Pesti Napló, 1920. január (71. évfolyam, 1–27. szám)

1920-01-14 / 12. szám

Budapest, 1920. ELŐFIZETÉSI ÁRAK« Egy hóra_ 80 kor. - flIL Negyedévre 66 « — « Fél évre... 110 « —­­ Egyez évre 220 « — « Egyes szám ára: Budapes­ten, vidéken és a pálya­udvarokon 80 fillér. K50­0 /­­ 71-ik évfolyam. száréi ^ ^­da, január 14. SZERKESZTŐSÉG, KI­A­DÓ H­IV­AT­A­LI Budapest, Rákóczi-út 18. TELEFON :József 63-30, 62—61, 62—32, 62-88, 62-34 Nyomda: 51-39. Felelős szerkesztő: József 62—86. Igazgatóság: József 62—35. Lo­ komra elfojtott­an akarták kiírtani Vép és harc­a felülb­en ma­i utcai harcok játszód­tak le a kom­munisták és a kormánycsapatok között. A kommunisták és a független szo­cialisták puccsot akartak rendezni, szét akar­­ták kergetni a nemzetgyűlést, hogy azután ki­­kiáltsák a tanácsköztársaságot. Lapjaikban napok óta sztrájkra és szabotázsra uszították a munkásokat, mia délre pedig a nemzetgyűlés épülete előtt gyülekeztették őket, azzal a be­vallott szándékkal, hogy forradalmi puccsal magukhoz ragadják a hatalmat. Noske birodalmi hadügyminiszter nagy csapatokat vont össze Berlinbe. A nemzetgyű­lés épülete előtt összetűzésre került a sor, a lázadók áttörték a csapatkordont és már-már úgy látszott, mintha a parlament, alul a nem­­zetgyűlés ülésezett, a kommunisták kezébe kerülne, de e válságos pillanatban újabb csa­­patok érkeztek, amelyek Noske utasításai sze­rint kíméletlenül a rendbontók közé lőttek és helyreállították a rendet. • A nemzetgyűlés tanácskozása - Berlin, január 13. Ma délután három órára volt kitűzve a nem­­zetgyűlés ülése. A tüntető munkások menete már­­sokkal korábban a birodalmi gyűlés épülete elé vonult a független szocialisták felszólítására. Az­ épület bejáratát erős rendőri készenlét őrzi. Az épületbe csak a belépőjegyek szigorú ellenőrzésé­vel lehet bejutni. A parlament feljáróin géppuská­kat állítottak fel. Minden eshetőségre számítva­ a rendőrség teljes készenlétben áll. Negyed három órakor a villamos vasúti alkal­mazottak megszüntették a munkát és így a forga­lom szünetel. A parlament elé erős rendőrcsapat vonul fel. Röviddel három óra után a nemzetgyűlés meg­kezdi tanácskozását. Napirend előtt Geyer függet­len szocialista képviselő kifogást emel a Ház meg­szállása miatt és kijelenti, hogy méltatlan a parla­menthez, hogy ilyen körülmények között tárgyal­jon, mert ez a katonai uralom visszaállítását je­lenti. Fehrenbach elnök azt válaszolta, hogy sem joga, sem oka nincs arra, hogy útjába álljon azok­nak a közbiztonsági intézkedéseknek, amelyeket a kormány szükségesnek tart. A ház ezután áttér a napirendre, az üzemi ta­nácsokra vonatkozó törvényjavaslat második olva­sására. A kommunisták áttörik a rendőr­kordont Mialatt Schneider képviselő megteszi az elő­adói jelentést, az óriási néptömeg, amely a biro­dalmi gyűlés épülete körül egybegyűlt, különösen a Königsplatzon és a Simsonstrasse felőli bejáratnál mindig közelebb nyomult az épületnek a rendőrség részéről elzárt bejárataihoz. A rendezők minden fáradozása, hogy a tömeget visszaszorítsák, hiába­valónak bizonyult. Mikor a rendőrség már mintegy negyedórája hiába igyekezett visszatartani az elő­nyomuló tömeget, az embertömeg a feljáró mindkét oldalán átszakította az őrség láncát. Az ott levő rendőröket közrefogták és kiragadták kezükből a fegyvert. A fegyvereket összetörték és azokat a rendőröket, akik önként ne­m adták meg magukat, megverték. Rettenetes zajban tódult fel a tömeg a széles lépcsőzeten. A rendőrök t második kordonját szi­n sta­ppecs Berlinben a tanácsköztársaságot parlamentért tén közrefogták és ugyanúgy bántak velük, mint az előbbiekkel. A tömeg ezután kétfelé oszlott. Egy része a főbejáraton igyekszik behatolni a birodal­mi gyűlés épületébe, a másik áradat pedig a Simsonstrasse felől segítségre érkező rendőrcsa­pat felé vonul Gépfegyvertű­zzel szétkergetik a tüntetőket Ebben a válságos pillanatban a Simsons­trasse felől előb­b egy-egy, később sok lövés dördül el. A főbejáratnál géppuskatűz hangzik fel A tömeg vad futásban igyekezik mene­külni. Sok halott és súlyosan sebesült marad a helyszínen. A­ könnyen sebesülteket a menekülők maguk­kal hurcolják. A birodalmi gyűlés épülete előtti tér, főleg pedig a Simsomstrassei bejáratnál lévő füves park-részlet tele van összetört fegyverekkel,­ vörös zászlókkal, meg, ruhadarabokkal. A birodalmi gyűlés épületében elhelyezett­vöröskeresztes osztag a sebesültekhez­­ siet, akiket­nemsokára mentőkocsikon szállítanak el A ha­lottak és sebesültek száma eddig ismeretlen. Amikor az­­ülésteremben meghallották a ház előtt lefolyt lövöldözést, a független szocialisták és a karzatlátogatók zajos kiáltásokkal követelik az ülés berekesztését. Fehredhaeh elnök, minthogy a lárma miatt lehetetlen a tanácskozást folytatni, 3 óra 50 perc­kor kimegy a teremből. Sok képviselő ben marad azonban a teremben. Élénken vitatkozva tárgyal­ják a­z eseményeket 4 óra 10 perckor az elnök újból megnyitja az ülést és azt mondja, óvakodik attól, hogy ítéletet mondjon kellő információk hiányában­ arról, hogy lesz terhes felelősség az eseményekért. Azt hiszi azonban, hogy az egész Ház érzelmeit fejezi ki, amidőn az áldozatokra való tekintettel a Ház mély részvétét és sajnálkozását juttatja kifejezésre. Egyébként úgy véli, hogy a birodalomra, mint a külföldre való tekintettel szükség van arra, hogy mindenki megőrizze nyugalmát. A legjobb hatást keltené bizonyára az, ha a Ház nyugodtan foly­tatná tanácskozását. Kéri tehát, teljesítsék fel­hívását és folytassuk a tárgyalásokat. Kéri továbbá azokat, akik esetleges szavazás során kisebbségben maradnának, hogy vonják le abból a konzekven­ciákat és ne bántsák meg a Ház tekintélyét. Hencke független szocialista azt indítványozza, hogy a Ház napolja el ülését. Botrányt rendeznek a függetlenek Fehrenbach elnök kijelenti, hogy a demokrá­cia lényegéhez tartozik, hogy a kisebbség aláveti magát a többségnek. Felveti a bizalmi kérdést. Ki­tűnik, hogy csak a függetlenek támogatják az el­­napolásra vonatkozó indítványokat. (Zajos felki­áltások a függetlenek soraiban és a karzaton.) Az elnök figyelmezteti a rendbontókat, hogy adott esetben ellenük a rendőrséget veszi igénybe. Emelt hangon fordul a függetlenekhez. Ezzel becsülik meg a halottakat? (Viharos tetszés a többség kö­rében és a karzatokon. A függetlenek ismételten az ülés bezárását követelik.) Geyer fügetlen képviselőt az elnök többször rendre inti és azután utal arra, hogy a házszabály értelmében a rendzavarókat ki is vezettetheti a te­remből. (Felkiáltásost: Gépfegyvereket!) Közben az előadó folytatja jelentését, amely­ből azonban egy szó sem érthető. Minthogy a za­vargás egyre tart, az elnök felfüggeszti az ülést. Tíz halott Negyedhat órakor az ülést újra megnyitották. Geyer, Duwal és Leukant képviselők, akiket az ülésről kizártak, a helyükön maradtak. Az ülés megnyitásakor az elnök kijelentette, hogy az előbb, amikor a sajnálatos eseményekről beszélt, csak annyit tudott, hogy emberek megsebesültek. (A kor­­mány és a ház tagjai felállónak.) Közben a zavar­gás megszűnt és az áldozatok számát is meg lehe­tett állapítani. Azzal az igen elszomorító ténnyel kell számolnunk, hogy iíz haláleset történt. Tekintettel arra, hogy a halottakat az utcáról a nemzetgyűlés épületébe hozták, az elnök nem hiszi, hogy a Ház nyugod­tan folytathatná tanács­kozását és ezért azt ajánlja, hogy a mai ülést sza­kítsák félbe. Nem akar annak a kérdésnek vizsgá­latába bocsátkozni, kit terhel a felelősség, de azt a tényt valamennyi jelenlévő hozzájárulásával megállapíthatja, hogy a Ház e szerencsétlen ese­mények áldozatai iránt a legnagyobb sajnálkozás­sal van és hozzátartozóiknak kifejezi a nemzet­gyűlés legmélyebb részvétét. (Helyeslés.) Az elnök ezután az ülést berekeszti és a­­ leg­közelebbi ülést holnap délelőtt 10 órára, a­ mai­ napirenddel tűzi ki. .Részletek az utcai harcokról .­,. Saját tudósítónktól «­Jiéca,' jamtarl3. A­ scotm­antrnista és az független szexunista' lapok­ mára általános sztrájkot hirdettek és fel­hívták a munkásokat, hogy déli tizenkét óra-,­kol hagyjá­k abba a m­unkát­ és jelenjenek meg tömegesen a nemzetgyűlés épülete előtt. A kommunista­ munkások fel is vonultak a par­lament elé, de ott nagy rendőr- és katonacsapat fogadta őket. A többségi­ szocialisták­­ lapjaikban fel­hí­vást tesznek közzé, amelyben felhívják a mun­kásokat, hogy ne üljenek fel a spartacusok őrületének, akik azzal az ürüggyel, hogy az üzemi tanácsokra vonatkozó törvény ellen akarnak tüntetni, a munkásokat meggondolat­lan lépésre akarják csábítani. A kommunista agitáció kiterjed más né­met városokra is. Az eddigi jelentések szerint a legtöbb helyen kudarcot vallott a kommu­­­nisták kísérlete. Így Lipcsében, ahol a kom­munistáknak eddig sok híve volt, a munkások nem léptek sztrájkba. A kormány arra utasította a csapatokat, hogy rendzavarás esetén minden előzetes figyelmeztetés nélkül azonnal lőjjenek, még­pedig mindjárt a rendzavarók ellen, anélkül, hogy előbb riasztó lövéseket adnának le a le­vegőbe. Mikor bent az ülésteremben megkezdték a tanácskozást, a tüntető munkások támadást intéztek a karhatalom ellen és áttörték az őr­­ség gyűrűjét. Rohamlépésben jött azonban se­gítség, a katonaság sortüzet adott a tüntetőkre és szétkergette őket. Az összetűzésnek sok ha­lottja és sebesültje van. Berlin, január 13. A birodalmi gyűlés épülete körül nagyszám­ban táborozó tömeg közt a németországi kommu­nista párt lázító röpiratokat terjesztett s ez a kü­lönböző agitátorok izgató beszédei kapcsán végre arra bírta a tömeget, hogy a rendőrtiszt­viselőket lefegyverezze és a maga fegyvereivel rájuk lőjjön és késeik­kel is megtámadja. Egy tisztet megállítottak és letépték róla a­ váll­szalagot. A helyzet oly fenyegető volt, hogy a többi tisztviselőnek fegyverét kellett használnia. A tömeg szétrebbent s eközben ,a közúti gyaut egyik.

Next