Pesti Napló, 1913. június (64. évfolyam, 129-153. szám)
1913-06-01 / 129. szám
2 Budapest vasárnap PESTI NAPLÓ 1913 Június 1. 129. szám: mi felindulástól reszketve szemléljük ezt az egyetemes bomlást. Példák után nézünk körül, de hiába. Vigasztalást keresünk, de sehol a nagy sötétségben egy fénysugár. Az árulónak, aki a vezérkar zöld és aranyos ruháját viselte, aki főúri gesztussal és pazarlással élvezte az élet örömeit, gyilkos fegyvert nyomtak a kezébe, ítéltek s egyúttal lehetetlenné tették, hogy valaha megtudhassák a veszedelem egész nagyságát, amelyet felidézett. S más árulók, országok más károsítói, a közéleti erkölcs, a politikai morál megrontói emelt fővel járhatnak. Honnan szerezzünk hát megnyugvást? Mögöttünk félelmes szakadék, előttünk sötétség. Minden hitünk, reményünk néhány tiszta lélekből fakad, férfiakéból, akik tudnak még bízni, remélni, harcolni, bűnöket üldözni tisztaság erejével. Ami minket illet, a mi országunk belső ügyét: e harc nehezebbik része megvitatott, az igazság kiderült. Megvan az ítélet s amit kedden délben a törvényszéken kihirdetnek, nem változtat rajta. Lukács Lászlónak igaza van, ha most megy fel, hisz minden tisztázva van, minden bevégeztetett. Holnap még ott állhat a király előtt, dadogva és kertelve. Holnapután rajta is győzedelmeskedik az az igazság, hogy nincs többféle morál, hogy korrupció és laza erkölcsi felfogás sehol nem tűrhető, mert ez a betegség nem szigetelhető el, ez átmegy várfalakon és szuronyerdőkön, ezt csak kiégetni lehet, vagy mindenestől elpusztulni belé. L " ........................ Budapest, május 31. Tábornokok a királynál. Bécsből jelentik: A király ma délelőtt Schönstrunnban magánkihallgatáson fogadta Trsztyánszky lovassági tábornokot, a budapesti negyedik hadtest parancsnokát, továbbá Meixner gyalogsági tábornokot, a temesvári hetedik hadtest parancsnokát és Nikics altábornagyot, az ötödik honvédkerület parancsnokát. - Tjr ■ 1 ----------------------“1 Justh Gyula programmja. Justh tervezete helyesnek találja ugyan általánosságban az Irányi-programm elfogadását, de megállapítja, hogy annak több pontja a modern szociális és gazdasági életre nézve elavult, egyes részei pedig már megvalósultak. De figyelembe kell venni azt, hogy az egyesülő függetlenségi pártnak nemcsak elvi, hanem munkaprogrammot is kell adnia, illetve részleteznie a sorrendet, ahol az egyes követelményeket megvalósítani kívánja. A függetlenségi párt az utóbbi tíz év alatt kettős harcot folytatott, úgymint: a katonai nemzeti vívmányokért ,továbbá a gazdasági önállóság első részletéért: az önálló bankért. Ebből a két követelésből az utóbbi könnyebben megvalósítható, amennyiben nem ütközik a felségjogba, s egyedül a nemzettől függ az önálló gazdasági berendezkedés életbeléptetése. Éppen a kettőnek a megvalósításához feltétlenül ragaszkodik. Követeli a program, a pragmatika szankció intézkedéseinek megfelelően a közös védelmet szolgáló önálló nemzeti hadsereget, az önálló külügyi berendezkedést és az ország belügyeiben teljesen szabad rendelkezést, a Horvát-szlavon tartományokkal az 1868: XXX. t.-c. alapján a béke helyreállítását s állandósítását. A nemzetiségi kérdésben szintén a békés megegyezést hangsúlyozza, természetesen a nemzeti egység tekintélyének megóvása mellett. Részletesen felsorolja ennek módjait. Követeli továbbá Bosznia-Hercegovinának Magyarországhoz való csatolását. * (Justh Gyula részletes programmja. — A fúziós tárgyalások. — Az ellenzék taktikája.) (Saját tudósítónktól.) A fúzió kérdésében a Justh-párt vezetősége megszabta a maga álláspontját. A programra pontjait megállapították és Justh Gyula ezt a munkálatot Károlyi Mihálynak is, Apponyi Albertnek is átadta. Justh Gyula tervezetét pártja teljes egészében a magáénak vallja. Justh Gyula programmja nagyszabású tanulmány, kész tervezet, amely Irányi Dániel 1884. évi programmját veszi ugyan alapul, de tekintetbe veszi a szabadelvű haladás és a modern szociális fejlődés követelményeit. A demokratikusan gondolkozó politikus alkotása ez a programm, amelynek elfogadása és betartása az esetleg egyesülő függetlenségi pártok együttmaradását és sikerét biztosítaná. A programm közjogi része mellett igen érdekesek és fontosak a szociálpolitikai követelések. Ezekben nyilvánul meg Justh Gyula radikális politikája. Felemlíti a kivándorlás ijesztő emelkedését, mely jórészt a belső jólét visszafejlődéséből ered. Éppen ezért kell új erőforrások megnyitásával a tömeg gazdasági erejét növelni. Ezt az önálló gazdasági berendezésen kívül a demokratikus birtokpolitika van hivatva előmozdítani. Követeli a tulajdonjog sérelme nélkül a nagybirtokoknak egészséges irányú felaprózását, parcellázását, a hitbizomány kérdésének demokratikus rendezését; ezenkívül az adókulcsnak szintén demokratikus ús megállapítását, vagyis: a progresszív adóreformot. A tömegjólétet és öntudatot mozdítják elő más szociális irányú intézkedések, mint: a gazdasági és ipari munkásbiztosítás, valamint a betegsegélyezés intézményes végleges rendezése. Követeli a programm a sajtó, gyülekezés, valamint a szólásszabadság biztosítását, a közigazgatási tisztviselők viszaéléseitől való intézményes mentesítését. Követeli az egyenlőség elve alapján ezért a programm első helyre helyezi az önálló bank és vámterület követelését, illetve kimondja, hogy a legközelebbi lejáratkor mind a felekezeti egyenlőségnek minden téren való megnyilatkozását, az ok és érdem nélküli nemesítések, valamint címadományozások, kitüntetések egy kicsit megöregedtek, elunták azt a társasági életet, ahol gondosan nevelt leányok kellemeskednek, zsúroznak, zongoráznak, táncolnak és csak férjhez akarnak menni. Ez ifjak a szabadságosabb és kényelmesebb szerelmet kerestek, bohém kompániákkal töltötték szabad idejüket, a varieték csillagait igyekeztek meghódítani és a színházak kulisszái mögé mentek felfedező útra. Lassankint mind többen kötöttek egy-egy viszonyt. Vendéglőkben, kávéházakban előbb egyegy fülkében lehetett látni a párokat, de később kijöttek a nyilvánosság elé, mintegy törvényesítve a szeretőjüket a dunaparti korzón, a Stefánia-úton, a főhercegi cukrászdában, ahol kötelezővé lett bemutatni a világnak az új viszonyokat. Egyszer aztán egy igen egyenes gondolkozású, egészséges és jó kedélyű milliomos azzal lepte meg a világot, hogy feleségül vette a kis barátnőjét, mert már nagyon megszokta és mert rest volt, hogy szakítson vele, ami sírással, öngyilkossági kísérlettel és végkielégítési keserves öszszeggel jár. A példát utánozta egy csipkeáruháztulajdonos Nyomban következett egy nagy bérlésáru-cég fia, aki egy kedvesen kipárnázott, gömbölyded s emiatt nehezedni kezdő ballerinával esküdött meg. Stupp, a fakirály, pláne a feleségétől vált el, hogy a barátnőjét elvegye, mert fáradságosnak érezte a kétlakiságot s úgy gondolta, hogy az egyik háztartást meg is spórolhatja. Hát ez a Stopp is íme, nem valami táblabirói, vagy miniszteriális családból való úrikisasszonyka miatt vált el, hanem egy Hamburgból importált brettli-tündér miatt, aki két évvel azelőtt még mint élőkép mutogatta magát. Jelentős fordulat volt tehát Kuffstein Bélának Dezsidányi Magdolnával való házassága, s a Dersidányiék eddigi köréhez tartozó famíliák babonásan hitték, hogy Magdolna a házába édesgeti és jobb, bölcsebb, okosabb és hasznosabb útra téríti a még el nem pusztult milliomosokat. II. Kuffstein Béláné Dersidányi Magdolnát tehát nemhogy elítélték volna, hanem dicsőítve ünnepelték. Amit Kuffstein Béláné öltözködésben, frizurában, kalapban, cipőben kiválasztott, az felkapott, lázasan utánzott divat lett. Szőke, nagy haját görög kontyba kötötte. Egy hétig, amíg ő mást nem gondolt, a város összes frizérasszonyai görög kontyot csináltak s a Félvilág Szinház imádandó primadonnája is görög kontyban produkálta Báthory Erzsébetet, akinek pedig esze ágában sem volt görög kontyról gondoskodni a szüzek megostoroztatásához. Kuffstein Béláné kedvet kapott a színek harmóniájához, hogy ugyanolyan színe legyen a cipőjének, mint a harisnyájának, ebből a sziliből legyen ruháján egy szalag, nyakán egy fodor, kalapján egy csokor és térden felül a harisnya felett szintén egy szalag a csipke varrásánál, amihez, hogy érvényre emelkedjen egy igen merész mozdulatot kellett tenni, amikor egy székre leült, vagy a kocsiba felszállott. Mind utána csinálták a színeket, a szalagokat, csokrokat és mozdulatokat, a kis Jozefin bárónő egyszer fel is bukott nyílt színen, a Kristóftéren, egy ilyen utánacsinálás közben s akkor kitűnt, hogy a veresnyben felülmúlta Kuffsteinnét, mert a csipkés nadrág felső szegélye is olyan színű volt, mint kalapján a csokor és nyakán a fodor. A férjét Dezsidányi Magdolna akkor csalta meg először, amikor nászútjuk napjaiban Párisban egy éjszaka végigjárták a legszebb mulatóhelyeket, ahol Dezsidányi Magdolnának egy Párisba vetődött leánykori gavallérja kalauzolta őket, aki ugyanabban a hotelben lakott, ahol nekik szerzett szállást, egy viharos ifjú ember, aki a földművelésügyi kormány stipendiumával ment Párisba a nehéz borok tartós palackozásának tanulmányozására és küldetése be volt rubrikázva az állami költségvetésbe a mezőgazdasági ipar fejlesztésének tételébe. Ez az ifjú Kuffstein Bélát támogatta a lépcsőkön fel és le. Ez az ifjú a táncos kabarékban rendelte a nehéz borokat és fejlesztette Kuffstein Bélában a mezőgazdasági ipart, amíg csak bírta és eközben érzéki vallomásokkal ostromolta a fiatal asszonyt olyan merészen, hogy mihelyt az első mozdulat ellen nem tiltakozott, már annyi volt, mintha beleegyezett volna a kalandba. — Maga egy-két nap múlva úgyis továbbutazik Magdolna és csak úgy fog emlékezni reám, mint a táncban egy fordulóra, amit egy idegennel lett. Kuffstein Béla ezen az éjszakán az öntudatlanságig lerészegedett. Úgy vitették haza, mint egy holtat és Dezsidányi Magdolna irtózott a gondolattól, hogy vele együtt maradjon, a sorsnak a parancsát látta abban, hogy leánykori barátjának adja oda magát. Két napig majdnem folytonosan aludt Kuffstein Béla, az ágyból mozdulni nem tudott s ezt az időt a felesége Paksban a mezőgazdasági iparfejlesztési tétel boldog részesével töltötte vidáman, kacagva, mintha csak vele lenne nászúton. Még egy hétig maradtak s ezalatt is mindig együtt voltak. A nyomorék elől pár órára mindennap megszöktek. Elutazásuk előtt Dezsidányi Magdolna megmagyarázta az urának, hogy az ilyen jó fiúnak, aki kilenc napot egészen nekik áldozott, illik valami értékes ajándékot venni emlékül, például egy fess aranyórát. — De hisz már megpumpolt kétezer koronáig ... — Ugyan kérlek, a mi körünkben az ilyet nem szokta megmondani a férj a feleségének, dehát ha így van, akkor veszünk neki egy pénztárcát, amibe a kétezer koronát elteheti. hí