Pesti Napló, 1913. június (64. évfolyam, 129-153. szám)

1913-06-01 / 129. szám

Budapest, vasárnap PESTI NAPLÓ 1913 június 1. 129. száza­ 3 megszüntetését; az államtól függő tisztviselők szolgálati pragmatikáját; a korrupció gyö­keres kiirtását; az összeférhetetlenségi tör­vény szigorítását. Külön fejezetet szentel a javaslat az utolsó év eseményeinek, s azt a konzekvenciát vonja le be­lőlük, hogy csakis az általános, eg­yen­lő és titkos választói jog alapján össze­ülő népparlament tudja csak az ország al­kotmányos berendezésének integritását biztosítani. Ezért elsősorban követeli a parlamenti refor­mot, a választási visszaéléseknek szigorú intéz­kedésekkel való lehetetlenné tételét, a törvénysér­tések sürgős reparációját .­­ * A programmot Apponyi Nyírbátorból való visszaérkezése után fogják tárgyalni. Apponyi már ismeri a javaslatot és közjogi részei ellen nincs kifogása, ellenben a szociális reformok közül egyes javaslatokat nem helyesel. Azt hi­szik azonban, hogy Apponyi eme aggályait si­kerül eloszlatni. A Just-párt és a pártonkívüli csoport telje­sen vallja a programmot. A függetlenségi párt egyik alelnöke erről ezeket mondotta: — Az a Programm, amelyet Justh Gyula készített, a jövendő Magyarország Programm­ja. Ezt a programmot vállaljuk. Valljuk, mint ellenzék és emellett kormányké­pes programmnak is tartjuk, mert végre is az események beigazolják a dinasztiának, hogy más politikát becsületesen nem lehet Magyar­­országon csinálni. ,,'J* * ‘ ‘-1 * . .) A Programm kérdésén kívül a taktika kérdése is foglalkoztatja az ellenzéket. Ma is voltak erről tanácskozások. Az ellenzéki kép-­viselők mind a fővárosban vannak. Hétfőn ülé­sezik a munkapárt és megindul a harc. Le­het, hogy a Lukács-per miatt nem hétfőn, csak a hét egyik napján nyugtalanítja a munka­párti izgalmat az ellenzéki harc, de bizonyos, hogy erős küzdelem készül. E harc részleteit és időpontját az események szabják meg. A főrendiházi ellenzék­­szintén szervezkedik. Ha Lukács László esetleg a fő­rendiház legelső ülésén még mint miniszterel­nök jelennek meg, erőteljesen fogják számon­­kérni tőle, hogy a perében gróf De­s­s­e­w­f­f­y Aurél interpelllációjára adott válaszában a fő­rendiházat félrevezette. Vettek neki egy pénztárcát. Az asszony a tárcába belelopott egy apró medaillont, amibe bele volt vésve az első éjszaka dátuma és e négy szó: „Első bűnöm­­— első boldogságom“. Azután hazatérve, a bűnök és boldogságok nagy sorozata következett olyan gyors általános­ságban, hogy nem volt ideje medaillonokat csi­náltatni hozzá, de nem is tartotta célszerűnek, mert körülbelül tudta, hogy a dátumokat nem a kapitulálók jegyzik, hanem inkább a győző hó­dítók. A Kuffstein-ház cselédei rémes titkokat tud­tak. A ház valóban élénk lett. Az asszony fogadó délutánjai módfelett modernek és érdekesek vol­tak. A milliomosok csakugyan ideszoktak és a tó­nus olyan volt, hogy egy-egy intimebb szobában a szabadságos szerelmekért rajongók többet ta­láltak, mint a varietéék kulisszái mögött. A nagy társalgóban a rangos, előkelő szín volt az ural­kodó, ez olyan volt, mint a naiv publikum ré­szére a színpad, ahol morál-darabot anak elő apró süteményekkel és citromos teával. Ez azon-­ban csak az alkalom volt a találkozásokra, a haj­landóságok kitanulmányozására, míg a párok úgy találják, hogy „itt nagyon meleg van“ és el­­szélednek a kedves fülkékbe s az is előfordult, hogy egy szórakozott milliomost a zsúr befeje­zése után egy órával a Kuffsteinné hálószobájá­ban találtak s a kis Jozefin bárónő a fürdőszo­bán át menekült. Az eset különben azért volt fel­tűnő, mert a zsurok végén mindig ott maradt valaki, a legújabb kedvencek közül a ház úrnő­jének a beleegyezésével, amit ő úgy adott tud­tára, hogy: — Itt maradhat egy kis maradékra, ha meg­elégszik azzal, amit belőlem meghagytak. Így maradt volt ott annak idején Hársfalvy György, aki Dezsidányi Magdolnának Kuffstein Bélával való esküvőjekor a botos násznagy tiszt­jét végezte és akinek az inasa a kis Balázs tör­vénytelen gyermeke volt a régi Kuffstein-ház egy cselédleányának, akit Kuffstein Béla legénykorá­ban ejtett meg. A mostani cselédek a szájról-szájra szálló elmondások folytán tudtak róla s ezért bizonyos morális elégtételt láttak abban, hogy a milliomos felesége az ura mellett szeretőket tart és szintén olyan könnyen lesz ágyasává a házba bejárók­nak, mint a cselédek a mészárosnak, a tejesnek, süteményhordónak, villanyszerelőnek és a töb­binek. Kuffstein Béláné még ha gondolkozott is az életmódja felől, azt gondolta: — Én semmiesetre sem azért adtam el ma­gamat, hogy betegápoló legyek és hogy vérem kívánságait erőszakkal megtagadjam. És ha el­adtam magamat egynek a pénzért, a többié le­hetek vonzalmaim, vágyaim és szeszélyeim ked­vére. III. Csak az nem jutott eszébe, hogy valamikor egy komoly érzés kerekedik felül a gondolkozá­sán, amikor már odáig jutott, hogy a vére meg­romlott és hisztérikus kalandokat kergetett. Nem jutott eszébe addig, amíg egy ilyen kalandozása közben a szerelmet keresők búvóhelyének útján éppen ama Baláz­zsal, a Hársfalvy György uriassá fejlődött legénykéjével találkozott és míg kivánva tárta feléje karját és a maga odaigézése volt a szeme sugárzásában, akkor a fiú elfordult tőle, megvetéssel, undorral megátkozta, a legra­gyogóbb nőt, a Kuffstein Béla milliomos felesé­gét, az ünnepelt, körülrajongott és legdivato­sabb, irigyelt Dezsidányi Magdolnát. A titkos kirándulók erdejének szélén történt a hihetetlen jelenet és Kuffstein Béláné haza­­menve, bezárkózott, két napig senkit sem foga­dott, a harmadnapon Hársfalvy, Györgyöt hi­vatta . V Zichy János lesújtó vallomása óta a mun­kapárt tajtékzó dühvel ront a volt miniszterre. Zichy nem sokat törődik velük s úgy tudják, hogy a gróf kilép a nemzeti munkapárt tagjai sorából. Zichy a kilépéséről szóló levelet rövidesen elküldi Khuen-Hédervárynak, a párt elnökének, s ebben elhatározásának in­dokait teljes részletességgel fogja feltárni. Való­színű, hogy Zichyvel több képviselő fogja el­hagyni a munkapártot, azzal az indokkal, amely Zichy Jánosnak a törvényszék előtt eskü alatt — Mondja csak kedves György — szólt csak úgy odavetve — nem adhatná-e nekem kölcsön egy délutánra az inasát, hogy pár órai lovaglásra elkísérjen, az én lovászom maródit jelentett. — A kis Balázst? Oh, mennyire sajnálom. Egészen kétségbe vagyok esve miatta. Már nincs Balázsom. Tegnapelőtt óta nincs. Tegnapelőtt el­ment a háztól, egy levelet hagyott, melyben el­búcsúzott. Azt hiszem, egy kicsit meghibbant az esze, bizonyosan az angol tanítómester töltött bele túlságos sok szociológiát, mert azt írta ne­kem, hogy elég volt a szolgaságból, elmegy és milliomos akar lenni . . . — Milliomos? — Igen. Dehát tudja kedves Magdolna — nevetett Hársfalvy — neki valamiképpen jussa van hozzá, mert ő a maga férjének Kuffstein Bé­lának a törvénytelen fia, az anyja cseléd volt az öreg Kuffsteinék házában. Az asszony felsikoltott: — Most menjen Hársfalvy, — azonnal men­jen . . . — Megbántottam? Mi van abban? Elő szo­kott fordulni. — Nem bántott meg. Köszönöm. Csak men­jen. Egyedül akarok maradni. Hársfalvy György elment. Az asszony egyedül maradva, a szőnyegre dobta magát és amióta emlékezett "kis leánykora óta, amikor észrevette, hogy a Pál Gergely nevű huszárhadnagy nem miatta, hanem az anyja miatt jár a házukhoz, azóta most először sirt. Sirt, jajveszékelt és kiáltott: — Én nyomorult, elátkozott, bűnös lélek! Az én vérem éppen ezt a fiút kívánta meg. Én őt szeretem, csak őt szeretem és csak őt aka­r rom! »"­ .'"'“«fcrf ’rw!' \ •~ T,_________ ‘ Lukácsot Bécsbe rendelte a király. (ítélet előtt. — Lukács Bécsbe utazott. — Kez­dődik a munkapárt bomlása. — Zichy János kilép. — A máramarosszigeti kudarc. — Az ellenzék hangulata. — A h­orvát kérdés.) - i, i . (Saját tudósítónktól.) Minden poli­tikus előtt egy kérdés áll most: mit fog a királyi büntetőtörvényszék tanácsának elnöke kedden kihirdetni? . . . Ezt nem le­het tudni. Ha a bírák, ma, közvetlenül a Vá­­zsonyi védőbeszédének hatása alatt hozták volna meg ítéletüket, úgy bizonyára felmentik Désyt és kiveszett volna belőlük az a pszichológiai motí­vum is, hogy hiszen ugyanők hárman voltak, akik Désyt februárban elítélték. De bármi legyen is kedden az elsőfokú bíróságnak megfelebbez­­hető ítélete, egy bizonyos. Az ország már ítélt e per igazi és egyetlen vádlottja,Lukács László fölött. Etikailag már véget ért a nagy per s véget ért nemcsak ma, hanem már tegnap, ami­kor Zichy János vallomásával a tanúzás befe­jeződött Az ország máris ítélt és utálattal ve­gyes borzalommal hátrál a tisztátlanság ama tengeri áradata elől, amelyet ebben a perben megismert. Az ország ítélt. És érzi ez ítéletnek ezermillió mázsányi súlyát Lukács is, aki vasár­napra Bécsbe menekült. A miniszterelnök, akit a tanuk egész légiójától támogatott Désy Zoltán Európa legnagyobb panamistájának nevezett, a párbeszéd és az ítélethirdetés közötti időt arra használja fel, hogy Bécsbe menjen és a király elé somfordáljon. Minő ízlés, minő erkölcs! És mit akarhat Lukács a királytól? Aligha azért megy oda, hogy köszönetet rebegjen a felséges urnak, amiért gróf Zichy Jánosnak megengedte, hogy vallhasson. Vagy erőszakolt audienciájával akarja ellensúlyozni a hatást, amit a Zichy val­lomása tett? Mindegy! Az ország már ítélt. A magyar tisztesség közérzete már fejét vette Lu­kács Lászlónak. ¥■ Lukács László bécsi kihallgatását félhiva­talos beállítással úgy akarják enyhíteni, hogy a kihallgatást már rég tervezik. Csakugyan . .­­ Előbb Hazai Samu járt a királynál és kö­zölte, hogy mint katona, nem lehet soká részese a kormányzatnak, aztán Balogh Jenőt hivat­ták Bécsbe, hogy referáljon a perről. Közben Héderváry is módot talált, hogy Lukács szereplését lefesse... Ezek után csakugyan rég várható Lukács kihallgatása. Az eredmény is valószínű: Lukácsot fölmentik. Lehet, hogy már holnap, lehet, hogy húzódik a dolog, míg az az utódát megtalálják. De Lukács veszve van, őt már mindenki elhagyta. A pártban egy em­ber nem akadt, aki fölszólalt volna Lukács mel­lett. Vasárnapra pártértekezletet terveztek, de ez is elmarad, mert a pártnak, — míg Lukács vissza nem jő — nincsen véleménye. Seré­­n­y­i Béla, aki körül sokan settenkednek, a vál­ságos napokban Putnokra utazott, sürgős neki a gazdasága. Tisza a hétfői munkapárti összejö­vetelre toborozta az embereket, ő az ellenzék bejövetelétől fél.

Next