Pesti Napló, 1911. március (62. évfolyam, 51-76. szám)

1911-03-01 / 51. szám

Budapest, szerda FESTI NAPLÓ 1911 március­­ 31. szám. A soknak a katonai üzemekben kifejezett munka­béreknek mikénti elszámolására vonatkozó ren­delkezése elmaradt. S ez sem magyar vív­mány... A magyar delegáció mai ülésén egyébként Heltai Ferenc fölvetette a tengerészeti mi­nisztérium kérdését is, de ez nem talált köz­jogi okok miatt visszhangra. Élesen kritizálta a hajóépítések technikáját is s visszaélésekre hívta fel a figyelmet Chor­i­n Ferenc pedig kifejtette, hogy a tengerészeti beszerzések kö­rül Magyarország még mindig n ö­t­m­i­ll­­­ó­n­y­i károsodást szenved. A diadal tehát nem nagy... Tudósításunk a magyar delegáció üléséről Itt következik. A magyar delegáció ma délelőtt tiz órakor foly­tatta teljes ülésben a haditengerészet költségvetésé­nek tárgyalását. Az ülésen gróf Zichy Ágost elnö­költ s a közös hadügyminisztérium részéről M­o­n­te­cn­cco­l­i ellentengernagy és Hoffmann Hugó altábornagy volt jelen. A magyar kormány részéről megjelent gróf Hédervár­y miniszterelnök és H­i­e­r­o­n­y­m­i Károly kereskedelmi miniszter. A költségvetés első, második és harmadik címét felszólalás nélkül fogadták el. A negyedik címnél Rosenberg Gyula azt az óhajtását fejezte ki, hogy a lumei kikötőbe egy állomáshajó vezényeltessék. A tengerészeti nép- és polgári iskolák tételénél Bakonyi Samu kifogásolta, hogy magyar hozzájáru­lással osztrák földön tartanak fönn ilyen iskolát. Rosenberg Gyula azt válaszolta, hogy az isko­lában a haditengerészet altisztjeinek gyermekei ré­szesülnek neveltetésben. Lucscs Károly felszólalása után a tételt megszavazták. A rendes költségvetés többi címénél nem volt felszólalás. (Az ipari szállítások.) A három­száz tizenkét millió koronás rendkívüli hitel címénél gróf Batthyány Tiva­dar szóvá tette az osztrák delegáció idevonatkozó tegnapi határozatát, melyet nem lehet szó nélkül hagyni. Indítványozta, hogy mindaddig, mig a megállapodás keresztülvitele bizto­sítva ni­ncs, a magyar delegáció füg­ges­­sze föl annak a kérdésnek tárgya­lását. Az osztrákok terve úgy látszik az, hogy megváltoztassák azt a megállapodást, a­mely a ma­gyar kereskedelmi miniszter és a haditengerészet vezetősége közt létrejött. Tallián Béla nem akar az osztrák delegáció ha­tározatainak kritizálásába bocsátkozni s nem fogad­hatja el gróf Batthyány Tivadar Indítványát. A hadi­­tengerészet vezetősége tegnap precíz és h­a­t­á­r­o­­zott nyilatkozatot tett a szóbanforgó meg­állapodásról, a magyar delegációban ránk nézve pe­­­dig csak ez lehet irányadó. Másrészt remélhető, hogy az osztrák delegáció józanabb része is jobb belátásra fog jutni s a differenciák simán elintézhetők lesznek. " Bakonyi Samu Batthyány indítványát pártolja, ő is bízik Montecuccoliban, de utal az Ausztriában történtekre. Oly jelenségeket lát ott, amelyek aggo­dalommal töltik el. Nem lehet szemet hunyni az osztrák bizottságban történtek felett. Lehet, hogy az osztrák bizottságban a jobb meggyőződés fog érvé­nyesülni. Erre adjunk időt. Energiának kell érvénye­sülnie a mi részünkről. Rosenberg Gyula hangoztatta, hogy a magyar­­ delegációra nézve teljesen irreleváns, mit határoznak, az­ osztrákok. Jogainkból semmi esetre sem fogunk engedni, akár bizalmat, akár bi­zalmatlanságot szavaznak az osztrák delegációban a haditengerészet vezetőségének. Gróf Batthyány Ti­vadar indítványa fölösleges. Gróf Batthyány Tivadar után báró Dániel Ernő azt a reménységét fejezte ki, hogy a kormányban lesz annyi erő, hogy érvényt tudjon szerezni a maga álláspontjának. Batthyány indítványának elfogadásá­val, amely félig-meddig bizalmatlanságot tartalmaz, ebben az irányban csak gyöngítenénk a kormány po­zícióját. Az elnök, ezután az ülést tíz percre felfüggesz­tette. Szünet után Batthyány indítványát elvetik. (A Dreadnoughtok.)­ ­ Ezután áttértek a 312 milliós rendkívüli hitel ér­demleges tárgyalására. , Heltai Ferenc rámutatott arra, hogy a most elő­terjesztett flotta-programm megvalósítása után a­­ haditengerészet vezetősége minden valószínűség szerint pl. költségszaporítást fog kérni, mert akko­rára több hadihajónk ismét elavul és használhatatlan lesz. Ez a dolgok rendje, amibe bele kell törődnünk. Szóvá teszi ezzel kapcsolatban a tengerészeti­­minisztérium kérdését, ennek fölállítását már csak a parlamenti felelősség érvényesítése érdeké­ben is szükségesnek tartja. A hadügyminiszter most nem lehet felelős a tengerészeti költségvetésért, amelynek betartását nem is ellenőrizheti. A minisz­térium felállítása megszüntetné azt az inkompatibi­litást is, amely abban jelentkezik, hogy a flotta fő­­parancsnoka egyúttal adminisztratív vezetője a ten­gerészeti ügyeknek. Erre sehol a világon nem lehet példát találni. A hét hadihajónak előzetes felhatal­mazás nélkül történt építtetéséről elismeri, hogy huszárstiklinek szép lenne ez az eljárás, de kérdi, mi történt volna, ha a delegáció nem szavazta volna meg az építés költségeit? Kizárt dolog, hogy a Stabilimento Tecnico más államok tengeré­szetének is nyakába tudta volna varrni ezeket a hajókat. Erősen kétséges, hogy az új hajók megfe­lelnek-e a modern hajóépítési technika követelményei­nek s kiállják-e a versenyt a külföldiekkel. De ezen­felül mi drágábban is építünk, mint Anglia, vagy Franciaország. Nem kifogá­solja, hogy a tengerészet részére szállító iparválla­­latok részvényei az utolsó időben oly nagy mérték­ben emelkedtek, de itt a rendes polgári hasznot jó­val felülmúló drágaságról van szó. Adatokkal bizo­nyítja, hogy mennyivel drágábbak lesznek ezek a hajók, mint az angol, francia és német Dread­­noughtok. Szerette volna, ha a haditengerészet ve­zetősége az albizottság elé terjesztette volna azt a szerződést, melyet a hajók átvétele dolgában a Sta­­bilimento Tecnicoval kötött. Felhívja a delegáció figyelmét arra, hogy a haditengerészet mér­nökei a Stabilimento Te­c­nic­on­ál is al­kalmazva vannak. A mérnökség vezetője pedig, miután nyugalomba ment, az építővállalatnál kapott vezetőállást. Ez olyan állapot, amilyen sehol, a világon nem található és nálunk se lenne meg­engedhető. Annak a viszonynak, mely a hadmérnöki kar és a Stabilimento Tecnico közt fiinál­, a magyar iparra rendkívül sérelmes következményei vannak, a magyar gépiparnál való megrendeléseket akkor is visszautasítja a tengerészeti vezetőség, mikor azok olcsóbb árakat fiinálnak, mint a Stabilimento Tecnico. Határozati javaslatot nyújt be, mely szerint az országos bizottság felhívja a hadügyminisztert, hogy az 1912. évi közös költségvetésben az épülő hajók költségeit teljes részletességükben tüntesse fel. A rendkívüli hitelt a haditengerészet nagy érdekeire való tekintettel s a vezetőség iránt való bizalomból elfogadja. Chorin Ferenc szerint a tengerészeti miniszté­rium fölállítása ellenkezik az 1867. évi XII. törvény­­cikkel; a közös intézmények tágítása nincs Magyar­­ország érdekében. A tengerészeti beszerzések körül Magyarország még mindig öt milliónyi károsodást szenved, annál méltánytalanabb tehát az osztrák de­legáció tegnapi támadása. A kereskedelmi miniszter megállapodása a tengerészeti vezetőséggel a része­sedés dolgában nem új dolog, mert ezt a delegáció mindig követelte. Igaza volt Heltainak, hogy a Sta­bilimento Tecnico következetesen elütötte a magyar ipari vállalatokat a szállításoktól. Nekünk nem sza­bad egy jottát sem engedni a­­ jogainkból s meg kell védelmezni teljes erővel a létrejött megállapodást. A részesedést nem csak a még , építendő, hanem a már építés alatt álló két hajó költségeiből is­ bizto­sítanunk kell. Abban a reményben, hogy ez így lesz,­­ elfogadja a címet. Gróf Batthyány Tivadar tiltakozik a tengeré­szeti minisztérium fölállításának még a gondolata ellen is. Határozati javaslatot terjeszt elő, amely szerint a delegáció az ipari részesedés dolgában létre­jött megállapodást tudomásul veszi s kimondja, hogy annak változatlan föntartásához ragaszkodik. Hieronymi Károly: A kérdésnél, amely most az országos bizottságot foglalkoztatja, ez, hogy a had­sereg és a haditengerészet által történő ipari megren­delések a monarkia két állama között kvótaszerűleg oszlassanak fel, olyan princípium, amelyet az orszá­gos bizottság számos határozatban megerősített, amely kifejezést nyert az 1904-ben és 1906-ban tör­tént megállapodásokban. Abban a kérdésben a két delegáció között nem lehet semmiféle véleményelté­rés, hogy sem a magyar delegáció nem veheti azt rossz néven, ha az osztrák delegáció azt kívánja, hogy az ipari részesedés kvótaszerűleg történjék és viszont az­ osztrák delegációnak sincsen az előzmé­nyeken és megállapodásokon nyugvó olyan joga, amelynek alapján kétségbe vonhatná Magyarország­nak azon jogos igényét, hogy az ipari megrendelé­seknél Magyarország a kvóta arányában részesed­jék. Már a tavalyi delegációban volt szerencsém egé­szen részletes kimutatást előterjeszteni azokról az ipari megrendelésekről, amelyeket a hadsereg tett a monarkia két államában és a múlt év őszén Bécs­ben tartott delegációban az országos bizottság elis­merte és konstatálta, hogy a hadsereg részéről tör­tént megrendelések egészen kvótaszerűen történtek. Nem így volt ez a haditengerészetnél. Azok között az okok között, amelyek miatt a haditengerészetnél nem tudtuk elérni a kvótát egyik — megjegyzem, hogy nem az egyedüli — az volt, hogy Magyaror­szág területén nem létezik olyan hajóépítő-gyár és hajóépítő-telep, amely a megkívánt hadihajókat elő­állítani képes lett­­volna. Ez a helyzet ma megválto­zott. A magyar kormány meglehetős nagy áldoza­tokkal azt a hajógyárat, amely a magyar állam tu­lajdona, m­ert a tulajdon az államé, nem privát­ válla­lat, amely bérbe van adva, a Danubius-gyárat egész helyesen kibővítette és képessé tette hadihajók épí­tésére is. Már most ezáltal új helyzet állott elő. Meg­szűnt az az ok, ami miatt eleve le kellett mondani a tengerészeti ipari megrendelések egy részéről. És nekem nagyon természetszerűleg kötelességem volt érintkezésbe lépni a haditengerészet vezetőjével és tájékozást szerezni aziránt, hogy most már az új helyzetben, amikor Magyarország területén levő hajógyár is építhet hadihajót, mik az ő intenciói? Ámde a feladat, hogy Magyarország a hadihajók megrendelésénél a kvótaszerű­ arányhoz jusson, nem olyan egyszerű, mert a hajókat semmiképpen sem tudtuk úgy felosztani, hogy ezen hajófelosztásból Ma­gyarország is, Ausztria is a maga kvótaszerű része­sedésében participiáljon. Azoknál a hajóknál, amelyek Magyarországon fognak épülni, a páncélok és az ágyuk, szóval a tüzérségi felszerelés nagy része, csakis Ausztriában lesz előállítható. De vice versa is áll a dolog, úgy, hogy az Ausztriában épülő hajók egyes részei csak Magyarországon állíttatnak elő, így például igen jelentékeny acélöntvényeink van­nak, amelyek az Ausztriában épülő hajónak alkat­részeit képezik. Ezekre csak magyarországi gyár van bevezetve. Nem lehetett tehát ezen kvótaszerű fel­osztást úgy végrehajtani, hogy mondjuk egy Dread­nought épül Ausztriában, ez kerül 60 millióba — csak certum pro incerto monitem — a másik készül Ma­gyarországon,ez is kerül 60 millióba, hanem számí­tani kellett, hogy annál a hajónál, amely Ausztriában épül, minő alka­trészek azok, amelyek Magyaror­szágból jönnek és viszont annál a hajónál, amely Magyarországban épült, minő alkatrészek fordul­nak elő, melyek Ausztriából jönnek. Nehéz és hosszú tanácskozás után sikerült ezen fel­osztást létrehozni, amely 1911 január 31-én létrejött. Arra nézve, hogy az osztrák delegáció ezt a megállapodást nehezményezi és hogy várjon minő visszahatással lesz én reám­ és a magyar kormányra, egész határozottsággal kijelentem, hogy én attól a megállapodástól a dolog természete szerint nem térhetek el, mert rám nézve az a versus regens, hogy Magyarország a tengerészete által ipari megrendelésekben minden­esetre kvóta­­szerűleg részesíttessék. Nem is találok semmiféle in­dokot a megállapodás elől való eltérésre, mert a ha­jókkal nem tudjuk a kvótát helyreállítani, hanem a hajók építési költségeit is azon a komplikált módon kell számítanunk, hogy minden egyes hajónak az egyes alkatrészei nem abból az államból származnak, ahol­ azon hajók épültek, h­anem­ máshonnan. Mint­­hogy tehát hajókkal a kvóta helyreállítása lehetet­len, más a hajók felszereléséhez tartozó iparágakban kell kiegészítést keresni. Ha akkor, midőn azokat a megállapodásokat létesítettük, a haditengerészet ve­zetője abban a meggyőződésben lett volna, hogy több hajónak a fiumei hajógyárba való utalásával egyen­lítsük ki a kvótát, ennek nagyon örültem volna, mert sokkal szívesebben venném, hogyha Magyarorszá­gon több hajó építtetnék és például kevesebb löveg rendeltetnék meg, mert a hajó magasabb ipari egy­ség, mint a löveg. Ha több hajó utaltatik oda, akkor igenis ezeket a kiegyenlítő megrendeléseket redu­kálni lehet, de attól az egy régens princípiumtól, hogy Magyarországnak mindig a kvóta arányában kell részesülnie, nem térhetek el. Azt feltételezni, hogy az a megállapodás, ame­lyet mi létesítettünk és amely körülbelül öt-hat esz­tendőre terjed és 113 milliónyi megrendelést foglal magában, az öt esztendőn keresztül mindig változat­lanul fentartható legyen, ez, méltóztassék tudomásul venni, illúzió. Hiszen ezen megállapodásban a dolog természete szerint csak előirányzatok vannak, bizo­nyos összeggel vannak fölvéve és ezek a munkák a megrendelés alkalmával esetleg többe vagy keve­sebbe fognak kerülni. Ha tehát én, vagy az én utó­dom ragaszkodnának ahoz, hogy mindig csak azok a munkák rendeltessenek meg, akkor éppen a princí­pium ellen vétenénk. Ennek a körvonalai vannak le­fektetve a január 31-iki jegyzőkönyvben, ehez ra­gaszkodnunk is kell és remélem, hogy utódom is ra­gaszkodni fog ahoz, de azért az idők folyamán a megrendelések tényleges számbavételével bizonyos eltolódások mindenesetre lesznek. Ezen eltolódá­sokra nézve is az én teljes meggyőződésem szerint mindazok a kérdések, amelyek ebből fölmerülhetnek, csak köztem és a haditengerészet vezetője között in­tézhető el, harmadik faktornak abba beleszólása nin­csen. Ennélfogva én azt hiszem, hogy gróf Batthyány­ Tivadar határozati javaslata felesleges. Azt hiszem, hogy amennyiben én is itt nyilvánosan kijelentem ezt és nincsen okom abban kételkedni, hogy az utó­dom is hasonló meggyőződésen lesz, ennek az ország­­os határozatnak meghozatala nem szükséges. Sághy Gyula szerint az ipar kérdésében nem le­het ellentét a kormány és az ellenzék között. Az osz­trák kormány túlkapásai ellen tiltakozni kell. Itt nincs beleszólása egy harmadik faktornak. Bakonyi Samu kijelentette, hogy a kereskedelmi miniszter nyilatkozatában teljes garanciát lát és ezért

Next