Pesti Napló, 1918. július (69. évfolyam, 151–176. szám)

1918-07-02 / 151. szám

­­istáé, PESTI NAPLÓ 1918. Julius 2. nok és Reventlowok n­ursogisa, •• ri­kácsolása nem lehet a német riSp 'tíífflfjk Odaát is eltávolodott a parlament a néptől — akár csak nálunk. S hogy ez megtörténhetett, abban nem utolsó sorban--hibásak azok az ál­lamférfiak, akik az embcHBB és éppen a kez­dőkh­öz, a négy esztendő óta lövészárokban vérzőkhöz méltóbb hangokat nagy bátortala­nul intonálják ugyan, de rémülten hallgatnak és s ijedten kapják vissza fejüket, mihelyt a túlsó oldalról rájuk rivall valaki. A mi volt külügyminiszterünkhöz, gróf Gremimhez nagyon hasonlít a németek kül­ügyi államtitkárra: mind a ketten hajlandók voltak reményt keltő kezdeményezésre é s ugyanúgy a­ visszaszippantásra. Gróf Czernin kissé lassabban táncolt visszafelé. Kühlmann ijesztően, sőt komikusan gyors tempóban. Az eredmény végre teljesen egy. A legkevésbbé sem vigasztaló. A parlamentek eltávolodtak a néptől s az államférfiak, kik olykor megérzik, hogy mit kellette mondaniok, tipikusan tehe­tetlenek. Felébred bennük a vágy­, de a végre­hajtás, a tett ereje végleg hiányzik. Messze a cél előtt elbágyadnak, visszariadnak, elsom­polyognak — elöregedett amatőrjei a tömegek kegyeinek: az örök visszaszivók. .»tmt^mmtmtm, — • — I,-,»-» l­/TlurusTujta, Ex-lex Ausztriában ^! Lejárt a költségvetési provizórium Bécs, július 1. A mai napon Ausztriában beállott az extex. A Seidler-kormány eddig két izben szerencsés mó­don­ menekült meg a költségvetés nélküli kormány­zástól. Az első alkalommal még rendes költségve­tést is sikerült tető alá hoznia, ami pedig már régen nem volt Ausztriában, márciusban pedig si­került három havi költségvetési provizóriumot megszavaztatnia. Ez a provizórium tegnap lejárt ,, ma beállott az exlex. Ily körülmények között a kormánynak legfőbb gondja, hogy ebből az álla­potból mielőbb szabaduljon. A július 16-ra egybe­hívott Reichsrat napirendjén még nem szerepel a költségvetési javaslat, hanem az értékpapírforgal­mi adóról szóló javaslat s emellett még néhány kisebb jelentőségű bizottsági jelentés. Azonban a német pártok körében már­is mozgalom indult 18Tim­f*111"T~11 •Bggggsg'ggg^ meg, hogy ennek a napirendnek megváltoztatásá­val a költségvetési provizórium szerepeljen, mint az egybehívandó Reichsrat legelső munkaanyaga. A pártelnökök jövő heti értekezletén a német pár­tok ilyen értelmű javaslatot fognak előterjeszteni. A napirend megváltoztatásához száz képviselő sza­vazata szükséges, amit a német pártok bizonyára minden nehézség nélkül el is fognak érni. Az összes pártok erősen készülnek arra, hogy az élel­mezési kérdések tárgyalásánál beható vitát provo­káljanak. Eddig a német-cseh és lengyel pártok képviselői jegyeztek be élelmezési kérdésekre vo­natkozó sürgős interpellációkat. A csehek ezen­felül sürgősségi indítvány alakjában szóvá akar­ják tenni a csehországi kerületi beosztás kérdését is. Nehogy ezek a viták a költségvetési provizó­rium tárgyalását nagyon elnyújtsák, Seidler mi­niszterelnök ezeket a kérdéseket is a költségvetési provizórium vitájába akarja belekapcsolni. A jövő hétfőn tartandó pártelnöki értekezlet fő tárgyát a mandátumoknak újabb egy évvel való meghosszab­bítása képezi. A mandátumok meghosszabbított tartama ugyanis év végén veszítené hatályát. Az urak házát is egybehívták július 13-ra. Itt is beható vitákra van kilátás.­­ A közbeeső időben Seidler miniszterelnök újra tárgyalni fog a pártokkal, azonban tárgyalásainak falig van kilátása sikerre. A pártok álláspontja s már teljesen kialakult s új momentumok nem me­­­rültek fel. Ennélfogva semmi ok sincsen annak feltevésére, hogy ami Seidlernek eedig nem sike­rült, ezúttal sikerülni fog. Az engesztelhete­tlen lengyelek Bécs, július 1. Seidler miniszterelnök a legközelebbi napok­ban folytatni fogja tárgyalásait a pártokkal. Sok sürgősségi javaslat van már, ezek között a cseheké­­ a csehországi kerületi beosztásról és valamennyi párt részéről az élelmezési kérdésekre vonatkozóan. Azt tervezik, hogy ezeket az indítványokat a költ­ségvetési provizóriummal egyidejűleg veszik tár­gyalás­ alá. Ha ez ellen kifogás merül fel, a költ­ségvetési provizóriumot első olvasás nélkül utal­ják át a költségvetési bizottsághoz. Hétfőn lesz a­ pártelnökök értekezlete, amelyben megbeszélik a mandátumok meghosszabbításának kérdését is, amelyeik tudavelvően ez év végén lejárnak. Az urak háza szintén július 16-án ül össze. Ott valószínűen nagy politikai vitára kerül sor. Szerdán a lengyel klub parlamenti bizottsága tart ülést, amelyben valószínűleg elhatározzák, hogy a pártot Krakóba összehívják. A lengyelek hangulata továbbra is engesztelhetetlen. Fr­a­nciaország­ban — A Pesti Napló tudósítójától — Zürich, július 1. Előkelő semleges diplomatától értesülök a következőkről: Deschanel kamarai elnök és Leon Bourgeois vezetésével békepárt alakult Franciaországban. Ez a békepárt érintkezik Alfonz spanyol királyival, aki sokat dolgozik a béke érdekében. A francia békepárt kom­­promisszumot akar és kerülni kívánja Páris feláldozását. Meggyőződtek már arról, hogy amikor az óriási oros­z hadsereg nem tudott segíteni, akkor az amerikai seregek is csak arra jók, hogy meghosszabbítsák a háborút, de nem arra, hogy eldöntsék a harcot. Fran­­­ciaországban kezdenek már attól tartani, hogy a háború meghosszabbításával Spanyolországot is belesodorják a hadviselők közé, még­pedig­ Franciaország ellen, bármennyire is kívánja Alfonz király a semlegesség fentartását. Hogy­ a király ilyen akarata mit ér, azt láthatták Ró­­­mában, ahol a király semmit sem tehetett a háborús párt ellen. Maura spanyol miniszterel­­­nök nemrégen beszédet mondott, amelyben ki­­­jelentette, hogy Spanyolország semlegessége isik feltételes. Megmondotta,­­ hogy országa önrendelkezési jogot és a tengerek szabadság­ját kívonja, ami Gibraltárra és Marokkóra akar célzás lenni. Meg kell jegyeznünk,­­hogyt Déli Marokkóban Raimlr vezetésével mozgalom tört ki Franciaország ellen. A felkelő marokkói törzsek Spanyolországgal rokonszenveznek. Ugyanebből a diplomáciai forrásból érte­­sülök, hogy az angol trónörökös nemrégen a pápánál járt. Ennek igen nagy politikai jelend­­ősége van, mert a pápa tudvalévően több iz­­ben megpróbálta már a békeközvetítést. A walesi herceg látogatása hír szerint az íror­­szági eseményekkel függ össze és XV. Bened­elek beavatkozását kér­te az íreknél. A pápa azt válaszolta, hogy az ő közvetítése Anglia békekészségétől függ, lehetetlen ugyanis, hogy ő a háború meghosszabbítása érdekében avat­­kozzék be. E válasz ellenére is tovább folynak a tárgyalások Anglia és a Vatikán között . Lendvay Károly ly " Egy szép napon akkor a kiskorcsma „kerthelyiségében" (ott étkeztünk már), jelen­tős képpel somfordált Olga mellé a felszol­gáló kisasszony. (Megkéstünk aznap: a tiszti asztaltól már mindenki elment.) Néhány gyö­nyörű, fiatal tearózsát tett elébe az abroszra. „Ezt a főhadnagy úr küldi a kisasszony­kának. Nem szólt egyebet, csak hogy adjam oda és­­ azt mondta: ne mondjam meg a világért se, hogy kitől. De én már csak meg­mondom, miért ne mondanám? Ő úgysem fog már az életben többször idejönni, sze­gény! Elhelyezték nagyon messzire, Galíciába, valami furcsanevű kis városba, én bizony el is felejtettem. — Pedig milyen áldott jó, szo­lid ember volt, kisasszony! Ma este már in­dulni is kell neki a vonattal, ide nem jön többet". Szép Olga végighallgatta oly vérvörösen, oly halálos, fájdalmas zavarral, hogy megsaj­náltam. Már kissé túl­ csontos, karcsú ujjaival reszketve, félszegen nyúlt a virágok után s aznap alig evet valamit. Sietett, köszönés nél­kül imbolygott ki a vendéglőből. „Látod, igy jó, igy jó! — mondogatta az utcán gyorsan, egymásután s a hangja el­elfulladt. — így most vége, most legalább nem romolhat el, nem fog undokká válni! Vrost szép maradhat, most vége örökre, igen!" — Ránéztem, mert azt hittem, hogy sir. De nem, görcsösen, idegesen mosolygott, de az ajkával csak, a szemével nem.­­ Ezután nem beszéltünk többet az egész dologról. Olga ijedten kerülte, én csakugyan elszoktam abból a kis korcsmából s ő most már : ni mint.szialt tönyőrö­lve._ Egyedül ül­nön''t s némán, .vérjesen cv.lt a régi helyén; lot»­véde slí­nül sem nézett a tiszti­ asztal irá­nyába. Mint egy karcsú, sötét szép holló, mely­­ lassacskán vedleni kezdi tollát, szürkül . . . j­ó, csakugyan, ami új frisseség, ruganyos, vis­­­­­szatért fiatalság volt rajta az utolsó időkben, mintha lement volna róla egyszerre. Nemsokára egészen elkerültem onnét s Olgával sem találkoztam, a barátságunk ilyen alkalmi volt, csak kortársi; ha nem adódott, nem kerestük egymást. Másfél év múlva hal­lottam hírét megint — ó, teméntelenül nagy­idő múlva — hisz a háború első, szörnyű fél esztendeje végigdúlt már akkorra a világon. Egy közös, régi társnőnk újságolt róla — nagy újságot, hallatlant: férjhez ment Olga, a na­pokban volt az esküvője. A háború, a vérször­nyeteg, a mindeneket elválasztó és megrontó, ez egyszer itt kegyes volt; atyai kerítő, szelíd gyám, egy szegény, vad szerelem jó térítője. E kettőt"­ő hozta össze!... Hogy történt? Onnét Galíciából, ama furcsa nevű város­kából mindjárt eleintén a frontra jelentkezett a szpanoru szemű oláh főhadnagy, pedig gyenge alkatával maradhatott volna végig kórházi szolgálatban. Előléptetés kedvéért tette-e, vagy csak mert unta magát, naivul kötelességet vélt teljesíteni az első idők buz­dulásában, vagy csak mindegy volt minden, annyira egyedül állt? — Bocsánat neki! — Fél év mulva kapitányi ranggal és elég komoly tüdősebbel került haza, s ide épp, a régi, pesti kórházába, hol oly békésen illatoztak hajdan rózsák és jázminok. Olga, e régi barátnője itt fedezte fel (kéneső-eleven, eszes, szemes asz­szony)­, mikor rokont látogatni járt a szom­­­szédos betegágynál. Ő is ismerte a régi. légies ! . regénykét, akár csak én, de nem hitt oly nai­­­v.i'l benne; ny. f-s-szórás hivő volt rtr.nh'.lette-i­n- ül. A -szom­szt-d 'ágy_ 'sebesültjébe is anyásan, . - ánuló-testvérül belekötni -- játék volt neki, s ffla­a huszadik mondatba (ó, asszonyi, fondol­tos jóság!) belefűzni szép Olga drága nevét. A többi magától iment­ A beteg kapitány­nyal egy hét múlva iuzalmas barátnő, — de Olgá­nak is s e csaknem halálba gubózott szűzi sze­relemnek — tudta ő, mit kell mondania, így támadt rá: „És ez pedig nem emberség, amit te mű­velsz, érted? Az a szegény ember látni sze­retne­, most beteg és elhagyatott (végleg harc­képtelen marad, ha meg is gyógyul), láttam a száján felbuggyani a vért... De te most per­sze finnyáskodol! Talán bizony utálod, mert szenved? Azt hiszed, a bolondérián jár az esze egy ilyen komoly, derék fiúnak, ha még nagy-: beteg is? Ha nem érezne irántad tiszteletet,­ rokonszenvet és barátságot, a szépségeddel ugyan elmehetnél, fiam, nem olyan világ járjál most! Ma emberséget, jó szót várnak a nőktől­ ezek a szerencsétlen, agyonkínzott férfiak. De, te szép Olga vagy, kényeskedsz­, mint hajdan: azt akarod, hogy a lábad elé boruljon, a ter­meted, arcod dicsérje, lihegjen, fújjon, nyög­jön és sóhajtson, mint a régi, léha világban! Egy nemes lelkű embert meg se tudsz érteni!" így végiggyőzte szemöldökráncolással a kedves imposztor; és Olga (csudák csudája)­­ nem gurult dühbe sőt! Lesütötte a szemét, csak halkan, tessék-lássék mondott ellent; az egész hosszú zsémbelést úgy hallgatta (— me­sélte később a barátnő —) mint mennyei hárfazenét. Mikor pár hét múlva elment vele a kór­házba, a sötét szemű, halvány kaapitány még feltornyozott párnák közt pihent... Nem­ volt olyan, mint egy finom márki, egy nyegle úr...sz­lánvadász, angol sarkal­at-ó. amerikai nábob, vagy arrogáns művész, még olyan mint egy galíciai hős, szegény

Next