Pesti Napló, 1918. szeptember (69. évfolyam, 204–228. szám)

1918-09-01 / 204. szám

2 Vasárnap­i PESTI NAPLÓ 1918. szeptember L Lenin halála kétségkívül megingatná a bolsevikiek hatalmát. Trockijt saját pártjában is csak respektálták. Igazán népszerű csupán Lenin volt az orosz szocialisták táborában. Trockij zsidó származású, csak úgy, mint a bolseviki­ vezérek nagy része, és az orosz munkások nem nagyon rokonszenveznek a zsidókkal. Lenin családja az orosz hivatalnokne­mességhez tartozik. Lenin 1870-ben született, Nizsni­j - No­vgor­odban, ahol atyja gimnáziumi­­ igazgató volt. Polgári nevén Ziljanov-nak hív­ják az orosz diktátort, a Lenin nevet bátyjá­tól vette á­t. Az­­idősebbik Lenin botanikus volt és tanárai nagy reményeket fűztek hozzá. De abba a gyanúba esett, hogy része volt egy 11. Sándor cár ellen tervezett merényletben és így huszonöt esztendős korában akasztó­fára került. Uljanov Vladimírt nem ijesztette el báty­jának sorsa. Az' egyetemről kicsapták forra­dalmi érzései miatt". Megismerkedett az orosz börtönök rejtelmeivel. Sokat rejtőzött a péter­vári munkásnegyedben, és lassan kint vezér­szerepre tett szert az orosz szocialista tábor­ban. Az orosz ipari munkásosztály kettésza­kadása a morzsepiki és a bolseviki pártra, Lenin műve volt. Lenin vitte keresztül a ra­dikális csoport teljes szakítását a mérsékelt szocialistákkal. Az 1905. évi forradalomban Lenin nem­ jutott nagyobb szerephez. A forradalom után elhagyta Oroszországot, Bécsben, majd Svájc­ban élt és lapja álltal maradt összeköttetésben híveivel. 1917 tavaszán Németországon át került vissza hazájába, ahol már a határon ünnepélyesen fogadták. Péterváron Lenin nyomban megkezdte agitációját a haladéktalan békekötés és a pro­letariátus diktatúrája érdekében. Tavaly jú­nius­ban három napos utcai harcot vívtak Pé­terváron Lenin hívei, a kormány megbuktatá­sára. Kerenszki azonban ekkor még a kron­stadti matrózok támogatásával elnyomta a bolsevikiek forradalmát és díjat tűzött ki Le­nin fejére, de azért,­­ legalább úgy látszik, — gondja­ volt­ arra,­­hogy, .igen»,m ktmljim fogságba. •..,›‚•.. •.› — .\\Y‹. Júniustól novemberig rejtőzött Lenin, de a novemberi államcsíny napján újból megje­lent a szovjet ülésén és Trockijjal átvette Oroszország, kormányzását. A bresztlitovszki béketárgyalások alatt Lenin békülékenyebb álláspontra helyezkedett, mint Trockij és ko­rábban nyugodott meg a német békefeltételek­ben, mint a külügyek népbiztosa. De azóta ezer» Lenin is többször"•Hirdette a bresztlitovszki béke revíziójának se kit,kségességét^ Lenin sokat foglalkozott a­­szocializmus elméleti kérdéseivel, több ponton kritika tár­­­gyává tette a marxista elméletet és egy nagy könyvet írt a történeti materializádus ism­e­retelméleti alapjairól.. A politikában is nem teoretikusnak bizonyult Lenin és talán lépett szoros szövetségre a gyakorlati érzékű, energikus, tettre kész Trockijjal. Fetaky Géza:É­ vezni járunk ide kilencszáz tizennyolcban, a Mozdulatlan háború alatt," fejenkint hatvan fillérekért. „Nápoly"-ban voltunk aznap, a ragyogó öböl partján, gyönyörűség! Kékebb és sely­mesebb lehetett volna-e, ha elvisz a vonatunk odáig; ha nem tutiul értünk tizennégyben a háború ocsmány tös­tösszava: „Hazamenni, halni, ölni, koplalni-ösaii-halni, h­aza-haza!" Most eljött utánunk gyönyörű Amalfi; itt van. Sziklából kelt falak, sziklába nőtt romok me­leg, lágy szürkeségei s ahogy az ég, a kő, a zöldtévé! és piszok oly istenien­, egymásba hangolódik . . . Mily ősrégi leh­­et­­ itt a szere­lem; dallal telt, páros ülésü csótlékok ringása, antik, horátiusi alkonyatokon!" . Csendít a gép és fordul egy fokot; itt a tenger! Boldog hideglelés áll a hátunkba, „v-v-v-v" — így te­szünk tőle. A Tenger kéken, fehéren, méregzölden, simán fénylő nehéz olajfolyás­sal, vagy lajtékszikrát szórva, permetezve, mint sűrű porcellánpor. A szemünk kitágult, hogy eleget befogadjon tíz másodperc alatt; a szemünk elméredt és hallottuk a tarkaruhás fürdőzök viháncolását,­­szagoltuk a sós víz iz­galmas zamatát, bőrünk érezte a határtalan­ság enyhítő, nedves hűvösét, aztán . . . „csinglinng", fordult a­­gép. Némán és halová­nyan álltunk fel a végén mert torkig voltunk valamivel, ami zokogáskép szokott a torok­ból felbuggyanni — a messzire vágyódás tombolt és tajtékzott fel a szívünkből. Kinn­­alig alkonyult, a Fő­ utca aszfaltja izzadta fel­felé a napközi hőséget, az elite-kávéház előtt estélyi ruhákban fáradt, kövér boltosnők ül­tek és n­agyot. Sokat, drágát vacsoráztak be , pompás pán­célfüző alá; pukkanó­,í­okon a profit szenvedelme gyöngyözött . . . Haza­mentünk! A hónapos szállásunkat egy pincér özvegye adja bérbe akkora pénzekért, hogy az ember szeme magától lehunyódik a gondo­latára s a keze el­legyint: mindegy már! — A hajlék e­­ktő lelke képét viseli (kissé zilált­­képet) múltját és kapcsolatait; a falakon nagyco­mbú ballerinák m­agasra feszített láb­bal, viszont baromfietető szende leányzók ,olajba nyomva; e­gykor bordószínű, mocskos függönyök és tintás takarók; fémkutya a pa­noptikumból s váza a bazárból; s az „íróasz­talom" valami falusi borbélyrokon, műhely­asztala légypiszkos tükörrel, keskeny , már­ványlappal, sok pomádészagu, apró fiókkal ... mondjam-e még? — Hát itt, a katonai maga­zinból kikölcsönzött, keskeny vaságyban ál­modtam azt . . . Embereket­ álmodtam együvé . .. jaj, meg merném-e mondani nekik? Holott életükben egymást sose látták, hirét is egymásnak csak véletlenül ha hallották, mernék-e szólni, fel­biztatni őket, három asszonyt s három fér­fiat (mily tisztán emlékszem), hogy indulja­nak el, keressék, üldözzék egymást országokon át,­az életen túl is, várják meg egymást egy idegen csillagon, mert páronként egymás szá­mára ők a megváltás, feloldás, beteljesülés... mert én egymásnak álmodtam őket egy júliusi éjszakán. Azóta­ nem tudom elfelejteni. „Ha tudnák, ha tudnák!" — gondolom sokszor ra­vaszul, bánattal és szeretettel. Nyolcan mentünk, bandukoltunk ott, tisz­tán láttam, négy" párok a Gyönyörű Völgyben, melyet más, ritka, boldog álmokból már ős-, m­érek, de a hegy asszony közül igazándi társ­sal csak én magam. Mink L elöl jártunk s a Gyönyörűséges Álomvölgy csalogatva tágult előttünk, ölelésre nyílt minden fordulónál, mintha kulisszák nyiladoznának csudálatos színpadon, hát minden oly véghetetlennek tet­szik s oly édesen nyilalló meglepetésnek. Egy­egy uj Völgytörök, busa liget, tündér-vízesés, a patak elbujt medre a fák közt, rózsaszínes sziklák és virág, virág mindenfelé. Óriás kék fürtöktől duzzadó bokrok, erikás lila rétek, meg fehérek, barlangok boltja előtt sű­ra, sö­tétzöld repkény, vadrózsa burjánzik boldogan és buján, átnő a köveken, indásan kúszik a keskeny útra elénk, girlanddá foly össze fe­lettünk, valami soha se látott futónövénynyel, mely dús és tömött vjrégír, mint a lapdarózsa, orgona-lila, de illata "szúrósan édes, fájdalmas, mint a gyöngyvirág". Mindezt tudtam én, há­romszor-négyszer jártam ott étetetílben, min­dig álmomban és ilyenkor boldogan ráesme­rek ... előre sejtem, mi jön és mégis meglepő­döm ... ó, ez csak álomban lehet igy; és jól tudtam most is: ez az! ' Mindjárt­­mögöttünk haladt a 'fiatal pár. — Egy véznárcska, finom, kicsi asszony; dok­tor matematika; segédtanár egy városi fiúis­kolában; felesége egy f­ásik­ ifjú matemati­kusnak,' ki-'Viszont''leánypolgáriban oktat hár­masszabályt; futó' fsfflférőéélk­i; de a nőcske -minaip kissé sírt' előttem és panaszoskodott: gyereket vár, most először, háború van; hogy lehet azt majd felnevelni, hol kap tejet, hogy tart szoptatósdajkát, ha maga (gyengécske) nem táplálhatja; együttvéve havi ötszáz ko­rona a kettejük jövedelme ... De ott a Gyö­nyörűséges Völgyben más volt egészen; sza­,szabad, tehertelen, gondtalan és könnyű tán hé­sít isi s cs?k régi pajtásom ment vele. Mrndezés és »műfözés készül a postatakarékpénztárnál A postatakarékpénztár személyzetének a hely­zete talán a legrosszabb volt a múltban valameny­nyi köztisztviselői kategória között. A régi bűnös rendszer, mely a személyzeten való takarékosko­dásban élte ki magát, arra vezetett, hogy nyolc­tíz-tizenkét évig bijn­okoskodott egy érettségizett alkalmazott, hogy a másfélezernyi személyzetnek több mint a fele volt dijnak, a kinevezetteknek is aránytalanul nagy százaléka a XI. fizetési osz­tályba tartozott. Emellett a­ legsúlyosabb, idegölőbb, hajnaltól estig tartó munkát kellett végezniük egészségtelen, szellőzetlen szobákban. Nem csoda, ha állandó volt az elégedetlenség, amely aztán az utolsó évek során négy ízben vezetett sajnálatos erupciókra. Mióta az intézet vezetése Hantos Elemér ál­lamtitkár kezébe került, ezek a nyugtalanságok teljesen elcsendesültek. A postatakarékpénztár személyzete meggyőződött arról, hogy Hantos Elemérben nemcsak kitűnő szakembert, hanem m­egértő, modern gondolkozású főnököt is nyertek. Hantos ugyanis a hivatal átvétele után azonnal tárgyalást kezdett a tisztviselőkkel, akik kíván­ságaikat memorandumba foglalták. A memoran­dum alapján Hantos Elemér sürgős előterjesztést­­ tett a kereskedelmi és­ pénzügyminiszterekhez a tisztviselők helyzetének gyökeres javítása érdeké­-»­en. A javaSBt Mí­ nyege­­az, hogy egy őszi A1 státus n«rativássák­ "•Ted­dent­essék' a magasábi'' -állások' -:szó-,' mának megfelelő szaporítása által, másrészt a tisztviselői fizetések vasutas-szisztéma szerint ren-deztessenek. Báró Szterényi József kereskedelmi miniszter — mint értesülünk — már hozzájárult az előter­jesztéshez, mely jelenleg a pénzügyminiszter előtt fekszik. Popovits Sándor pénzügyminiszter a na­pokban értesítette Hantos Elemér államtitkárt, hogy a kereskedelmi miniszter a javaslatot ma­gáévá­­te­tte és azt a legrövidebb idő alatt a pénz­ügyminisztérium is le fogja tárgyalni, úgy, hogy a fizetés- és státusrendezése a legrövidebb­­idő alatt meg fog valósulni.­­• A postatakarék személyzete körében­ bizonyára nagy megnyugvást fog kelteni ez­­ az értesülésünk, mely a személyzet régi kívánságainak teljesülését jelenti. Ez az első eset a háborúban, hogy egy tisztviselői csoport helyzetén ne­m­ pótlásokkal, se­gélyekkel, de végleges fizetésrendezéssel segítenek. Az­ „Achtorblatt" kirohanása — Miért jött a Hussarek báró Budapestre? •­­ Hussarek osztrák miniszterelnök szom­­baton reggel titkára, gróf Khuenburg kíséreté­­ben Budapestre érkezett. Délután fölkereste a miniszterelnöki palotában Wekerle Sándor mi­­niszterelnököt. A két kormányelnök a külpoli­tikai helyzettel és a­ delegációval kapcsolatos kérdéseket beszélte meg. Báró Hussarek a ma éjjeli vonattal visszautazik Bécsbe. A Pesti Napló bécsi munkatársának jelen­­tése szerint a bécsi lapok az osztrák idegenek­­nek Sopronból történt kiutasításával kapcsolat­­ban heves támadásokat intéznek Magyarország ellen. Felelevenítik azokat a partamenti esemé­­nyeket, amikor a határőrök osztrák csempésze­­ket lelőttek, sőt a legvéresebb szájú magyarfaló estilapok egyike, az „Achturblatt" odáig megy, hogy ma vezércikket ír Magyarországról. A vezércikk címét ugyan törölte a cenzúra, de megmara­d­t az egész , cikk tartalmának ez a gerince." A­­panaijok ,-j- mondja a cikk — most már nem elégszenek meg azzal, hogy néhány darab krumpliért em*­bereket lövöldöznek le­­a­ határon. A harcok most már sokkal nagyobb arányúakká kezde* nek válni. ''f 1 5 (Itt a cenzúra öt'sőtt törölt) -Báró Haasareknek Wekerle "miniszterel* nökkel folytatott tárgyalása reszkedik mindazon­ ' fólyíjügyek m­'agv . tcom­­plexumára, amelyeket mar .Ich utóik­ bécsi tartózkodása alkalmával tárgyalni kezd­­tek, valamint általános belügyi kérdésekre, valuta és bankjegyforgalom kérdés­igfT/J 'kitérd

Next