Pesti Napló, 1925. augusztus (76. évfolyam, 171–194. szám)
1925-08-01 / 171. szám
4 Szomba! PESTI* NAPLÓ 1925 augusztus 1 az természetes. Ők, úgy látszik, azért neheztelnek most reám, mert legutóbb a fővárosi irodák kihelyezésével kapcsolatos lakásalakítási ügyhöz nem járultam hozzá és a kereszténypárttal szemben a többi pártokkal szavaztam. — Ők úgy látszik nem tudják megérteni, hogy valaki a saját feje és meggyőződése szerint is mehet és hogy nem tartozhatik mindenki mindenkor a nyájhoz. — Egyébként nem is tudtam még a mai nap folyamán, hogy a középítési bizottságban csak az albizottságok vájfliszt'isáról lesz szó. Ott azután az ülés megnyitása előtt szociáldemokrata és liberális bizottsági tagtársaim, csodálkozással kérdezték tőlem, miképpen lehetséges az, hogy engemet a kereszténypárt egyetlen albizottságba sem jelölt. Erre én azt feleltem, hogy magam sem tudom megindokolni, hanem úgy látom, hogy ennek a helyzetnek egyedül Nagy István zseniális tapintata az okozója. Erre a blokk részéről föltették nekem a kérdést, hogy melyik bizottságban óhajtok részt venni, amennyiben a blokk a maga részéről szívesen átenged nekem egy helyet. "Én az építkezési albizottságot mondottam, amire azután, igenis, a blokk figyelméből ebbe az albizottságba be is kerültem. — A liberális blokk urai szerint, énreám ebben a bizottságban van szükség, — mondotta ezután Friedrich István — és ők nem is tudják megérteni, hogy a keresztény párt miért akar éppen engem mellőzni. Így azután előállott az a valóban vígjátékszerű helyzet, hogy engem az a liberális blokk, amely ellen a választások folyamán Wolffék oldalán küzdöttem, behozott amit én a blokknak meg is köszöntem. — Ezután játszódott le Nagy István és köztem az az összeszólalkozás, amelyet a bizottság tagjai is hallottak. Charles Steppinger világjáró, aki 1921-ben indult világkörüli útjára, ma Budapestre érkezett. Éhgyomorra síst pohár Sehmichhauer-féle fiül keserűvíz Mánzat, kellemes közérzet, és Munkakedvet biztosít Ha női detektívek motoznak... Egy hölgy heroikus küzdelme négy rendőrrel és két detektívnővel London, július. (A Pesti Napló alkalmi tudósítójától.) Kate Crowley június 12-én este érkezett meg a Viktória vasúti állomásra Párizsból. Két hatalmas koffer volt nála és a hordár kíséretében a kijárat felé igyekezett. — Ez vámvizsgálat alá tartozik, — figyelmeztették a vasutasok — tessék abba a szobába befáradni. Kate Crowley, az Amerikai Egyesült Államok polgárnője volt, most töltötte be a 29-ik évét és két évvel ezelőtt vált el a férjétől, akinek hatalmas téglagyárai vannak Amerikában. A fajta független, vagyonos nő volt, aki nem szívesen parancsoltat magának. Már az sem tetszett neki, hogy a vámhivatalba utasították. — Nincs valami elvámolni valója, — kérdezte tőle a hivatalnok. — Nincs. — felelte bosszúsan miss Kate. Ez a hosszas hang megütötte a vámhivatalnok fülét és elrendelte, hogy nyissák fel a poggyászát. Két vadonatúj selyemruhát találtak benne. — Ez vám alá esik, — szót a hivatalnok — önnek ezt nagyon jól kell tudnia, miért mondotta tehát, hogy nincsen elvámolni valója. Kate asszony ingerülten így felelt: — Ne diskuráljon annyit, vámolja el és punktum. A vámhivatalnok rossznéven vette ezt a nyers hangot és ezért újabb kérdésekkel kezdte ostromolni: — Nincs még valami elvámolni valója ! .. . — Figyelmeztetem, hogy az igazat mondja, mert ha most is tagadni fog, keményen megbüntetjük. — Nincs, nincs, — toppantott lábával az amerikai hölgy — nagyon lekötelezne, ha békében hagyna. A vámhivatalnok felfortyant. Én pedig nem fogom békében hagyni, elrendelem, hogy menjen az öltözőbe, ahol a női detektívek majd megvizsgálják. A hölgy toporzékolt, de engedelmeskednie kellett, mert hiszen ott állottak mögötte a szállás angol rendőrök, készen minden pillanatban, hogy a renitenskedőket megszelídítsék. Mrs. Kate bement tehát az öltözőbe, ahol egy női detektív nyomban vizsgálat alá vetette. A két kezével végigtapogatta és azután így szólt: — Itt valami gyanúsat érzek, — mutatott az amerikai nő mellére — tessék levetkőzni. Kate asszony elfehéredett a dühtől. — Levetkőzzem .. . Hát ez borzasztó, mit művelnek itt az emberrel. Vegye tudomásul, hogy én nem vetkőzöm le. A nő a detektív szigorú hivatalos hangon figyelmeztette a hölgyet, hogy ne rakoncátlankodjék és tüstént vetkőzzék le. Kate az ajkait harapdálta, majd hozzáfogott a vetkőzéshez. Amikor a ruháját lehúzta magáról, odaállott a női detektív elé. — No, itt vagyok! — rivalt rá — mit akar még tőlem ! — Ez nem elég, — hangzott a válasz — azt mondtam tessék levetkőzni, tessék tehát egészen levetkőzni. Mrs. Kate ökölbe szorította kis kezét s ímeri31i tájszólású káromkodások kíséretében megfenyegette a detektívasszonyt. — Engem ugyan ne fenyegessen, — figyelmeztette a detektivnő — s most már utoljára mondom, engedelmeskedjék! Az amerikai hölgy belátta, ha nagyobb kellemetlenséget nem akar magára zúdítani, kénytelen alávetni magát a rendelkezéseknek. Szót fogadott tehát és aztán a detektívnőhöz fordult: — Látja, hogy nem dugtam el semmit, nincs rajtam semmi, remélem most már felöltözhetek. — Szó sincs róla, — fejelte a hatósági közegnő — most meg fogom motozni... — Meg fog motozni, — borult vérbe az amerikai nő arca, — hiszen láthatja, hogy nincs rajtam semmi, nem dughattam el semmit, mit akar hát. — Azt csak bízza rám, — csattant el a kihívó válasz — majd mingyárt meglátja. A detektívnő odalépett Mrs. Gate-höz és megragadta a karját. Ez fölháborodva lökte el magától. — Hozzám ne nyúljon, maga aljas teremtés. Most a detektívnő volt magánkívül. — Micsoda!? Mit mondott? Na, hát , majd én megmutatom magának, hogy igen's meg fogom motozni. Betty, jöjjön csak ide Betty a másik női detektív volt, aki eddig a sarokban ült és harisnyát kötött, fölpattant a helyéről és odament a kolleganőjéhez. — Ezt a teremtést itt — szólt a detektívnő -h meg fogjuk vizsgálni. Segítsen, Betty, először leteperjük. A két detektívnő hozzá akart látni a munkájárhoz, de Mrs. Kate hadiállásba helyezkedett, azzal fenyegette meg őket, ha hozzája nyúlnak, nem áll jót az életükért. Ezek — mint akik hozzá vannak már szokva az ilyen fenyegetéshez, anélkül, hogy aro izmuk is megrándult volna, rávetették magukat. Kate asszony atlétatermetű nő volt, értett a bokszoláshoz és egy-kettőre lerázta magáról a két nőt. — Meghal, aki én hozzám nyúl, — kiáltotta diadalmasan — miközben a két karját felemelte. A detektívnek látták, hogy aligha bírnak vele. Betty tollát az indulattól sápadtan ezt sziszegte: — Ha nem engedelmeskedik,, tüstént férfirendőröket hívunk be és majd azok segítségével hajtjuk végrea motozást. — Hívjanak be férfirendőröket, — rikácsolta szinte ész nélkül Mrs. Kate — nem törődöm semmivel, de engem nem lógnak megvizsgálni. A következő pillanatban négy marketrendőr lépett a szobába s Betty intésére a ruhátlan nőhöz közeledtek. — Gazemberek, — harsogta tele tüdővel az aszszony — hozzám ne nyúljatok. A négy rendőr nem törődött se káltával, a toporzékolással, — teljesítette kötelességét és a detektívnők szintén teljesítették kötelességüket. — Aztán találtak valamit nála —, kérdezte a bíró, aki hatóság ellen való erőszak miatt ítélkezett az amerikai hölgyről. — Igenis találtunk, — válaszolta Miss Betty detektívnő — néhány nagyon értékes gyöngyöt. Kate Crowley azzal védekezett, hogy 6 állampolgárnő létére azt hitte, hogy a motozásnak is vannak határa. Az ő hazájában nem vetemednek ilyesmire. — Azt azonban ki kell jelentenem, — mondotta haragosan — hogy az önök rendőrei rettenetesen brutálisak. Az egyik rendőr elbeszélte, hogy a vádlottal gigászi küzdelmet fejtett ki. Nem mindennapi látvány volt, amint a négy uniformisos rendőrrel ,a két felöltözött rendőrrel szembeszállott. Valamenynyieknek erős munkát adott, míg legyőzték. A bíró, bizonyos mentőkörülmények figyelembevételével, 50 font pénzbüntetésre ítélte az amerikai hölgyet . uAn/yu^yuuiurjuuuurij-juuuuAtAAiOu Kihallgatják Esküdt Lajost a fáskosarak leveleiről (Saját tudósítónktól.) Ismeretes, hogy a Tábla Dcaré-tanézia júniusi végzésében Esküdt védőinek kérésére elrendelte a Törefc.V-tanács által a földművelésügyi minisztériumba visszaküldött fáskosarak újból való beszerzését, egyben pedig engedélyt adott rá, hogy Esküdt és védői a kosarakban levő iratokat áttanulmányozzák és lemásolják. A Tábla végzése szerint a Töréky-tanács tartozik mindazon iratokat, melyekre Esküdt vagy védői védekezésükben hivatkozni kívánnak, a többiektől elkülöníteni és az idill irataihoz csatolni. Esküdt Lajos és védői, dr. Györki Imre és dr. Weisz Ödön a végzés kiadásakor kérelmezték a tanácsnál, hogy a táblai rendelkezés értelmében bocsássák rendelkezésükre a kosarak tartalmát, a Törekv-tanács azonban még nem adta meg az engedélyt A védők többszöri intervenciójára a tanács — mint értesülünk — most úgy rendelkezett, hogy Esküdt Lajost ki fogja hallgatni és meg fogja kérdezni, hogy a kosarak tartalmából mely leveleket akarja fölhasználni és hogy az illető levelek mennyiben tartozhatnak ügyéhez? Az iratok kiadására csak ezután fog sor kerülni. Erzsébet királyné út 1 Telefon: József 86—31 Augusztus elsejétől új műsor | Mészáros Giss Kondor J. Lipinskája Abonyi N. Rónay Pártos »tb. a teraszon Haway Jazzband Mini« a szombaton reggel « tfrtlg ait»»