Pesti Napló, 1913. június (64. évfolyam, 129-153. szám)
1913-06-01 / 129. szám
Budapest, vasárnap PESTI NAPLÓ 1913 június 1. 129. száza 3 megszüntetését; az államtól függő tisztviselők szolgálati pragmatikáját; a korrupció gyökeres kiirtását; az összeférhetetlenségi törvény szigorítását. Külön fejezetet szentel a javaslat az utolsó év eseményeinek, s azt a konzekvenciát vonja le belőlük, hogy csakis az általános, egyenlő és titkos választói jog alapján összeülő népparlament tudja csak az ország alkotmányos berendezésének integritását biztosítani. Ezért elsősorban követeli a parlamenti reformot, a választási visszaéléseknek szigorú intézkedésekkel való lehetetlenné tételét, a törvénysértések sürgős reparációját . * A programmot Apponyi Nyírbátorból való visszaérkezése után fogják tárgyalni. Apponyi már ismeri a javaslatot és közjogi részei ellen nincs kifogása, ellenben a szociális reformok közül egyes javaslatokat nem helyesel. Azt hiszik azonban, hogy Apponyi eme aggályait sikerül eloszlatni. A Just-párt és a pártonkívüli csoport teljesen vallja a programmot. A függetlenségi párt egyik alelnöke erről ezeket mondotta: — Az a Programm, amelyet Justh Gyula készített, a jövendő Magyarország Programmja. Ezt a programmot vállaljuk. Valljuk, mint ellenzék és emellett kormányképes programmnak is tartjuk, mert végre is az események beigazolják a dinasztiának, hogy más politikát becsületesen nem lehet Magyarországon csinálni. ,,'J* * ‘ ‘-1 * . .) A Programm kérdésén kívül a taktika kérdése is foglalkoztatja az ellenzéket. Ma is voltak erről tanácskozások. Az ellenzéki kép-viselők mind a fővárosban vannak. Hétfőn ülésezik a munkapárt és megindul a harc. Lehet, hogy a Lukács-per miatt nem hétfőn, csak a hét egyik napján nyugtalanítja a munkapárti izgalmat az ellenzéki harc, de bizonyos, hogy erős küzdelem készül. E harc részleteit és időpontját az események szabják meg. A főrendiházi ellenzékszintén szervezkedik. Ha Lukács László esetleg a főrendiház legelső ülésén még mint miniszterelnök jelennek meg, erőteljesen fogják számonkérni tőle, hogy a perében gróf Dessewffy Aurél interpelllációjára adott válaszában a főrendiházat félrevezette. Vettek neki egy pénztárcát. Az asszony a tárcába belelopott egy apró medaillont, amibe bele volt vésve az első éjszaka dátuma és e négy szó: „Első bűnöm— első boldogságom“. Azután hazatérve, a bűnök és boldogságok nagy sorozata következett olyan gyors általánosságban, hogy nem volt ideje medaillonokat csináltatni hozzá, de nem is tartotta célszerűnek, mert körülbelül tudta, hogy a dátumokat nem a kapitulálók jegyzik, hanem inkább a győző hódítók. A Kuffstein-ház cselédei rémes titkokat tudtak. A ház valóban élénk lett. Az asszony fogadó délutánjai módfelett modernek és érdekesek voltak. A milliomosok csakugyan ideszoktak és a tónus olyan volt, hogy egy-egy intimebb szobában a szabadságos szerelmekért rajongók többet találtak, mint a varietéék kulisszái mögött. A nagy társalgóban a rangos, előkelő szín volt az uralkodó, ez olyan volt, mint a naiv publikum részére a színpad, ahol morál-darabot anak elő apró süteményekkel és citromos teával. Ez azon-ban csak az alkalom volt a találkozásokra, a hajlandóságok kitanulmányozására, míg a párok úgy találják, hogy „itt nagyon meleg van“ és elszélednek a kedves fülkékbe s az is előfordult, hogy egy szórakozott milliomost a zsúr befejezése után egy órával a Kuffsteinné hálószobájában találtak s a kis Jozefin bárónő a fürdőszobán át menekült. Az eset különben azért volt feltűnő, mert a zsurok végén mindig ott maradt valaki, a legújabb kedvencek közül a ház úrnőjének a beleegyezésével, amit ő úgy adott tudtára, hogy: — Itt maradhat egy kis maradékra, ha megelégszik azzal, amit belőlem meghagytak. Így maradt volt ott annak idején Hársfalvy György, aki Dezsidányi Magdolnának Kuffstein Bélával való esküvőjekor a botos násznagy tisztjét végezte és akinek az inasa a kis Balázs törvénytelen gyermeke volt a régi Kuffstein-ház egy cselédleányának, akit Kuffstein Béla legénykorában ejtett meg. A mostani cselédek a szájról-szájra szálló elmondások folytán tudtak róla s ezért bizonyos morális elégtételt láttak abban, hogy a milliomos felesége az ura mellett szeretőket tart és szintén olyan könnyen lesz ágyasává a házba bejáróknak, mint a cselédek a mészárosnak, a tejesnek, süteményhordónak, villanyszerelőnek és a többinek. Kuffstein Béláné még ha gondolkozott is az életmódja felől, azt gondolta: — Én semmiesetre sem azért adtam el magamat, hogy betegápoló legyek és hogy vérem kívánságait erőszakkal megtagadjam. És ha eladtam magamat egynek a pénzért, a többié lehetek vonzalmaim, vágyaim és szeszélyeim kedvére. III. Csak az nem jutott eszébe, hogy valamikor egy komoly érzés kerekedik felül a gondolkozásán, amikor már odáig jutott, hogy a vére megromlott és hisztérikus kalandokat kergetett. Nem jutott eszébe addig, amíg egy ilyen kalandozása közben a szerelmet keresők búvóhelyének útján éppen ama Balázzsal, a Hársfalvy György uriassá fejlődött legénykéjével találkozott és míg kivánva tárta feléje karját és a maga odaigézése volt a szeme sugárzásában, akkor a fiú elfordult tőle, megvetéssel, undorral megátkozta, a legragyogóbb nőt, a Kuffstein Béla milliomos feleségét, az ünnepelt, körülrajongott és legdivatosabb, irigyelt Dezsidányi Magdolnát. A titkos kirándulók erdejének szélén történt a hihetetlen jelenet és Kuffstein Béláné hazamenve, bezárkózott, két napig senkit sem fogadott, a harmadnapon Hársfalvy, Györgyöt hivatta . V Zichy János lesújtó vallomása óta a munkapárt tajtékzó dühvel ront a volt miniszterre. Zichy nem sokat törődik velük s úgy tudják, hogy a gróf kilép a nemzeti munkapárt tagjai sorából. Zichy a kilépéséről szóló levelet rövidesen elküldi Khuen-Hédervárynak, a párt elnökének, s ebben elhatározásának indokait teljes részletességgel fogja feltárni. Valószínű, hogy Zichyvel több képviselő fogja elhagyni a munkapártot, azzal az indokkal, amely Zichy Jánosnak a törvényszék előtt eskü alatt — Mondja csak kedves György — szólt csak úgy odavetve — nem adhatná-e nekem kölcsön egy délutánra az inasát, hogy pár órai lovaglásra elkísérjen, az én lovászom maródit jelentett. — A kis Balázst? Oh, mennyire sajnálom. Egészen kétségbe vagyok esve miatta. Már nincs Balázsom. Tegnapelőtt óta nincs. Tegnapelőtt elment a háztól, egy levelet hagyott, melyben elbúcsúzott. Azt hiszem, egy kicsit meghibbant az esze, bizonyosan az angol tanítómester töltött bele túlságos sok szociológiát, mert azt írta nekem, hogy elég volt a szolgaságból, elmegy és milliomos akar lenni . . . — Milliomos? — Igen. Dehát tudja kedves Magdolna — nevetett Hársfalvy — neki valamiképpen jussa van hozzá, mert ő a maga férjének Kuffstein Bélának a törvénytelen fia, az anyja cseléd volt az öreg Kuffsteinék házában. Az asszony felsikoltott: — Most menjen Hársfalvy, — azonnal menjen . . . — Megbántottam? Mi van abban? Elő szokott fordulni. — Nem bántott meg. Köszönöm. Csak menjen. Egyedül akarok maradni. Hársfalvy György elment. Az asszony egyedül maradva, a szőnyegre dobta magát és amióta emlékezett "kis leánykora óta, amikor észrevette, hogy a Pál Gergely nevű huszárhadnagy nem miatta, hanem az anyja miatt jár a házukhoz, azóta most először sirt. Sirt, jajveszékelt és kiáltott: — Én nyomorult, elátkozott, bűnös lélek! Az én vérem éppen ezt a fiút kívánta meg. Én őt szeretem, csak őt szeretem és csak őt akar rom! »" .'"'“«fcrf ’rw!' \ •~ T,_________ ‘ Lukácsot Bécsbe rendelte a király. (ítélet előtt. — Lukács Bécsbe utazott. — Kezdődik a munkapárt bomlása. — Zichy János kilép. — A máramarosszigeti kudarc. — Az ellenzék hangulata. — A horvát kérdés.) - i, i . (Saját tudósítónktól.) Minden politikus előtt egy kérdés áll most: mit fog a királyi büntetőtörvényszék tanácsának elnöke kedden kihirdetni? . . . Ezt nem lehet tudni. Ha a bírák, ma, közvetlenül a Vázsonyi védőbeszédének hatása alatt hozták volna meg ítéletüket, úgy bizonyára felmentik Désyt és kiveszett volna belőlük az a pszichológiai motívum is, hogy hiszen ugyanők hárman voltak, akik Désyt februárban elítélték. De bármi legyen is kedden az elsőfokú bíróságnak megfelebbezhető ítélete, egy bizonyos. Az ország már ítélt e per igazi és egyetlen vádlottja,Lukács László fölött. Etikailag már véget ért a nagy per s véget ért nemcsak ma, hanem már tegnap, amikor Zichy János vallomásával a tanúzás befejeződött Az ország máris ítélt és utálattal vegyes borzalommal hátrál a tisztátlanság ama tengeri áradata elől, amelyet ebben a perben megismert. Az ország ítélt. És érzi ez ítéletnek ezermillió mázsányi súlyát Lukács is, aki vasárnapra Bécsbe menekült. A miniszterelnök, akit a tanuk egész légiójától támogatott Désy Zoltán Európa legnagyobb panamistájának nevezett, a párbeszéd és az ítélethirdetés közötti időt arra használja fel, hogy Bécsbe menjen és a király elé somfordáljon. Minő ízlés, minő erkölcs! És mit akarhat Lukács a királytól? Aligha azért megy oda, hogy köszönetet rebegjen a felséges urnak, amiért gróf Zichy Jánosnak megengedte, hogy vallhasson. Vagy erőszakolt audienciájával akarja ellensúlyozni a hatást, amit a Zichy vallomása tett? Mindegy! Az ország már ítélt. A magyar tisztesség közérzete már fejét vette Lukács Lászlónak. ¥■ Lukács László bécsi kihallgatását félhivatalos beállítással úgy akarják enyhíteni, hogy a kihallgatást már rég tervezik. Csakugyan . . Előbb Hazai Samu járt a királynál és közölte, hogy mint katona, nem lehet soká részese a kormányzatnak, aztán Balogh Jenőt hivatták Bécsbe, hogy referáljon a perről. Közben Héderváry is módot talált, hogy Lukács szereplését lefesse... Ezek után csakugyan rég várható Lukács kihallgatása. Az eredmény is valószínű: Lukácsot fölmentik. Lehet, hogy már holnap, lehet, hogy húzódik a dolog, míg az az utódát megtalálják. De Lukács veszve van, őt már mindenki elhagyta. A pártban egy ember nem akadt, aki fölszólalt volna Lukács mellett. Vasárnapra pártértekezletet terveztek, de ez is elmarad, mert a pártnak, — míg Lukács vissza nem jő — nincsen véleménye. Serényi Béla, aki körül sokan settenkednek, a válságos napokban Putnokra utazott, sürgős neki a gazdasága. Tisza a hétfői munkapárti összejövetelre toborozta az embereket, ő az ellenzék bejövetelétől fél.