Pesti Napló, 1911. május (62. évfolyam, 103–127. szám)

1911-05-03 / 103. szám

2 Budapest, szena PESTI NAPLÓ 1911 május 3.­­ 103. szánt hitbizomány ellen fordul a törvényho­zás, akkor nálunk egészen nyiltan vonul fel érdekében egy nagy tábor és nincs senki, aki legalább egyetlen szóval til­takoznék ellene. A haldokló osztálypar­lamenthez egészen méltó halotti dalt zengett el ma Baross János. Valóban, nem lehetett stílszerűbben eltemetni. " ; Budapest, május 2. A képviselőház holnap, szerdán délelőtt tíz­­órakor ülést tart, melyen folytatja a földműve­lésügyi költségvetés tárgyalását. A Polónyi levélírója. Ma Polónyi Géza kép­viselő levelet kapott Zágrábból, melyben dr. Be-­­­o­v­i­c József vukovári pénzügyi titkár közli vele, hogy ő írta azt a levelet, mely alá Pinterovics horvát képviselő nevét rajzolta oda s mely miatt Polónyi szombaton interpellált. A levélíró elmondja, hogy a politika áldozata. 1906 óta, hogy a fiumei rezoluciót meghozták, arra izgatta társait, hogy függetlenül érvényesítsék poli­tikai meggyőződésüket. Ennek volt a következése a horvát politikai helyzet változása után mindaz a sok kellemetlenség, mely tisztviselő-kollégáit érte. A levél így végződik: *— A sok szerencsétlenség okozójának magamat tekintem, mert 1906 óta mindig híven küzdöttem a választások tisztaságáért. Az ön intervenciója által is nekik akartam segíteni, de ez a kísérlet balul végződött. Levonom cselekedetemnek a konzekven­ciáit s lemondtam állásomról. Ezennel tet­tesnek jelentkezem, nehogy a szegény meg­­rendszabályozott tisztviselők az én közbelépésem miatt is gyanú alatt álljanak. Kérem önt, ne tartson rossz embernek, hanem olyan férfiúnak, aki csele­kedeteiért kész a legsúlyosabb következéseket is elviselni. H­a A­ Bauernbund nagygyűlése. Vasárnap délelőtt Volt Bonyhádon vagy hatezer ember jelenlétében 9­7. Országos Bauernbund nagygyűlése, melyen B­e­r­n­á­r Béla elnökölt. Utána Szabó István képviselő beszélt a szervezkedésről. R­e­i­tt­e­r­e­r Ferenc osztrák tartományi képviselő a kisbirtokos- és kisiparos-mozgalom programmját fejtegette. W­a­­chorts de Werte német birodalmi képviselő a Deutscher Bauernbund képviseletében szólalt fel. A nagygyűlés elfogadta a határozati javaslatot, mely szerint a magyar kisbirtokos és kisiparosság együtt kíván működni az általános, egyenlő és titkos vá­lasztójog érdekében mindazokkal, akik becsületesen A megegyezés. — A miniszterek itthon. — Budapest, május 2. "A magyar­­és az osztrák kormány közt he­tek óta folyt tárgyalások a katonai büntető per­­rendtartás dolgában vasárnap délelőtt végre befejeződtek. A döntő konferencia után gróf Héderváry Károly miniszterelnök egy újságírót fogadott, akinek kérdéseire kijelentette, hogy a megegyezés kész, de részletekről egyelőre még nem nyilatkozhatik. — Itt — mondta — abból a felfogásból in­dulok ki, hogy a nagy nyilvánosság előtt ne le­gyen a tárgyalások befejezése után se győző, se legyőzött, hanem vegye úgy a dolgot, hogy a két kormány a vitás pontok felett megegyezett. De azért elmondta a miniszterelnök, hogy a büntető perrendtartásban a territoriális elvet teljesen végrehajtották s ez­zel a magyar állam igazságügyi felségjoga a hadseregben nyelvi tekintetben is­ érvényesül. Héderváry még szükségesnek tartotta közölni, hogy a hosszúra nyúlt tárgyalások során a két kormány közt sohasem fenyegetett komoly kon­fliktus s nem következhetett be egyik oldalon sem kormányválság. A katonai javaslatok szö­vegezési munkája kész, ezeket most lemásolják s a király elé terjesztik előzetes szentesítés vé­gett. De már most intézkednek a javaslatok ki­­nyomatása iránt is, mert azokat a kormány körülbelül május 10-én akarja a törvényhozás elé terjeszteni. A megegyezésről a következő híreket kaptuk: Az utolsó tanácskozás. Félhivatalosan jelentik: A katonai büntető perrendtartás dolgában az utolsó tanácskozás vasárnap délelőtt kilenc órától tizenegy órát tartott. Ez a tanácskozás, amely a magyar és a osztrák kormány képviselői között a tegnap­előtt megkezdett munkálatok folytatása végett indult meg, meghozta a katonai bün­tető perrendtartás kérdésében a végleges megegyezést. Az összes függő kérdéseket megoldották és befejezték a szövegezés munkáját. Most már csak a javas­latnak végleges formában való összeállítása van hátra, hogy ő felségének előzetes hozzájárulás végett előterjeszthető legyen s azután haladék­talanul elő fogják terjeszteni a képviselőházban. A tárgyalás befejezéséről a következőket közük. A mai tanácskozáson, amelyen báró Schönaich közös hadügyminiszter, gróf H­é­­d­e­r­v­á­r­y Károly magyar­ és báró B­i­e­n­e­r­t H osztrák miniszterelnök, Székely Ferenc és lovag Hohen­burger igazságügyminiszterek, továbbá T­o­r­y igazságügyi államtitkár és Faik főhadbíró vettek részt, a katonai büntető perrendtartás ügyé­ben folytatott tárgyalások a két kormány köl­csönös megegyezésével bevégződtek és az egyes határozmányok edd­ig elé befejezetlen szövegezése végleg meg­­állapittatott. Gróf Héderváry miniszterelnök, amin­ a ja­vaslat elkészül, azt a királynak még magyaror­szági tartózkodása alatt előzetes szentesítés vé­gett elő fogja terjeszteni és a képviselőházzal még május havában tárgyalás alá véteti. Gróf Héderváry miniszterelnök és Székely Ferenc igazságügyminiszter az első délutáni gyorsvo­nattal visszautaztak Budapestre, ahová este hét órakor érkeztek meg. Schönaich szerepe, A „N. Fr. Pr.“ esti lapja jelenti: Vasárnap dél­előtt végre sikerült a kormányoknak a vitás kérdé­sekben megegyezniük. A­ tárgyalás pénteken­­egy pontnál megaka­dt.a hadügyminiszter a szom­bati napot arra használta, hogy közvetíts ja­­vaslatot dolgozzon ki s azt a királynak be­mutassa. Miután a király hozzájárult, a hadügymi­niszter a két miniszterelnök elé terjesztette java­ss­latát. Hir szerint a közvetítő javaslat lényege egy­ mondatnak áthelyezéséből áll, ami által a német szolgálati nyelv viszonya élesebb­ i­t­t kifejezésre. Gróf Héderváry és báró Bie­nerth elfogadta ezt a javaslatot A hadü­­miniszternek a tárgyalásba való beavatkozása tehá haraszti világban élvén, a természetet egyenesen a paraszt dominiumának tartottam. Hiszen a paraszt a természet ölén él, a paraszt a termé­szet gyermeke, a paraszt a természet energiáit­­közvetlenül hasznosítja, a parasztnak egyebe sincs, csak az, amit a természet juttat neki. Eze­ket tudjuk róla, s ezekből mást nem is lehet következtetni, mint azt, hogy a paraszt a ter­mészethez közel férkőzött. Eszembe jut az a megállapítás, amelyet valamikor valahol a ter­mészet és a természettudós egymáshoz való vi­szonyáról olvastam. Ez a természettudós nem tudományos kutatót, hanem csak meglátó hoz­záértőt jelent. Ugyanolyan viszony van köztük, mint a művészet és a műértő közt. Nos, a pa­raszt a természetnek csak része, de nem a ter­mészethez hozzáértő. Csak a legnagyobb művé­szeknek alkotása, de nem a legnagyobb művé­szetnek élvezője. . , A parasztnak semmi gyönyörűsége sem te­lik a természetben. Csakis a hasznát látja, s éppen csak a hasznosság körén belül vesz róla tudomást. A természet szépségei magasabb kul­­túrmegállapítások és megállapításukban nem ve­het részt sem a természettől való ősi primitív rettegés, sem az a vegetáló nemtörődés, amelyre a múlt századok kultúrája a parasztot rászorí­totta. A természet szépségei egyenesen érthetet­­lenségek a paraszt számára, aki pedig mindig köztük él. Nem veszi észre őket, nincsenek ró­luk benyomásai, nincsenek róluk képze­tei. Természetes tehát, hogy az a képzetkapcsolat sem támadhat benne, amelyből a természetben való gyönyörködés kialakul. A­mi a természettől való régi rettegéséből örök­ségképpen rája maradt, az vagy mítoszt ionnál vagy a gazdasági hasznosság körül kerekedik, vagy babonát alakít vagy­ m­esteségbeli szoká­sokat. De olyan meghatottságot vagy izgalmat, amely szépségben való gyönyörködést tudna ér­lelni, az a vékonyka rettegésörökség a paraszt­nak nem juttat. A természet szépségei iránt való vakságot talán az is jellemzi, hogy a paraszt, akiben igen erős ritmusérzék és komponáló hajlandóság van, aki a tarkaság szépségeit nagyon is élvezni tudja, a Népművészetben a természet jelenségeiből igen keveset­ dolgoz föl s hogy még ennek a né­hány naturalisztikus elemnek legtöbbjét is úgy örökölte abból az idejéből, amikor még primi­tívségében a természetben léptek-nyomon ter­­mészetfölöttiséget­ érzett. A népművészet gyö­nyörű stilizáltsága tudvalevőleg nem egyéb, mint az anyaggal és a szerszámokkal ügyefo­­gyottan küzdő naturalisztikus ábrázolás. Azok­nak a természetből lemásolt jelenségeknek nagy többségét a nép már ősidőkben másolta le olyan különös naivan, hogy stilizáltaknak látszanak, vagy pedig régi időkben kapta ki szaszanida és egyéb keleti forrásokból. A mai paraszt még mint művész sem látja a természetet és nem lát benne művészi megformálásra alkalmas szép motívumokat, ősidőkben, a természetfölötti ter­mészet rettegésének korában, vagy olyan régi időkben, amikor a naturalisztikus elem már puszta ornamenssé lett s a nép hatalmas ritmus­érzése és szinmámora a maga számára lefog­lalta. Bizonyos, hogy ezzel az­­általánositásommal kivételeket lehet szembe állítani. Egyes parasz­tokat, aki sajátos okoknál fogva, idegen hatá­sok, egyéni elváltozások folytán a természet­hez közelebb férkőztek. Olyanokat, akik konok, állhatatos megfigyelő kedvüket a természeti megfigyelésére is­­kiterjesztették ,és olyanokat, akiket a magasabb kultúra természetrajongásá­­nak kisugárzása ért s akik ennélfogva a terné-é­szetben még szépséget is látnak. De ezeket a kivételeket nem tekintvén, a parasztot­ a termé­szettől nagy messzeségbe elidegenedettnek kell tartanunk. A tájék szépsége iránt érzéketlen, a hajnal gyönyörűségére, a napfölkeltére, az al­konyatra, a csillagos égboltra, mint szépségekre idegenül tekint. A hegyek, völgyek, erdők, lige­tek, a rónaság, a délibáb, az égiháború nem ér­deklik. A természetnek sem a festőisége, sem a zenéje, sem a térbeli hatásai fantáziáját nem foglalkoztatják. Tudomást csak annyiban vesz róluk, amennyiben vagy a babonaság­it, vagy­ a munkásságát érintik. Csakis azt és csakis any­­nyit tud nem is természetről, hanem a termé­szet egyes jelenségeiről, amennyi dolgot adnak neki. Jórészt csakis azokat a jelenségeket veszi észre, amelyekkel dolga akad. A többit meg sem látja. * ' : Akárhány olyan paraszt van, aki még a Ha­tárában levő virágok, rovarok, Madarak, csúszó­mászók népies nevét sem tudja. Sokfelé jártam­ban hiába tudakoltam egy-egy figuránsomtól, egy-egy bérestől, napszámostól, gazdától, hogy mit tud az elénk került természeti jelenségekről. Semmit sem tudott róluk. Az a paraszt, aki min­dent meg tud tanulni s aki minden megtanulható­­ban impozáns ügyességre tud szert tenni, a ter­mészetet nem érdemesíti arra, hogy megtanulja­. Nem tudott, mert nem akart, s nem akart, mert nem volt, ami ösztökélte volna rá, a természet fölé kerekedni, hogy élvezze. Benne maradt a ’természetben, mint a természet tudattalan je­’ lensége. Ezért természetes a paraszt, aki nem­ akar természetes lenni. ■ . -v ** i­ts akarják a reformot. A délmagyarországi németség bevonásával bank alapíttatik a parcellázás, telepítés előmozdítására, áruraktár- és terményértékesítő-osz­­tálylyyal. A kormánynál sürgeti a holtközi és kötött birtokok parcellázását. Kizárólag gazdasági alapon kontinentális összeköttetést fognak keresni a külföldi szövetségekkel.

Next