Pesti Napló, 1924. november (75. évfolyam, 232–256. szám)

1924-11-09 / 238. szám

6 Vasárnap PESTI NAPLÓ 1924 november 9 . én jelentünk meg, mert Faragó időközben megszö­kött. Mégis megkezdték a tárgyalást. Közben egy incidens történt, úgyhogy a tárgyalást el kellett halasztani. Megjelent ugyanis valamelyik párizsi lapnak a fotográfusa, aki Kem­p grófnőt le akarta fotografálni. A grófnő ezt észrevette és izgalmában elájult, úgyhogy orvosok térítették magához. A tárgyalást félbeszakították. Két hét múlva újra tárgyalásra kerültünk. Itt faragót itt contumaciam Ötesztendei súlyos bör­tönre ítélték. Most itt vagyok Budapesten. Más mondani­valóm nincs. Ezzel felállt az asztal mellől Márkus Gábor, vagy Gabriel de Fleury, vagy ha, úgy tetszik Gabriel de Moreau, meghajtotta, magát és el­köszönt. Távoztában lelkünkre kötötte, hogy feltétlenül beszéljünk Kertész Oszkárral is, aki szintén itt van Budapesten és idejár a kávéházba. A konstantinápolyi szólótáncos is nyilatkozik Kertés­z Os­zkáért másnap délután találtuk meg. Az alacsony, széles vállú, mélytekintetű­, borotvált arcú fiatalember már tudta, hogy miért keressük. — Nagyon örülök, hogy végre a nyilvánosság előtt felderíthetem a párizsi kloroformos botrányt, amellyel majdnem tönkretették jövőnket. — Artista vagyok. Táncos. A bukaresti operának négy évig voltam a tagja, Konstantinápolyban pedig szólótáncos vagyok. Athéntől Londonig min­den ember ismer. Én vagyok az, aki 1920-ban ide­hozta­m Budapestre a shymmit. Persze, nem Kertész néven. Ez nem illik hozzám, művészi nevem Cortez. Csak nehezen tudjuk a beszédet odaterelni, amely bennünket érdekelt: a Faragó-féle ügyre. — Faragót 1921 nyarán ismertem meg Bádenben. Ott táncoltam a Mossus-mulatóban. Egy este három autóval igen előkelő társaság jelent meg a mulató­helyen. A társaság középpontja egy magas, feltűnő elegáns fiatalember volt. Odahívtak magukhoz, hogy egyes táncokat mutassak be. Ez a magas fiatalember azonnal bemutatkozott. — Faragó András vagyok, ez pedig — és a mellette levő hölgyre mutatott — menyasszonyom, Kór Ida filmművésznő. Többet nem találkoztam Faragóval, csak a múlt év augusztus 13-án Párizsban egy kávéház teraszán. A mellettem levő asztalnál ült egy Németh Béla nevű magyar fiatalember és Faragó. Faragó rám­kiáltott: — Szervusz Cortez! Ezzel átjött az asztalomhoz és megmondotta, hogy Bádenből ismer. Őszintén megmondom, megörültem neki. Két-három napi barátkozás után Faragó elmondta, hogy szerelmes egy előkelő amerikai hölgybe és miután érdekesebbnek tűnne fel, ha ő egész, társasá­gával bevonulna abba a kávéházba, ahol a hölgy tartózkodik, kísérjem őt el oda. Másnapra adott találkát, amelyen pontosan meg is jelentem. Ekkor legnagyobb meglepetésemre egy alacsony, őszes urat mutatott be nekem azzal, hogy ez az apja, aki most érkezett Páriszba, hogy nagyobb bevásárlásokat eszközöljön. Ekkor emlí­tette, hogy ő tulajdonkénen csehszlovákiai földbir­tokos és hogy 4000 hold földje van. Pár perc múlva odajött Márkus Gábor és vele jött egy barátja is, Gábor József. Mikor így együtt voltunk, bementünk a buliból a teaterembe és ott bemutatkoztunk az amerikai grófnőnek. Az öreg úr, Faragó apja, nem jött be. A hölggyel a bemutatkozáson kívül csak alig pár szót váltot­tunk. Ő folyton Faragóval beszélt, illetően úgy folyt le a beszélgetés, hogy hol Márkus, hol pedig én tolmácsoltam a mondanivalókat. Félórai ott-tar­tózkodás után eltávoztunk. — Távozás közben megbeszéltük, hogy törzs­kávéházuk a Café Hat Mort lesz és ha egyiknek szüksége lesz a másikra, itt találhatja. Ezután h­osszú ideig nem láttam Faragót. — Augusztus első napjaiban eljött egyszer a Bat Mortba. Elmondotta, hogy a nővel már anyira előre­haladt a dolog, hogy elhatározásuk szerint együttesen fognak Párizsból eltávozni. Az a tervük, hogy először Montecarlóba menjenek egy kis dzsugára­ , aztán Pa­lermóba fognak átlátogatni, majd sorra látogatják a francia Riviéra fürdőhelyeit. Ekkor említette Faragó, hogy a nővel már meg is egyeztek és ha utazásukból visszatérnek, Párizsban egybekelnek. Azonban most bajban vannak. Efogyott a pénzük. Háromszáz fran­kot kért tőlem kölcsön azzal, hogy másnap délben visz­szaadja. A kitűzött időpontban fel is keresett engem Fa­ragó. Folit­ille elegáns volt, és autóval jelent mest. — Key-.-as barátom, azonnal rendelkezésedre ál­lok, — mondotta, — azonban ninc­s csak ezerfrankos bankjegyem, arra kérnélek, hogy a sofőrnek járó 60 frankot fizesd ki. Majd azután te-megyünk egy kávé­házba, ahol váltani fogok. Közben ismerőseimmel találkoztam, akik megszó­lítottak. Míg én ezekkel beszéltem, Faragó eltűnt mel­lőlem. Ugyanaznap éjjel ismét találkoztam Faragóval egy másik kávéházban. Faragó, mikor meglátott, nagy örömmel rohant felém és sajnálkozásának adott ki­fejezést, hogy akkor az utcán a tömeg elsodorta és így nem tudta átadni a nekem járó tartozását. — No, de most remiez­em veled az ügyemet — mondotta. Ezzel zsabába nyúlt, előszedett két bril­iáns gyűrűt és nekem akarta adni, h­a még 500 fran­kot adok neki. Én a gyűrűt nem fogadtam el. — Akkor, holnap eladom — mondotta Faragó. Felajánlottam, hogy az eladásnál szívesen se­gítségére leszek, anná­l is inkább, mert akadt Pá­rizsban egy N­oé József nevű ékszerész ismerősüm, aki bizonyára jobb áron fogja megvenni az ékszert, mint egy idegen ember. El is adtuk 3800 frankért. Ebből a pénzből Faragó, még ott az üzletben ki­fizette a nekem járó követelésemet. Faragót többet nem láttam azótra sem­. Másnap reggel detektívek jöttek a szállásomra és bevittek a preftiktúrára. Öt hónapig voltam fog­ságban. A hosszú fogság után egyszer csak felhí­vatott magához a nyomozást vezető rendőrtiszt­viselő és azt kérdezte tőlem, hogy mióta isme­rem a grófnőt. Elmondottam neki. Ekkor legna­gyobb csodálkozásomra a következőket adta tud­tomra : — Azt már megállapítottuk, — mondotta a rendőrtisztviselő — hogy e­gy rendkívül veszedelmes nemzetközi szélhámos banda tagja. Azonban az is tény, hogy Kem­p grófnő éppen olyan grófnő, mint ameny­nyire 4000 hold föld birtokosa Faragó András. Többet nem szólt. Yresay vezettetett e cellába. Elmondottam a dolgot fogolytársaimnak is, akik között több párizsi ,­okos fiú­ volt. Az egyik, valami Viroux nevű, mosolyogva hallgatta sza­vaimat, majd így szólt: — No majd én megmagyarázom a dolgot. Egy pincér barátom beszélte el, aki a Grand Hotelben figyelemmel kísérte a cseh mágnás és az amerikai grófnő üzletét. Kemp kisasszony egyáltalán nem grófnő, még kevésbé fogadott leánya egy amerikai milliárdosnak. Őnagysága vérbeli párizsi nő, aki itt­ táncol hol az egyik, hol a másik éjszakai lokál­ban. Az utóbbi időben jól ment a dolga és mint gondos leány, kis pénzecskéjét nem akarta felélni, hanem nagyobb üzletbe, fektette be. Felöltözött ele­gánsan. Ékszereket vásárolt, majd, appartemant­­nyittatott a Grand Hotelben. Grófnőnek szerette magát szálíttatni, azonban, mert félt, hogy a grófi titulus még nem elég csábító, egy amerikai milliár­dos fogadott leányaképen is szerepeltette magát. Íg­y akart­a palit­ fogni. Két hétig senki sem akadt a horogra, ekkor jelent meg a ti »havertek”, a Faragó. Azt hallom, hogy csinos, jóképű. Ügyes fiú lehet. Látszik. Azonnal­­megette a káposztát, amint kiütött, a tűz,a Ti pedig itt vagytok. Mégis megszédült a nőtől. Azt hitte, hogy­­ komoly üzletre­ van kilátás. Elhitte a kis párizsi táncosnőnek, hogy grófnő, aki milliárdos dollárok­ban. A nő is bedőlt, hogy Faragó dúsgazdag föld­birtokos. Örült, hogy a fiú belebolondult. Semmi baj nem történt. Két hasonló szakmában dolgozó ü­zlet­ember találta szemben egymást, most kvittek. Kap­tak egy pár hónapot. Azt elfelejti a világ, azután minden megy tovább a maga útján. Hanem azzal a Faragóval szeretnék megcsiterkedni. Ügyes fiú lehet. Azt hiszem, egynéhány komoly üzletet tud­nánk együtt lebonyolítani. — Lásta kérem, — fordult hozzám Kertfez — és volt az egész. Ezt fújták úgy fel. Azért c­ kis kloroformért, amit a Bandi a rte orra alá nyomott, kellett nekünk hónapokr­a fogságban maradni. Hamer­ Faragónak nem­ ajánljam, hogy a párizsi apacsok kezébe kerüljön, azok biztosan bosszút állnának azért, hogy egy igazi párizsi nőt­­huszon­nyolcra vett . Mert ha vesszük, ő mégis keresett az üzleten ... Ezzel Kertész felkelt az e­sztaltól és mosolyogva távozott . . . Szűcs Nándor ­ Előre kell megváltani e. jegyét az I „NOTRE MMfti T©»OK­YOR".höz a MOZGÓKÉP-OTTHON­ banl Rövidesen likvidálják az elítélt kommunisták (Saját tudósítónktól.) A szociáldemokrata párt tudvalevőleg minden alkalmat megragad arra, hogy a kormánytól a kommunista bűn­ügyek likvidálását és a kommün bűneiért el­ítéltek ügyeinek revízióját követelje. Az igaz­ságügyi kormányzat — mint ismeretes — a büntetőnovella rendelkezései közt vette föl ezt a revíziót, mégpedig olyan formában, hogy a királyi Kúria eszközölné a kommunista bűn­ügyek, illetve ítéletek, a gyorsított eljárás alapján elítéltek ügyeinek felülvizsgálatát és e revízó eredményeképpen maga a Kúria hozná meg a határozatát az illető elítélt ügyének újra feltét­ele tárgyában. A Pesti Napló munkatársa a mai napon legilletékesebb helyen a következő jelentős in­formációkat kapta a a kommunista elítéltek dolgában: A budapesti királyi főügyészség állandóan revideálja a kommunista, elítéltek ügyeit. Le kell szögezni, hogy­ Magyarország letartóztatási intéze­teiben, fogházaiban és fegyházaiban most már mindössze kétszáz-kétszázhúsz kom­­munista elítélt van. A királyi főügyészség úgyszólván hétről-hétre előveszi négy öt elítéltnek az ügyét és amelyiknél nem lát nyereségvágyból elkövetett, bűncselekményt, vagy súlyosabb beszámítás alá eső egyéb bűncse­lekményt, lehetőség­ szerint alkalmazza reájuk az amnesztiarendelet intézkedéseit, úgyhogy szabad­lábra helyezésüket rendeli le. Csak olyanokról van itt szó, akiket tíz évig terjedő szabadságvesztés­büntetéssel sújtottak, ezenfelüli büntetésre­­ítéltek nem részesülnek egyelőre ebben az amnesztiában. Így tehát fokozatosan megszüntetik a kommunista bűnökért való ítéletek végrehajtását és az igaz­ságügyi kormány úgy véli, hogy rövidesen teljesen likvidálni tudják a kommunista bűnpörök elítélt­jeinek ügyeit. Ezzel a humánus eljárással szembe­állíthatók például a francia kommün elítéltjeinek ügyei. Franciaországban ugyanis 1871 után néhány évvel is hét-nyolcezer kommunista fogoly volt még a különböző fegyintézetekben, nálunk pedig ezzel szemben, ennek a kétszáz, börtönben lévő fogoly­nak az ügye is lassanként elintéződik, úgyhogy talán már hónapok leforgása alatt a kommün bűn­ügyei teljesen a múlté lesznek és az elítéltek leg­nagyobb része szabadlábra kerül. Legilletékesebb informátorunk megjegyezte még, hogy csak azon elítéltek ügyeinek revi­deálásáról, illetve az amnesztia alá vonásáról nem lehet szó, akik a kommünben való rész­vételük mellett, súlyos bűncselekményeket, lo­pás, rablás stb. követtek el és mint közönséges gonosztevők töltik büntetésüket. ­ Erősítő, edző, hizlaló, dietetikus kúrák. Gyssmsakek hét éven feliül foisirep méi Mindennemű felvilágosítással szolgál a szanatórium buda­pesti iroditja: II., Liszt Ferenc tér 6, ul. em. Tel. 65—.:H­V Meinl legfinomabb teakeverékei

Next