Pesti Napló, 1911. március (62. évfolyam, 51-76. szám)
1911-03-01 / 51. szám
Budapest, szerda FESTI NAPLÓ 1911 március 31. szám. A soknak a katonai üzemekben kifejezett munkabéreknek mikénti elszámolására vonatkozó rendelkezése elmaradt. S ez sem magyar vívmány... A magyar delegáció mai ülésén egyébként Heltai Ferenc fölvetette a tengerészeti minisztérium kérdését is, de ez nem talált közjogi okok miatt visszhangra. Élesen kritizálta a hajóépítések technikáját is s visszaélésekre hívta fel a figyelmet Chorin Ferenc pedig kifejtette, hogy a tengerészeti beszerzések körül Magyarország még mindig n ötmillónyi károsodást szenved. A diadal tehát nem nagy... Tudósításunk a magyar delegáció üléséről Itt következik. A magyar delegáció ma délelőtt tiz órakor folytatta teljes ülésben a haditengerészet költségvetésének tárgyalását. Az ülésen gróf Zichy Ágost elnökölt s a közös hadügyminisztérium részéről Montecnccoli ellentengernagy és Hoffmann Hugó altábornagy volt jelen. A magyar kormány részéről megjelent gróf Héderváry miniszterelnök és Hieronymi Károly kereskedelmi miniszter. A költségvetés első, második és harmadik címét felszólalás nélkül fogadták el. A negyedik címnél Rosenberg Gyula azt az óhajtását fejezte ki, hogy a lumei kikötőbe egy állomáshajó vezényeltessék. A tengerészeti nép- és polgári iskolák tételénél Bakonyi Samu kifogásolta, hogy magyar hozzájárulással osztrák földön tartanak fönn ilyen iskolát. Rosenberg Gyula azt válaszolta, hogy az iskolában a haditengerészet altisztjeinek gyermekei részesülnek neveltetésben. Lucscs Károly felszólalása után a tételt megszavazták. A rendes költségvetés többi címénél nem volt felszólalás. (Az ipari szállítások.) A háromszáz tizenkét millió koronás rendkívüli hitel címénél gróf Batthyány Tivadar szóvá tette az osztrák delegáció idevonatkozó tegnapi határozatát, melyet nem lehet szó nélkül hagyni. Indítványozta, hogy mindaddig, mig a megállapodás keresztülvitele biztosítva nincs, a magyar delegáció függessze föl annak a kérdésnek tárgyalását. Az osztrákok terve úgy látszik az, hogy megváltoztassák azt a megállapodást, amely a magyar kereskedelmi miniszter és a haditengerészet vezetősége közt létrejött. Tallián Béla nem akar az osztrák delegáció határozatainak kritizálásába bocsátkozni s nem fogadhatja el gróf Batthyány Tivadar Indítványát. A haditengerészet vezetősége tegnap precíz és határozott nyilatkozatot tett a szóbanforgó megállapodásról, a magyar delegációban ránk nézve pedig csak ez lehet irányadó. Másrészt remélhető, hogy az osztrák delegáció józanabb része is jobb belátásra fog jutni s a differenciák simán elintézhetők lesznek. " Bakonyi Samu Batthyány indítványát pártolja, ő is bízik Montecuccoliban, de utal az Ausztriában történtekre. Oly jelenségeket lát ott, amelyek aggodalommal töltik el. Nem lehet szemet hunyni az osztrák bizottságban történtek felett. Lehet, hogy az osztrák bizottságban a jobb meggyőződés fog érvényesülni. Erre adjunk időt. Energiának kell érvényesülnie a mi részünkről. Rosenberg Gyula hangoztatta, hogy a magyar delegációra nézve teljesen irreleváns, mit határoznak, az osztrákok. Jogainkból semmi esetre sem fogunk engedni, akár bizalmat, akár bizalmatlanságot szavaznak az osztrák delegációban a haditengerészet vezetőségének. Gróf Batthyány Tivadar indítványa fölösleges. Gróf Batthyány Tivadar után báró Dániel Ernő azt a reménységét fejezte ki, hogy a kormányban lesz annyi erő, hogy érvényt tudjon szerezni a maga álláspontjának. Batthyány indítványának elfogadásával, amely félig-meddig bizalmatlanságot tartalmaz, ebben az irányban csak gyöngítenénk a kormány pozícióját. Az elnök, ezután az ülést tíz percre felfüggesztette. Szünet után Batthyány indítványát elvetik. (A Dreadnoughtok.) Ezután áttértek a 312 milliós rendkívüli hitel érdemleges tárgyalására. , Heltai Ferenc rámutatott arra, hogy a most előterjesztett flotta-programm megvalósítása után a haditengerészet vezetősége minden valószínűség szerint pl. költségszaporítást fog kérni, mert akkorára több hadihajónk ismét elavul és használhatatlan lesz. Ez a dolgok rendje, amibe bele kell törődnünk. Szóvá teszi ezzel kapcsolatban a tengerészetiminisztérium kérdését, ennek fölállítását már csak a parlamenti felelősség érvényesítése érdekében is szükségesnek tartja. A hadügyminiszter most nem lehet felelős a tengerészeti költségvetésért, amelynek betartását nem is ellenőrizheti. A minisztérium felállítása megszüntetné azt az inkompatibilitást is, amely abban jelentkezik, hogy a flotta főparancsnoka egyúttal adminisztratív vezetője a tengerészeti ügyeknek. Erre sehol a világon nem lehet példát találni. A hét hadihajónak előzetes felhatalmazás nélkül történt építtetéséről elismeri, hogy huszárstiklinek szép lenne ez az eljárás, de kérdi, mi történt volna, ha a delegáció nem szavazta volna meg az építés költségeit? Kizárt dolog, hogy a Stabilimento Tecnico más államok tengerészetének is nyakába tudta volna varrni ezeket a hajókat. Erősen kétséges, hogy az új hajók megfelelnek-e a modern hajóépítési technika követelményeinek s kiállják-e a versenyt a külföldiekkel. De ezenfelül mi drágábban is építünk, mint Anglia, vagy Franciaország. Nem kifogásolja, hogy a tengerészet részére szállító iparvállalatok részvényei az utolsó időben oly nagy mértékben emelkedtek, de itt a rendes polgári hasznot jóval felülmúló drágaságról van szó. Adatokkal bizonyítja, hogy mennyivel drágábbak lesznek ezek a hajók, mint az angol, francia és német Dreadnoughtok. Szerette volna, ha a haditengerészet vezetősége az albizottság elé terjesztette volna azt a szerződést, melyet a hajók átvétele dolgában a Stabilimento Tecnicoval kötött. Felhívja a delegáció figyelmét arra, hogy a haditengerészet mérnökei a Stabilimento Tecniconál is alkalmazva vannak. A mérnökség vezetője pedig, miután nyugalomba ment, az építővállalatnál kapott vezetőállást. Ez olyan állapot, amilyen sehol, a világon nem található és nálunk se lenne megengedhető. Annak a viszonynak, mely a hadmérnöki kar és a Stabilimento Tecnico közt fiinál, a magyar iparra rendkívül sérelmes következményei vannak, a magyar gépiparnál való megrendeléseket akkor is visszautasítja a tengerészeti vezetőség, mikor azok olcsóbb árakat fiinálnak, mint a Stabilimento Tecnico. Határozati javaslatot nyújt be, mely szerint az országos bizottság felhívja a hadügyminisztert, hogy az 1912. évi közös költségvetésben az épülő hajók költségeit teljes részletességükben tüntesse fel. A rendkívüli hitelt a haditengerészet nagy érdekeire való tekintettel s a vezetőség iránt való bizalomból elfogadja. Chorin Ferenc szerint a tengerészeti minisztérium fölállítása ellenkezik az 1867. évi XII. törvénycikkel; a közös intézmények tágítása nincs Magyarország érdekében. A tengerészeti beszerzések körül Magyarország még mindig öt milliónyi károsodást szenved, annál méltánytalanabb tehát az osztrák delegáció tegnapi támadása. A kereskedelmi miniszter megállapodása a tengerészeti vezetőséggel a részesedés dolgában nem új dolog, mert ezt a delegáció mindig követelte. Igaza volt Heltainak, hogy a Stabilimento Tecnico következetesen elütötte a magyar ipari vállalatokat a szállításoktól. Nekünk nem szabad egy jottát sem engedni a jogainkból s meg kell védelmezni teljes erővel a létrejött megállapodást. A részesedést nem csak a még , építendő, hanem a már építés alatt álló két hajó költségeiből is biztosítanunk kell. Abban a reményben, hogy ez így lesz, elfogadja a címet. Gróf Batthyány Tivadar tiltakozik a tengerészeti minisztérium fölállításának még a gondolata ellen is. Határozati javaslatot terjeszt elő, amely szerint a delegáció az ipari részesedés dolgában létrejött megállapodást tudomásul veszi s kimondja, hogy annak változatlan föntartásához ragaszkodik. Hieronymi Károly: A kérdésnél, amely most az országos bizottságot foglalkoztatja, ez, hogy a hadsereg és a haditengerészet által történő ipari megrendelések a monarkia két állama között kvótaszerűleg oszlassanak fel, olyan princípium, amelyet az országos bizottság számos határozatban megerősített, amely kifejezést nyert az 1904-ben és 1906-ban történt megállapodásokban. Abban a kérdésben a két delegáció között nem lehet semmiféle véleményeltérés, hogy sem a magyar delegáció nem veheti azt rossz néven, ha az osztrák delegáció azt kívánja, hogy az ipari részesedés kvótaszerűleg történjék és viszont az osztrák delegációnak sincsen az előzményeken és megállapodásokon nyugvó olyan joga, amelynek alapján kétségbe vonhatná Magyarországnak azon jogos igényét, hogy az ipari megrendeléseknél Magyarország a kvóta arányában részesedjék. Már a tavalyi delegációban volt szerencsém egészen részletes kimutatást előterjeszteni azokról az ipari megrendelésekről, amelyeket a hadsereg tett a monarkia két államában és a múlt év őszén Bécsben tartott delegációban az országos bizottság elismerte és konstatálta, hogy a hadsereg részéről történt megrendelések egészen kvótaszerűen történtek. Nem így volt ez a haditengerészetnél. Azok között az okok között, amelyek miatt a haditengerészetnél nem tudtuk elérni a kvótát egyik — megjegyzem, hogy nem az egyedüli — az volt, hogy Magyarország területén nem létezik olyan hajóépítő-gyár és hajóépítő-telep, amely a megkívánt hadihajókat előállítani képes lettvolna. Ez a helyzet ma megváltozott. A magyar kormány meglehetős nagy áldozatokkal azt a hajógyárat, amely a magyar állam tulajdona, mert a tulajdon az államé, nem privát vállalat, amely bérbe van adva, a Danubius-gyárat egész helyesen kibővítette és képessé tette hadihajók építésére is. Már most ezáltal új helyzet állott elő. Megszűnt az az ok, ami miatt eleve le kellett mondani a tengerészeti ipari megrendelések egy részéről. És nekem nagyon természetszerűleg kötelességem volt érintkezésbe lépni a haditengerészet vezetőjével és tájékozást szerezni aziránt, hogy most már az új helyzetben, amikor Magyarország területén levő hajógyár is építhet hadihajót, mik az ő intenciói? Ámde a feladat, hogy Magyarország a hadihajók megrendelésénél a kvótaszerű arányhoz jusson, nem olyan egyszerű, mert a hajókat semmiképpen sem tudtuk úgy felosztani, hogy ezen hajófelosztásból Magyarország is, Ausztria is a maga kvótaszerű részesedésében participiáljon. Azoknál a hajóknál, amelyek Magyarországon fognak épülni, a páncélok és az ágyuk, szóval a tüzérségi felszerelés nagy része, csakis Ausztriában lesz előállítható. De vice versa is áll a dolog, úgy, hogy az Ausztriában épülő hajók egyes részei csak Magyarországon állíttatnak elő, így például igen jelentékeny acélöntvényeink vannak, amelyek az Ausztriában épülő hajónak alkatrészeit képezik. Ezekre csak magyarországi gyár van bevezetve. Nem lehetett tehát ezen kvótaszerű felosztást úgy végrehajtani, hogy mondjuk egy Dreadnought épül Ausztriában, ez kerül 60 millióba — csak certum pro incerto monitem — a másik készül Magyarországon,ez is kerül 60 millióba, hanem számítani kellett, hogy annál a hajónál, amely Ausztriában épül, minő alkatrészek azok, amelyek Magyarországból jönnek és viszont annál a hajónál, amely Magyarországban épült, minő alkatrészek fordulnak elő, melyek Ausztriából jönnek. Nehéz és hosszú tanácskozás után sikerült ezen felosztást létrehozni, amely 1911 január 31-én létrejött. Arra nézve, hogy az osztrák delegáció ezt a megállapodást nehezményezi és hogy várjon minő visszahatással lesz én reám és a magyar kormányra, egész határozottsággal kijelentem, hogy én attól a megállapodástól a dolog természete szerint nem térhetek el, mert rám nézve az a versus regens, hogy Magyarország a tengerészete által ipari megrendelésekben mindenesetre kvótaszerűleg részesíttessék. Nem is találok semmiféle indokot a megállapodás elől való eltérésre, mert a hajókkal nem tudjuk a kvótát helyreállítani, hanem a hajók építési költségeit is azon a komplikált módon kell számítanunk, hogy minden egyes hajónak az egyes alkatrészei nem abból az államból származnak, ahol azon hajók épültek, hanem máshonnan. Minthogy tehát hajókkal a kvóta helyreállítása lehetetlen, más a hajók felszereléséhez tartozó iparágakban kell kiegészítést keresni. Ha akkor, midőn azokat a megállapodásokat létesítettük, a haditengerészet vezetője abban a meggyőződésben lett volna, hogy több hajónak a fiumei hajógyárba való utalásával egyenlítsük ki a kvótát, ennek nagyon örültem volna, mert sokkal szívesebben venném, hogyha Magyarországon több hajó építtetnék és például kevesebb löveg rendeltetnék meg, mert a hajó magasabb ipari egység, mint a löveg. Ha több hajó utaltatik oda, akkor igenis ezeket a kiegyenlítő megrendeléseket redukálni lehet, de attól az egy régens princípiumtól, hogy Magyarországnak mindig a kvóta arányában kell részesülnie, nem térhetek el. Azt feltételezni, hogy az a megállapodás, amelyet mi létesítettünk és amely körülbelül öt-hat esztendőre terjed és 113 milliónyi megrendelést foglal magában, az öt esztendőn keresztül mindig változatlanul fentartható legyen, ez, méltóztassék tudomásul venni, illúzió. Hiszen ezen megállapodásban a dolog természete szerint csak előirányzatok vannak, bizonyos összeggel vannak fölvéve és ezek a munkák a megrendelés alkalmával esetleg többe vagy kevesebbe fognak kerülni. Ha tehát én, vagy az én utódom ragaszkodnának ahoz, hogy mindig csak azok a munkák rendeltessenek meg, akkor éppen a princípium ellen vétenénk. Ennek a körvonalai vannak lefektetve a január 31-iki jegyzőkönyvben, ehez ragaszkodnunk is kell és remélem, hogy utódom is ragaszkodni fog ahoz, de azért az idők folyamán a megrendelések tényleges számbavételével bizonyos eltolódások mindenesetre lesznek. Ezen eltolódásokra nézve is az én teljes meggyőződésem szerint mindazok a kérdések, amelyek ebből fölmerülhetnek, csak köztem és a haditengerészet vezetője között intézhető el, harmadik faktornak abba beleszólása nincsen. Ennélfogva én azt hiszem, hogy gróf Batthyány Tivadar határozati javaslata felesleges. Azt hiszem, hogy amennyiben én is itt nyilvánosan kijelentem ezt és nincsen okom abban kételkedni, hogy az utódom is hasonló meggyőződésen lesz, ennek az országos határozatnak meghozatala nem szükséges. Sághy Gyula szerint az ipar kérdésében nem lehet ellentét a kormány és az ellenzék között. Az osztrák kormány túlkapásai ellen tiltakozni kell. Itt nincs beleszólása egy harmadik faktornak. Bakonyi Samu kijelentette, hogy a kereskedelmi miniszter nyilatkozatában teljes garanciát lát és ezért