Pesti Napló, 1911. szeptember (62. évfolyam, 207–232. szám)
1911-09-01 / 207. szám
2 Budapest, péntek 1911 szeptember *, 90T. szitu. PESTI NAPLO A Kossuth-párt ma feltűnő nyomatékkal hangoztatta ezt az ellentétet és szinte maga kivánta a világ elé állítani a végcélra nézve fennálló eltérés áthidalhatatlan voltát. Akár volt ebben irányzatosság, akár nem, bizonyos az, hogy a nagy ellentétnek hangoztatásával gyöngítették a harci készség erejét és erősítették a kormányt, mert nyilvánvalóvá tették, hogy csak bizonyos darabig mennek együtt Justhtal, azután azonban cserben fogják hagyni. Ezt kár volt ily cinikus nyíltsággal beismerni. Az ellentábor ezt ki fogja használni és a legszebb magyarázat se lesz képes elhitetni a közvéleménynyel, hogy Kossuthék fentartás nélkül csatlakoztak Justh Gyula becsületes politikájához, a véderőjavaslatok elleni harc kíméletlen és elszánt folytatásához. Túlságosan nagy kapu maradt nyitva a visszavonulásra! Budapest, augusztus 31. A képviselőház holnap, pénteken délelőtt tízórakor ülést tart, melynek napirendjére kilenc név szerinti szavazást s a véderőjavaslat tárgyalásának folytatását tűzték ki. * Az újságírók és a sajtószabadság. A Budapesti Újságírók Egyesülete ma délután folytatta dr. Bródy Lajos elnöklésével, mintegy kétszáz tag jelenlétében tegnap megkezdett közgyűlését. A közgyűlésről ezt a kommünikét adták ki: Purjesz Lajos főtitkár a következő két határozati javaslatot terjesztette a közgyűlés elé. 1. A Budapesti Ujságírók Egyesülete 1911. évi augusztus 30-án és 31-én tartott rendkívüli közgyűlése kimondja, hogy a sajtószabadság törvényes biztosítására minden eszközt felhasznál. Kötelességévé teszi a sajtó azon munkásainak, akik parlamenti tagok, hogy teljes erejükkel állandóan munkálkodjanak a sajtószabadság intézményes biztosítása érdekében. Minden sajtóorgánum és minden újságíró kötelességévé teszi, hogy e nevezetes és legégetőbb kérdés napirenden tartásához a maga erejével járuljon hozzá. A választmány határozata értelmében követeli a közgyűlés: a) A szabad kolportázs, a sajtótermékek minden korlátozás nélkül való szabad terjesztését, a közigazgatási és kormányhatóságok minden, a terjesztést gátló, vagy nehezítő intézkedésének kizárását. b) Minden egyenlőtlen kormány-, vagy hatósági kedvezmény eltörlését a szállítás és árusítás terén, ránézett és az arcán kacér, eddig nem látott mosolygás jelent meg. Ugyanekkor kék, fehérpettyes batiszt szoknyácskáját megemelte, hogy finom lábai térdig meglátszottak és kis félcipője, amelynek olyan magas sarka volt, mint a hajasbabáknak karácsony este a skatulyában, valamint feszes fekete harisnyája arra késztette Sinbadot, hogy kimereszsze a szemét. — És nemsokára elkövetkezett erre a szöktetés . . . Este a vonatra ültek és elindultak a nagyvilágba. (Talán elfelejtettem mondani, hogy a telegrafista kisasszonynak féltékeny öreg szülei voltak, akik Sinbadról mindössze annyit tudtak, hogy egyszer, éjszaka be akart mászni az ablakon ... Az öreg ember a bibliát vágta ugyanekkor Sinbad fejéhez. ... — Kérem, — mondta Sinbad, mert fiatalkorában jó és engedelmes fiú volt, amilyennek született, — éjszaka van, maga bizonyosan álmos. Kérem, helyezkedjen kényelembe, vesse le szoros fűzőjét, tegye le kalapját .. . Én majd a folyosóra megyek, ha zseniroznám . . . Mimi, mint a vonatra ülés óta mindig, szótlanul ült helyén és csak a zsebkendőjének mondhatott valamit, amelyet állandóan szeme és orra előtt tartott ... Az ifjú Sinbad (mert hiszen akkor még ifjú volt) haragosan nézett ki az ablakon a besötétedett tájra és Mimi csak kuncogott csendesen . . . — Legalább a szoros ruháját gombolja ki,— folytatta esdeklő hangon Sinbad, de Mimi erre sem felelt. Sinbad elkeseredve felállott: — Tudja, hogy az apám gazdag ember és engem nagyon szeret. Akárhová vetődünk, az apám mindig gondoskodik rólam, rólunk . . . Legalább a bársonykalapját tegye le! A munkapárti sáncokon, amiket már kezd benőni a fil, ma friss harcos jelent meg. Nem egészen új ember, mert első parlamenti szereplése miatt tört ki tulajdonképpen a technikai obstrukció. Antal Géza, a pápai professzor, az árpádi eset védője foglalkozott a véderőreformmal. Délelőtt tizenegy órától délután két óráig beszélhetett, mert a kormánynak nincs oka, hogy a pártját most az idővel való takarékosságra biztassa. A legrosszabb munkapárti felszólalás is értékesebb számára, mint a legpergőbb név szerinti szavazás. De azok az igazságok, melyeket Antal ma hirdetett, egyetlen lépéssel sem viszik tovább a kormány ügyét. A mai rendszer régi taktikájával hadakozott. Nem azt bizonyította, hogy a kormány milyen kitűnő alkotásokra képes, hanem hogy a koalíciós rendszer sem volt különb a mostaninál. Idézetkavicsokat hajigált a parittyájából a baloldali seregre, amelynek ez nem volt ínyére, de azzal vigasztalódott, hogy azok a szigorú kijelentések, amiket a mai harc vezérei annak ide Mimi sirdogálva csóválta a fejét. Sinbad ekkor a legnagyobbra határozta el magát. — Helyes, én magára hagyom. A hideg folyosón töltöm az éjszakát, de magának pihenni kell. Jó éjszakát! Az ajtóhoz ment, felnyitotta, a függönyt félretolta, de Mimi még mindig nem szólt egy szót sem. Sinbad eleinte azt hitte, hogy meghal bánatában, midőn egyedül találta magát a hideg folyosón. Bekukucskált a függönyök között. Mimi mozdulatlanul ült helyén. — Isten veled! — gondolta Sinbad és arra készült, hogy kiugrik a robogó vonatból a fekete téli éjbe. De később mégis mást gondolt. Nagy zajjal felnyitotta a kupé ajtaját: — Kedvesem, a menetrendből tudjuk, hogy egy éjszakai vonat találkozik a mi vonatunkkal a következő állomáson. Azzal visszatérhetünk. Hajnalban otthon van ... És senki sem tudja meg a dolgot. A szüleinek majd hazudik valamit. Mimi erre sem felelt. Felállott és a tükörben megigazította a kalapját, mert a mozdony már rekedt, rövid füttye jelezte a közelgő állomást. • Sinbad férfikorában sokszor gondolt vissza az éjszakai utazásra. A pirosló ablaka kis tanyaházakra, az aggodalmas arcú bakterokra és a rókák útjaira. Mimi emléke mindig felmelegítette a szívét . . . Egy kis zsebkendője maradt Mimitől. Ezt megsimogatta és Mimi gyenge haját érezte. Milyen balgavoltam? — sóhajtotta. c) A hírlapok postai szállításának olcsóbbá tételét.f) A hirlapóvadék eltörlését. e) A sajtóvétségekre vonatkozó anyagi és alaki büntetőjogi rendelkezéseknek a sajtószabadság szellemében való revízióját. f) A rendőri nyomozás kizárását sajtóügyekben. g) Hivatalból üldözött sajtóvétségekben felmentés esetén a kincstárnak a védelem költségeiben való marasztalását és kártérítésre kötelezését. A közgyűlés utasítja a választmányt, hogy az itt kifejtettek értelmében memorandummal forduljon a törvényhozáshoz. 2. A Budapesti Ujságírók Egyesületének 1911 augusztus 30-án és 31-én tartott rendkívüli közgyűlése a választmány határozata értelmében „A Nap" utcai árusítása jogának megvonásában, a pályaudvarokról való kitiltásában politikai üldözést lát és ez eljárások alkalmából tiltakozik a gondolat szabad terjesztésének a sajtótörvénynyel ellenkező korlátozása ellen és követeli a sérelmes intézkedések hatályon kívül helyezését. A javaslatot túlnyomó többséggel, öt szó ellenében a közgyűlés elfogadta. A határozat után Singer Zsigmond szólalt fel és indítványozta, hogy dr. Bródy Lajos elnöknek tapintatos és pártatlan elnökléséért a közgyűlés jegyzőkönyvi köszönetet szavazzon. A közgyűlés az indítványhoz egyhangúlag hozzájárult. Ezzel a közgyűlés véget ért. Idézet-parittyázás. — A képviselőház ülése. — Budapest, augusztus 31. jén az obstrukció ellen s a házszabályreviziim mellett tettek, más szituációban mondattak el. — Akkor még nem tudtuk, hogyan végződik a választás! — mondta valaki a baloldalról. Ezt elszólásnak nézték, pedig őszinteség és egészen érthető álláspont. A koalíció változtatni akart a házszabályokon, hogy lehetetlenné tegye az obstrukciót önmaga ellen. De a politika igazságai mind relatívek. És természetes, hogy ma azok, akik valamikor az obstrukciót nemzeti veszedelemnek ítélték, maguk élnek ezzel a fegyverrel, mert most szükségük van reá. A kormány lehetetlen katonai követeléseivel szemben erre a következetlenségükre nem is kell mentséget keresniük. Antal beszédét érthető módon ingerült hangulatban hallgatták, bár az idézet-zápor zuhogása közben az ellenzék egyszerre hangot változtatott s gúnyos derültségbe akarta fojtani a szót. Ott esett ki ebből a kedvéből, ahol Antalt túlságosan elragadta az érdemszerzés ambíciója s gúnyos kicsinyléssel szólt a nemzeti követelésekről, szó nélkül kiszolgáltatta az uralkodónak a legalább is vitás felségjogokat, vagy pedig idézeteiből nagyon is önérzetes konklúziókat vont le. A legerősebb a harag talán ott volt, amikor az árpádi esetre reflektált. Akkor szerinte az ellenzék kijelentette, hogy a súlyos sértés után többet senkit sem hagy beszélni. Négy nap múlva megnyugtató deklarációért kiegyezett volna. S mikor ezt sem kapott, napirendre tért az egész ügy felett. Ez egy csepp vizben a nemzeti küzdelem története! — mondta Antal Géza. — Eleinte azt mondták, nincsen béke magyar vezényszói nélkül. 1906 januárban már csak egy deklarációért könyörögtek. 1906 áprilisában pedig aláírták a paktumot és mindent kikapcsoltak. Ez volt a beszéd tónusa. Antal vele nem tett szolgálatot annak az ügynek, melynek használni akart. Mert egyetlenegy ötlete s a legkegyetlenebb ráolvasása sem bizonyította azt, hogy az ország érdeke a sok százmilliós új hadügyi költség s a létszámemelés. Utána Justh Gyula személyes kérdésben kijelentette, hogy ő csak egyetlen obstrukciós ellen foglalt állást, amelyet Széll Kálmán indemnitási javaslata ellen folytatok. Egyébként mindig azt hangoztatta, hogy a katonai kérdésben jogosult dolog a házszabályok résein át lövöldözni a kormányra. A képviselőház ülése. — Kezdete délelőtt tiz órakor. — Elnök: Berzeviczy Albert. Egy név szerinti szavazás után áttér a Ház a véderőjavaslat tárgyalásának folytatására Antal Géza engedelmet kér a Háztól, hogy viszszatérhessen arra közbeszólásra, mely miatt annak idején gróf Tisza Kálmán árpádi beszéde kapcsáig az ellenzék annyira fölháborodott. Ő akkor csald annyit mondott, hogy a többség a tisztességes vitától nem idegenkedik. Az ellenzék zárt üléseket provokált emiatt s azt hangoztatta, hogy nem enged semmiféle tárgyalást, míg a sérelem nem reparáltatik. A fenyegetőzésből aztán semmise lett, meggondolták a dolgot s három nap múlva mindent elfelejtettek. Ez az incidens jellemző az ellenzékre, amely, minden ürügyet fölhasznál technikai obstrukcióra, s örökös ellentmondásokból él. Utal az 1908-iki obstrukcióra, melyet annak idején a balpárt folytatott s amely ellen Justh Gyula annyit háborgott. Justh egy makói beszédében azt mondotta akkor, hogy a helyzetből nincs más kibontakozás, mint a házszabályok revíziója. (Nagy derültség a jobboldalon. Állandó zaj balról.) Ugyanekkor történt, hogy a folyosón emlékeztették Justhot, hogy három évvel ezelőtt foglalta el az elnöki széket s most az évfordulót a házszabályrevizióval akarja megünnepelni. — Nem is ünnepelhetném méltóbban — mondotta Justh Gyula. (Nagy derültség jobbról.) Horváth Gyula: Ez is mutatja, milyen tiszte®,séges ember Justh! (Állandó zaj.) ■ Ercsey Péter: Csak rossz politikus! (Derültség a jobboldalon.) Antal Géza: Justh Gyula azt is mondotta 1908-tól makói beszédében, hogy mindig ellensége volt a ternikai obstrukciónak, hivatkozott arra, hogy egyizben másfélórás beszédben óvta ettől a pártot. (Szakadatlan derültség a jobboldalon.) Mikosevics Kanut (közbeszól). Horváth Gyula: Kanut, ne beszélj! Tőled megvonták a bizalmat! Mikosevics Kanut: Az a bizalom nem is kell nekem, amit önök adnak!