Pesti Napló, 1909. június (60. évfolyam, 128-153. szám)

1909-06-01 / 128. szám

áS Budapest, kedd 125. szám. PESTI NAPLÓ 1909. június 1. viselő. Azontúl csak politika van, ame­lyet egyforma joggal lehet támogatni és ellenezni. Mert ez már a meggyőződés dolga. Most, hogy a vármegyei tisztvi­selők először jöttek össze és nyilváno­san is beszéltek erről a rájuk nézve életkérdés jelentőségével bíró problémá­ról, a nézetek tisztázásához hozzájárulni a publicisztikának is kötelessége lesz. Budapest, május 31. A bolgár király nem megy Ischlbe. Szófiából táv­­íratozzák. A bolgár távirati ügynökség azt a hírt, mely szerint Ferdinánd király Ischlbe utazik és talál­kozik Ferenc József császár és királylyal, alaptalan­nak mondja.­­ Szögyén-Marich Bülownál, Berlinből táviratoz­­zák: B­ü­l­o­w herceg birodalmi kancellár S­z­ö­g­y­é­n- Marich nagykövet látogatását fogadta. Távozó orosz nagykövet. Pétervárról táviratoz­zák: Bülow herceg birodalmi kancellár Szégyén- Marich nagykövet látogatását fogadta. Német, és amerikai munkabérek­ Washingtonból táviratozzák. A szenátus e hónap huszonötödikén rezoluciót fogadott el, amely felszólítja az illetékes minisztériumot, hogy az előállítási költségekben való különbség megállapítása céljából bocsásson adatokat rendelkezésére Németország egyes ipar­ágainak munkabérei dolgában. A mai tarifavitában közölték, hogy Taft elnök a rezolu­­cióra azt a feleletet adta, hogy a szenátus által kí­vánt bék­öilentést a pénzügyi bizottságnak német rész­ről már április 13-án megküldték. A jelentés azzal a feltétellel volt kieszközölhető, hogy a gyárosok által bizalmasoknak mondott információk nem fognak ad­minisztratív intézkedések alapjául felhasználtatni. Nelson szenátor csodálkozását fejezte ki azon, hogy a bizottság visszatartotta a jelentést. Aldrich szenátor azt válaszolta, hogy a jelentés a német ke­reskedelmi kamarák közléséből áll, amelyekben né­met exportőrök névtelen nyilatkozatai vannak. Föl­teszi, hogy először történt az ország történetében, hogy egy külföldi kormány, diplomáciai után, gyáro­sok névtelen közléseit kongresszusi bizottságok előtt tett nyilatkozatokra válaszkép Amerikába küldte. L­a Fallette szenátor kifejtette, hogy a szenátus ki­életről? Azt hiszik, hogy az élet­napok össze­tétele, naptárrészetek összegyűjtése, lejáratok és terminusok. Az élet valami víg, bolond for­gatag, ahol nincs gondolkodás, nincs megállás, csak rohanás, csak örömek keresése, csak­ haj­sza van. Az­ a három év, amit együtt töltöttünk, az volt az élet. Amit most csinálunk, az csak az idő lemorzsolgatása, koldusmunka, fia tudtam élni. (Felvillanó szemmel néz a nőre, aki újra szerelmi közeledést remél.) És tudnék élni... . Gr­äbern­é: De? (Bátorítón néz rá.) Azur: Mivel? Mivel? (Kis kínos csend.) Grau­er­né: Talán megtalálhatná még egyszer azt a nőt. Az­u­r: Ugyan! Ki gondol újra a házas­ságra — te ,utánad. Ami gyönyörűt adhatott az élet, azt már veled végigéltem. Míg mások sze­kéren botorkálnak, én expresszvonaton röpül­tem. Mindent magam mögött hagytam. (Bánatos merengéssel.) Vége! Vége! Orauerné: Hát mit tegyünk? Az ú­r (hirtelen elhatározással): Nézd, Vilma, egészen lecsúsztam. Ebben a pillanatban összesen hat fillérem van, hogy ezt a széket éppen csak kifizethetem. Tegnap az erzsébet­városiban olyan pechem volt. Az utolsó forin­tomat is elszedték. Kihez forduljak? Küldj dél­után a lakásomra száz koronát. (Kiszáradt tor­kával keservesen nyel.) A múlt feljogosít erre. Az édes emlékek. Emlékszel-e? Grauerné (ridegen): Ott lesz a pénz. A­z u­r. Tíz perc. Mindjárt jön a férje. Isten vele ! G­r­a­u­e­r­n­é: Isten vele! (Az ur elmegy, miközben sajnálja, hogy nem kétszáz koronát kért, Grauerné pedig azt gondolja, hogy még most is felsebb ember, mint a második férje.) vánja a jelentést. Az a körülmény, hogy azt nem ad­ták át a szenátusnak, Németországnak is eltűnt. A h­osszabb vita­­végén Aldrich szenátor közölte, hogy a­ Jelentés azonnal le fog fordíttatni és nyomda alá kerül Törökország és Bulgária. Konstantinápoly­ból táviratozzák. Gesov bolgár diplomáciai ügyvivő, aki a múlt évben az ismeretes incidens miatt elutazott,­ ismét visszatért. Mindenféle terv. — A vársís. — Budapest, május 31. A pünkösdi ünnepek különös szenzációkat hoztak. Azt a gyanút, amely sok oldalról negye­­ződik a függetlenségi párt újabb agitációja felé — föltétlenül koncedáljuk, hogy esetleg alap­talanul — igen gyilkos formában juttatta kifeje­zésre az osztrák érdekek szolgálatában álló sajtó."Az„N. Fr. Pr.“ azzal a hangsúlyozással, hogy információját kiváló helyről szerezte, megírja, hogy a­­ függetlenségi párt bankcso­­portja kerülő utón memorandumot juttatott a király elé, melyben leplezetlenül felkínált mozik. A bécsi lap cikke szerint a kormányhatalom fe­jében kevesebbet kíván, mint Wekerle Sán­dor és gróf Andrássy Gyula­ vállalkozik arra, hogy a katonai kérdéseket sutba dobja, a gazdasági függetlenségre vonatkozó törekvése­ket hangoztatja ugyan, de megvalósításukról le­mond s eredmények nélkül vállalkozik mind­annak teljesítésére, amit Bécsből kivonnak tőle. A bankkérdés megoldását pedig úgy tervezi, hogy a király engedje meg, hogy nagy zajjal hozzákezdjenek az önálló bank felállításához, de az utolsó pillanatban, 1910. végén mondjon vétót. ■’ • Hajmeresztő kis idea, melyet Kossuth Ferenc azzal cáfol meg, hogy a memorandumról nem tud s a terv részletei „csak egy őrült agyában“ születhetnek meg- Hogy azonban­­ ilyen hir támadhatott, ez jellemzi a független­ségi párt ellen való bizalmatlanságot s a han­. .gulatot, melyet a most folyó küzdelem sok csú­nya jelenete általánosságban támaszt. Egy másik tervről a „Pester Lloyd“ ad h­írt. Eszerint Holló Lajos a­­függetlenségi párt kör­­bíti­­kijelentette, hogy K.K­s­s­u t­ár Ferenc aján­lani fogja audienciáján a királynak, hogy bízza meg kormányalakítással a függetlenségi pártot, mely ennek fejében egy évre kikapcsolja a bankkérdést, megvalósítja az általános, titkos , egyenlő választási jogot és a függő kérdések felett való döntést átengedi az új parlament­nek. Ezt az értesítést is megcáfolják. Pedig — úgy mondják — a függetlenségi párt­ban megvan arra a hajlandóság, Zighy ezért az árért csakugyan hajlandó kormányt vállalni. Egyébként a válságnak konkrét híre nincs. Wekerle Sándor az ünnepeket birtokán töl­tötte, de Kossuth Ferenc mindkét napon át fogadott vendégeket, akikkel a politikáról ta­nácskozott. A szerdai minisztertanácson dől el a kormány magatartása. W­e­k­e­rl­e Sándor valószinüleg még szerdán Bécsbe utazik. Hireink itt következnek: A bankcsoport memoranduma. • A/N. Fr. Pr. Írja pünkösdi számában a többi közt a következőket: Egy memorandum fekszik a császár előtt. Kerülő­ utón irtott a­z uralkodó aszta- l­á­­r­a é­s­ nem olyan férfin terjesztette fel, aki a korona tanácsában ül. Tartalma a függetlenségi párt "kormánypro­­­­grammja. A császár előtt fekvő memorandumnak, nem Kossuth Ferenc a szerzője. de van arra támpont, hogy­ a memorandum esetleg Kossuth hozzájárulásával fog találkozni. Mert ez a terv attól a csoporttól ered, amelyik bizto­san és,, céltudatosan követii a maga po­litikáját,; attól a csoporttól, amelyik egyre na­gyobbodott, míg aztán Kossuth többé nem mer­e­­íz­kedett vele szembehelyez­­kedn­i. Milyen árért akarja a függetlenségi párt a kor­mányzást átvenni? A Kossuth-párt egysze­rűen kevesebbet kíván, mint d­r. We­kerle és gróf Andrássy. Garanciát nyújt az egyeduralmáért és a hatvanhetesekkel való végle­ges­­szakításért. Jól jegyeztessék meg, nem a hat­vanhet­es politikától való elszaka­­dásról van szó, mert azt maguk fogják to­­­vább folytatni. Minden katonai követelést sutba akarnak hajítani, gazdasági kü­lönválási törek­véseket elméletben hirdetni, de gyakorlatban meg­valósulatlanul hagyni, sőt még a külön banks­ról is lemondani. A terv a következő: A császár tiszta függetlenségi kor. ..Hiányt nevezzen ki. ) A kabinet kötelezettséget vállal az összes állami szükségletek ki­elégítésére, egy választójogi reform keresztül­­vitelére, az annexió és az annexiós költsé­gek parlamentáris elintézésére, újonc létszám emelésére, meg a ka­tonai követelmények teljesítésére és mindezt engedmények nélkül. A császárnak csupán beleegyezését kell adnia ahoz, hogy a magyar országgyűlés határozati­­lag mondhassa ki az önálló bank léte­sítését. Arról már aztán szolidárisan ke­ze­s­k­e­d­i­k­ a kormány, hogy ez a határozat a gyakorlatban be ne telj­es­ítt­essék. A kormánynak csupán az lenne megengedve, hogy a kép­v­i­selőházban határozatot provo­káljon és gondoskodjék az önálló bank megvaló­­sításának előkészületeiről. Tárgyalnia kell pénzügyi szakemberekkel és csoportokkal, kidolgozni az alap­szabálytervezetet, a magyar bankjegyeket megter­vezni és a döntő pillanatban, 1910 végén mondaná ki az uralkodó a vetót és az önálló bankról szóló törvény szente­­sí­tését egyszerűen megtagadná. Hogy a memorandum szerzői teljes komolyság­gal vélekednek tervükről, az tisztára megmutatko­zott. Az emlékirat alig jutott az ural­kodó kezéhez, máris felhangzottak az ujjongó kiáltások, mintha kinyíltak volna a paradicsomi kapui. Közölték a meglepődött világgal, hogy most már a császár közvetlenül fog tárgyalni a függetlenségi párttal , és hogy a hatvanhetesek­­halálra vannak ítélve. Hogy pedig a koronánál a jóakaratot biztosítsák, titkos utakon összeköttetést igyekez­tek szerezni a Bel vede re-rel. A színfalak mö­gött történő eseményekbe beavatott személyiségek a megmondhatói annak, hogy mik folytak le ezeken a titkos értekezleten, amely értekezleteken K r i­s­t­ó­f­f­y .e­x­m­i­n­is­zt­e­r tárgyalt­, az­ utóbbi­ hetekben Bécsben en­nek a cso­portnak bizalmi e­m­bereivel. A M. T. jelenti: A N. Fr. Pr. pünkösdi számában egy közlemény jelent meg, amelynek értelmében a függetlenségi párt egy része memorandumot inté­zett volna a királyhoz, amelyben a válságból való kibontakozásra nézve javaslatot terjeszt a felség elé. Erre nézve a Magyar Tudósító munkatársának al­kalma volt beszélgetést folytatni Kossuth Ferenc kereskedelemügyi miniszterrel, aki határozottan ki­jelentette, hogy ilyen memorandumról egy­­á­lt a­l­á­b­a­n nincsen tudomása, de még egy percig sem hiheti, hogy a függetlenségi párt tagjai közül bárki is ilyen memorandummal terhelte volna ő felségét. Az állítólagos memorandum több részle­tére vonatkozólag a miniszter egyenesen azt mon­dotta, hogy csak egy őrült agyában szü­lethetnek ilyen gondolatok. Nyilatkozik Kristóf­fy József is egy­ kőnyo­matos laptudósító útján s kijelenti, hogy a cikknek személyére vonatkozó része valótlanság, mert sem Bécsben, sem Budapesten, semmiféle kibontakozási terv felett, senkivel a mai parlamenti pártokból, tár­gyalást nem folytatott.­­ A másik terv. 1 . A Pester Lloyd a következőket írja vasár­napi számában: Hal­ló Lajos ma este a függetlenségi pártkör­­ben beszámolt annak a látogatásnak a részleteiről,­­ amelyet.. ma délután tett Kossuth kereskedelmi mi­niszter, pártelnöknél. Elmondotta, hogy Kossuth neki egész határozottan kijelentette, hogy ezután nem fog,hozzájárulni koalíciós kibontako­zási tervhez, hanem inkább a közelfekvő ki­hallgatáson a királynak a függetlenségi párt kibontakozási tervét fogja előterjeszteni. Ennek ezek a főbb alapelvei: 1. A függetlenségi párt kész a bank kérdést­ egy évre kikapcsolni; 2. ez idő­ alatt valósíttassék meg az általános, egyenlő, és­ titkos választói jog­ ,3. a függő kérdések fölötti döntés átengedtetik az új parlamentnek, ha garanciát nyújtanak azért, hogy az új parlament

Next