Pesti Napló, 1920. augusztus (71. évfolyam, 182–206. szám)

1920-08-08 / 188. szám

Budapest, 1920. 71-ik évfolyam. 188. szám. Vasárnap, augusztus 8 Egyes szám ára: Budapes­ten, vidéken és a pálya­udvarokon 1 korona. NAPLÓ ELŐ FIZETÉSI ÁRAK. így hóra._ 26 kor. — ill. negyedévre 70 • — * Fél évre__ 140 « — « Egész évre 280 « — « SZERKESZTŐSÉG, KIAD­ÓHI­VATAL, Budapest, Rákóczi-ut 18. TELEFON­ József 62—80, 62—31, 62—32. Nyomda: 54—39. Felelős szerkesztői József 62—36. Igazgatósági József 62—35. Első cikkünket a cenzúra nem engedélyezte A zsidókérdés „megoldása" A­ termésrendelet vitája — Osztrák izgatás Nyugatmagyarországon A nemzetgyűlés szombati ülését Bottlik József alelnök nyitotta meg és bemutatta egyebek közt a zsidó egyetemi hallgatók kérvényét a jövő tanévvel kapcsoldos kis dogmáikról. Iklódyi-Szaffa János előadói jelentése után elfo­gadták harmadszori olvasásban a kormányzó hatás­körének kibővítésére vonatkozó javaslatot. Mahunka Imre részletesen megokolta a kisipar védelmére vo­natkozó indítványát s a teendők megállapítása és előkészítése céljából bizottság kiküldését -ajánlottat. A nemzetgyűlés az indítvány napirendre tűz­ését ha­tározta el. Budavári László okolta meg ezután a magyar­országi zsidókérdés megoldására beterjesztett indít­ványát. Hangsúlyozta, hogy ezzel a programmal vá­lasztották meg a képviselők kilenctized részét. Elítéli az erőszakos lépéseket, de intézményes törvényho­zást kíván. Hivatkozik arra, hogy 1910-ben az egész földön 12.700.000 zsidó volt Európában a legtöbb zsidó Oroszországban lakott. Magyarország a har­madik helyen szerepelt. Felszólalása végén előter­jeszti indítványát, amely a következő: X­XXXXXXXXX* 1 M­agyar­országon zsidó sem nem vehet, sem nem bérelhet földet. A zsidók tulajdonában lévő föld­birtokok még az 1920. év folyamán az állam által megváltandók azon az áron, amelyen a tulajdo­nosok annak idején megszerezték. Az 1914 július 1-je óta vásárolt földbirtokok megváltási árául az 1914 július 1-jét megelőzőleg vid­ékenkint érvényben volt forgalmi érték tekintendő. A megváltási ár azon­ban a legnagyobb birtoknál sem haladhatja meg a 10 millió koronát, melyben természetszerűleg­ben­foglalvák a gazdasági felszerelések (épületek, gépek állatok stb.) megváltási árai is. Az így megváltott zsidó birtokok terménykészletei kizárólag csak az államnak adhatók el. A zsidók által bérelt földbirto­kokra vonatkozó bérleti szerződések 1920. évi ok­tó­be­r hó 1-én hatályukat vesztik. Az ilykér felszaba­duló birtokok keresztény magyar kisgazdák, földmun­kások, tisztviselők, közalkalmazottak, ezek özvegyei és árvái, hadirokkantak, hadiözvegyek, hadiárvák, ipari munkások és kisiparosok között parcellázás út­ján méltányos áron (bérletként vagy tulajdonban) sürgősen szétosztandók. Ugyancsak megváltandók a zsidó kézben lévő házhelyek (telkek) is. A földbirto­kok megváltása és szükség szerinti szétosztása első­sorban zsidó birtokokon eszközlendő. 2. Zsidók tulajdonukban egynél több házat nem tarthatnak meg. A többiek az állam által az építés idején érvényben volt árakon megváltandók és vag­yon­lakók, tisztviselők, munkások, nyugdíjasok stb. részére lakásokut adandók ki. Minden nagy lakás haladéktalanul átvizsgálandó és a fölösleges lakré­szek sürgősen elrekvirálandók. A jövőben minden el­adásra kerülő ingatlanra elővételi joga van elsősor­ban az államnak, másodsorban a községnek. 3. Zsidó többé Magyarországon letelepedési enge­délyt nem kaphat, honosságot nem szerezhet. Az 1914 január 1-je óta bevándorolt zsidók haladéktalanul ki­toloncolandók s itt szerzett ingatlan javai megváltás nélkül az állam tulajdonába mennek át. A háború fo­lyamán a hadsereg részére teljesített szállításokból s a háborús konjunktúrák kihasználása folytán egyéb úton szerzett nagy vagyonok (magánosoké és válla­latoké egyaránt) állami célokra, hadirokkantak, hadi­özvegyek, hadiárvák és más, a háború folytán össze­omlott keresztény exisztenciák felsegítésére elkob­zandók. 4. Magyarország minden iskolájában és hivatalá­ban, valamint közintézményeiben, gyáraiban, üzemei­ben, bankjaiban stb. a numerus clausus szigorúan be­hozandó. Zsidó iskolák a jövőben fenn nem tartha­tók. Tanító és tanárképződe zsidó egyáltalán nem vehető fel. A fővárosi iskolák sürgősen államosító­dók. A magánjellegű tanintézetek az egész ország te­rületén megszüntetendők, illetve állami tanintézetekké átszervezendők. A zsidók tulajdonában lévő kabarék dalszínházak, orfeumok erkölcsrendészeti szempontból a legszigorúbban ellenőrizendők. Színtársulatok élén zsidó igazgatók nem állhatnak. A mozgószínházak államosítandók. 5. Állami építkezések, szállítások s egyéb mun­kálatok kizárólag keresztény vállalkozók, kisiparo­sok, szövetkezetek stb. által bonyolítandók le. Gyári részvények 60 százaléka állami támogatással, az ott dolgozó munkások és más keresztények kezére jut­tatandó. Ipari nyersanyagok elsősorban keresztény kisiparosok és gyárak részére utalandók ki. Hatósági áruk szétosztásával keresztény kereskedők és szövet­kezetek bizandók meg. Haladéktalanul átkutatandók az összes raktárak, pincehelyiségek stb. s az ott nagy mennyiségben felhalmozott nyersanyagok, iparcikkek lefoglalandók. Iparműhelyekben, kereskedésekben, üzemekben kötelező a szabályszerű könyvvezetés. Iparműhelyt csak szabályszerűen képzett iparos nyit­hat. Zsidó személyes szolgálatára keresztény cselé­det (szolga, szakács, kocsis, inas stb.) nem alkalmaz­hat. 6. Újságok (hírlapok), folyóiratok három legelső felelős szellemi irányítója, felelős szerkesztője, főszer­kesztője, lapvezére, főmunkatársa) zsidó és szabad­kőműves nem lehet. Valamennyi újságíró tartozik esküt tenni arra, hogy minden írásával a magyar nemzeti állameszmét szolgálja, Magyarország területi épségének visszaszerzésén és megtartásán fárado­zik, ápolja a magyar nép fiainak összetartását, a keresztény erkölcsiséget, a magyar nemzet külföld előtti jó hírnevét és ezek ellen soha még gondolat­ban sem vétkezik. Héber nyelvű újság és röpirat Magyarországon nem jelenhet meg és nem terjeszt­hető. Héber betűs címtáblák, cégtáblák és más fel­írások haladéktalanul eltávolítandók. 7. Az összes állami engedélyek (dohányárusítás, bélyegárusítás, italmérés, szeszfőzés stb.) revízió alá veendők. Igénylők elsősorban csak rászoruló keresz­tény hadirokkantak, hadiözvegyek, hadiárvák, álla­mi nyugdíjasok, közalkalmazottak özvegyei s olyan keresztény árusok lehetnek, akik ilyen engedélylyel már a múltban is rendelkeztek. 8. Magyarországon zsidó és szabadkőműves nem lehet miniszter, államtitkár, állami hivatal vezetője, osztályvezető, vagy Magyarország külképviseletének alkalmazottja. Nem lehet továbbá bíró, közjegyző, katonatiszt, közbiztonsági alkalmazott és községi, városi, járási vagy vármegyei elöljáró. Zsidó Ma­gyarországon politikai jogot nem gyakorolhat. 9. Minden nemzetközi alapon álló nem keresztény politikai, vagy társadalmi szervezet és párt, vala­mint minden szabadkőműves alakulat azonnal felosz­latandó s ilyenek alakítására a jövőben engedély nem adható. 10. Mindazok, akik a magyarországi kommuniz­mus felidézésében s ezáltal hazánk tönkretételében vétkesek, mindazok, akik a magyar állameszme, a magyar nemzeti egység és területi integritás ellen akár szóval, akár írásban, nyíltan, vagy burkoltan, belterületen avagy külföldön izgatnak, vagy lázíta­nak, akik megszállott területen ellenségeinkkel cim­borálnak, s nekik Magyarország rovására bárminemű szolgálatot tesznek, s végül azok, akik a bolseviz­mus érdekében bármi módon agitálnak, vagy akik magyar polgárt nemzeti és keresztény érzéséért gú­nyolnak, fenyegetnek, vagy bántalmaznak, kézrekerí­tésük, vagy rajtaélés esetén statáriális úton halállal büntetendők. Azzal fejezi be beszédét, hogy jól tudja, hogy javaslata nem tökéletes. (Általános helyeslés és de­rültség.) A nemzet érdekében szükségesnek tartja az indítvány sürgős tárgyalását. Szabó István (nagyatádi) azt javasol­,­, hogy az indítványt, bár annak sok részével nem ért egyet, a nemzetgyűlés vegye tárgyalás alá és bízza az el­nökre, hogy a kormánnyal egyetértően mikor tűzi ki napirendre. Orbók Attila személyes kérdésben szólal fel s utána az elnök szavazásra teszi fel a kérdést­ .A nemzetgyűlés nagy többsége megszavazza az indítvány napirendre tűzését. Ellene gróf Apponyi Albert, gróf Andrássy Gyula, Ciesswein Sándor, Ugrón Gábor, Sándor Pál, Milosevics János, Bernolák Nándor és mások szavaztak. Ezután áttérnek Huszár Eemér Indítványának folytatólagos tárgyalására Huszár javasolja, hogy közélelmezési adót ves­senek ki, csökkentsék a költségeket és biztosítsák a gazdák vetőmagszükségletét. Nagyatádi Szabó pártfegyelmet követel Szal­ó István köztétett fű­zési miniszter válaszá­ban han­gozta­--a hogy súlyos következményei le­hetnek alimtlna a kormányzópárt kebelében ez az akció a gabonaforgalmi rendelet ellen tovább tart. Tessék megbuktatni a kormányt, ha nincsenek vele megelégedve! Ilyen módon sohá nem lehet együtt­mű­ködni. (Zaj.) Ezekkel a kérdésekkel egyébként a pártgyű­lésen fog foglalkozni. Részletesen válaszol a vitában elhangzott kifogásokra. Hangoztatja, hogy minden egyes községnek joga van a rá kivetett kvó­tát megfelebbezni. Ezzel a jogával eddig több mint ezer község élt. A termés nem olyan jó, mint ami­lyennek vártuk, ennélfogva nagyobb mértékben kell az ellátatlanok biztosítása végett a termelőket igény­­be venni. Az Áruforgalmi Szövetkezetet nem a kor­mány alapította, ez a vállalat már megvolt s a kor­mány csak rábízta a gabonagyűjtés biztosítását Ezen a szövetkezet nem nyerészkedhetik és a kormány szigoru­an ellenőrzi az egész ügyvitelt Elfogadja Pal­lavicini indítványát, hogy kilenctagú bizottságot küld­jenek ki, a többi javaslat elvetését kéri. Felhívja egyszersmind a képviselőket hogy a közérdekre való tekintettel mielőbb tegyék lehetővé a vita be­rekesztését. Ezután az elnök megállapítja a hétfői ülés napi­rendjét. Elsősorban folytatják Huszár Elemér indít­ványának a tárgyalását. Utána a bírák és ügyészek illetményeiről szóló javaslat, végül a vagyon és sze­mélyiség védelméről szóló javaslat kerül tárgyalásra. Interpellációk Csontos Imre többrendbeli interpellációt terjeszt elő, egyfelől a drágaság, másfelől Karcag város ügyvitele tárgyában. Ezután Birta József interpellál a gazdák benizinszükséglete felől. Sréter Istvá­r hozvét­élmi miniszter válaszolt ezután Gunda Jenőnek a hadirokkantak, hadiözve­gyek és hadiárvák visszatartott segélye ügyében, valamint Dánér Bélának a hadirokkantak újból való felülvizsgálata tárgyában előterjesztett interpelláció­jára. A válaszokat a nemzetgyűlés tudomásul vette. Gróf Sigray Antal interpellációt terjeszt elő a külügyminiszterhez aziránt, van-e tudomása arról, hogy Sopronban, az ottani entente-m­isszióhoz beosz­tott osztrák megbízottak agitációt fejtenek ki avég­ből, hogy a lakosságot az osztrák köztársasághoz való csatlakozásra megnyerjék és azzal érvelnek, hogy Ausztria rövidesen Németországhoz fog csat­lakozni és így tulajdonképp nem az életképtelen osz­trák állam, hanem a nagy Németország tagjai lesz­nek. Gróf Teleki Pál miniszterelnök válaszában ki­jelenti, hogy hivatalos tudomása erről nincs, de nem tartja kizártnak azt, hogy az osztrák delegátu­sok visszaélnek megbízatásukkal. Mindenesetre vizs­gálatot indít ez ügyben és kéri az interpelláló kép­viselőt, legyen adatokkal segítségére, annál inkább, mert ez a kérdés az enteiltet is érdekli, amely Német­ausztriával szerződést kötött. Gróf Sigray Antal a választ tudomásul veszi és megjegyzi, hogy Sopronban egész hivatalos iroda működik, amely rendszeresíti az osztrák delegátusok manipulációit. Szőts Dezső a pápai szövőgyár keresztényszo­cialista munkásainak sérelmeiről interpellál. Drechsler János a tanítók vasúti díjkedvezmé­nyéről terjeszt elő interpellációt Az ülés három órakor ért véget x X X X X X xxxxxxxxx A Magyar Távirati Iroda jelenti: Milosevics János nemzetgyűlési képviselő vezetésével a magyar­­országi szociáldemokrata párt háromtagú küldött­sége, Miakits Ferenc, Farkas István és Malasits Géza kereste fel ma Teleki Pál gróf miniszterelnö­köt. A szociáldemokrata párt megbízottai előadták a párt legfőbb kívánságait és ezek során beható eszmecserét folytatott a miniszterelnök a kiküldöt­tekkel mindazokra a kérdésekre vonatkozólag, a­melyek a szociáldemokrata párt követelései sorá­ban helyet­ foglalnak. Különösen beható megvitatás tárgya volt az internálási rendelet és általában az in­­ternálási kérdés, amely­re vonatkozólag Teleki Pál gróf minis­zterel­nöke kijelentette, hogy igyekezni fog ezt a kérdést minél előbb közmegelégedésre megoldáshoz juttatni, mert ezt olyan függő kérdésnek tekinti, amely lehe­tőleg minél előbb kell, hogy lekerüljön a közvéle­mény napirendjéről. X X X X X X X X X X "X X X X x X X X X X X X X X X X X * X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X' X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X

Next