Pesti Napló, 1912. február (63. évfolyam, 27–51. szám)

1912-02-01 / 27. szám

13 Budapest, csütörtök PESTI NAPLÓ 1912 február 1. 27. szám. megbízatásának a békekisérletek dolgá­ban eleget tegyen, így csak az az orvos viselkedik, aki tudja, hogy a gyógysze­rei haszontalanok és a beteg menthe­­tetlen. Az intelmek és a választás­ ezekre az orvosságokra ráillik ama jeles pro­fesszor véleménye: e súlyos kórság ellen két gyógyszert ismerünk s azok nem használnak semmit. Az intelmeknek tényleg meg volt már az a hatása, hogy a pártonkívüliek kimondták a harcot, amivel az izolálás terve eleve dugába dőlt. Ami pedig a­­választások rémképét illeti, ez az or­vosság csakugyan rosszabb a beteg­ségnél. Eltekintve attól, hogy aki ettől a fenyegetéstől eddig megijedt, az­­ a kormánypárt volt, mi hasznát veheti annak éppen Khuen, akinek egyedüli alapvető érve, amivel az ellenzéket en­gedékenységre rábeszélni tudja, a kato­nai reform sürgős volta ? Micsoda sürgősség az, ami egy hat hónapig tartó bizonytalan kísérletet kibír? És ne fe­ledjük, hogy a választás után az ob­­strukció ott kezdődhetik, ahol tavaly júniusban elindult. De még távolabb. Mert a megalakulás és a felirati vita tudvalevőleg a legétvágygerjesztőbb ob­­strukciós csemegék. Hát ilyen fegyverzettel indították út­nak Bécsből gróf Khuent. Amit hozna, arra senki se vár, amit várnak, azt nem hozhatja. Amivel fenyegetne, attól sen­ki se ijed meg, amitől megijednének, az őt és pártját fenyegeti legközelebbről. Csoda-e, hogy ily felszereléssel nem nagy kedvet mutat nekivágni a reménytelen ■útnak? Pedig meg kell tennie s oda fog rajta jutni, ahova elődei mind a sorban. A pártkasszát azonban csak gyűjtsék: ki tudja, kinek gyűjtik. Arbores serit agricola. . . Ők maguk a kocsi tetején táncoltak és ott dö­­römbözték ki a muzsika pianói közben a babát és az ajtót, amely kinyitandó antál inkább, mert nem lehet és mert meglátják a szomszédok. A rendőrségnek ilyenkor egyéb dolga se volt ,mint szemet hunyni, mivelhogy maga a főispán, ámbár öreg ember volt, alapjában véve szintén gróf volt és a közigazgatást ezen álla­potnak megfelelően kezelte. Mindezen nevezetes helyzet-ismertetés után végre jelenteni kell, hogy „illetékes körökben“ szenzációt keltett az új kezdő színésznőnek a megjelenése, aki mindjárt az első napon hozzá­látott, hogy amint mondani szokás, lerombolja­­az összes hagyományokat.­­ Legelőször is azon kez­dte, hogy Ponty I Birinek hívták és előre elküldte a helybeli lap­­ részére a dokumentumokkat, melyek szerint " színiiskolába sohasem járt, úr­, nemes famíliából származik, otthon tanult énekelni, Pesten titok­ban híres mestertől, nyilvánosság előtt csak egyszer szerepelt, az is turista­bál volt, de ám­bár gyönyörű, szép fiatal leány, mégis többet ült a helyén, az anyja mellett, mint amennyit tán­colt mert ragyogó leány volt ,de nem volt parti. Bili másnap azt mondta: — Én a Dunának megyek ,vagy színésznő­nek megyek. Addig mondta, amig az énektanár is rábe­­■ élte az anyját (már ötszáz forinttal lógtak az ektanárnál) és az anyja elhozta. _ II. _ Józsikám — környékezték a gróf fiuk­endánst. — Hisz képtelenség. Hogyan kö­­szin lapunkra egy ilyen név _ Ponty­ak intendáns vagyok — felelt Józsi — az igazgató szerződtette. Nevet nem adha­tok neki. Az ügy az igazgató rizikójára megy és ő azt mondja, hogy ha Ponty Biri megbukik, rögtön visszatérhet és folytathatja Pesten a bá­lozást Ponty Biri, de az igazgató azt is mondja, hogy nem fog megbukni Ponty Biri. — De kérlek, Józsikám, lehetetlen, a róka Goliath nevünkben ma délben tiszteletet akarja tenni náluk, hogy szokás szerint ismerkedő­ va­csorára hívja. Be se mehetett a róka Goliáth. A leány anyja a tornácra jött ki és azt mondta a rókának: „Én Pontyné vagyok! Mi nem fo­gadunk egyelőre látogatókat“. -- Igen, igen. Hallottam valamit róla, hogy a leány komolyan veszi a pályát és hogy csak úgy ismerkedik megfelelő alkalmakkor és csak a maga társadalmi körébe tartozókkal, mintha nem is volna színésznő. A lánynak, úgy látszik, valami forradalmi programmja van. Szervusz­tok fiuk, csak maradjatok most még a régiek mellett, magamnak se tetszik a dolog, de majd kiböjtöljü­k. A fiúk hát abszolúte elmaradtak az első fel­lépés estéjéről. Ezúttal azonban csúfos kudarcot vallottak. Biri, az ő forradalmi program­jával, új világot teremtett a színházban. A színészek, akiknek eddig se tetszett, hogy a gróffiuk ked­vencei uralkodnak a színpadon, a fiatal leányt szeretettel fogadták, egyik is, másik is tanította, gyámolította, az öregebb nők, akik már elmu­latták a maguk szezonját, öltöztették, festették, hatásos trükkökre begyakorolták, a városban meg hire ment, hogy az új színésznő kidobta a grófokat ,persze hozzátoldták, hogy Pesten már egy fiatal főherceget is kidobott és a mágnás­ragacs főszerkesztővel ellenséges polgári ellen­zéki lapban némiképpen a honi ipar fejlesztésé­­ről­­szóló­­vezércikk jelent meg „A polgári erény“ címmel, de a sorok közt olvasható volt, hogy tulajdonképpen az új színésznő kedvéért író­­­dott. A főtéren egy új virágosbolt nyílott és ott vidéki jogászok jelentek meg, akik összera­í­kosgatott forintokból kompániában csináltattak bokrétákat, koszorúkat a Ponty Biri első fellé­pésére a grófok boszantására, akik eddig sohase törődtek azzal, hogy a színésznőknek virág kell, hanem úgy tapasztalták, hogy inkább pezsgő kell és hitelbe ruha kell és készpénz kell. Eddig ismeretlen emberek kerültek elő a homályból. Akik Pestről ideszakadtak és nem tudtak volt belehelyezkedni a zárkózott társaságokba, most revánsra szövetkeztek, ügyvédek, ágensek, ke­reskedők a Ponty Biri pártjára állottak. Egy élet- és balesetbiztosítási ember, mint az új színésznő apjának régi barátja jelentkezett, há­rom páholyt foglalt le és Pestről hozatott a pá­holyokba szakmabeli urakat, akik frakkosan, fehérkertyű­sen jelentek meg, hogyha netán az­ arisztokrácia tüntetve elmaradna, ne legyen hiány frakkban. * Mit­ mondjak még. A „polgári erény“ zajos diadalt aratott. A színházban arra számítottak, hogy az első fellépésnél a grófok ellen tüntetni lesz szükséges és bevonult az egész város. A tanárok mind a három kollégium ifjúságának színházi engedélyt adtak, ami eddig operettek­nél lehetetlen volt. A református kollégium poétája, a benlakó filozopter, verset írt Ponty Birihez és a verset rózsaszínű papirosra ötszáz­­ példányban kinyomatva, a karzatokról dobálták le .A nézőtér hihetetlenül zsúfolva volt. A mág­nások majd megfulladtak a meleg miatt. Az öt régi kedvenc primadonnájuk egy második eme­,­leti páholyban szorongott, ahová még hatan te­lepedtek be. Zúgott, viharzott a taps az új szí­nésznől, m­inden jelenésére és­ negyedóráig a tar-] Rémuralom Horvátországban. Budapest, január 31. A horvát tartománygyűlést Duvaj bán hatalomrajutásának harmadik napján fel­oszlatta. A pártokkal nem tárgyalt, arra nézve pedig még csak kísérletet sem tett, hogy többséget szerezzen magának, amely­­lyel Horvátországot alkotmányosan igaz­gassa. Duvaj két kézzel kapott az alkalom után, melyet a horvát ellenzéki sajtó a tá­madásokban felkínált neki. Duvaj az ellen­zéki sajtó támadásait hivatalos pártnyilat­kozatoknak vette s még mielőtt a pártvezé­rek kijelenthették volna, hogy a pártsajtó nem cserélhető fel magával a párttal, sietve feloszlatta a tartománygyűlést, melyet alig pár héttel ezelőtt választott Horvátország. Ebből a tényből megállapítható, hogy Duvaj úrnak nem az alkotmányos kormányzás a célja. Hogy ez a megállapítás fedi az igazsá­got, azt azok a felháborító hírek bizonyítják, melyek a tartománygyűlés feloszlatása óta érkeznek Zágrábból. Kettyüs kézzel idáig se dolgozott a horvát közigazgatás és igazságszolgáltatás. De a tartománygyűlés feloszlatása óta szinte megszűnt a személyi biztonság és megszűnt az a kevés sajtó­­szabadság, melyet a horvát törvények biz­tosítanak a sajtónak. Az embereket, a kelle­metlen politikusokat és befolyásos személyi­ségeket a legfelháboritóbb megokolással tör­vény elé idézik és letartóztatják. Az ellen­zéki sajtót a legbrutálisabb konfiskálások­­kal megfélemlítik s megjelenésükben meg­akasztják. És Cuvaj úr, amikor a jog- és tör­vény­tiprás megszégyenítő hívei bejárják a világot, azzal magyarázza ezt az abszolu­tisztikus kormányzást, hogy a sajtó és az emberek szigorú megrendszabályozása azért szükséges, mert az állampolgárok vissza­élnek a szabadsággal. Duvaj úr tehát sokalja még azt a szabadságot is, melyet Horvát­országban élveznek a polgárok és felosz­latja a tartománygyűlést, hogy ne legyen fórum, ahol felelősségre vonhassák ama cse­lekedetek miatt, amelyek szégyenét képezik nemcsak a horvát alkotmánynak, de Horvát­ország históriájának is. E rémuralommal szemben hang se hallik Horvátországban. Az emberek megfélem­lítve, a sajtó gúzsba kötve , ki adjon hát hangot a tömérdek szenvedésnek, mely a horvát nép lelkét fojtogatja. A horvát nép csak messze Horvátországtól, az osztrák törvények oltalma alatt merészkedik érzel­meinek kifejezést adni. A mai tüntetések, melyeket a Bécsben élő horvátok rendez­tek, némileg ráterelte a monarkia népeinek figyelmét a horvátokra s ha a tüntetők nem is érték el azt a céljukat, hogy a bécsi ma­gyar ház előtt kifejezzék azon való felhábo­rodásukat, hogy a horvát tartománygyűlést feloszlatták, Magyarország megértheti a tüntetők szándékából, hogy kit okolnak a horvátok azért a politikáért, mely a Dráván túl meghonosodott az utolsó esztendők alatt. A magyar ház előtt tervbe vett tüntetés Magyarországnak akarja értésére adni, hogy a horvát politikáért első­sorban a magyar miniszterelnök felelős, akinek előterjeszté­sére a korona a horvát bánt kinevezi s aki­nek hozzájárulásával a tartománygyűléseket minden untalan feloszlatják. És a gyűlölet, mely e politika folytán a horvátok szívében tombol, első­sorban Magyarország ellen for­dul és Magyarországot teszi felelőssé a vi­lág előtt ama durva sérelmekért, melyeket Horvátországban ejtettek a közszabadsá­gokon. E gyűlölet szitásával kezdte meg működését Duvas úr. Gyűlöletet vetett és a sajtó útján közzétett politikai program­já­ban mégis azt hirdeti magáról ájtatos szem­­forgatással, hogy politikájának tengelye a béke helyreállítása és megerősítése lesz a két testvér­ország között. De hát szabad-e komolyan venni ilyen nyilatkozatot annak szájából, aki politikájával felbőszíti ellenünk Horvátországot? Hogyan képzeli Duvaj úr a

Next