Pesti Napló, 1923. szeptember (74. évfolyam, 196–220. szám)
1923-09-01 / 196. szám
3 Vasárnap PESTI NAPLÓ 1923 szeptember 9 Továbbá az átmenet szempontjából elrendelem azt is, hogy mindazokban az esetekben, amikor a fentebbiek értelmében a büntetés végrehajtom a Thikm közönség szentében már valósággal nevetségesen igazságtalannak jelentkezik, az illető elítélteknek méltóztassék lehetőséget adni arra, hogy a kalaeaták elnyerése kapcsán kegyelmihoz folyamodhassanak. Újabb ankét tisztázatlan Ügyekben A kereskedelmi érdekeltséggel több órán át tartó részletes tárgyalást tartottam. Ezen egy lépést sem engedtem atekintetben, hogy az eljárásnak gyorsnak és szigorúnak kell maradnia, úgy, amint azt a legújabb rendelet előírja. Azonban alaposaa fogadtam el az érdekeltségnek ama panaszát, hogy a gyors eljárás, illetőleg főképpen az azonnali végrehajthatóság tekintetében abból a szempontból emelhető kifogás, hogy maguk az anyagi jogi kérdések nincsenek kellőképpen és úgy kitisztázva, hogy az egyes árdrágító bűncselekmények tényálladéka precízen koreű volna írva, hogy maga a becsületes kereskedő tudhassa, hogy mi a büntetőtörvény szerinti árdrágítás és mi nem az. Különösen az a kérdés, hogy a beszerzési ár, az utánpótlási ár, illetve a kettőnek az egymással szembeállításából előálló valami kulcs és minő kulcs vétessék alapul, ma még kitisztázva nincs. Nincs kitisztázva még egészen az a kérdés sem, hogy amikor nyilvánvaló, hogy jogosult import esetén a Devizaközponttól nem kap az illető kereskedő idegen devizát és kénytelen azt más módon beszerezni, ez a körülmény az ügy büntetőjogi szempontjából minő súllyal bír! Megígértem az érdekeltségnek azt, hogy szeptember hónap 20-ika körül nagyobbszabású ankétot hívok össze az összes érdekeltségek, az Átvizsgáló Bizottság és a érdekelt minisztériumok, valamint jogi tényezők bevonásával,melynek feladata lesz a szigorú eljárásnak tisztázásául szolgáló anyagi jogot olyképpen körülírni, hogy egyfelől ártatlan ember ne legyen kitéve a felesleges zaklatásnak, másfelől pedig az igazi árdrágítóra tízszerer súllyal csaphasson le a büntető igazságszolgéltatás keze tétova bizonytalanság helyett. Ennek folytán arra kérem főügyész urat, szíveskedjék az árdrágítási ügyeket tárgyaló ügyészeket arra utasítani, hogy olyan ügyekben, amelyekben az érintett fontos anyagi jogi vitás kérdéseken múlik az elítélés kérdése, e hónap folyamán a főtárgyalás megtartását ne szorgalmazzák, hanem csakis az előkészítő nyomozási eljárást folytassák le. et Német Birodalmi Bank elnökének lemondása Berlin, augusztus 33 (A Pesti Napló tudósítójától. Harensteinnak, a német Birodalmi Bank elnökének lemondása közvetlenül küszöbön áll. A Berliner Tagblatt jelentése szerint Harenstein a legutóbbi napokban a kormány tagjaival folytatott megbeszélések során elvi hajlandóságát nyilvánította, hogy lemond elnöki állásáról. Vele együtt távozik állásából Glasenap, a bank helyettes elnöke is. (II.) De ez a mi titkunk írta: Benedek Marcell -egyedül vagyok, őserdő közepén, jó félnapi járóföldre a legközelebbi emberlakta, helytől, s a balsombom keresztül van lőve. Kellemes helyzet, mondhatom. De mi is jutott eszébe a házigazdámnak, hogy puskát adtak a kezembe, még hozzá töltött a puskát! Mintha bizony rálőnék én akármiféle teremtett állatra. Állatra nem, de a magam combját ügyesen keresztüllőttem, amint a vállam belefáradt a szokatlan teher cipelésébe és jó kocapuskás módjára tüskön-bokron át vonszoltam magam után a fegyvert. Most itt szép csöndesen elvérezhetek, s talán még a csontjaimat sem fogják megtalálni soha: azokat is iszéthordozzák az erdő vadjai, az én testvéreim, akiknek sohasem akartam ártani. "Csak legalább elveszteném már az eszméletemet, hogy ne kelljen ezekkel a gondolatokkal foglalkoznom. . . . Seblázas álom ez,vagy valóság! Puha ágyban fekszem, félhomályos, egyszerű szobában. Könynyű sajgás juttatja eszembe a sebemet. Körülöttem álmot őrző gondossággal tipeg két kisheg: egy férfi, meg egy asszony. Jól megnézem őket, mire észrevennék, hogy ébren vagyok. A férfi nagy, dús, galambősz ksuja fürtökben omlik le, szinte a válláig. Művész-hajzat, de eszembe juttatja, hogy az öcsém széke fürtjei éppen így voltak elrendezve kétesztendős korában. Bajusz, szakáll nem zavarja meg ezt az emlékezésemet: a kis öreg ráncos arca csupaszra borotválva. Asc orra kicsi, vékony, az ajka keskeny, csak nagy, ártatlan nézésű sötétkék szeme ragadja meg a figyelmemet. Sötét ruhája úrias, de ha nem csalódom, éppen harmincesztendős divat szerint szabták. Az asszony csodaszép lehetett valamikor. Fekete Mernének éppen olyan ártatlan, gyermekes a pillantása. Haján még meglátszik, hogy szőke volt valaha: olyan, mint az ezüst, amelyről utost kopik le az aranyozás. Fitos orra, pici szája a ráncok közt is ,soha módon bájos maradt. Most észreveszik, hogy magamhoz tértem és átesünk a magyarázkodásokon. Megtudom, hogy alig negyedórányira vagyok attól a helytől, ahol megsebesültem. A két öreg itt lakik a vadonban. Sétaközben rámtaláltak, becipeltek a házikójukba, kimosták, bekötötték s Sebemet. A golyó szerencsére keresztülment rajta, a hosszas vérzés elgyöngített ugyan, delegalább megmentett a vérmérgezéstől, szóval mint baj, csak feküdtem türelemmel. Ez az orvosi jelentés már miitatott is. Nem halok meg, a részletek nem érdekelnek. Az ismerőseim önző embernek tartanak, mert olyan szűkszavúan kérdezősködöm a dolgaikról. Ha tudnák, hogy a magam dolgait még inkább unom! Most is csak udvariasságból teszek úgy, mintha kíváncsi volnék, mert a két öreg szeimnél láthatóan nagy házus csinál belőlem. Már csak egy gondom van: hogyan értesítsem a házigazdáimat, hogy nem vesztem el. Megnyugtatnak: éppen ma estefelé jön ki az erdőbe a postás, — minden héten egyszer keresi fel őket, külön jutalom fel éljen— azzal üzenhetek, vagy levelet is küldhetik a faluba. A levelet meg is írom ceruzával az ágyban. Nem lehet lázam, könnyen megy az írás. Jelentem, hogy itt vagyok, hol is? . . . Igen, Kovácséknál. Néhány napig ne várjanak. Azt nem írom, hogy keressenek föl, mert nem tudom, milyen viszonyban vannak az erdőbe húzódott, soha nem emlegetett Kovácséi, a falu intelligenciájával. Kérdezősködni pedig nem szokásom. Ezért aztán meglehetős hallgatagon is telik a nap. Úgy látszik, . két kis öregben is van valami az én természetemből. Beszélünk arról, amiről kell, de nem ismerkedünk. A második napon mégis úgy érzem ,már, hogy csak olyanformán hallgatunk, mint odahaza, mintha m mindent tudnánk egymásról, nyugodtak volnánk az egymás érzelmei felöl is, — minek akkor s sok szóbeszéd? Hanem azért unni kezdem a tétlenséget és valami olvasnivalót kérek. Kovácsír zavarba ,lő és azt mondja: — Szívesen ... de nekünk . . . furcsa könyveink vannak. Kinyit egy szekrényt és lerak az ágyam mellé, az asztalra, vagy harminc kötetet. Csupa meséskönyv. Magyar, német, francia, angol. Gyönyörű kiadások, Rockham, Ford, Dulac, Pogány Willy illusztrációival. — Ezeket olvassák önök? Ezeket, — mondja Kovár úr és elsomfordál mellőlem. Harmadnap reggel, mikor a kis öregasszony ágyamhoz hozza a kávét, azt mondja: — Tessék, bácsi kérem. Az ura ott, áll a szobában, fülig pirul, megfenyegeti az ujjával. Az asszony is észreveszi, hogy mit mondott, elpirul ő is, megtörren kezében a tálca, majd hogy el nem ejti, hirtelen leteszi az asztalra és kiszalad a szobából. Én nem kérdezek semmit, de Kovács úr úgy érzi, hogy kötelessége mondani valamit. És még egyre pirulva, zavartan dadogja: — Bolondos asszony . . . hetvenkétéves ... és bácsinak szólítja önt, aki fia lehetne . . . — Nyelvbotlás, — mondom én. — Kár ennyire zavarba jönni miatta. Aznap a kis öregasszony alig mutatkozott többet a szobában s ha mindenképpen be kellett jönnie, folyvást bult-pirult. A következő napon gyönyörű idő volt és elhatároztam, hogy fölkelek. Látszott rajtuk, hogy megrémíti őket a könnyelműségem, de nem mertek ellenkezni. Határozottan éreztem, hogy nem közömbösségből nyugosznak bele, hanem olyanformán, mint valami felsőbb hatalom elhatározásába. Párnás széket vittek ki a ház elé, segítettek felöltözni és ketten kétfelől támogattak a székig. Kovács úr velem üldögélt egész délelőtt. Elnézegettük a szűk tisztást, a kék eget, s azt a néhány hatalmas tölgyet, amely egy egész őserdőt takart el előlünk. Beszédesebbek voltunk, mint eddig. Láttam, hogy Kovács úr mindent tud a világ folyásáról. A vélekedéseink többnyire megegyeztek, de ha valamiről eltért a véleményünk, tüstént elismerte, hogy bizonyosan nekem van igazam. Nem udvariaskodott, valahogy természetesnek érezte, hogy én mindent jobban tudol, mint ő. Dél felé bement a házba és véletlenül meghallottam, amint halkan azt mondta a feleségének: — Majd kivisszük az asztalt, hogy az ebéd miatt föl ne kelljen kelni a bácsinak. --- Ejnye, — gondoltam — ezek a derék emberek tréfálkoznak velem a hátam mögött. Nem hittem volna róluk. No, mindegy, néhány nap múlva megköszönöm a szállás! . . . És ettől fogva hidegudvariassággal bántam velük. Még hallgatagabb voltam, mint eddig, de ez nem volt a régi, meghitt hallgatás. Észrevették. Éjszaka, rosszul aludtam, hiányzott a megszokott mozgás; hallottam, hogy ők sem alszanak. A szomszéd szobában feküdtek, mindkettő egész éjjel nyugtalanul forgolódott az ágyában; néha suttogva beszéltek egymással, de egy szavukat sem értettem. Egyszer-egyszer mintha hallottam volna a bácsi szót, de ez képzelődés is lehetett. A rendőrség házkutatást tartott az Ébredők központi helyiségében (saját tudósítónktól.) A Csocsó bácsi pincekocsmájában elfogott ébredők ügyében a rendőri nyomozás nagy apparátussal folytatódik. A főkapitányságon meg is van a látszata ennek, minden szabadnapos rendőrtisztviselőt berendeltek, nemcsak a főkapitányság tisztviselői karából, hanem a kerületekből is, a nyomozásnak azonban az eddigi jelek szerint nem sok eredménye volt. A tegnap este előállított ébredő fiatalembereket a mai nap folyamán részletesen kihallgatták szervezkedésükre vonatkozóan. Elmondották, hogy a Szervezkedést abból a célból folytatták, hogy a később esetleg felszabaduló megszállott területeken ők jelenjenek meg először, hogy a rendet fentarthassák megtorolják azokat a hazafiatlanságokat, amelyet szerintük egyesek a megszállt területeken elkövetnek. A rendőrség ezt a vallomást nem fogadja el minden tekintetben, mert annak komolyságában több ok miatt is erősen kételkedni kell. A szervezkedők ugyanis minden tekintet nélkül toboroztak és olyanokat vettek maguk közé, akik közül nem mindegyik garantálja azt, hogy ilyen önzetlen célok szolgálatában állnának minden egyéni érdek nélkül. Az összetoborzott fiatalemberek között mindenféle foglalkozású van. Van közöttük kőtörő, joghallgató, orvostanhallgató, cipészsegéd és egyéb más foglalkozású. A rendőrségen különösen arra vonatkozóan hallgatták ki őket, hogy ki, illetőleg kik irányították a toborzást és ki állott ennek a háta mögött. Erre azonban a letartóztatott fiatalemberek vagy nem tudnak, vagy nem akarnak megbízható vallomást tenni. Az egyik a másikra hivatkozik, mint aki a toborzás irányítója és szervezője lenne és amikor külön-külön kihallgatják őket, egyikük sem vállalja a toborzás értelmi szerzőségét és magáról a toborzásról nem is tud olyan áttekintő tiszta képet adni, amely bizonyítaná, hogy a szervezkedést valóban ő vezette volna, inkább csak közlegények lehettek. A rendőrség mégis igyekszik megtudni, hogy kik álltak ennek a háta mögött és ezért ma este és éjszaka újabb előállításokra adtak ki intézkedést. Tegnap este óta tizenhárom ember van a rendőrség őrizetében. A rendőrségen államellenes bűncselekmény miatt indították meg ellenük az eljárást, amit kiterjesztenek az állami és társadalmi rend hatályosabb védelméről szóló törvénybe ütköző cselekményre is. A rendőrségnek ugyanis bizonyos adatok és feltevések alapján az a véleménye, hogy a toborzásnak nem az volt a tulajdonképpeni célja, amit az elfogott fiatalemberek vallottak, hanem a toborzás útján keletkezett társaságot politikai célból akarták esetleg egyesek felhasználni, mégpedig olyanok, akik közel állanak politikai és egyéb szempontból ezekhez a fiatalemberekhez. Kétórás házkutatás így látszik, erre vonatkozóan a rendőrségnek iontosabb bizonyítékai vannak, mert a főkapitányságon ma délután elrendelték, hogy az Ébredő Magyarok Egyesületének sörháluceai székházában házkutatást tartsanak. A házkutatásra a többi közt is szolgáltatott okot, hogy a szervezkedő fiatalemberek valamennyien az ébredőkhöz tartoztak és az Ébredők egyesületének több tagjával bizalmasabb érintkezést is tartottak fenn. Ezenkívül más adatok is merültek fel, amelyek a szervezkedés és az Ébredő Magyarok Egyesülete közt bizonyos összefüggést mutatnak. Délután öt órakor váratlanul történt az Ébredők egyesületében a házkutatás. Bozzay rendőrkapitány a főkapitányságról Autóval ment a Sörház ucca 3. számú ház elé. Amikor az autó megérkezett, a sörház uccai székházat azonnal körülvette nagyobbszámú rendőrlegénység és a kordonon senkit sem eresztett se ki, se be. A rendőrkapitány több detektív kíséretében behatolt az épületbe és a kaput lezáratta. A házkutatás körülbelül két óra hosszat tartott. Mielőtt a rendőrkapitány eltávozott volna az épületből, a kapun kijött Prónay Pál s később Kis M. képviselő is. A rendőrkapitány, amikor eltávozott autóján, kisebb iratcsomót vitt a hóna alatt. A házkutatás lefolytatásának az ideje alatt nagyobb tömeg verődött össze a Sörház utca környékén, ez a tömeg leginkább ébredőkből állott, akik türelmetlenül várták a fejleményeket. A rendőrkapitány eltávozása után a rendőrlegénység is elvonult és ezután az utcán várakozó ébredők bemehettek az épületbe. Kis M. képviselő az utcán egy-két fiatalembernek beszélt az ügyről és azt mondotta, hogy az elfogott bajtársak ártatlanok, annyit azonban kijelentett, hogy egy van közöttük, akit bűntény elkövetésével lehet vádolni. Újabb előállítások a rendőrségen A rendőrségen egyébként ma este nagyobb tanácskozások voltak. A tanácskozás Marinovich Jenő főkapitány hivatalos helyiségében folyt le s azon részt vett a nyomozás vezetője, Horváth Antal rendőrfőtanácsos és Andréka Károly főkapitányhelyettes, detektívfőnök is. E tanácskozás után Horváth Antal főtanácsos szobájában összegyűjtötték a berendelt rendőrtsztviselőket, számszerint körülbelül huszonöten voltak és ekkor újabb megbeszélés volt. A főkapitányság egyik főtisztviselője azt a felvilágosítást adta nekünk, hogy ezek a tanácskozások újabb elődl Utasokkal vannak összefüggésben. Az ügy ugyanis olyan stádiumban van, hogy több embernek a kihallgatására van szükség, hogy a tényállás teljesen tisztázható legyen. Ezeket még ma éjszaka behozzák a főkapitányságra. Az új kihallgatásokkal a rendőrség véleménye szerint teljesen tisztázni lehet a helyzetet és meg lehet állapítani, hogy a pincekocsmaszervezkedő fiatalemberei pontosan milyen összeköttetésben állottak az Ébredő Magyarok Egyesületével és a Gábor Áron Szövetséggel, amelynek a részére szintén toboroztak. Az EME részéről egyébként nyilatkozatot küldtek a lapokhoz, amely a kormány és sajtója ellen éles kifakadásokat tartalmaz és azzal végződik, hogy a kormány visszaél az ébredők lojalitásával, akik ilyen provokálásokoa sem szolgálnak leleplezésekkel.