Pesti Napló, 1912. április (63. évfolyam, 79–103. szám)

1912-04-02 / 79. szám

Budapest, kedd PESTI NAPLÓ 1912 április 2. 79. szám. 3 . Maguik az Auffenberg barátai. — Rezolució van a hasukban, azért beszél­nek igy! — kiáltotta vissza Rákosi Viktor. Talán csak tréfa az egész: április elseje van, tette hozzá. Gróf Zichy Aladár a néppárt nevében hozzájárulását jelentette Kossuth Ferenc ha­tározati javaslatához, Egry Béla pedig meg­kérdezte a miniszterelnököt, miképpen kerültek a nyilvánosság elé a pénteki audienciáról szóló újsághírek s megfelelnek-e ezek a valóságnak? Az ülés nevezetes eseménye azonban ezután következett. Gróf Andrássy Gyula állott föl szólásra. És ugyanaz az Andrássy Gyula, aki az egész rezoluciós mozgalmat megindította, ma fentartás nélkül odaborult a Khuen-Héderváry nyakába. Kijelentette, hogy teliben helyesli a miniszterelnök eljárását, a helyében ő is úgy cselekedett volna, sőt történelmi hiba, történelmi hálátlanság és bűn lett volna a király hangula­tával nem számolni... Az egész baloldal elképedve hallgatta ezt a beszédet. Gróf Andrássy Gyula, aki szívesen játsza az első politikai gavallér szerepét, lelkesen dicsérő szavakat talál a hatalmi érdekért történt nyílt elvfeladás számára! Gróf Batthyány Tivadar, az ülés utolsó szónoka, kegyetlen őszinteséggel kifejezést is adott az ellenzék el­ítélő véleményének a szomorú állapotok felett. Igen ügyes beszédet, mondott Z­b­o­r­a­y Miklós, aki határozott felvilágosítást követelt arra a kérdésre, mi lett légyen az a veszedelem, amit Héderváry most elhárított? Gróf Appo­­nyi Albert viszont honorálta a kormány indító okait, hogy vállalkozásával a királyt lelkiisme­reti megrázkódtatásoktól kímélte meg, de hely­telen, hogy ez a kormány vállalkozott az új helyzetben is. Beszélt még­­Szabó István a kisgazdák nevében, így a kormány bemutatko­zása körül megindult vita ma sem fejeződött be. Holnap is lesz ülés, melyre a többi közt P­o­­ G­­ttyi Géza is fel­ír­atkozott. Szerdától a jövő he­rekig húsvéti szünetet tartanak, de valószínüleg ezután is a kormány bemutatkozása felett foly­tatják a vitát. A képviselőház ülése. — Kezdete délelőtt tíz órakor.­­— Elnök: Návay Lajos. Az elnök elparentálja S­z­i­v­á­k Imrét, majd a Széki kerületben megválasztott Hatfaludy Ernő mandátumát mutatja be. Fölkiáltások a baloldalon: Szép kis választás volt. (Zaj.) Sümegi Vilmos: Baromvásárt csinálnak az or­szágból! Ez a nemzeti munka? (Zaj.) A megbízó­levelet az állandó igazoló­bizottság­­nak adják ki. Gróf Batthyány Tivadar: Éljen az általános vá­lasztójog! (Zajos helyeslés a szélsőbaloldalon. Zaj.) Ezután az elnök a Kúria átiratát mutatta be, mely szerint a Holló Lajos és Szászi Pál ellen be­adott petíciókat elutasították. Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Éljen Holló! (Zajos helyeslés a baloldalon.) Sümegi Vimos: Hamis tanukkal dolgoztak! Szé­­gyelhetik magukat! A kormány tagjai ezután bevonulnak. A munka­párt megéljenzi őket. Fölkiáltások a baloldalon: Mi van a rezolució­­val? Mit hoztak Bécsből? (Zaj.) Egy hang a jobboldalon: Éljen a király! (Élénk­­éljenzés a jobboldalon. Fölkiáltások balról: Hoch! Hoch!) Gróf Héderváry Károy miniszterelnök átnyújtja ezután a királyi kéziratot, melyet felolvasnak. A kormány bemutatkozása. Gróf Héderváry Károly miniszterelnök: Midőn először is magamat és társaimat újólag bemutatom... (Zaj és derültség a szélsőbaloldalon.) mindenekelőtt kötelességemnek tartom a lefolyt válságról és annak lefolyásáról a t. Háznak beszámolni és a mostani megoldásnak is az okait előadni. Amint méltóztatik tudni, az 1888 : XVIII. törvénycikk körül tervezett határozat, illetőleg ahoz a kormánynak hozzájárulása a koronánál aggályokat okozott, amelyeket nem tud­tunk elhárítani és amelyek a kormányt arra indí­tották, hogy benyújtsa lemondását, amit ő felsége el is fogadott. Azóta volt alkalma a koronának má­sok tanácsát is meghallgatni és dacára ennek, ezek az aggályok nem szűntek meg, sőt bizonyos pontig azt mondhatom, az aggályok még komo­lyabbakká váltak, minthogy a korona kettős hivatásának teljesítésében egy dilemma előtt látszott állam­ és lelkiismeretével nem tudta összeegyeztetni ezen válságnak olyan megoldását oly módon, hogy az lelki­ismeretével összeegyeztethető módon történhetett volna. Midőn erről határozott és a legkomolyabb formában meggyőződést szereztem, akkor egyúttal meg volt jelölve az irány és ki volt jelölve az út, amelyre lépnem kellett és lépnie kel­lett minisztertársaimnak is, akikkel tanácsban e te­kintetben az ügyet határozattá is emeltük, el kellett hárítanunk azokat a nehézségeket, melyek egyéb­ként előállottak volna. Azt a jogi felfogást, amelynek kifejezést adunk, nem lehet megváltoztatni, de igenis, lehet valamit tenni férfiasan és ez az, hogy azon körülményekre való utalással nem akarjuk e felfogásaink­nak érvényesítését most kieszközölni és minden határozattól e téren elállunk. Ezt meg lehet tenni akkor, ha erre kellő és komoly ok van. Erre pedig igenis, meg van a komoly ok. Mert hiszen ha egyébre nem gondolok, mint arra a tra­dicionális királyhű­ségre, amely a nemze­tet mindig jellemezte, különösen a jelenlegi ősz uralkodóval szemben... (Éljenzés több­­felől.) Egy hang a szélsőbaloldalon: Hát a nemzet joga? Gróf Héderváry Károly: . . . akinek annyi jóté­teményében részesült a nemzet az alkotmány hely­reállítása óta (Zaj a szélsőbaloldalon.), akinek sze­mélyében az egész világ a fejedelmek egyik leg­nagyobbikát tiszteli: első kötelességünk volt ez al­kalommal — és ez volt az indító okok egyike — hogy a magunk tartásával azt a lelkiismereti nyugal­mat helyreállítsuk. A második ok pedig az, hogy el kellett hárítanunk azokat az aggodalmas bo­nyodalmakat, amelyek előállottak volna, ha annak a felfogásnak követ­kezményei levonulnak. Minden habozás nél­kül tehát arra határoztuk magunkat, hogy újra vál­laljuk a kormányt, még­pedig azért is, hogy bizto­sítsuk a királynak hozzánk való jóindulatát, amely­nek gyakorlása az ő nemes királyi szívének oly jól esik és azért is, hogy a vele való egyetértésben folytassuk azt a munkát, amelyet csak mi tudunk, csak a vele való egyetértésben tudunk eredménye­sen végrehajtani, hogy az országnak és a nemzet­nek összes javait a magunk erejétől kezelhetőleg emeljük. Ezen az alapon kérem a t. Háznak jóindu­latát és támogatását. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Az ellenzéki vezérek. Kossuth Ferenc: A válságnak az a megoldása, amely előtt állunk, egészen szokatlan, sőt azt hiszem, hogy a parlamentarizmus történelmében eddig egyedül áll. Teljesen szokatlan az, hogy egy kor­mány, amely egy bizonyos állásfoglalás miatt le­mondott, közvetlen lemondása után, előbbeni állás­­foglalásával ellentétben levő alapon, ismét vállaljon kormányt. De egy másik nagyon szokatlan jelenség előtt is állunk, az előtt, hogy most nem a kormány fedezi ő felségét a királyt, hanem egy bizonyos fokig a király fedezi a kormányt. Ez annál sajnálatosabb tény, mert ez úgy tünteti fel a magyar nemzetet és a képviselőházat, mintha ez olyan rakoncátlan lenne, hogy a király alkotmányos jogait oly makacsul tá­madja, hogy az uralkodót a végletekig elkeserítve és elkedvetlenítve, rendkívül komoly elhatározásra szorítaná, ami Európa előtt furcsa színben tünteti fel a magyar nemzetet. Annál furcsább színben, mert kétségtelenül igaz, hogy őfelsége egész Európában igen nagy tekintélynek örvend. A tényállás pedig az, hogy nemcsak hogy nem rakoncátlan a magyar nemzet és a magyar képvi­selőház, de a magyar képviselőházban nincs egyet­len olyan ember sem, aki a felségjogokat csorbítani akarta volna vagy akarná. Sőt ellenkezőleg, a mi törekvésünk az volt, hogy kiküszöböltessék minden félreértés a nemzet és a király közt, a felségjogok­nak magyarázatára alkalmazására vonatkozólag, úgy­hogy ezzel biztosíttassák az az összhang, amely feltétlenül szükséges, hogy létezzék a nemzet és a király között, azért, hogy a király uralkodása és a nemzet élete békés legyen. Föltétlenül igaz az, hogy Magyarországon min­den jog a nemzettől ered, így a felségjogok is a nemzettől erednek. Magyarországon nincsenek kor­­l­­átlan felségjogok, így nem korlátlan az a felségjog­­ sem­, hogy őfelsége a hadsereggel minden körülmé­­­­nyek közt korlátlanul rendelkezik. Az 1888:XVIII. c.­cikkről szólok. Ennek a tör­vénynek, amely háborús veszedelmek szempontjából­­ hozatott meg, egy olyan kormány, amelynek parla-­­ menti alapja nem volt és ennek folytán a magyar­­ alkotmány szerint nem volt törvényes kormány, olyan magyarázatot adott, amely beleütközik az­­ ország újoncmegajánlási jogába. Midőn ezt a vészél­­­lyes súrlódási pontot kiküszöbölni igyekeztünk, nem tudtuk és nem­ hittük, hogy őfelsége állandóan ma­­­­gáévá tette volna azt a törvényértelmezést, amely­nek összeegyeztetése, a király által feltétlenül fen­­tartani kívánt 1867-iki törvénycikkel anyagi lehe­tetlenség. Még most is hisszük, hogy ha őfelsége megkapja a kellő felvilágosításokat, magától a kép­­viselőháztól, be fogja látni, hogy az országnak azt a sarkalatos törvényét, amely biztosítja az újonc­megajánlási jogot, semmiképpen érinteni nem lehet egy más törvény magyarázatával. Végezetül röviden azt akarom bejelenteni, hogy miután a kormány elállt attól a megegyezéstől, amely közte és pártom közt az ország jogvédelmére létrejött, mi is teljesen felmentve érezzük magunkat minden elvállalt kötelezettség alól és teljesen visszanyertük cselekvési szabadságunkat. Álljuk azt a tételt, hogy alkotmányos királyságokban nemcsak a királynak, hanem a nemzetnek is vannak jogai... Barabás Béla: A nemzet az első! Kossuth Ferenc: ... és hogy a nemzet jogait az országgyűlés, elsősorban pedig a képviselőház van hivatva megvédelmezni. Mi tehát, fentartva elhatá­rozási szabadságunkat, küzdeni fogunk a benyújtott véderőjavaslat ellen, de kivált az ellen, hogy a véd­erőjavaslatban bennmaradjanak oly intézkedések, me­lyek a nemzet jogállom­ányát csökkentik. Ebből ki­folyólag van szerencsém beterjeszteni egy határo­zati javaslatot, amely a következőleg hangzik. (Ol­vassa): Küldjön ki a Ház egy huszonegytagú bizottsá­got azzal a megbízással, hogy készítsen egy hódolat­teljes felirati javaslatot, melylyel a Ház igyekezzék meggyőzni őfelségét a királyt arról, hogy az 1888: XVIII. törvénycikknek az az értelmezése, amely nem csorbítja a nemzet ujoncmegajánlási jogát, semmi, törvényen nyugvó felségjogot nem sért. (Hosszas éljenzés és taps a balközépen.­ (Holló Lajos beszéde.) Holló Lajos: Nem tartja Kossuth határozati ja­vaslatát szerencsés lépésnek, mert az ilyen javasla­toknak visszautasítása csak gyengeségünknek újabb tanujele volna. Foglalkozik a válság mozzanataival s megemlékezik a rezolucióról, melyet a függetlenségi párt sohasem tartott kellő ellenszolgáltatásnak arra, hogy­­érje elálljon a rendkívüli eszközök használatá­tól, de mások meggyőződését itt tiszteletben tartot­ták. A kormánypárt is leszögezte magát a rezolució mellé, melynek célja az újoncmegajánlás joga körül előfordult visszaéléseknek korrektúrája volt. A tör­vényhatóságokat is megmozgatták a kormány le­mondása után s mi az eredmény? A királyi kézirat szerint éppen az ellenkezője következett be annak, mint ahova eljutni akartunk. Mi kívántunk az 1888 : XVIII. t.-cikkel szemben olyan magyarázatot létre­hozni, amely az eddigi törvénytelen alkalmazást ki­zárja, vagy legalább is lényegesen megnehezíti. S a kormány, midőn ezt a maga részéről is szükségesnek és helyesnek ítélte, mégis arra az eredményre jutott, hogy jött egy királyi leirattal, amely a törvényma­gyarázatot helyettünk gyakorolja és rálép azon térre, amelyről a magyar alkotmányos élet az uralkodót mindig vissza akarta tartani, hogy önkényes királyi rendeletekkel és ediktumokkal a saját jogainak ha­tárait és területét megállapíthassa. Hiszen abban áll az alkotmányos élet legelemibb követelménye, hogy egy törvény, amely fennáll, a maga meghozott cél­jai, a maga rációja, a maga törvényes magyarázata szerint nyerjen pártatlan alkalmazást a korona és a nemzet részéről egyaránt De hogyha az uralkodó egyoldalúan maga értelmezi és magyarázza a tör­vényt és annak eddigi alkalmazását, amelyet az or­szággyűlésnek egész egyeteme azon törvénynek szel­lemével és intézkedéseivel ellentéteseknek minősít, ő fennállónak, alkotmányosnak és törvényesnek je­lenti ki: ez a törvénymagyarázatnak és a királyi jog gyakorlásának olyan tere és olyan formája, amelytől régi törvényhozásaink mindig óvták az országot, mert ez vezetett el minket azokhoz az abszolutisz­tikus törekvésekhez, amelyek az országra nézve nagy veszedelmeket és válságokat idéztek elő. De lényegileg sem áll meg ezen királyi leiratban foglalt állítás. Nem áll meg azért, mert a tényekkel ellenkezik. Sajnos, az ország nem állott mindig za­vartalan birtokában az ő alkotmányos jogainak. Nem akarok sok példára rámutatni, elég hivatkoznom arra, itten áll a példa előttünk, mikor az alkotmányos többség akaratának, a képviselőház határozatának meggátlása végett katonai erő nyomult be a parla­mentbe. De itt van magának az 1888 : XVIII. t.-cikk al­kalmazása, midőn éppen az az ok szolgált arra, hogy a póttartalékosokat és tartalékosokat behívják, hogy ez az országgyűlés élve jogaival, élve azzal a jogá­val, hogy a többség a maga határozatát és felfogá­sát érvényre juttassa, megtagadta az újoncok szállí­tását és ezen megtagadott újoncok pótlására vették igénybe ezen törvény alkalmazását. Ezek a tények állanak ellentétben azzal a kije­lentéssel, hogy a nemzet mindig zavartalanul volt al­kotmányos jogainak birtokában. És jövőre is, ennek a helyzetnek fentartása, a törvény hasonló magyarázá­­sának és alkalmazásának lehetősége olyan perspektí­vát tár elénk, amely újabb zavaroknak és alkot­mány­ellenes tényeknek nyitja meg lehetőségét. Amit még ezzel a ténynyel szemben mondanom kell, az az, hogy bármi legyen is egy kormány fel­fogása, ezt a felfogását és eljárását a királynak sza­vával, a királynak tényével fedezni egy parlamen­táris államban sohasem lehet. A t. kormány még azzal indokolja elhatározását, hogy a királynak ezen irányú megnyugtatásával, egy Végzetes bajt hárított el az ország férfij, melyet félhivatalos lapjaiban juttatott az om

Next