Pesti Napló, 1924. január (75. évfolyam, 1–26. szám)

1924-01-01 / 1. szám

2 R*H PEST? NAPLO 192s jazzaáÉ? % 1850-1924 A 75 éves Pesti Napló . Hetvenötödik évfolyamába lép a Pesti Napló s ólombetűit most is ugyanaz a lélek hajtja amely báró Kemény Zsigmond c­ikkei­ffefce mutatta be első áldozatát . A Pesti Napló hetvenöt esztendős életé­ben örökös szavazati joguuk van a holtaknak — itt együtt csinálnak újságot élők és holtak és a mi nagy halottaink, a Pesti Napló grande arméeja, a Kemény Zsimondok, Jókaiak, Eöt­vösök, Salamon Ferencz­k, Csengeriek, Falk Miksák és Ábrányiak feketerámás, képeikből épúgy vezérlik a Pesti Napló íróit és olvasóit, mint hajdan az íróasztal mellől. A Pesti Napló hetvenöt évfolyamának lapjain egy nagy, da­rab magyar történelem elevenedik meg, de nemcsak szorosan politikai történelem, ha­nem kultúrhistória és gazdasági fejlődéstör­ténet is. Politikai rovatában, a betűknek e ki­halt, elnémult erdejében, mint valami dantei kalauz szavára, tárul föl előttünk három nem­zedék emelkedésének és süllyedésének útja, a Világos utáni Magyarországtól, a Trianon u­táni Magyarországig. Tárcarovatában csodá­latosan precíz galiotti leszármazási táblája lát­ható az új magyar irodalomtörténetnek. Arany Jánostól Babits Mihályig és a Jókai Magyar nábobjának boldog, derűs világától, Molnár Ferenc vidám és költői pesti tájképéig és a Móricz Zsigmond magyar koldusainak drámai világáig. Közgazdasági rovatában m­ég nyomon kísérheted az utat a jobbágyfölszaba­dításra következő korszak agrárkríziseitől — a a nagyatádi Szabó István földreformjáig, de láthatod is merkantil fejlődés útvonalait is... a Pesti Napló első számának közgazdasági rovatától, amely tisz­t sorban hozza a skétsi Börse« kurzusait, a Pesti Napló mostani Köz­­gazdasági Naplójáig, a m­ai hatalmas tőzsdei láztáblázatokig. Szerkesztőségének vándordí­jában, a régi Úri ucca 419. sz. alól, a Rákóczi úti újságpalotáig — ott van Pestnek, Buda­pestnek fejlődése, a Duna partján alvó vidéki kisvárosból a mostani világvárosig. Történe­lem játszódik le a napihírek rovatában is, az első szám egyetlen napihírétől, amely az Oes­­terreichische Rundschau nyomán közli, hogy Kossuth Lajos Kiutniiába érkezett, a mai­­na­pi hírekig. Jókai Mór mondja valahol, hogy Magyarország története elválaszthatatlanul összeför a magyar családok történetével —, a Pesti Napló napihírei­ben lezajlik az a pro­cesszus is, amin az ország története néhány nagy család ügyéből sokmillió család ügye lesz; a magyar hétköznapoknak, kis­sé nagy örömöknek és bánatoknak, a három-négyso­ros hírekben elbeszélt szürke tragédiáknak és eposzoknak története ez... * De a Pesti Napló nemcsak visszatükröz­" tette, hanem irányította is az eseményeket. Szofoklész egyik hőse mondja, hogy sokáig azt hitte, hog­y a cselekedetek irányítják a vi­lágot, de rájött, hogy nem a cselekedet a ví­z kóstolja meg, — kiáltott a nagy szoba másik feléből a bolhácska üdén — annyit meg­tehet. •'. • . — Meg is teszem, — már öntött is két bo­rospohárba. — Én köszönöm, nem iszom, — mondta a legátus szerényen. — Az ördög, — mondta a jegyző — még ilyen legátust az öregapám se evett! A kisbolha a nagyobbik bolhának ezt a jóakaró tréfáját illő szerénységgel vette tudo­másul. — Sokan lesznek? — Nem, — mondta bolhanéni igen fölénye­sen s hűvösen— csak két család, Rácz Dá­nielék és Szalay Péterék. — Nem is kell sok, mert aztán ezek a gró­fok hamar megunják, — mondta a jegyző — hát ez azért nagyon szép, hogy Józsi gróf el­jön: ez nagy elégtétel. — Hisz az természetes! — mondta a néni — az emberek sokat beszélnek, de arra nem kell adni. — Nag­v elégtétel! — ismételte a jegyző — nem mondhatom ki, hogy mennyire örülök neki, hát még Frici! Nahát, azzal verebet le­het fogatni, ha megtudja, hogy Józsi gróf itt lesz, csak még Pogány Imre legyen rendben, akkor aztán a mam­ának gyönyörűen be van fejezve a munkája . . . De, de, tessék csak ezt rám hagyni: mama egész életét megkoronázta ezzel a mai estével, — s a másik noház bort is kiitta — ez aztán gyönyörű! Remek! Ez döfi. Itt lesz Józsi gróf és hozzá egy leánykérés! Egy hatszázholdas mintagazdaság részéről! Ebez lehet gratulálni! A mama ez az illetlen, paraszt bolhakö­högést egyáltalán nem szívelte, beteg volt a­­dicsekedő és a nyilt szavaktól.­­• Nem kell így beszélni fiam!.Micsoda do­log ez: nem látok benne semmit! Nem először jön hozzám egy gróf vacsorára, e az a házas­ság, arról is még sokat kell beszélni . . . Ebben a percben kínt lárma volt, idegen hanszok, a néni elsápadt, valamit hallott s ész anélkül szaladt ki a tornácra. (Csütörtökön folytatjuk.) Magyarország­­ demok­ráeins álfára tér Si M­aga demon­ráeini álfára tér Si mol­ilia Párizs, december 31. (A Pesti Napló tudósítójától.) A Populare című szociáldemokrata újság egy munkatársának alkalma volt Benes cseh külügy­miniszterrel ennek legutóbbi párizsi látogatása alkalmával beszélni s most számol be az interjúról. Úgy nyilatkozott Benes, hogy a Népszövetség tanácsa derekas munkát vég­zett, fontos kérdéseket juttatott dűlőre s ezzel a maga tekintélyét nagyban gyarapította. Bi­zonyos kényes természetű ügyek is merültek fel Cseh-Szlovákia és Lengyelország között, amelyek megoldásra jutottak. — A Népszövetség ismét talpra állította Magyarországot és e tekintetben bizonyos QG f­ranciákat határozott el, — folytatta Benes — Magyarország most már szükségképpen a de­mokrácia útjára tér át és szomszédaival nor­mális viszonyba fog kerülni. A soviniszta túlzó elemek kénytelenek lesznek igényeiket lefokozni. Magyarország megszabadul az ideges állapottól és saját szabad akaratát fogja érvényesíthetni a fejlődés terén. A sok nehézség ellenére a Népszövetség egyre hat­hatósabban nyúl bele Európa politikai gépe­zetének kerekeibe. Mindenkinek kötelessége ezt az evolúciót megkönnyíteni. A reparációról mint Franciaország ven­dége nem kívánt nyilatkozni Benes, csak any­nyit mondott, hogy a Népszövetségre vár ennek a problémának­­megvitatása, de inkább csak technikai szempontból, mint történt Ausztria és Magyarország esetében. A Népszövetség azonban a reparáció dolgával csak akkor fog­lalkozhatik, ha valamennyi szövetséges állam az elvek tekintetében egymás között és Német­országgal megegyezett (II.) * Benes nyilatkozatábon két megjegyzést le­het főzni. Azt, hogy Vájjon Magyarország csak­ugyan a demokrácia útjára tér-e, -em végre­ ist Bethlen miniszterelnöktől hallanék szíveseb­ben, mint tőle. Bethlen eddigi­­nyilatkozatai szerint a kölcsön és Magyarország belső po­litikája m­ost nincs kapcsolat. Bővebb nyilatko­zatra szerdán este készül a miniszterelnök az egységes párt értekezletén. Fel kell­­tételez­nünk, hogy­ nyilatkozni fog csütörtökön az új­ból megnyíló nemzetgyűlésen is. A másik megjegyzés a demokrácia fogal­mára vonatkozik. A fogalom tekintetében bizo­nyára eltérés van Benes és Bethlen közt. De eltérés van magában Benesben is, mert a régi Csehországban bizony mást ért demokrácia alatt, mint például Szlovenszkóban. A magyar demokráciának szintén megvannak a maga kö­vetelményei, ezeknek teljesülését pedig nem Benes­től, hanem a magyar kormánytól kell várnunk. f f ig irányító­­ hatalma, hanem a sió. A szó rányit a legújabb korokban is, de nem a éter szava, hanem a nyomtatott szó, az új ágbetű, amelynek ólomraerőin, mint valami ég­telen »hadak útján«, támad és v­iaskodik, gőz, vagy bukik le minden gondolat. Amikor a Pesti Napló megindult még nem jelentett k­özvéler­ényt, a sajtón átfonódó óriási rab-­­ sír alól tört fel gyönge, — megalkuvó -- r­ang­ja és maga a lap inkább halotti maszkba ált egy közvéleménynek, mint önálló közvé­lmény.­ 1851 január 3-ikán névtelen venéccikk jlenik meg. — Kemény Zsigmond első cikk®­­ a Pesti Naplóban, «Az 1850. év történeti s­zám­ai«. A cikkből cikksorozat lesz, amely- n­ek egyes részei, valamint­­A politikai nem-­­ ín­ség feglejstényeis című sómat egyes ré-­­­zei, megjelennek Kemény nevezetes­­röpira-­­­­ban: '••Még egy szó a forradalom «fdw»« • Ke-­í­­ény Zsigmond, — írja Papp Ferenc, Ke- [ lény kitűnő életírója — mar lákkeinek A~­­ intelyesebb. s»-imában is egységesebb .leite- t itt adott a Pesti Naplónak és még nagyobb s áltozást idézett elő a lap szellemének javára. ,3 «gl-'séges szellemre szüksége volt a. lest­. laplónak, — de az egész akkori magyar vs­ígírásnak is —­ amely a 48. és 49-iki nagy vielkedés m­án, stílusban, szerkesztésben, sogban, hatásban, formában visszabukott a lágyai- sajtó jégkorába, amikor a lapesina-Lehoz hirdetésben kerestek olyan társat, asi­­vált az újabb statisztikában jártas lenne, francia Journalokat, ha csak meglehetősen értené és friss egészségben, eleven, vi­­gratermett, kultus és nőtelen lenne.D­­­e lassankint megint lendületet vesz az­­­ságfejlődés, s a Pesti Napló a magyar poli­kai élet legnagyobb tekintélye leeök Szavat stasan figyelik mindenütt. Jósika Kossuthoz,­ ítélett leveleiben szüntelen utal a Pest­i R­apid kkeire, maga Kossuth is sűrűn hivatkozik rjuk, de ügyelnek a másik póluson is. Görgey Artúrnak öccséhez, Istvánhoz intézett 1858-ban élt levele így kezdődik: »Kedvesem... Ugyan­­esoda a Pesti Napló F. -k. jegyű munkatársa, an ti tudhatjátok cikkei különösen kedvemre alak-2. A lap fiatalma egyre emelkedik, -- 1865 prilis 16-ikán megjelenik a Pesti Naplóban Deák Ferenc húsvéti cikke, amelyet Ferenc­ózsef még aznap elolvas. A Cikk fordulópon­­t jelent Magyarország történetében —- és a esti Napló történetében is. Új korszak kez­ődik a lapban, amely talán akkor zárul le, mikor a Pesti Napló Apponyi Albert politi­ája mellé áll. Ez volna a második korszak, a sabadelvű párt elleni nemzeti küzdelmekkel ázdódik a harmadik. A régi Pesti Naplóból mindinkább kibon­tkozik az új Pesti Napló, amely — hosszabb­mvidebb fejlődési fázisokon keresztül — a mai Pesti Naplóhoz viszi. Az újságból lassan kibúl minden, ami aka­dmik­us. Elvész belőle a pátosz, újság és kö­lnség, közelebb kerülnek egymáshoz, az elfi­zetési nyugta már nem pártnyugta, új rova­tbon­ bonyolódik le újságnak és közönségének atásforgalma, magának a közönségnek több előszólása lesz a lapba, nemcsak a lap irá­yít, de még jobban irányít, a közönség, vala­ogy még az érintkezés stiláris akadályai is­­tűnnek, a koturnus összetörik és a Pesti apró hasábjain megszületik a­ dolgoknak az­ a raciózus elmondási módja, a nagy dolgok ünnyed összefoglalása és kis dolgok megírá­snak az az­­epikus művészete amelyet ma uj­ígírói­ nyelvnek neveznek. Kiszélesedik a lap­rdeklődési zónája is — am­int hogy kiszélese­ik az olvasó zónája is. Lényegileg a Pesti apló törzsközönsége ma is­ az, ami első évfo­yamaiban volt — a magyar intelligencia, de az intelligencia zónája a régi földesúri nemes­­ség, valamint­ a belőle sarjadó magyar hono­rácior-osztály körén túl kiterjedt , nem kis résben a Pesti Napló hatása alatt terjedt k­i a­z összes szabadfoglalkozású laternex és később általában az összes szabadfoglalkozású­ pá­lyákra. Mint minden fejlődésnek, ennek is sú­lyos váltságdíja volt. Sok érték pusztult el az átmeneti korszakban, amíg elmerült a régi újságírás és megszületett az új. Sok újság le­tűnt, Szilády Áron sajtótörténetében sok szál elhullt sajtótermék fejfája dobja árnyékát erre a korra. * A Pesti Napló fennmaradt és hű maradt tradícióihoz. Nagy erényei mellett voltak nagy hibái is. De nem egy radikális, hanem egy­­konservativ bölcseid, Boyer-Collard mondta, hogy az újságnak is van egy nagy hibája, hogy nem angyalok, hanem emberek írják, nem angyalok, hanem emberek számára­­ naponta és­sze lehet venni, emberi intézmény el- 's, emberi gyöngeségekkel és tökéle­­tessé­gekkel. Mostanában különösen sűrűn hallunk vádakat újságok ellen — ez sem­mi dolog, csak el kell olvasni 1848. politikai és sajtótör­ténetét. Különben minden háború után feltör egy jelszót, amely ép elméket is elszé­dít, Ssedán­ után megszületik az ige, hogy a háborút a porosz tanítómesterek nyer­ték meg, Közép-Európa katasztrófáiénak ten­gerfenekéről pedig viharosan rohan f­öl a irazi®, amely a sajtóbeli­ destrukcióról szól. Ma már mindenki tudja, hogy nem a porosz is­kolamester nádpálcája tolta sírjába s­ harma-­­ dik császárságot és ma már pragmatikusan állapítható­­meg a központi hatalmak ka­tasztrófájának története is... De erről ma ne beszéljünk, ést már politika s különben is nem mondhatjuk még el, amit Gyulai Pál mon­dott 1967-ben, a 49-iki eseményekről, hogy: s itt az­ ideje, hogy szabadon és minden oldal­ról vizsgálódjunk, tűrjünk a szokottól eltérő szempontokat.­ Ma még, Voltaire-rel szólva, »közös megállapodással elfogadott mese az, amit e téren kor­történelemnek neveznek ... A Pesti Napló, amely ma is az első csatasorban harcolja végig a szabadelvűségnek és de­mokráciának harcait, adott és kapott sebeket, pártoktól és politikusoktól eltávolodott, de ideáljaitól nem távolodott el; embereiben újra és újra felfrissült — munkatársainak ki­válogatásában egy szent hagyomány vezérli, ahogy 1867-ben Kemény Zsigmond Rákosi Je­nőt szerződtette —­ hírszolgálata, Az Est-tel való testvériesülésében csodálatosan tökéle­tesedett, adminisztrációjának az óramű pontosságával járó precizitása, közmondásos, változott csínban, alakban, technikában de lélekben nem változott. S végezetül írjuk azt, amivel a Pesti Napló 1850-ben útjára indult, a Pesti Napló első számának ma is akt­­ális első sorait: *A csaták zaja elhangzott. Hazánk, amely rövid évek alatt egy emberkorra elég esemé­nyeket élt keresztül, népében megfogyva, ter­­mészeti és ipari, gazdagságában kiserülne, szellemében hullámzótig korbácsolva, béke után sóhajt, jólétért cseng.* Dr. Lengyel Ernő. * ftWlAiVWVS'WVVV'^VVVWVWW.SA'tiAAiVM \Ma kedden délután ^ 6 a 6­ is tart előadást a Terézkörúti Színpadi Tel­é* esti műsorra!, mtrs^tlt kslfjúrak m­etfteit | VI. kérfttet. Uris Órát 46. TeteAtoKdm. Sá—5*1

Next