Pesti Napló, 1923. augusztus (74. évfolyam, 171–195. szám)
1923-08-01 / 171. szám
2 Szerda PESTI NAPLÓ augusztus — —— — gyökeres, végleges és sürgős megszüntetésétől várja. Gróf Bethlen István miniszterelnök: A javaslathoz hozzájárulok. A kormány a maga kebelében rendeleti úton kíván intézkedni, hogy ezek a visszás állapotok, amelyek tényleg fenforognak, megszűnjenek. Kérem a képviselő urat, vonja vissza javaslatát, miután ezt nem törvényhozási úton, hanem rendeleti úton, kívánjuk elintézni. Gaál Gaszton: A miniszterelnök úr kijelentésében megnyugszom és az indítványomat visszavonom. Elvetették Szakács Andor határozati javaslatát, mely szerint a nemzetgyűlés utasítsa a kormányt, hogy az egyenlő, titkos választójogról ez év végéig terjesszen törvényjavaslatot a nemzetgyűlés elé. A Ház többsége ilyen értelemben határoz. A kormány rendeletben tiltja meg, hogy a tisztviselők titkos egyesületek tagjai lehessenek Rassay Károly határozati javaslatára került ezután a sor, amely szerint tiltsa meg a kormány, hogy köztisztviselők bármiféle titkos egyesületnek becsületszóval, fogadalommal, esküvel vagy ünnepélyes nyilatkozattal tagjai lehessenek. Gróf Bethlen István miniszterelnök: Az indemnitási vita során elmondott beszédemben már kifejtettem erre vonatkozó véleményemet, hogy ilyen irányú javaslat nem törvényhozási anyag, egyúttal bejelentettem, hogy ez irányban a kormány rendelet úton kíván sürgősen intézkedni. Felkiáltások a szocialistáknál: Minek akkor egyáltalában törvényhozás? Gróf Bethlen István miniszterelnök: Kérem Rassay képviselő urat, vonja vissza javaslatát. Rassay Károly nincs jelen, mire a Ház többsége a javaslatot elveti. Ezután Kiss Menyhért hat rendbeli határozati javaslatát vetette el egymás után a Ház. Bell Miklós határozati javaslatát olvassa fel a jegyző, mely szerint a fegyintézet a kölcsönt vevőknek csak teljes fedezet mellett nyújtson kölcsönt, a kormány mielőbb állítsa fel az állami valutabankot, szüntessen meg a kormány minden börzejátékot a közvetítő árfelhajtó kereskedelem kizárásával, továbbá szüntesse meg a karteleket és monopóliumokat. Kállay Tibor pénzügyminiszter: Kérem a javaslat mellőzését, mert annak végrehajtása nagyon nehéz lenne. (Derültség: Zaj a baloldalon.) A Ház többsége a javaslatot elutasítja. Elvetette a Ház Saly Endre határozati javaslatát a szeszes italok kimérésének korlátozásáról. Ugyanez a sors érte Alföldy Béla határozati javaslatát a csecsemővédelemről. Alföldy Béla másik javaslatát a diáknyomor ügyében, miután gróf Klebelsberg Kunó kultuszminiszter kijelenti, hogy azt helyesnek tartja, a Ház egyhangúlag elfogadja. Ugyancsak elfogadja a Ház a kereskedelmi és népjóléti miniszter hozzájárulásával Alföldy Bélának az ipari higiéniára vonatkozó javaslatát, valamint a községi és közorvosok javadalmazására vonatkozó javaslatát is. Következik Meskó Zoltán határozati javaslata a háborús vagyonok megadóztatásáról. Miután a pénzügyminiszter kijelenti, hogy e javaslatra nincs különösebb észrevétele, a Ház ezt is elfogadja. Meskó másik két javaslatát elvetették. Dénes István egyik határozati javaslata a járadéktelkekről szól, a másik arra vonatkozik, hogy küldjenek ki egy parlamenti bizottságot az addig gyakorolt földmegváltások megvizsgálására. Nagyatádi Szabó István földmívelésügyi miniszter: Miután a javaslat a legnagyobb fokú bizalmatlanságot nyilvánítja a földmívelési kormányzat ellen, kérem annak elvetését. A Ház többsége a javaslat elvetése mellett szavaz. Györki Imre határozati javaslatát az egyesülési és gyülekezési jog szabályozásáról a belügyminiszter felszólalása után szintén elvetették. Regény: — Határozati javaslatban Györki Imre második törvényjavaslatát, az internálótáborok megszüntetéséről szintén elveti a Ház többsége, miután a belügyminiszter kijelentette, hogy az internálótáborok visszafejlesztésére vonatkozóan már több ízben tett kijelentést és az igazságügyminiszter már dolgozott is ki ilyen irányú törvényjavaslatot. Rothenstein Mór: Jól néz ki az! Ugyancsak elveti a Ház Györki Imre harmadik határozati javaslatát, a munkaügyekből eredő perek sürgős letárgyalására és ezek valorizálásáról. Györki Imre negyedik javaslatát, a baleseti kártérítéseknek és nyugdíjaknak a változott viszonyoknak megfelelő biztosításáról, valamint ötödik határozati javaslatát a kivételes rendeleteknek hatályon kívül való helyezéséről az esküdtbíróságok visszaállításáról, a letartóztatások és vizsgálati fogságok lehetőség szerint való mellőzéséről és a fegyelmi ügyek revíziójáról, valamint, hogy egyes bírákká csakis hosszú gyakorlattal bíró bírák neveztessenek ki. Az utóbbi határozati javaslatra Nagy Emil igazságügyminiszter a következő szavakkal reflektál: — Amit itt felolvastak, valóságos regény, bár sok helyes dolog van benne, azokat igyekszem is megvalósítani, de mivel a javaslat mindenféle cifraságot tartalmaz, kérem annak mellőzését. A Ház a javaslatot nem fogadja el. Következik Batitz Gyula határozati javaslata a lakásínség megoldásáról. Vass József népjóléti miniszter kéri a javaslat elvetését. Megtörténik. Ugyancsak ez a sors éri Propper Sándor javaslatát a zárszámadásoknak a nyári szünet előtt való benyújtásáról. Kállay Tibor pénzügyminiszter: Megjegyzem, Irigy a miniszterelnök ezt legközelebb be fogja terjeszteni. Az állami számvevőszéknél azonban a munkálatok még nem haladtak annyira előre s ezért kérem a javaslat elutasítását. Narat, a numerus clausus Következik Propper Sándor határozati javaslata, a numerus clausus azonnali eltörléséről. Gróf Klebelsberg Kunó kultuszminiszter: Én a tanszabadságnak híve vagyok és abban az esetben, ha a régi Nagy -Magyarország fennállana, a javaslat mellett foglalnék állást, minthogy azonban Csonka-Magyarországon élünk, az ország területének kétharmadát elvesztettük és az intelligencia ideözönlött, kénytelen vagyok a javaslat ellen foglalni állást. Tapasztalati tény, amelyet senki nem vonhat kétségbe, hogy sokkal nagyobb számban van intelligencia Magyarországon, mint amennyit az ország eltartani képes. Felkiáltások a szocialistáknál. Tehát nem kell intelligencia! Györki Imre: Hát baj az, ha nagy az intelligencia? Knaller Viktor: Éljen az analfabetizmus! A javaslat mellett szavaz a teljes ellenzék, a kormánypárt, többsége azonban a javaslatot elveti. Ugyanez a sors éri Propper Sándornak a demokratikus választójogra vonatkozó határozati javaslatát is, valamint a szakmai szervezkedés szabadságáról, a paritásos béregyeztető hivatal felállításáról és a munkásbiztosító autonómiájának visszaállításáról szóló javaslatát. Elvetett javaslatok tömege következik Forster Elek határozati javaslata a bor luxusadójának megszüntetéséről. A Ház a javaslatot elveti Forster másik javaslatával együtt, amely a jegybank alapszabályaira és a valorizációra vonatkozik. Báró Botlik Istvánnak a nyomor enyhítésére vonatkozó törvényjavaslatát szintén elutasítja a Ház. Ugyanilyen sorsra jut Reisinger Ferenc javaslata a vasutasok szervezkedéséről, a kivitelek megszüntetéséről és a drágaság problémájának megoldásáról, továbbá Vanczák Jánosé arra vonatkozóan, hogy a csendőrség milyen javadalmazásokat és kedvezményeket kap egyes vállalatoknál. Bud János közélelmezési miniszter kérésére elveti a Ház többsége Csik József ama határozati javaslatát, amely arra vonatkozik, hogy az aratás és cséplés nélkül maradt munkások hatósági lisztellátásban részesüljenek, elveti Csik Józsefnek a földmunkások szervezkedéséről és a földreform ügyében beterjesztett javaslatát is. Ugyanígy határoz a Ház abban a javaslatban is, amelyet Csizmadia András terjesztett elő, hogy azoknál a polgári iskolai tanároknál, akik azelőtt elemi iskolai tanítók voltak, ez az idő is beszámíttassék. Továbbá azt a javaslatot is, amely az ingyenes gazdasági szakoktatásra vonatkozik. Nem fogadja el a Ház többsége Farkas Tibor indítványát az állami tisztviselők létszámának csökkentéséről, továbbá Feyér Károly javaslatait a drágaság leküzdéséről, a jegyintézetnek adott kölcsönök valorizálásáról, a szénbizottság megszüntetéséről, a bánya- és társpénztárak nyugdíjalapjának támogatásáról, Reischl Ssichárd béradóra vonatkozó indítványát és Rákóczi Ferenc határozati javaslatát a bírák előléptetési, várakozási idejének leszállításáról. Pakots József visszavonja javaslatait az állami tanítók, tanítónők és óvónők előléptetéséről, nyugdíjáról, az állami alkalmazottak betegellátásáról. Pakots József negyedik indítványát, amely arr vonatkozik, hogy a tisztviselői illetményeket kellő időben fizessék ki, a pénzügyminiszter is helyesli és így a Ház elfogadja. .Nem fogadja el a Ház Pakots József határozati javaslatait, az állami tisztviselők hadipótlékának megállapítása tárgyában és a tanszemélyzet és családtagjainak vasúti kedvezményeinek megszorítása, ellen beadott javaslatát, továbbá a kántortanítók javadalmazására vonatkozó indítványt sem. Elveti a nemzetgyűlés Strausz Istvánnak a javadalomnélküli vamisét,a számvevőségi tisztviselők helyzetének javítására vonatkozó határozati A törött kristály írta: Lányi Viktor A lakása olyan volt, mint egy kástolna. Vakító tisztaság és ájtatos rend minden zugban. Az első szoba, ahol az óráit adta, úgy volt berendezve, olyan raffinált csínnal, mintha egy nagyúri appartement kis félreeső, artisztikus budoárja lett volna. Pedig ezen a grófi budoáron kívül még csak egyszobából állott a lakás. Ez is tiszta volt, egyszerű fehérre lakkozott bútorokkal, patyolatfüggönyös benyílóval a háztartási ágy számára: itt élt az asszony az urával és a gyermekével. Itt élt, a másikban dolgozott. Ha ugyan dolognak számít az a pár órai kellemes és könnyed francia nyelvű csevegés néhány jól öltözött, kifogástalan modorú úrral, irodalomról, zenéről, társaságbeli pletykákról, Párizsról, mindenféléről. Igaz, hogy időnként ezek az urak diszkréten, mintegy véletlenül, borítékba helyezett pénzt hagytak a kis szalon asztalán és azz is igaz, hogy a kellemes, könnyed társalgási gyakorlatok után néha migréntől sajgó homlokkal pihent egy negyedórácskát a belső szoba pamlagán. De az akaratereje győzött a mindennapi robot fárasztó unalmán. Elhatározta, hogyha törik-szakad, esztétikus és harmonikus életet fog élni és ezt keresztül is vitte. Nem tellett cselédre ! Maga főzött, mosott és takarított. Maga járt bevásárolni, maga öltöztette, fésülte két gyönyörű gyermekét, maga gondozta szép írás urát, aki hibátlan eleganciával öltözködve járt el gyengén jövedelmező hivatalába. Az időbeosztása rejtély volt, csudákat beszéltek róla, hogy mit tudott végezni egy vip, anélkül, hogy valaha ápolatlannak vagy rosszkedvűnek látta volna valaki. És mindenen Cebil ráért színházba, társaságba járni, hetenként egyszer kis teásasztalok mellett fogadni az ismerőseit. Ilyenkor pirosra mosdott arcával, dús, kora ős, hajával megtestesülése volt a selki kiegyenlítettségnek, a helyesen temperált életkedvnek. — Oly egyszerű a dolog, — magyarázta egy ismerősének, aki csodálatát fejezte ki iránta és kimérte az életmvészetét. — Látom közelről a gazdag emberek életét. A plebs-től irigyelt jómóddal a legtöbben nem tudnak mit elkezdeni. Mindnek az életében van valami ziláltság, diszharmónia. Egyik munkátlan hete, a másik hiúságból, üres becsvágyból agyon hajszolja magát. Szépen élni csak az tud közülök, akinek külön tehetsége és akarása van hozzá. Márpedig ha csak tehetségen és akaraton múlik, akkor én is megpróbálhatom, nem igaz. Azt hiszem magam is, hogy sikerült. Csinálhatnám kényelmesebben is, de nem sajnálom a fáradságot, mert így szebb és szórakoztatóbb. Aztán meg a gyermekeim is megérdemlik, hogyha már szegényneik születtek, legalább mentül több egészséget és szépséget lássanak maguk körül. Annyi szent, hogy a gyermekei gyönyörűek voltak. Egy hétéves szőke leány álmodozó, mély kék szemekkel és egy eleven ötesztendős vycska. Mintaszerűen nevelt angyalok, akik mindenkit elbájoltak a kedvességükkel és okosságukkal. Az anyjuk nem űzött belőlük kultuszt, de ahogy meleg szemeit rajtuk legeltette, ahogy csendes, okos szóval dirigálta őket, a hangjában, a pillantásában egy mélyen érző, intelligens anyaság egész szeretete benne remegett. Egy csütörtöki napon, amikor együtt volt a szokott délutáni társaság, a belső szobából fuldokló köhögés hallatszott ki. Az asszony fölkelt és bement a gyerekekhez. Pár perc múlva sápadtan jött ki, sálat kerített magára és átment a házban lakó orvosért. A vendégek hamarosan szétoszlottak és másnap reggel piros cédula került a lakás ajtajára. Mind a két évemek súlyos difteritiszt kapott. Az asszony látszólag nyugodtan, mindenre kiterjedő gondossággal tett,-vett a betegágyak körül. Éjszaka virrasztott és ha a két kis beteg történetesen egy-egy negyedórára nem adott dolgot, tágranyilt, eszelős szemekkel nézett maga elé a mécses halványkék üvegébe. Így este, amikor a kislány önkívületben nyöszörgött, a szomszédban lakó ügyvédnőnek, akihez valamiért átszaladt, halkan ilyesmit mondott: — Meglátja, ha, az én Lucymnak baja esik, belőlem nem nőszemély lesz. A szomszédáé ügyet se vetett erre a mondásra és csak akkor emlékezett rá vissza, amikor a „botrány“ bekövetkezett. Lucy belehalt a difteritiszbe, a kisfiú életben maradt. De az asszony a leányát, aki ráhasonlított, úgy gyászolta, mint aki mindenét elvesztette. Gyászában megközelíthetetlen volt, elzárkózott mindenkitől és gépies megszokottsággal végezte a dolgait. A férje nemsokára szanatóriumba ment régóta lappangó tüdőbajával. Az asszony röviddel ezután beszüntette összes óráit és kis fiát valami nevelőintézetbe küldte. Ezidőtájt kezdett kocsin eljárogatni hazulról és a házbeliek nagy megbotránkozással látták, hogy mindenféléket elhord az árván maradt lakásból: képet, szőnyeget, parcellát. A házban senkivel nem beszélt és néha napokig nem látták. A megbotránkozott sugdolódzás egy hulláma eljutott a szanatóriumban lakó férjhez. Hazajött, — felesége távollétében — és bezárkózott a lakásba. Másnap megjelent az asszony és ekkor kitört a botrány, úgyhogy az egész ház zengett belé. Rettenetes szavak estek a házastársak közt, az asszony legendásan finom és előkelő dáma, csak úgy ontotta az elképzelhető durvaságokat. „ Heteken át meg-megújultak az izgalmas jelenetek. A vége a törvényes eljárásokon, ravaszságokon és erőszakosságokon keresztül — az lett, hogy elváltak. Az asszony — anélkül, hogy kisnát viszontlátta volna, elutazott, a férj a lakásban maradt, a gyermeket hazahozta és egy idős nő rokonát vette magához. Éveje múlva mint nagyúri szeretővel találkozott össze a nővel egy ismerőse a régi időkből, egy volt tanítványa. A riviérai előkelő hotel halljában beszélgettek. Az asszony alig változott, öltözködésében az egyszerűség fényűzése uralkodott, viselkedése, egész stílusa alig észrevehető árnyalatokkal idomult az új környezethez és életmódhoz. Szép ezüstös haja mint ekzotikus fejedelmi ékszer pompázott különös szépségű arca fölött. Csak a szemében volt valami idegenszerű kifejezés, nem lehetett tudni, fásult közöny-e, vagy fojtott láz. Mindenféléről beszélgettek, de a múltról eleinte nem esett szó. Később a férfi nem állhatta meg, hogy óvatosan ne érintse a témát. Hogyan lehetséges, hogy olyan hirtelen szakítani tudott az egész régi életével? Az asszony így felelt: — Ha egy kristályból letörik egy darab, mit „kezdi vetsz? Az én régi életem törött kristály. Szemétre való. Hallgattak. — De hát ezt a mostani életét nem elégelte meg. Az aszony fölállt és végigsimított a homlokán. — Igaza van, elég volt ebből is. Azzal nyugodtan fölment a szobájába. Még abban az órában megmérgezte magát.