Pesti Napló, 1923. szeptember (74. évfolyam, 196–220. szám)

1923-09-01 / 196. szám

3 Vasárnap PESTI NAPLÓ 1923 szeptember 9 Továbbá az átmenet szempontjából elrendelem azt is, hogy mindazokban az esetekben, amikor a fentebbiek értelmében a büntetés végrehajtom a Thikm közönség szentében már valósággal nevetsége­sen­ igazságtal­an­n­ak jelentkezik, az illető elítéltek­nek méltóztassék lehetőséget adni arra, hogy a k­a­laeaták elnyerése kapcsán kegyelmi­­hoz folyamod­hassanak. Újabb ankét tisztázatlan Ügyekben A kereskedelmi érdekeltséggel több órán át tartó részletes tárgyalást tartottam. Ezen egy lépést sem engedtem atekintetben, hogy az eljárásnak gyorsnak és szigorúnak kell maradnia, úgy, amint azt a leg­újabb rendelet előírja. Azonban alaposaa­ fogadtam el az­ érdekeltségnek ama panaszát, hogy a gyors el­járá­s, illetőleg főképpen az azonnali végrehajtható­ság tekintetében abból a szempontból emelhető kifo­gás, hogy maguk az an­yagi jogi kérdések nincsenek kellőképpen és úgy kitisztázva, hogy az egyes árdrá­gító bűncselekmények tényálladéka precízen koreű­ volna írva, hogy maga a becsü­letes kereskedő tud­hassa, hogy mi a büntetőtörvény szerinti árdrágítás és mi nem az. Különösen az a kérdés, hogy a beszer­zési ár, az utánpótlási ár, illetve a kettőnek az egy­mással szembeállításából előálló valami kulcs és minő kulcs vétessék alapul, ma még kitisztázva nincs. Nincs kitisztázva még egészen az a kérdés sem, hogy amikor nyilvánvaló, hogy jogosult import esetén a­ Devizaközponttól nem kap az illető keres­kedő idegen devizát és kénytelen azt más módon be­szerezni, ez a körülmény az ügy büntetőjogi szem­pontjából minő súllyal bír! Megígértem az érdekelt­ségnek azt, hogy szeptember hónap 20-ika körül na­gyobbszabású ankétot hívok össze az összes érdekelt­ségek, az Átvizsgáló Bizottság és a érdekelt minisz­tériumok, valamint jogi tényezők bevonásával,­­melynek feladata lesz a szigorú eljárásnak tisztázá­sául szolgáló anyagi jogot olyképpen körülírni, hogy egyfelől ártatlan ember ne legyen kitéve a felesleges zaklatásnak, másfelől pedig az igazi árdrágítóra tíz­szerer súllyal csaphasson le a büntető igazságszol­géltatás keze tétova bizonytalanság helyett. Ennek folytán arra kérem főügyész urat, szíves­kedjék az árdrágítási ügyeket tárgyaló ügyészeket arra utasítani, hogy olyan ügyekben, amelyekben az érin­­tett fontos anyagi jogi vitás kérdéseken múlik az elítélés kérdése, e hónap folyamán a­ főtárgyalás megtartását ne szorgalmazzák, h­anem csakis az elő­készítő nyomozási eljárást folytassák le. et Német Birodalmi Bank elnökének lemondása Berlin, augusztus 33 (A Pesti Napló tudósítójától. Harensteinnak, a német Birodalmi Bank elnökének lemondása közvetlenül küszöbön áll. A­ Berliner Tagblatt jelentése szerint Haren­ste­in a legutóbbi napokban a kormány tagjai­val folytatott megbeszélések során elvi hajlan­dóságát nyilvánította, hogy lemond elnöki ál­lásáról. Vele együtt távozik állásából Glasenap, a bank helyettes elnöke is. (II.) De ez a mi titkunk írta: Benedek Marcell -e­g­yedül vagyok, őserdő közepén, jó félnapi járó­földre a legközelebbi emberlakta, helytől, s a bal­sombom keresztül van lőve. Kellemes helyzet, mond­hatom. De mi is jutott eszébe a házigazdámnak, hogy puskát adtak a kezembe, még hozzá töltött a puskát! Mintha bizony rálőnék én akármiféle te­r­emtett állatra. Állatra nem, de a magam combját ügyesen keresztüllőttem, amint a vállam belefáradt a szokatlan teher cipelésébe és jó kocapuskás mód­jára tü­skön-bokron át vonszoltam magam után a fegyvert. Most itt szép csöndesen elvérezhetek, s talán még a csontjaimat­ sem fogják megtalálni soha: azo­kat is iszéthordozzák az e­rdő vadjai, az én testvé­reim, akiknek sohasem akartam ártani. "Csak legalább elveszteném már az eszméletemet, hogy ne kelljen ezekkel a gondolatokkal foglalkoz­nom. . . . Seblázas álom ez,­vagy valóság! Puha ágy­ban fekszem, félhomályos, egyszerű szobában. Köny­nyű sajgás juttatja eszembe a sebemet. Körülöttem álmot­ őrző gondossággal tipeg két kis­­heg: egy férfi, meg egy asszony. Jól megnézem őket, mire észrevennék, hogy ébren vagyok. A férfi nagy, dús, galambősz ksuja fürtökben omlik le, szinte a válláig. Művész-hajzat, de eszembe juttatja, hogy az öcsém széke fürtjei éppen így voltak elrendezve kétesz­tendős korában. Bajusz, szakáll nem zavarja meg ezt az emlékezésemet: a kis öreg ráncos arca csu­paszra borotválva. Asc orra kicsi, vékony, az ajka keskeny,­­ csak nagy, ártatlan nézésű sötétkék szeme ragadja meg a figyelmemet. Sötét ruhája úrias, de ha nem csalódom, éppen harmincesztendős divat szerint szabták. Az asszony csodaszép lehetett valamikor. Fekete Mernének éppen olyan ártatlan, gyermekes a pillan­tása. Haján még meglátszik, hogy szőke volt valaha: olyan, mint az ezüst, amelyről utost kopik le az aranyozás. Fitos orra, pici szája a ráncok közt is ,soha módon bájos maradt. Most észreveszik, hogy magamhoz tértem és át­esünk a magyarázkodásokon. Megtudom, hogy alig negyedórányira vagyok attól a helytől, ahol meg­sebesültem. A két öreg itt lakik a vadonban. Séta­közben­ rámtaláltak, becipeltek a házikójukba, ki­mosták, bekötötték s Sebemet. A golyó szerencsére keresztülment rajta, a hosszas vérzés elgyöngített ugyan, de­­legalább megmentett a vérmérgezéstől, szóval mint baj, csak feküdtem türelemmel. Ez az orvosi jelentés már miitatott is. Nem halok meg, a részletek nem érdekelnek. Az ismerőseim önző embernek tartanak, mert olyan szűkszavúan kérdezősködöm a dolgaikról. Ha tudnák, hogy a magam dolgait még inkább unom! Most is csak udvariasságból teszek úgy, mintha kíváncsi volnék, mert a két öreg szeimnél láthatóan nagy házus­ csi­nál belőlem. Már csak egy gondom van: hogyan értesítsem a házigazdáimat, hogy nem vesztem el. Megnyugtat­nak: éppen ma estefelé jön ki az erdőbe a postás, — minden héten egyszer keresi fel őket, külön juta­lom fel éljen­­— azzal üzenhetek, vagy levelet is küldhetik a faluba. A levelet meg is írom ceruzá­val az ágyban. Nem lehet lázam, könnyen megy az írás. Jelentem, hogy itt vagyok, hol is? . . . Igen, Kovácséknál. Néhány na­pig ne várjanak. Azt nem írom, hogy keressenek föl, m­ert nem tudom, milyen viszonyban vannak az erdőbe húzódott, soh­a nem emlegetett Kovácséi, a falu intelligenciájával. Kér­dezősködni pedig nem szokásom. Ezért aztán meglehetős hallgatagon is telik a­ nap. Úgy látszik, .­ két kis öregben is van valami az én természetemből. Beszélünk arról, amiről kell, de nem ismerkedünk. A második napon mégis úgy érzem ,már, hogy csak olyanformán hallgatunk, mint odahaza, mintha m mindent tudnánk egymásról, nyu­godtak volnánk az egymás érzelmei felöl is, — mi­nek akkor s sok szóbeszéd? Hanem azért unni kezdem a tétlenséget és va­lami olvasnivalót kérek. Kovács­­ír zavarba ,lő és azt mondja: — Szívesen ... de nekünk . . . furcsa könyveink vannak. Kinyit egy szekrényt és lerak az ágyam mellé, az asztalra, vagy harminc kötetet. Csupa mesés­könyv. Magyar, német, francia, angol. Gyönyörű ki­adások, Rockham, Ford, Dulac, Pogány Willy il­lusztrációival. — Ezeket olvassák önök? Ezeket, — mondja Kovár úr és elsomfordál mellőlem. Harmadnap reggel, mikor a kis öregasszony ágyamhoz hozza a kávét, azt mondja: — Tessék, bácsi kérem. Az ura ott, áll a szobában, fülig pirul, megfenye­geti az ujjával. Az asszony is észreveszi, hogy mit mondott, elpirul ő is, megtörren kezében a tálca, majd hogy el nem ejti, hirtelen leteszi az asztalra és kiszalad a szobából. Én nem kérdezek semmit, de Kovács úr úgy érzi, hogy kötelessége mondani valamit. És még egyre pirulva, zavartan dadogja: — Bolondos asszony . . . hetvenkétéves ... és bácsinak szólítja önt, aki fia lehetne . . . — Nyelvbotlás, — mondom én. — Kár ennyire zavarba jönni miatta. Aznap a kis öregasszony alig mutatkozott töb­­bet a szobában s ha mindenképpen be kellett jön­nie, folyvást b­ult-pirult. A következő napon gyönyörű idő volt és elhatá­roztam, hogy­­ fölkelek. Látszott rajtuk, hogy meg­rémíti őket a könnyelműségem, de nem mertek el­lenkezni. Határozottan éreztem, hogy nem közöm­bösségből nyugosznak bele, hanem olyanformán, mint valami felsőbb hatalom elhatározásába. Pár­nás széket vittek ki a ház elé, segítettek felöltözni és ketten kétfelől támogattak a székig. Kovács úr velem üldögélt egész délelőtt. Elné­zegettük a szűk tisztást, a kék eget, s azt a néhány hatalmas tölgyet, amely egy egész őserdőt takart el előlünk. Beszédesebbek voltunk, mint eddig. Láttam, hogy Kovács úr mindent tud a világ folyásáról. A véle­kedéseink többnyire megegyeztek, de ha valamiről eltért a véleményünk, tüstént elismerte, hogy bizo­nyosan nekem van igazam. Nem udvariaskodott, valahogy természetesnek érezte, hogy én mindent jobban tudol, mint ő. Dél felé bement a házba és véletlenül meghallot­tam, amint halkan azt mondta a feleségének: — Majd kivisszük az asztalt, hogy az ebéd miatt föl ne kelljen kelni a bácsinak. --- Ejnye, — gondoltam — ezek a derék emberek tréfálkoznak velem a hátam mögött. Nem hittem volna róluk. No, mindegy, néhány nap múlva meg­köszönöm a szállás! . . . És ettől fogva hideg­­udvariassággal bántam ve­lük. Még hallgatagabb voltam, mint eddig, de ez nem volt a régi, meghitt hallgatás. Észrevették. Éjszaka, rosszul aludtam, hiányzott a megszokott mozgás; hallottam, hogy ők sem al­szanak. A szomszéd szobában feküdtek, mindkettő egész éjjel nyugtalanul forgolódott az ágyában; néha suttogva beszéltek egymással, de egy szavu­kat sem értettem. Egyszer-egyszer mintha hallottam volna a bácsi­ szót, de ez képzelődés is lehetett. A rendőrség házkutatást tartott az Ébredők központi helyiségében (saját tudósítónktól.) A Csocsó bácsi pincekocs­májában elfogott ébredők ügyében a rendőri nyomo­zás nagy apparátussal folytatódik. A főkapitánysá­gon meg is van a látszata ennek, minden szabadnapos rendőrtisztviselőt berendeltek, nemcsak a főkapitány­ság tisztviselői karából, hanem a kerületekből is, a nyomozásnak azonban az eddigi jelek szerint nem sok eredménye volt. A tegnap este előállított ébredő fiatalembereket a mai nap folyamán részletesen kihallgatták szervez­kedésükre vonatkozóan. Elmondották, hogy a Szer­vezkedést abból a célból folytatták, hogy a később esetleg felszabaduló megszállott területeken ők jelen­jenek meg először, hogy a rendet fentarthassák megtorolják azokat a hazafiatlanságokat, amelyet szerintük egyesek a megszállt területeken elkövetnek. A rendőrség ezt a vallomást nem fogadja el minden tekintetben, mert annak komolyságában több ok miatt is erősen kételkedni kell. A szervezkedők ugyanis minden tekintet nélkül toboroztak és olya­nokat vettek maguk közé, akik közül nem mindegyik garantálja azt, hogy ilyen önzetlen célok szolgálatá­ban állnának minden egyéni érdek nélkül. Az össze­toborzott fiatalemberek között mindenféle foglalko­zású van. Van közöttük kőtörő, joghallgató, orvos­tanhallgató, cipészsegéd és egyéb más foglalko­zású. A rendőrségen különösen arra vonatkozóan hall­gatták ki őket, hogy ki, illetőleg kik irányították a toborzást és ki állott ennek a­ háta mögött. Erre azonban a letartóztatott fiatalemberek vagy nem tudnak, vagy nem­ akarnak megbízható vallomást tenni. Az egyik a másikra hivatkozik, mint aki a toborzás irányítója és szervezője lenne és amikor külön-külön kihallgatják őket, egyikük sem vállalja a toborzás értelmi szerzőségét és magáról a tobor­zásról nem is tud olyan áttekintő tiszta képet adni, amely bizonyítaná, hogy a szervezkedést valóban ő vezette volna, inkább csak közlegények lehettek. A rendőrség mégis igyekszik megtudni, hogy kik áll­tak ennek a háta mögött és ezért ma este és éjszaka újabb előállításokra adtak ki intézkedést. Tegnap este óta tizenhárom ember van a­­ rendőr­­ség őrizetében. A rendőrségen államellenes bűncse­lekmény miatt indították meg ellenük az eljárást, amit kiterjesztenek az állami és társadalmi rend hatályosabb védelméről szóló törvénybe ütköző cse­lekményre is. A rendőrségnek ugyanis bizonyos ada­tok és feltevések alapján az a véleménye, hogy a toborzásnak nem az volt a tulajdonképpeni célja, amit az elfogott fiatalemberek vallottak, hanem a toborzás útján keletkezett társaságot politikai célból akarták esetleg egyesek felhasználni, még­pedig olyanok, akik közel állanak politikai és egyéb szem­pontból ezekhez a fiatalemberekhez. Kétórás házkutatás í­gy látszik, erre vonatkozóan a rendőrségnek ion­tosabb bizonyítékai vannak, mert a főkapitánysá­gon ma délután elrendelték, hogy az Ébredő Ma­gyarok Egyesületének sörháluceai székházában ház­kutatást tartsanak. A házkutatásra a többi közt is szolgáltatott okot, hogy a szervezkedő fiatalemberek valamennyien az­ ébredőkhöz tartoztak és az Ébredők egyesületének több tagjával bizalmasabb érintke­zést is tartottak fenn. Ezenkívül más adatok is me­rültek fel, amelyek a szervezkedés és az Ébredő Ma­gyarok Egyesülete közt bizonyos összefüggést mu­tatnak. Délután öt órakor váratlanul történt az Ébredők egyesületében a házkutatás. Bozzay rendőrkapitány a főkapitányságról Autóval ment a Sörház ucca 3. számú ház elé. Amikor az autó megérkezett, a sör­ház uccai székházat azonnal körülvette nagyobb­számú rendőrlegénység és a kordonon senkit sem eresztett se ki, se be. A rendőrkapitány több detek­tív kíséretében behatolt az épületbe és a kaput le­záratta. A házkutatás körülbelül két óra hosszat tartott. Mielőtt a rendőrkapitány eltávozott volna az épületből, a kapun kijött Prónay Pál s később Kis M. képviselő is. A rendőrkapitány, amikor el­távozott autóján, kisebb iratcsomót vitt a hóna alatt. A házkutatás lefolytatásának az ideje alatt nagyobb tömeg verődött össze a Sörház utca kör­nyékén, ez a tömeg leginkább ébredőkből állott, akik türelmetlenül várták a fejleményeket. A rend­őrkapitány eltávozása után a rendőrlegénység is elvonult és ezután az utcán várakozó ébredők be­mehettek az épületbe. Kis M. képviselő az utcán egy-két fiatalembernek beszélt az ügyről és azt mon­dotta, hogy az elfogott bajtársak ártatlanok, annyit azonban kijelentett, hogy egy van közöttük, akit bűntény elkövetésével lehet vádolni. Újabb előállítások a rendőrségen A rendőrségen egyébként ma este nagyobb ta­nácskozások voltak. A tanácskozás Marinovich Jen­ő főkapitány hivatalos helyiségében folyt le s azon részt vett a nyomozás vezetője, Horváth Antal rend­őrfőtanácsos és Andréka Károly főkapitányhelyettes, detektívfőnök is. E tanácskozás után Horváth Antal főtanácsos szobájában összegyűjtötték a berendelt rendőrtsztviselőket, számszerint kör­ü­lbelül huszon­öten voltak és ekkor újabb megbeszélés volt. A főka­pitányság egyik főtisztviselője azt a felvilágosítást adta nekünk, hogy ezek a tanácskozások újabb elődl­ Utasokkal vannak összefüggésben. Az ügy ugyanis olyan stádiumban van, hogy több embernek a kihall­gatására van szükség, hogy a tényállás teljesen tisz­tázható legyen. Ezeket még ma éjszaka behozzák a főkapitányságra. Az új kihallgatásokkal a rendőr­ség véleménye szerint teljesen tisztázni lehet a hely­zetet és meg lehet állapítani, hogy a pincekocsma­­szervezkedő fiatalemberei pontosan milyen összeköt­tetésben állottak az Ébredő Magyarok Egyesületével és a Gábor Áron Szövetséggel, amelynek a részére szintén toboroztak. Az EME részéről egyébként nyilatkozatot küldtek a lapokhoz, amely a kormány és sajtója ellen éles ki­fakadásokat tartalmaz és azzal végződik, hogy a kor­mány visszaél az ébredők lojalitásával, akik ilyen provokálásoko­a sem szolgálnak leleplezésekkel.

Next