Pesti Napló, 1914. május (65. évfolyam, 103-127. szám)
1914-05-01 / 103. szám
Budapest, péntek PESTI NAPLÓ 1914. május 11 (103. szám.) 3 , _______.1 a főurak közül. Tudjuk, hogy hive az általáános választójognak és értékelte azokat, akik e politikát szolgálták. Becsüli és szereti az embereit s bizik bennük. Azok is méltán bízhatnak állhatatosságában és becsülésében. Semmitmondás a semmittevésről A külügyi expozé kritikája — Andrássy véleménye—A francia fölfogás (Saját tudósítónktól.) Berchtold sivár, dadogó expozéja — A külügyminiszteri beszámoló a monarkia örökös kudarcairól és álmodozó gyermekvágyairól — foglalkoztatja a politikai köröket nálunk is, Ausztriában is, s ugyancsak kritikája olvasható az európai sajtóban. A két delegáció közül előbb az osztrák fog hozzá az expozé kritikájához ; ők már május 6-án megkezdik a vitát, míg a magyar külügyi albizottság csak május 11-én hallgatja meg Nagy Ferenc szokottan semmitmondó előadói jelentését és fog hozzá a vitához. Az ellenzéki delegátusok, akik a külügyi albizottság tagjai, mindannyian fölszólalnak, aminthogy a teljes ülésen is kimerítő, alapos külügyi vita várható. Az osztrák delegációban főként Oroszországhoz és Olaszországhoz való viszonyunkat akarják erősen megbírálni. Kiváltképpen kifogásolják, hogy az örökös orosz mozgósításokról megfeledkezett a jelentés. Kérdezni fogják, miért nem biztosították kellőleg az aegei tengerhez vivő utunkat? A bosnyák vasúti hálózat programmja körül is súlyos támadások fognak elhangzani. A kilikiai kalandot igen sok osztrák delegátus is elítéli. Érdekes, hogy az osztrák delegációban maga gróf Sylia Taroucca elnök is nagyobb beszédet mond az expozéról. Az osztrák hangulatot visszatükrözi, hogy a bécsi Neue Freie Presse és a Zeit élesen támadják a külügyminiszter expozéját. A Presse megállapítja, hogy a külügyminiszter semmitmondó felületességgel állt az osztrák delegátusok elé. Ha Berchtold nyilatkozatai — írja — valamiféle csoda folytán eltűntek volna a tudósításokból, a delegátusok semmiféle ismerettel nem lettek volna szegényebbek. Az expozé már kétszer is megkerülte a villa hátsó kerítését. Keze az ajtó berozsdásodott kilincsét is érintette. De visszariadt. — A cselédség ébren virraszt talán — dadogta. — Fölismerhetnének. S mindig akad áruló. Lekerült a sziklazátonyokig s onnan nézte a part fölött magasra nyúló nyári lakot, ahol most egy istennői szépség várakozik ölelő karokkal rája. A villa fehér ablakai vad lángban szikráztak a hold ezüst ragyogásában. — Mint egy hálóvár, — dadogta az ifjú — ahol a pók nőstény várakozik lesben, hogy fölfalja a hímet. Elsápadt. — Engem is utolérhet Balázs Olivér sorsa. Éjfélig sétált, lázban, lesben, gyáva szerelemmel ifjú és beteg szívében, tétova léptekkel az elhagyott parton. Távoli sétányon már oltogatták a lámpákat. A villa ablaka is elsötétedett lassan, mintha kialudt volna a tűz, amely eddig bevitette és beragyogta. — Hazamegyek — dadogta. — Majd valami kifogást mondok az asszonynak. A fejem fájt. Eh mit, így még érdekesebb leszek. De otthon, szállodai szobájában nem mert világosságot gyújtani. A tengert nézte az ablakon keresztül, amely sötét lángolással világított feléje. Szomorú volt, lehangolt és kétségbeesett. — Gyáva voltam — dadogta kétségbeesetten. Vetkőzni kezdett. Halántéka földöntúli lázban égett. — Gyáva ember nem érdemli meg, hogy éljen és hogy szeressék ! — mormogta. Sokáig nem jött álom a szemére. Hajnalban fölkelt, felöltözködött, revolvert vett magához és az asszony villája előtt, az elhagyott parton szivenlőtte magát, egyáltalában nem nyilatkozik Romániához való tényleges viszonyunkról s diplomáciánk legsúlyosabb hibáján önámító gesztussal siklik tova, mintha Bukarest nem az a pont volna, ahol Szaszonovnak sikerült a hármasszövetségből egy darabot leszakítania. Berchtold augusztus 12-ikéről kelt jegyzéket, a bukaresti békének ezt az értéktelen lekicsinylését bajosan lehetett még elfelejteni. Ezért hallgat az expozé és nem szól semmit arról, amit a monarkia hallani akar és Romániáról a zavar nem minden jele nélkül beszél. A Zeit is megállapítja, hogy ez csupa negatívumokból áll. Azok a perverz emberek, akik a világot negatívumban szeretik szemlélni, nagy élvezetet találnak az expozé olvasásában. Ám azok, akik a pozitív valóságot kersik, jól teszik, ha mindenütt a homlokegyenest ellenkezőjét fogadják el valóságnak, mint amit Berchtold állít. A delegátusok dolga lesz, hogy a negatívumot kérdéseikkel „előhívják“, hogy abból pozitív képet alkothassunk külső helyzetünkről, ami kevesebb fénypontot mutat, mint az expozé, de bizonyára közelebb áll a valósághoz. A magyar delegációban kétségtelenül legnagyobb érdeklődés várja gróf Andrássy Gyula fölszólalását. Andrássy őszi beszédei nagy eseményei lettek a diplomáciának s az idén kiváltképpen jelentős lesz beszéde. A grófnak, mint jelentettük, módja volt három ízben együtt lenni a német császárral — egy alkalommal négy óra hosszat, — a görög királylyal két ízben beszélgetett, az albán fejedelemnél ebédelt, Cettinjében Nikita fogadta és a legnagyobb érdemrenddel tisztelte meg. Andrássynak igy módja lesz a balkáni helyzetet a maga valóságában megismertetni s a hármasszövetség igazi politikájának elveit a legilletékesebb nézőpont szerint is meghatározni. Magáról az expozéról Andrássy a M. N.ban értékes nyilatkozatot tett. : — Az egész expozéban — úgymond — nincs semmi új. Albániával szemben, félek, hogy egy kissé optimista, mikor azt mondja, hogy az önálló albán állam létesülése Vilmos herceg trónraléptével befejezést nyert. Inkább éppen csak legkezdetén van. Magunkat csalnók, ha optimisták volnánk Albániára vonatkozólag, mely csak igen nagy munkával, sok okossággal és így is csak roppant nehezen lesz fentartható. Romániára vonatkozólag az expozé kevésbbé bizalomteljes, mint volt az őszi. Csak „meg van győződve róla,“ tehát nem biztos benne, „hogy a szomszédos királyság egyetlen komoly politikusa sem gondolhat arra, hogy kockára tegye azokat a nagy előnyöket, amelyeket országa a monarchiával fentartott szoros és barátságos viszonyának köszönhet“. Én ma is nagy súlyt kellezek Románia barátságára s nem tartom elveszítettnek. De mindenesetre nagyon megrendült pozíciónk ott is. Csodálom még, hogy mikor az expozé szemlét tart mindenfelé, a szigetkérdésről egy szóval se emlékezik meg. — Franciaországgal szemben látom a jóakaratot. Annál jobban sajnálom, hogy a kellő és szerencsés hangot nem találja el. A francia miniszterelnök szimpatikus megemlékezéséről mindössze anynyit tud mondani, hogy az nálunk őszinte megelégedést keltett, ami csak természetes e nyilatkozat melegsége után. De nem értem, hogy mikor „ebben értékes jelét akarjuk látni a francia kormány azon kívánságának, hogy kölcsönösen barátságos viszonyt ápoljunk, amelynek nálunk a nemzetközi viszonylatok békés továbbfejlődése szempontjából mindenkor nagy politikai jelentőséget tulajdonítottak“, hogy akkor, miért nincs szava egy sem, hogy viszonozni a rokonszenv kifejezését. Andrássy még a következő nyilatkozatokat is tette: — Venizelosz görög miniszterelnökkel nem találkoztam, de tanácskoztam dr. Streit görög külügyminiszterrel, akit a monarkia irányában a legnagyobb jóakarat hat át. — Azt hiszem, mondja Andrássy, hogy lojalitásában feltétlenül megbízhatunk. A magam részéről nagyon előnyösnek, helyesnek és szükségesnek tartanám, hogy a monarkia és Görögország közt jó viszony jöjjön létre. Irányadó görög körökben találtam is erre hajlandóságot, de a néphangulat ellenünk fordul. Albániáról beszélve, Andrássy elmondta, hogy az új fejedelem és felesége nagyon opti- misztikusan ítélik meg a helyzetet. Arra a kér-désre, bízik-e Albánia nyugodt fejlődésében és boldogulásában, így felelt Andrássy: — Nekem az a benyomásom, hogy Al-bániának tul kicsiny területet juttattak. Be- teges az állapota, mert a legjobb területrészt Szerbia kapta meg s ez az egész albán népet igen fájdalmasan érinti. Az egész albán állam nagyon természetellenesen van kiformálva. Gróf Andrássy ezután megemlékezett Durazzóban rendezett magyar árumintakiállításról. — Azt hiszem, mondotta — lehetséges lesz ott lassan tért hódítanunk. Természetesen az olasz konkurrencia már nagy előnyben van. Durazzónak fővárossá való tétele Andrássy véleménye szerint aligha kedvező és helyes megoldása e kérdésnek. Durazzó kis városka s Szkutariban nagy is az elégedetlenség. Arra a kérdésre, mi a véleménye a trónbeszédről és a külügyminiszter expozéjáról, ezt felelte: — Az expozét még nem olvastam el, de a trónbeszédet igen. Annyit mondhatok, ilyen üres trónbeszédet én még nem láttam s nem is lehet róla semmit sent mondani. Különben a delegáció tanácskozásain élénken részt fogok venni. Andrássy különben az expozéról a delegációban fog részletesen nyilatkozni, hogy kifejtse politikáját. Úti tapasztalatai és az ezek során szerzett közvetlen benyomásai mindenben megerősítik az impressziót, amelyet monarkiánk külügyi politikája benne keltett. Azt az eredményt látta mindenütt, amit ősszel a delegációban előre megmondott, hogy a görögöknél, a montenegróiaknál és részben az albánoknál is bizonyos elégedetlenséget tapasz-talt a monarkia iránt, mert nekünk tulajdoníítanak olyan megoldásokat, melyek egy felet sem elégítenek ki. Az expozé a francia sajtóban se hatott rokonszenvesen. Az Echo de Paris szerint az expozé csak egyetlen egy momentumot érint, amely megérdemli, hogy a hármas entente, különösen Franciaország figyelmét megragadja. Berchtold külügyminiszter a hármasszövetség kebelében létrejött újabb keleti megállapodásokra tesz vonatkozást, amelyek az Adriaitengeren és a Földközi-tengeren a hatalmi egyensúly fentartására vonatkoznak. Ennek a megállapodásnak létezését Jogom német külügyi államtitkár kereken tagadta, pedig jobb lett volna, ha ezzel a tagadással legalább huszonnégy óráig vár. Berchtold külügyminiszter expozéjában idegen földrészen lévő területek kiaknázásáról is beszél, ami mindenesetre Kisázsiára vonatkozik. A Földközi-tengeri egyezmény emlegetése és az a tény, hogy a hármasszövetség a Földközi-tenger ázsiai part-ján is terjeszkedni óhajt, megérdemli Franciaország legfokozottabb érdeklődését. /WWVVVWWVVVVVvVVVVVVVVVVVVVVA Budapest, április 30. A fiumei polgármester-jelölés. Fiuméból jelentik: A autonóm párt 55 városi képviselőtestületi tagja ma este Zanella Richard elnöklésével értekezletet tartott, amelyen negyvennyolcan jelentek meg, hogy a po deszta-jelölést megejtsék, minthogy a királyi Zanella megválasztását nem erősítette meg., Zanella hosszabb beszédben ismertette a helyzetet és taktikai szempontból azt javasolta, hogy a párt most más férült jelöljön a podeszlai méltóságra, minthogy ő a jelöltséget nem fogadja el. Az autonóm párt ilyen értelemben határozott és podesztának Corossac Ferenc jelenlegi első polgármestert jelölte. Feloszlatják a hadügyminisztérium sajtóosztályát. Bécsből jelentik: A hadügyminisztérium sajtóosztályának, eddigi vezetője, mitrovicai Spaits Sándor, a 9. honvéd huszárezred alezredese, akit a vezérkarhoz osztottak be, nemsokára megválik állásától és bevonul ezredéhez. Elhatározott dolog ugyanis, hogy a sajtóosztályt föloszlatják, még egy ideig működni fog az osztály, mert a mostani költségvetésben a költségei még szerepelnek.