Pesti Napló, 1920. május (71. évfolyam, 105–129. szám)
1920-05-30 / 129. szám
ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hátra._ 26 kor. — filk Negyedévre 70 * — « Fél évre hó » — • Egész évre 280 * — • Egyes szám ára: Budapesten, vidéken és a pályaudvarokon 1 PESTI NAPLÓ , 1 Budapest, 1920. 71-ik évfolyam, vasárnap, május 30 SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL, Budapest, Rákóczi-út 18. TELEFON: József 62—30, 62—31, 62-32, 62—33, 62—34. Nyomda: 51—39. felelős szerkesztő: József 62—36. Igazgatóság: József 62—35. ajtómonopólium Azt olvassuk ma egy közleményben, hogy keresztény lapok újságírói új szervezet alakításához fogtak. A meglévő újságíróegyesületek keretében nem tudják céljaikat megvalósítani, ezért verődtek össze más csoportba, s nyomban első értekezletükön tiltakoztak a neuilly-i béke ellen, követelték a keresztény lapkiadóvállalatoknak külön szindikátussá való tömörülését és végül bizottságot küldtek ki a keresztény újságírók anyagi és szellemi érdekképviseletének megteremtése dolgában. Hogy ilyen vagy olyan vallású újságírók külön egyesületet alakítanak, ez ellen senki semmiféle kifogást nem emelhet. Nekünk ugyan még ma is — amikor úton-útfélen felekezeti szempontokat élesítenek és görbülenek — az a szilárd meggyőződésünk, hogy a vallás szerint való tagozódások a nemzeti erőkifejtésnek nem hisználhatnak, mindamellett a keresztény újságírók tömörülésében semmi kivetni valót, nemtalálunk. A keresztény s vele együtt a nemzeti eszme, amivel a zászlóbomtók felékesítik magukat, ugyanis oly mély, nancs, fenséges, annyi jót és boldogságosat lehet belőle meríteni, hogy azok, akik erre vállalkoznak, munkájukkal bőségesen kiegyenlíthetik a felekezet szerint való elosztottságból eredő károkat. De várjon így értelmezik-e a nemzetti eszmét azok, akik köréje csoportosulnak? Néhány lap összeáll, s azt mondja, ő a nemzeti, sajtó, csak ő képviseli a nemzzeti erkölcsöt és a magyar nemzeti fölfogást. "Aki nem, ezekbe a lapokba ír, az nem magyar és nincs joga a magyarsághoz szólani. Hiába volt a közvélemény eddig más nézeten, hiába láthatta valamelyik újságban a nemzeti magyarság legbecsületesebb szóvivőjét és hiába gondolta erről vagy arról az íróról, hogy nálánál a nemzeti hitnek elszántabb katonája nincsen, a hosszú múlt, a cselekedetek tömege, nem bizonygatnak, ha a nemi régen megszületett „meimeti" sajtó fénnjelzése nincsen rajta. De nemcsak nemzet jellegétől van minden és mindenki megfosztva, amit és akit e sajtó maga közé nemi számít. Destruktív, idegen és a haza ellensége az az újságíró, aki gondolatait nem rajta keresztül juttatja a közvéleményhez. Az intelligensebb olvasó alkalmasint már észrevette, hogy az ilyfajta kiközösítés és kiátkozás mögött voltaiképpen más rejlik. Az úgynevezett nemzeti sajtónak módjában volt a közvélemény elé lépni; elmondhatott miindent, amit akart, kiönthetlte szivét, kitereget -hette eszméit, s rábeszélhette a közönséget, hogy üdvösség csak benne, csakis benne vagyon. Nem tudjuk, magától értetődően, nem is tudhatjuk, mily sikerrel járt ez a kampány. De abból, hogy e „nemzeti" sajtó szellemi munkásai összeállanak s programmnjuk legtetejére a „nemzeti" lapvállalatok szindikálását és papiros-beszerzését írják, körülbelül sejtjük és sejtheti az olvasó is, hogy a közvélemény az úgynevezett nemzeti sajtó fáradozását kellőképpen nem méltányolta. Ennélfogva szindikátusok szervezésével és az újságpapiros „igazságos" elosztásával kell a közönséget abba a helyzetbe juttatni, hogy ezt a sajtót forróbban ölelje magához. Értjük. Nem csodálkozunk rajta. Lloyd George éppen a minap mondotta, hogy az üzlet mindig üzlet volt, s egyelőre, úgy látszik, az is marad. De, bocsánatot kérünk, a sajtó nem csupán üzleti vállalkozás. Közintézmény is. Sőt elsősorban közintézmény, amelynek szabadságához a nemzeti felbecsülhetetlen érdeke fűződik. A nemzet legfőbb érdeke, hogy szabad sajtója legyen, s hogy üzleti érdekből a sajtót ne mezopolizálhassák. A magyar nemzetnek Mtao-WAJ. 29 tesz tehát rossz szolgálatot, aki azon a címen, hogy csak ő nacionalista, csak ő magyar, a szólás jogát csakis magamagának vindikálja. Ha szándéka sikerül, ő jó üzletet csinál, de ez abból származó károkait a milliók fogják megfizetni. megvédi a termésrendeletet Választsi agitáció a Tiszántúl — Erdélyiek tiltakozása a béke ellen (Saját tudósítónktól.) A termésrendelet körül politikai izgalmak várhatók a jövő hétre. A kormány ezt a kérdést rendelettel akarja elintézni, mielőtt azonban a rendeletet kiadnák, a pártok elé viszik. Kedden este lesz mindkét párt tanácskozása, itt dől el, Rubinek Gyula felfogása érvényesül-e, vagy pedig a Gaál Gaszton nagybirtokos körül csoportosult túlzó gazdáké. Az erőviszonyok ebben a kérdésben Rubineknek kedveznek, mert nemcsak a kisgazdapártnak jelentékeny része áll mögötte, de egységesen támogatja a kereszténypárt is, amelynek felfogását a párt elnöke, Haller István abban fejezi ki, ha Gaál Gaszton követelése érvényesülne, a drágaság a fantasztikumig emelkednék az egész vonalon, a pénz értéke sokszorosan leszállna és az állami gazdálkodás lehetetlenné válna. Haller ki is jelenti, hogy pártja ebben a kérdésben mindenesetre Rubinckkel tart. Valószínű, hogy a termésrendelet dolgában is — mint eddig minden kényesebb kérdésben — megegyezésre jutnak az ellenfelek, hiszen a merevség, úgy látszik, máris engedett. X X X X XX XXXXXXXX XXXXXXXXXX XXXXXXXXXX A földbirtokreformon kívül, amelyet júniusban nyújt be Rubinek, élénken foglalkoztatja a kormányzópártokat az árdrágításról és a mezőgazdaságiérdekképviseletről szóló törvény. Az árdrágító javaslat tárgyalása nem megy simán, hiszen már az igazságügyi bizottság első ülésén az a nem mindennapi dolog történt, hogy a javaslat előadója, Wagner Károly lemondott azzal a megokolással, hogy nem azonosítja magát a törvény egyes intézkedéseivel. Amikor pedig megkezdték az érdemhelyes tárgyalást, mélyreható differenciák mutatkoztak az igazságügyminiszter és a felszólaló képviselők között, ilyen körülmények között kérdés, mikor kerülhet a javaslat a plénum elé. Ami a mezőgazdasági érdekképviseletről szóló javaslatot illeti, amelynél — mint jelentettük — Rubineket a bizottságban leszavazták, a földmivelésügyi minisztertervezetével a nemzetgyűlésre appellál. A nemzetgyűlés csak kedden folytatja tanácskozását s a három napos szünetet mind a két párt a tiszántúli választási agitációra használja fel. A kisgazdapárt részéről Rubinek Gyula, Ferdinand Apátkai Szabó miniszterek, Meskó Zoltán és Patapátkai Szabó miniszterek Meskó Zoltán és Patacsy Dénes államtitkárok és velük mintegy huszonöt képviselő ment a Tiszántúlra s a vasárnap és hétfői nap folyamán a Nyírségben, Hajdúságban, Szabolcs, Szatmár és Bihar vármegyékben tartanak nagyobb választási gyűléseket. A keresztény egyesülés pártjának tagjai négy csoportban utaztak le az éjjel, az egyiket Haller István kultuszminiszter vezeti. Szombaton délelőtt Simonyi-Semadam Sándor miniszterelnököt a béke ügyében nagy küldöttség kereste föl. Az összes erdélyi egyesületek, a kolozsvári egyetem, Keletmagyarország főkormánybiztossági kiküldöttei és a társadalmi és tudományos egyesületek képviselői memorandumot nyújtottak át a miniszterelnöknek, amelyben elsősorban tiltakoznak a béke ellen, amely Erdélyt elszakítja Magyarországtól. A kisgazdapárt tiszántúli körútja A kisgazdapárt szombat reggel indult el harmadik választási körútjára, amelynek során Hajdú, Szabolcs, Szatmár és Ungmescyéket ejtették itba. A pártvezérek közül részt vettek a körúton Rubinek Gyula földmivelésügyi miniszter neje és leánya kíséretében, nagyatádi Szabó István közélelmezésügyi miniszter, sokorópátkai Szabó István kisgazdaminiszter, Kovács J. István, Meskó Zoltán, Mayer János államtitkárok és igen számosan a párt képviselői közül. Szolnokon Rubinek kijelentette, hogy csüggedésnek nincs helye, mert eljó az idő, mikor ellenségeinkből barátaink lesznek, belátják tévedéseiket mert Európa keletén csak Magyarország mutatja a konszolidáció képét. Keleteurópa békéje egyúttal Magyarország integritását is jelenti. Karcagon nagyatádi Szabó István miniszter a munka fontosságát hangoztatta. Hajdúlacházán nagy közönség jelenlétében Rubinek utalt arra a vigasztaló tényre, hogy a magyar nemzetnek most új élete kezdődik, amelynek a legnagyobb reményekkel nézhetünk szembe. Igazságaink tért hódítanak ott is, ahol azokat eddig elismerni nem akarták. A nagy munkához kéri a Tiszántúl népének támogatását. Újfehértón a lelkes ünneplő közönségnek nagyatádi Szabó István mondott köszönetet és összetartásra hívta fel a kisgazda- és földművestársadalmat. Ha ez megvan, akkor az ezeréves Magyarországnak helyre kell állania. Nyíregyházán impozáns küldöttségek élén Bencs Kálmán polgármester fogadta a vendégeket. Rubinek kifejtette, hogy pártjának az a célja, hogy az egységet hirdesse s állást foglaljon a keresztény nemzeti irányzat mellett. A forradalmaknak meg kell szűnniök, a társadalom békéjének el kell következnie. Ehhez kér támogatást. Ezután a miniszterek kíséretükkel hosszú kocsisorban a megyeházára vonultak, ahol a hatóságok küldöttségeit fogadták. Este ötventerítékes társasvacsora volt, amelyen számos felköszöntő hangzott el. Vasárnap Nyíregyházán és Mátészalkán lesz nagy népgyűlés. Sokorópátkai Szabó István a szatmári és a beregi kerületekben tesz körutat (Itt a cenzúra egy cikkünket törölte) * BR Negyven százalékkal esett az arany és a brilliáns értéke Napok óta pang az üzlet (Saját tudósítónktól.) A valuta örvendetes javulása általában még nem érezteti hatását a kereskedelemben. Ez a javulás egyik napról a másikra nem is volt várható, mert hiszen a kereskedők még mindig hivatkozhatnak a régi, igen magas beszerzési árakra, a behozatali nehézségekre és számos oly körülményre, amelyek úgyszólván lehetetlenné teszik, hogy az árak ily hirtelen csökkenjenek. Különösen áll ez a ruházati cikkekre és azokra az árukra,amelyeket nem itthon állítanak elő. Annál nagyobb fordulat állt be az ékszerpiacon, ami már csak azért is meglepetés számba megy, mert éppen az ékszer körül folyt az utóbbi hónapokban a legnagyobb spekuláció. A Pesti Napló több ízben beszámolt arról az egészségtelen versenyről, amely egyes üzérek részéről az ékszerek összevásárlása körül kifejlődött. Olyanok is, akiknek ez nem volt mesterségük, hivatásszerűen, kezdtek foglalkozni ékszer-spekulációval. Voltak, akik külföldiek megirásából vásárolták össze az ékszereket és nem is becsülhető fel az a sok-sok millióra rugó érték, amely ekként olcsó valutáért külföldre vándorolt. Mondanunk sem kell, hogy ez mily mértékben járult ahhoz, hogy valutánk, amelyet kívülről is gyöngítettek, erőtlenebbé legyen. Három nap óta a helyzet lényegesen megváltozott. Azok, akik a saját számlájukra halmozták fel az ékszereket, a valuta rohamos javulásával sürgősen szabadulni igyekeznek árujuktól. Ma az a helyzet állt elő, hogy sok eladó van, vevő nincs, így tehát az ékszerpiacon úgyszólván teljesen pang az üzlet. Mint érdekes jelenséget fel kell említenünk, hogy ugyanúgy van ez Bécsben és Berlinben is. A pangás természetesen az árakon is érezteti hatását, aminek jellemzéséül néhány adattal is szolgálhatunk. Az arany grammja egy hónap előtt 70 korona volt, ma 40 korona. Az ezüst 5 koronáról 2 koronára esett. A jó brilliáns karátja egy hónappal ezelőtt 25—30 ezer korona volt, ma pedig 15 ezer koronáért kapható. Vevő azonban alig akadt