Pesti Napló, 1925. augusztus (76. évfolyam, 171–194. szám)

1925-08-01 / 171. szám

4 Szomba! PESTI* NAPLÓ 1925 augusztus 1 az természetes. Ők, úgy látszik, azért neheztelnek most reám, mert legutóbb a fővárosi irodák kihelyezésével kapcsolatos lakásalakítási ügyhöz nem járultam hozzá és a kereszténypárttal szemben a többi pártokkal szavaztam. — Ők úgy látszik nem tudják megérteni, hogy valaki a saját feje és meggyőződése szerint is mehet és hogy nem tartozhatik mindenki mindenkor a­ nyájhoz. — Egyébként nem is tudtam még a mai nap folyamán, hogy a középítési bizottságban csak az albizottságok vájfliszt­'isáról lesz szó. Ott azután az ülés megnyitása előtt szociáldemokrata és liberális bizottsági tagtársaim, csodálkozással kérdezték tőlem, miképpen lehetséges az, hogy engemet a keresztény­párt egyetlen albizottságba sem jelölt. Erre én azt feleltem, hogy magam sem tudom megindokolni, ha­nem úgy látom, hogy ennek a helyzetnek egyedül Nagy István zseniális tapintata az okozója. Erre a blokk részéről föltették nekem a kérdést, hogy me­lyik bizottságban óhajtok részt venni, amennyiben a blokk a maga részéről szívesen átenged nekem egy helyet. "Én az építkezési albizottságot mondottam, amire azután, igenis, a blokk figyelméből­ ebbe az albizott­ságba be is kerültem.­­ — A liberális blokk urai szerint, énreám­ ebben a bizottságban van szükség, — mondotta ezután Friedrich István — és ők nem is tudják megérteni, hogy a keresztény párt miért akar éppen engem mel­lőzni. Így azután előállott az a valóban vígjátékszerű helyzet, hogy engem az a liberális blokk, amely ellen a választások folyamán Wolffék oldalán küzdöttem, behozott amit én a blokknak meg is köszöntem. — Ezután játszódott le Nagy István és köztem az az összeszólalkozás, amelyet a bizottság tagjai is hallottak. Charles Steppinger világjáró, aki 1921-ben indult világkörüli útjára, ma Budapestre érkezett. Éhgyomorra síst pohár Sehm­ichhauer-féle f­­iül keserűvíz M­ánzat, kellemes közérzet, és Munkakedvet biztosít Ha női detektívek motoznak... Egy hölgy heroikus küzdelme négy rendőrrel és két detektívnővel London, július. (A Pesti Napló alkalmi tudósítójától.) Kate Crowley június 12-én este érkezett meg a Viktória vasúti állomásra Párizsból. Két hatalmas koffer volt nála és a hordár kíséretében a kijárat felé igyekezett.­­ — Ez vámvizsgálat alá tartozik, — figyelmez­tették a vasutasok — tessék abba a szobába be­fáradni. Kate Crowley, az Amerikai Egyesült­ Államok polgárnője volt, most töltötte be a 29-ik évét és két évve­l ezelőtt vált el a férjétől, akinek hatalmas téglagyárai vannak Amerikában. A fajta független, vagyonos nő volt, aki nem szívesen parancsoltat magának. Már az sem tetszett neki, hogy a vám­hivatalba utasították. — Nincs valami elvámolni valója, — kérdezte tőle a hivatalnok. — Nincs.­ — felelte bosszúsan miss Kate. Ez a hosszas hang megütötte a vámhivatalnok fülét és elrendelte, hogy nyissák fel a poggyászát. Két vadonatúj selyemruhát találtak benne. — Ez vám alá esik, — szó­t a hivatalnok — önnek ezt nagyon jól kell­ tudnia, miért mondotta tehát, hogy nincsen elvámolni valója. Kate asszony ingerülten így felelt: — Ne diskuráljon annyit, vámolja el és punktum. A vámhivatalnok rossznéven vette ezt a nyers hangot és ezért újabb kérdésekkel kezdte ostromolni: — Nincs még valami elvámolni valója ! .. . — Figyelmeztetem, hogy az igazat mondja, mert ha most is tagadni fog, keményen megbüntetjük. — Nincs, nincs, — toppantott lábával az ame­rikai hölgy — nagyon lekötelezne, ha békében hagyna. A vámhivatalnok felfortyant. Én pedig nem fogom békében hagyni, elren­delem, hogy menjen az öltözőbe, ahol a női detek­tívek majd megvizsgálják. A hölgy toporzékolt, de engedelmeskednie kellett, mert hiszen ott állottak mögötte a szállás angol rendőrök, készen minden pillanatban, hogy a reni­tenskedőket megszelídítsék. Mrs. Kate bement tehát az öltözőbe, ahol egy női detektív nyomban vizsgá­lat alá vetette. A két kezével végigtapogatta és az­után így szólt: — Itt valami gyanúsat érzek, — mutatott az amerikai nő mellére — tessék levetkőzni. Kate asszony elfehéredett a dühtől. — Levetkőzzem­­ .. . Hát ez borzasztó, mit mű­velnek itt az emberrel. Vegye tudomásul, hogy én nem vetkőzöm le. A nő a detektív szigorú hivatalos hangon figyel­meztette a hölgyet, hogy ne rakoncátlankodjék és tüstént vetkőzzék le. Kate az ajkait harapdálta, majd­­ hozzáfogott a vetkőzéshez. Amikor a ruháját le­húzta magáról, odaállott a női detektív elé. — No, itt vagyok! — rivalt rá — mit akar még tőlem ! — Ez nem elég, — hangzott a válasz — azt mondtam tessék levetkőzni, tessék tehát egészen le­vetkőzni. Mrs. Kate ökölbe szorította kis kezét s íme­ri31i tájszólású káromkodások kíséretében meg­fenyegette a detektívasszonyt. — Engem ugyan ne fenyegessen, — figyelmez­tette a dete­ktivnő — s most már utoljára mondom, engedelmeskedjék! Az amerikai hölgy belátta, ha nagyobb kellemet­lenséget nem akar magára zúdítani, kénytelen alá­vetni magát a rendelkezéseknek. Szót fogadott tehát és aztán a detektívnőhöz fordult: — Látja, hogy nem dugtam el semmit, nincs rajtam semmi, remélem most már felöltözhetek. — Szó sincs róla, — fejelte a hatósági közegnő — most meg fogom motozni... — Meg fog motozni, — borult vérbe az amerikai nő arca, — hiszen láthatja, hogy nincs rajtam semmi, nem dughattam el semmit, mit a­kar hát. — Azt csak bízza rám, — csattant el a kihívó válasz — majd mingyárt meglátja. A detektívnő odalépett Mrs. Gate-höz és meg­ragadta a karját. Ez fölháborodva lökte el magától. — Hozzám n­e nyúljon, maga aljas teremtés. Most a detektívnő volt magánkívül. — Micsoda!? Mit mondott? Na, hát , majd én megmutatom magának, hogy igen's meg fogom mo­tozni. Betty, jöjjön csak ide Betty a másik női detektív volt, aki eddig a sarokban ült és harisnyát kötött, fölpattant a he­lyéről és odament a kolleganőjéhez.­­ — Ezt a teremtést itt — szólt a detektívnő -h meg fogjuk vizsgálni. Segítsen, Betty, először le­­teperjük. A két detektívnő hozzá akart látni a munkájár­hoz, de Mrs. Kate hadiállásba helyezkedett, azzal fe­nyegette meg őket, ha hozzája nyúlnak, nem áll jót az életükért. Ezek — mint akik hozzá vannak már szokva az ilyen fenyegetéshez, anélkül, hogy aro izmuk is megrándult volna, rávetették magukat. Kate asszony atlétatermetű nő volt, értett a bokszo­láshoz és egy-kettőre lerázta magáról a két nőt. — Meghal, aki én hozzám nyúl, — kiáltotta dia­dalmasan — miközben a k­ét karját felemelte. A detektívnek látták, hogy aligha bírnak vele. Betty tollát az indulattól sápadtan ezt sziszegte: — Ha nem engedelmeskedik,, tüstént férfirendő­röket hívunk be és majd azok segítségével hajtjuk végre­­a motozást. — Hívjanak be férfirendőröket, — rikácsolta szinte ész nélkül Mrs. Kate — nem törődöm semmi­vel, de engem nem lógnak megvizsgálni. A következő pillanatban négy market­rendőr lé­pett a szobába s Betty intésére a ruhátlan nőhöz kö­zeledtek. — Gazemberek, — harsogta tele tüdővel az asz­szony — hozzám ne nyúljatok. A négy rendőr nem törődött se káltával, a toporzékolással, — teljesítette kötelességét és a de­tektívnők szintén teljesítették kötelességüket. — Aztán találtak valamit nála­­ —, kérdezte a bíró, aki hatóság ellen való erőszak miatt ítélkezett az amerikai hölgyről. — Igenis találtunk, — válaszolta Miss Betty detektívnő — néhány nagyon értékes gyöngyöt. Kate Crowley azzal védekezett, hogy 6 állampo­lgárnő létére azt hitte, hogy a motozásnak is vannak határa. Az ő hazájában nem vetemednek ilyesmire. — Azt azonban ki kell jelentenem, — mondotta haragosan — hogy az önök rendőrei rettenetesen brutálisak.­­ Az egyik rendőr elbeszélte, hogy a vádlottal gigászi küzdelmet fejtett ki. Nem mindennapi lát­­vány volt, amint a négy uniformisos rendőrrel ,a két felöltözött rendőrrel szembeszállott. Valameny­nyieknek erős munkát adott, míg legyőzték. A bíró, bizonyos mentőkörü­lmények figyelembe­vételével, 50 font pénzbüntetésre ítélte az amerikai hölgyet . uAn/yu^yuuiurjuu­­uurij-juuuuAtAAiOu Kihallgatják Esküdt Lajost a fáskosarak leveleiről (Saját tudósítónktól.) Ismeretes, hogy a Tábla Dcaré-tanézia­ júniusi végzésében Esküdt védőinek kérésére elrendelte a Tö­refc.V-tanács által a földművelésügyi minisztériumba vissza­küldött fáskosarak újból való beszerzését, egy­ben pedig engedélyt­ adott rá, hogy Esküdt és védői a kosarakban levő iratokat áttanulmá­nyozzák és lemásolják. A Tábla végzése szerint a Töréky-tanács tartozik mindazon iratokat, melyekre Esküdt vagy védői védekezésükben hivatkozni kívánnak, a többiektől elkülöníteni és az idill irataihoz csatolni. Esküdt Lajos és védői, dr. G­yörki Imre és dr. Weisz Ödön a­ végzés kiadásakor kérelmez­ték a tanácsnál, hogy a táblai rendelkezés ér­telmében bocsássák rendelkezésükre a kosarak tartalmát, a Törekv-tanács azonban még nem adta meg az engedélyt A védők többszöri in­tervenciójára a tanács — mint értesülünk — most úgy rendelkezett, hogy Esküdt Lajost ki fogja hallgatni és meg fogja kérdezni, hogy a kosarak tartalmából mely leveleket akarja föl­használni és hogy az illető levelek mennyiben tartozhatnak ügyéhez? Az iratok kiadására csak ezután fog sor kerülni. Erzsébet királyné út 1 Telefon: J­ózsef 86—31 Augusztus elsejétől új műsor | Mészáros Giss Kondor J. Lipinskája Abonyi N. Rónay Pártos »tb. a teraszon Haway Jazzband Mini« a szombaton reggel « tfrtlg a­­­it»»

Next