Pesti Napló, 1920. május (71. évfolyam, 105–129. szám)

1920-05-30 / 129. szám

ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hátra._ 26 kor. — filk Negyedévre 70 * — « Fél évre h­ó » — • Egész évre 280 * — • Egyes szám ára: Budapes­ten, vidéken és a pálya­udvarokon 1 PESTI NAPLÓ , 1 Budapest, 1920. 71-ik évfolyam, vasárnap, május 30 SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL, Budapest, Rákóczi-út 18. TELEFON: József 62—30, 62—31, 62-32, 62—33, 62—34. Nyomda: 51—39. felelős szerkesztő: József 62—36. Igazgatóság: József 62—35. ajtómonopólium Azt olvassuk ma egy közleményben, hogy keresztény lapok újságírói új szervezet ala­kításához fogtak. A meglévő újságíróegyesüle­tek keretében nem tudják céljaikat megvalósí­tani, ezért verődtek össze más csoportba, s nyomban első értekezletükön tiltakoztak a neuilly-i béke ellen, követelték a keresz­tény lapkiadóvállalatoknak külön szindikátussá való tömörülését és végül bizottságot küldtek ki a keresztény újságírók anyagi és szellemi érdek­képviseletének megteremtése dolgában. Hogy ilyen vagy olyan vallású újságírók külön egyesületet alakítanak, ez ellen senki semmiféle kifogást nem emelhet. Nekünk ugyan még ma is — ami­kor úton-útfélen felekezeti szempontokat élesítenek és görbü­lenek — az a szilárd meggyőződésünk, hogy a vallás szerint való tagozódások a nemzeti erőkifejtésnek nem­ h­iszn­álha­tnak, mindamellett a keresztény új­ságírók tömörülésében sem­mi kivetni valót, nem­­találunk. A keresztény s vele együtt a nemzeti eszme, amivel a zászlóbomtók felékesí­tik magukat, ugyanis oly mély, nancs, fensé­ges, annyi jót és boldogságosat lehet belőle me­ríteni, hogy azok, akik erre vállalkoznak, mun­kájukkal bőségesen ki­egyenl­íthetik a felekezet szerint való elosztottságból eredő károkat. De várjon így értelmezik-e a nemzetti esz­mét azok, akik köréje csoportosulnak? Néhány lap összeáll, s azt mondja, ő a nemzeti, sajtó, csak ő képviseli a nemzzeti erkölcsöt és a m­a­gyar nemzeti fölfogást. "Aki nem­, ezekbe a la­pokba ír, az nem m­agyar és nincs joga a ma­gyarsághoz szólani. Hiába volt a közvélemény eddig más nézeten, hiába láthatta valamelyik újságban a nemzeti magyarság legbecsülete­sebb szóvivőjét és hiába gondolta erről vagy arról az íróról, hogy nálánál a nemzeti hitnek elszántabb katonája nincsen, a hosszú múlt, a cselekedetek tömege, nem bizonygatnak, ha a nemi régen megszületett „meimeti" sajtó fénn­jelzése nincsen rajta. De nemcsak nemzet­­ jel­legétől van minden és mindenki megfosztva, amit és akit e sajtó maga közé nemi számít. Destruktív, idegen és a haza ellensége az az újságíró, aki gondolatait nem rajta keresztül juttatja a közvéleményhez. Az in­telligensebb olvasó alkalmasint már észrevette, hogy az ilyfajta kiközösítés és ki­átkozás mögött voltaiképpen más rejlik. Az úgy­nevezett nemzeti sajtónak módjában volt a köz­vélemény elé lépni; elmondhatott miindent, am­it akart, kiönthetlte szivét, kitereget -h­ette eszméit, s rábeszélhette a közönséget, hogy üdvösség csak be­nne, csakis benne va­gyon. Nem tudjuk, magától értetődően, nem is­ tudhatjuk, mily sikerrel járt ez a kampány. De abból, hogy e „nemzeti" sajtó szellemi mun­kásai összeállanak s programmnjuk legtetejére a „nemzeti" lapvállalatok szind­ikálását és­ pa­piros-beszerzés­ét írják, körülbelül sejtjük és sejtheti az olvasó is, hogy a közvélemény az úgynevezett nemzeti sajtó fáradozását kellő­képpen nem méltányolta. Ennélfogva szindiká­tusok szervezésével és az újságpapiros „igazsá­gos" elosztásával kell a közönséget abba a hely­zetbe juttatni, hogy ezt a sajtót forróbban ölelje magához. Értjük. Nem csodálkozunk rajta. Lloyd George éppen a minap mondotta, hogy az üzlet mindig üzlet vol­t, s egyelőre, úgy látszik, az is marad. De, bocsánatot kérünk, a sajtó nem csupán üzleti vállalkozás. Közintézmény is. Sőt elsősorban közintézmény, amelynek sza­badságához a nemzeti felbecsülhetetlen érdeke fűződik. A nemzet legfőbb érdeke, hogy szabad sajtója legyen, s hogy üzleti érdekből a sajtót ne mezopolizálhassák. A magyar nemzetnek Mtao-WAJ. 29 tesz tehát rossz szolgálatot, aki azon a címen, hogy csak ő nacionalista, csak ő magyar, a szólás jogát csakis magamagának vindikálja. Ha szándéka sikerül, ő jó üzletet csinál, de ez abból származó károkait a milliók fogják meg­fizetni. megvédi a termésrendeletet Választ­­si agitáció a Tiszántúl — Erdélyiek tiltakozása a béke ellen (Saját tudósítónktól.) A termésrendelet körül politikai izgalmak várhatók a jövő hétre. A kor­mány ezt a kérdést rendelettel akarja elintézni, mi­előtt azonban a rendeletet kiadnák, a pártok elé viszik. Ked­den este lesz mindkét párt tanácsko­­zása, itt dől el, Rubinek Gyula felfogása érvénye­sül-e, vagy pedig a Gaál Gaszton nagybirtokos körül csoportosult túlzó gazdáké. Az erőviszonyok ebben a kérdésben Rubineknek kedveznek, mert nemcsak a kisgazdapártnak jelentékeny része áll mögötte, de egységesen támogatja a kereszténypárt is, amelynek felfogását a párt elnöke, Haller Ist­ván abban fejezi ki, ha Gaál Gaszton követelése érvényesülne, a drágaság a fantasztikumig emel­kednék az egész vonalon, a pénz értéke sokszoro­san leszállna és az állami gazdálkodás lehetetlenné válna. Haller ki is jelenti, hogy pártja ebben a kér­désben mindenesetre Rubinckkel tart. Valószínű, hogy a termésrendelet dolgában is — mint eddig minden kényesebb kérdésben — megegyezésre jutnak az ellenfelek, hiszen a merev­ség, úgy látszik, már­is engedett. X X X X XX XXXXXXXX XXXXXXXXXX XXXXXXXXXX A földbirtokreformon kívül, amelyet júniusban nyújt be Rubinek, élénken foglalkoztatja a kor­mányzópártokat az árdrágításról és a mezőgazda­sági­­érdekképviseletről szóló törvény. Az árdrágító javaslat tárgyalása nem megy simán, hiszen már az igazságügyi bizottság első ülésén az a nem min­dennapi dolog történt, hogy a javaslat előadója, Wagner Károly lemondott azzal a megokolással, hogy nem azonosítja magát a törvény egyes intéz­­kedéseivel. Amikor pedig megkezdték az érdem­helyes tárgyalást, mélyreható differenciák mutatkoz­tak az igazságügyminiszter és a felszólaló képvise­lők között, ilyen körülmények között kérdés, mi­kor kerülhet a javaslat a plénum elé. Ami a mező­gazdasági érdekképviseletről szóló javaslatot illeti, amelynél — mint jelentettük — Rubineket a bizott­ságban leszavazták, a földmivelésügyi miniszter­tervezetével a nemzetgyűlésre appellál. A nemzetgyűlés csak kedden folytatja tanács­kozását s a három napos szünetet mind a két párt a tiszántúli választási agitációra használja fel. A kisgazdapárt részéről Rubinek Gyula, Ferdinand A­pátkai Szabó miniszterek, Meskó Zoltán és Pata­pátkai Szabó miniszterek Meskó Zoltán és Pata­csy Dénes államtitkárok és velük mintegy huszonöt kép­viselő men­t a Tiszántúlra s a vasárnap és hét­fői nap folyamán a Nyírségben, Hajdúságban, Sza­bolcs, Szatmár és Bihar vármegyékben tartanak nagyobb választási gyűléseket. A keresztény egye­sülés pártjának tagjai négy csoportban utaztak le az éjjel, az egyiket Haller István kultuszminiszter vezeti. Szombaton délelőtt Simonyi-Semadam Sándor miniszterelnököt a béke ügyében nagy küldöttség kereste föl. Az összes erdélyi egyesületek, a kolozs­vári egyetem, Keletmagyarország főkormánybiz­tossági kiküldöttei és a társadalmi és tudományos egyesületek képviselői memorandumot nyújtottak át a miniszterelnöknek, amelyben elsősorban tilta­koznak a béke ellen, amely Erdélyt elszakítja Magyarországtól. A kisgazdapárt tiszántúli körútja A kisgazdapárt szombat reggel indult el harma­dik választási körútjára, amelynek során Hajdú, Szabolcs, Szatmár és Ungmescyéket ejtették itba. A pártvezérek közül részt vettek a körúton Rubinek Gyula földmivelésügyi miniszter neje és leánya kísé­retében, nagyatádi Szabó István közélelmezésügyi­ miniszter, sokorópátkai Szabó István kisgazda­miniszter, Kovács J. István, Meskó Zoltán, Mayer János államtitkárok és igen számosan a párt kép­viselői közül. Szolnokon Rubinek kijelentette, hogy csüggedésnek nincs helye, mert eljó az idő, mikor ellenségeinkből barátaink lesznek, belátják tévedései­ket mert Európa keletén csak Magyarország mu­tatja a konszolidáció képét. Keleteurópa békéje egy­úttal Magyarország integritását is jelenti. Karcagon nagyatádi Szabó István miniszter a munka fontos­ságát hangoztatta. Hajdúlacházán nagy közönség jelenlétében Rubinek utalt arra a vigasztaló tényre, hogy a magyar nemzetnek most új élete kezdődik, amelynek a legnagyobb reményekkel nézhetünk szembe. Igazságaink tért hódítanak ott is, ahol azo­kat eddig elismerni nem akarták. A nagy munkáh­oz kéri a Tiszántúl népének támogatását. Újfehértón a lelkes ünneplő közönségnek nagyatádi Szabó István mondott köszönetet és összetartásra hívta fel a kis­gazda- és földművestársadalmat. Ha ez megvan, akkor az ezeréves Magyarországnak helyre kell állania. Nyíregyházán impozáns küldöttségek élén Bencs Kálmán polgármester fogadta a vendégeket. Rubi­nek kifejtette, hogy pártjának az a célja, hogy az egységet hirdesse s állást foglaljon a keresztény nemzeti irányzat mellett. A forradalmaknak meg kell szűnniök, a társadalom békéjének el kell követ­keznie. Ehhez kér támogatást. Ezután a miniszterek kíséretükkel hosszú kocsisorban a megyeházára vo­nultak, ahol a hatóságok küldöttségeit fogadták. Este ötventerítékes társasvacsora volt, amelyen szá­mos felköszöntő hangzott el. Vasárnap Nyíregyhá­zán és Mátészalkán lesz nagy népgyűlés. Sokoró­pátkai Szabó István a szatmári és a beregi kerüle­tekben tesz körutat (Itt a cenzúra egy cikkünket törölte) * BR Negyven százalékkal esett az arany és a brilliáns értéke Napok óta pang az üzlet (Saját tudósítónktól.) A valuta örvendetes ja­vulása általában még nem érezteti hatását a keres­kedelemben. Ez a javulás egyik napról a másikra nem is volt várható, mert hiszen a kereskedők még mindig hivatkozhatnak a régi, igen magas beszerzési árakra, a behozatali nehézségekre és számos oly­ körülményre, amelyek úgyszólván lehe­tetlenné teszik, hogy az árak ily hirtelen csökken­jenek. Különösen áll ez a ruházati cikkekre és azokra az árukra,­­amelyeket nem itthon állíta­nak elő. Annál nagyobb fordulat állt be az ékszer­piacon, ami már csak azért is meglepetés számba megy, mert éppen az ékszer körül folyt az utóbbi hónapokban a legnagyobb spekuláció. A Pesti Napló több ízben beszámolt arról az egészségtelen versenyről, amely egyes üzérek részéről az éksze­rek összevásárlása körül kifejlődött. Olyanok is, akiknek ez nem volt mesterségük, hivatásszerűen, kezdtek foglalkozni ékszer-spekulációval. Voltak, akik külföldiek megirásából vásárolták össze az ékszereket és nem is becsülhető fel az a sok-sok millióra rugó érték, amely ekként olcsó valutáért külföldre vándorolt. Mondanunk sem kell, hogy ez mily mértékben járult ahhoz, hogy valutánk, ame­lyet kívülről is gyöngítettek, erőtlenebbé legyen. Három nap óta a helyzet lényegesen megvál­tozott. Azok, akik a saját számlájukra halmozták fel az ékszereket, a valuta rohamos­ javulásával sürgősen szabadulni igyekeznek árujuktól. Ma az a helyzet állt elő, hogy sok eladó van, vevő nincs, így tehát az ékszerpiacon úgyszólván teljesen pang az üzlet. Mint érdekes jelenséget fel kell említe­nünk, hogy ugyanúgy van ez Bécsben és Berlin­ben is. A pangás természetesen az árakon is érezteti hatását, aminek jellemzéséül néhány adattal is szolgálhatunk. Az arany grammja egy hónap előtt 70 korona volt, ma 40 korona. Az ezüst 5 koroná­ról 2 koronára esett. A jó brilliáns karátja egy hónappal ezelőtt 25—30 ezer korona volt, ma pedig 15 ezer koronáért kapható. Vevő azonban alig akadt

Next