Pesti Napló, 1908. február (59. évfolyam, 28–53. szám)
1908-02-01 / 28. szám
Budapest, szombat PESTI NAPLÓ, 1908. február 1. 28. szám jogból szedett és kiadni nem köteles? A bizottság február 5-én folytatja tanácskozásait. natnyi helyzet kívánalmainak. A sok széthúzó partikuláris érdeket folyton legyezgették, csakhogy egy-egy ellenséggel kevesebb legyen és a korrupciót, amely nélkül mamelukság nem tenyészhet, oly mélyre ültették azon a földön, hogy a mérges gombák, miként a most készülő törvényjavaslat bizonyítja, immár egész vidékeket fenyegetnek elpusztulással. Erdély egy ellenséges nemzetiségnek és egy vakmerő külhatalom aspirációinak szünetlen élő vágya. Rá van szegezve ezer ellenséges szem és földjén ellenséges indulat nagy gonddal és sok tőkével készíti elő a jövő álmainak világát. A román irredentizmus nagy öntudatossággal fészkeli be magát pénzével, értelmiségével és faji gyűlöletével és az etnografikus térképen egyre sűrűbben jelentkeznek az ő hatalmának terjedését jelző színfoltocskák azokon a területeken, amelyek még nem is régen teljesen mentek voltak minden nemzetiségi elemtől. Lehetetlen észre nem venni, hogy ez a gyanús célzatú terjeszkedés a mi legnagyobb veszedelmünk lehet és lehetetlen el nem ismerni, hogy azoknak volt és van igazuk, akik bennünket örökösen Erdélyre és az ő nagy és megoldhatatlannak látszó problémáira figyelmeztetnek. Budapest, január 11.A képviselőház holnap, szombaton délelőtt tíz órakor ülést, tart, melyen a bírói és ügyészi szervezett módosításáról szóló javaslatot tárgyalják. A javaslathoz elsőnek Szísz József fog beszélni. Az uj titkos tanácsosok. Egy estilap híre szerint a király a jövő héten nevezi ki az uj titkos tanácsosokat, Szicrényi József, Popovics Sándor, gróf Hadik János és Mezőssy Béla államtitkárokat és gróf Bánffy Miklós kolozsvári főispánt. A nyitramegyei főispánság. A képviselőházban elterjedt hírek szerint Nyitravármegye főispánjává Mérey Lajos függetlenségi képviselőt nevezik ki. Az ügyészek kérelme. A budapesti ügyészek kérvényt nyújtottak be a képviselőházhoz, melyben azt kívánják, hogy a bírói és ügyészi szervezet módosításáról szóló javaslat második pontját a következőképpen módosítsák: ,Az 1891: XVTL tc. 28. §-ának második bekezdése és 38. §-ának második bekezdése, az 1893: IV. te. 18. §-ának első és harmadik bekezdése, végül az 1907: I. te. 6. §-a és 7. §-ának második bekezdése hatályát veszti.“ Az ügyészek kérvénye szerint az új javaslat törvényerőre emelkedése esetére az lesz a helyzet, hogy csak a vezető ügyészek és az elenyésző kevésszámú alügyészek fognak ügyészi pótlékot kapni, ellenben az ügyészi kar túlnyomó része a VII. és Vili. fizetési ügyosztályokba tartozó ügyészek nem. A fizetésrendezéssel a bírói és ügyészi kar túlnyomó része tetemes anyagi előnyökben részesül, de azok az alügyészek, kik a IX. fizetési osztály 3-ik fokozatában vannak, egyenesen a ráfizetésben nyilvánuló anyagi veszteséget fognak a rendezés által szenvedni. Lukács László mandátuma. Lukács László belényesi országgyűlési képviselő megválasztása ellen beadott panasznak érdemleges tárgyalására a IV. számú bíráló bizottság elnöke, Haviár Dániel a határnapot 1908. február 7. napjának délután négy órájára tűzte ki, amikor is a tárgyalást a képviselőház IV. számú tárgyalótermében fogják megtartani. A tárgyalásra az összes érdekelt feleket meghívták. A polgári jog előkészítése. A magyar általános polgári törvénykönyv tervezetét előkészítő állandó bizottság Imling Koprád államtitkár elnöklete mellett e hónap 22., 23., 29. és 30. napján értekezletet tartott, amelyen a a következők vettek részt: Ádám András, Gottl Ágost kúriai tanácselnökök, Nöigy Ferenc, Sághy Gyula, Schwarcz Gusztáv egyetemi tanárok, Thirring kúriai bíró, Sipőcz László árvaszéki elnök, Baracs Marcel, Menyhárt Gáspár, Mohos Dani, Schreier Jakab ügyvédek, Illés József, Bartha Rikárd törvényszéki bírák és dr. Benárd Emil miniszteri segédtitkár. A bizottság, ezúttal a következő kérdéseket tárgyalta: 1. A tulajdonszerzés kellékei: ingóknál az átadás megkivántassék-e? 2. Jogi Személy az ingó beleg tulajdonát anem tulajdonos részéről történt átruházás esetén akkor is megszerezhesse-e, ha a) a szerzés ingyenes, valamint akkor is, ha b).lopott, elrabolt vagy elveszett dolog képezné az átruházás tárgyát? 3. Miképp állapíttassák meg az elbirtoklás által való tulajdonszerzés előfeltétele ingóknál. 4 . Mennyiben követelhessen a birtokos megtérítést a dologra fordított költségekért a tulajdonostól és nem kellene-e a tulajdonos felelősségét a megtérítendő, költségekért a kiadás tárgyát képező dologra korlátolni és felszámíthatja-e ő a költségek ellenében azokat a hasznokat, melyeket a birtokos adó Csernoch mandátuma. Csernoch János Csanádi püspök ma Esztergomból a következő táviratot küldte Budapestre: A képviselőségről való lemondásom híre nem igaz. Itt írjuk meg, hogy egy bécsi telegramra szerint az új Csanádi püspök február 3-án teszi le esküjét a király kezébe, Sztolipin állása megrendült. Pétervárról jelentik, hogy Sztolipin állása megrendült és hogy helyébe Trepovot, az államtanács tagját fogják kinevezni. Minthogy Trepov eddig keveset szerepelt a nyilvánosság előtt, ennélfogva ez a hír valószínűtlennek látszik. Trepov jelölését következőképpen magyarázzák meg: A cár feleségét olaszországi útjára el akarja kisérni és távollétének idejére Nikolajevics Miklós nagyherceget kívánja az államügyek intézésével megbízni, ez a nagyherceg pedig azt akarja, hogy a cár Trepovot nevezze ki miniszterelnökké. Más hírek szerint Akimov, a birodalmi tanács elnöke, lesz az új miniszterelnök. Sztolipin állásának megrendülését a kormány flottatervével hozzák kapcsolatba s azt mondják, hogy Sztolipin ellene van új hajók építésének. — Egy másik pétervári távirat jelenti: Az a hír, hogy Trepov államtanácsos, az elhunyt palotaparancsnok testvére van. Sztolipin utódjául kiszemelve, figyelmet érdemelt Az udvari párt már régóta folytat aknamunkát Sztolipin ellen, akinek liberalizmusával nem tud megbarátkozni. Az utóbbi hetekben Akimov és Durnovo nevét is emlegették, mint jövendő miniszterelnökét. Akimov a birodalmi tanácsnak elnöke s ezért valószínűtlen, hogy a miniszterelnöki állást elvállalja. Darnovóról is azt hiszik, hogy nem lesz hajlandó erre a nehéz állásra vállalkozni. Az udvari párt az utóbbi időben abbahagyta a cselszövést, mert alig van alkalmas ember, akit a kormány élére lehetne állítani. A cár Carszkoje-Szelóban tegnap is kihallgatáson fogadta Sztolipint. Pétervárról táviratoztak nekünk: Sztolipin, keresztülvitte, hogy a kormányt támogató dumaképpviselők február 8-iki kihallgatásán Carszkoje S-aloban a flotta-kérdés ne kerüljön szóba, nehogy illojalitásának lehessen utólag feltüntetni, ha a duma nem szavazza meg a hitelt az új hadihajók építésére. Sztolipin helyzetét s vele együtt a dumáét is erősnek tartják. A „Rrees“ jelenti, hogy a Sztolipin lemondásáról szóló hírek koraiak, mert a fenyegető konfliktus a kormány és duma között a flottakérdés miatt egyelőre elhárult, szeresen viseltek fűzőt, a legjobb esetben pedig „baszkövet“, mert a férfiak divatja is olyan karcsúságot írt elő, amit csak mesterségesen lehetett előidézni. * Az utolsó királyné, aki a divatnak irányt adott, a szerencsétlen végű Marie-Antoinette volt. Utána több királyné nem következik, hanem helyüket a színpad királynéi foglalják el. Mars kisasszony egy IV. Henrik korabeli darabban viseli először a fodros gallért és a tollas kalapot, amely csakhamar divattá lett és a romanticizmus korán végig az marad. Leontine Fay, JuliaIrisi, Cornélie Falcon és más színésznők adják meg a harmincas évek divatjának az irányát. A férfidivatot a legendás Kimi Brummel, az „utolsó dandy“ helyett Londonban I)‘Orsay gróf, Parisban, monsieur Montrous irányítja. Ma is van részünk egy legendában, amely a férfidivat aprólékos változásait a „walesi herceg“, a mostani VII. Edvard király alakjához fűzi. Az ő állítólagos „találmánya“ az, hogy sikkes emberek egy ideig nem gombolták be a mellényük utolsó gombját, mert a király egyszer szórakozottságában így jelent meg a turfon. Másik találmánya a vasalt élű nadrág, aminek szintén megvan az a legendája, hogy hirtelen nem tudott más nadrágot keríteni, mint olyant, amely egy ruharaktárban sokáig feküdt és a fekvéstől megélesedett. Tudjuk, hogy ezek a legendák sokkal később keletkeznek, mint maga a divat, amely, ki tudja honnan, ki tudja hogyan, régóta grasszál. A divatnak épp úgy nincs gazdája, mint a népdalnak. Szerzőinek a neve örökké ismeretlen marad, sőt csaknem nyilvánvaló, hogy nem egy, nem tíz, nem száz, hanem ezer meg ezer ember csinálja, változtatja, majmolja. Tömegprodukció. A tömeg pszichológiájának a leginkább kézzel fogható megnyilvánulása. De, amint közelebbről nézzük, okait, érveit vizsgáljuk, elveszítjük tájékozó képességünket. Épp oly érthetetlenné válik, mint maga a tömeg, amelyben ezerféle egyéniség, befolyás működik. Örökké hullámzó, örökké változó, a nyugtalanságnak, a bizonytalanságnak a képét mutatja, és nem lehet kiismerni. Nem volna-e érdekes tudni, hogy mi az oka annak, hogy az európai férfidivat körülbelül 1845. óta egyre színtelenedett úgy, hogy ma már az emberiség csak az úgynevezett színtelen színeket, a feketét, szürkét, barnát viseli és a művelt világon csaknemmindenütt egyenlő a ruha. Még 1840-ben az elegáns ember világoskék frakkot, lila mellényt és fehér nadrágot hordott. Utóbb csak a színes mellény tartotta magát még sokáig, míg végre az egész ruha elszintelenedett. Napjainkban pedig újra dívik a színes mellény, visszakívánják a szép, színes frakkokat és egyáltalán nincs kizárva, hogy néhány évtized alatt „visszapapagályosodunk.“ Praktikus okokkal nem lehet magyarázni a mai divatot, mert például nálunk harciasabb emberek, akik csatákban több ruhát pusztítottak el és szenyeztek be, mint mi, színesen öltözködtek. A divatban az is érdekes jelenség, hogy nem ismer korok és stílusok közt különbséget, mindegyikből egyformán és szívesen merít. Walter Scott regényei elmúlt időkbe vitték a fantáziát és a nők abban az időben nemcsak álarcos bálokat rendeznek Walter Scott regényalakjaiból, hanem motívumokat kölcsönöznek a jelmezekből. Egy atlaszfajtájuk az „Amy Robsart“ nevet viseli. Stuart Mária, a rokokó, az antik görög világ egy-egy újabb motívummal járulnak a huszas-harmincas-negyvenes évek divatjához. Viselnek egy frizurát, amelynek kínai a neve és tényleg kínai eredetre mutat. Sokáig divatos a turbány, amelyet hindu nábobok vittek magukkal Londonba, ahol a nőknek megtetszett ez a különös fejviselet és elterjesztették az egész világon. Három évtized alatt minden stílust, kimerítenek, felhasználnak épp úgy, mint ipost, amikor divatlapok közvetítik a párisi és londoni divatot az öt világrész asszonyainak, viszont a párisi és londoni nők meg az öt világrészt rabolják meg motívumokért. De megrabolják a múltat is. Ismeretes, hogy a mi korunk mennyit vett kölcsön épp a század elejének divatjából, nemcsak az empire-tól, hanem a biedermeier-től. A régi divatképeket lapozva az ember mai ismerős motívumokra akad: egy „prém-stólára“, amit már 1823-ban viseltek, modern fíchákre, kantárokra, amik már a harmincas években divatoztak és szakasztott olyan buggyos ujjakra, amilyeneket ma látunk.