Pesti Napló, 1921. január (72. évfolyam, 1–24. szám)

1921-01-13 / 9. szám

Budapest, 19272. évfolyam ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra 25 kor. Negyed évre 270 kor. Fél évre 140 kor. Egész évre 280 kor. Egyes szám ára: Budapesten, vidéken és a pályaudvarokon 2 kor. A szolnoki vészjel A legelszántabb filmfantáziát is megsemmisiti az élet könyörtelen valósága, ami más vádlóan lenti a SZÍ] raffináltsáége? Hát gy gyermek alvadt véréből kiált z élet valósága? Vájjon azt je»ínoki gyermekgyilkosság barbár Li^il(€^yetlehs pusztulás és a pusztitásV Egy árta nyolcéves kis»lánykát kiv?*Nita14^|l^etét revolverrel és késsel kioltják, kis testét megcsonkítják, hulláját levetkőztetik. Mindez egy kis ruhácska, valami fehérnemű és mondjuk egy pár zafir fülbevaló ,miatt? Vádolni itt senkit sem lehet. Csak egy van: kézrekeríteni a gyilkos fenevadat és kiirtani a világból, beszüntetni az ő kártékony életét. De azután . . .? Kit vádoljunk? A társadalmat? Engedelmet, egy társadalom lehet fenékig romlott, de arra még közvetve sem kényszerítette egyetlen tagját sem, hogy olyan sakáli kegyetlenkedéssel romboljon és pusztítson, mint a szolnoki gyilkos. Itt nem mentség se nyomor, se rossz nevelés vagy olvasmányokon félhez vült fantázia, itt nincs helye enyhítésnek vagy mentésnek. Az orvosnak csak egy kötelessége lehet a bacillussal szemben. Eltávolítani azt a szerves élők világából. És még egy: megakadályozni az új bacillusok kártevő tovább terjeszkedését. Mi zülleszthetett idáig egy embert? Nem mondjuk, hogy a beteg fenevadak máskor is hiányoztak volna az embereknek abból a társadalmából, amely istentől százseviszmusi az egyetlenség intézményessé való tétele rengeteget pusztított az emberi etikában, hihetetlen árkokat ásott fel az emberi elmében, zúgcsatornákat, amelyekről azt hittük, hogy azokat már befutotta és betemette tízezer esztendők kultúrája. Az utolsó esztendők barbárságának csak egyik megrendítő fejezete volt a rheimsi katedrális pusztítása. A kőből való székesegyháznál fényesebb templom a jó, az erkölcsös, az egész ember, a krisztusi szeretetnek élő húsból való remekmívű épiléce. Ezt pusztította nem csekély számmal az utóbbi esztendők katasztrófája. Ems bert rombolt emberi értelmet és jóságot, a szeretetnek és a művelődésnek azt a sok ezeréves birodalmát, amely — boldog, kiszékeny tekintetünknek gyakran úgy tűnt — már-már magának hódította az emberiség óriási többségét. Nem így volt. Vad ösztönök szakadoztak fel és úrrá lett a vérének az tíz ősi szava, amit legelőször egy csodás kutatóelme — a bécsi Kreud — vélt meghallani regöntudatlanabb mozdulatainkban, cselekvéseink legártalmatlanabb rezgéseiben is. A szolnoki példa félelmetesen ordítóvészjel- amely talpra kell, hogy állítson mindenkit, aki még azt hiszi, hogy az emberi társadalom nem bestiák falkája és hogy azért érdemes dolgozni még mindig és mindenek dacára is. Le kell nyűgözni a fenevadat a törvény megsemmisítő erejésvel, azonkívül oktatással, erkölccsel és rastyogó példatevéssel. A világi berendezéseket tökéletesíteni kell, hogy, közülünk a legalacsonyabb is fölemelkedjék és megszelídüljön, szebbnek és érdemesebbnek ítélje a szép és a tiszta életet, mint az ősi barlanglakó indulatok reflexét. Belülről az embert kell tökéletesíteni, kívülről a világot, amelyben az ember él, nehogy kódorgó vadak sivatagjává legyen minden, ahol az erősebb a meggyilkolt állkapcsával veri agyon ujabb áldozatát. M fa p&m?@na Csütö»rtök. január 13 . SZERKESZTŐI és VATAs -körút 18 szám TELEFON: ii 62-30, 62-31, 62-32 -indai telefon: Józsefi Felelős szerkesztő József / Hétmilliós per fenyegeti a jegyban Bécsben nyomják az uj magyar államjegyeket — Hegedűs Lóránt Mayr kancellárnál - A Pesti Napló bécsi tudósítójától — Httgedűs Lóránt j^^etfufimiiniszter a mai nap folyamjh'it^ttwtMf"" isi tárgyalásait. A mai nap munkájáról este a következő nyilatkozatot tette a Pesti Napló bécsi tudósítójának: — Délelőtt a banknyomda főnökével, Leitherni igazgatóval tárgyaltam, aki a legelső szaktekintély ezen a téren. Megtekintettem a banknyomdát is, amely valóban elsőrangú, modern, európai kultúrintézmény. A banknyomda igazgatójával teljesen megegyeztünk az új államjegyek nyomása jegyében. Azután tárgyaltam a három banklikvidátorral is. Az Osztrák-Magyar Bank Rassenscheinjeinek a szovjet alatt függőben maradt kamatjai tekintetében hét milliónyi differencia van az én felfogásom és a három likvidátor felfogása között. Ezt a különbséget eddig nem sikerült áthidalnunk, s ennek következtében a Kassenscheinek tulajdonosaitól fog függeni, vájjon az Osztrák-Magyar Bank ellen pert fognak-e indítani. Remélem azonban, hogy mielőtt perre kerül a sor, még egy kísérletet tehetek az ellentétek kiegyenlítésére. Ma délelőtt felkerestem Mayr szövetségi kancellárt és Heinl kereskedelmi minisztert is, hogy ez utóbbinak budapesti látogatását a magyar kormány nevében viszonozzam. Társalgásunk igen szívélyes volt, de aktuális kérdéseket nem érintettünk. Úgy a kancellár, mint a kereskedelmi miniszter nagyon érdeklődtek pénzügyi terveim iránt, amelyeket ki is fejtettem előttük. Hegedűs Lóránt ma délután dr. Glátz Gusztáv magyar követ szalonjában teát adott, amelyen a bécsi politikai és pénzügyi élet kiválóságai jelentek meg. Holnap a pénzügyminiszter visszautazik Budapestre. s mánia magyar „készülődéstől" izgul - A párisi követ hazug mozgósítási hirei Ujfibb magyar falvakat aka r Saját tudósítónktól.) Jeromim lelkiismeret nyugtalan és ezért rémkészeket lát. A román koruntui vmamemtyra szerve erre a működésre van beállítva. "SJWITTake Ionescu, akár a párisi követ •nyitja ki a száját nyilatkozatra, mind abban a refrénben végzi, hogy Romániának el kell foglalnia •úgyszólván egész Magyarországot, mert mig nem •az övék a Kárpátok és az Adria köze, addig a buszkaresti bojárok nyugodtan nem lumpolhatnak, •mert, zavarja a fülüket a ,,magyar,fegyverkezés •zaja". Ez a politikai idiotszikk,azk., úgy látszik, gyógyíthatatlan betegsége: a jórvén politikának, amelyet emésztési zavarok is nyugtalanítanak, nem tudván mit kezdeni a mohó étvágyárak áldozatuleseti területekkel. A párisi román követ, akit a ,,Matin" tudósítója meginterveó volt. Parisból is úgy látja a dolgokat, ahogy azt Bukarestből látni akarják. Galikai herceg, a tudósítónak arra a kérdésére, mi igaz azokból a hírekből, hogy Románia támadástól fél, a következőket válaszolta: " — E pillanatban nincs okunk aggodalomra. Hat bolseviki divízióról beszélnek, amely a Dnyeszter mentén összpontosítva volna. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy egy bolseviki divízió tulajdonképpen csak háromezer emberből áll. Mindössze tehát 18.000 orosz van a határunkon. Ez magától érthetődően nem gerjeszthet valami nagy félelmet. Különösen is nem valószínű, hogy a moszkvai kormány offenzívára gondolna. Mi békében vagyunk vele. A francia újságíró minden valószínűség szerint figyelmeztette a követet, hogy a másik oldalról, magyar részről, Romániának még kevésbé van okai megtámadtatástól félni. Hiszen az erente-missziók több ízben állapították meg, hogy a magyar hadsereg létszáma nem haladja meg azt a vonalat, amelyet számára a trianoni szerződés meghúzott. Mindamellett Ghika hercegnek volt bátorsága és arca a következőket mondani: — Igaz, hogy a nagykövetek tanácsa figyelmét felhívtuk a magyaroknak a határunkon való csoportosulására. Ugyanakkor megjegyeztük azt is, hogy a magyar hadsereg létszáma meghaladja a trianoni szerződésben megállapított létszámot. .. Bizonyos személyiségek nagyon helytelenül, cselekeinél, amikor Budapesten azt hitették el a nvig.-e.r .-c/'F:,-ni V-okk-l hogy ezt a szerződést w.t lehet és meg kell változtatni. Hiszen ha már határkiigazításról van szó, akkor nekünk k is méri Magyarországtól számos román községet követelnünk amely most Magyarországhoz tartozik. Ezenfelül követelnünk kellene azt a területet,amelyen 125.000 tót lakik és akik kifejezetten kívánták a mi védnökségünket a magyarok sarcolásaival szemben. Felhívtuk ugyan a hatalmak figyelmét erre az abnormális helyzetre, de azért nem ítéljük a viszonyokat nyugtalanítónak. Meg vagyunk ugyanis, arról győződve, hogy adott esetben a kis-entente megállja a helyét Magyarországgal szemben. Ghika herceg mindezt szemhunyorítás nélkül beszélte el, anélkül, hogy az elmondottakban rejlő ellentmondást észrevette volna. Az újságírónak kellett őt arra figyelmeztetni, ha nem nyugtalanító ez helyzet, akkor mire való volt Take Ionescu külügyminiszternek az ententehoz intézett riasztó távirata és mire valók a Bukarestből szárnyra bocsátott kétségbeejtő panaszok. A párisi követ a következőképpen húzta ki magát a dilemmából: — Ah, kérem, ezek börzemanőverek! Nemsokára államadósságaink szelvényeit fogjuk fizetni. Bizonyos nemzetközi pénzügyi kapacitásoknak az az érdekük, hogy a román valuta nagyon alacsony színvonalon legyen. Ezek a kapacitások terjesztgetik az alarmírozó híreket, amelyek a valuta árának lenyomására tudvalevően nagyon alkalmasak. A minap is a párisi börzén ezek a személyiségek a lett tíz centimesért kínálták a harmincöt centimes-os kurzus helyett. Persze, pánik támadt és ahol öt-hat ponttal esett. Az említett személyiségek tehát céljukat elérték. Mondok egy másik esetet. Amikor Károly herceg Japánból hazajött Romániába, azt a hírt terjesztették, h hogy az ő szsilonkocsijába 200 millió Kerenszki-rubelt csempésztek be az országia. Minthogy mi ezeknek a rubeleknek a beváltásával valutánkat javítani akarjuk, könnyen elképzelhető, hogy az ilyen hír milyen hatást keltett. Na előbb értesülök ezekről a manőverekről, idejében megcáfolom a mozgósításokról szóló hinket. Az újságíró minden megjegyzés nélkül közölte ezt a nyilatkozatát és nem fűzte hozzá, amit meglehetett volna, hogy a nyugtalanító hírek egyik legbuzgóbb terjesztője éppen. Ghika* h , co aki a magyar h.;d.;?rrg összpontoltásáró! szóló •valót! ••nsago- T Ionescu után ismét a nyilvánossági elé ad-ta.