Pesti Napló, 1909. október (60. évfolyam, 232-258. szám)

1909-10-01 / 232. szám

/ Budapest, péntek PESTI NAPLÓ, 1909 október T. 232. szám. 3 pedig ez a kombináció nem sikerül, akkor csakugyan jön a tökéletes felfordulás, a kí­sérletek és — minden valószínűség szerint a kudarcok politikája. " Mai hireink itt következnek: A miniszterelnök kihallgatása. B­é c­s b­e­­­jelentik: W­e­k­e­r­l­e Sándor miniszterelnök ma reggel Daruváry Alajos kabinetirodai osztályfőnök és gróf Zichy Ala­dár miniszter látogatását fogadta s tizenkét óra­kor jelent meg a király dolgozószobájában. A kihallgatás hetven percig tartott. A miniszter­­elnök, aki egy óra tíz perckor távozott a király­tól, az újságíróknak ezt mondta: — Több mint egy órán át voltam kihallga­­táson a királynál, aki igen kegyesen fogadott. A mai kihallgatáson a kabinetnek már írásban átnyújtott lemondását okoltam meg részletesen. A király, aki erre vonatkozó elhatározását még nem kö­zölte, szombaton kihallgatáson fo­gadja Kossuth Ferenc kereskedel­mi minisztert. A miniszterelnök ezután a külügyminiszté­riumba ment, ahol gróf Aehrenthallal ta­nácskozott egy óránál tovább; a délután folya­mán még báró B­u­r­­­á­n közös pénzügymi­nisztert látogatta meg, délután öt órakor pedig Budapestre utazott. A „Bud. Tud.“ jelenti Bécesből. Weke­rla Sándor mai legfelsőbb kihallgatásán a kormány ne­vében megújította a kabinet tagjainak állásuktól való fölmentése iránt benyújtott kérését. Wekerle Sándor e kérés beható indokolásán kívül terjedelmes jelen­tést tett a magyarországi politikai és parlamenti helyzetről. A király Wekerle jelentéstételét kegyesen fogadta, de a döntést későbbi időpontra tartotta fenn, mert előbb a képviselőház több­ségi pártjának vezérét, Kossuth Ferencet kívánja kihallgatáson fogadni. Ily körülmények között a ki­rály döntése csak a jövő hétre várható. Kossuth audienciája. B­é­c­s­b­e 1 táv­iratozzák felhivatalosan: Kossuth Ferenc, a függetlenségi párt vezére szombaton jelenik meg kihallgatáson a király előtt. A király Kossuth Ferencet Wekerle Sán­dor miniszterelnök előterjesztésére hívta meg. További intézkedések nem történtek, úgy hogy illetékes helyen az egyéb meghivatásokról szóló híreket legalább is koraiaknak minősítik. A to­vábbi intézkedések csakis Kossuth Ferenc kü­szöbön álló kihallgatásának eredményétől függ­nek. Kossuth Ferenc a holnap délután öt órakor induló gyorsvonattal utazik Bécsbe. A király és a koalíció. Bécsi tudósítónk­ jelenti telefonon. Jól ér­tesült körökben úgy tudják, hogy a király sem a lemondást, sem pedig Wekerle kibontakozási tervét nem fogadja e­l. A király környezetében úgy hallatszik, hogy a Kossuth-féle tervet sem fogja a korona elfogadni. A király most is ragaszkodik a paktumhoz és követeli, hogy a koalíciós pártok keresztül­vigyék a választójog reformját. Semmi esetre sem fogják az új választótörvény keresztülvitelét a függetlenségi pártra bízni. A „Nr. Fr. Pr.“ jelenti estilapjában: A bécsi irányadó tényezők még mindig bíznak abban, hogy sikerülni fog a hatvanheteseknek a füg­getlenségi párttal való kooperációját, habár megváltozott formában, biztosítani. Itt oly ka­binet alakítására gondolnak, amelyben a függet­lenségi párt és a hatvanhetes pártok képviselve volnának s amelyben a függetlenségi párt az eddiginél erősebben volna képviselve, úgy hogy az újabb koalíció súlypontja jobban bal­felé terelődnék. Ennek a koalíciós kabinetnek elnöke gróf Héderváry volna, aki a belügyi tárcát is elvállalná, pénzügyminiszterré pedig N­á­v­a­y­t, a képviselőház eddigi alelnökét ne­veznék ki. A függetlenségi pártot és vezérét azzal rekompenzálnák, hogy bizonyos idő múlva gróf Héderváry lemondana az elnökségről és a király Kossuthot nevezné ki mi­niszterelnöknek. Az ilyen minisztérium kinevezésével a király, lényegében visszatérne Lukács László javaslatára, azzal a különb­séggel, hogy fentartaná annak a lehetőségét, hogy a függetlenségi párt vezére maga lépne bizonyos idő múlva a kabinet élére. Jól értesült körök lehetetlennek tartják, hogy az uralkodó a kibontakozásnak Kossuth Ferenc által előterjesztett tervét elfogadja, nem azért, mert a király nem viselkedik bizalom­mal a függetlenségi párt iránt, hanem azért, mert Kossuth javaslata tárgyilag nem kifogástalan. A függetlenségi párt azt a jogot követeli magának, hogy megjelölje azokat a személyeket, akiknek sorából a király bizalmi embereit venni kell. Ezzel a király joga teljesen illuzóriussá válnék. A függetlenségi párt javaslata mai formájában lényegesen eltér Lu­kács tervétől s ezért nincs kilátás arra, hogy a király elfogadja. Az sem való­színű, hogy a király megengedje az önálló bank előkészítését. Az őszinteségnek oly hiánya volna ez, amely később megboszulná magát. A király előtt lévő kibontakozó javaslatok közül egy sem kifogástalan. Wekerle tervét el­fogadhatná a király, ha Kossuth ajánlaná és Kossuth tervéhez hoz­zájárulhatna az uralkodó, ha a hat­van hetesek terjesztenék elő. A ki­rály ebben az esetben vállalkozhatnék a füg­getlenségi párt ellen való harcra, anélkül, hogy neki áldozatokat kellene hozni. A király elfo­gadhatná tehát Wekerlének a végleges kibon­takozásra vonatkozó tervét, ha Kossuth is hoz­zájárulna, vagy elfogadhatná Kossuthnak ide­iglenes megoldásról szóló tervét, ha a hatvan­hetesek hozzájárulnának. A király igyekezete most arra irányul, hogy oly javaslatot formu­­láztasson, melyet Wekerle, gróf A­n­d­r­á­s­s­y, Kossuth és gróf Apponyi egyaránt támogatnának, de kétséges, vájjon ez sikerülni fog-e? A döntés elhúzódása. B­é­c­s­b­ő­l táviratozzák. Avatott forrásból a helyzetről a következő értesülést kaptuk: A király végleges elhatározása csak napok múlva történik. Sem Wekerle Sándor miniszterelnök mai királyi kihallgatása, sem pe­dig Kossuth Ferenc szombati audienciája a döntést meg nem hozza s az is egészen bizo­nyos, hogy a képviselőház jövő keddi ülésén még nem tisztázódik a helyzet és a Háznak újra el kell na­polnia üléseit. Ha alkotmányosan törté­nik a megoldás, akkor a jövő hét végén meglesz az új kormány, ha ellenben a király sem W­e­­k­e­r­­­e Sándornak­, sem Kossuth Ferencnek kibontakozó tervét el nem fogadja, akkor a vál­ság legalább két hétig még eltart, mert a király több más politikust is meghallgat, amíg jobbra vagy balra elhatározza magát. A nemzetiségek szervezése. A nemzetiségek a válság elsimításánál minden módon érvényesülni akarnak. S a bécsi sajtó ehez az iparkodásukhoz készségesen segítségükre siet, így dr. Mihályi Tivadar, a nemzetiségi klub elnöke, a keresztény-szocialista „Reichspost“-ban azt hir­deti, hogy hiába kísérleteznek akár a hatvanhete­sekkel, akár a negyvennyolcasokkal, addig ered­ményt Bécs nem fog elérni, amíg nem lesz a nemzetiségeké a magyar parlament­ben a döntő szó. A „Deutsches Volksblatt­­­ban hasonló érvekkel vonul ki egy állítólagos bu­dapesti politikus, aki azt bizonyítgatja, hogy sem a Kossuth-pártnak, sem a hatvanheteseknek nincsen talajuk az országban és hogy az igaz közvélemény csak akkor fog megnyilvánulni, ha a titkos, egyenlő választójoggal a nemzeti­ségeknek megadják a módot arra, hogy érvényesítsék befolyásukat. Hogy mi­képpen történhessék ez, erre megfelel a magyar­­ellenes szövetség harmadik orgánuma, a „Vater­land“, amely azt hangoztatja, hogy csak oly vál­asztóreformot szabad csinálni Magyarországon, amilyent báró Fe­jér­váry — értsd Kristóffy — akart. Azt sem szabad megengedni, diktálja a „Vaterland“, hogy a választókerületek fölosztását csi­nálja a következő kormány, a maga kedve szerint: A szerajevói látogatás. * Budapest meglátogatja Szerajevót. A fővá­ros törvényhatósága viszonozza a szerajevói községtanács látogatását. Ez a látogatás nem­csak udvariasság, hanem politika is. Közjogi és gazdasági politika. Politikát pedig mindig oko­san kell csinálni, néha még tapintatosan is. A szerajevói látogatás dolgában minden tapintat­lanság politikai kárral járna és minden otromba­ság rontana azon a törekvésen, hogy Boszniá­ban is hozzájáruljanak a szuverenitás kiterjesz­téséről vallott magyar fölfogáshoz. A szuvereni­tás híres kiterjesztése körül tudvalevőleg nagy a zavar, vagy legalább sok a kétség. Ki­terjesz­tette ki odalent a szuverénitását? A magyar ki­rály-e, az osztrák császár-e? Magyarország-e, Ausztria-e, az osztrák-magyar monarkia-e, amelynek nincs is szuverénitása? A magyar annexiós javaslat a magyar történelmi jogot em­legeti, az osztrák javaslat egyetlen szóval sem emlékezik meg róla: ez a híres kiterjesztés te­hát nagyon sajátságos manipuláció. Budapest városházán tudni kellene azt, hogy mi csakis a magyar fölfogást vallhatjuk. S hogy mindenképpen arra kell törekednünk, hogy ez a fölfogás odalent is meggyökerezzen. Azt tehát mindenképpen kerülnünk kell, hogy a magyar­ fölfogással ellentétes fölfogást éppen mi segítsünk érvényesülni. Mintha a két balkézzel intézett szerajevói látogatás abban ügyetlenked­nék, hogy Bécs elénk és fölénk kerüljön s oda­lent úgy szerepeljen, mint a kiterjesztett szuve­­renitást sugárzó gócpont. Amikor Budapestnek­ mindenképpen arra kellene törekednie, hogy odalent a kiterjesztett szuverenitás fészkének lássák, hogy odalent az anyaország fővárosá­nak tekintsék, amikor Budapestnek a maga kul­turális, gazdasági és politikai energiájával közre kellene működnie abban, hogy az annektált tar­tományok Magyaroszághoz fűződjenek, hogy fölfelé tekintvén, Magyarországot és a magyar fővárost lássák: a városházán egyszerre csak olyanforma ügyetlenségbe vagy tapintatlan­ságba esnek­, amely a szerajevói látogatást a ma­gyar fővárosnak a bosnyák fővárosban tett lá­togatását az értelmétől megfosztja. A főváros tegnapi közgyűlésén a szerajevói látogatás dolgában rekrimináltak. Az egyik városapa hangosan elpanaszolta, hogy a sze­­rajevói expedícióba őt nem hívták meg. Keser­gett, amiért a polgármester csakis kiválogatott urakat hitt magával a szerajevói útra. Ezt a pa­naszt és keserűséget a polgármester úgy akarta lecsillapítani, hogy a szerajevói expedíciót né­hány magánember utazásának mondotta. A ma­gántársaság azokból verődik össze, akikből akar. Ez minden magántársaság joga. S a polgármes­ter azt is mondta, hogy a társaság útiköltségét a társaság tagjai fizetik. Szerajevóba tehát nem Budapest törvényhatósága megy látogatóba, ha­nem Fülep Kálmán úr, Bárczy István úr, Vaszi­­ljevics, Piperkovits, Mladenovits urak és társaik. Szerencsés utat és jó mulatást kívánunk nekik. Ma azután oda korrigálták — ugyancsak a foly­tatólagos közgyűlésen, — hogy igenis, ez a lá­togatás hivatalos. De ezt csak a közgyűlés mondta ki, egyben hozzátéve a határozathoz, hogy azért a látogatás — önköltséges. Szó­val egyezkedés történt ötven percentre. Mi tudjuk, hogy Szerajevo község tanácsa hivatalos látogatást tett Budapesten és­­ Bécsben is. Úgy tudjuk, hogy Bécs hivatalosan viszonozta a szerajevóiak látogatását, hogy Lueger polgármester hivatalosan vezette a hi­vatalos vizitelő társaságot. Budapest városhá­zán tehát nem érdemesítik az új tartományok fővárosát arra, amire érdemesíteni őt Bécs na­gyon is sietett. Mi éppenséggel nem lelke­sedünk a városházabeli urak hivatalos uta­zásaiért, de ez a mostani utazás igen értékes és nevezetes politikai akció­számba me­het, s az utazás jellegének Bárczy István által történt tegnapi megállapítása igen nevezetes és szerencsétlen politikai hiba, amelyet nem eny­­hít a mai póthatározat sem. Nem a főváros poli-p­lakája, hanem az országé sínyli meg azt az otrom- Itt is garanciát kell adni, hogy a reformnak­ Bécsben kívánt célját nem hamisít­ják meg. Ha erre Kossuth hajlandó, akkor lehet vele beszélni.

Next