Pesti Napló, 1911. június (62. évfolyam, 128–153. szám)

1911-06-01 / 128. szám

/ iBniJatf'isV­csfftCrfCfr _________PESTI NAPLÓ ’ I9TT Junius T. 528. szám. 3 a legliberál­isabbak, akik a jelszavakat legtöbbször hangoztatják. Biztosítékunk különben az ellentétes áramlatok között is a magyar nép hagyományos jó­zansága, melylyel a küzdő irányzatok közt mindig megtalálta­­ a helyes utat. Darvay Fülöp: De ha izgatják, nem! Béla Henrik: Azt hiszi, lényegében semmit sem lehet siettetni vagy hátráltatni. A korszellem határoz. S konstatálnia kell, hogy az izgatás korántsem egy­oldalú, mert a szabadgondolkodók agitációja benne éppen olyan ellenérzést támaszt, mint bármely ter­mészetű intolerancia. Ez szinte egy új szektának, egy új hitnek, az istentagadás hitének erejével és fanatizmusával lép fel és képes volna máglyára vetni mindenkit, aki másképpen gondolkodik, mint ahogy az ő apostolai hirdetik. Osztja e kérdésekben egészen gróf Zichy János felfogását, aki iparkodott minden­­kinek igazságot szolgáltatni. Az óvónők s a tanítók egyformán nehéz hely­zetben vannak s nem tudunk rajtuk segíteni egyéb nagy terheink miatt. A tanfelügyelők se teljesíthetik ma azt a hivatást, mely rájuk hárulna különösen a nemzetiségi vidékeken. Ajánlja a miniszternek, hogy a gazdasági tudósítói intézmény mintájára iskolai tudósítókat alkalmazzon, akik az ország minden ré­széből tájékoztatnak az elemi oktatás állapotáról- A középiskolai oktatás legnagyobb baja az iskolák túlzsúfoltsága, ezen a kvalifikácionális törvény mó­dosításával lehetne segíteni. A költségvetést elfo­gadja. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) A vitát ezután félbeszakították s az elnök ja­vaslatára a Ház elhatározta, hogy a pünkösdi ünne­pek alkalmából szombaton, vasárnap, hétfőn és ked­den szünetet tart. Interpellációk. Polónyi Dezső a margitszigeti sporttelep dol­gában terjesztett elő interpellációt. A telepet még néhai József főhercegtől vette bérbe a Magyar At­létikai Klub s a főváros, mint új tulajdonos, illetve a közmunkatanács most nem respektálja mindenben a szerződés pontjait. A sportpálya kerítését lebontatta s közvetetlen közelében fű­tőházat építtetett, amely­nek füstje megrontja a telep levegőjét. Kéri a bel­ügyminisztert, orvosolja a klub sérelmeit. Gróf Batthyány Tivadar a hunyadvármegyei állapotok miatt interpellálja a belügyminisztert. Is­merteti az erőszakoskodást, melyet a főispán a vár­megyei autonómiával, az ellenzéki tisztviselőkkel szemben tanúsít s amely áldatlan állapotokat idézett föl a vármegyékben. A május 30-ká­ra összehívott közgyűlésen a főispán megakadályozta, hogy a köz­gyűlés többsége a sérelmek ellen a belügyminiszter­hez fordulhasson. A megye békéjének érdekében kéri a belügyminiszter energikus beavatkozását. Az ülés két órakor végződött. Budapest, május 31. A képviselőház holnap, csütörtökön délelőtt igő 7 órakor ülést tart, melyen folytatja a kultusz­tárca költségvetésének tárgyalását. Még mindig tizenöt szónok van feliratkozva, köztük gróf Andrássy Gyula, aki holnap és Polónyi Géza, aki pénteken beszél. A munkapártról még csak M­a­n­g­r­a Vazul, V­á­r­a­d­y Zsigmond és Richter János beszélnek, a többi felszólaló a költségvetés ellen foglal állást. A néppártnak még három tagja fog beszélni. A Ház pünkösdi szünete szombaton kezdődik és a jövő szerdán folytatják a tanácskozást. A miniszterelnök a királynál, Gödöllő­ről jelentik. Gróf Héderváry Károly mi­niszterelnök dili negyedegy órakor ideérkezett s magánkihallgatáson jelent meg a királynál. A kihallgatás után udvari ebéd volt, amelyen Hé­­­derváry és Bárczy István titkár is résztvettek. Az udvari ebéd idején Gödöllőn zivatar vonult végig, amely azonban csak rövid ideig tartott. Délután három órakor gróf Héderváry titkára kíséretében automobilon visszatért Budapestre. A koalíció zárószámadásai. A képviselőház záró­számadási bizottsága gróf Wickenburg Márk elnöklésével ma délután az 1907. évi zárószámadás tárgyalását folytatta és az igazságügyi tárca záró­számadásait Nagy Sándornak a kúriai bírói állások gyors betöltésére vonatkozó felszólalása és Szé­kely Ferenc igazságügyminiszternek erre és a kassai és aszódi javítóintézeteknél előfordult túl­­kiadásokra vonatkozó felvilágosításai után egész ter­jedelmében jóváhagyta. A külügyminiszter helyettesének kitüntetése. A hivatalos lap mai száma jelenti, hogy a király meg­engedte, hogy­ őr­jef, P­a 11 a y K­­­­n i János rend­kívüli és meghatalmazott nagykövetnek azokért a­ ki­­tűnő és igen sikeres szolgálataiért, amelyeket gróf Aehrenthal Alajos külügyminiszternek szabadsá­gon való távolléte alatt helyettesi minőségben telje­sített, a legfelsőbb küüönös elismerést tudtul adják. Delcassé Cruppi ellen. — Ellentétek a francia kabinetben. — Budapest, május 31. A „Figaro“ mai száma szenzációs leleple­zést közöl, amelynek az éle Delcassé tenge­részeti miniszter ellen irányul. A közlemény szerint Delcassé a legutóbbi minisztertanács­ban hevesen megtámadta Cruppi külügy­minisztert, mert Marokkóban hódító politikát folytat és szerinte minden ok nélkül küldte Fezbe a francia csapatokat. A tengerészeti mi­niszter adatokkal bizonyította, hogy Fezben so­hasem volt veszedelmes az idegenek helyzete és a francia seregek előnyomulása erőszakos volt. Különös pikantériát ad ennek az incidens­nek, amelyet félhivatalosan siettek megcáfolni, az, hogy Cruppi Marokkóban tulajdonképpen szintén azt a politikát folytatta, a­me­lyet maga Delcassé inaugurált, s a­melylyel majdnem háborúba kergette Franciaországot. Delcassé most Cruppit a maga politikája miatt támadja és erre két oka van. Az egyik az a titkos egyezmény, amelyet 1904-ben Spanyol­­országgal kötött és amelynek a szövegét csak ő ismeri. Ezt a szerződést sérti a francia sereg­nek előrenyomulása és Delcassé úgy érzi, hogy kompromittálva van Spanyolországgal szem­ben. A másik ok, amiért Delcassé nekitámadt Cruppinak, az, hogy Cruppi maga csinál poli­tikát és nem vállalja Delcassé gyámkodását. Delcassé vezére akart lenni a Monis-kabinetnek és Cruppi most mégis a saját felelősségére ve­zeti a külügyeket. Ez az uralkodni akaró poli­tikus, úgy látszik, mindent föláldoz a maga ve­szedelmes ambícióinak a kielégítésére és amint már egyszer a háború szélére sodorta Francia­­országot, most a belső politikai helyzetet akarja fölborítani. A Delcassé- és Cruppi-afférről tudósításunk a következő: Páris, május 31. Egyre jobban kiderü­l, hogy nagy hiba volt Delcassénak a kabinetbe való meghívása, nem annyira a külső politikára való tekintettel, mint inkább a belső politikára való egészségte­len befolyása miatt. Delcassé a minap nagyon éles támadást intézett Cruppi külügyminiszter ellen, akinek nem tudja megbocsátani, hogy fe­lelősségének tudatában önálló politikát csinál. A „F­i­g­a­r­o“ mai számában elmond egy incidenst, amely a miniszteri tanácsban történt s amely úgy Franciaország, mint a külföld po­litikai világában a legnagyobb feltűnést fogja kelteni. Delcassé ezen a miniszteri tanácskozáson egészen váratlanul rendkívül élesen megtá­madta Cruppit oly dolgok miatt, amelyek Delcassé politikájának logikai következményei, mert min­den kellemetlenség, amely Frnciországot az utóbbi időben érte, e híres miniszter marokkói politikájából eredtek, amely Franciaországot majdnem háborúba sodorta. Delcassé a minisz­teri tanácsban kijelentette, hogy fölösleges dolog volt oly korán csapatokat Fezbe küldeni s Fran­ciaországnak ezzel kellemetlenséget szerezni. Fezt sohasem ostromolták a marokkói fölkelők oly erősen, ahogyan az újságok írták, azután az eleséghiány sohasem volt akkora, hogy a csa­patok előrenyomulását meg tudta volna akadá­lyozni. Delcassé előadását, amelyet okiratok fö­lolvasásával támogatott, nagy mozgás követte, de ez a mozgás azonnal lecsillapodott, amikor az egyik miniszter kijelentette, hogy Del­cassé az egyik jelentésnek egy mondatát kihagyta és pedig oly mondatot, amely a jelentés egész értelmét megváltoztatja. Ebben a mondatban az egyik hajóparancsnok csakugyan keservesen panaszkodik amiatt, hogy Fezzel nem tud közvetetlen összeköttetést létrehozni, de hozzáteszi, hogy semmit sem tud arról, ami Marokkóban történik és csak azt tudja, amit matrózaink jelentenek s hogy ezek a hírek min­den ellenőrzés nélkül szűkölködnek. Ezt a mon­datot Delcassé nem olvasta föl s igy Cruppi el­len intézett támadása teljesen alaptalan. Mit képzeljünk egy miniszterről, kérdezi a „Figaro“, aki megtámadja minisztertársait, ami­kor elnökük betegen fekszik? Delcassé megra­gad minden alkalmat, hogy ellene dolgozzék ama kormány marokkói politikájának, amelynek ő is tagja, mert attól fél, hogy előbb-utóbb ki fognak derülni azok a nagy hibák, amelyeket éppen ő követett el. Ehez járul még az is, hogy Delcassét titkos kötelezettségek fe­szélyezik, amelyeket meggondolatlanul Spa­nyolországgal szemben elvállalt, amikor még külügyminiszter volt. A titkos megállapodások szószerinti szövegét Spanyolországban csak két ember ismeri. Franciaországban pedig senki sem tudja azoknak pontos kifejezéseit, ámbátor Del­cassé velük Franciaországot lekötötte. Páris, május 91. A Havas-ügynökség jelenti: A „Figaro“ je­lenéseivel szemben megállapítható, hogy Ma­rokkót illetőleg a kormány tagjai között egy pillanatig sem állott fenn nézet­­eltérés. Budapest viz alatt. — A felhőszakadás pusztításai. — Budapest, május 9­. (Saját t­u­d­ó s i 16 n k t­ó 1.) A napok óta tartó országos eső kellemetlenségeiből erősen kijutott a fő­városnak is, amelynek nagy részét elöntötte a víz, egyes utcákban annyira megdagadtak a csatorna­csövek, hogy nem bírták ki a nagy víznyomást és darabokra hasadtak szét. A zuhogó záporeső és a csatornákból felszabaduló víz egész utcákat öntött el, az alacsonyabban fekvő házak pincéi megteltek piszkos, sárga vízzel és több helyen a falakat is ki­kezdte az ár. Budapest utcáin immár veszedelmesnek mondható a forgalom lebonyolítása, az aszfaltot, kö­vezetét a város több részén magasan borítja a víz. A három napos felhőszakadás következtében az esti órákban több vonalon megrekedtek a villamos­­kocsik is, amelyek hosszabb ideig vesztegelni voltak kénytelenek. A villamos közlekedés hiányát pedig ugyancsak megérezte a közönség, amely a zuhogó esőben gyalogszerrel volt kénytelen megtenni útját. Arra gondolni sem lehetett, hogy bérkocsit fogadjon az ember, a pesti kocsis elsőrangú üzletember, aki fenékig kihasználja a kapóra jött alkalmat. Akárcsak farsang derekán, vagy lóversenyes vasárnapon, úgy felsrófolják a fuvar árát, szemérmetlenül zsarolják az utcára szorult, bőrig ázott embereket. A tűzoltókat minden percben alarmirozzák, egyre-másra kapják a jelentéseket, hogy víz alá ke­rültek bérházak, középületek, sőt a kórház is. Ha száz szivattyú állna rendelkezésére Blaschnek Hugó ügyeletes parancsnoknak, az esetben sem te­hetne gyorsan intézkedéseket a megriadt emberek megnyugtatására, s így könnyen elképzelhető, milyen nehéz feladat hárul tűzoltóinkra, akik tizenöt szivattyúval kénytelenek ellátni munkájukat. Pedig megesett, hogy emberéletet is veszedelem fe­nyegetett, nyolc leány fejére szakadt le a csa­torna, amely szempillantás alatt úgy elöntötte vízzel a pincét, hogy az ott dolgozó munkásnők nem tudtak­ kijutni az épületből. Már a megfúlás katasztrófájától kellett tartaniuk, amikor a tűzoltók, a pince ablakán keresztül kimentették őket. Ez az izgalmas életmentés a Práter­ utca negy­vennegyedik számú házában történt. A pincében gőzmosó-intézet van, amelyben gyanútlanul végezte munkáját nyolc­ leány. Este hétkor váratlanul meg­repedt a pince plafondjához erősített vascső, amely­ből olyan erővel tódult ki a víz, hogy rövid időn belül elöntötte az egész helyiséget. Menekülésre von.

Next