Pesti Napló, 1919. november (70. évfolyam, 143–168. szám)

1919-11-19 / 158. szám

Budapest, 1919 ELŐFIZETÉSI ÁRAK. Egy hóra.1­20 kor. t­üli Negyedévre 66 « — « F61 évre... 110 « — « Egész évre £20 « — « Egyes szám­oira: Budapes­ten, vidéken és a pálya­udvarokon 80 túlér.­­ tö­bk évfolyam. 158. szám. - - " TJC Szerda, november 19 SZERKESZTŐSÉG, ^ADÓHIVATAL, .'""Budapest, Rákóczi-út 18. TELEFON: József 62—30, 62—81, 62-32, 62—33, 62-34. Nyomda: 54—39. Felelős szerkesztői József 62—26. SzazgatósárT. József 62—35. Barabás Béla K versaillesi tükörsz$M­ban még nem fog­lak tollat kezükh^írffiagyar követek, hogy alá­írják a bé'j^wk&ződést; jogilag nem mondtunk*­ * le­jtfff^mm n­égy'aetoenilliméternyi területről sem, — de már akatfinak magyarok, akik be sem, várják ezt a formaságot, síelve leverik ma­gyar mivoltukat és két ujjukat égnek emieilk s ugy esküsznek meg az örökkön elő istenre, hogy ha fiai lesznek az uj hazának. Aradról hozzák a hírt, hogy ott Barabás Béla letette a hűségesküt a románok kezébe. Barabás Béla, é­r­em is olyan régen lobogó volt ez a név. Egyet jelentett a tiszta houszere­kmmel, a megalkuvást nem tűrő hűséggel és a keménynyakú kuruccal. Számtalan példányban és változatban éltek az országban ezek a Bara­bás Bélák. Ezek voltak az­ok az urak, akik, hia­ reggel harisnyát húztak lábukra, dörgő han­gon kiáltották, éljen a haza — s ha este háló­sipkát nyomtak fejükbe, ismét a hazát éltették. Mindig a szájukban volt ez a szó, akár a tizen­három vértanú érdemeit méltatták, akár vala­milyen zsíros üzletet bonyolítottak le. Most az-egyik Barabás Béla román nyelven­­hűséget fogadott a román királynak. Nem állott el szívverése, mikor megtagadta hazáját, azt a hazát, melyet évtizedeken­ keresztül oly vitézül­­védelmezett mindenféle ellenséggel szemb­en. Ilogy is áltat volna el! Talán még nehezebben dobogott, hiszen ő tovább fogja folytatni jöve­delmező mesterségét, tovább fogja védeni a ha­zát. Csakhogy most az uj hazát uj ellenségeivel üzemiben. ( Bősége okunk lehetne a kétségbeesésre, ha n. Barabás Bélák jellemeznék a magyarság ki­tartását, erélyét és becsületérzését. Ezek az em­berek a parlamentben, a politikai pártkörökben Sés­a, gyűlési termekben viszik a szót, hangjuk­kal ráfekszenek a nemzetre, s annyit ártanak neki,­ amennyit csak bírnak. De a nemzetet nem ők teszik ki. A magyar nemzet igazi képviselői azok a névtelen vasutasok, hivatalnokok, taní­tók, tanárok, csendőrök, pénzügyőrök, akik a megszállott területeiken azt mondják a hódító­nak, inkább megholtak, de hűséget neki nem fogadnak. Ezek a magyarok akiknek vélemé­nyével, kívánságával alig törődő , valaki­k felkerekednek most családostul, száz szenvedés árán elvánszorognak „Magyarországba", itt vas­úti kocsikban vagy talán a szabad­ éj­ alatt lak­nak, éheznek, szomjaznak, fáznak, a jövő re­ménytelenül szürkéllik előttük, még­sem tagad­ják meg magyarságukat. Inkább b­iltak meg, mint magyarok, tűrik, hogy családjuk és va­­gyonuk elpusztuljon,­­ de megvetéssel utasít­ják vissza az idegen nyújtotta kenyeret vagy éppen kalácsot! Ezek az igazi magyarok is nem a fórumon h­azafiaskodó Barabás Béláik. Cs. a nemzet ere­je, drága büszkesége; aki rájuk néz, annak vakon kell hinnie, hogy olyan nemzet, amelynek ilyen gyermekei várnak, el nem veszhet, — még ha vezetői Barabás Bélák közül­ kerülnek is ki. Huszár Károly — designált miniszterelnök Friedrich István lemondása — A pártközi konferencia folytatása — Nehézségek a kon­centráció körül (Saját tudósítónktól) A hét­fői pártkonfe­rencia­ után a keresztény blokkhoz tartozó mi­niszterek a késő éjszakáiba nyúló értekezleten türtottek Friedrich István miniszterelnök la­kásán. Az értekezleten foglalkoztak Sir George Clerk szigorú ultimátumával is kiragadva ab­ból azt a részt, hogy a nemzetgyűlési választá­sok lezajlása után Friedrich István ismét mi­niszterelnök lehet, ha az alkotmányos többség őt kívánja,­­ „ideiglenes jelleggel" „a válasz­tá­sokig" abban állapodtak meg, hogy "Friedrich­ lemond, Huszár Károly miniszterelnök lesz, arra a négy hétre pedig, amíg a választások le­zajlanak, Friedrich kultuszminiszter lesz. Ezt a meg­á­llapodást kedden délelőtt jóváhagyta a keresztény blokk elnöksége, délután­ pedig a minisztertanács hivatalosan is ebben az érte­leimben döntött és Friedrich, mint jogforrás, nyomban dezignálta is Huszár Károlyt minisz­terelnöknek. Ilyen előzményeit után folytatták este hat­kor a hétfőin megkezdett pártközi konferenciát. Itt a­zután váratlanul nagy akadályokba ütkö­zött a minisztertanács döntése, mert Garami Ernő a legélesebben szembehelyezkedett a ter­vezett megoldással és másoknak is voltak kifo­gásaik. A tanácskozás rendkívül sokáig tartott és ha nem­ is végződött teljes eredménynyel, sok remény van arra, hogy a szerdai nap folyamán Huszár Károlynak sikerül legyőzni a tárgyi és személyi akadályokat és mega­dthatja kabi­netjét. Friedrich lemondása — Huszár Károly designálása Délután négy órakor minisztertanácsra gyűl­tek össze a kabinet tagjai. Friedrich István­ beje­lentette, hogy miután a románok nemcsak a Tiszán­túlt ürítik ki, hanem egészen a politikai határokig vonulnak vissza, a korábbi elhatározásához képest d­eferál az entente határozott kívánsága előtt és visszalép a miniszterelnökségtől, illetve fáredt cse­rél Iluszár Károlylyal, akinek helyettese lesz a kormányban. Ez a változás azonban csak akkor fog megtörténni, ha az így kiegészített, illetve újonnan megalakult kabinetet az entente hivatalosan elismeri, illetve előzetesen, hivatalos formában kijelenti, hogy hajlandó elismerni. Ez esetben ő — Friedrich István — nevezi ki az új miniszterelnököt, akinek a hatalmat átadja. Miniszterelnöknek Huszár Ká­rolyt designált és felkéri, hogy a pártközi kon­ferencián képviselje őt. A miniszterek egymásután fejtették ki állás­pontjukat, végül is egyhangúlag tudomásul vették Friedrich lemondását és Huszár design­álását. Ki­mondotta a minisztertanács, hogy a koncentráció elengedhetetlen feltételének tartja a december 21-iki képviselőválasztási terminus pontos betartá­sát. A minisztertanácsból Friedrich István és Haller István már korábban eltávoztak és a Vigadóba mentek a Keresztény Nőszövetség nagygyűlésére. Huszár Károly nyilatkozata Huszár Károly designált miniszterelnök a mi­nisztertanácsból való távozásakor ezeket mondotta tudósítónknak: — A minisztertanácson Friedrich Ist­ván lemondott és eng­em designált minisz­terelnöknek. A minisztertanács határozatát most fogjuk közölni a pártközi konferen­ciával. Amennyiben a pártközi konferencia és az entente megbízottja hozzájárul ehhez a megoldáshoz, úgy a kabinet alakí­tás mun­káját halacs Alalamu­l megkezdem. Termé­szetes, hogy koncentrációs kormányt ala­kítok Pártközi konferencia Hat órakor kezdődött a pártközi konferencia. Majdnem ugyanazok jelentek meg, akik hétfőn résztvettek a konferencián. Apponyi Albert nyitotta meg a tanácskozást. Az első felszólaló Rubinek Gyula volt, aki bejelen­tette a minisztertanács határozatát. Nagyatádi Szabó István kijelentette, hogy keresztény nemzeti alapon áll és hajlandó támogatni Huszár kormá­nyát, ha ezt az entente elismeri. Sokorópátkai Szabó fentartás nélkül támogatja Huszárt, Giess­wein Sándor jobban szerette volna Apponyit, de megbízik Huszárban is, akit tanítványának mond. Lovászy Márton pártja nevében kijelenti, hogy haj­­landók Huszár kormányét támogatni, ha az Orszá­gos Nemzeti Párt ismert hat pontját elfogadja Hu­szár. Ruppert, a keresztény blokk titkára a blokk lelkes hozzájárulását közli Huszár kab­inetalakítá­sához. Dárczy István változatlanul ragaszkodik Ap­ponyi miniszterelnökhöz, Huszárt nem tartja alkal­masnak a kormány vezetésére. Garami Ernő szerint Huszár voltaképpen Friedrichet jelenti. Nem haj­landó koncentrációs kormánynak elfogadni Huszár vállalkozását, amely iránt bizalmatlansággal visel­tetik. Apponyi Albert a maga részéről örömmel üd­vözli Huszár vállalkozását, amelynek támogatását ígéri. Sorra felszólaltak ezután a konferencia többi résztvevői. Kilenc órakor Szmrecsányi György tá­vozik és ezeket mondja: — Bele akartak köpni a­ tálba, de most már rendben van a dolog. A demokrata Bárczynak és a szocialista Garaminak váratlan segítőtársa akadt egy grófban, aki nem tud belenyugodni abba, hogy többé nem a Nemzeti Kaszinóból kerül ki a kor­mányelnök. Ezt a nehézséget is sikerült már elírni, nálni és azt hiszem, holnapra megalakulhat a kor­­mány. A tanácskozás megnyitása előtt Sir George Clerk kijelentette, hogy az ententenek a legcseké­lyebb kifogása sincsen Huszár személye ellen. A konferencia a k­éső éjszakai órába ért véget és eredménye az, hogy Huszár Károly szerdán a pártvezérekkel fog megállapodást létesíteni. Ha ez sikerül, akkor talán még szerdán megalakítja ka­binetjét, amelybe mindössze 2-3 új ember kerül. Nincs kizárva, hogy Huszár a szocialisták nélkül lesz kénytelen kabinetet alakítani, pártja győzött országi választásokon tszországi és belgiumi választások — J­rika nem vesz részt a népszövetség szervezésében — A demokrata szenátorok a békeszerződés ellen szavaznak Vasá­rnap az entente három államaiban ejtették meg a képviselőválasztásokat: Francia­országban, Olaszországban és Belgiumban. A választások eredménye — amennyire az eddig beérkezett jelentésekből meg lehet állapítani — egyik országban sem hozott nagyobb meglepe­tést. Mint a Neue Freie Presse genfi tdósítója jelenti, Franciaországban: a választások a kor­mánynak és a nemzeti blokknak nagy győzelmével végződtek. Az egyesült szocialisták meglehetősen sok mandátumot elveszítettek. Igen kedvezőtlenül ütöttek ki a választások az Action Francaise tag­jaira, akik az új kamarában alig néhány helyet fognak kapni. Pontos számok még nem ismeretesek, minthogy a választások eredmé­nyét hivatalosan csa­k szerdán­ fogják közölni, de néhány ad­dtot már ma is fel lehet jegyezni, így Lyonban, ahol máskor rendesen a radikális és szocialista többség győzött, most a nemzeti blok­k jelöltjeit választották meg. Elzászban és Lothar­ing­i­ában szintén a blokk jelöltjei kaptak mandátumot. A nevesebb jelöltek közül eddig a következők megválasztá­sáról érkezett hír: Millerand, Briand, Tardieux, Abrams államtitkár, Franklin-Bouillon, André Lefévre és V­ekterle abbé, az elzászi mozgalom ismert vezére, akit a felsőrajnai kerületben vá­lasztottak meg.

Next