Pesti Napló, 1921. január (72. évfolyam, 1–24. szám)

1921-01-13 / 9. szám

2 Csütörtök *» «w •O.| % c- PríSTI napló 1921. január 13. Osztrák álnokság Mfcsentente erőszak Nagy tiltakozó gyűlés Nyugatmagyarországi elszakítása ellen (Saját udósitónktól.) A régi vármegyeház dísztermében ma összegyűltek társadalmi egyesületek vezetősérfiai, politikai gp., tudósok, egyszerü polgárok, harcos kedvű j^italság képviselői, hogy felemeljék tiltakozó javukat az entente területrabló szándékaV^jiin^atmagyarország! testvéreink erőszakos elidegenítése ellen. Nagyszabású, értékes beszédek hangzottak itt el oly férfiak ajkáról, akik átérzik az entente erőszakos lépésének és Ausztria álnok politikájának súlyos jelentőségét és kiszámíthatatlan következményeit. Egy régi hatvanhetes politikust is hallottunk itt beszélni, akinek ezenfelül osztrák vér is csörgedez ereiben. Gróf Klebelsberg Kunó nagyhatású beszédében hitvallást tett. Hitvallást tett amellett, hogy ez a mai rettenetes helyzet , nagy csalódás azok számára, akikaz Ausztriával való közös politikának voltak harcosai. És ez a kiábrándulás a hatvanhetes politikából arra a meggyőződésre kell hogy juttasson mindenkit, hogy itt nincs többé helye közös politikának: ez az ország magára van utalva ez az ország csak a saját erejeiből szerezheti vissza azt, amit erőszakkal elraboltak tőle és ennek a hazának a fiai csak úgy lehetnek boldogok, ha nem bízva senkiben, sem barátj»a«, sem ellenségben, saját erejükre támaszkodva mennek előre azon az úton, amelyet a hazájuk iránti szeretet, az önfenntartás ösztöne és az isteni gondviselés kijelöl számukra. Az impozáns tiltakozó gyűlésről a következő tudósításunk számol be: A gyűlést Okolicsányi László, a Területvédő Liga elnöke nyitotta meg. Bejelentette, hogy a mai ülésre meghívták az összes magyar társadalmi egyesületeket és az itt lévő nyugatmagyarországiakat, hogy együttesen tiltakozzanak Nyugatmagyarország elszakítása ellen. A nemzet cselekvőképessége ezekben a napokban még nem juthat szóhoz, dea nemzet alól öntudatra ébredt és el fog jönni az idő, amikor a cselekvés terére léphetünk. Ezután greif Klebelsberg Kund emelt szót. Annak a Sopron városának nevében szólal föl, amely ,eddig virágzó gócpontja volt a Nyugatmagyarországnak és amelyet most Bécs külvárosává akarnak lealacsonyítani. Mi barátsággal közeledtünk Ausztria felé. Testvériesen odanyuj tottuk kezünket és ő álnok politikával válaszolt. Amit mindig hangoztattunk, az újból le kellszögeznünk: az entente keleti politikája balkatonizálni /o,ja egész Kelet Európát. Sajnos, ez gyorsabban következik be, mintsem hittük. Wilson a nemzetiségi elvet hirdette, mint világmegváltó eszmét és elfelejtette, hogy nem egyedül a nemzetiségi elv az államképző erő. Ha az osztrákok anyagira bíznak az egynyelvű népek szolidaritásában, miért nem egyeznek bele a népszavazásba? Mi nem felejtjük el az osztrákoknak összbirodalmi hóbortját sem. Ezek az összbirodalmi morfinisták kergették Rákóczit Rodostóba, Kossuthot Turinba és ezek az összbirodalmi álmok teremtették itt meg azt a helyzetet, amely olyan volt, mintha puskaporos hordóik volnának alattunk. Ellenségeinkkel szemben meg lehet érteni ezt a gyűlölködő politikát, az osztrákokkal szemben nem. Ausztria végzetes lépés előtt áll és jól meg kell gondolnia, hogy mit cselekszik. Nem vagyok pesszimista és remélem, hogy a huszonnegyedik órában észretérnek az osztrák politikusok és annak a belátására jutnak, hogy ezt a sérelmet soha, de soha reparálni nem lehet. A magyar becsület nem engedi, hogy mi Sopront odaadjuk. Ha volna oly diabolikus erő, amely tőlünk mégis miveimé, mi ezt soha elfelejteni nem tudnánk. Ezt ti mondom, aki mindig hatvanhetes politikus voltam és akinek ereiben osztrák vér is folyik. (Hoszni-Untarló lelkes éljenzés és taps.) Dr. Tiiring Gusztáv, a Nyugatmagyarországii Liga elnöke ezután rövid beszéd kíséretében határozati javaslatot nyújtott be, amely szerint, a gyűlés ezta békét, melyet a gyűlölet, hazugság, , tudatlanság és gonoszság diktált, érvényesnek nem tekinti és azt Magyarországra nézve kötelezőnek nem ismeri el. • Kimondta még a gyűlés, hogy Magyarország nyugati részeit semmiféle idegen hatalomnak nem adjuk oda. Rákosi Jenő volt a következő szónok, akitelállásakor percekig éljenzett a közönség. Gróf Klebelsberg szavaira utalva, kijelenti, hogy :"ő is mindig optimista volt, mert pesszimizmussal, hit és remény nélkül nem tehet politikát csinálni. És ma mégis pesszimista vagyok, •— úgymond — mert azt hiszem, hogyha ez a nagy lelkesedés, ami itt van, odakint is megvolna, huszonnégy óra alatt meg lehetne oldani az egész nyugat magyaartországi kérdést. Három háborút viseltünk itt Egyime után. Az első leghosszabb háború, a toll háborúja volt. Ellenségeink tollas hadsereget szerveztek, amely hadsereg, szította a háborút. Újságcikkek, röpiratok, könyvek jelentek meg szerb és cseh forrásból, amelyek mind azt hirdették, hogy mi elnyomjuk a nemzetiségeket. Ezt a szervezett hadjáratot Londonból és Páriából irányították és nemcsak ellenségeink, de úgynevezett barátaink is ben voltak ebben a hadseregben. Németországból és Bécsből éppúgy hirdették ezt a hazugságot, mint Párisból és Londonból Az évtizedes toll háborút elvesztettük és jött, a kard háborúja. Ez rövidebb ideig tartott, és az eredmény ismeretes. Ez a kard háborúja a magyarok diadalát hirdette, a magyar fegyverek dicsőségét, amelyért a harctéren elismerés, babér és kitüntetés járt. Mi bátran, hősiesen harcoltunk. A csehek felemelték kiüket, a románok és olaszok megszegték a szerződéseket, mi pedig feláldoztuk magunkat. Így fejeződött be a kard háborúja és jött a harmadik háború, a béke háborúja. Ebben vagyunk most benne. Levágták a kezünket és a lábunkat, injekció és narkózis nélkül. Most magunkhoztértünk és tudjuk, hogy mit akartak. Azt akarták, hogy egyetlen szomszédunk se legyen, akivel egyetértésben élhessünk. Mindenütt ellenség vesz körül. Senkire a világon nem számíthatunk. Csak önmagunkban hiszek.Ha megyünk előre, akkor viszszaszerzünk mindent, ha nem megyünk, akkor minden marad így, ahogy van. (Hosszantartó lelkes éljenzés és taps.) Nagy István a dunántuli ifjúság üzenetét hozza. Sopron tornyára az osztrák zászlót Csak akkor tűzhetik ki, ha karddal a kezükben legyőznél bennünket. Mert mi ott állunk és utolsó csöpp vérünkig megvédjük szülőföldünket. Ezután a MOVE és az Ébredő Magyarok Egyesületének képviselői bejelentik csatlakozásukat a határozati javaslathoz. A gyűlést Okolicsányi László elnök rövid beszéddel zárta be. A francia kamara megbuktatta a Leygues-korrmányt Perint lett ismét a karaara elnöke A kormány.pirenden járól, a ma harmadik pec szólt. Az inte Pesti Napló párisi tudósítójától Kara ma délutáni ülésén megbukott az ülésen három interpelláció volt naegyik a koírmány pénzügyi politika-Németország lefegyverzéséről, a kormány általános politikájáról triókra azonnali választ követeltek. A kormány kérte, hogy a küszöbön álló szövetségesközi konferenciára való tekintettel engedjél el az azonnali válaszadást. Leygues felvetette bizalmi kérdést, mire a kamara 463 szóval 125 ellenében elutasította a kormánynak a válaszadásra vonatkozó kérését. Délután fél öt óra tájban a kabinet tagjai Leygues vezetésével megjelentek a köztársaság elnökénél és benyitották lemondásukat. Parlamenti körökben reggel még kétféle irányzat volt észlelhető. A Leygues-kormánynak ugyan sohasem jósoltak hosszú életet és az utóbbi időben igen sűrűn jelentkeztek a válsághírek, de a parlament jelentékeny része azon az állásponton volt, hogy a legfőbb tanács összeülése előtt ne buktassák meg a kormányt. Ezzel szemben a kormány ellenségei hangsúlyozták, hogy a kormány már rég nem rendelkezik a parlament többségének bizalmával ilyen körülmények között, éppen a küszöbön álló fontos tanácskozásokra való tekintettel, a kormány nem maradhat a helyén. Ma délelőtt a nagyobb pártok vezetői tanácskozást folytattak, amelyen az ellenzék győzött. Eleinte csak a demokrata-köztársasági párti szövetség, amelyhez a klerikális republikánusok és a progresszisták tartoznak, majd a baloldali demokraták is elhatározták, hogy az interpellációk azonnali tárgyalásához ragaszkodnak. Hozzájuk csatlakozott azután még az Action Sociale pártja is. Ezzel a kormány sorsa meg volt pecsételve. A kamara különben Perez-t újból elnökévé választotta meg. Beszélgetés Mac Kenzievel, a nemzetközi gyermeksegélyző akció képviselőjével Hetvenötezer gyermeket fognak étkeztetni A pápa és a gyermeknyomor (Sajátjtuli hirül dásitónktól.) Csak Uvenezer gyermeket fog élelmezni és ma már örömmel re*gisztrálhatjuk, hogy az ellátandó gyermekekszáma minden valószínűség szerint hetvenötezerrel fog növekedni és hogy a jövőben nemcsak Amesrika, hanem az Union Internacionále de Recours aux Enfants, a gyermekek megmentésére irányuló világszövetség is, hathatós munkát fog kifejteni a nyomorgó magyar gyermekek megmentésére. Az Union képviseletében tegnap Budapestre érkezett W. A. MacKenzie londoni római katolikus lelkész, aki néhány napot tölt Budapesten, ahol tanulmánya tárgyává teszi az itt működő összes gyermekvédelmi intézményeket, hogy megállapíthassa, hol és milyen segítségre van szükség. A Pesti Napló munkatársa felkereste Mac Kenzie urat, aki budapesti útjáról és az Union munkáságáról a következőket mondotta: -- Az Union Internacionále de Secours aux Enfants tulajdonképpen magában foglalja a világnak úgyszólván összes gyermekjóléti intézményeit és a patrónusok sorában éppen ugy ott van Waldemar herceg és Curzon lord, mint a szocialista Branting, vagy Vandervelde. Magyarországot az akcióban Csernoch bíboroshercegprímást képviseli, aki nemes szívével nagy segítségére van magyarországi munkánknak. Az Union egy év előtt alakult Genfben, alapításában résztvettek az angol, a svájci gyermeksegélyző akciók és a nemzetközi vöröskereszt, majd nemsokára csatlakoztak a Beda Barnem (Mentsétek meg a gyermekeket, Stockholmi, valamint a hollandi és az olasz vöröskereszt. A cél az volt, pénzt gyűjteni a gyermekek nyomorának enyhítésére és az Európában működő gyermeksegélyző-akciót egységes bevezetés alá tömöríteni. Az első, aki az akció céljaira pénzt adott, a pápa volt, aki azóta is több ízben sietett segítségünkre és adományaival, valamint akciónk iránt tanúsított nagy jóakaratával sokat, lendített az Union munkáján. A pápa őszentsége nem néz nemzetiséget és nem néz vallást, csak azt tekinti, a gyermek hol szenved szükséget. — Mi természetesen a nemzetközi vöröskereszt komitéval szoros kapcsolatban vagyunk, mert munkánk sok vonatkozásban összefügg és Budapesten is a nemzetközi vöröskereszt mindenkori delegáltja képviseli a világszövetséget. A főhely, ahonnan az összes akciókat mozgatjuk, Genf, oda futnak be a gyermeknyomorra vonatkozó összes adatok, oda jön a pénz és onnan irányítják az egész munkát. Az elmúlt év februárjában Csernobhy eminenciájának két és fél milliót küldtünk, ennek szétosztásáról maga a bíboros intézkedett. Küldtünk azonkívül tizenkétezer pár gyermekcipőt, valamint rengeteg gyemekruhát és babakelengyét, ami a vöröskereszt útján került szétosztásra. Mostani budapesti utam célja a nemsokára kezdődő gyermekétkeztetés. Amerika ugyanis ez év júliusában elhatározta, hogy az idei télen már nem folytatja a nyomorgó gyermekek étkeztetését, de az Union megtudta, hogy ezen a télen még nagyobb szükség van a gyermekek ellátására, mert rossz volt a termés és a nyomor még nagyobb. Erre elhatároztuk, hogy a gyermekélelmezést Amerikával együtt bonyolítjuk le, ők ellátnak huszonötezret és mi is huszonötezret. Hat hónapon keresztül látjuk majd el a gyermekeket, de valószínű, hogy nem ötven, hanem hetvenötezret fogunk étkeztetni, mert úgy látszik, erre szükség lesz. A harmadik huszonötezer gyermeket Amerika fogja élelmezni. Az Unionnak huszonötezer gyermek ellátásához szükséges pénzt a pápa, az angol Children Found, továbbá svéd, francia és holland jóléti intézmények adományozták. — Én látom, hogy Budapesten nagy a gyermeknyomorúság, de mondhatom, hogy Lengyelországban, valamint a balti államokban, különösen pedig Örményországban még sokkal nagyobb is nyomoz, a legtöbb gyermek hadiárva és a nevét sem tudja. Én most meglátogatom a Budapesten működő gyermeksegélyző intézményeket és viszszautazva Genfbe, részletes jelentést teszek. A magyarok nyugodtak lehetnek, az Union mindent megtesz, hogy a magyar gyermekek nyomorán joguszen és segíteni is fogunk, amennyire ez csak módunkban áll. Mac Kenziells még megjegyezte, hogy boldog, mert nyugodt és konszolidált állapotokattalált Magyarországon és hogy hétfőn utazik el Budapestről.