Pesti Napló, 1911. szeptember (62. évfolyam, 207–232. szám)
1911-09-01 / 207. szám
asm sepTenöfeir T. ' "WeüpesT, pSilfef PESTI NAPIO 207. s sätet 3 f Az elnök: Mikosevics képviselő urat figyelmeztehttem, ne zavarja a szónokot! | Justh János: Mert nem lesz közjegyző! (De- őrültség.) | Báró Láng Mihály (nevet), | Kovács János: Ha sokat nevet, még gróffá netszezik ki! | Antal Géza idézi Andrássy kassai levelét, mellyel elitélte a Justh-párt viselkedését s óva intette i tőlük a kassaiakat. Apponyi Albert a jászberényiekhez intézett levelében a legsúlyosabb szavakkal nyilatkozik a Justh-párt fölfogásáról, az obstrukcióról. Így nyilatkozott halasi beszédében is s azt mondta, Sohase lesz olyan harcmodor szószólója, mely lehetetlenné teszi a parlament működését. Idézi Kossuth Ferenc 1908. március 15-iki ceglédi beszédét. Mikosevics Kanut közbeszól, ’ Lovászy Márton: Mit üzentek a zentaiak, Kanut? ’(Nagy derültség a baloldalon.) ~ Egy hang jobbról: Hát Kristóffy mit üzent? Justh János: Rudnay mivel külömb?n ott ül Önökkel! Rudnay Béla: Mit akar velem? Nagyon sokat emlegeti a nevemet! (Zaj.) Antal Géza: Miér veszi tőle rossz néven ezek Után az ellenzék, ha elitéli az obstrukciót. Csodálkozik Kossuth és Apponyi mostani viselkedésén, akik az obstrukciót most helyeslik. Reméli, hogy még meggondolják a dolgot.[ Zlinszky István: Hiába fütyültök, nem ejtjük el a sajtót. (Derültség.) Antal Géza: Hogy a kormány a nyári szünet idején is tárgyaltatta a katonai javaslatokat, ezért a slusth-pártot terheli a felelősség. Ez a párt akadályoz meg minden hasznos munkát a Házban, mely az ország gazdasági és szociális bajain segíthetne. Hock János: A katonai javaslat majd segít ezeken a bajokon. Antal Géza utal arra, hogyha 68-iki országgyűlés Ugyancsak a nyári hónapokban foglalkozott a véderőtörvénynyel, pedig akár különb szellemi munkát végzett a Ház, mint ma az ellenzék. (Derültség a jobboldalon.) A koalíció idején Wekerles Kossuth több ízben elismerte a védőerőreform szükségét. Zlinszky István: Nemzeti engedmények ellenében! Antal Géza: Az 1910-iki választáson ugyanaz a közhangulat adott többséget a mostani kormánynak, amely 1906-ban a koalíciótól a királylyal való békés ■megegyezést várta. Polemizál gróf Andrássy Gyula beszédével, majd Justh Gyula beszédeiből idéz, aki a századnyelvet és Andrássy indítványát porhintésnek nevezte. (Derültség a jobboldalon.) A szónok közben szünetet kér. Az elnök az ülést tíz percre felfüggeszti. Szünet után Antal Géza azt bizonyította, hogy a koalíció alatt 1904-től 1909-ig a katonai kiadások háromszázkilencvenegy millióról hatszázhuszonhárom millióra emelkedtek. A mostani javaslatok sem foglalnak magukban nagyobb tehernövekedést. A vezérleti és vezényleti nyelv föltétlen felségjog, amit a koalíció is elismert és mégis követelte a magyar vezényleti nyelvet. (Zajos ellenmondás a baloldalon.) Ebből aztán majdnem alkotmányválság lett. (Zaj falról.) Fölkiáltások a baloldalon: Hát a királyi eskü micsoda? Csermák Ernő: Magyar ember, hogy mondhat Syet! Antal Géza: A nemzeti vívmányokat nem lehet kicsikarni az uralkodótól, hanem meg kell győzni azuralkodót. Csermák Ernő: Hisz azt már megpróbálták! Antal Géza: Bizonyos nemzeti szellemnek a hadseregbe való bevitelére az egyetlen mód, hogy minél ’több magyar ember lépjen a tisztikarba. Ábrahám Dezső: Igen, ott meg elnyomják őket. Antal Géza a hadsereg szelleméről magasztaló idézeteket olvas föl. Elitéli gróf Károlyi József támadását a hadsereg ellen. Kovácsy Kálmán: Mire a beszéd végére ér, teljesen levetkőzi magyarságát! Antal Géza: Nem foglalkozik bővebben azzal a kifogással, hogy ez a javaslat elviselhetetlen nagy terheket ró az országra. Fráter Lóránt: Söprik a pápai utcát! (Derültség.) Antal Géza: Az ellenzék öszekapcsolja a véderőreformot a választói jog dolgával. Pedig a katonai javaslatokat éppen azért kellene a választói reform előtt elintézni, hogy ezután megtörténhessék az egészséges pártalakulás a választói jog különböző fölfogása alapján. (Helyeslés a jobboldalon.) A mai pártalakulások minden tekintetben egészségtelenek, olyanok harcolnak együtt, akik a nemzeti ellentállás idején halálos ellenségei voltak egymásnak. Fölkiáltások jobbról: Justhék együtt vannak Kristóffyékkal! (Nagy zaj a baloldalon.) Antal Géza: Mikor Justh Gyula a Tattersallban a szocialistáknak szónokolt, elfelejtette egy régebbi beszédét, melyben úgy nyilatkozott, hogy nagyon rész ken fontolni a választói jogókat. (Derültség a jobboldalon.) Justh akkor amiatt is panaszkodott, hogy a munkások nem háromszinü lobogó alatt ünnepelnek s nem a nemzeti himnuszt éneklik. (Nagy derültség a jobboldalon.) Ez természetellenes pártalakulás. Fölkiáltások a baloldalon: Miért ül együtt Rudnayval? (Állandó zaj.) Antal Géza: Tehát a függetlenségi és 48-as párt pótolni akarja elvesztett népszerűségét olyan szövetkezéssel, amelynek a maga elveihez való konzekvens ragaszkodás bizonyos nimbuszt ad. (Nagy zaj a baloldalon.) Justh Gyula követelte a házszabályrevíziót is, hogy ha a nemzetiségiek és a nemzetközi szocialisták a Házba bejönnek, a parlament tanácskozását meg ne akadályozhassák. Gróf Batthyány Tivadar: Helyes! Ezt mondjuk ma is! Vállajuk ma is! Antal Géza: Ez nem természetes pártalakulás. Justh János: Ne fájjon önnek a mi fejünk! Gróf Batthyány Tivadar: Önök hogyan ülnek együtt a darabontokkal? Justh János: Halljuk Rudnayt! Antal Géza idézi Apponyi egy nyilatkozatát, amelyben a függetlenségi és 48-as párt ellen foglalt állást. Gróf Batthyány Tivadar: Nem sikerül bennünket összeveszíteni. Antal Géza: Olyan programmot adjunk, amelyet be tudunk váltani. Sümegi Vilmos: Amilyet a császár parancsol! Gróf Batthyány Pál: Hiszen semmit se valósítottak meg, amit ígértek. Antal Géza: Az ideális politikusok többet ártanak a nemzetnek, mint használnak. Fölkiáltások balról: Ez cinizmus! Antal Géza: Egy Kossuthra, Apponyira, Andrássyra szükségünk van... (Nagy derültség a baloldalon.) Fölkiáltások balról: Látjuk! Hogy legyen kit piszkolni! Justh János: De Perczelekre, meg Antal Gézákra nincs ám szükségünk! Antal Géza: Ezeknek a pártkereteknek minél előbb szét kell bomlaniok. (Zajos éljenzés a baloldalon.) Fölkiáltások balról: Bravó! Bravó! Kezdjék már a bomlást! Gróf Batthyány Tivadar: Tisza és Sándor Pál nem lehetnek együtt! Antal Géza: A király és a nemzet között a harmóniát helyre kell állítani, mert a nemzet mindig akkor volt erős, mikor megvolt ez a harmónia. (Zaj balról.) Förster Aurél: A párt volt erős, nem a nemzet. Antal Géza: Mikor nem volt meg ez az összhang, a nemzet mindig gyönge volt! Fölkiáltások balról: Olvassa föl a chlopyi parancsot. A nyomort és szenvedést! (Nagy zaj.) Antal Géza: Abban a meggyőződésben van, hogy a katonai javaslatok a nemzetet ismét nagggyá és erőssé teszik s ezért elfogadja a reformot. (Élénk éljenzés, helyeslés és taps a jobboldalon. A szónokot a munkapárt tömegesen üdvözli. Az ellenzék hachot és zsiót kiáltoz.) Mikosevics Kanut válaszolni akar Lovászynak arra a közbeszólására, hogy mit üzentek neki Zentáról. (Halljuk! Halljuk! balról.) Hédervári Lehel: Meglátjátok, most leteszi a mandátumot! (Nagy derültség.) Fráter Lóránt: Azt nem teszi. Az nagyon drága volt neki! (Derültség.) Mikosevics Kanut. Egy népgyűlés még senkinek sem adott mandátumot s az onnan jövő kritikát visszautasítja. Justh Gyula személyes kérdésben kijelenti, hogy Antal támadásaira majd valamikor a vita során fog válaszolni. Egyelőre csak annyit állapít meg, hogy politikai pályáján három obstrukcióban vett részt. Az obstrukciót egyetlen esetben helytelenítette, Széll Kálmán alatt, az indemnitás tárgyában. Inkonzekvenciát tehát nem lehet a szemére vetni. Kérdés, vájjon obstruáltuk-e az indemnitást? Obstruáltuk-e a költségvetést? Hiszen módja lett volna a pártnak a költségvetés feletti obstrukciót esztendőkig kihúzni! Vájjon a bankjavaslatot obstruáltuk-e? Vájjon egyáltalán volt-e ezen az országgyűlésen más obstrukció, mint az, amelyet már 1903-ban megindítottunk? (Zaj.) Erre nézve tehát semmiféle jogosultsága nem volt a képviselő úrnak, hogy itt nekem inkonzekvenciát vessen a szememre. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Antal Géza jobb szerette volna, ha Justh kijelenti, hogy a neki tulajdonított és tőle idézett nyilatkozatokat nem tette meg. (Helyeslés a jobboldalon.) Justh Gyula: Csak arra reflektál, amire a házszabályok szerint joga volt. Az ülés negyed három órakor végződött. Cambon nagykövet Berlinben. — Az újabb tárgyalások. — Berlin, augusztus 31. Jules Cambon, Franciaország berlini nagykövete ma visszaérkezett Berlinbe, ahová holnap megjön Bethmann-Hollweg birodalmi kancellár is. A tárgyalások tehát ismét megkezdődnek és most, hogy Cambon új instrukciókat kapott kormányától, amelyeket a mai rambouillet-i minisztertanács megerősített, valószínűleg gyorsabb tempóban fognak haladni. A kárpótlás kérdésének most már csak részletei fölött kell megegyezni és Párisban azt hiszik, hogy szeptember első felében sikerül befejezésre juttatni a marokkói tárgyalásokat. Erre a gyorsaságra annál inkább szükség valt, mert emlékezetes, milyen idegességet és izgalmat keltett Franciaországban is, Németországban is az, hogy a berlini tárgyalások nem vezettek már eddig is eredményre. A helyzetet most mindkét részről optimisztikusan ítélik meg és remélhetőleg a tárgyalások eredménye igazolni fogja ezt a felfogást. Távirati tudósításunk a következő: Berlin, augusztus 31. (Saját tudósítónktól.) A birodalmi kancellár ma megérkezett. Este hat órakor Cambon nagykövet is Berlinbe érkezett s holnap, ha egészségi állapota megengedi, tanácskozni fog Kiderlen-Wüchterrel. Rambouillet, augusztus 31. A ma tartott, minisztertanács helybenhagyta a Jules Cambon berlini nagykövetnek adott instrukciókat. Páris, augusztus 31. A „Temps“ Cambon visszatérése alkalmából a következőket írja: Németország válaszától függ a tárgyalások folytatása és maga a megegyezés is. Tudni szeretnék, hogy Németország tisztességes megegyezést kíván-e, hogy mennyit ér ez a megegyezés és milyen árt kell Franciaországnak érte fizetni? Németországnak írásban kell megmondania, hogy mit nyújt Franciaországnak Marokkóban. Ezért Cambon ne beszéljen addig Kongóról, amíg kétségtelen szöveg alapján meg nem győződött arról, hogy Franciaországot Marokkóban kielégítik. London, augusztus 31. A „Morningpost“-nak jelentik Párisból, hogy Franciaország kész a német birodalomnak Közép-Afrikában levő gyarmatainak nagy részét átengedni. Ezáltal ez a terület kettéoszlik és Franciaország a németeknek átengedett vidéken csak azt a jogot köti ki magának, hogy katonasága esetről-esetre átvonulhasson. Páris, augusztus 31. (Saját tudósítónktól.) Toulonból jelentik, hogy a „Waldeck-Rousseau“ és a „Michelet“ gőzösök meg fognak ugyan jelenni a tengeri szemlén, de a gyakorlatokon nem vesznek részt, mert készen kell állaniuk a Marokkóba való indulásra. Csapatok partraszállítása egyelőre nem várható s nemzetközi jellegű tüntetés sem szándéka a francia kormánynak. Brüsszel, augusztus 31 (Sajá t t u d ó s tónktól.) A belga vezérkar, noha a marokkói kérdésben nem érkezett kedvezőtlen jelentés, egész sor katonai intézkedést határozott el idegen hadserenek esetleges átvonulása ellen. A kormány elrendelte a Maas mellett fekvő erődök gyors felfegyverkezését s a várbeli csapatok szaporítását. Valamennyi szabadságolt tiszt utasítást kapott, hogy várják meg a behívó-parancsot. Az ország többi erődítéseit is, különösen Chartreuseben, ahol a hadiszerek főraktára van, megrősítik. A hadügyminiszter legközelebb szemlére a határra utazik. Egy törzstiszt a készülődésekről így nyilatkozott: — Készen akarunk lenni semlegességünk megvédésére, ha Németország és Franciaország