Pesti Napló, 1924. január (75. évfolyam, 1–26. szám)

1924-01-01 / 1. szám

Kedd PESTI ^APLŐ , ^ 1924 5anriär í. Jf : László László részletesen bevallja a Pesti Nap a munkatársának, hogyan csapta be a Metapszichikusok Társaságát és hogyan állította falhoz Schrenck'Notzingot, a világhírű metapszichikust Schrenck'Motzing zsebébe dugta­ a vatta­, géz' és libazsír csomagot azalatt, míg orvosilag megvizs­gálták , hogy aztán kilopja onnan és mint ideoplazmát bemutassa a hiszékenyek társaságának (Saját tudósítónktól.) Az Est mai számában rész­letes tudósításban beszámolt arról, hogy a Metapszi­chikai Társaság tagjai, akik okkult kísérletekkel foglalkoztak,­­hogyan ülte­k fel másfél esztendőn­ ke­resztül egy huszonhárom éves fiatalembernek, László Lászlónak, akiről az eg­ész világon azt híresztelték, hogy a legkitűnőbb élő médium. László László másfél esztendőn keresztül ringatta ebben a boldog hitben a Me­tapszich­ika pesti meste­reit, amikor egy leleplezés megállapította, hogy Landó László ezeket a fejeket, lábakat előre elkészí­tette vattából, gézből és libazsírból, a formátlan, ijesztő túlvilági alakok arcvonásait ügyes kézledli­tikával ő maga rajzolta meg és a kísérletük alatt, anélkül, hogy másfél évig rá tudtak volna jönni, a szájából ő maga­­ varázsolta­ elő őket. Hogy mi­képp történt a jelenségek bűvész-ügyes­férfű előidézése, amivel másfél «ed­si időn keresztül a legszigorúbb ellenőrzés mellett is sikerült László Lászlónak kijátszani a Mescapszichiseai Társaságot. Erről Az Est mai száma már részletesen beszámolt, itt az érdekes és különös felültarás szereplőjét arc­képben akarjuk bemutatni a nyilvánosság előtt. Neve, mint legfrissebb csoda, nemcsak Pesten, ha­nem külföldön is ismert, transzállapotában készült arcképeit a világ legnagyobb lapjai közölték, éppen azért a Pesti Napló munkatársa felkereste a Gellért­szállodában László Lászlót, aki ott mint elektrotech­nikus van alkalmazásban, hogy önmaga mesélje el, miért vezette orránál fogva másfél esztendeig az egész okkult világot. László László részletes vallomása a. m­aterializációs csalásokról és Schrenck' Afotzing beugratásáról Az ideges m­ozgású, szimpatikus arcú*. SZCÍVÜVÁ­ges, jól öltözött huszordháromesatetrdőS fiatalember mosolyogva fogadja az érdeklődést és nevetve meséli el a beugratás történetét az első naptól a leleplezés pillanatáig. — Évekkel ezelőtt f­oglalkeszni kezdteiü, a hipnó­zissal, a spiritizmussal és az úgynevezett material­zációs tanokkal. Véletlenül kaptam­ egy­ spiritiszta könyvet s ez indított arra, hogy ezekkel a dolgok­r­t kísérletezzem. Az első­ komolyabb kísérleteket Torday Vilmos miniszteri főtanácsosnál tartottuk, aki maga is foglalkozik az okkultizmussal és itt határoztam el, hogy én az egész spiritiszta, materializációs és hasonló tanok hívőit le fogom leplezni. A leleplezési elhatározásom, körülbelül két évvel ezelőtt érlelődött meg bennem, amikor olvastam :a feehrenek-Notzing kö­tetét, aki csodálatos médiumokról számol be, így Eusapia Palladino és mások hihetetlen transzállapo­táról, amelyekhez fényképeket is mellékelt. Ezeken a fényképeken a fluidumok szétöm­lése látható, amiben­­már az első pillanatban sem hittem. Kétkedésemet azonban Tordayék m­indig eloszlatták és az a néhány idősebb úr és hölgy, akik a társasághoz tartoztak és magukat metapszi­­hi húsoknak nevezték. Elhatároz­tam azt is, hogy ezt ki Schrenck-Notzingot, akit ők valóságos istenként imádtak, tökéletesen leleplezem. — Bizonyos mértékű színészi tehetséggel ren­delkezem és gondoltam, meg fogóra jáss­amni a mé­diumot. — Médiumnak jelentkeztem. Egy előkészítő tanfolyamon kellett keresztülrvennem, az úgyneve­zett beszélő rkéfatimitás állapotán. Ez abból állt, hogy elaltattak, transzba jöttem és belőlem a túl­világi, szellemek besü­lték. Hogy miket beszél­ek, azt tudtam a Schrenck-Notzing könyvéből, egy pár passzust pontosan berágtam és azokat ismételtem. Természetes, szó sem volt arról, hogy alszom, vagy transzban vagyok, csak mimikám játszotta meg az alvó, kínlódó, nyögő és szellemekkel harcoló anyagi testet. Ez körüü­belü­l egy hónapig tartott. Ezután azt kérdezték tőle és a társaság tagjai, h­ogy várjon nem volna­", lehet mága rábeszédti ezeket a belőlem­megnyilathat­ó szellemeket arra, hogy filazm­atikus formában jelenjenek meg úgy, ahogy Schrenck— Notzing könyvének fényképfelvételein. — •Te, majd beszélek velük — m­ondtam -- és másnap vagy harmadnap azt adtam elő Tordaynak, hogy olyan érzésem van, mintha valami rendkí­vüli dolog történne bennem. Megjelennek a csodálatos fényjelek . Villanyszerelő­­vagyok és tudom, hogy a szi­getelővászon foszforeszkál a sötétben, ha meghúz­zuk. Erre én már tanulókoromban jöttem­ rá. Azt mondtam, hogy tegyünk egy kísérletet. Vizsgáljanak meg, hogy tökéletese­n, minden külső anyagi segí­tés nélkül lesz-e valami jelentkezése ma a bennem élő szellemeknek. Levetkőztettek. A legteljesebb gon­dossággal végigvizsgáltak. Ezalatt én egy­­ darab szi­getelővásznat előzőleg a szék, ülőkéjének aljába, gombostűvel lopva"odaü­z­tem. Semmi sem­ volt nálam. Megfürdettek és kezdődött a szeánsz. Mint mindig, most is magamtól jöttem transzba. Egyszerre hör­gésem közben a sötét szobában, észrevétlenül elővet­tem a szigetelő vásznat és meghúztam, borzalmas fényjelek mutatkoztak, amelyek hasonlítottak a Morse-fényjelekhez. Hallottam és éreztem, amikor a csodálkozás moraja vett körül, a szeánsz résztvevői megborzongtak, erre én mind több és több fényjelet adtam le. Mikor láttam­, hogy elég, a borza­lom tetőpontján van, egy ügyes mozdulattal vissza­csúsztattam a szék alá a szigetelő vásznat és oda­szartam megint a gombostűvel. Aztán, mintha el­veszteném eszméletemet, hörögni kezdtem és vége volt a szeánsznak. Amikor láttam, hogy ez nagysze­rűen megy, a jövőben következő összes trükkjeimnek ez volt a bevezető formája, szóval mindig fényjelek előzték meg az ideoplazmát, megjelenését. Megjelenik a legelső fej — pasztelfestésű női arccal — Miután Schrenck-Notzing könyvében láttam, hogy fejek, kezek, lábak jelennek meg, elhatároztam, hogy én sem maradok alul a híres médiumoknak és olyan fejet jelentetek meg, hogy akik meglátják, a csodál­kozástól leülnek.. Gondolkoztam azon, hogy hogyan lehetne könnyű anyagból fejalakot formálni. Rájöttem arra, hogyha vattát gézzel keverek, vízbe bemártom,­­m­egzskrozom és megformázom, akkor bármilyen ki­csire összegöngyölöm, az ismét kiugrik. Egy fej- és egy nyakformát próbáltam csinálni, olyat, aminek a nyaka elvész az űrben. Sikerült. Az arc alakjára pasztellel női arcot festettem, az arc kitűnően sike­rült. Csak azt nem tudtam még, hogy hogyan fogom előszedni. Megint jeleztem, hogy ismét­ valami csoda készülését érzem magamban. Újra jött az általános orvos vizsgálat, négy orvos vizsgált meg tetőtől tal­pig, levetkőztetve, Sífürdezve ültettek b­­e a függöny mögé a székre, sőt megvizsgálták a széket is, de nem találták meg a már körülbelül 10—12 perccel előbb a székben elrejti-..­. mogyoró-,nigyságúra összegöngyölt ,puha masszát. Ahogy leültem a székre, kezdődött a játék a transz, jött a függöny, ám hirtelen előkaptam a függöny mögül a m­asszat és egy gombostűvel fel­­fúrtam a fekete háttérre, lyötyögtem borzassítóan és jeleztem, hogy most már fel lehet­ húzni a függönyt. A függönyt felhúzták és a borzalom még döbbenete­sebb volt, mert hiszen ott lebegett a fekete vászon előtt minden lehelletre feljebb és feljebb a kisért­­lt fej, amelynek anyaga a vörös' lámpa fényben büj­c»'..' mint az izzó láva. Mintha valami korais­te nagyot " tettem volna 64 rémes kinlő'íffiSáiStntéríto!fL \.Cím­, ke­resztül, a transz után csaknem eszméletemet vesztet­tem, úgyhogy nel-.éz orvosi ker­léssel tudtak csak — állta.ne.'.otthol magamhoz téríteni. — Később az ellenőrzés m­itjd erősebb és erő­­sebb lett, újabb és újabb trükkökhöz kellett folya­modnom, mert a széket is kezdték figyelni, mindig találtam, újabb, és újabb rejtekhelyeket, ahonnan vö­rös lámpafény mellett elő tudtam húzni az úgyneve­zett plaszmédiumot, amit én csak libazsíros néznek és vattának is­mertem, deh­át­ nem akartam a kedvü­ket rónia­,ti, legyen pluszmédium.­­•­ Ekkor már világhíres voltam, meghív­ásokat kaptam­, Pá-­hsb­ól, Berlinből és jelezték, hogy az ísaa­sses sijh­ításMiafeal és materializmussal (!) foglal­kozó lapok külföldi körálra visznek, mint a legfris­sebb világcsodát, akinek be kell mutatnom külföl­dön is v. kísérleteimet, sígy napon távirati értesítés érkezet­t, hogy Sekrenek-Notting, a leghíresebb ma­te-rializációs kísérletek úttörője, megérkezik ellen­őrzésemre és meglátogat engem­ Budapesten. Becsapom Schrenck- M­etz Ingat — Hetekig készítettek elő a Sehredek-Notzing­er k­a­users.­yfát, akkor nagyszerűen köpködtem a ke­d.eket, fejek-t, lábakat, ha tetszik, amelyeket hol a­ fogammal, hol a szár­mal tartottam, hol felerősítet­t­. tr. a háttérbe, de mindig borzalmasan hörögtem, ha valaki véletlenül is hozzáért. Egyre nehezebb Mi pedig a helyzetem­, mert mind jobban és jobban vizs­gáltak és újabb és újabb trükköket kellett kieszel­nem, arra, hogy hogyan tudjam az anyagot tökéletes megvizsgálás után is magamnál tartani. — Egy vasárnapi napon megérkezett Lehrenck-Notzing Budapestre. A Mat­er­ializációs Társaság a pályaudvaron valóságos menetben üdvrivalgásokban fogadta, engem k kivittek » a. pályaudvaron, első­nek e,igem­ mutattak be, mint a világé ,po­át s. egg kocsiba kellett simnüm Scfirenek-Not.:wgg­al s beko­csiztunk a Gellért-szállóba. — A Gellért szállóban, ahol Mint villanyszerelő működőm, kissé megütközve fogadták érkezésem, mint világcsodának, miután délelőtt a villanyveze­téket kellett éppen rendboboznom és ezt­ a munká­mat, mint mondják, egész ügyesen és egész rende­sen elvégeztem, nem tudták,­­mint szerelő megyek el s mint világcsoda érkezem vissza. — Schrenck-Notzing tiszteletére egy ebédet adtak szintén a Vollért-szállodában, ahol természetesen én is a főhelyen foglaltam helyet. Érdeklődött éle­tem, anyagi körülményeim, tanultság.oiu iránt és általában úgy vettem észre, alapos német kérdések­kel irdelegenciafokomat akarta megállapítani. Ebéé­ után Schrenck-Stolzing visszavonult és aztán azzal váltunk el egymást.'"­, hogy én most pihenni me­gyek és holnap este megkezdődnek a kisértetek Torday Vilmos gülbabanccai lakásán. Nem egy kí­sérlet, hanem a kísérletek egész sora, amelyeken­ Schrenek-Notzing meg akarja állapítani, hogy tény­leg világcsoda vagyok-e.­­ — Első este hét órakor megjelent Torday laká­sán Schrenck-Notzing és körülbelül hetventagú tár­­saság. Megkezdődött alapos ellenőrzésem, az eddi­gieknél is sokkal szigorúbban, össze-vissza egy fazsá­t molyt adtak, azon ültem és kezdődni kellett a kísér­­letnek. Láttam, hogy itt máma nem megy a m­óka, mert az ellenőrzés borzasztó szigorú és még nem is­mertem Lehrenck-Notzingot, nem tudtam, hogy visel­­kedik az ülés folyamán, mennyi benne az áhítat, so­kat mozog-ii, kapkod-e, ezért elhatároztam, hogy mai este negatív lesz, amíg Schrenck-Notzingot meg­ism!m­erem­. — Amikor transzba jöttem, a következő üdvözlő beszédet intéztem a megjelentekhez, természetesen a szellem, vagy ha tetszik, a szellemek nevében: — Üdvözöllek testvér, te, aki az igazság szolgá­latába álltál, olyan úttörője vagy a tudománynak amiért nem földi babérokkal, hanem túlvilági, juta­lomban­ fogsz részesülni. . — Ekkor megint hörögni kezdtem és körülbelül 1—6 percig tartó hörgés után a következőket mondtam: — A médiumban levő energiák e pillanatban nem elegendők. Várni kell, amíg az energia tökéletesen kifejlődik, — mondta belőlem síri hangon a szellem. Talán holnap, talán holnapután, az energia majd testet fog ölteni. Az ülés akkor negatív eredménnyel szétoszlott és Schrenck-Notzing meg volt elégedve. Láttam, hogy nem sokat mozog, közvetlenül mellet­tem ül, én is meg voltam vele elégedve. Elhatároz­tam, hogy a másnapi ülésen már eredmény lesz. Előkerül a plazma —Schrenck-Motzing zsebéből — Egy fejet készítettem másnapra. A fej plasz­tikus volt. Egész kicsire összehajtottam és amikor meg akarták kezdeni a vizsgálatot, egy ügyes moz­dulattal becsempésztem. Schrenck-Notzing balzsebébe, aki mellettem ült, úgyhogy ez a zsebe közvetlenül kezem ügyében volt a kísérlet ideje alatt. — Megvizsgáltak, természetesen nem találtak ná­lam semmit. Megkezdődött a kísérlet, ekkor a vörös lámpa homályából kinyúltam a fekete függöny alól, Schrenck-Notzing balzsebéle, ágyés mozdulattal be­nyúltam, előrántottam a kis gombolyagot és a fo­gaim közé fogva a domború fejet, egyszerre szét­ugrott a fej s araikor a függönyt felhúzták, a szám­ból előtűnt a borzalmas plazma. Schrenck-Notzing meg is tapintotta, én borz­­usztóan hörögtem. E pil­lanatban elengedte s odafordult a társaság tag­jaihoz : — Jéphidegi — mondta. Borzalmas, gyönyörű, igazi, valódi plazma. — Ekkor fSprk­enek-Notzing a jelenséget valódinak ismerte el s gratulált nekem, azt mondva, h­ogy fel­tétlen.­l hozzá jöjjek majd Berlinbe, ahol világhi­remet, a tudomány szolgálatába való elhelyezkedése­met ma $­ ő fogja eg­yü­ktetn­i­ , Nagyon­ megköszöntem és a másnapi szeánszon szintén az ő zsebéből húztam elő mind a két plaz­mát, ekkor még nagyszerűbbnek és még csodálato­sabbnak tartotta a kísérletet, pedig, ha jól emlék­szem, máig se tudja, hogy honnan, származnak azok a zsírfolto­k, amik a zsebe környékén származtak a plazmából.­­ Ezzel befejeződtek a kísérletek, világhírem meg volt alapítva. Ekkor én már, miután­­ Schrenck-Notzingot is beugrattam, a követi..­«« társaságot gyűjtöttem magam köré: dr. Salgó Imre­­orvos, dr. Hinterleitne­r Ottó orvos, dr. Harsony Miklós orvos és­­még négy-öt részben orvosi tudományokkal, rész­ben egyéb tudományokkal foglalkozó urakat, akikkel együtt, miután Schrenck-Notzing beugratái­t sikerült, elhatároztuk, hogy könyvet írunk és leleplezük az egész materiaszüllős világcsalást, am­i szerintem az első pillanattól nem más, mint csalás és a szegény hi­székeny Schrenck-Notzingot, valamint párizsi, lon­doni társait, egytől-egyig szélhámosok ugratták be az ideoplazmaként kiömlő szellemek meséjébe éppen úgy, mint ahogy én beugrattam őt és hetven ellen­őrzőmet. Csak az az egy lehetséges, hogy ott a mé­diumok nem Schrenck-Notzing zsebéből szedik elő a kísérleti anyagokat, hanem ügyesebb anatómiai, munkával, amivel én is kísérleteztem,­ a­ végbélből vagy a gyomorból és játsszák meg a világot ámu­latba ejtő különös csodát. Min hányom a legsúlyosabb kritikát is a fejemre r­úduln­ a csalás miatt, de le akartam leplezni világ­csalók szemfényvesztéseit és meg akartam dönteni azt az áltudományt­, amelyet röviden materializáció­nak, az ideoplazma megjelenítésének és egyéb más ostobaságoknak neveznek. Tessék elhinni, — mondta mosolyogva László László — nehéz volt ezt a szere­pet megjátszanom másfél esztendőn keresztül, ele sokszor annak a humora, hogy a fü­slékeny emberek, így a világ első tudósaként kikiáltott Lehrenck-Notzing voltak a csalásban segítőtársaim önkényte­lenül is, adott erőt a végigjátszáshoz és ügyességet ahoz, hogyha nem ezt az áltudományt akartam volna megdönteni, még ma is játszh­atnám ezt a sze­repemet. Külföldön mint világcsodát ..lutogatnának tényleg. Milliárdjaim volnának, szenzációkat imná­nak a lapok rólam, — mint ahogy írtak másfél esz­tendőn kereng­ül,, amikor mindig nevetnem kellett, ha önmagamat mint megmagyarázhatatlan feno­mént­ a tükörben viszontláttam. Eddig szól László László különös ön­leleplezése, amely bizonyára gondolkodóba fogja ejteni a tudó­sokat, hiszékenyeket és kételkedőket egyaránt, ha nem máskép, csak úgy, mint mai zavaros életünk regényének egy cinizmusával vagy humorával meg­kívó fejezett paliig Ferenc.

Next