Pesti Napló, 1916. január (67. évfolyam, 1–31. szám)

1916-01-01 / 1. szám

győzedelmeskedni fog, de a bejelentett harc mindenesetre nagyon gyengíteni fogja a nemzet egységét és harmóniáját. Kérdés, hogy az új törvény minde­nütt azon engedelmességre fog találni, amely nélkül eredményt nem érhet el. Ne felejtsük el, hogy Angliában az utolsó években egy tartomány nyíltan fegyverkezett, szerveződött abból a cél­ból, hogy a meghozott törvény végre­hajtását erőszakkal is megakadályozza. Carson, aki csak az imént lépett ki a minisztériumból és aki most a legerő­sebben agitál a hadkötelezettség mel­lett, maga volt az élén ennek az ellen­­állásnak, mely a törvény ereje elől sem akart meghátrálni. Az angol parlament­ben az utóbbi hetekben a­­munkáskép­viselők jelezték, hogy a hadkötelezett­ség ellen a legvégsőbbig menő harcot fogják folytatni és behozatal után is el­lenezni fogják azt, mert az a munkást tőkéjétől fosztja meg és az angol sza­badság alapelveibe ütközik. Mindenesetre számíthatunk arra is, hogy az így létesült hadsereg a leg­rosszabb lesz, amelyet Anglia kiállítani képes. Angliában igen sok helytálló ér­vet hoztak föl az önkéntes toborzás rendszere mellett. Kimutatták, hogy az önkéntes katona jobb annál, akit kény­szerítenek, aki akarata ellenére szolgál, azzal kérkedtek, hogy rendszerük fölé­nyénél fogva is jobb lesz az ő hadsere­gük, mint a németeké és a miénk, mely a kényszeren alapul. De számításon kí­vül hagyták azt a körülményt, hogy Németországban és nálunk, ahol már évtizedek óta be van hozva a kényszer, hogy az megfelel a nemzet lelkü­letének, megfelel annak a tudatnak, amelyben minden tisztességes állampolgár gye­rekkorától felnevelődik, annak az álta­lános kötelességérzetnek, hogy az ál­lamért és a nemzetért mindenkinek ki­vétel nélkül kötelessége mindenét felál­dozni s ha egészségileg bírja, katonai szolgálatot teljesíteni. Az angolok elfelejtették, hogy a kényszernek káros hatása már megszűnt és nincs jóravaló állampolgár, aki ne szé­­gyelné magát, ha nem teljesít szolgála­tot, ha képes rá. Senki sem érzi magát akarata ellen szolgálatra kényszerítve, mert senkinek sincs szabad választása, mert mindenki előre tudta, hogy szol­gálnia kell, hogy az olyan férfiúi és hazafiúi kötelesség, melyben mindenki­vel egyaránt osztozik. De a kényszer rendszerének belső gyengéje teljes mér­tékben érezhető lesz az Angliában most összeállítható hadseregnél, ahol egyen­­ként megkérdezték a férfiakat,­­akar­nak-e szolgálni és a kényszernek szük­sége azáltal állott elő, hogy nagyon nagy számban akadtak olyanok, akik nem akarták a katonáskodás terhét vál­lalni. Akiket ezen vonakodásuk után szorítanak a hadseregbe, azok valódi rabszolgamunkát fognak végezni, azok­nál valóban érezhető lesz a kényszer­­munka ismert hátránya. A hadkötele­zettség mellett nem fog szólni a meg­­szokottság, a tradíció ereje sem. Nem fog szólni az a tény, hogy nézeteltérés nincs a hadkötelezettség gondolatának igazságossága s szükségszerűsége felett. Heves vita után fognak Angliában ke­resztülvinni egy olyan intézkedést, mely az angol állami életről és szabad­ságra való felfogással, az angol tradí­ciókkal ellenkezik. Ezen az angol ha­gyományokkal ,és angol felfogásokkal ellenkező törvény nevében fogják a szolgálni nem akarókat az ellenség elé hajtani. Amit Angliában felhoztak a kényszer elve ellen, az valóban a maga legklasszikusabb tisztaságában fog ér­vényesülni az újonnan felállított angol hadseregben. S nem lehet, hogy a szövetségesek­re ne hasson lehangolóan az angol tár­sadalom nagy részének egoizmusa. Az angol a legintranzigensebb politikát folytatja. Anglia miatt válik nehézzé, csaknem lehetetlenné a békét megkötni. Francia, orosz, szerb területen folyik a harc, de Anglia miatt és Anglia az áldo­zatoknak azon mértékét sem akarja meghozni, amelyen messze túlmenő áldozatokat hoznak szövetségesei, vagy hozunk mi. Asquith nagyon büszkén emlékezik meg, hogy az önkéntes ka­tonák száma Angliából egyedül három millióra rúg. Biztos, hogy Anglia ilyen erőfeszítést még nem csinált, de ily ko­moly harcban sem volt, annyi lakos­sága sem volt, mint jelenleg. Hogy mennyire kicsi aránylag ezen áldozat­­készség, azt a legjobban bizonyítja, hogy Németország, dacára az általános véd­­kötelezettségnek egymaga szintén három millió önkéntest produkált mindjárt a háború elején. Érthető és menthető olyan állam, melyet a körülmények berántottak a háborúba és mely kész békét kötni, nem akarja az erejét a végletekig meg­feszíteni, de nem érthető és nem ment­hető olyan állam, mely a békéről hal­lani sem akar, mely a legmerészebb és legmesszebbmenő békeföltételekről be­szél, annyira kíméli saját erejét, mint Anglia tette. Ilyen eljárás természetsze­rűleg keserűséget okoz szövetségesei­ben, azokban, akik miatta véreznek, miatta szenvednek, miatta áldoznak. Nem tudni még, valóban elhatároz­­za-e a kabinet a védkötelezettség beho­zatalát. De ha behozza, ezzel nem sokat fog lendíteni ügyén. Már kisült, hogy az angol nemzet mily távol van attól, hogy a politikájával járó áldozatokat ön­ként viselje, hogy a harci kedv csak egyesek által a többire van kényszerít­ve. A felállított hadsereg nem lesz jó és remélni lehet, hogy az áldozatainak gyümölcsét csak akkor fogja­­ élvezhet­ni, mikor már szövetséges társai ki lesz­nek merülve. A vadember fülemiléje (Elbeszélés) Írta: Krúdy Gyula Ismerősünk és hősünk: Nagybotos Viola,­­ aki fiatal korában dobos szeretett volna lenni egy dalcsarnokban egy táncosnő kedvé­ért, vagy orgonista egy vallásos hercegnőnél, felolvasó ábrándos grófnénál, vagy nők lo­­­vagja, kezében vivótőrrel a bolthajtásos lovag­teremben, vagy füstölgő csövű pisztolylyal áll­dogálni a nyírfaerdő szélén a bajvivás után — oldalszakáll! növesztett, kürtőkalapot viselt hétköznapokon is és egy polgári asztaltársa­ságban a bor színét vizsgaszemmel nézegette és a nők ruházkodását kézlegyintéssel vagy dörmögve elitélte. A város végén lakott és az ágy szélén üldögélve elolvasta a hírlapban a legújabb öngyilkosságokat és a haj festőszerek hirdetéseit. A házisapkája, a papucsa elron­­gyolódott, mostanában nem hímeztek újat. A nők erkölcstelensége felett gondolkozott és büszke tartású, gőgös járású, ifjú nők után morgóit: „Megállj, még látlak, amint Szent Te­réz templománál a kereszt alatt üldögélsz!“ Különösebben, fájdalmasabban, életre-halálra egyetlen nő sem csalta meg Nagybotos Violát, hogy miatta nőgyűlöletet fogadjon; az élet el­­iramlik és a legszebb bárónék is megvénülnek, mire a gavallérok csizmáját a padlásra helye­zik, gondolta magában Nagybotos, ha nagyon szomorú volt, ámbátor egy kancsal szemű, fodroshajú és nagyszájú nő után évekig felsó­hajtott, ha magányosan sétált a Gellért-he­­gyen ... A nőtől eltávozott és a hölgy az emeletről utána rúgott, miközben lábáról a félcipőcske elrepült. Alant Nagybotos röptében elkapta a cipőcskét, az inge alá dugta /udva­riasan megemelte a kalapját és a hölgy kiálto­zását figyelmen kívül hagyva, csendesen elko­cogott a házból, ahol minden kilincs, ajtófélfa jól ismerte és a sokgyerekü házmester kereszt­apjának kérte fel. Téli estvében, mikor verse­ket olvasott vagy végrendeletét fogalmazta, a tükörbe nézett és legyintett kezével, veszeke­dett az ébresztő órájával, régi levelekből fi­dibuszt gyártott, mert régi terve volt, hogy pi­pázni fog; midőn tehát elhagyott agglegény­nek érezte magát, elővette a félcipőt és az asz­talra helyezte, miközben a teát kavargatta. Ta­vaszra kifejlődött betegsége, a cipőt állandóan a zsebében hordozta. — Eddig olyanokat mondtam a nőknek, melyeket nem értettek meg. Könnyű volt a menyországról vagy a túlvilági életről hazu­­dozni, hisz fiatal voltam, — gondolta magá­ban Nagybotos Viola. Most azonban már megkövetelik a nők, hogy érthető és értelmes­­dolgokkal mulattassam őket. Megpróbálkozom a Hamupipőke meséjével, amelyet szobaleány, hercegné egyformán megérte Nagybotos Viola a cipőcske orrát vagy sarkát megmutatta a kiváncsi nőknek, regéket mondott a lábról, amelyre a cipő ráillik. A nők mosolyogtak, elgondolkoztak és nem egy­nek kerekedett kedve a cipő megpróbálásához. Nagybotos azonban valamely kifogással el­odázta a dolgot és tovább vándorolgatott Pes­ten és Budán a cipőcskével. A Váci­ utcában vagy a budai korzón szemügyre vette a nőket, vájjon melyiké lesz a cipő? A színházi előadá­soknál összefont karral és ráncos homlokkal állongott a háttérben. A rózsaszínű nők leka­cagtak a páholyból, mintha a rizsport rázták volna a vállukról. — Itt van a cipő, Nagy botos? — kérdez­ték és kíváncsian piroslott a szájuk. Templomokban állt komoran a szentelt­­víztartó mellett s miközben a nők keresztet vetettek, kivette a cipőt és szemével méreteket vett a hölgyek lábáról. És a szállodában, hol az idegenek unatkozva nézik a színházak mű­sorát, ásítanak és­ a nők unatkozva gondolnak arra, hogy e városban sem találják szívük örökké várt lovagját. Nagybotos elővette a ci­pőt és maga mellé ültette a székre. Megsimo­gatta, mint egy ölebet, beszélt hozzá, felkö­­szöntötte és a nők összenevettek." Ilyenformán bizonyos hírneve támadt a cipőnek, Nagybotos Viola cipőjének . . . „Hol van ez a bolond ember?“ — kérdezte egy­szer X. hercegnő a nagyoperában és midőn megmutatták Nagybotost, a színházi látócsö­­vet feléje irányította és ott felejtette. ( Nagy botos Viola Szent, komoly és meg­­győződéses férfiú módjára senkinek sem húzta a lábára a cipőt. — Hadd lássák, hogy kemény dió vagyok, —• mondogatta, midőn odahaza magában be­szélgetett. — Majd megtanítom én a dologta­­lan, unatkozó nőket kertyű­be dudálni. Ezalatt lakott Budán, a kertek felé egy félszemű ember, aki olyan ripacsos volt, mint egy gályarab, fogcsikorgatva fogadta a szom­szédok köszönését. „Jó reggelt!“ — felelt és késpenge villant fel a félszemében. Minden pap elharapta a borostyán szivarszipkát, ha­ragban volt a harangozóval, mert a toronyóra miatt egyszer lekésett a vonatról, a kocsikat hátulról elkapta és megállította. Foglalkozása a hajóskapitányság volt. A déli Dunára járt és a házában egy fülemilét tartott bezárva. Szürke, jelentéktelen, boglyas asszonyka volt, nevezetességét csupán férjének köszönhette, aki gyermekfejnagyságú lakatokat rakott a ka­pura elutazásakor. A fülemile az ablakrostély .rfíiTl.Vt $9. áciapogta £ ioi-s i • r,-r.i. i-r-•• via humen M. 1 KaFLÖ 1916 január 1

Next