Pesti Napló, 1911. január (61. évfolyam, 1–26. szám)

1911-01-01 / 1. szám

Budapest, vasárnap' ftSTi in'A P­­­O 1911 január I.1. szám. sék. Csupa nagy kereszt az országút mentén, melyre indulunk . . . Ha nem is kondulnak meg ma éj­szaka a harangok, tartson minden ma­gyar ember éjféli misét. Soha annyi okunk nem volt magunkba térni, hitünk­kel fölfegyverezni elernyedt energiánkat, megacélozni bénult bizalmunkat, mint e végzetesen jelentőséges, talán a nem­zet életére döntő új esztendő kezdetén. Igazunkba vetett reménységgel és fér­fias bátorsággal teljesítsük a nemzeti fejlődés útjában álló akadályok elhárítá­sával magunkkal és a jövő nemzedék­kel szemben való kötelességünket! Fiume, Budapest, december 31. Fiume mellett a tenger megint nagyon háborog, így mondjuk ezt mindig, ha bajok vannak a hűtlenkedő kikötővárossal és ha a pártos és nemzetieskedő izgatás ismételten felkavarja a város nyugalmát. A lelkek megint háborognak és olyan a város képe, mintha csupa magyarellenes, nemzetellenes olasz lakná, aki fel akar lázadni az állam egysége és tekintélye ellen és irredentista ábrándokért képes volna feláldozni a város érdekeit is. Örök rekriminációja a magyar politiká­nak ez a Fiume. A provizórium szerencsét­len megoldásnak bizonyult és az akkori államférfiak bátortalansága egyrészt és az érzékenykedőkkel szemben tanúsított túl­zott gyöngesége másrészt útját állta az olyan megoldásnak, amely végleg elintézte­­volna a Fiuméhoz tapadó közjogi problémát­­és lehetetlenné tette volna a viszály örökös kitöréseit. Sajnos, a rekrimináció most se segít és most is csak azt kell hangsúlyozni, amit a magyar politika mindig hangsúlyo­zott, valahányszor csak háborogtak a fiumei­­kedélyek, hogy Magyarország tiszteletben tartja ugyan Fiume történelmi autonómiá­ját, de ez autonómia csak községi kereteken belül érvényesíthető, országos különállást, állami exterritorialitást azonban nem je­lenthet, és ezt a magyar politika nem is is­merheti el soha. A separatum corpus jelentősége községi különállást, de nem a korona egységétől való elkülönülést foglal magában és Magyar­­ország, bármilyen oldalról mutatkozzék is az ellenkező törekvés, mindenkor kényte­len lesz ez ellen erélyesen síkra szállani. Az olaszoknak semmi okuk sincs attól félni, hogy a magyarság a horvátok befolyását fogja erősíteni Fiuméban. Ez a horvátokkal való viszonytól eltekintve, történelmi és gazdasági lehetetlenség és Magyarország mindenbe belemehet, csak éppen abba nem, hogy Fiume horvát legyen. Az az olasz po­litika, amely a horvát befolyástól való féle­lemben fordul Magyarország ellen, éppen olyan botor, mint az a magyar politika, amely az olaszság nyugtalankodása ellené­ben a horvátokkal való kacérkodást tenné programmjává. A magyar közvélemény teljesen tisztá­ban van azzal, hogy Fiume, ha magyar nem lehet, csak olasz lehet és az olaszság soha­sem tapasztalhatta, hogy etnikai és nyelvi tekintetben a magyar politika bármiféle ne­hézséget támasztott volna. A magyar po­litika csak az ellen száll síkra, hogy az olasz etnikának a védelme és megerősítése mesz­­szebb menő törekvések elpalástolására szol­gáljon és hogy­ akár irredentista, akár pe­dig a m­­agyar állam szuverenitását fitymáló olasz helyi politika uralkodhassék Fiumé­ban. Ilyenfajta törekvések észlelhetők most is Fiuméban és ezért van, hogy a kormány és közvélemény azokkal az olaszokkal tart, akik Mayländernek többszöri parlamenti ki­jelentései szerint a magyar államhoz való hűséggel akarnak érvényesülni. Hiába mes­terkednek a jelenlegi városi többség embe­rei, hiába próbálják az elmaradhatatlan vá­lasztások tudatában meghamisítani. Vagy mesterségesen a maguk javára változtatni a választási névjegyzékeket, van kormány­zati és bírói fórum, amely ennek útját állja és Fiume józan közvéleményének megnyi­latkozását lehetővé fogja tenni. Ez a józanabb közvélemény akkor foly­tat igazán jó olasz politikát, ha állandóan a magyar államhoz való tartozás érzetét ápolja és nem igyekszik gyerekes csínyek­kel és apró tűszulásokkal felébreszteni a magyar közvélemény érzékenységét, ami, sajnos, végzetes bonyodalmakat idézhet elő. Nekünk Fiume a legfontosabb országkapunk, amelynek a magyar állam számára való biztosítása a magyar politika legfontosabb teendője. Meddő és bátor politika az, amely ennek ellenében igyekszik odalenn boldo­gulni és amely azt hiszi, hogy zsörtölődésé­­vel és háborgásával képes annyi erőt kifej­teni, amely a magyar politika életszükség­letével szemben is diadalmaskodhatik. Fiu­ménak nem szabad magas lóra ülnie, mert akkorát pottyanhat, hogy a bajt soha nem heveri ki. Épp azért észre kell vennie, hogy a Corrosac-féle ízetlenkedésekkel eredmé­nyeket nem fog elérni soha. Budapest, december 31. Az adóvégrehajtások szünetelése január hónap­ban. Lukács László pénzügyminiszter a nép­­számlálás sikeres keresztülvitele céljából elrendelte, hogy január havában állami egyenes adó miatt végrehajtás ingóságokra egyáltalában ne foganatosít­­tassék. Az adókezelés és behajtással megbízott köz­ségi és városi közegek ugyanis ez idő alatt mint népszámlálási biztosok és felülvizsgálók lesznek el­foglalva, akiknek közreműködése annál kívánatosabb, mivel a számláló lap ezúttal az adózásra vonatkozó adatokat is fogja tartalmazni. A közösügyi Indemnitás. A delegáció a jövő év­ három első hónapjára tudvalevőleg indemnitást sza­vazott meg a közös költségekre vonatkozóan A hi­­­vatalos lap ma királyi kéziratot közöl, mely szerinte a király a delegáció határozatát jóváhagyta A ki­rályi kéziratot ellenjegyezte a három közös miniszterei A politikai újév. A Kossuth-párt tagjai holnap, vasárnap délelőtt tizenegy órakor gyülekeznek pártkörben­, ahonnan testületileg mennek át K­o­s­­­s­u­t­h Ferencnek lakására, hogy őt az új esztendő al-­­kalmával üdvözöljék. Az üdvözlő beszédet Ham­me­r­s­b­e­r­g László mondja. — J­u­s­t­h Gyula, a függetlenségi párt elnöke az újévet tornyai birtokán tölti s így a párt részéről hivatalos újévi üdvözlés nem lesz, mert hideg volt kegyetlenül. Szőrös mellükön mindig nyitva van az ing, a vihar a keblükre fújja a havat, ott ragad, ráfagy a mellre, de eszük ágában sincsen leseperni onnan, mert mi­nek, ha Alláj úgy akarta, hogy a szél odafújja, akkor maradjon ott. Alláj nagyon jól tudja, mit csinál, minélfogva Mas Alláj .Hanem egyébként táncolgatnak egy kissé az utón és azt kiabál­ják egymásnak: — Zima! Hideg van! Az őröknek is felkiabálják a tetőkre, hogy zima! aki barátságosan hagyja helyben: — Zima hát, bújjon belétök az ördög. Hátha még nem bocskor volna a lábadon. Az alkalmas török paraszt ugyanis szőrös állati bőröket vesz a piacon s azt a szőrével befelé madzaggal fölvarrja a lábára. Ez a szőr­mével bélelt téli úri cipőnek a formája, csak az a baja van, amig el nem szakad, nem lehet le­vetni. Lám, ezen nevetgélni lehet s valóban jó hogy történnek olyasmik, amin elmulatozik az ember. Mert az ember amúgy sem tud mit csi­nálni a rettentő unalomban. Ráadásul az őrnagy (nagyobb az itt, mint Bécsben a császár) ki­mondta parancsban, hogy fegyverszünet van. Ez nem volt ugyan komolyan értelmezendő, mert már régen megbékültünk minden fegyve­ressel, csak a rablókkal nem. A török katonák cimborák voltak kártyázni igen szerettek s nagy előszeretettel vonták ki a rumot a Korán által tilamazott italok közül. De hát mégis fegy­verszünet volt, a puskák lógtak a fogason, leg­feljebb ha nagy unalmában a katona szétszedte, meg összerakta a „feleségét“. Bármi hideg volt is, szinte örült az, akit hívott a trombita szava. Legalább egy kis változatosság, és nagyot nyújtózkodva mondta a semmittevésben elfá­radt katonalegény: — Joe jó volna már kirukkolni — Ki ellen, hé? — kérdezi a káplár. — Bánom is — mondja a legény — akárki ellen. Mozoghatnék vagyok már nagyon. Hej, otthon !Most ugyancsak táncolnak a disznótoro­kon. — Ne beszélj, ne beszélj — ü­ddi a káp­lár. — Ha már a magad szivit szakgatod, ne szakgasd a másét, mert — teszi hozzá szelí­den — s úgy megvágtak visszak­ézbül nyakon, hogy vacsorán éred Pilátust. — fiát hiszen — mormog a legény — itt te vagy­ az úr, itt te parancsolsz. Hanem majd otthon. Majd ott elviszlek a Tiszára, inni, de­ szom­jan­­­gyüssz vissza. — Már meg a Tiszát em­legetőd — szól a káplár megint. — Hát hogy nem gyógyul be a szád? Valóban, nem járja itt a Tiszát emlegetni. Árnyékos füzeseit, szép szolid fövenyes part­jait, a gulyát, amely lejár rá inni. Minden szó belevág a telkekbe, a nyers embereknél a ke­vés szótehetségű embereknél annál nehezebb világ ezt mert nem igen tudják szavakban el­mondani, hogy mi fáj. — Csak kínozzátok egymást — morog megint a káplár. Beszélhet. Van a szakaszban egy Balog­ Imre nevezetű makói legény, köznyelven Im­­rcske kisasszony, mert egészen lányforma, a hangba vékony s a mellére nézve is kebles. Ha lakodalmat játszanak a katonák, mindig ő a menyasszony. Most, hogy az ágyán üldögél, egyszerre lányhangon mondani kezdi a Szil­veszter-éjszakai éneket, amit éjfélkor otthon sötétben szokás dalolni, miután előbb eloltották a lámpát: Oh szép Jézus, Ez uj esztendőben, Légy sziveinkben . . . Oh Mária, könyörögj érettünk, Édes reményünk . . . Hogy ez uj esztendőben, Minden ügyeinkben, Lehessünk a Jézus Drága szivében . . . Néhány ember indulatosan kapja le a szög­ről a derékszijjat a hosszú bajonéttal, fölkötik és mennek, becsapván maguk után keményen a barakk rozoga ajtaját. Ezek haladnak az utszéli csárdába az albánhoz, mert már nem bírják a faházban a fürtőztetéseket s félnek sírva fa­kadni. Mert aki katona sír, annak pipát nyom­nak a szájába s tükröt tesznek elébe, nézze meg magát benne, hogy milyen szép. Hát ezek most már majd alighanem berúgnak elkeseredésük­ben, az albán ad hitelbe is slivát meg bort, mert idővel majd csak kinyílik a postánk s megjön­nek az elakadt levelek Magyarországból. Szo­kott köztük béllelt is lenni. De adja az albán addig a sliwát hozómra, csak fogyjon. Legalább fogy a túró is. Mert a sliwa, ahogy a kecske­­tőr-tömlőből kieresztik, olyan savanyu, hogy előbb túrót kell az ivása előtt enni. Mert a tűró­ is nagyon savanyu s utána még sem érzik any­­nyira, hogy sliwa és irgalmatlanul savanyu. Mások is elóláalógnak a barákból. Nem mindenkit hív a kantin, s ott egymás közt lenni nagy­on szomorú. Nem jó az egymás elárvult képébe tekinteni. Azért vannak itt a közelben a török katonák, hogy azokhoz át lehessen menni szomszédolás szempontjából. Hiszen azok is

Next