Pesti Napló, 1917. november (68. évfolyam, 270–295. szám)

1917-11-01 / 270. szám

Csütörtök 1­97. november x. Mivel Hertling is rf.it parlamenti film­ja, ez eszme megvalósul,­­sa esetén a vezető álláso­kat csupa parlamenti férfi töltötte volna be. A tanácskozások folyamán azonb­an ujabb nehézségek merültek fel és ma este óta valószínű, hogy Herting jelöltsége vég­legesen meghiusult. Gróf Heftlingnek a csá­szárnál mára terveze­tt kihallga­tása csak hol­nap lesz meg. A többségi pártok­­képviselői ma délibtán ujabb ülést k­artottak. ^».vi».^. ** • " —t — Ii-Ii^i! "t^n •*• IT» T1nT~aiTH«T 1« fi pdlffl!^ bmé^t JXz indemnitás szentesítése — A dele­gációk összehívása — Minisztertanács a választójogról — A vitarendező-bi­­zottság programmja Régi szokás, hogy a képviselőházat formális ,­ülésre hívják össze, amikor a főrendiház a képvi­selőházban megszavazott javaslatokhoz hozzájárul, ig­­y a képviselőház átvegye a főrendiház üzenetét, azután­ az egyeztető bizottság összeegyezt­esse az országgyűlés két házának a határozatát és úgy küldje a királyhoz szentesítésre. "A főrendiház teg­napi ülése után, az eddigi szokástól eltérően, a képviselőház formális ülése elmarad­t. A határoza­tok konformis voltát a jegyzőkönyvekből állapítot­ták meg és az elfogadott három javaslatot, az in­d­"­t­u­lást, a horvát pénzügyi egyezményt és a tiszt­viselők háborús pótlékáról szóló javaslatot ezen az alapon terjesztették f­el szentesítésre. A szentesí­tés már­is megtörtént, az új törvények holnap je­lennek meg a hivatalos lapban és egyúttal rögtön életbe is lépnek. Az állami tisztviselők holnap már a. új törvén­y szerint kapják ment a fizetésüket. Jt delegációk összehívása Jelentettük már tegnap, hogy az osztrák urak­háza elnöke említést tett az osztrák miniszterelnök átiratáról, amelyben a delegációk tagjainak meg­­választását kéri. Az elnök a mai ülésre tűzte ki a választ. A delegációk — amennyiben addig halasz­tás nem történik —, december 3-án ülnek össze. Hiért pedig ezúttal Bécsben, mivel a legutóbbi de­kupáció 1914 tavaszán Budapesten tartotta ülését. Akkor,a delegáció elnöke gróf Sylva­ Taroucca, a s­iakh­áza tagja volt, most pedig egy képviselőházi delegátus fogja vezetni a tárgyalást. A delegáció ük,»k­i körülbelül december 20-ig fognak tartani. Az urakháza mai ülését­ egyébként a követke­zőt­­ kü­tték ki a delegációba: lovag Bilinski, (•<!'!. Jciuüzejoiricz, herceg Lobkowitz Frigyes, ; ró: Mennsdorff-PouiUij, báró Parish, gTÓf Wal­ hr.-.l'n:h,-n, herceg Windischgraetz Hugó, herceg tuersperg Káról", dr. Crtbmagr, lovag Schöller, : 'te­ileck, gróf W­arisch, gróf Nostiz Ervin, gróf t ,Weller és dr. Weiskirchner. Póttagokul megválasz­tó­­ak: gróf Hadenit, gróf Desfour-Walderodet, í.'jabb herceg Liechtenstein Ferencet, gróf Host íz i • t. lovag Wochankát, Dréhert, dr. Dumbát, ^ieghaft-t, herceg Kinsky Károlyt és pá t . A­tyita A jövő hét első napjaiban összeül a minisz­tertanács és kizárólag­­ választójogi törvényjavas­lattal fog foglalkozni. Ezen a minisztertanácson természetesen már Vázsonyi Vilmos választójogi miniszter is részt vesz és előterjeszti az akkorra teljesen elkészült javaslatot. A minisztertanács ha­tározatához képest azután a javaslatot november közepe táján fogják a Ház elé terjeszteni. Való­színű, hogy a két javaslat óriási anyagával egy minisztertanácson nem tudnak végezni, úgy, hogy másnap vagy harmadnap tartandó minisztertanács folytatni fogja a tárgyalásokat. Ugyancsak a jövő hét első napjaiban tartanak értekezletet a főrendiház munkapárti tagjai. Érte­kezletük legfőbb tárgya a választójogi reform. Arról fognak tanácskozni, hogy milyen módon kényszerítsék a kormányt a „veszedelmes"­ reform megváltoztatására és a munkapárttal való meg­egyezésre. A vitarendező­ bizottság programmja A kormányt támogató pártok vitarendező bi­zottsága, mint megírtuk, tegnap értekezletet tar­tottak, amelyen Andrássyt választották elnökké. Noha Ugrón válaszát a Házban nem tűzik napi­rendre, a vitarendező bizottság mégis akcióba ma­rad és a pártok közötti állandó összeköttetést fogja közvetíteni. A b­izotság úgy határozott, hogy mun­káját a parlament munkarendje szerint fogja irá­nyítani és a tegnapi ülésen erre való tekintettel felkérték Andrássyt, hogy szrezzen tájékozódást a kormánynál a Ház programmja felől. A bizottság ma este tartotta újabb ülését, amelyen Andrássy referált a miniszterelnökkel való tanácskozásáról. A vitarendező­ bizottság ülésén a politikai helyzet­ről tárgyaltak és elhatározták, hogy legközelebb újabb ü­lést tartanak. A kiegyezés és a bankprovizórium Az osztrák miniszterek budapesti látogatásá­val kapcsolatban Bécsben az a hír terjedt el, hogy a két kormány között a közös kiegyezés kérdésé­ben és a bankprovizóriumban kétéves megállapo­dás jött létre. Ezzel szemben — mint bécsi tudó­sítónk telefonozza — illetékes helyen kijelentették, hogy már lovag Seidler távolléte miatt se történ­hetett Budapesten végleges megállapodás és külön­ben is még sok tárgyalástól­­függ a kiegyezési pro­vizórium sorsa­ .S­zó volt ugyan a kétéves provizó­riumról, de­ ugyanúgy tárgyalták a másféléves és egyéves provizórium lehetőségét is. A bankszaba­dalom pedig magától értetődően a, kiegyezés ter­minusához igazodik. * 'ég ne,n igen volt több tizennégy évesnél, de inomkodó lelke már megérezte, hogy mielőbb ki •••'­ ragadnia magát a milienből, melybe mostoha :i helyezte: és miközben, egy s­ckundál csípve fémtanból, lehorgasztott fővel a padjába kul­l U, boldogan és diadalmaskodva így szórolt rái-.m: • \ csizmás tanár úrnak még a dédapja se -'full ő'van­­.'•létmódról, amiben nekem, ha a jó • ••» megsejt, részem lesz. Az angol lordok sza­­,d­iáinál fogok dolgoztatni, ezüstzablyás lovakon • .V.:uhlok a párisi ligetbe, villát bérlek a Föld t­­enger partján, virágot küldök a princesszek-­ akik tegnap a páholyukból reám mosolyog­, és skót kastélyokban töltöm az őszi hónapo­t'i .r • I a regé­nyeim hősei, akiket Agenoroknak \ iwial­ hívnak. Az édesapámnak még soha •.e­z'e .r forint készpénze, de én aranyat fogok v i­ni rí komornyik kezébe, aki a Derby lord­jén a felöltőmet rámsegiti. Vájjon a regények izgatták-e föl hősünk lantá­..U. illelyeket fizikai órákon a pad alatt olvasott, valamelyik ismeretlen őse révén a nagyzolás . i'.nö':- terheltségét hozta-e magával a földre, azt :in nem érdemes kutatni, mert hiszen a tény . . - mind a két esetben ugyanaz marad : a kis (•.. ni foltozott ruhájában és örökké korgó gyomra­•.­ visszavonhatatlanul elhatározta, hogy­ a magyar orosispán fia frakkban és lakkos cipőben fogja a­­jigélni földi életét . . . Bi­zuk jókedvű hősünkre, hogy a fizikai óra után következő tizenöt év történetét elmondja , mi most itt, a­ pulai ksiv­érlázban vegyük szemügyre öl. pyikor levelét befejezve s nagy­ot nyitózkodva a billiárdasztal elé állt s kissé gúnyos, de jóakaró pilh.nt.'' •!•.! né..! ' játékot, melyly •­ két unatkozó fett a vacsora előtti órákat agyonverte. A kapitány — ez volt a jobbik játékos — egy kombinált kvárt-lökéssel próbálkozol meg, de a golyó célt tévesztve gurult tova a zöld asztalon, amit a zord tüzért elkeseredett fejcsóválásra, Ádámot pedig e jókedvű megjegyzésre indította : — Ha kissé vékonyabbra fogod, okvetlenül meglett volna mert az ilyen kvarthoz hallatlan finomság szükséges. "Egyébként azt hiszem, jobb lett volna, ha rekuzéval próbálkozol . . A tüzértiszt abbahagyta a dákója krétázását, úgy rémlett neki hogy az idegen civil tegezte őt. — Kicsoda maga? — kérdezte oly elképedt arccal, hogy még a sörteszerű bajtrsfozásai is­ mo­zogni kezdtek. •Ádám elnézően mosolygott —nem veszem rossz néven, hogy nem ismersz, hiszen csak most járok másodízben Pólában ,János főherceget várom, aki alighanem hosszabb utat tesz a dalmát partokon. E­gyébként báró Beőth-Sivó vagyok, magam is százados a vezérkarban. Olyan bágyadt előkelőséggel mondta ezt, hogy a tüzérkapitány majdnem a dákójával tisztelgett előtte, a másik tiszt pedig — egy fiatal dragonyos hadnagy — előírásos szertartással bemutatkozott neki. Ké­sőb­b a többi tiszt is meghallotta, hogy János főherceg szárnysegéde a kávéházban időzik s báró Reöth-Sívó negyed óra múlva már népes és udvariasan figyelő társaság előtt mesélt egyet-mást az öreg fenségről, aki most készül otthagyni bécsi palotáját hogy scampit és branzinót ehessek a dalmáciai falvakban. Beöth-Sivó báró most is a régi módszerét tö­ve­te: kétségbevonhatatlan igazságokat is kevert vakmerő hazudozásai közé. Például a két család­neve közül az egyiket teljes jogosultsággal viselte, az is igaz volt, hogy János főhercegnek Bécsben­­ palotája van, az is, hogy a főherceg néha hosz­szabb juohtkirándulásokat szokott tenni a dalmát szigetek között. A Sivá-név, azonban, most ju­tott eszébe s mivel határozott érzéke volt az euforia iránt, habozása nélkül azonnal birtokába vette. Az is most jutott eszébe,­hogy János főher­ceg szárnysegédjének hazudja magát. Hogy miért hazudott azt valószínűleg épp oly kevéssé tudta mint a költő nem tudja, miért kell verset írnia az ihlet perceiben, de ebben a pillanatban leküzdhe­tetlen vágy fogta­ el, hogy estéjét a jómodor­u tisztek hódolatával megédesítse. Az a körülmény, hogy mindössze öt forint van a zsebében, csak növe­lte és duzzasztotta a kellemes­ milien iránt érzett nosz­talgiáját. Ree Mi-Sivó báró később új barátjával vacso­ráz a tiszti kaszinóban — az ezredes kijelentette, hogy emlékszik az arcára — de éjfél felé ott­hagyta a társaságot mert a hoteljébe­­kellett siet­nie, ahol már bizonyosan várja a főherceg táv­irata. Jó ideig a tengerparton őgyelgett, szóba á­lt a bárkátokkal, akik a csónakjaikban hevesé­rtek,­ aztán keresett egy levélszekrényt, ahová Kossat­­ őszinte levelét bedobja. A levél eltűnt a nyílásban és Beösh-Sivó báró meghatottam tekintett után, mintha maga a bájos címzett tűnt volna el vala­mely, láthatatlan kárpit mögött. E pillanatba ugy érezte, hogy voltaképp csupa jóság lakik szivében s hogy gondolkodás nélkül meg tudr halni a szerelmeséért. Arról is meg volt győződ , hogy­ csakugyan Beőth-Sivó bárónak hívják hogy a főherceg távirata már csakugyan várak­zik rá odahaza. Fütyöré­szve végigment a parton s szeren­c­­­sen csípett egy bóbiskoló csónakost, aki öt­o­rintért hajlandónak mutatkozott arra, hogy a s­zetérre elszálljon. Beöth-Sivó ekkor odaadta az forintját és cigarettázva hátradőlt a csőfül, i­.. nálán . . . E pillanatban egy megveszekedett fityensie se lett többé. (pfisarmpi szammkbm folytatjuk) Budapest, október 31. — A »függetlenségi párt kegyelete. A függet­lenségi és 48-as párt régi kegyeletes szokásához híven, csütörtökön koszorút fog helyezni Kossuth Lajos, gróf Batthyány L­ajos, Irányi Dániel, Bertha Miklós és az idén először Justh Gyula sírjára is. Jaehne Hugó, a párt igazgatója teszi le a koszorúkat A szokásos beszédek az idén elmaradnak. SZÖVetSégCSeléi Minisztertanács a választójogról sem tárgyal a hadicélpáró ! Bonar Law az angol alsóházban be­­­lentette, hogy a november közepére • ten ázsít párisi entente-konferencián Anglia kta'i!›':"·;:¤ 4 csak a katonai kérdésekről fognak tárgya­ln­i* nem petsig a hadicélokról. Tehát az angol ko­r­mány még ma is bízik a „végleges" győz­temben és ezért nem engedi akció-szabad­­ megbénítani. Ez mindenesetre vérmes opti­­mizm­is, mert azt jelenti, hogy Anglia csak-­ ugyan eszkompiálta már Oroszország teljes kiválását az enterítőből. Mert ha az orosz de­legálások a konkrét béke­fel­­ételek leszögez­és­e nélkül térnek haza, akkor Oroszországban győz a szovjet politikája, ha ugyan Kerenszki nem tesz kísérletet a munkástanácsok erősza­kos letiprására. Az entente-i konferencia nem foglalkozik a hadicélokkal Rotterdam, október 30. A Nieulpe Rotterdam­sche Courant közli a Daily News londoni távira­tát, amely szerint Bonar Txin tegnap azzal a kije­lentéssel lepte meg az alsóházat, hogy a küszöbön álló entente-konferencia kizárólag a hadviseléssel f°lr foglalkozni, nem pedig hadicélokkal. Ez el­lentétben áll Lloyd George legutóbbi kijelentésé­vel, hogy a konferenciának katonai és politikai jellege lesz. A lap hozzáteszi, hogy az ententenak haladéktalanul meg kellene állapítania azokat a feltételeket, amelyek mellett hajlandó békét kötni és azokat az alapelveket, amelyeket az új világi rendben alkalmazni kíván. Békét követel az orosz hadsereg, Konenhága, október 31. A Rrees jelenti. A­ központi frontbizottság képviselője, Duhaszov a hadsereg nevében a következőket közölte a kor­mányával: — A hadseregnek most nem kell se szabadság, se föld. A hadsereg csak egyet akar: a háború be­fejezését. Bármit határoztak és mondtak is, a ka­tonák nem fognak, tovább harcolni! Mi nem törő­dünk pártkérdéssel és nem törődün­k a maximalis­táik agitációjával. Csak kötelességemet teljesíteni, amikor tudomástokra hozom azt, amivel a hadse­reg megbízott. Kerenszki közeli békével áltatja katonáit Berlin, október 31. Az orosz kormány azzal a szándékkal, hogy kifáradt, türelmetlen katonáit vigasztalja, a fronton október 18-ról keltezett röp­iratot terjeszt, amelynek címe: .A háború decens­berben véget ér. A röpirat azt állítja, hogy a né­met hadvezetőség saját bejelentése szerint a háborút csak decemberig készítette elő, mert a a háború legutolsó fázisába lépett és a demobilizá­­ció 1918 elején megkezdődik.­­ Fölösleges bizo­nyítani, hogy a német hadvezetőség sohasem tett ilyen közlést.

Next