Pesti Napló, 1911. február (62. évfolyam, 27–50. szám)
1911-02-01 / 27. szám
Budapest, szerda 1911 február 1. 27. szám. 3 PESTI NAPLÓ _ állami függőségünket. A közös bank egyébként még annyira sem respektálja a paritást, hogy tisztviselői létszámában a magyaroknak a megillető arányt juttatná. Az elnök fél egykor az ülést felfüggeszti. Szünet után Jaczkó Pál folytatta beszédét s határozati javaslatot nyújtott be a külföldi váltók dolgában. Schuller Rezső (szász) azt bizonyítja, hogy az önálló bank nyomán várható kamatlábemelkedésnek a mai gazdasági viszonyaink közt komolyabb következményei lehetnek, mint fejlettebb államokban. A nehézségek nemcsak átmeneti természetűek, de tartós megrázkódtatásoktól is félnünk kell. Mérlegelnünk kell azt is, hogy az osztrákok hogyan viselkednének velünk szemben a gazdasági különválás esetén. A balkáni államok példája, amelyre az ellenzéki szónokok hivatkoztak, nem találó, mi éppen azért nem állíthatunk önálló bankot, mert nem élünk már balkáni viszonyok közt s óvatosabbnak kell lennünk a gazdasági kérdések kezelésében. A közös bank megfelel Ausztria és Magyarország érdekeinek, ezért elfogadja a javaslatot. (Helyeslés a jobboldalon.) Justh Gyula beszéde. Justh Gyula: Schuller szerint Magyarország gazdaságilag el van maradva, ezt elismeri az ellenzék is, de míg Schuller továbbra is osztrák járomban akarja tartani az országot, az ellenzék föl akarja ebből szabadítani. Nem ismeri el törvényesnek és kötelezőnek azokat a megállapodásokat, melyeket a kormány az áruegyezmény és a bank dolgában az osztrák kormánynyal kötött, mert ilyen megállapodások csak a törvényhozás fölhatalmazásával köthetők. A kormánynak módjában volt a törvényes határidőn belül beterjeszteni és elintézni a bankra vonatkozó javaslatot. Az ellenzéket ezen a címen nem lehet az alapos vitától elütni. Nem akar a bankkérdés szakszerű fejtegetésébe bocsátkozni, a bizonyítást az ellenzék fényesen elvégezte az önálló bank mellett. Inkább a kérdés politikai oldalával foglalkozik. Kétségtelen, hogy a bank felállítása az első lépés Magyarország gazdasági önállóságához. Az osztrák elméleti szakemberek és politikusok egyetértenek abban, hogy a közös bank a gazdasági közösség legfőbb attribútuma. Nekünk ez mindent megmagyaráz s megmutatja az utat merre kell haladnunk. Ha nem akarjuk Magyarországot örökre gazdasági egyoldalúságban hagyni, ha meg akarjuk gátolni a kivándorlást, azon kell lennünk, hogy az ipari termelés alapjait megteremtsük. Carleyl is azt írta, hogy az az állam, amely megmarad a nyers termelés mellett, szegény állam. Közgazdasági önállóság nélkül nincs ipar, ipar nélkül nincs gazdaság, e nélkül pedig nincs függetlenség. Ne hagyjuk magunkat megfélemlíttetni a bank auguroknak a nemzetet megszégyenítő jóslásai által, az önálló bank még nem tett tönkre egyetlen nemzetet sem. (A hatalom.) Báró Madarassy-Beck Gyula kétségbe vonta Magyarország önállóságát. Ezzel mint magyar képviselő rossz szolgálatot tett az országnak kifele is. Báró Madarassy-Beck Gyula: Nem vontam kétségbe. Csak praesumptióról volt szó. Justh Gyula: Mi hozzá vagyunk szokva ahoz, hogy önök mindent lekicsinyelnek a mi oldalunkról. Most is láttam a képviselő úr lekicsinylő mozdulatát. De legyen meggyőződve a képviselő úr, hogy bármennyire kicsinyeljenek is le bennünket, mi híven, becsületesen ki fogunk tartani a mi elveink mellett és küzdeni fogunk mindazok ellen, akik még Magyarország függetlenségét és szabadságát is elhomályosítani akarják, csak azért, hogy argumentumokat szolgáltassanak az önálló magyar jegybank ellen. Egy hang a baloldalon: Kár ezen báró Madarassynak nevetni! (Zaj.) Justh János: Büszke a banktudományára! Nagy vicc! Abba született bele! Azért lett báró! Báró Madarassy-Beck Gyula: Ki az, ki mondta ezt! (Nagy zaj.) Justh Gyula: A vélelem, az általános szabály az önálló bank mellett szól, a bizonyítás terhe tehát a közös bank híveire hárul. Fejtegeti a koalíció válságát. A fordulatot a politikai életben annak idején az idézte elő, hogy a függetlenségi párt nem volt hajlandóa gazdasági önállóságot föláldozni a hatalomért. úgy gondolkozott, hogy a hatalom csak addig lehet értékes, míg a nemzet érdekében élhetünk vele. Enélkül csak hitvány rongy. (Zajos tetszés a baloldalon.) Huszár Károly: Arról beszéljen, igérte-e Lukács az önálló bankot vagy nem? (Nagy zaj.) Gróf Batthyány Tivadar: Minket hiába ugrat a képviselő úr. Huszár Károly: Vagy komolyan harcolunk vagy nem. Justh Gyula: A függetlenségi párt úgy is tud komolyan harcolni, ha nem alkalmazkodik a Huszár eszejárásához. Népképviseleti államokban a kormányképességet a király és nemzet bizalma adja meg. Nálunk elegendő a királyé. A nemzetet pénzzel és hatalommal is meg lehet szerezni. Várjon ha a bankot a király is akarná, akkor is hangoztatnák a gazdasági aggodalmakat a többség soraiból. Ha visszapillantunk a közelmúlt nagy küzdelmeire, igaz lelki megnyugvásunkra szolgál az a tudat, hgy megtettük kötelességünket és hogy másként nem cselekedhettünk, ugyannyira, hogy ha hasonló viszonyok állnának elő, akkor most sem cselekedhetnénk másképp. Mikor a közgazdasági önállóságért és nem a magyar nemzeti jegybankért folyt mért küzdelmünk hajótörést szenvedett, akkor nem fordítottunk egyet a köpenyegen, hanem híven és becsületesen kitartva elveink mellett, nem elveinknek, hanem a hatalomnak fordítottunk hátat. Hock János: Úgy van! Ezt nem lehet letagadni! Justh Gyula: És ezen önzetlenségünkért sokak részéről nem elismerésben, de a legkíméletlenebb támadásban volt és van részünk. Egy hang a szélsőbaloldalon: Cinikusok! Justh Gyula: Pedig kérdem, mi elitélni való van abban még Magyarországon is, ha valaki hivebben megáll és inkább ragaszkodik az elvekhez, mint a hatalomhoz? Eitner Zsigmond: Ezt ők nem értik meg! Justh Gyula: Támadtak bennüket a kritikának legkíméletlenebb eszközeivel, a legkönyörtelenebb eszközökkél szállottak velünk harcba, gyanúsítottak, rágalmaztak, piszkoltak, lekicsinyeltek, kalandorpolitikusoknak lettünk kikáltva. (Kik a kalandor politikusok?) Mintha nem éppen azok volnának a kalandorpolitikusok, akik azért, hogy a hatalmon maradhassanak, hogy valahogy az egyoldalú kormányképességen csorba ne essék, készek bármely percben elveiket cserben hagyni . . . (Úgy van? Úgy van! taps a bal- és szélsőbaloldalon.) Darvas Fülöp: Mi nem hagytuk cserben! (Zaj.) Gróf Batthyány Tivadar: Mit mondott Hierorymi Pozsonyban? Lovászy Márton: Kevés elvet hoztak, de mind cserben hagyták! Gróf Batthyány Tivadar: Hát a választói jog. (Zaj.) Kovács János: Bécsnek többet ajánlanak, mint amennyit itt kérnek! (Folytonos nagy zaj.) Justh Gyula: . . . akik készek a parlamentarizmus teljes kijátszásával a legképtelenebb eszközöket alkalmazni a nemzet letörésére és arra, hogy az ország választópolgárait a kormány igájába hajtsák. Ha mi kalandorpolitikát folytatnánk, vagy folytattunk volna, ha mi többre becsültük volna a hatalmat elveinknél és a választási küzdelmek alkalmával az eszközök megválasztásában nem lettünk volna rigorózusabbak (Hosszas derültség a jobboldalon), akkor bizony ma mi volnánk a hatalmon és a nemzeti munkapártnak még csak izmagját se lehetne sem itt a Házban, sem az országban találni. Azt hiszem, a kormánypárt legvérmesebb tagja is tisztában van azzal és meg fogja nekem azt engedni, hogy ha egyforma eszközökkel küzdöttünk volna, akkor ma itt a magyar képviselőházban most is azok volnának nagy többségben, akik a magyar önálló jegybankot követelik. (Taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mozgás és zaj a jobbolddalon.) A munkaképességünkre bénítólag ható, folyton megújuló válságoknak oka az, hogy az egyensúly a király szuverenitása és a nemzet szuverenitása közt nincs helyreállítva és hogy, sajnos, mindig akadnak ebben az országban oly politikusok, oly államférfiak, kik a nemzet akaratával szemben mindenkor készek a kamara álláspontjára helyezkedni. A nemzet röviddel ezelőtt csaknem egyértelműleg nyilatkozott meg a magyar jegybank mellett. (Felkiáltások a baloldalon: Házhatározattal!) Tanúbizonyság erre a múlt országgyűlés képviselőházának csaknem egyértelműig hozott határozata a jegybank ügyében, és tanúbizonyság emellett a törvényhatóságok nagy részének feliratai, melyek itt vannak a Ház asztalán. (Igaz! Úgy van a szélsőbal oldalon.) (A többség akarata. Azt mondják, hogy a többség akaratának érvényesülnie kell. Tökéletesen igaz, aláírom. De kérdem, a mait országgyűlésen érvényesülheten-e a többség akarata? Adva volt a mód, ahogyan hosszú időre biztosítani lehetett volna a békés fejlődést, a képviselőház és a törvényhozás munkaképességét. A nemzet akarata nem érvényesülhetett. A felajánlott mód nem tetszett és a nemzethez történt appelláta. Gróf Batthyány Pál: De mikor? Justh Gyula: Azután a választásoknál sikerült pénzzel és hatalmi eszközökkel és azzal a biztatással, hogy ha a készfizetések felvétele Ausztria ellenállásán hajótörést fog szenvedni, hogy akkor nincs erős hatalom, mely megakadályozza az önálló magyar jegybank felállítását . . . Hock János: Ez volt a programmjuk! Justh Gyula: . . . olyan többséget összehozni, amelynek nem kell a magyar jegybank, amely térdet, fejet hajt a korona akarata előtt és amely képtelen Magyarország törvénybe iktatott jogos igényei kielégítésére. (Zajos felkiáltások a jobboldalon: Hát önök meg tudták valósítani elveiket?) Viharos kiáltások a szélsőbaloldalon: Ott is hagytuk a hatalmat, nem ragaszkodtunk hozzá görcsösen mint önök. (Folytonos nagy zaj a Ház minden oldalán.) Ugron Zoltán: Kiesett a holló szájából a sajt! (Nagy derültség a munkapárton) Zajos felkiáltások a szélsőbaloldalon: Vizet im öregnek! Nem lehet tekintélye az olyan országnak, azt semmibe sem veszik, azzal mindenki packázhat, amelyben lehetséges rövid idő alatt az ország közhangulatát megfordítani és amelyben erő és ellenállási képesség nincs. Jó lesz megfigyelni és megszívlelni Macaulay bölcs szavait, melyek szerint: „Skócia függetlenségének gyors pusztulását az utolsó skót parlament rettenetes szervilizmusa okozta.“ Kevesebb hatalomvágy, nagyobb elvszilárdság, vállvetett munkálkodás a nemzet igazaiért — és akkor, de csakis akkor sikerülhet rést ütnünk az osztrákoknak ellenünkben szervezett egységes falankszán. Hogy milyen perspektívánk van nekünk közgazdasági téren, azt napnál világosabban mutatják az osztrák banktárgyalások és a magyar képviselőház többségének megalkuvó, meghátráló magatartása. Odaát szívós kitartás, tervszerű, következetes, megalkuvást nem ismerő magatartás és ezel szemben a mi részünkről kapkodás, az energiának teljes hiánya, a kishitűség, a következményektől való örökös rettegés, aggodalmainknak folytonos hangoztatása és a katasztrófáknak, rázkódtatásoknak örökös falrafestése. Ehhez hozzájárul még, hogy a bankkérdésben a túloldal szakférfiai és a magyar sajtónak egy része egész nagy apparátussal igyekeznek bizonyítani, hogy milyen gyenge ez a nemzet, amelyet a független hitelrendszer, az önálló nemzeti jegybank tönkretesz s amely csak az örökös gazdasági gyámságban tudja megtalálni boldogulásának egyedül üdvözítő arkánumát. Ilyen körülmények között Magyarország közgazdasági perspektívája bizony a legszomorúbb, a legktségbeejtőbb. Lehetetlen, hogy az életképességünkbe vetett hit világszerte meg ne inogjon, lehetetlen, hogy nagyhatalmi pozíciónk megtartható legyen, mikor ország-világ látja Magyarország szertelen, anyagi erejét messze túlhaladó fegyverkezését, ugyanakkor, amikor erejét saját fiai a legparányibb államok erejénél is parányibbnak tüntetik fel. Gróf Tisza István t. képviselőtársam egy 1896- ban megjelent munkájában, amely a magyar agrárpolitikáról szól, itt a valutarendezés kérdéséről. Azt hiszem, nagy szolgálatot teszek az ügynek, amikor ezen kiváló elmének, akkor elfoglalt álláspontját megismertetem most a t. képviselőházzal. Gróf Tisza István nevezett munkájában a következőket mondja (olvassa): ,.Az az egész akció, amely a relációnak 1919-ben való megállapítását eredményezte, a produktiv s ezek között elsősorban a mezőgazdasági érdekek fényes győzelme volt, a kamataiból élő tőke, a haute finance érdekeivel szemben s azon férfiú körültekintő bölcsességének és hazafiságának fényes tanúbizonyságát képezi, akinek az egész valutarendezési akció megindításában s alapelveinek megállapításában oroszlánrész jutott. Ha soha semmi egyebet nem tett volna Wekerle Sándor, ez egy művével jogos igényt szerzett a magyar nemzet, elsősorban a magyar gazdaközönség hálájára. De arra ,hogy ez érték relációt végleg biztosítjuk magunknak , hogy teljes mérvben élvezzük az aranyvaluta összes előnyeit, feltétlenül szükséges, hogy annak életbelépte, a készfizetések felvétele ne húzódjék ok nélkül tovább. „Ma még bízik a külföld törekvésünk őszinteségében, ezért váitóárfolyamunk meglehetős állandóságot mutat és a külföldi tőke is mindjobban érdeklődik a koronaértékre szóló elhelyezés iránt, de ez még mindig csak kis része a joggal várható előnyöknek és az olcsó tőkét oly nagy mérvben igénylő közgazdaságunknak csak akkor fog az teljes mérvben rendelkezésre állani, ha a korona valódi élő aranypénz lesz és minden, ami koronaértékre szólt bármikor effektív aranyra lesz átváltoztatható. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ha pedig tovább tart a kérdésnek fenyegető elposványodása, félő, hogy teljesen elveszti a külföld ez akció komolyságában vetett hitét és hitelviszonyaink egész vonalán be fog állani a reakció. Valóban itt az ideje, hogy mi, gazdák belássuk saját érdekeinket, követeljük, sürgessük az aranyvaluta minél előbbi életbeléptetését. Fel kell még olvasnom gróf Tisza Istvánnak aradi programmbeszédében erre vonatkozólag elmondott nézetét. Ezt pedig azért teszem, hogy mindenkinek élénken elméjébe véssem. képviselőtársamnak ama klasszikus kijelentését. Azt mondja (olvassa): „Ha ezt a játékot