Pesti Napló, 1924. július (75. évfolyam, 129–154. szám)
1924-07-01 / 129. szám
«V «CS Kedd PESTI NAPLÓ 1924 .július 1 „Néma" agitáció a győri szálon A szimbolikus sóskulik és más epizódok a nagy k£szSI&d£si»ől ! Győr, június 30. (A Pesti Napló alkalmi tudósítójától.) A hétfőn reggel megkezdődött győri pótválasztást a hétköznapok és vasárnap néma, agitációja előzte meg. Gyűlések tartása, összejövetelek rendezése a választási rendelet értelmében tilos lévén, a harcos felek az újságcikkek és röpiratok »néma« fegyvereivel folytatták agitációjukat. A jelöltek az egész vasárnapot a kerület választópolgárai között töltötték s a hangulat mindkét pártban — mint mondani szokás — bizakodó. A Malasits-párt szemmel láthatólag szervezettebb és szélesebb alapokra fektetett munkával dolgozik s mire a vasárnapi vacsora ideje elérkezik és a választási körzetekből a választást intéző vezérőrség és képviselők összejönnek, egész tábor ül együtt a fehér asztalnál. Itt látjuk a szociáldemokrata párt képviselő tagjai közül Szeder Ferencet, Kéthly Annát, Reinger Ferencet, Saly Endrét, kikhez ma Györki Imre is csatlakozott, a Kossuth-párt részéről Nagy Vince és Hegymegi Kiss Pál nemzetgyűlési képviselőket, Búza Barnát, Latinák Jenőt, dr. Ács Jenőt. Hegymegi Kiss Pál és Nagy Vince a vasárnap délután tett sok látogatástól kimerülten és berekedve érkeznek a Royal-szálló éttermeibe. Úgy látszik, hogy a győri rendőrség a piros szegfű viselése kérdésében más, felfogáson van, mint más rendőrhatóságok, mert nemcsak a szociáldemokrata nemzetgyűlési képviselők, hanem a helyi pártvezetőség tagjainak gomblyukában is ott díszeleg a piros szegfű anélkül, hogy ez a rendőrség közbelépését idézte volna elő. Általában a szociáldemokratapárt vezetősége jóindulatú semlegességet tapasztalt a győri rendőrhatóság részéről s az a meggyőződés alakult ki, hogy a kisebb atrocitások, mint például a szocialista plakátok terjesztésének megakadályozása, inkább felsőbb beavatkozásra történtek. Alig múlik el olyan óra, hogy egy-egy szocialista plakátragasztót, le ne tartóztatnának azon a címen, hogy engedély nélkül ragasztottak plakátot egyes házak falaira. Szeder Ferenc képviselőt a fehér asztal mellől is elhívják ilyen letartóztatottak érdekében való közbelépés végett, aminek meg is lett a foganatja. Reisinger Ferenc pedig egész éjjel felöltözve fekszik ágyában s úgy tart inspekciót az éj folyamán történő sérelmek gyors orvoslása végett. A fehér asztal mellett a vezetők beszámolnak egymásnak a napi eseményekről. Knuz Pálna a buzgó női vezér büszkén mirtogat egyóriáskiflit, melyet, a választók között tett körútján a párt egyik hívétől kapott ajándékba. Az óriáskiflit oda teszik az asztalra, mire Ritza Barna egy sóskiflit helyez melléje és megjegyzi: — Látjátok, ez a két kifli jellemzi az ellenpárt harcmodorát. Bernolák ilyen nagyot ígér, mint ez az óriáskifli és ilyen kicsitád, mint a kis sósscifli. A táraság jóízű kacagással fogadja az Ötletes Megjegyzést, mert Győrött mindenki tudja, hogy Bernolák még a zsidóknak is biztató ígéreteket tett, hogy szavazataikatmegnyerje. Nagy Vince derültség közben beszéli el Szabó József keresztényszocialista nemzetgyűlési képviselővel való találkozását, aki Bernolák támogatása végett tartózkodik Győrött. Szabó József kérdezi Nagy Vincétől, hogy milyenek a kilátások a választás eredményét illetőleg, mire Nagy Vince azt a véleményét kiüli, hogy Malasits Gesza 400 szótöbbséggel fog győzni. Szabó József azt válaszolja, hogy Bernolák győzelmét biztosra veszik, de csak néhány szótöbbséggel. Nagy Vince megkérdezi Szabó Józsefet, hogy mikor utazik el Győrből, mire ez utóbbi, azt feleli, hogy csak szerdán, mert részt kell vennie a választás után Bernolák részére rendezendő banketten. — Persze, — feleli Nagy Vince — a bukás után illik megtartani a halottig tart. A pártirodák lázasan dolgoznak mindkét jelölt érdekében. A fáradhatlan Kéthly Anna reggel félnyolckor már kocsin járja be a kerületet és seregszemlét tart a vidékről érkezett szavazók fölött. Komáromból, Sopronból, Tatáról és más vidékekről csaknem teljes számban bevonultak a Győrött szavazattal bíró, de időközben onnan elköltözött választók, öreg, beteg munkások már a kora reggeli órákban iparkodnak a választási helyiség felé, hogy mielőbb az urnák elé juthassanak. A város teljesen nyugodt. Az emberek az utcákon békés csoportokba verődnek és így tárgyalják a kétnapos választás esélyeit. Győr, június 30. (A Pesti Napló tudósítójától.) A választás kimenetele kétséges. Mindkét párt nagy erőfeszítéssel dolgozik. Az iparospárt ma plakátot ragasztott ki, amelyben felhívja híveit, hogy a polgári front érdekében az iparospárt tagjai szavazzanak Bernolák Skadar keresztényszocialistává, az iparospárt jelöltje, Chalupka Károly pedig felhívást, tett közzé, amelyben azt mondja, hogy ő Bernolák Nándorra szavazott és elvárja, hogy iparostársai is kövessék példáját. A szavazást, holnap reggel folytatják. Holnap este nyolc órakor lezárják a szavazást, az eredmény kihirdetése pedig szerda reggelre várható. i Nehézség Pókfalván Irta: Pap Károly Az Üst-hegység boltozatjairól lassan álájfurcölfeodik az alkony. Barinlok ballagnak szekerükkel, szinte félálomban és fáradtan száll embertől emberig egy-egy esteli üdvözlet. Leghangosabbak az udvarok kutyái és a messzi pocsolyák imakereplő békái. A templomárok mentéről fölkerekednek a legények: — Nézzük meg, mi lesz a szegény Miklóssal! Dánézék háza táján már álldogálnak néhányan, csendesen, mozdulatlanul, akárcsak holmi figyelő gólyák. Az udvaron most nagy mozgolódás támad. Elől jön a vénasszony: — El ne ejtsék, az istenért! — Csöndet akarok ám, Mári. — feleli szelíden Mátyás bácsi, Pókfalva istentől áldott kuruzító-orvosa. Dumák közé csomagolva négyen cepelik Dánézék egyetlen férfimagzatját, Miklóst, akit három hete ágyba sújtott a nehézség. — Ide tegyék, — mutatja a fehérhajú Mátyás, — felső félteste a világba nézzen, az alsó a házra, a'hun született! Miklóst óvatosan leeresztik a' kapuküszöbre. — így ni, keresztbe! — Barátai körülállják. Az öreg Dánér félrehívja Mátyás bácsit: — Mátyás bátyám, — mondja meghatottan ... Mátyás leinti: —Jó, jó . . . csak aztán a Julissal ne legyen baj . . . — Menyasszonya! Kiben bizakodjék a fiam? — Csak mondom. Mert én mindig az unokámat vettem segítségül. Érte tűzbe tenném a fejeimet. A Juli? ... — Ha megcsalatkozik benne a fiam, akkor úgyis jobb lesz, ha meg se gyógyul ... Most érkezik meg Julis menyasszony apja: — Te, István, — szól neki az öreg Dánér,— meg ne haragudj! — Nem én! — Bízhatok a lányodban?! — Akárcsak bennem. Tiszta, ártatlan lány az! — A vére tőled van, István, — feleli Mátyás, — de a szív, a mennyekből jön. Azért senki sem felelhet. —.em felelek érte . . . Aztán: — Csak Mátyás bátyám legyen olyan biztos a dolgamban, mint én abban a lányban. Akkor még fog ugrálni Miklós! — Könnyebb vigyázni egy herceg kanászának, mint egy jóvérű leány apjának, — feleli Mátyás. — Lehet ... . A két apa magára marad. Miiklós apja teli van kérdéssel, de nem szól róluk. Ezt mondja: — Mátyás már sokat kigyógyított! — Erős ez a betegség! — feleli a másik. — A lányomért meg a megesküszök. Ha mégse gyógyulna meg a fiad, akkor Mátyásiban lesz a hiba ... bizony! Mátyás pedig ezalatt a leányt lesi. Az a tükör előtt, áll, eltrrzlködik és mindig vigyorog, mintha nem isegyedül volna,hanem tizedmagával. Nézi, ahogy, lehajol, nézi, ahogy fölemelkedik, ahogy megnyújtja magát, ahogy a mellét tapogatja. — Nem ártatlan ez... — gondolja Mátyás és nagyot sóhajt. — Vétek evvel ráolvastatni arra a szegény legényre! Most beszól hozzá: — Készen vagy már, lányom? — Menyjek már! De azért begyüket. — No, csak gyere. Mertmingjárt ránk gyón az esthajnali csillag. Mendegélnek. — Öreg ember vagyok már, — kezdi Mátyás bácei. — Kár! — mondja Julis mosolyogva. — Szép legény lehetett ! Mátyás tovább beszél: — Nem rólam van most szó, hanem a vőlegényedről. • •• — Miklósért még nagyobb kár, — feleli Julis. — Ha igaz, tiszta lány vagy, én meggyógyítom Miklóst! — Már hogy beszélhet ilyet. Persze hogy az vagyok! — Én öreg vagyok. Nekem megmondhatod. Még nem késő. Talfeatunk valami felfogást. — De bizony nem találhatunk. Miiklós csak engem akar, hogy én olvassak rá. — Mert hisz benned.. — Hihet is... Aztán mit kell ráolvasnom? — Majd utánam mondod! — Aztán nem lesz abból semmi bajomi — Ha nem vagy ártatlan, bizony lesz! Csönd. Julis aggódik. Mátyás bácsi lassan kimondja utolsó fegyverét — Akkor az ő betegsége terád száll..• — Ő meg fölgyógyul? — ő sem. Mindketten elvesztek. Azért gondold meg, mit teszel. — Maga az ördöggel cimborál, — mondja Julia dühösen. — Az Istennel, — feleli Mátyás bácsi. Tovább mendegélnek. — Evett volna meg a fene, ahol voltál, — gondolja Juliis. — Nem igaz lány ez... gondoltam, — gondolja Mátyás bácsi, — csak rá kell nézni Most már ott vannak Danérék háza előtt. — Nehezen csillagosodik, — mondja az öreg Danér. Miklós egy szót sem szól. Arca sárga, mint az ünnepi gyertya, lába fejsikilóg a dumák alól. Piheg. — Itt vágyik már! — mondja Julis. A vénaszszony megöleli: — Jaj, jaj, édes lányom! — Nem okos dolog ez! — feleli Julis. — Inkább hivattak volna orvost. A se kerül sok'kal többe! — Lány, ne beszélj bolondot, — mondja az öreg Danér. Mátyás bácsi mosolyog: — De, csak hadd beszéljen. Engedni kell. — Beszélek is. Mert ha nem gyógyul meg a Miklóc, mindenki bennem fogja keresni a bajt. Egyszerre rosszlány leszek. Úgy ám. — De, ha meggyógyul, elvesz feleségül! — De ha, Isten ne adja, meghal, akkor ki fog elvenni engem? Talán bizony a Mátyás bácsi? — Rossz lány ez, de okos, — gondolja Mátyás bácsi. — így van jól... Az öregeik mérgelődnek. — Igaza lehet, — mondja csendesen Mátyás bácsi, — nem is szokás ez sehm, hogy a menyasszonnyal olvastassak rá a vőlegényre... Erre való az én szegény kis unokám ... Aztán meg nemcsak a lánytól függ, hanem a portól is, meg a csillagoktól is. MM- Mier zuhanása tettesem kiszorította a magyar* marrfaát a ktufött piacokról Miért esik az étövmarka fira és miért drága, mégis a marhahús ? (Saját tudósítónktól.) Az újságolvasók előtt már régen feltűnt az az érthetetlennek látszó jelenség, hogy amíg az élőmarhaárak napról-napra estek, a mészárszékekben mégis erősen tartotta magát a hús ára, pedig a vevőkör az utóbbi időkben, erősen megszürkült és sokan már a kereslett csökkenését is elégnek tartották arra, hogy áresést vonjon maga után. Hiába esett az élőmarfca ára, hiába esett meg az is, hogy egyes mészárosok, akik azelőtt öt-hat marhát vágtak egy héten, ma csak egyet mennek ki: a hús ára maradt a régiben. Senki sincs megelégedve. Az csak természetes, ha a vevőközönség zúgolódik, de panaszkodik a mészáros is, a marhakereskedők pedig százmilliós veszteségekről mesélnek sápadozva. Hogy felderítsük e látszólagos ellentmondás okait, ma délelőtt kimentünk a marhavásárra. Mikor, a bejáratnál megállottunk, szomorú csöpd ásított élénk, a máskor túlzsúfolt és zajos csarnokból, amelyben ma háromszázharminc állat lézengett s ezek közül is két órakor 150 t még mindig nem cserel? gazdáterdőmentünk "a legszerencsésebb marhakereskedőhöz, aki éppen akkor adta el három utolsó tehenét. — A magyar állattenyésztés anyagát — mondotta — Budapest nem tudja felvenni, ezzel szemben Bécs, a, gazdasági krízis ellenére is minden mennyiséget felvesz. Az állam közben lényegesen megkönynyítette a marhakivitelt, csak így vált lehetővé, hogy fölös számban lévő istállómarhákat el tudták helyezni a gazdák Bécsben. De alig kötötték meg az utolsó üzletet, a lej katasztrofális zuhanása teljesen kiszorította a magyar marhákat a külföldi piacokról, ahol most az aránytalanul olcsóbb román marhák denminálnak. Ezzel természetesen a magyar exportnak minden lehetősége megszűnt az akkori árak mellett, ami kimondhatatlan kárt jelent nemcsak a gazdaközönségnek, hanem az államnak is. Ez volt a közvetlen oka annak, hogy az utóbbi időben annyi magyar exportőr ment tönkre. Véleményem szerint, a mai áraknak még legalább ezer koronával esniök kell, hogy a magyar marha ismét exportképes legyen. Ezután azt kérdeztük informátorunktól, miért nem tartanak lépést a húsárak az élőállat árának esésével? Erre a következő választ kaptuk: — A forradalmak utáni gazdasági élet nem egyszer cáfolt már rá a közgazdaságtan tételeire. A kereslet, csökkenése legtöbbször a kínálat emelkedését vonta maga után. A jelen esetben majdnem úgy van, hogy a kereslet csökkenése okozta a régi magas húsár,de stabizcicióját. A mészárosnak tudniillik ugyanannyi a rezsiköltsége akár öt marhát mérki egy héten, akár egyet, rezsiköltségét most a csökkent forgalomba kell bekalkulálnia. Ne feledjük azt sem, hogy a melléktermékek ára, amelyből azelőtt részben fedezni tudta a rezsiköltségét, ötven százalékkal esett s ott van azonkívül az a rezsiköltségtöbblet, amelyet nyári hónapokban a jegelés jelent. Mindezek ellenére azonban azt hiszem, hogy az élőmarhaáraknak további esése maga után fogja vonni a hús árának esését is. A mészárosok kénytelenek lesznek engedni mai áraikból, mert különben megmaradt kicsiny vevőkörük elpártol tőlük.