Pesti Napló, 1911. szeptember (62. évfolyam, 207–232. szám)

1911-09-01 / 207. szám

asm sepTenöfeir T. ' "WeüpesT, pSilfef PESTI NAPIO 207. s sätet 3 f Az elnök: Mikosevics képviselő urat figyelmez­­tehttem, ne zavarja a szónokot! | Justh János: Mert nem lesz közjegyző! (De- őrültség.) | Báró Láng Mihály (nevet), | Kovács János: Ha sokat nevet, még gróffá ne­­tszezik ki! | Antal Géza idézi Andrássy kassai levelét, mel­­­lyel elitélte a Justh-párt viselkedését s óva intette i tőlü­k a kassaiakat. Apponyi Albert a jászberényiek­hez intézett levelében a legsúlyosabb szavakkal nyi­latkozik a Justh-párt fölfogásáról, az obstrukcióról. Így nyilatkozott halasi beszédében is s azt mondta, Sohase lesz olyan harcmodor szószólója, mely lehe­tetlenné teszi a parlament működését. Idézi Kossuth Ferenc 1908. március 15-iki ceglédi beszédét. Mikosevics Kanut közbeszól, ’ Lovászy Márton: Mit üzentek a zentaiak, Kanut? ’­(Nagy derültség a baloldalon.) ~ Egy hang jobbról: Hát Kristóffy mit üzent? Justh János: Rudnay mivel külömb?­n ott ül Önökkel! Rudnay Béla: Mit akar velem? Nagyon sokat emlegeti a nevemet! (Zaj.) Antal Géza: Miér veszi tőle rossz néven ezek Után az ellenzék, ha elitéli az obstrukciót. Csodál­kozik Kossuth és Apponyi mostani viselkedésén, a­kik az obstrukciót most helyeslik. Reméli, hogy még meggondolják a dolgot.­­[ Zlinszky István: Hiába fütyültök, nem ejtjük el a sajtót. (Derültség.) Antal Géza: Hogy a kormány a nyári szünet idején is tárgyaltatta a katonai javaslatokat, ezért a slusth-pártot terheli a felelősség. Ez a párt akadályoz meg minden hasznos munkát a Házban, mely az or­szág gazdasági és szociális bajain segíthetne. Hock János: A katonai javaslat majd segít eze­ken a bajokon. Antal Géza utal arra, hogyha 68-iki országgyűlés Ugyancsak a nyári hónapokban foglalkozott a véd­­erőtörvénynyel, pedig akár különb szellemi munkát végzett a Ház, mint ma az ellenzék. (Derültség a jobboldalon.) A koalíció idején Wekerle­s Kossuth több ízben elismerte a védőerőreform szükségét. Zlinszky István: Nemzeti engedmények elle­nében! Antal Géza: Az 1910-iki választáson ugyanaz a közhangulat adott többséget a mostani kormánynak, amely 1906-ban a koalíciótól a királylyal való békés ■megegyezést várta. Polemizál gróf Andrássy Gyula beszédével, majd Justh Gyula beszédeiből idéz, aki a­ századnyelvet és Andrássy indítványát porhintés­­nek nevezte. (Derültség a jobboldalon.) A szónok közben szünetet kér. Az elnök az ülést tíz percre felfüggeszti. Szünet után Antal Géza azt bizonyította, hogy a koalíció alatt 1904-től 1909-ig a katonai kiadások há­­r­omszázkilencvenegy millióról hatszázhuszonhárom millióra emelkedtek. A mostani javaslatok sem fog­lalnak magukban nagyobb tehernövekedést. A vezér­leti és vezényleti nyelv föltétlen felségjog, amit a koalíció is elismert és mégis követelte a magyar ve­zényleti nyelvet. (Zajos ellenmondás a baloldalon.) Ebből aztán majdnem alkotmányválság lett. (Zaj falról.) Fölkiáltások a baloldalon: Hát a királyi eskü micsoda? Csermák Ernő: Magyar ember, hogy mondhat Syet! Antal Géza: A nemzeti vívmányokat nem lehet kicsikarni­ az uralkodótól, hanem meg kell győzni az­­uralkodót. Csermák Ernő: Hisz azt már megpróbálták! Antal Géza: Bizonyos nemzeti szellemnek a had­seregbe való bevitelére az egyetlen mód, hogy minél ’több magyar ember lépjen a tisztikarba. Ábrahám Dezső: Igen, ott meg elnyomják őket. Antal Géza a hadsereg szelleméről magasztaló idézeteket olvas föl. Elitéli gróf Károlyi József tá­madását a hadsereg ellen. Kovácsy Kálmán: Mire a beszéd végére ér, tel­jesen levetkőzi magyarságát! Antal Géza: Nem foglalkozik bővebben azzal a kifogással, hogy ez a javaslat elviselhetetlen nagy terheket ró az országra. Fráter Lóránt: Söprik a pápai utcát! (Derültség.) Antal Géza: Az ellenzék öszekapcsolja a véd­­­erőreformot a választói jog dolgával. Pedig a katonai javaslatokat éppen azért kellene a választói reform előtt elintézni, hogy ezután megtörténhessék az egész­séges pártalakulás a választói jog különböző fölfo­gása alapján. (Helyeslés a jobboldalon.) A mai párt­alakulások minden tekintetben egészségtelenek, olya­nok harcolnak együtt, akik a nemzeti ellentállás ide­jén halálos ellenségei voltak egymásnak. Fölkiáltások jobbról: Justhék együtt vannak Kristóffyékkal! (Nagy zaj a baloldalon.) Antal Géza: Mikor Justh Gyula a Tattersallban a szocialistáknak szónokolt, elfelejtette egy régebbi beszédét, melyben úgy nyilatkozott, hogy nagyon r­ész ken fontolni a választói jog­­ókat. (Derültség a jobboldalon.) Justh akkor amiatt is panaszkodott, hogy a munkások nem háromszinü lobogó alatt ünne­pelnek s nem a nemzeti himnuszt éneklik. (Nagy de­rültség a jobboldalon.) Ez természetellenes párt­alakulás. Fölkiáltások a baloldalon: Miért ül együtt Rud­­nayval? (Állandó zaj.) Antal Géza: Tehát a függetlenségi és 48-as párt pótolni akarja elvesztett népszerűségét olyan szövet­kezéssel, amelynek a maga elveihez való konzekvens ragaszkodás bizonyos nimbuszt ad. (Nagy zaj a bal­oldalon.) Justh Gyula követelte a házszabályrevíziót is, hogy ha a nemzetiségiek és a nemzetközi szo­cialisták a Házba bejönnek, a parlament tanácsko­zását meg ne akadályozhassák. Gróf Batthyány Tivadar: Helyes! Ezt mondjuk ma is! Vállajuk ma is! Antal Géza: Ez nem természetes pártalakulás. Justh János: Ne fájjon önnek a mi fejünk! Gróf Batthyány Tivadar: Önök hogyan ülnek együtt a darabontokkal? Justh János: Halljuk Rudnayt! Antal Géza idézi Apponyi egy nyilatkozatát, amelyben a függetlenségi és 48-as párt ellen foglalt állást. Gróf Batthyány Tivadar: Nem sikerül bennünket összeveszíteni. Antal Géza: Olyan programmot adjunk, amelyet be tudunk váltani. Sümegi Vilmos: Amilyet a császár parancsol! Gróf Batthyány Pál: Hiszen semmit se való­sítottak meg, amit ígértek. Antal Géza: Az ideális politikusok többet árta­nak a nemzetnek, mint használnak. Fölkiáltások balról: Ez cinizmus! Antal Géza: Egy Kossuthra, Apponyira, An­drássyra szükségünk van... (Nagy derültség a bal­oldalon.) Fölkiáltások balról: Látjuk! Hogy legyen kit piszkolni! Justh János: De Perczelekre, meg Antal Gé­zákra nincs ám szükségünk! Antal Géza: Ezeknek a pártkereteknek minél előbb szét kell bomlaniok. (Zajos éljenzés a bal­oldalon.) Fölkiáltások balról: Bravó! Bravó! Kezdjék már a bomlást! Gróf Batthyány Tivadar: Tisza és Sándor Pál nem lehetnek együtt! Antal Géza: A király és a nemzet között a har­móniát helyre kell állítani, mert a nemzet mindig akkor volt erős, mikor megvolt ez a harmónia. (Zaj balról.) Förster Aurél: A párt volt erős, nem a nemzet. Antal Géza: Mikor nem volt meg ez az össz­hang, a nemzet mindig gyönge volt! Fölkiáltások balról: Olvassa föl a chlopyi paran­csot. A nyomort és szenvedést! (Nagy zaj.) Antal Géza: Abban a meggyőződésben van, hogy a katonai javaslatok a nemzetet ismét nagggyá és erőssé teszik s ezért elfogadja a reformot. (Élénk éljenzés, helyeslés és taps a jobboldalon. A szóno­kot a munkapárt tömegesen üdvözli. Az ellenzék hachot és zsi­­ót kiáltoz.) Mikosevics Kanut válaszolni akar Lovászynak arra a közbeszólására, hogy mit üzentek neki Zen­­táról. (Halljuk! Halljuk! balról.) Hédervári Lehel: Meglátjátok, most leteszi a mandátumot! (Nagy derültség.) Fráter Lóránt: Azt nem teszi. Az nagyon drága volt neki! (Derültség.) Mikosevics Kanut. Egy népgyűlés még senki­nek sem adott mandátumot s az onnan jövő kritikát visszautasítja. Justh Gyula személyes kérdésben kijelenti, hogy Antal támadásaira majd valamikor a vita során fog válaszolni. Egyelőre csak annyit állapít meg, hogy politikai pályáján három obstrukcióban vett részt. Az obstrukciót egyetlen esetben helytelenítette, Széll Kálmán alatt, az indemnitás tárgyában. Inkonzek­­venciát tehát nem lehet a szemére vetni. Kérdés, vájjon obstruáltuk-e az indemnitást? Obstruáltuk-e a költségvetést? Hiszen módja lett volna a pártnak a költségvetés feletti obstrukciót esztendőkig ki­húzni! Vájjon a bankjavaslatot obstruáltuk-e? Váj­jon egyáltalán volt-e ezen az országgyűlésen más obstrukció, mint az, amelyet már 1903-ban megindí­tottunk? (Zaj.) Erre nézve tehát semmiféle jogosult­sága nem volt a képviselő úrnak, hogy itt nekem inkonzekvenciát vessen a szememre. (Élénk helyes­lés a bal- és szélsőbaloldalon.) Antal Géza jobb szerette volna, ha Justh kije­lenti, hogy a neki tulajdonított és tőle idézett nyi­latkozatokat nem tette meg. (Helyeslés a jobb­oldalon.) Justh Gyula: Csak arra reflektál, amire a ház­szabályok szerint joga volt. Az ülés negyed három órakor végződött. Cambon nagykövet Berlinben. — Az újabb tárgyalások. — Berlin, augusztus 31. Jules Cambon, Franciaország berlini nagykövete ma visszaérkezett Berlinbe, ahová holnap megjön Bethmann-Hollweg bi­rodalmi kancellár is. A tárgyalások tehát ismét megkezdődnek és most, hogy Cambon új in­strukciókat kapott kormányától, amelyeket a mai rambouillet-i minisztertanács megerősített, valószínűleg gyorsabb tempóban fognak ha­ladni. A kárpótlás kérdésének most már csak részletei fölött kell megegyezni és Párisban azt hiszik, hogy szeptember első felében sikerül befejezésre juttatni a marokkói tárgyalásokat. Erre a gyorsaságra annál inkább szükség valt, mert emlékezetes, milyen idegességet és izgal­mat keltett Franciaországban is, Németország­ban is az, hogy a berlini tárgyalások nem vezet­tek már eddig is eredményre. A helyzetet most mindkét részről optimisztikusan ítélik meg és remélhetőleg a tárgyalások eredménye igazolni fogja ezt a felfogást. Távirati tudósításunk a következő: Berlin, augusztus 31. (Saját tudósítónktól.) A birodalmi kancellár ma megérkezett. Este hat órakor Cambon nagykövet is Berlinbe érkezett s holnap, ha egészségi állapota megengedi, ta­nácskozni fog Kiderlen-Wüchterrel. Rambouillet, augusztus 31. A ma tartott, minisztertanács helybenhagyta a Jules Cambon berlini nagykövetnek adott instrukciókat. Páris, augusztus 31. A „Temps“ Cambon visszatérése alkal­mából a következőket írja: Németország vála­szától függ a tárgyalások folytatása és maga a megegyezés is. Tudni szeretnék, hogy Német­ország tisztességes megegyezést kíván-e, hogy mennyit ér ez a megegyezés és milyen árt kell Franciaországnak érte fizetni? Németország­nak írásban kell megmondania, hogy mit nyújt Franciaországnak Marokkóban. Ezért Cambon ne beszéljen addig Kongóról, amíg kétségtelen szöveg alapján meg nem győződött arról, hogy Franciaországot Marokkóban kielégítik. London, augusztus 31. A „Morningpost“-nak jelentik Párisból, hogy Franciaország kész a német birodalomnak Közép-Afrikában levő gyarmatainak nagy ré­szét átengedni. Ezáltal ez a terület kettéoszlik és Franciaország a németeknek átengedett vi­déken csak azt a jogot köti ki magának, hogy katonasága esetről-esetre átvonulhasson. Páris, augusztus 31. (Saját t­u­d­ó­sí­t­ó­n­k­t­ó­l.) Toulonból jelentik, hogy a „Waldeck-Rousseau“ és a „Mi­chelet“ gőzösök meg fognak ugyan jelenni a tengeri szemlén, de a gyakorlatokon nem vesz­nek részt, mert készen kell állaniuk a Marokkóba való indulásra. Csapatok partraszállítása egyelőre nem várható s nem­zetközi jellegű tüntetés sem szándéka a francia kormánynak. Brüsszel, augusztus 31 (Sa­j­á t t u d ó s t­ó­n­k­t­ó­l.) A belga ve­zérkar, noha a marokkói kérdésben nem érke­zett kedvezőtlen jelentés, egész sor katonai in­tézkedést határozott el idegen hadsere­­nek esetleges átvonulása ellen. A kormány elrendelte a Maas mellett fekvő erő­dök gyors felfegyverkezését s a várbeli csapa­tok szaporítását. Valamennyi szabadságolt tiszt utasítást kapott, hogy várják meg a behívó-pa­rancsot. Az ország többi erődítéseit is, különö­sen Chartreuseben, ahol a hadiszerek főraktára van, megrősítik. A hadügyminiszter legközelebb szemlére a határra utazik. Egy törzstiszt a ké­szülődésekről így nyilatkozott: — Készen akarunk lenni semlegességünk megvédésére, ha Németország és Franciaország

Next