Pesti Napló, 1911. június (62. évfolyam, 128–153. szám)
1911-06-01 / 128. szám
/ iBniJatf'isVcsfftCrfCfr _________PESTI NAPLÓ ’ I9TT Junius T. 528. szám. 3 a legliberálisabbak, akik a jelszavakat legtöbbször hangoztatják. Biztosítékunk különben az ellentétes áramlatok között is a magyar nép hagyományos józansága, melylyel a küzdő irányzatok közt mindig megtalálta a helyes utat. Darvay Fülöp: De ha izgatják, nem! Béla Henrik: Azt hiszi, lényegében semmit sem lehet siettetni vagy hátráltatni. A korszellem határoz. S konstatálnia kell, hogy az izgatás korántsem egyoldalú, mert a szabadgondolkodók agitációja benne éppen olyan ellenérzést támaszt, mint bármely természetű intolerancia. Ez szinte egy új szektának, egy új hitnek, az istentagadás hitének erejével és fanatizmusával lép fel és képes volna máglyára vetni mindenkit, aki másképpen gondolkodik, mint ahogy az ő apostolai hirdetik. Osztja e kérdésekben egészen gróf Zichy János felfogását, aki iparkodott mindenkinek igazságot szolgáltatni. Az óvónők s a tanítók egyformán nehéz helyzetben vannak s nem tudunk rajtuk segíteni egyéb nagy terheink miatt. A tanfelügyelők se teljesíthetik ma azt a hivatást, mely rájuk hárulna különösen a nemzetiségi vidékeken. Ajánlja a miniszternek, hogy a gazdasági tudósítói intézmény mintájára iskolai tudósítókat alkalmazzon, akik az ország minden részéből tájékoztatnak az elemi oktatás állapotáról- A középiskolai oktatás legnagyobb baja az iskolák túlzsúfoltsága, ezen a kvalifikácionális törvény módosításával lehetne segíteni. A költségvetést elfogadja. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) A vitát ezután félbeszakították s az elnök javaslatára a Ház elhatározta, hogy a pünkösdi ünnepek alkalmából szombaton, vasárnap, hétfőn és kedden szünetet tart. Interpellációk. Polónyi Dezső a margitszigeti sporttelep dolgában terjesztett elő interpellációt. A telepet még néhai József főhercegtől vette bérbe a Magyar Atlétikai Klub s a főváros, mint új tulajdonos, illetve a közmunkatanács most nem respektálja mindenben a szerződés pontjait. A sportpálya kerítését lebontatta s közvetetlen közelében fűtőházat építtetett, amelynek füstje megrontja a telep levegőjét. Kéri a belügyminisztert, orvosolja a klub sérelmeit. Gróf Batthyány Tivadar a hunyadvármegyei állapotok miatt interpellálja a belügyminisztert. Ismerteti az erőszakoskodást, melyet a főispán a vármegyei autonómiával, az ellenzéki tisztviselőkkel szemben tanúsít s amely áldatlan állapotokat idézett föl a vármegyékben. A május 30-kára összehívott közgyűlésen a főispán megakadályozta, hogy a közgyűlés többsége a sérelmek ellen a belügyminiszterhez fordulhasson. A megye békéjének érdekében kéri a belügyminiszter energikus beavatkozását. Az ülés két órakor végződött. Budapest, május 31. A képviselőház holnap, csütörtökön délelőtt igő 7 órakor ülést tart, melyen folytatja a kultusztárca költségvetésének tárgyalását. Még mindig tizenöt szónok van feliratkozva, köztük gróf Andrássy Gyula, aki holnap és Polónyi Géza, aki pénteken beszél. A munkapártról még csak Mangra Vazul, Várady Zsigmond és Richter János beszélnek, a többi felszólaló a költségvetés ellen foglal állást. A néppártnak még három tagja fog beszélni. A Ház pünkösdi szünete szombaton kezdődik és a jövő szerdán folytatják a tanácskozást. A miniszterelnök a királynál, Gödöllőről jelentik. Gróf Héderváry Károly miniszterelnök dili negyedegy órakor ideérkezett s magánkihallgatáson jelent meg a királynál. A kihallgatás után udvari ebéd volt, amelyen Héderváry és Bárczy István titkár is résztvettek. Az udvari ebéd idején Gödöllőn zivatar vonult végig, amely azonban csak rövid ideig tartott. Délután három órakor gróf Héderváry titkára kíséretében automobilon visszatért Budapestre. A koalíció zárószámadásai. A képviselőház zárószámadási bizottsága gróf Wickenburg Márk elnöklésével ma délután az 1907. évi zárószámadás tárgyalását folytatta és az igazságügyi tárca zárószámadásait Nagy Sándornak a kúriai bírói állások gyors betöltésére vonatkozó felszólalása és Székely Ferenc igazságügyminiszternek erre és a kassai és aszódi javítóintézeteknél előfordult túlkiadásokra vonatkozó felvilágosításai után egész terjedelmében jóváhagyta. A külügyminiszter helyettesének kitüntetése. A hivatalos lap mai száma jelenti, hogy a király megengedte, hogy őrjef, Pa 11 a y Kn i János rendkívüli és meghatalmazott nagykövetnek azokért a kitűnő és igen sikeres szolgálataiért, amelyeket gróf Aehrenthal Alajos külügyminiszternek szabadságon való távolléte alatt helyettesi minőségben teljesített, a legfelsőbb küüönös elismerést tudtul adják. Delcassé Cruppi ellen. — Ellentétek a francia kabinetben. — Budapest, május 31. A „Figaro“ mai száma szenzációs leleplezést közöl, amelynek az éle Delcassé tengerészeti miniszter ellen irányul. A közlemény szerint Delcassé a legutóbbi minisztertanácsban hevesen megtámadta Cruppi külügyminisztert, mert Marokkóban hódító politikát folytat és szerinte minden ok nélkül küldte Fezbe a francia csapatokat. A tengerészeti miniszter adatokkal bizonyította, hogy Fezben sohasem volt veszedelmes az idegenek helyzete és a francia seregek előnyomulása erőszakos volt. Különös pikantériát ad ennek az incidensnek, amelyet félhivatalosan siettek megcáfolni, az, hogy Cruppi Marokkóban tulajdonképpen szintén azt a politikát folytatta, amelyet maga Delcassé inaugurált, s amelylyel majdnem háborúba kergette Franciaországot. Delcassé most Cruppit a maga politikája miatt támadja és erre két oka van. Az egyik az a titkos egyezmény, amelyet 1904-ben Spanyolországgal kötött és amelynek a szövegét csak ő ismeri. Ezt a szerződést sérti a francia seregnek előrenyomulása és Delcassé úgy érzi, hogy kompromittálva van Spanyolországgal szemben. A másik ok, amiért Delcassé nekitámadt Cruppinak, az, hogy Cruppi maga csinál politikát és nem vállalja Delcassé gyámkodását. Delcassé vezére akart lenni a Monis-kabinetnek és Cruppi most mégis a saját felelősségére vezeti a külügyeket. Ez az uralkodni akaró politikus, úgy látszik, mindent föláldoz a maga veszedelmes ambícióinak a kielégítésére és amint már egyszer a háború szélére sodorta Franciaországot, most a belső politikai helyzetet akarja fölborítani. A Delcassé- és Cruppi-afférről tudósításunk a következő: Páris, május 31. Egyre jobban kiderül, hogy nagy hiba volt Delcassénak a kabinetbe való meghívása, nem annyira a külső politikára való tekintettel, mint inkább a belső politikára való egészségtelen befolyása miatt. Delcassé a minap nagyon éles támadást intézett Cruppi külügyminiszter ellen, akinek nem tudja megbocsátani, hogy felelősségének tudatában önálló politikát csinál. A „Figaro“ mai számában elmond egy incidenst, amely a miniszteri tanácsban történt s amely úgy Franciaország, mint a külföld politikai világában a legnagyobb feltűnést fogja kelteni. Delcassé ezen a miniszteri tanácskozáson egészen váratlanul rendkívül élesen megtámadta Cruppit oly dolgok miatt, amelyek Delcassé politikájának logikai következményei, mert minden kellemetlenség, amely Frnciországot az utóbbi időben érte, e híres miniszter marokkói politikájából eredtek, amely Franciaországot majdnem háborúba sodorta. Delcassé a miniszteri tanácsban kijelentette, hogy fölösleges dolog volt oly korán csapatokat Fezbe küldeni s Franciaországnak ezzel kellemetlenséget szerezni. Fezt sohasem ostromolták a marokkói fölkelők oly erősen, ahogyan az újságok írták, azután az eleséghiány sohasem volt akkora, hogy a csapatok előrenyomulását meg tudta volna akadályozni. Delcassé előadását, amelyet okiratok fölolvasásával támogatott, nagy mozgás követte, de ez a mozgás azonnal lecsillapodott, amikor az egyik miniszter kijelentette, hogy Delcassé az egyik jelentésnek egy mondatát kihagyta és pedig oly mondatot, amely a jelentés egész értelmét megváltoztatja. Ebben a mondatban az egyik hajóparancsnok csakugyan keservesen panaszkodik amiatt, hogy Fezzel nem tud közvetetlen összeköttetést létrehozni, de hozzáteszi, hogy semmit sem tud arról, ami Marokkóban történik és csak azt tudja, amit matrózaink jelentenek s hogy ezek a hírek minden ellenőrzés nélkül szűkölködnek. Ezt a mondatot Delcassé nem olvasta föl s igy Cruppi ellen intézett támadása teljesen alaptalan. Mit képzeljünk egy miniszterről, kérdezi a „Figaro“, aki megtámadja minisztertársait, amikor elnökük betegen fekszik? Delcassé megragad minden alkalmat, hogy ellene dolgozzék ama kormány marokkói politikájának, amelynek ő is tagja, mert attól fél, hogy előbb-utóbb ki fognak derülni azok a nagy hibák, amelyeket éppen ő követett el. Ehez járul még az is, hogy Delcassét titkos kötelezettségek feszélyezik, amelyeket meggondolatlanul Spanyolországgal szemben elvállalt, amikor még külügyminiszter volt. A titkos megállapodások szószerinti szövegét Spanyolországban csak két ember ismeri. Franciaországban pedig senki sem tudja azoknak pontos kifejezéseit, ámbátor Delcassé velük Franciaországot lekötötte. Páris, május 91. A Havas-ügynökség jelenti: A „Figaro“ jelenéseivel szemben megállapítható, hogy Marokkót illetőleg a kormány tagjai között egy pillanatig sem állott fenn nézeteltérés. Budapest viz alatt. — A felhőszakadás pusztításai. — Budapest, május 9. (Saját tudó s i 16 n k tó 1.) A napok óta tartó országos eső kellemetlenségeiből erősen kijutott a fővárosnak is, amelynek nagy részét elöntötte a víz, egyes utcákban annyira megdagadtak a csatornacsövek, hogy nem bírták ki a nagy víznyomást és darabokra hasadtak szét. A zuhogó záporeső és a csatornákból felszabaduló víz egész utcákat öntött el, az alacsonyabban fekvő házak pincéi megteltek piszkos, sárga vízzel és több helyen a falakat is kikezdte az ár. Budapest utcáin immár veszedelmesnek mondható a forgalom lebonyolítása, az aszfaltot, kövezetét a város több részén magasan borítja a víz. A három napos felhőszakadás következtében az esti órákban több vonalon megrekedtek a villamoskocsik is, amelyek hosszabb ideig vesztegelni voltak kénytelenek. A villamos közlekedés hiányát pedig ugyancsak megérezte a közönség, amely a zuhogó esőben gyalogszerrel volt kénytelen megtenni útját. Arra gondolni sem lehetett, hogy bérkocsit fogadjon az ember, a pesti kocsis elsőrangú üzletember, aki fenékig kihasználja a kapóra jött alkalmat. Akárcsak farsang derekán, vagy lóversenyes vasárnapon, úgy felsrófolják a fuvar árát, szemérmetlenül zsarolják az utcára szorult, bőrig ázott embereket. A tűzoltókat minden percben alarmirozzák, egyre-másra kapják a jelentéseket, hogy víz alá kerültek bérházak, középületek, sőt a kórház is. Ha száz szivattyú állna rendelkezésére Blaschnek Hugó ügyeletes parancsnoknak, az esetben sem tehetne gyorsan intézkedéseket a megriadt emberek megnyugtatására, s így könnyen elképzelhető, milyen nehéz feladat hárul tűzoltóinkra, akik tizenöt szivattyúval kénytelenek ellátni munkájukat. Pedig megesett, hogy emberéletet is veszedelem fenyegetett, nyolc leány fejére szakadt le a csatorna, amely szempillantás alatt úgy elöntötte vízzel a pincét, hogy az ott dolgozó munkásnők nem tudtak kijutni az épületből. Már a megfúlás katasztrófájától kellett tartaniuk, amikor a tűzoltók, a pince ablakán keresztül kimentették őket. Ez az izgalmas életmentés a Práter utca negyvennegyedik számú házában történt. A pincében gőzmosó-intézet van, amelyben gyanútlanul végezte munkáját nyolc leány. Este hétkor váratlanul megrepedt a pince plafondjához erősített vascső, amelyből olyan erővel tódult ki a víz, hogy rövid időn belül elöntötte az egész helyiséget. Menekülésre von.