Pesti Napló, 1920. augusztus (71. évfolyam, 182–206. szám)

1920-08-04 / 184. szám

Budapest, 1920. augusztus 4 SZERKESZTŐSÉG, KI­A­D­Ó HIVAT­A­LI Budapest, Rákóczi-ut 13. TELEFON: tk.*Bef 63—66, 62—31, 62—32. Nyomda: 51—39.­­ Felelős szerkesztői tó^­ 83-36. Igaz Éptdbági József 62—35. ELŐRZETESI ÁRAK: Egy hóra._ 26 koe. — illL Negyedévre 70 c — « Fél évre «0 « — « tígász évre 280 f c — « Egyes Blám­ára: Budapes­ten, vidéken és a pálya­udvarokon 1 korona. Tisza István gyilkosainak bűnpere A hadbírósági főtárgyalás második napja — Sztanykovszky zászlós beismeri bűnösségét Ti­sza gyilkosa perének második napja éppen olyan izgalmas volt, mint az első. Bár­mily óvatossággal szabad csak a bűnösök vallomásait fogadni és ellenőrizni, a vallomá­sokból drámai módon bontakoznak ki a forra­dalmi események kontúrjai. Tisztán látható, mily esetlenül és céltalanul történt minden, úgyszólván „maguktól" fejlődtek a dolgok. Tudatos vezetést és irányítást alig lehet va­lahol látni, hacsak nem a gonosz ostobasá­gok elkövetésében, mint amilyen Tisza meg­gyilkolása is volt. Napokig készülődtek a bűntettre, keresték a megfelelő embert, aki a gonoszság elkövetésére vállalkozik, vala­mennyien húzódoztak tőle, de pénz és állás reményében mégis eloltották lelkiismeretük pislákolását. A bűntett után következő hetek — a színleges nyomozás, a jutalmak kiosz­tása, az eltussolási kísérletek — rikító vilá­gosságot árasztanak az akkori­­ gondolko­dásra. Mint említettük, a vádlottak állításai­t gondosan kell mérlegelni. Az ezután elhangzó tanúvallomások után lehet csak majd tiszta képet alkotni arról, voltaképpen mennyi az igazság és mennyi a védekezés a bűnösök­ állításában. Hüttner befejezi vallomását László Zoltán ezredes elnök negy­edtiszor nyitja meg a tárgyalást és a védőkhöz fordul­hogy van-e kérdézni valójuk. Dr. Török Sándor védő kéri a báróságot hogy kérdéseire a vádlott ülve felelhessem. Védő: Miért érett részt a gyilkosságban? Fi­zikai vagy lelki kényeler hatása alatt cselekedett? Vádlott: Mikor a harctérről haza jötteim, azo­kat az urakat, akik a Károlyi-párt részés­öl ai Djazgakaszt rendezték, csak az újságokból ismertem és előttem feltétlen meggyőződéses emberek szi­k­ében tűntek fel. Meggyőződésem az, hogy amit cselekedni akarnak, az helyes. Ők mondták azt, hogy gróf Tisza Istvánt a forradalom f­őtartamára ártalmatlanná kell tenni. Ő­k meg akarták gyil­kolni, de at­ azt mondtam, hogy csak le kell tar­tóztatni. Október 29-én az Ajstória-azsáróspeli érte­kezleten engem megtámadtak, hogy nem merek erre vállalkozni. Hiúságomban éreztem magam, találva, amikor azt mondták, hogy csak addlig van­ bátorságom, amíg biztonságban ülök a szobában. Én megmondta­m, hogy elhozom a grófot a nem­zeti tanácsba, de a gyilkosság elkövetésébe® részt nem veszek. (Kérdések Károlyi Mihály szereplésért. Ezután Sztanykovszky védőjének, dr. Lengyel Zoltánnak arra a kérd­ésére, hogy az október 27-iki tárgyaláson, amikor a forradiako­t elhatározták, tud-e Friedrich szareptevéről, nemmel felelt. A védő azután azt kérdezte, tud-e akrról, már be­szélt Friedrich a Hrabsburg-canadról. A tárgya­lást vezető erre félbeszakította. Ez nem tartozik a vád tárgyához. A védő felszólalása után áttért, arra a kérdésre, ismerte-e Hüttner Friedrich István írását, amire Hüttner igenijjel felelt. Védő: Meggyőződött a 100.000 koronás levé­lem levő aláírás eredetiségéről? Hüttner­: Igen. Védő: Látta-e később is ezt az aláírást? Hüttner: Igen. A Bál­óné-féle veidégköny­vbe is láttam, ami­kor aláírták. Védő: Emlékszik, hogy kinek fizetett ki ab­ból a pénzből, a­mit a kerületi paxatocsnokság b­étatáráiból vett ki? Hüttner: Egyes nevekre em­lékszem. Adtam Hehs Aladárnak és Lengyelnek. Védő: Másokkal is megtörtént, hogy kölcsön adták a saját pénzjüket? Hüttner: Tudomásom van, hogy egyesek nagy összegekkel járultak a dologhoz. Úgy tudom, hogy Fényes László egész vagyonát adta oda. Védő: Nem lehetett sok (de­xültség)­ Hüttner: Bizonyosat n­e­m tudok á­llani Hallottam, hogy 31-én délelőtt valami 300.000 koronát kaptak volna. Fényes ,spénzebő­l. Ezt be­szélték. Védő: Azt mondotta, hogy sa­ját ellh­atáro­zásából vett részt a cselekmény elkövetésében. Itt neves emberek, igen előkelő állású egyének kerülnek szóba. Kinek a szerepe volt d­ön­tő abban, hogy ön erre az ultra tért. Ki volt önre a legna­gyobb lelki hatással, aki, ha ott nem lett volna, nem is vett volna részt a cselekményben. Hüttner: Az, amikor Friedrich István azt mondta, gyáva vagyok, ha nem merek elmenni, a­z volt a végső motívum.­­Védő: Nem a JOOJJOO ko­rona jutalom vitte rá. Hüttner: Én nem láttam abból egy fillért se­m. Védő: Károlyi Mihály s­zerepét meglehetősen mentette. Hüttner: Nem mentettem. Védő: Ma­gyarázta. Hüttner: Nem magyaráztam. Nekem­ Károlyi Mihályra nézve sejtésem sincs, hogy ő az ügyről tudott volna, tehát nem állíthatom. Védő: Ön vallomást tett, hogy eljárt abban az ügyben, hogy ne üldözzék a gyilkosokat. Hogy, lehetett ezt megcsinálni a kormány tudata nélkül. Hüttner: A kormánynak voltak olyan tagjai, akik érdekelvé váltak a dologban és ilyen­­ügyben egy államtitkárnak sziava is elegendő. Védő: Lehetségesnek tartja, hogy ennyi kor­mánytag résztvesz és Károlyi ne tudjon a do­logról"? Hüttner: Lehet. Én Károlyival soha egy szót, sem beszéltem, tehát nem tudom állítani, hogy tudomása lett voln­a erről a dologról. Védő: Azt állította ön, hogy október 31-én délelőtt jelen volt Friedrich István is akkor, ami­kor összegyűltek a célból, hogy kimennek Tisza villájához, azután. Kériék a dolgot délutánra ha­lasztották el. Dobó és Sztanykovszky azt mondot­ták, hogy megesküdni készek és minden körülmé­nyek között határozottan tudják, hogy Friedrich­ Ist­ván is jelen volt a tanárcercennuson­ 31-én délután négy-öt óra között Hüttner. Először az utolsó kérdésre szeret­nék válaszolni. Hogy vádlott társaim mit monda­ttak, az nem érdekelt Az ő jegyzőkönyveiket meg sem néztem. Védő: 31t-­n délelőtt tudták, hogy azért gyűlnek össze, hogy kimenjenek Tiszához? Hütt­ner: Igen. Védő: Tehát a törcses jelenlévőnek is tudnia kellett. Hüttner: Mind a kétszázamn nem tudták, csak néhányan. Védő: Ön azt mondja, hogy Aruxl­ich­öt a Pogány megölésére is felbujtotta. Hüttner­t November 16-án, a köztársaság ki­kiáltásának napján az Országház­ téren a kormány támaszai, a katonaság és a níunkáescnervezette gyűlésre gyülekeztek egybe. Az egész város üres volt. Olyan híreket beszéltek, hogy Pogányék már akkor kommunista puccsot terveznek és megszáll­ják a középületeket. Erre Csernyák és Friedrich arra akart rábírni, hogy löjjem le Pogányt, amire vállalkoztam is, de ez közbejött akadályok miatt meg­hiúsult Védő. Arról hallott, hogy Heltai is kapott Syen megbízást Csernyáktól és Friedrichtől. Hüttner: Nem tudok róla. Kottra Béla őrnagynak arra a kérdésére, hogy kik segédkeztek neki okmányai biztonságba helyezé­sénél, megtagadja a választ mert nem akarja bará­­tait elárulni. Ugyancsak Kottra őrnagy kérdésére el­mondja, hogy nem volt kér íves egy véleményen, aki Tiszát meg akarta öletni. Hogy mégis kiment a Ti­sza-villába, annak az az oka, hogy 29-én az Astoriá­ban tartott értekezlet után Friedrich azt mondta, hogy mi urak egymás között intézzük ezt el és ne vonjunk bele parasztokat Arra iparkodott Sztanykov­szkyt és engem rábirni, hogy mi öljü­k meg gróf Tisza Istvánt Friedrich férfiasságát vonta kétségbe és ez volt az inditó ok. Kottra: Ha nem megy ki, lett volna valami kele­metlensége? Hüttner: Nem. Tárgyalásvezető: Tudta ön, hogy miért mennek ki. Kapott szerepet Kék­ter? Hüttner: Igen. Hüttner kihallgatása ezzel véget ért. Sztanykovszky vallomása a gyilkosságról és előzményeiről tilt Sztanykovszky [ Az elnök parancsára zászlóst A tárgyalásvezető kérdésére kijelenti: Megértette a tegnap fölolvasott vádirat tartalmát, nem érzi ma­gát bűnösnek, mert forradalomban tette, amit Mt Tárgyalásvezető: Adja elő részletesen, kik, mi­kor, hogyan ölték meg Tiszát október 31-én délután. Sztanykovszky: Csernyák délután 4 órakor föl­rendelt az Astoria-szállóba mint a tizenegyes katona­tanács tagját azért hogy kimenjünk a gróf Tisza villájába. Először délelőtt tizenegyre voltunk fölren­delve, azután elhalasztották a kimenetelt Határozot­tan emlékszem erre: Hüttner. Dobó. Horváth-Lano­vics. Pogány, egy tengerész: Kundekker, Láng had­apród jelölt­én„ Csernyák. Kéri. Friedrich és Fényes voltunk jelen. Friedrich délelőtt is jelen volt, dél­ előtt csak Gaertner nem volt ott. délután ő is meg­jelent Tárgyalásvezető kérdésére kijelenti, hogy Po­gányt látásból mint újságírót már azelőtt is ismerte. Az Astoriában azonban Pogány aznap délelőtt volt először. Kéri Pál mutatott egy skiccet, melyben le volt rajzolva a Rohehin-villa alaprajza, magyarázta, hogyan kell bemenni, kinek hova kell állnia. Elmon­dotta, hogy Dobó, Horváth-Lanovics és Pogány fog­nak bemenni a villába. Azután eltávoztak onnan. Az Astoria-szálló Magyar­ utcai kapujában állott két ka­tonai autó. Úgy tudja, hogy a dolog technikai részét vagy Csernyák, vagy Kéri intézte. Valamennyien egyenruhában voltak, gyalogsági zöld ruhában. Rend­fokozatot egy sem­ viselt Nála egy Frommer-pisztoly volt Mindannyian fegyvereket hordtak magukkal és minden fegyver töltve volt Tárgyalásvezető. Tudta, hogy kinek milyen sze­repe lesz? Sztanykovszky: Tudtam, hogy be fogunk menni a villába, ott majd Pogány meg fogja mondani, mit csi­náljunk. Este kapacitált Friedrich és Csernyák is, hogy lőjjem le Tiszát, én azonban mondtam, hogy nem. Tárgyalásvezető: Akkor is kellett kapacitálni, mi­előtt indultak a szállodai szobából? Sztanykovszky: Akkor is, mert nem akartam disznóságba belemenni. Tárgyalásvezető: Ki osztotta ki a szerepeket? Sztanykovszky: Pogány. Kéri és Csernyák Kéri intézkedéseibe beleszóltak a többiek is. Tárgyalásvezető (Hüttnerhez): Megfelel-e ez a valóságnak? Hüttner: Arra emlékszem, hogy Kéri fölrajzolta a skiccet Kiosztotta a szerepeket kérdezte ki fog lőni.- Azonban nem szólt senki. Tárgyalásvezető (Sztanykovszkyhoz): Emlékszik erre a kérdésre? Sztanykovszky: Igen. Pogány válaszolt is és magára vállalta, hogy elintézi Ezután elmondja, hogy négy-öt óra felé értek oda, pontosan nem tudja, de már sötétebb volt Kiszálltak az autóbal Kéri előre ment Körülbelül öt perc múlva visszajött, majd azt mondotta, mehetünk Ezután Pogány vezetésével be­mentünk a kapun keresztül. Kék­ katonasapkában volt. Elmondotta azután, hogy járókelőket látott az utcán, házteliek közütl nem látott senkit nem is beszélt sen­kivel. Elől ment Pogány, azután Horváth-Lanovics, Dobó és én, közvetlenül utánunk Gaertner. Hármuk­nál fegyver volt nálam Frommer. Fölmentünk a lép­csőn. Négyen bementünk az előszobába, attól jobbra, színes üvegajtó volt, a bal­nak az ajtaja. Engem Po­gány a színes ajtó mögött állított föl. Tárgyalásvezető: Hogy álljak föl a merénylet­nél Sztanykovszky: Először bement Pogány, Dobó. Horváth-Sanovics és én. Én az ajtó mögött marad­tam, amelyen keresztül figyeltem a teendőket. Pogány állt a jobbszélen. Dobó a középen és Horváth-Lano­vics a balszélen. Ekkor bejött egy idősebb hölgy, kí­séretében Tisza István a szobába, az ajtóval szembe­lévő szobából. A párbeszédekre nem emlékszem ÉI, az ajtó mögött álltam, ezeket onnan láttam. Tárgy­alásvezető: Hány lépésnyire álltak egymás­tól? Sztanykovszky: Körülbelül öt-hat lépésre. Előre lépett gróf Tisza István, jobbkezét hátratéve, meg­kérdezte, hogy mit akarnak tőle. Valamelyik via­szolt hogy Tisza István grófot keressük. Ekkor Hor­váth-Sanovics, aki a baloldalon állt rászólt hogy te­gye le a fegyvert. Tisza azt a tőle jobbra lévő áll­t­ványra tette le. A felszólítás után rögtön, talán két.

Next