Pesti Napló, 1921. december (72. évfolyam, 270–294. szám)

1921-12-01 / 270. szám

Csötörtök­ öt­ ai liberális blokk lesújtó kritikája Bethylen kormányzati rendszeréről (Saját tudósít­ónku­l). A VII. kerületi függet­lenségi és 48-as párt fia este a liberális blokk in­tézőbizottságának tisztelettére vas itat rendezett, amelyen a parlamenti ellezék több számottevő tagja és sok­ parkmeneten Jósöfl­ ellenzéki politikus jelent meg. Részlvette VVvacsorán a szociálde­mokrata párt megbízottai­t, akik ezúttal hosszú idők óta először fejtették ki politikai nézetüket a fehér asztal mellett. R. Virágh Géza pártelnök üdvözölte a megjelent politikusokat és különösen a szocialistákat köszön­tötte lelkesen abból az alkalomból, hogy együtt­működésükkel siettetni fogják az ország konszoli­dációjának megteremtését. Ugron Gábor a polgárok és a munkások egye­sülésének céljait fejtegette és leszögezte, hogy noha ezeknek a céloknak az elérésében sok árnyalati kü­lönbség van a blokkban egyesült pártok, felfogása között, mégis összefogtak, hog­y a szédületes kor­mányzati hibák ellen együttes erővel küzdjenek. Ezután a liberális Makk jövőjéről beszélt és többek között a következőket mondotta: „ A legutóbbi választásnál nyilvánvaló lett a­­közhangulat Noha a blokk ellenjelöltje kisajátította magának éppen azt a prograimmot, amit a mi je­löltünk hirdetett hossz­ú időn keresztül és amit most a­ kormányzópártok is ki akarnak magu­knak sajá­títani, a választópolgárok megtalálták a módját, hogy kifejez­ésre juttassák azt, hogy kinek az ígé­retében bízna­k. A kormányzópártok kissé megkés­tek a liberális programm hirdetésével­. Most már késő arra rájönni, hogy a munkássággal kezet kell szorítani és annak fegyelmezett millióit be kell gyolídt az újjáépítés munkájába. Beszélt a miniszterelnök programm­járól is, amelynek során a következőket mondotta: _ A miniszterelnök-jelölt úr kénytelen meg­­ígérni a sajtó felszabadítását, kénytelen kijelenteni, hogy szükségesnek tartja az internálási táborok megszüntetését, sőt az amnesztia-rendelet kiterjesz­téséről is tesz ígéretet Azonban a polgárság milliói tudják, hogy ezek az ígéretek min­d csak azért van­nak, hogy hatalmukat meghosszabbítsák. Miután látja, hogy a pártokkal nem tud megegyezni, oda­állít bennlünket, a liberális blokkot, mumusként, bennünket, a jobb- és baloldali ellenforradalmi*á­rókát, akik összefogtunk, hogy ismét elveszítsük a hazát. Huszár Károly is azt mondta, hogy nem megy bele az egységes pártba, azonban utóbb azzal módosította ezt az álláspontját, hogy mégis szük­ség van az egységes pártra, mert a liberális blokk forradalmi tervekkel fog­al­közik és robbantásra készül. •­ Isa a törvény érvényének fek­vezetése sor­ ,r adatom és ha az forradalmár, aki azt ki- ;­vo­nja, hogy a kormány ne tűrjön mellék­kormányokat, ha forradalmár az, aki jog­rendet és közszabadságokat kér, úgy mi is forradalmárok vagyunk. Rassay­­Károly beszédében rámutat arra, ,­h­ogy amikor a kurzust veszély fenyegeti, akkor mindig kitalál valamit, hogy meghaspabbithatja, uralmát. — Most is azt mondják, hogy minden w­sfehrben van. A liberálisok, a demokraták, a zsidók és a szabadkőművesek ismét készülődnek. De azt nem mondják men, horfi, mi van veszélyben. Mi azonban tudjuk, ho mi az ő diktatúrá­juk van veszélyben és azt féltik. Attól félnek, hogy ennek az országnak becsü­letesen gondolkozó polgársága mérleget csinál és megállapítja,­­hogy mit tudott volna csinálni két év­ alatt em­­ becsületes, tisztességges kormányzat.­­ Ez a politikai rendszer, amely kisajátította magának a kormányzást, most recseg-ropog. A mostani végső erőfeszítésben nem történik más, mint visszacsempészni a munkapárti rezsimet. Kétségbeejtő és kalandorpolitika az, hogy Bethlen minden úton kormányon akar maradni, vagy én leszek a miniszter, — mondja — vagy szétzavarom a nemzetgyűlést. Mi, ellenzékiek m­ind­­nyájan a parlament feloszlatása mellett vagyunk, d­e a parlamentet nem azért kell feloszlani, mert Bethlen és politikai környezete (Felkiáltások: Göm­büs!) úgy akarja. A miniszterelnök szörnyű tévedésben van, azt hiszi, hogy el tudja játszani gróf Tisza István szerepét Vegye tudomásul, hogy gróf Tisza István még tévedéseiben is jóhiszemű és fanatikus volt. Bethlen pedig nem az. A dek­onizálás kérdésével foglalkozik ezután és megállapítja, hogy Be­tlen­ék azt is úgy csinálták meg, hogy az előnyeit nem élvezhettük. Majd a választójogi kérdéssel foglalkozik. — Hogy Bethlent csak a hatalom megtartása ve­zérli, arra a legjob­b bizonyíték, hogy azt meri mondani, hogy a Wekerle-féle választójog szerint fog választatni. Másképp, mint a Friedrich-féle törvény sze­­r­int választani ma nem lehet. És akkor, aainden ilyen fontos kérdés, a választójogi kérdés van előtérben, akkor a kormányzópártok csak arról tanácskoznak a miniszterelnökkel, hogy várjon a kisgazdapárt menjen-e be a kereszténypártba, vagy a kereszténypárt menjen-e be a kisgazdapártba, pedig az igazán nem fontos, hogy melyik megy a másikba, hisz rövidesen úgyis mind­e a kettő elmegy a feledésbe. — Hoz­látna­k Bethlenek bármilyen választást, ígérhetnek hatalmat, pénzt, terrorizálhatják a Vá­lasztókat, a két év szenvedése fogja e­kkor is a vá­lasztók elhatározását irányítani és­ak Bethlennek politikája mindenképpen csőd­öt fog mondani. — Bennünket itt, különböző pártokhoz tartozó elemeket, csak az az egy gondolat tart össze, hogy megszabaduljunk ettől a mai átkos rendszertől és elérjük azt, hogy konszolidált állapotot teremtsünk, szabad országban, közrenddel és közszabadságok­kal, hogy mint egy paradicsomba, úgy kívánkozza­nak vissza elszakított magyar véreink. A nagy lelkesedéssel fogadott beszéd után Farkas István, a szociá­ldemokrata párt titkára emel­kedett szólásra­. Először is a forradalom okait fej­tegeti, amelynek során a következőket mondotta: — A „forradalmár" jelzőt, amellyel bennünket illetnek, nem szégyelem. De azon az állásponton vagyunk, hogy itt nem is volt forradalom. Az úgy­nevezett forradalom nem volt más, mint a régi politika bűnének automatikus kirobbanása. Az ok­tóberi események ír monarchia összeomlásának vol­tak előrelátható k­övetkezményei. A monarchia ös­­szetétele, a sok náció tisztában volt azzal, hogy Ausztria -Magyarország szét­ fog esni elemeire. És ami az októberi esem­é­nyek után következett, az is csak fejleménye volt a monarchia összeomlá­sának. — A régi rezsim gombosan visszatartotta az orsz­ágot attól, hogy a demokrácia útjára lépjen. Hol állt a magyar munkásság békében a német, vagy­­­z angol, de még a balkáni munkásságtól is, amely résztve­hetett országa sorsának irányításában. A munkásságot háttérbe szorították akkor és hát­térbe szorítják ma Egyszerű besúgás elegen­dő arra,­­h­ogy vala­­kit minden komoly ok nélkül internáljanak és mintehez most új rendszert találtak ki, a gyötrelemnek emi­ni módozatát: a jelent­kezés módszerét. Tízezrek és tízezrek van­nak Budapesten, akiknek hetenként há­romszor kell jelentkezni. A toloncháznál naponta várnak a jelentkezésre, tömegek, akiket elvonnak a termelő munkától. Tegnap is a vezetőség két tagjannaik, akikre két és fél éven át nem­ tudtak semmit sem rábizonyítani, kézbesítették a végzést, hogy őket is beosztották a jelentkezők nagy táborába. — És a miniszterelnök azt ígéri beszédeiben, hogy megszünteti az internálásokat, visszaadja az egyesülési és sajtószabadságot, mert ki akar bé­külni a munkássággal. Mi köszönjük szépen az ilyen kibékülést. Az internálások megszüntetését és a­­közszabadságokat nem tartjuk könyöradott árui­nak. Nem a kormányé a közszabadság, hanem az országé és így nem is rendelkezik vele. — A demokrácia renedszeres és egyenletes meg­valósítására k­ell törekedni egy becsületes kormány­zatnak. Mert ez mozdítja igazán elő a nemzeti cé­lokat. A mi összeköttetéseink messze túl nyúlnak a határon. Elérnek azokhoz a magyar munkásokhoz is, akiktől ma elegen kormányzat vette el a közsza­zmaba­sságukat. — Ha a munkásságot már a háború előtt hoz­zájuttatták volna az őt megillette szerephez, mint Németországban, úgy ma Magyarország egész volna. — A liberális blokkba tömörült polgárságnak és a szociádemokratáknak lényegeiben közös cél­jaik vannak és ezeket a célokat el fogják érni, mert mag­uk mögött foudjá­k az ország becsületesen dol­gozó­t!*olgárságián­ak és munkásságának nagy tábo­rát. Farkas­ István beszédét zajos helyesléssel és nagy éljenzéssel fogadták. Ezután beszéltek még Sriesswein Sándor, Batthyány Tivadar, Benedek János, Drozdy Győző, Méhely Kálmán, Kerekes Mihály, Peyer Károly és Miszu István. •­­ —­ PESTI NAPLÓ 1921 december 1. 3 A vételkényszer nélkül saját érde­kében mindenki tekintse meg a V3S., RÁKÓCZI-UT 42. (Nemzeti Színházzal szemben), ahol az árak hirdetése nélkül is a legol­­csereben szerezheti be szükségletet Férfi és női angol és francia gyapjú­szövetek, si­fon, vászon, kana­vász, zefir, flanel, bardit­t, selymek, trikóáruk, bár­sony, kendő és­­ fákban*"' Eriliás agyban Nagy maradékvásári és kicsinyben!­­ Az árak mind­en darabon fen­esiteivel H­ asszn­k­áltak sgjf hároméves finesSsát BarsaSsnas SeJol a tóárflsiigetiben (Saját tudósítónktól.) Ma délelőtt a Városligeti tó mellett álló Washingoon-szobortól jobbra az út­test szélén sorakozó Jookrok közt az ott szolgálatot telj­esíttő rendőrőr nem egy szeneszsákot talált, amelyben háromévesnek látszó gyermek holttestet talált. Aspribor azonnal jelentést tett a főkapitány­ságnak, ahonnan bizottságot küldtek ki a hely­színre, hogy a nyomozást megindítsa. A rendőri bizottság dr. Madocsa­i Jenő rendőrkapitány és Angyal László detektívfelügyelő vezetésével a hely­színen megvizsgálta a zsákba kötött kis holttestet. A szeneszsákbón talált gyermekholttest posz­tos személyleírása a következő: A holttest mintegy 80—90 centiméter magas és­­hároméves kisfiúé lehet. Világosbarna szökés baja van. A nyakszirten hátul mély szúrástól, vagy ütéstől eredő sérülés, a nyakon zsinegelés nyoma látt­ató. Az arc fehé­res anyaggal van bevonva, ami vagy mésztől, vag­y­ esetleg át­fagy­ás tól származik. Az arc és a test bal­oldalán horpadás­ok látszanak, amelyek arra enged­nek következtetni, hogy a kis holttesten, mielőtt a a bokorba került, nagyobb súlyú tárgy feküdhetett. Ruházata a következő volt: Feh­éralapu kék­csíkos ingecske, fehér trikónadrág, kékalapú fehér­csíkos kötény. Ebbe a köténybe volt burkolva a holttest és így helyezték a zsákba. A kisfiú nyakán lévő sérülés után kétségtelen»« nek látszik, hogy a gyermeket meggyilkolták. A­ nyakát valami éles társ­gyal, beretvával vagy késsel átvágták. Hátul a nyakszirtnél szúrták meg a nya­kat, innen indul ki a vágás és halad előre a cége felé. A nyak átvágásának ez a módja a rendőrség­ előtt azt a feltevést erősíti meg, hogy valami al­­sóbb társadalmi osztályú nő követhette el a gyil­kosságot, alkalmasint egy cselédleány, varja egy kosztosasszony, akihez eltartásra kiadhatták a kis­fiút. A rendőrség igyekezett kideríteni, hogy min­­lyen társadalmi osztályhoz tartozó szülők gyer­­m­eke löhetett az ismeretlen kis holttest. Sem ruhá­zatáról, sem külsejéről, am­ely teljesen átfagyott és elváltozott, nem lehet­­­e következtetni. Mivel a holttestet ma már átfagyott állapotban találták meg, a rend­őrség úgy véli, a holttestet előző éjszaka helyezhették már el a bokorban. Ez­ideig nem merült fel semmi adat, amiből a kis­gyerek, vagy szülei kilétét meg lehetett volna álla­pítani. Ezért a rendőrség felkér mindenkit, aki a­ holttestre vonatkozóan felvilágosítást tudnia adni, jelentkezzék a főkapitányságon a második emelet 160. számú szobájában. A rendőrorvos ma délután megvizsgálta a zsák­ssírvarrt gyermekholttestet. A rendőrorvos vélemé­nye szerint a h­olttest legalább egyhetes és az orvos annak a véleményének adott kifejezést, hogy a kis­fiú holttestét pár napja valamilyen zárt helyre r fogták el és súlyos tárgyat helyeztek rája, amitől a test egészen deformálódott. A kis holttest már feloszlásnak indult, az arca pedig teljesen felismer­hetetlen. A rendőrség most, a rendőrorvos véle­ménye után, nem sok reményt fűz ahoz, hogy a holttest felismerése sikerrel járna s inkább az után kutat, hogy a szülők személyét megállapíthassa. Ez irányban erélyes nyomozás indult meg.

Next