Pesti Napló, 1912. április (63. évfolyam, 79–103. szám)
1912-04-02 / 79. szám
Budapest, kedd PESTI NAPLÓ 1912 április 2. 79. szám. 3 . Maguik az Auffenberg barátai. — Rezolució van a hasukban, azért beszélnek igy! — kiáltotta vissza Rákosi Viktor. Talán csak tréfa az egész: április elseje van, tette hozzá. Gróf Zichy Aladár a néppárt nevében hozzájárulását jelentette Kossuth Ferenc határozati javaslatához, Egry Béla pedig megkérdezte a miniszterelnököt, miképpen kerültek a nyilvánosság elé a pénteki audienciáról szóló újsághírek s megfelelnek-e ezek a valóságnak? Az ülés nevezetes eseménye azonban ezután következett. Gróf Andrássy Gyula állott föl szólásra. És ugyanaz az Andrássy Gyula, aki az egész rezoluciós mozgalmat megindította, ma fentartás nélkül odaborult a Khuen-Héderváry nyakába. Kijelentette, hogy teliben helyesli a miniszterelnök eljárását, a helyében ő is úgy cselekedett volna, sőt történelmi hiba, történelmi hálátlanság és bűn lett volna a király hangulatával nem számolni... Az egész baloldal elképedve hallgatta ezt a beszédet. Gróf Andrássy Gyula, aki szívesen játsza az első politikai gavallér szerepét, lelkesen dicsérő szavakat talál a hatalmi érdekért történt nyílt elvfeladás számára! Gróf Batthyány Tivadar, az ülés utolsó szónoka, kegyetlen őszinteséggel kifejezést is adott az ellenzék elítélő véleményének a szomorú állapotok felett. Igen ügyes beszédet, mondott Zboray Miklós, aki határozott felvilágosítást követelt arra a kérdésre, mi lett légyen az a veszedelem, amit Héderváry most elhárított? Gróf Apponyi Albert viszont honorálta a kormány indító okait, hogy vállalkozásával a királyt lelkiismereti megrázkódtatásoktól kímélte meg, de helytelen, hogy ez a kormány vállalkozott az új helyzetben is. Beszélt mégSzabó István a kisgazdák nevében, így a kormány bemutatkozása körül megindult vita ma sem fejeződött be. Holnap is lesz ülés, melyre a többi közt Po Gttyi Géza is felíratkozott. Szerdától a jövő herekig húsvéti szünetet tartanak, de valószínüleg ezután is a kormány bemutatkozása felett folytatják a vitát. A képviselőház ülése. — Kezdete délelőtt tíz órakor.— Elnök: Návay Lajos. Az elnök elparentálja Szivák Imrét, majd a Széki kerületben megválasztott Hatfaludy Ernő mandátumát mutatja be. Fölkiáltások a baloldalon: Szép kis választás volt. (Zaj.) Sümegi Vilmos: Baromvásárt csinálnak az országból! Ez a nemzeti munka? (Zaj.) A megbízólevelet az állandó igazolóbizottságnak adják ki. Gróf Batthyány Tivadar: Éljen az általános választójog! (Zajos helyeslés a szélsőbaloldalon. Zaj.) Ezután az elnök a Kúria átiratát mutatta be, mely szerint a Holló Lajos és Szászi Pál ellen beadott petíciókat elutasították. Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Éljen Holló! (Zajos helyeslés a baloldalon.) Sümegi Vimos: Hamis tanukkal dolgoztak! Szégyelhetik magukat! A kormány tagjai ezután bevonulnak. A munkapárt megéljenzi őket. Fölkiáltások a baloldalon: Mi van a rezolucióval? Mit hoztak Bécsből? (Zaj.) Egy hang a jobboldalon: Éljen a király! (Élénkéljenzés a jobboldalon. Fölkiáltások balról: Hoch! Hoch!) Gróf Héderváry Károy miniszterelnök átnyújtja ezután a királyi kéziratot, melyet felolvasnak. A kormány bemutatkozása. Gróf Héderváry Károly miniszterelnök: Midőn először is magamat és társaimat újólag bemutatom... (Zaj és derültség a szélsőbaloldalon.) mindenekelőtt kötelességemnek tartom a lefolyt válságról és annak lefolyásáról a t. Háznak beszámolni és a mostani megoldásnak is az okait előadni. Amint méltóztatik tudni, az 1888 : XVIII. törvénycikk körül tervezett határozat, illetőleg ahoz a kormánynak hozzájárulása a koronánál aggályokat okozott, amelyeket nem tudtunk elhárítani és amelyek a kormányt arra indították, hogy benyújtsa lemondását, amit ő felsége el is fogadott. Azóta volt alkalma a koronának mások tanácsát is meghallgatni és dacára ennek, ezek az aggályok nem szűntek meg, sőt bizonyos pontig azt mondhatom, az aggályok még komolyabbakká váltak, minthogy a korona kettős hivatásának teljesítésében egy dilemma előtt látszott állam és lelkiismeretével nem tudta összeegyeztetni ezen válságnak olyan megoldását oly módon, hogy az lelkiismeretével összeegyeztethető módon történhetett volna. Midőn erről határozott és a legkomolyabb formában meggyőződést szereztem, akkor egyúttal meg volt jelölve az irány és ki volt jelölve az út, amelyre lépnem kellett és lépnie kellett minisztertársaimnak is, akikkel tanácsban e tekintetben az ügyet határozattá is emeltük, el kellett hárítanunk azokat a nehézségeket, melyek egyébként előállottak volna. Azt a jogi felfogást, amelynek kifejezést adunk, nem lehet megváltoztatni, de igenis, lehet valamit tenni férfiasan és ez az, hogy azon körülményekre való utalással nem akarjuk e felfogásainknak érvényesítését most kieszközölni és minden határozattól e téren elállunk. Ezt meg lehet tenni akkor, ha erre kellő és komoly ok van. Erre pedig igenis, meg van a komoly ok. Mert hiszen ha egyébre nem gondolok, mint arra a tradicionális királyhűségre, amely a nemzetet mindig jellemezte, különösen a jelenlegi ősz uralkodóval szemben... (Éljenzés többfelől.) Egy hang a szélsőbaloldalon: Hát a nemzet joga? Gróf Héderváry Károly: . . . akinek annyi jótéteményében részesült a nemzet az alkotmány helyreállítása óta (Zaj a szélsőbaloldalon.), akinek személyében az egész világ a fejedelmek egyik legnagyobbikát tiszteli: első kötelességünk volt ez alkalommal — és ez volt az indító okok egyike — hogy a magunk tartásával azt a lelkiismereti nyugalmat helyreállítsuk. A második ok pedig az, hogy el kellett hárítanunk azokat az aggodalmas bonyodalmakat, amelyek előállottak volna, ha annak a felfogásnak következményei levonulnak. Minden habozás nélkül tehát arra határoztuk magunkat, hogy újra vállaljuk a kormányt, mégpedig azért is, hogy biztosítsuk a királynak hozzánk való jóindulatát, amelynek gyakorlása az ő nemes királyi szívének oly jól esik és azért is, hogy a vele való egyetértésben folytassuk azt a munkát, amelyet csak mi tudunk, csak a vele való egyetértésben tudunk eredményesen végrehajtani, hogy az országnak és a nemzetnek összes javait a magunk erejétől kezelhetőleg emeljük. Ezen az alapon kérem a t. Háznak jóindulatát és támogatását. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Az ellenzéki vezérek. Kossuth Ferenc: A válságnak az a megoldása, amely előtt állunk, egészen szokatlan, sőt azt hiszem, hogy a parlamentarizmus történelmében eddig egyedül áll. Teljesen szokatlan az, hogy egy kormány, amely egy bizonyos állásfoglalás miatt lemondott, közvetlen lemondása után, előbbeni állásfoglalásával ellentétben levő alapon, ismét vállaljon kormányt. De egy másik nagyon szokatlan jelenség előtt is állunk, az előtt, hogy most nem a kormány fedezi ő felségét a királyt, hanem egy bizonyos fokig a király fedezi a kormányt. Ez annál sajnálatosabb tény, mert ez úgy tünteti fel a magyar nemzetet és a képviselőházat, mintha ez olyan rakoncátlan lenne, hogy a király alkotmányos jogait oly makacsul támadja, hogy az uralkodót a végletekig elkeserítve és elkedvetlenítve, rendkívül komoly elhatározásra szorítaná, ami Európa előtt furcsa színben tünteti fel a magyar nemzetet. Annál furcsább színben, mert kétségtelenül igaz, hogy őfelsége egész Európában igen nagy tekintélynek örvend. A tényállás pedig az, hogy nemcsak hogy nem rakoncátlan a magyar nemzet és a magyar képviselőház, de a magyar képviselőházban nincs egyetlen olyan ember sem, aki a felségjogokat csorbítani akarta volna vagy akarná. Sőt ellenkezőleg, a mi törekvésünk az volt, hogy kiküszöböltessék minden félreértés a nemzet és a király közt, a felségjogoknak magyarázatára alkalmazására vonatkozólag, úgyhogy ezzel biztosíttassák az az összhang, amely feltétlenül szükséges, hogy létezzék a nemzet és a király között, azért, hogy a király uralkodása és a nemzet élete békés legyen. Föltétlenül igaz az, hogy Magyarországon minden jog a nemzettől ered, így a felségjogok is a nemzettől erednek. Magyarországon nincsenek korlátlan felségjogok, így nem korlátlan az a felségjog sem, hogy őfelsége a hadsereggel minden körülmények közt korlátlanul rendelkezik. Az 1888:XVIII. c.cikkről szólok. Ennek a törvénynek, amely háborús veszedelmek szempontjából hozatott meg, egy olyan kormány, amelynek parla- menti alapja nem volt és ennek folytán a magyar alkotmány szerint nem volt törvényes kormány, olyan magyarázatot adott, amely beleütközik az ország újoncmegajánlási jogába. Midőn ezt a vészéllyes súrlódási pontot kiküszöbölni igyekeztünk, nem tudtuk és nem hittük, hogy őfelsége állandóan magáévá tette volna azt a törvényértelmezést, amelynek összeegyeztetése, a király által feltétlenül fentartani kívánt 1867-iki törvénycikkel anyagi lehetetlenség. Még most is hisszük, hogy ha őfelsége megkapja a kellő felvilágosításokat, magától a képviselőháztól, be fogja látni, hogy az országnak azt a sarkalatos törvényét, amely biztosítja az újoncmegajánlási jogot, semmiképpen érinteni nem lehet egy más törvény magyarázatával. Végezetül röviden azt akarom bejelenteni, hogy miután a kormány elállt attól a megegyezéstől, amely közte és pártom közt az ország jogvédelmére létrejött, mi is teljesen felmentve érezzük magunkat minden elvállalt kötelezettség alól és teljesen visszanyertük cselekvési szabadságunkat. Álljuk azt a tételt, hogy alkotmányos királyságokban nemcsak a királynak, hanem a nemzetnek is vannak jogai... Barabás Béla: A nemzet az első! Kossuth Ferenc: ... és hogy a nemzet jogait az országgyűlés, elsősorban pedig a képviselőház van hivatva megvédelmezni. Mi tehát, fentartva elhatározási szabadságunkat, küzdeni fogunk a benyújtott véderőjavaslat ellen, de kivált az ellen, hogy a véderőjavaslatban bennmaradjanak oly intézkedések, melyek a nemzet jogállományát csökkentik. Ebből kifolyólag van szerencsém beterjeszteni egy határozati javaslatot, amely a következőleg hangzik. (Olvassa): Küldjön ki a Ház egy huszonegytagú bizottságot azzal a megbízással, hogy készítsen egy hódolatteljes felirati javaslatot, melylyel a Ház igyekezzék meggyőzni őfelségét a királyt arról, hogy az 1888: XVIII. törvénycikknek az az értelmezése, amely nem csorbítja a nemzet ujoncmegajánlási jogát, semmi, törvényen nyugvó felségjogot nem sért. (Hosszas éljenzés és taps a balközépen. (Holló Lajos beszéde.) Holló Lajos: Nem tartja Kossuth határozati javaslatát szerencsés lépésnek, mert az ilyen javaslatoknak visszautasítása csak gyengeségünknek újabb tanujele volna. Foglalkozik a válság mozzanataival s megemlékezik a rezolucióról, melyet a függetlenségi párt sohasem tartott kellő ellenszolgáltatásnak arra, hogyérje elálljon a rendkívüli eszközök használatától, de mások meggyőződését itt tiszteletben tartották. A kormánypárt is leszögezte magát a rezolució mellé, melynek célja az újoncmegajánlás joga körül előfordult visszaéléseknek korrektúrája volt. A törvényhatóságokat is megmozgatták a kormány lemondása után s mi az eredmény? A királyi kézirat szerint éppen az ellenkezője következett be annak, mint ahova eljutni akartunk. Mi kívántunk az 1888 : XVIII. t.-cikkel szemben olyan magyarázatot létrehozni, amely az eddigi törvénytelen alkalmazást kizárja, vagy legalább is lényegesen megnehezíti. S a kormány, midőn ezt a maga részéről is szükségesnek és helyesnek ítélte, mégis arra az eredményre jutott, hogy jött egy királyi leirattal, amely a törvénymagyarázatot helyettünk gyakorolja és rálép azon térre, amelyről a magyar alkotmányos élet az uralkodót mindig vissza akarta tartani, hogy önkényes királyi rendeletekkel és ediktumokkal a saját jogainak határait és területét megállapíthassa. Hiszen abban áll az alkotmányos élet legelemibb követelménye, hogy egy törvény, amely fennáll, a maga meghozott céljai, a maga rációja, a maga törvényes magyarázata szerint nyerjen pártatlan alkalmazást a korona és a nemzet részéről egyaránt De hogyha az uralkodó egyoldalúan maga értelmezi és magyarázza a törvényt és annak eddigi alkalmazását, amelyet az országgyűlésnek egész egyeteme azon törvénynek szellemével és intézkedéseivel ellentéteseknek minősít, ő fennállónak, alkotmányosnak és törvényesnek jelenti ki: ez a törvénymagyarázatnak és a királyi jog gyakorlásának olyan tere és olyan formája, amelytől régi törvényhozásaink mindig óvták az országot, mert ez vezetett el minket azokhoz az abszolutisztikus törekvésekhez, amelyek az országra nézve nagy veszedelmeket és válságokat idéztek elő. De lényegileg sem áll meg ezen királyi leiratban foglalt állítás. Nem áll meg azért, mert a tényekkel ellenkezik. Sajnos, az ország nem állott mindig zavartalan birtokában az ő alkotmányos jogainak. Nem akarok sok példára rámutatni, elég hivatkoznom arra, itten áll a példa előttünk, mikor az alkotmányos többség akaratának, a képviselőház határozatának meggátlása végett katonai erő nyomult be a parlamentbe. De itt van magának az 1888 : XVIII. t.-cikk alkalmazása, midőn éppen az az ok szolgált arra, hogy a póttartalékosokat és tartalékosokat behívják, hogy ez az országgyűlés élve jogaival, élve azzal a jogával, hogy a többség a maga határozatát és felfogását érvényre juttassa, megtagadta az újoncok szállítását és ezen megtagadott újoncok pótlására vették igénybe ezen törvény alkalmazását. Ezek a tények állanak ellentétben azzal a kijelentéssel, hogy a nemzet mindig zavartalanul volt alkotmányos jogainak birtokában. És jövőre is, ennek a helyzetnek fentartása, a törvény hasonló magyarázásának és alkalmazásának lehetősége olyan perspektívát tár elénk, amely újabb zavaroknak és alkotmányellenes tényeknek nyitja meg lehetőségét. Amit még ezzel a ténynyel szemben mondanom kell, az az, hogy bármi legyen is egy kormány felfogása, ezt a felfogását és eljárását a királynak szavával, a királynak tényével fedezni egy parlamentáris államban sohasem lehet. A t. kormány még azzal indokolja elhatározását, hogy a királynak ezen irányú megnyugtatásával, egy Végzetes bajt hárított el az ország férfij, melyet félhivatalos lapjaiban juttatott az om