Pesti Napló, 1918. augusztus (69. évfolyam, 177–203. szám)

1918-08-01 / 177. szám

ken, amelyeknek négyszögkilométereiről és négyszögöleiről éppen tegnap adtak hivatalos statisztikai kimutatást. ("A cenzúra itt 8 sort törölt.) Az entente gyűlöletesnek mondja a né­meteket". Ez hülyeség. A német nem gyűlöle­tes, csa­k hibái vannak. • Ezeknek esett most áldozatul a mazuri győző is, Generalfeld­marschall von Eichhorn. —­­A Pesti Napló kiküldött tudósítójától — Bécs, július 31. Eichhorn főtábornagy és hadsegédének meggyilkolása előtt pár nappal Németország és a monarkia megállapodást írtak alá, mely­­­el az Ukrajnával kötött gazdasági szerződő­désekre­ nézve egymás között a békekötéskor létesült egyezményeket egy esztendőre meg­hosszabbítják. Ugyanakkor előzetes tárgyalá­sok indultak meg Kiev—Berlin—Bécs között egy teljesen új ukrán gazdasági és kereske­delmi szerződés létesítésének megbeszélésére. A kievi kormány bécsi és berlini képvi­seletének és a két nagyhatalomnak Kievben lévő követeinek jelentéséből s az eddigi ta­pasztalatokból úgy Berlinben, mint Bécsben arra következtettek, hogy Ukrajna nem tud­ja, teljesíteni szállítási kötelezettségeit olyan mértékben, mint ahogyan vállalta a bresztyí­lovszki szerződésekben. Éppen ezért Német­ország és a monarkia már az egymással most megkötött megállapodásban is számolt vele, hogy az új ukrán szerződésben csökkenteni fogják a bőrben, lenben, kenderben, ércekben, gabonában és zsiradékban ezt a mennyiséget, amelyre a bresztlitovszki szerződés Ukrajnát kötelezte. Ez a csökkentés nem túl nagy s az uj mennyiség elegendő volna a központi hatalmak hiányos szükségleteinek fedezésére. Az engedmények megtét­elében a közpo­nt­ti hatalmakat első­sorban az, vezette, hogy Ukrajnában még nem teljesen rendezettek a viszonyok. A városok, amelyekben nagyoro­szok viszik a vezető szerepet, nélkülöznek s ezt az állapotot könnyen felhasználják , az ukrán kormány ellen, élelem s nyersanyag, a falvakban van, ahonnan azonban a kormány­nak nehéz beszereznie, mert a falusi lakos­ságot felizgatják az ententebarát Városi oro­szok. Az ukrán kormány helyzetének meg­szilárdítása pedig, szemben a városi oroszok ententebarát törekvéseivel, elsőrendű érdeke Németországnak és a monarkiának s ezért hajlandók Ukrajna kötelezettségeinek meny­nyiségét arra a határra leszállítani, ameddig a bresztlitovszki szerződés követelményei­t a maguk érdekei megengedik. A berlini, bécsi és kievi delegátusoknak az új szerződés megállapítására most kell összeülniök s Eichhorn tábornok meggyilko­lása napján a kievi delegátusok arra készen állottak hogy an­nak rész­etei semmi olyan adatot nem deríte­nek föl, melyek miatt a tárgyalások ez idő Berlinbe. Mértékadó körök remélik, Eichhorn tábornagy meggy­ilkolása­szerint céltalanokká válnának. (d. o.) f­ sáról, de tudni akarta magát a titkot, amire Kuny egyetlen szóval válaszolt : Antimónium ! A gróf elnevette magát és elégedetten, bá­torítólag nézett az öregedő iparosra. Kolum­busz-tojása volt a találmány, egyszerű és ge­niális. A gróf ugyanis olvasta Basilius Valen­tina híres munkáját. ..Az antimónium diadal­szekerét" és tudta mi mindenre nem használ­ták a régi alchymisták ezt az érdekes fémet. Íme, Kuny, mint az alchymisták utóda csengő aranyakat fog kapni azért, hogy az antimó­niumban találta meg az ónnak és ólomnak sokat keresett szurrogátumát. Antimónium pedig volt Magyarországon elég. A találmány bővebb magyarázatot, nem kívánt. Azt a szerepet, amelyet eddig a drá­ga ausztriai ón töltött be, átveszi az olcsó magyar antimónium. Punktum. Ez Bruns­wicknak elég volt. Utasította Kinyt, hogy­ felajánlja találmányát a helytartótanácsnak, amely azt bizonyára méltányolni fogja, ő ma­ga rögtön 5000 forintot kölcsönzött neki „gyárának kibővítésére és a még szükséges olvasztó kemencék felállítására". Kuny 1810. április 1-én nyújtotta át me­morandumát a helytartótanácshoz, ahol fel­hívták, hogy küldjön át az újfajta mázzal ké­szült edényekből néhány darabot a pesti egyetemhez, a tanács szakértőjéhez. Kuny sebtiben elkészítette a kivánt edényeket és várta a helytartótanács döntését. A pesti egye­temen összeültek a tudósok: Mitterpacher Lajos, a technológia tanára, Kitaibel Pál, a vegyészeti és növénytani professzor, Schus­ter János fizikus és Fabriczi Lajos technikai szakértő. Nem valami nagy szimpátiával is­nézték az­ ügyet. Híre járt, hogy Kuny nem csekélyebb jutalomra tart számot, mint ötven­ezer forinntra, ily hallatlan összeget mer kérni egy közönséges fazekas és még hozzá azt állítja, hogy találmányával az összes ed­digi vegyészeket lefőzte! Megindultak a kísérletek a mázzal és egy kémlőszerrel, a h­idrogén-szulfiddal. A kísér­letezők arrca csakhamar gúnyos kifejezést öl­tött és fejüket rázva kiáltottak fel: timónium! A szél másképp hatott rájuk, mint Bruns­vrickra. [Elszörnyedtek. Azt, ami a ta­lálmány lényege volt, Kunynak nem ja­vára, de rovására irták, úgyhogy a szak­vélemény alapján a helytartótanács a bu­dai városi tanács útján elrendelte Kuny egész gy­őri üzemének zár alá vételét, aminek fo­ganatosítására Hágits György ta­nácstagot küldték ki. Szegény Hágits fejét vakarva ment el a Krisztinába az erőszakos ember hírében álló Kunyhoz, aki nem tudott hová lenni a dühtől és a csodálkozástól. Azon­nal fogta is magát, személyzetét szélnek eresztette, csomagolt s a legelső postakocsival Bécsbe im­ult, így bukott meg máról hol­napra a negyedszázadon át fennállott budai majolikagyár. Mihelit Bécsben szakemberekkel érint­kezett, oly vehemens érdeklődést tapasztalt találmánya iránt, hogy jóformán fele­­lte a sérelmet, s mely hazájában érte. Csak­hamar sikerült neki Ferenc császár és király ő fel­sége elé ke­ülnie, aki azonnal elrendelte, hogy a holicsi g­yárban is kezdjék meg a kísérlete­ket. A máj megvizsgálását pedig nem kisebb ember vég­ezte, mint a Selmecbányai szüle­tésű Jaquis Feren­citó, a bécsi egyém gyész-professzora, a schönbrunni kertnek és a természetrajzi gyűjteménynek megterem­tője. Kunyt tehát hazulról való eltávozása után néhány héttel már beragyogta a feje­delmi kegy és már hivatalos bizonyítvány volt a zsebében arról, hogy „mázában anti­móniu­mon kívül, amelyet az egészségre való káros hatás nélkül lehet edényeken alkal­mazni, sem ión, sem ólom nincsen és hogy, találmányának beható megvizsgálása, ami máris folyamatban van, igen kívánatos", Serényen folytak a kísérletek. Minden jel arra vallott, hogy Kuny eléri célját s a találmányt az udvari üzemek részére jó áron meg fogják vásárolni. Így állván a dolog, a bécsi udvari kamarának eszébe jutott, hogy Budáról információt kellene beszerezni Kuny, személyéről: ki is tulajdonképpen ez a Kuny és milyen állapotban van az ő gyára? A ma­gyar kancellária útján egy ilyen természetű átirat ment a budai helytartótanácshoz. Ezen­közben már alaposan előrehaladt az 18ll-ik esztendő. Kuny idestova egy éve volt már Bécsben. Ez alatt Budán a gyári műhelyek beporosodtak s a szobákban csak egy szo­morú öregasszony lakott. Kunyné, született bonyhádi Perczel Erzsébet. Az ő kis körén kívül Kunyról már jóformán mindenki meg­feledkezett. De mi történt a helytartótanácsnál, ami­kor megérkezett a bécsi írás? Egyszeriben eszükbe jutott az egy év előtti história. Arra­­ nem is ügyeltek, hogy Bécsből nem szakvéle­­­ményt kértek; boldogok voltak, hogy volt egy szép tizenhatoldalas, kaligrafikus" szak­véleményük; sebtiben felküldték azt Bécs­be, óva intvén mindenkit a „szerencsét­len találmánytól", & misktt Kntx Kolán­ Csütörtök PESTI NAPLÓ , 1918. augusztus 1.­­ "Petli Napló tudósítójától — Berlin, Julius 31. roszországi és szibériai helyzet a be­írók szerint a következőkben foglal­ható össze: A helyzet Oroszországban egyre világosabban mutatja, hogy a cseheket az en­tente támogatja s e támogatás folytán a cseh­harcok most már az európai Oroszországba is átcsaptak. Szamara elfoglalása következtében az ellenforradalom esélyei megnövekedtek és most m­got Moszkva is veszedelemben forog. A csehek előrehaladásával egyenlő lépést tart a szovjet tá­tal­mának bukása. "Az ellen­forrada­lom megerősödését jelenti az is, hogy Mihály nagyhercegnek sikerült Omszkiról elmenekül­nie és­ elősegíti az ellenforradalmat a városok­ban dúló éhínség és a parasztoknak a rekvirá­lással szemben tanúsított ellentállása, amely folyton növekszik, úgy, hogy a forradalmi szo­cialisták elhihették, hogy ütött az ő órájuk. Mirbach meggyilkolása lett volna a jel az ellenforradalom kitörésére. A szovjet­ kormány az utcai harcokban győztes maradt. Események a bolsevikieknek bebizo­nu­landó hadsereg felállításának szak­is eddig már el is rendelték a hat­sgálati kötelezettséget. A fen­tegetett déli Oroszország, valamint Szibéria, Moszkva és Petervik­ munkásait már be is hívták. A polgári körökből külön szervezett hadtápsere­get állítóttak föl. A behívások azonban nem jártak különös eredménynyel, mert a behívott újoncok számos esetben haza szaladtak, vagy megtagadják az engedelmességet. A kiképzett legénység is gyakran megbízhatatlanságnak adta tanújelét. Közben az entente-h­ad­sereg csapatai foly­tatják partraszállásukat Archartgelszkben és a Murmah-partvidéken. Az eddig partra szállott csapatok számát 15—20 ezer főre becsülik, közülük a legtöbb francia tengerész-osztag. A Murman-vasút északi részét Kólától Kémig az entense-csapatok már megszállották s most dél felé vonulnak a hátráló szovjet­ csapatok után, amelyek nem tudnak erősebb ellentállást ki­fejteni. A cseh csapatokat mint ellenséget nem szabad lekicsinyelni, m­ert jól vannak felfegy­verkezve és katonailag szervezve. Számuk 40—60 ezer, amihez hozzá kell számítani Du­tov tábornok 15 ezer főnyi kozák csapatát. A hadműveletek célja az, hogy összeköttetést lé­tesítsenek a Murmari- és a cseh-arcvonal közt, ami feltétlenül nehéz feladat, de sikere, tekin­­­­tetbe véve a moszkvai kormány tehetetlensé­gét, nem tekinthető kizártnak. A szibériai helyzet még mindig tisztázat­lan. Csupán csak az látszik bizonyosnak, hogy a bolsevikiek még mindig urai Irkucknak, de már Irkuckban is megindultak­ a harcok a bol­sevikiek és a csehek közt. Keleten a japán elő­nyomulás veszedelme fenyeget. A japán csa­patok Mandzsúriában gyűltek össze, Nyugat-Szibériában a bolsevikiek­nek egyáltalában nincsen befolyásuk. Az omszki szibériai kor­mányt Japán, Kína és Amerika messzemenően támogatja. A katonai támogatás tekintetében azonban még nem fejezték be a tárgyalást A turkesztáni mohamedánok Anglia segítségét kérték, amely meg fogja ragadni a kedvező al­kalmat, hogy Turkesztánba befészkelje magát. A perzsa-turkesztáni határon" már­is lovassá­got vontak össze és megszállták a Kaspi-ten­ger déli partjának kikötőjét is. Dr. Glück Kálmán: Japán nagyarányú előkészületei Zürich, július 31. A Corriere della Será-nak­ jelentik Tokióból: Japánban nagyarányú előké­születeket tesznek e­g­y rövidesen bekövetkező ka­tonai expedíció céljaira. A japán kormány a ja­­pán lapoknak megtiltotta, hogy csapatmozdulatok­ról híreket közöljenek. A kormány a hadsereg el­látására szükséges pénzügyi intézkedéseket már megtette. Hír Lenin lemondásáról Zürich, július 31. Orosz körökben, mint több híradás mondja, kijelentették, hogy Lenin vissza­­lépése küszöbön áll. A Berner Nationalzeitung ve­zércikkben azt írja, hogy Lenin epizódja már nem tarthat sokáig.

Next