Pesti Napló, 1914. december (65. évfolyam, 303–332. szám)

1914-12-01 / 303. szám

,Budapest, kedd PESTI NAPLÓ 1914. december 1. (303. szám.) "2 denütt, gyakran a reakció is. Még véresen küzdünk a diadalért, de a magyar demokrá­cia vezére az elmúlandó háborún túl is gondol a jogra és az igazságra, amely halhatatlan. Míg mások csak azért reszketnek, hogy a csapatok mozdulatairól milyen jelentések érkezne­­, míg sokan a hadsereget csupán dicsőséges gépe­zetnek tekintik, addig Károlyi Mihály nem fe­lejti el, hogy ez a mai háború az első, amely­ben az egész nép egyeteme hullatja vérét. A katonában meglátja az embert és arra gondol, hogy minő sorsa lesz a háború után az em­bernek, aki a háború alatt a hatalmasok ál­tal igazgatott haza érdekében fárad és szenved a vérmezőkön. A nagy áldozás közepette az or­szág urainak figyelmét felhívja arra, hogy mi­vel fognak tartozni a népnek a háború után. Eleven lelkiismeretiként szólalt ma meg Ká­rolyi Mihály, a szava emberi volt, a hangjá­ban sziv reszketett és politikáját ez teszi ne­messé és a háboru zajának közepette is fon­tossá és figyelemre méltóvá. A háborús ülésszak A képviselőház megkezdte érdemleges tárgyalásait A képviselőház mai, a késő esti órákba nyúlt ülésén tárgyalta azokat a törvényjavas­latokat, amelyeket a kormány a múlt héten terjesztett elő. Az ülés elején felolvasták a ki­rály, Frigyes főherceg, a német képviselőház és az ottomán kamara elnökének üdvözlő táv­iratait, amelyeket a magyar képviselőházhoz intéztek. Tárgyalták ezután a miniszterelnök­nek azt a jelentését, amely a honvédségnek és népfölkelőknek az ország határain túl való al­kalmaztatásáról szól. Tisza rövid beszéddel kísérte a jelentést és beszéde folyamán alkal­mat talált arra, hogy tolmácsolja azt a nagy elismerést és csodálatot, amelyet a magyar hadsereg Németország irányító köreiben ta­lált. Gróf Károlyi Mihály e jelentéshez szólván, a függetlenségi párt deklarációját olvasta fel. A párt alkalmasabb időkre halasztja a bírála­tot, csodálattal adózik a hadseregnek, de már most kijelenti, hogy a kiontott honfivérnek a magyar nemzet politikai és katonai többségát kell eredményeznie és az országon belül a népjogok kiterjesztése legyen a jutalom azért, hogy most annyian és annyian ontják vérüket a hazáért. Gróf Andrássy Gyula az alkotmány­párt nevében jelenti ki, hogy a háború alatt, amelyet elkerülhetetlenül szükségesnek tartott, ő is félreteszi a pártpolitikai szempontokat, de kijelenti már most is, hogy a béke helyre­tolta után szigorú bírálat alá fogja vonni azt a kül- és belpolitikát, mely ezt a háborút meg­előzte. Az ellenzék éppen úgy kötelességének fogja ismerni, hogy megbírálja a most sző­nyegen levő háborús javaslatokat is. A magyar katonáról beszélt még Andrássy és gyönyörű. Értelmes és szép szavai valóságos fáklyája vol­tak a magyar faj örök géniuszának. A néppárt szónoka, Simonyi-Semadam Sándor kijelenti, hogy pártja csak a háború után fog a bírálat jogával élni. A kivételes intézkedésekről szóló törvény­javaslat tárgyalásánál figyelemreméltó beszé­det mondott gróf Apponyi Albert, éber lelki­ismerettel őrködvén a háború alatt is a közjogi és a közéleti szabadság fölött Polónyi Géza szólt ebben az ügyben, míg a drágaság ellen gróf Batthyány Tivadar és Rakovszky István mondtak helyes bírálatot A délutáni ülésen a napirendre tűzött tör­vényjavaslatot tárgyalták le. A vármegyei vá­lasztott tisztviselők megbízásának meghosszab­bításáról szóló javaslatnál nagy figyelem közt­­Andrássy Gyula szólalt föl s az ellenzék nevé­ben rövid nyilatkozatot tett. A tisztújítás elha­lasztását — mondta — helyesli, de az egy­eszendős terminust rövidnek tartja s kijelen­tette, hogy a háboru után az ellenzék elvi ál­láspontja érvényesítésére fog törekedni. An­drássy nyilatkozata után nyomban fölállott Tissza István s kijelentette, hogy amennyiben Andrássy ily értelmű indítványt tesz, szívesen beleegyezik az egyesztendős terminusnak ket­tőre való kiterjesztésébe. A javaslatot Andrássy Gyulának új értelmű módosításával fogadták és Nagy vita támadt a jövedelemadóról szóló törvénynek a hadsegélyezés céljaira való élet­beléptetéséről szóló javaslat körül. A széles, de magas nívója és minden szenvedély nél­kül való vitában Hegedűs Loránd előadó, Si­monyi-Semadam Sándor, Springer Ferenc, Csermák Ernő, Vársonyi Vilmos és Polónyi Géza s végül Teleszky János pénzügyminisz­ter vettek részt, aki behatóan reflektált az el­hangzott észrevételekre. Azután ezt a törvény­javaslatot is elfogadták. A délelőtti ülés Szász Károly alelnök háromnegyed tizenegy órakor nyitotta meg JVZ ülést. Jelenti, hogy a kép­viselőház november 25-iki határozata érte­­k­ében hódoló felirat ment a királyhoz, üdvözlő táviratokat küldött Frigyes főherceghez, a német birodalmi gyűléshez és az ottomán képviselőházhoz. Ez üdvöz­lésekre megérkeztek a válaszok is. (A király távirata) A király a következő­ távirati választ intézte a miniszterelnökhöz: Az országgyűlés képviselőházának ön által előterjesztett hódolatát szíves köszönettel foga­dom. Különös megelégedéssel tölt el a képviselő­ház együttérzésének és áldozatkészségének bizto­sítása a mai időkben, midőn az egész magyar nemzet a hősi küzdelmekben a haza ellenségei ellen ragyogó bizonyságát adja ősöktől öröklött hazafias és hadi erényeinek. .. Ferenc József. (Zajos éljenzés.) Az elnök ezután felolvastaja azt a választ, amelyet Frigyes főherceg, a hadsereg főparancs­noka intézett a képviselőház elnökéhez, majd be­jelenti, hogy a szövetséges német nemzet birodalmi gyűléséhez küldött üdvözletre Kaempf alelnöktől válasz érkezett. Ugyancsak válasz érkezett az otto­mán képviselőház elnökétől is a magyar képviselő­ház üdvözletére. (­ (A hazaárulással vádolt képviselő) Darvas Fülöp, a mentelmi bizottság előadója, beterjeszti a hazaárulással vádolt dr. Radiszavljevics Szergej mentelmi ügyéről szóló jelentést. Megjegyzi, hogy az illető képviselő maga is kívánta mentelmi jogának felfüggesztését. Előadó kéri, hogy az ügyet sürgősen tárgyalják. A Ház ehhez hozzájárul. Áttértek ezután a napirendre. Első tárgy a magyar honvédségnek és a nép­felkelők­nek az ország határán kívül történt alkal­maztatásáról szóló miniszterelnöki jele­ntés volt Az előadó röviden ismertette és tudomásulvé­telre ajánlotta a jelentést. (A miniszterelnök nyilatkozata) Gróf Tisza István miniszterelnök szólalt föl ezután: — Úgy érzem, — mondotta — hogy most a Ház érdemleges tanácskozásainak kezdetén köteles­ségem egy pár szót szólani. Csakis egy pár szót, hiszen nekünk elsősorban, akik felelősség mellett in­tézzük az ország ügyeit, kivált a jelen időkben, nem beszélni, hanem cselekedni kell. Akkor, amidőn el­napoltalak a­­ Ház tanácskozásai, a háborús ese­mények előre vetették már árnyékukat Kevés nap­pal a Ház elnapolása után tényleg kitört a háború, amely rövid vártatva talán soha nem látottt világ­háború dimenzióit öltötte. T. Ház! Ma az utolsó hó­napok tapasztalatai után és azok után, amik egyes nagyhatalmak politikájára vonatkozólag napvilá­got láttak, azt hiszem, senki sem lehet kétségben az iránti, hogy ez a háború elkerülhetetlen szükséges­ség volt. Elkerülhetetlen szükségességgé tette ezt az a körülmény, hogy egyes nagyhatalmak az Európa közepén fennálló békés szövetség egyik ál­lamának nagyarányú gazdasági fejlődését megiri­gyelték, másik államának békeszeretetét pedig gyengeségnek tekintették. Azóta bekövetkezett a monarchia állásfoglalása, bekövetkezett a mozgó­sítás, bekövetkezett a monarchia hadbaindult né­peinek és ezek között a hadbavonult magyar nem­zetnek hadi­ lényei, amelyek, azt hiszem, fényesen rácáfoltak arra a feltevésre amely gyengeséget, te­hetetlenséget, elaggottságot keresett ott, ahol nem lett volna szabad egyebet keresnie, mint e mon­archia összes tényezőinek és ezek között mindenek­re is itt a világ legbékézh­etőbb fejedelmének béke­szeretetét A mi hadseregünk ha­litényeiről csak a bámulat, a böcskeség, a bizalom és a hála érzel­meivel szólhatok s a bámulat és a bizalom érzelmeit váltják azok ki szövetségeseinkből is. Nekem csak rövid idővel ezelőtt volt közvetlenül alkalmam be­nyomátokat mtruni­abbra a Uklattibm is tanú­­bizonyságot tehetek arról az elismerésről is arról a bizalomról, amely a velünk vállvetve küzdő nagy német nemzet irányadó tényezői részéről fordul hadseregünk felé. A képviselőház üléseinek meg­nyitása napján pedig átvettem a mi hadseregünk főparancsnokának üzenetét, amelyben ő es, és kir. Fensége egyenesen utasít és felhatalmaz, hogy tol­mácsoljam a t. Ház előtt, a magyar csapatoknak minden dicséretet felülmúló hősiessége és katonai erénye felett való csodálatát. A háboru ma inkább, mint valaha, nemcsak hadseregek, de népek és nem­zetek mérkőzése. Ebben a mérkőzésben nemcsak a magyar hadsereg, de a magyar nemzet is megállotta helyét. Első nagy háborúja ez a monarchiának a dualizmus óta, amelyben a magyar nemzet a maga függetlenségi vágyával és a maga évezredes alkot­mányával megtalálhatta helyét. Ebben a háborúban a dualizmus fényesen állotta meg helyét. Ez a há­ború mutatta meg igazán azt, hogy ennek a mon­archiának erejét nem centralisztikus formában, ha­nem olyan szerkezetben kell keresni, amely a ma­gyar nemzet jogos függetlenségének biztosítása mellett az érzelmek egységét, a vállvetett küzdelem­nek egész szabad nyilvánulását teszi lehetővé. És ebben a küzdelemben az ezredéves magyar nemzeti ál­lam más tekintetben is kiállotta a nagy idők nagy teherpróbáját. Bebizonyult, hogy ez az állaim nemcsak gépies, erőltetett kapcsolatot létesít a honpolgárok közeltt­ Ez a küzdelem elnémította az osztályharcot, háttérbe szorította a nemzetiségi ellentéteket és az egységnek, a kölcsönös szeretet­nek olyan fényes tanújelét szolgáltatta itthon és a harcmezőköt, amelyek lehetetlen, hogy nyomtala­nul tűnjenek el a magyar nemzet történetében és jövő fejlődésében. A háború a nemzetek megméretése. A magyar nemzet is a világtörténelem kérlelhetetlen szigorú­ságú mérlegére helyezkedett. Megméretett és sú­lyosnak találtatott. Ennek a háborúnak lehetetlen, hogy be ne következzenek üdvös következményei a magyar nemzet jövője, a magyar nemzet jövő fénye, tekintélye és hatalma javára. Nekünk, t. Ház, akik ez idő szerint felelősek vagyunk a nemzet kormányzatáért, nekünk köteles­ségünk szervezni, irányítani a most folyó élet-halál harcban a kellő helyen latba vetni a nemzetnek olyan határtalan önfeláldozással rendelkezésünkre bocsátott erőit. Ne kicsinyeljük a küzdelmet; nagy erőfeszítések várnak még reánk, de bíznunk kell saját erőnkben. Élnie kell bennünk annak a tudat­nak, hogy a nemzet diadalmasan fogja megállani a még előttünk álló erőfeszítésekben is a helyét Ezt a küzdelmet, csüggedést, habozást, kislelkűsé­get nem ismerve, folytatnunk kell addig, amíg meg nem teremti az a nemzet számára a jövő biztonság maradandó előfeltételeit. Mi reánk, t. Ház, nagy és ünnepélyes kötelességet hárítanak ezek az idők. Nekünk kötelességünk arról gondoskodni, hogy ne vesszen kárba a patakokban kiontott honfivér, hogy meghozza az a nemzet számára áldásos gyümölcsét. (A függetlenségi párt proklamációja) Gróf Károlyi Mihály: T. képviselőház! (Hall­jnk! Halljuk!) A függetlenségi és 48-as párt nevé­ben óhajtok felszólalni, illetőleg annak álláspontját akarom lehetőleg röviden körvonalazni. És éppen azért, minthogy mi is azt tartjuk, hogy ezekben az órákban nem a szónoklatok, hanem a tettek idejét éljük, éppen azért kivételesen arra kérem a­­ Há­zat, hogy legyen szabad a függetlenségi és 48-as párt deklarációját felolvasnom. A háborúra vonatkozólag mi csak egyet látunk most, és az az, hogy mi mindent el akarunk kö­vetni arra, hogy ez a há­ború sikeresen végződjék. (Helyeslés.) Mi nemcsak minden anyagi, hanem minden erkölcsi erőt is össze akarunk foglalni és fel akarjuk kínálni az országnak, hogy úgy anyagi­lag, mint erkölcsileg teljesen felvértezve küzdhessen az ellenség ellen. (Élénk helyeslés.) Mi ezt elsősor­ban természetesen azért tesszük, hogy ellenségeink­től megóvjuk ezt az országot, de nemcsak azért tesszük ezt, hanem azért is, mert igenis bízunk és bíznunk kell abban, hogy a nemzeti szuverén ma­miai állameszmének ebből a küzdelemből diadal­masan kell kikerülnie. (Élénk helyeslés és taps a bal- és szélsőbaloldalon.) Ez az a tudat, amely he­víti vérünket, ez az a gondolat, amely minket is hipnotizál és minket és a mieinket is viszi a csata­térre és visz mindnyájunkat egy szívvel egy lélek­­kel a küzdők felé. (Élénk helyeslés a bal- és szélső­baloldalon.) S midőn a deklarációt fel fogom ol­vasni, csak még azt akarom hozzáfűzni, hogy igenis, a magyar nemzet soha nagyobb tanúbizonyságát nem mutatta annak, hogy nemcsak páratlanul ösz­szetart ebben a nagy küzdelemben, de megérett ez a nemzet minden tekintetben, politikailag is. (Igazi Ügy van­ a bal- és szélsőbaloldalon.) Ennek a poli­tikai megérttségnek is kell, hogy élvezze a Sümet* Mell. (flénk helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon­) Ennek a politikai mesérettségb­ek lesznek és kell, hogy legyenek következményei. (filénk helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) .Ennek a politikai meg­érettségnek köszönheti nemcsak ez az ország, de az egész monarkia azt, hogy mi fogunk győzelme­mb kiluufilm­ebML a kiadataabjU­­­neu ellenafc

Next