Pesti Napló, 1914. július (65. évfolyam, 153–180. szám)
1914-07-01 / 153. szám
tűrünk, mindent megbocsátunk és mindig feláldozzuk magunkat boldogan, rajongva, hogy áldozatot hozhatunk szeretteinkért. A magyar érzés minden mélysége benne volt az őszinteségben, melylyel a szövetkezett ellenzéki pártok szónokai, az igazi magyarság jogszerinti képviselői, a politika gyászleplét a trónra nemjutott Habsburg koporsójára terítették, id ./A gondviselés ujja megintett, érthetően intett meg, borzalmasan intett meg, íne lökjük félre az intelmét!“ ezt Apponyi mondta, miután kifejtette, hogyó magyar nemzeti gondolatnak akadálytalan kifejlődése és a maga teljességeiben való intézményes kiépítése az azerős vár, amelyben az uralkodóház biztonságot találhat, hatalmat és dicsőséget. Mint a megváltást, úgy várjuk ennek az igazságnak az elismerését! Megrendítő és felemelő volt a függetlenségi párt részvétének e csodálatosan bölcs és klasszikusan tiszta kifejezése, de a szívünkre és elménkre is hatott a gróf Andrássy Gyula történelmi jelentőségű, nagyszerű gyászbeszéde, amelyeligy hisszük a legszebb babérág a tragi- szusan véget ért fejedelmi házaspár ravatalán. Andrássy kivételesen nobilis egyénisége, sugárzó intelligenciája és fejtegetéseinek történelmet tükröző módja, babonás biztonsággal találta el a gyászoló nemzet szívedobogását. Ahogy a fejedelmi árvákról szólott, akiket a magyar nemzet további életükre ,mintegy oltalmába vesz, a szegény főherceg emberi tragikumáról, aki semmitsem tudott megvalósítani abból, ami hevítette, drága hitveséről, akinek szerelme erősebb volt a sorsnál, mert együtt haltak meg, akik együtt éltek, m oly megrázóan egyszerűen, egy valóban rendkívüli ember őszinte vallomásaként hatott, hogy a hatása nem múlhatik elés sokáig emélkezetes marad. Ferenc Ferdinánd elhunytét azonban nem lehet csakis az emberi részvételfátyolozott szemével nézni. Andrássy Gyula is megérezte a búskomoly, nagyra hivatott főherceg végzetében a politikai veszteséget is. A fejedelmek, miként a koldusok, porrá lesznek, mulandók s dinasztiák sorsát lehetetlen két erős karra, vagy egy uralkodásra méltó egyéniségre alapítani. Az államok érdekei csak akkor biztosak, hogyha maga a nemzet áll a trón mellett, hazafisággal, jogérzettel, jogtisztelettel, dinasztikus érzéssel ellesve. Andrássy után Vázsonyi állította be Ferenc Ferdinánd egyéniségét, mint a polgári erények mintaképét. A rettenetes tragikum tanulságát a nemzeti demokrácia zászlótartója sem látja másnál, minthogy a trónnak jövendője az alkotmányban, jogban erős, osztatlan, egymással ellenségképpen soha szemben nem álló magyarság. A magyar képviselőházban elhangzott szavaknak kell, hogy visszhangja legyen. Várjon meglátják belőlük, hogy a fekete fellegekkel borított égboltozat alján honnan várható derű, béke, nyugalom, boldogság? \.^\^V\AAVVVWVvV\AAAAA'VWVw«WWW Még sokáig bámulta és csodálta őket, míg végre két szemét elnyomta az álom. A hangyák is észrevették kétségtelenül az óriás csavargót, akit a végzet fészkük közelébe vetett. Vájjon mily képzetek támadtak róla parányi fejükben, amely nem nagyobb, mint a gombostűhegy fele. Valamely istennek tekinthették bizonyára, mint ahogy a Pigmaleuszok isteneknek tekintették a partjaik alatt elhajózó görögöket. Talán féltek is és imákat is rebegtek. Míg a hangyakirály megnyugtatta őket. — Ne aggódjatok! Az istenek érdeklődéssel és szeretettel viseltetnek a szegény hangyahalandók sorsa iránt. * A csavargó kora reggel fölébredt. Elhatározta, hogy bemegy a faluba s tejet kér, esetleg egy pohár pálinkára valót is. Fát fog vagdalni valamely parasztház udvarán, hogy egy kis élelmiszerhez jusson. Bár félt, hogy felismerhetik, az arcképe már köröztetve volt egy bűntény miatt, amelybe, úgy lehet, ártatlanul keverték bele. De sóvárgott ellenállhatatlanul meleg étel s felfrissítő ital után, amelyekben már napok óta nem volt része. Az után néhány kukoricacsövet tépett le, azzal táplálkozott, amíg a faluba ért. — Csak csendőrkézre ne adjanak, — suttogta állatias és kiéheztetett arccal. — Szétnézett óvatosan. Süvegét mélyen a szemébe húzta. Nem sok szerencsével járhatott a kirándulása. Késő este, haraggal és keserűséggel a szivében tért vissza a szabad réten fekvő szállására. Szemerőt és pirosló lényben lángolt mintha keresztül akarna csapni rajtuk felgyújtott lelkének keserűsége. Orrcimpája reszketett. Szépmetszésű ajkát kékre rágta a düh. Éhezni hagyták. A korcsmáros, akitől egy pohár bort kért, ridegen elutasította. Még a kutyákat is rája uszították az egyik majorság udvarán. — Nyomorultak! — sziszegte tehetetlen dühében. Azok a tanyai komondorok! Milyen rettenetes volt. Feléje rohantak vad ugatással. Hiába védekezett, riadt kétségbeeséssel. Az egyik eb a combjába harapott. Még jó, hogy darabokra nem tépték! A seb borzasztóan égett és fájt. A hús egészen föl volt tépve. Füveket tett rá és rongygyal kötözte át. De a vér keresztülszivárgott a piszkos kötésen is. — Átkozott nép! — sziszegte a csavargó s könyek szöktek a szemébe a fájdalomtól. Késő este volt már. A rét kihalt és néma. Távoli fenyvesekben fáradtan tért nyugovóra a madár. A hangyaboly is pihent hangtalanul. Munkás népe nyűgös ura tért. A csavargó tágra meredt szemmel nézte a fekete fészket. Vad és megmagyarázhatatlan irigység lopódzott a szívébe. — Lám. Még a hangyáknak is jobb dolguk van, mint nekem. Gondtalanul élnek földalatti váraikban. S a hangyakirály is. Milyen parányi lény, — de egy kivert csavargóhoz képest mégis hatalmas úr. Testőrsége van, amelyik magas és kiválasztott személyét védi. Háborút tizenhet s bizonyára ítéleteket is hozhat. A rab-/ szolgahorda csak intésére vár, hogy utakat építsen s folyosókat vájjon királyi lakába; lakomákat csaphat s amit csak a hangya-fantázia elképzelhet. Ínyenc és fűszeres és kábító eledelekkel táplálhatja testét. Háremet tart, míg ő, szegény bujdosó legény, egy jobb szolgálólányt sem talál. De a hangyakirálynak a nőstényhad legkívánatosabb szüzei csak intését várják, hogy a szerelem szárnyán a levegőbe száguldjanak vele. Milyen kiváltságos lény. Milyen rettenetes! ! A csavargó elfehéredett szemmel bámult az égre, ahol most sötét tűzben lángoltak a csillagok. — Erősebb lett a hangya, mint az ember! — mormogta. Teljesen úrrá váltak lelkén vad és erőszakos gondolatai. Nem. ő is vissza fog élni a hatalmával. Kiirtja a hangyákat. Mint ahogy őt is üldözik és eltiporják a hatalmasok. — Kifüstölöm őket! — suttogta kísérteties mosolylyal. Száraz levélből, füvekből, venyigéből máglyát rakott a hangyafészek fölé. Meggyújtotta. A magasra csapó lángok fényénél gúnyos nevetéssel nézte, mint menekül a felriasztott parányi fekete nép. Egyes menekülő hordákat cipője kemény sarkával taposott szét. A szkét vizeknél lehetett ilyen rémület, mig magasra lángolt Áresz tomboló haragja. S a szétriasztott hangyák, mig új hazát kerestek maguknak távoli erdő szélén, hogy várost alapítsanak, bizonyára az istenek irigységét emlegették, amely kérlelhetetlenül üldözi, eredendő végzet gyanánt, a szegény hangyanemet. I n Budapest, szerda PESTI NAPLÓ 1914. mTITML (158. ssáxou) A kormány letárgyalhatja javaslatait Pártérdek a nemzeti érdek fölött — Károlyi a francia-magyar közeledésről — Az amerikai fogadtatás (Saját tudósítónktól.) A politikai életben pihenőt parancsol a gyász, amely az országot érte. A monarkia nagy problémái lettek aktuálisak, s éppen ezért kívánatos volna, hogy a nemzet a jövendő kérdéseivel foglalkozzék. Ezzel a nemzeti érzéssel áll szemben a kormány terve, amelyet a gyász pillanatában, a képviselőház keddi ülésén, ridegen jelentett be a munkapárt elnöke, Ivhnen, tolmácsolta Tisza akaratát, hogy a bit és bánat után a képviselőház nem csüggedhet el,, hanem meg kell szavaznia a rossz szesztörvényt, a bélyegilletékek emelését és a közigazgatási kortesjavaslatot. A nagy tragédia után a kormány ekként még mindig a maga hatalmi érdekeit tolja a nemzeti feladatok elé. A képviselőház rendes üléseit a jövő héten meg akarja kezdetni Tisza. Az ellenzék tudja, hogy kötelességei megkétszereződtek és még inkább teljes erővel fogja az zzysSfizxsssBOXi ország alkotmányát és az egységes magyar nemzeti államot megvédelmezni. Károlyi Mihály Amerikába történt elutazása előtt a francia-magyar közeledésről, mint most jelenti egy tudósítás, fontos tárgyalásokat folytatott. Károlyi Párisban nagyon sok kiváló francia politikussal, képviselővel és miniszterrel érintkezett és örömmel konstatálta, hogy a francia-magyar közeledés eszméjét őszinte lelkesedéssel karolják föl. Károlyi azt tapasztalta, hogy Tisza Istvánnak az igazat kerülő „Igazmondójában és a munkapárti sajtóban megjelent franciaellenes, ízléstelen támadásai nagyon sokat ártottak a franciák közeledésének és Magyarország a saját miniszterelnökének és a kormánypárti lapoknak köszönheti, ha még sokáig várnia kell az áldásos pénzügyi kapcsolat megvalósulására. A kormány áskálódása ellenére, — mondotta Károlyi Mihály— előbb-utóbb sikerülni fog a pénzügyi közeledést megteremtenünk. Mindenütt, a francia politikai körökben, őszinte szimpátiával találkoztam. A francia gyalázó cikkek eredménye az, hogy a magyar kormány a francia körök segítségére nem számíthat — ellenben a liberális magyarság iránti szimpátia annál élénkebb. Ma már Párisban is tudják, hogy a munkapárt, illetve a jelenlegi kormány és Magyarország között áthidalhatatlan űr tátong . . . A Rákóczi szívéhez való zarándoklásról, Károlyi kijelentette, hogy a grosboisi út tervéről nem tett le. A körülmények úgy hozták magukkal, hogy ezt a szép, magasztos tervet egyelőre el kellett halasztani, de az őszszel feltétlenül testületileg keresik föl a nagy fejedelemnek a szabadság földjében porladó szívét... Károlyi Mihály kábeltelegrammot intézett a „Szabadság“, az „Amerikai Magyar Népszava“ és az „Előre“ szerkesztőségéhez, jelezve, hogy társaival június 4-én érnek amerikai partra. Az ötszázas fogadó bizottság azonnal összeült. Táviratokat küldöttek szét az Unió nagyobb városaiba, magyar telepeire, s felkérték az ott már megalakult bizottságokat, hogy az ünnepélyes fogadásnál valamennyi két-két taggal képviseltesse magát. A newyorki, pittsbourghi, clevelandi, chicagói és walshi központi bizottságok megbízottai külön értekezletet tartottak és közzétették, hogy a magyar képviselők minden magyar lakta vidéken kivétel nélkül ott lesznek. Kimondotta a bizottság, hogy az öt kerület mindegyikében 7-8 napig fog tartani az agitáció, az egész körül tehát legfeljebb negyven napos lesz.