. Az udvari párt az utóbbi időben abbahagyta a cselszövést, mert alig van alkalmas ember, akit a kormány élére lehetne állítani. A cár Carszkoje-Szelóban tegnap is kihall­gatáson fogadta Sztolipint. Pétervárról táviratoztak nekünk: Sztolipin, ke­resztülvitte, hogy a kormányt támogató dumaképp­viselők február 8-iki kihallgatásán Carszkoje­ S-alo­­ban a flotta-kérdés ne kerüljön szóba, nehogy il­­lojalitásának lehessen utólag feltüntetni, ha a duma nem szavazza meg a hitelt az új hadihajók építé­sére. Sztolipin helyzetét s vele együtt a dumáét is erősnek tartják. A „Rrees“ jelenti, hogy a Szto­lipin lemondásáról szóló hírek koraiak, mert a fenyegető konfliktus a kormány és duma között a flotta­kérdés miatt egyelőre elhárult, szeresen viseltek fűzőt, a legjobb esetben pe­dig „baszk­övet“, mert a férfiak divatja is olyan karcsúságot írt elő, amit csak mester­ségesen lehetett előidézni. * Az utolsó királyné, aki a divatnak irányt adott, a szerencsétlen végű Marie-Antoinette volt. Utána több királyné nem következik, hanem helyüket a színpad királynéi foglalják el. Mars kisasszony egy IV. Henrik korabeli darabban viseli először a f­odros gallért és a tollas kalapot, amely csakhamar divattá lett és a romanticizmus korán végig az marad. Leontine Fay, Julia­­Irisi, Cornélie Falcon és más színésznők adják meg a harmincas évek divatjának az irányát. A férfidivatot a legendás Kim­i Brummel, az „utolsó dandy“ helyett Londonban I)‘Orsay gróf, Parisban, monsieur Montrous irányítja. Ma is van részünk egy legendában, amely a férfidivat aprólékos változásait a „walesi herceg“, a mostani VII. Edvard ki­rály alakjához fűzi. Az ő állítólagos „talál­mánya“ az, hogy sikkes emberek egy ideig nem gombolták be a mellényük utolsó gomb­ját, mert a király egyszer szórakozottságá­ban így jelent meg a turfon. Másik találmá­nya a vasalt élű nadrág, aminek szintén meg­van az a legendája, hogy hirtelen nem tudott más nadrágot keríteni, mint olyant, amely egy ruharaktárban sokáig feküdt és a fek­véstől megélesedett. Tudjuk, hogy ezek a le­gendák sokkal később keletkeznek, mint maga a divat, amely, ki tudja honnan, ki tudja hogyan, régóta grasszál. A divatnak épp úgy nincs gazdája, mint a népdalnak. Szerzőinek a neve örökké isme­retlen marad, sőt csaknem nyilvánvaló, hogy nem egy, nem tíz, nem száz, hanem ezer meg ezer ember csinálja, változtatja, majmolja. Tömegprodukció. A tömeg pszichológiájának a leginkább kézzel fogható megnyilvánulása. De, amint közelebbről nézzük, okait, érveit vizsgáljuk, elveszítjük tájékozó képességün­ket. Épp oly érthetetlenné válik, mint maga a tömeg, amelyben ezerféle egyéniség, befo­lyás működik. Örökké hullámzó, örökké vál­tozó, a nyugtalanságnak, a bizonytalanság­nak a képét mutatja, és nem lehet kiismerni. Nem volna-e érdekes tudni, hogy mi az oka annak, hogy az európai férfidivat körül­belül 1845. óta egyre színtelenedett úgy, hogy ma már az emberiség csak az úgynevezett színtelen színeket, a feketét, szürkét, barnát viseli és a művelt világon csaknem­­minde­nütt egyenlő a ruha. Még 1840-ben az ele­gáns ember világoskék frakkot, lila mellényt és fehér nadrágot hordott. Utóbb csak a szí­nes mellény tartotta magát még sokáig, m­íg végre az egész ruha elszintelenedett. Nap­jainkban pedig újra dívik a színes mellény, visszakívánják a szép, színes frakkokat és egyáltalán nincs kizárva, hogy néhány év­tized alatt „visszapapagályosodunk.“ Prak­tikus okokkal nem lehet magyarázni a mai divatot, mert például nálunk harciasabb em­berek, akik csatákban több ruhát pusztítot­tak el és szenyeztek be, mint mi, színesen öl­tözködtek. A divatban az is érdekes jelenség, hogy nem ismer korok és stílusok közt különbsé­­get, mindegyikből egyformán és szívesen me­rít. Walter Scott regényei elmúlt időkbe vit­ték a fantáziát és a nők abban az időben nemcsak álarcos bálokat rendeznek Walter Scott regényalakjaiból, hanem motívumo­kat kölcsönöznek a jelmezekből. Egy atlasz­fajtájuk az „Amy Robsart“ nevet viseli. Stuart Mária, a rokokó, az antik görög vi­lág egy-egy újabb motívummal járulnak a huszas-h­armincas-negyvenes évek divatjá­hoz. Viselnek egy frizurát, amelynek kínai a neve és tényleg kínai eredetre mutat. So­káig divatos a turbány, amelyet hindu ná­­bobok vittek magukkal Londonba, ahol a nőknek megtetszett ez a különös fejviselet és elterjesztették az egész világon. Három év­tized alatt minden stílust, kimerítenek, fel­használnak épp úgy, mint ipost, amikor di­vatlapok közvetítik a párisi és londoni diva­tot az öt világrész asszonyainak, viszont a pá­risi és londoni nők meg az öt világrészt ra­bolják meg motívumokért. De megrabolják a múltat is. Ismeretes, hogy a mi korunk mennyit vett kölcsön épp a század elejének divatjából, nemcsak az empire-tól, hanem a biedermeier-től. A régi divatképeket lapozva az ember mai ismerős motívumokra akad: egy „prém-stólára“, amit már 1823-ban viseltek, modern fíchákre, kantárokra, amik már a harmincas években divatoztak és szakasztott olyan buggyos uj­­jakra, amilyeneket ma látunk.

Next