Pesti Napló, 1923. január (74. évfolyam, 1–24. szám)

1923-01-03 / 1. szám

"Wolffék hamisnak deklarálták a saját választási névjegyzéküket "(Saját tudósítónktól.) A Központi­­ Választmány ma délelőtt Folkusházy alpolgármester elnöklésével illést tartott, amelyen Wolff Károly és Buday Dezső azt állították, hogy a választási névjegyzékeket meg­hamisították. Budán Dezső azzal támogatta ezt a ki­jelentését, hogy a IX. kerületben a lakosságnak ki­lencvenkét százalék­a keresztény és mégis hatvan száza­lék „destruktív" szavazatot adtak le. Wolff Károly szerint a házmesterek tendenciózusan szolgáltatták az adatokat és ezért megbízhatatlan és hamis válasz­tói­­lista alakult ki. Indítványára a Központi Vá­lasztmány elhatározta, hogy a belügyminisztertől — január 10 helyett — újabb határidőt kér, hogy a fe­lülvizsgálás munkáját alaposan elvégezhessék. Wolffék kijelentéseire megszólaltattuk Vázsonyi Vil­most, aki a következőket mondotta mun­katár­sánknak: " Becses és értékes ez a vallomás, amit ezek az urak tettek s amelyben hamisnak deklarálták azt a listát, am­ilyet ők állítottak össze. Annyira magukra akartak maradni a névjegyzék összeállításánál, hogy a biztosított kisebbségi képviseletet­ ravasz trükkel kijátszották és a kisebbség biztosított helyeit a több­ség tagjaival töltötték be. — Mi érezzük, hogy a listák hamisak és melegen ajánljuk, állapítsák meg hivatalosan házról-házra, hogy kik kerültek bele olyanok, akiknek nem volt választójoguk és kik maradtak ki, holott rendelkez­tek választó jogosultsággal. Bizalmi embereink egyes házakra vonatkozóan érdekes ilyen adatokat állítot­tak össze.­­ Egyebekben van egy szerény javaslatom, amely ha nem is lehetetlenné, de kockázatossá teszi a hamisítást. A választók ideiglenes névjegyzékét tessék két példányban közszemlére kiállítani, az egyik példányt betűrend szerint, a másikat házak szerint összeállítva. Ennek annál kevésbé van ne­hézsége, mert amúgy is házak szerint történt az ösz­.­sseírás. Ha azonban csak betű szerint teszik köz­szemlére az íveket, rövid idő alatt nincsen euiber­iia, aki a hamisításodat kiderítené. Ellenben minden házban, minden lakó rá tud mutatni a hamisításra, ha a lista házanként mutatja ki a választókat. A Központi Választmány a felülvizsgálatra önmagának tér­meghosszabbítást, csodálatos módon nem kér­t­­meghosszabbítást a választóközönség számára, amely elsősorban hivatott az ellenőrzést gyakorolni és jo­gait megóvni. A Demokrata Pártban egyébként bizonyos de­rültséggel tárgyalták Wolfféknak azt a kijelentését, hogy bizonyára hamis volt a választói lista, mert az ő pártja olyan helyen is kisebbségben maradt, ahol a lakosság kilencvenkét százaléka keresztény. Tígy látszik,­­— mondották — hogy Wolff még mindig nem­ akarja megérteni, hogy az, ha valaki keresztény, még nem jelenti azt, hogy egyben híve Wolff politi­kájának, sőt a tények szerint éppen az ilyen erősen „keresztény kerületekben érte Wolffékat legnagyobb csalódás. Szeretiük­ kell egymást, ha vissza akarjuk szerezni integritásunkat Vázsonyi újévi lsszéja a belső és külső helyzetről (Saját tudósítónktól.) Újév napján a­ demokrata párt nevében Benedek János elnök üdvözölte a párt vezérét, Váz­sonyi Vilmost, aki nagy beszédben vála­szolt az üdvözlésre. A­­vidám szilveszterről beszélt elsősorbani, amely felülmúlja a jókedvben az utóbbi évek szilveszterét, de amely nem az igazi kedvből fakadt. — A társadalomnak elvették a munkakedvét — mondotta többek között — és ez az, amit elsősorban visszakövetel ennek az országnak a lakossága. Vissza­ kell adni a­ társadalomnak az életkedvét, vissza­ kell adni az országnak a jagoszm­e varázsát és tiszteletét és a munka becsületét. Meg kell szilárdítani azt a laza kérget, amelyen mindannyian mozgunk, mert ez a kérés­­-«roppanhat a latpudc alatt és-Mi­­ ittind­nyájan elsülyedhetünk. Az a fic­á­mság, amit­­szilvesz­terkor imitünk, a siralomház vidámsága, mert a sira­lomházban is van bor és jó étel, de a siralomház mö­gött ott van a sápadt halál, ott van a­ kétségbeesés. Ezután a középosztály nagy terheiről és az új adókról beszélt, élesen kritizálva a kormány adópoli­tikáját. Beszélt, a tisztviselők helyzetéről. — Magyarországnak van egy nagy tisztviselői kara, amelynek ahelyett, hogy olyan fizetést adnának, amiből meg tudnak élni, kivonják a gazdasági élet jelenségei alól. Nem helyes, hogy természetbeni ellá­tást kapnak. A magyar tisztviselői karnak az a lét­száma, amely szükséges Magyarország számára, a legjobb fizetést és a legjobb megélhetést érdemel. De a­ jogegyenlőségbe ütközőnek tartom azt, ha Magyar­országon egy társadalmi osztályt kivonunk a gazda­sági élet jelenségeinek következményei alól. Foglalkozott a jóvátétel kérdésével és bírálta a kormány külpolitikai orientálódásait. — Nem Keniat basának kell küldeni diszkardot — folytatta — s nem az olasz feketeingeseknek kell ud­varolni, hanem megszerezni az európai nagy demo­kratikus nemzetek szimpátiáját és támogatását s ak­kor minden országban akad ennek a nemzetnek szö­vetségese. Sem a jóvátétel kérdését, sem pedig az integritás kérdését nem oldhatjuk meg máskép, csak a belső egység és az egybeforrasztó, egyenlő jog alapján. Azt az irányt kell követnünk, amelyet Kossuth Lajos és Deák Ferenc mutatott meg nekünk, az egyik az intranzigensség, a másik a békülékeny­ség útja, ám mindketten a magyarságnak az európai nagy áramlatokba való belekapcsolódást képviselték, az igazi nemzeti eszme megóvásával. Egyes európai államokban a frázisok politikáját élik, nekünk azon­ban nem lehet ezt a luxust űzni, hogy szabadjára eresztjük a politikai bolondságokat, hogy a­ gyűlöl­ködés tüzesóráját szabadon hajigálhassák... Ha mi meg akarunk élni, nem szabad követnünk a gyűlölkö­dés politikáját. Ha vissza akarjuk szerezni integri­tásunkat, akkor szeretnünk kell egymást, mert a de­mokrácia és az­ egyenjogúság egybeforrasztó erejével érhetjük el csak célunkat. m­i I 1­D­S­M­EI IS­­ VI, Révay ucca 18 SZOMBATON 7&sa&ssa REGGEL 11 ÓRAI Q PESTI NAPLÓ 1923 3ann*t & 2 Szerda _ Mi van most Petőfi szülőházában­ ? (Saját tudósítónktól.) A fővárosban szemünk lát­tára zajlottak le a Petőfi-ünnepségek, de ünnepelték őt az egész országban és a külföldön is. A vidék Petőfi-ünnepségeiről most beszámolnak azok a vidéki újságok, melyek ma érkeztek Budapestre, egyikből és másikból közölhetünk itt részleteket mutatóba, mert hozzátartoznak a nagy centennárium történetéhez. A költő szülővárosának, Kiskörösnek hetilapja vi­déki újsághoz szokatlan és gazdag Petőd-számot adott december 31-ikén. A cikkek között legérdekesebb az, amely leírja, hogy mi van ma Petőfi szülőházában? A kiskőrösi Petőfi-házban ma egyetlen, a költő életéből származó relikviát sem őriznek. Csupán az utcára néző szobácskának, melyben a község halha­tatlan nagy fia először pillantotta meg a napvilágot, falain függnek százszámra ama koszorúk szalagjai, melyekkel a kiskőrösi Petőfi-ünnepély alkalmából "ál­dozta­ a költő emlékéne­k vidékül "jogi küldöttségek s Kiskörös község közönsége és istolái. A szobában elhelyezett asztalon vaskos emlékkönyv fekszik, mely­nek lapjait a látogatók névaláírásukkal és emlékso­rokkal töltötték ki. A Petőfi-ház külső és belső tisztasága özvegy Márk Bertalanná érdeme, ki a ház egy részének díj­talan lakhatása ellenében gondozza és takarítgatja Kiskörös községnek ezt a legféltettebb és legdrágább középületét. Most, a centennárium évében kora ta­vasztól késő őszig tarka-barka virágok temérdek so­kasága nyílott és illatozott a Petőfi-ház udvarán. Márkné asszony virágoskertté varázsolta a ház ud­varát, hogy az a nagy Halhatatlan születésének szá­zadik évfordulóján maga is ünnepi köntösben fogad­hassa a kegyeletes látogatók egyre növekvő nagy­nagy tömegét. De a tél kegyetlen és kíméletlen fagya mind egy szálig elhervasztotta a Petőfi-ház kertjében illatozó virágokat..." A kiskőrösiek egyéb­k­ént pontban éjfélkor a költő szülőháza elé zarándokoltak és ott ünnepelték Petőfi Sándor emlékét. Főleg azok a vidéki városok ünnepelték most, ahol Petőfi megfordult. Ő, aki annyirt kóborolt, úgy­szólván széltében-hosszában bejárta az ország­ot. A miskolci Reggeli Hírlap például arról számol V é,­amikor Petőf Tompa Mihályt kereste föl Bejében és ekkor Miskolcra is ellátogatott. Erről egyébként Petőy levelet is írt Kerényihez. A levélben arról számol be, hogy igen jól mulatott ott s erre most büszkén gon­dolnak a boldog miskolciak. A költőt életének legszomorúbb emlékei fűzték Debrecenhez , idevetette a sors az 1843—44-iki év te­lén is, amely tél megpróbáltatásainak legkegyetle­nebb időszaka volt. Ennek emlékét abban a versben örökítette meg, mely így kezdődik: — Hej Debrecen, ha rád emlékezem . . . Debrecen azért kivette a részét a Petőf-ünnepek­­ből, város és hatóságok igyekeztek méltóképpen ál­dozni Petőfi emlékének s egyik debreceni újság, a Hajduföld, keresztény politikai napilap az évfordu­lón ünnepi vezércikket íratott A vezércikk élén ez a cím áll: Petőfi Sándor az ébredő magyar. Szóról­szóra ezt olvassuk benne: „Petőfi Sándor az ébredő magyarok költője, aki­nek a pogány magyar ős istenségből kiszakított egyénisége tüzes sugarakkal világosítja be a krisz­tusi szeretet útját, melynek irányában az ébredő ma­gyarság biztos céltudatossággal halad a nemzeti fel­támadás felé — Petőfi, szellemében". Nem a vidéken történt, mégis itt emlékezünk meg arról, hogy Budapesten is elhangzott egy szónoklat, mely megállapítja Petőfi Sándorról, hogy — ébredő. A pesti szónok megállapítását a következő Petőfi­idézetre alapítja: Álmodtam szépet-gyönyörűt Álmodtam és felébredek .. . ­ „De! a szamárra, polgártársak" 3­is séta a sok párizsi operett és revír kört (Saját tudósítónktól.) Talán nem lesz érdektelen, ha egy estére mellőzzük a komoly francia múzsát és egy kis sétát teszünk a párizsi operett- és revüszín­padokon. Époly látogatottak és zsúfoltak nagyrészt, mint a budapesti könnyűmúzsa hajlékai. Egyetlen kivétel­ talán csak a Montin, Bleu, amely nemrég nyílt meg a Montmartre-on, a lebontott Moulin Rouge pótlásul. Mindezideig kevés szerencsével dolgozott s úgy látszik, hogy legújabb operettje nem hozza meg számára a várva-várt sikert. Új operettjének címe „A virág, az ág és a bimbó". Szövegét Andre Luc, zenéjét pedig ketten is szerzet­ték: Marquel és Linnét. Képzeletbeli országban ját­szódik le, a Conosorok birodalmában. XXV. Conosor király le akar mondani trónjáról, hogy fia fejére illessze a koronát. Az ország törvényei azonban meg­kívánják, hogy a királynak házasnak kell lennie. Már most a trónörökös sajnálatos makaccsággal ra­gaszkodik nőtlenségéhez és a király hasztalan keres számára feleséget a szeretetreméltóbbnál szeretetre­méltóbb udvarhölgyek között. Th­emidis herceg mind­­egyikkel szemben hideg marad, sőt még egy Phaedra­ szerű mostohaanya szerelmi dühének is ellenáll. A f­iatal Mysolina azonban, aki­ titokban szereti a herceget, okos ötlettel siet segítségére a hercegnek. Feleleve­níti országuknak azt a régi legendáját, amely egy sárkányról szól, egy sárkányról, amely elpusztítja az országot és amelyet egy régi jövendölés szerint csak egy szűzies ifjú tud megsemmisíteni. Természe­tesen Themidis az első és­­egyetlen az egész ország­­­ban, akit alkalmasnak találnak e hősies harcra. Most már minden asszonynak szinte hazafias kötelességévé válik, hogy békében hagyják a herceget és megvéd­jék erényeit minden veszélytől. A kis Mysolina tehát megszabadul minden tapasztalt és ragyogó vetély­társnőjétől. Naiv és egyszerű szerelmi művészete elégséges a fiatal herceg megnyerésére, különösen azért, mert az egyáltalán nem vágyódik szemtől­szembe találkozni a birodalom fővárosának kapui előtt a szörnyeteggel. E nem túlságos igényes szöveg­könyv számára készült zene szintén nem nagyigényű. Mindössze azt bizonyítja, hogy a foxtot a Conoso­rok távoli országában is dühöng, mert ugyanazt te­szi ebben az operettezenében is. Párizsban egyébként most nyílt meg egy új mtt-­ sic-hal, amelynek mulatságos neve „Két számért* (Aux deux ones). Itt mutatták be a párizsi revüírás egyik jelenlegi mesterének, Rist-nek a revüjét, amely­nek ötletes címe „Aux anes, citoyens" (tehát „Fel a szamárra, polgárok!" — parodizálva a Marseillaise befejező szavait: „Aux armes, citoyens!") Fegyverre, polgárok! A prológus az égbe vezeti a nézőt s az égben nagy elkeseredés uralkodik a Föld miatt, mert a Lucifer­nek bérbeadott föld nem hoz elég jövedelmet. Az okos ördög azonban másodszor is elcsábítja Évát, aki bele­egyezik, hogy átveszi a bérletet Ádám és Éva tehát levonulnak a földre, természetesen annak középpont­jába, Párizsba, hogy közelebbről megtekintsék az üz­letet és annak menetét. Az első ember, akivel találkoznak, Farcist a szó­játék, amely azt jelenti, hogy szélhámos, szemben a fascistával (Fa­scist), aki azt akarja, hogy komolyan vegyék. Farcist szurokfekete fürtös hajat, fekete in­get és fehér-piros-zöld nadrágot visel. A színpadon ezután bemutatnak egy gyárat és pedig egy színdarab­gyárat. A gépbe bedobják Beaumarchais és Racint kéziratait és a gépben ezek a „nyersanyagok" teljesen új és egészen modern kasszadarabokká alakulnak át.­­Basqllet, a híres szónok, gyászbeszédet tart a szín­padon c.ArrVertier, a boxoló fölött, egy másik j­elen­et pedig Wagramnál a reichstadti herceget parodizálja, aki látja felvonulni apja katonáinak árnyait. A revü­béli wagrami jelenetben egy párizsi rendőr szerepel, a Wagram-armu,­­Sarnián és azokat az­­irnyakat látja elvonulni, akiket a heri alakju!cban a gyorsjáratú automobilok es hmkl^ autobuszok gyilkoltak meg. Megjelenik a darabban ^if!Jh­oTe, aki panaszkodik a modern táncművészet torro,jtásai miatt szerepel a darabban egy kis bar is, amely( a Montmartre.ou egy tönkrement mérnök és felesG?... rendeztek be, mert azt gondolták, hogy így több pénz­re eshetnek. Betéved ebbe a barba két vendég, akik hogy ez a bar is azok közé tartozik, amelyek élet bűneiből csinálnak üzletet. Amikor aztán a két vendég észreveszi, hogy itt teljesen tisztességes élt­, folyik és sem nem lehet meztelen táncosokat látni, sem nem szolgálnak föl kokaint és étert, dühöngeni kezdenek, nem akarnak fizetni és a rendőrséget hív­ják, amely a szegény mérnököt és feleségét, csalás miatt bezáratja. Mindezt még kiegészíti sok mulat­ságos jelenet, amely parodizálja a pán­n­i színházi élet h­írességeit, végezetül pedig revüszeril perszi­flázsa következik Bernstein „Judith"-jának. Az egész darab olyan, mint egy beszélt, énekelt és eltáncolt szatirikus élclap, amelyből jobban meg lehet ismerni a mai párizsi élet hangulatát, az aktuális ese­ményeket és embereket, mint a legtöbb újságból.

Next