Pesti Napló, 1909. október (60. évfolyam, 232-258. szám)
1909-10-01 / 232. szám
/ Budapest, péntek PESTI NAPLÓ, 1909 október T. 232. szám. 3 pedig ez a kombináció nem sikerül, akkor csakugyan jön a tökéletes felfordulás, a kísérletek és — minden valószínűség szerint a kudarcok politikája. " Mai hireink itt következnek: A miniszterelnök kihallgatása. Bé cs bejelentik: Wekerle Sándor miniszterelnök ma reggel Daruváry Alajos kabinetirodai osztályfőnök és gróf Zichy Aladár miniszter látogatását fogadta s tizenkét órakor jelent meg a király dolgozószobájában. A kihallgatás hetven percig tartott. A miniszterelnök, aki egy óra tíz perckor távozott a királytól, az újságíróknak ezt mondta: — Több mint egy órán át voltam kihallgatáson a királynál, aki igen kegyesen fogadott. A mai kihallgatáson a kabinetnek már írásban átnyújtott lemondását okoltam meg részletesen. A király, aki erre vonatkozó elhatározását még nem közölte, szombaton kihallgatáson fogadja Kossuth Ferenc kereskedelmi minisztert. A miniszterelnök ezután a külügyminisztériumba ment, ahol gróf Aehrenthallal tanácskozott egy óránál tovább; a délután folyamán még báró Burán közös pénzügyminisztert látogatta meg, délután öt órakor pedig Budapestre utazott. A „Bud. Tud.“ jelenti Bécesből. Wekerla Sándor mai legfelsőbb kihallgatásán a kormány nevében megújította a kabinet tagjainak állásuktól való fölmentése iránt benyújtott kérését. Wekerle Sándor e kérés beható indokolásán kívül terjedelmes jelentést tett a magyarországi politikai és parlamenti helyzetről. A király Wekerle jelentéstételét kegyesen fogadta, de a döntést későbbi időpontra tartotta fenn, mert előbb a képviselőház többségi pártjának vezérét, Kossuth Ferencet kívánja kihallgatáson fogadni. Ily körülmények között a király döntése csak a jövő hétre várható. Kossuth audienciája. Bécsbe 1 táviratozzák felhivatalosan: Kossuth Ferenc, a függetlenségi párt vezére szombaton jelenik meg kihallgatáson a király előtt. A király Kossuth Ferencet Wekerle Sándor miniszterelnök előterjesztésére hívta meg. További intézkedések nem történtek, úgy hogy illetékes helyen az egyéb meghivatásokról szóló híreket legalább is koraiaknak minősítik. A további intézkedések csakis Kossuth Ferenc küszöbön álló kihallgatásának eredményétől függnek. Kossuth Ferenc a holnap délután öt órakor induló gyorsvonattal utazik Bécsbe. A király és a koalíció. Bécsi tudósítónk jelenti telefonon. Jól értesült körökben úgy tudják, hogy a király sem a lemondást, sem pedig Wekerle kibontakozási tervét nem fogadja el. A király környezetében úgy hallatszik, hogy a Kossuth-féle tervet sem fogja a korona elfogadni. A király most is ragaszkodik a paktumhoz és követeli, hogy a koalíciós pártok keresztülvigyék a választójog reformját. Semmi esetre sem fogják az új választótörvény keresztülvitelét a függetlenségi pártra bízni. A „Nr. Fr. Pr.“ jelenti estilapjában: A bécsi irányadó tényezők még mindig bíznak abban, hogy sikerülni fog a hatvanheteseknek a függetlenségi párttal való kooperációját, habár megváltozott formában, biztosítani. Itt oly kabinet alakítására gondolnak, amelyben a függetlenségi párt és a hatvanhetes pártok képviselve volnának s amelyben a függetlenségi párt az eddiginél erősebben volna képviselve, úgy hogy az újabb koalíció súlypontja jobban balfelé terelődnék. Ennek a koalíciós kabinetnek elnöke gróf Héderváry volna, aki a belügyi tárcát is elvállalná, pénzügyminiszterré pedig Návayt, a képviselőház eddigi alelnökét neveznék ki. A függetlenségi pártot és vezérét azzal rekompenzálnák, hogy bizonyos idő múlva gróf Héderváry lemondana az elnökségről és a király Kossuthot nevezné ki miniszterelnöknek. Az ilyen minisztérium kinevezésével a király, lényegében visszatérne Lukács László javaslatára, azzal a különbséggel, hogy fentartaná annak a lehetőségét, hogy a függetlenségi párt vezére maga lépne bizonyos idő múlva a kabinet élére. Jól értesült körök lehetetlennek tartják, hogy az uralkodó a kibontakozásnak Kossuth Ferenc által előterjesztett tervét elfogadja, nem azért, mert a király nem viselkedik bizalommal a függetlenségi párt iránt, hanem azért, mert Kossuth javaslata tárgyilag nem kifogástalan. A függetlenségi párt azt a jogot követeli magának, hogy megjelölje azokat a személyeket, akiknek sorából a király bizalmi embereit venni kell. Ezzel a király joga teljesen illuzóriussá válnék. A függetlenségi párt javaslata mai formájában lényegesen eltér Lukács tervétől s ezért nincs kilátás arra, hogy a király elfogadja. Az sem valószínű, hogy a király megengedje az önálló bank előkészítését. Az őszinteségnek oly hiánya volna ez, amely később megboszulná magát. A király előtt lévő kibontakozó javaslatok közül egy sem kifogástalan. Wekerle tervét elfogadhatná a király, ha Kossuth ajánlaná és Kossuth tervéhez hozzájárulhatna az uralkodó, ha a hatvan hetesek terjesztenék elő. A király ebben az esetben vállalkozhatnék a függetlenségi párt ellen való harcra, anélkül, hogy neki áldozatokat kellene hozni. A király elfogadhatná tehát Wekerlének a végleges kibontakozásra vonatkozó tervét, ha Kossuth is hozzájárulna, vagy elfogadhatná Kossuthnak ideiglenes megoldásról szóló tervét, ha a hatvanhetesek hozzájárulnának. A király igyekezete most arra irányul, hogy oly javaslatot formuláztasson, melyet Wekerle, gróf Andrássy, Kossuth és gróf Apponyi egyaránt támogatnának, de kétséges, vájjon ez sikerülni fog-e? A döntés elhúzódása. Bécsből táviratozzák. Avatott forrásból a helyzetről a következő értesülést kaptuk: A király végleges elhatározása csak napok múlva történik. Sem Wekerle Sándor miniszterelnök mai királyi kihallgatása, sem pedig Kossuth Ferenc szombati audienciája a döntést meg nem hozza s az is egészen bizonyos, hogy a képviselőház jövő keddi ülésén még nem tisztázódik a helyzet és a Háznak újra el kell napolnia üléseit. Ha alkotmányosan történik a megoldás, akkor a jövő hét végén meglesz az új kormány, ha ellenben a király sem Wekere Sándornak, sem Kossuth Ferencnek kibontakozó tervét el nem fogadja, akkor a válság legalább két hétig még eltart, mert a király több más politikust is meghallgat, amíg jobbra vagy balra elhatározza magát. A nemzetiségek szervezése. A nemzetiségek a válság elsimításánál minden módon érvényesülni akarnak. S a bécsi sajtó ehez az iparkodásukhoz készségesen segítségükre siet, így dr. Mihályi Tivadar, a nemzetiségi klub elnöke, a keresztény-szocialista „Reichspost“-ban azt hirdeti, hogy hiába kísérleteznek akár a hatvanhetesekkel, akár a negyvennyolcasokkal, addig eredményt Bécs nem fog elérni, amíg nem lesz a nemzetiségeké a magyar parlamentben a döntő szó. A „Deutsches Volksblattban hasonló érvekkel vonul ki egy állítólagos budapesti politikus, aki azt bizonyítgatja, hogy sem a Kossuth-pártnak, sem a hatvanheteseknek nincsen talajuk az országban és hogy az igaz közvélemény csak akkor fog megnyilvánulni, ha a titkos, egyenlő választójoggal a nemzetiségeknek megadják a módot arra, hogy érvényesítsék befolyásukat. Hogy miképpen történhessék ez, erre megfelel a magyarellenes szövetség harmadik orgánuma, a „Vaterland“, amely azt hangoztatja, hogy csak oly választóreformot szabad csinálni Magyarországon, amilyent báró Fejérváry — értsd Kristóffy — akart. Azt sem szabad megengedni, diktálja a „Vaterland“, hogy a választókerületek fölosztását csinálja a következő kormány, a maga kedve szerint: A szerajevói látogatás. * Budapest meglátogatja Szerajevót. A főváros törvényhatósága viszonozza a szerajevói községtanács látogatását. Ez a látogatás nemcsak udvariasság, hanem politika is. Közjogi és gazdasági politika. Politikát pedig mindig okosan kell csinálni, néha még tapintatosan is. A szerajevói látogatás dolgában minden tapintatlanság politikai kárral járna és minden otrombaság rontana azon a törekvésen, hogy Boszniában is hozzájáruljanak a szuverenitás kiterjesztéséről vallott magyar fölfogáshoz. A szuverenitás híres kiterjesztése körül tudvalevőleg nagy a zavar, vagy legalább sok a kétség. Kiterjesztette ki odalent a szuverénitását? A magyar király-e, az osztrák császár-e? Magyarország-e, Ausztria-e, az osztrák-magyar monarkia-e, amelynek nincs is szuverénitása? A magyar annexiós javaslat a magyar történelmi jogot emlegeti, az osztrák javaslat egyetlen szóval sem emlékezik meg róla: ez a híres kiterjesztés tehát nagyon sajátságos manipuláció. Budapest városházán tudni kellene azt, hogy mi csakis a magyar fölfogást vallhatjuk. S hogy mindenképpen arra kell törekednünk, hogy ez a fölfogás odalent is meggyökerezzen. Azt tehát mindenképpen kerülnünk kell, hogy a magyar fölfogással ellentétes fölfogást éppen mi segítsünk érvényesülni. Mintha a két balkézzel intézett szerajevói látogatás abban ügyetlenkednék, hogy Bécs elénk és fölénk kerüljön s odalent úgy szerepeljen, mint a kiterjesztett szuverenitást sugárzó gócpont. Amikor Budapestnek mindenképpen arra kellene törekednie, hogy odalent a kiterjesztett szuverenitás fészkének lássák, hogy odalent az anyaország fővárosának tekintsék, amikor Budapestnek a maga kulturális, gazdasági és politikai energiájával közre kellene működnie abban, hogy az annektált tartományok Magyaroszághoz fűződjenek, hogy fölfelé tekintvén, Magyarországot és a magyar fővárost lássák: a városházán egyszerre csak olyanforma ügyetlenségbe vagy tapintatlanságba esnek, amely a szerajevói látogatást a magyar fővárosnak a bosnyák fővárosban tett látogatását az értelmétől megfosztja. A főváros tegnapi közgyűlésén a szerajevói látogatás dolgában rekrimináltak. Az egyik városapa hangosan elpanaszolta, hogy a szerajevói expedícióba őt nem hívták meg. Kesergett, amiért a polgármester csakis kiválogatott urakat hitt magával a szerajevói útra. Ezt a panaszt és keserűséget a polgármester úgy akarta lecsillapítani, hogy a szerajevói expedíciót néhány magánember utazásának mondotta. A magántársaság azokból verődik össze, akikből akar. Ez minden magántársaság joga. S a polgármester azt is mondta, hogy a társaság útiköltségét a társaság tagjai fizetik. Szerajevóba tehát nem Budapest törvényhatósága megy látogatóba, hanem Fülep Kálmán úr, Bárczy István úr, Vasziljevics, Piperkovits, Mladenovits urak és társaik. Szerencsés utat és jó mulatást kívánunk nekik. Ma azután oda korrigálták — ugyancsak a folytatólagos közgyűlésen, — hogy igenis, ez a látogatás hivatalos. De ezt csak a közgyűlés mondta ki, egyben hozzátéve a határozathoz, hogy azért a látogatás — önköltséges. Szóval egyezkedés történt ötven percentre. Mi tudjuk, hogy Szerajevo község tanácsa hivatalos látogatást tett Budapesten és Bécsben is. Úgy tudjuk, hogy Bécs hivatalosan viszonozta a szerajevóiak látogatását, hogy Lueger polgármester hivatalosan vezette a hivatalos vizitelő társaságot. Budapest városházán tehát nem érdemesítik az új tartományok fővárosát arra, amire érdemesíteni őt Bécs nagyon is sietett. Mi éppenséggel nem lelkesedünk a városházabeli urak hivatalos utazásaiért, de ez a mostani utazás igen értékes és nevezetes politikai akciószámba mehet, s az utazás jellegének Bárczy István által történt tegnapi megállapítása igen nevezetes és szerencsétlen politikai hiba, amelyet nem enyhít a mai póthatározat sem. Nem a főváros poli-plakája, hanem az országé sínyli meg azt az otrom- Itt is garanciát kell adni, hogy a reformnak Bécsben kívánt célját nem hamisítják meg. Ha erre Kossuth hajlandó, akkor lehet vele beszélni.